Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

1984. JÜNIUS 27., SZERDA

5

^fifrfcgo

Inkubátor a süketszobában

Hogyan befolyásolja a koraszülöttek fejlődését környezetük zajhatása? A Medicor Művek megbízásából a Magyar Tudományos Akadémia akusztikai kutatólaboratóriumában, az úgynevezett süketszobában most azt vizsgálják, mekkora a zajszint egy bekapcsolt inkubátorban

Csepel Autógyár

Sierelés Kukákon

Űjabb 850 autóbusz — elemekben történő — szállítására és helyi összeszerelésére kötött szerződést kubai partnereivel a Mogürt. Az Ikarus, a Csepel Autógyár és a Mogürt képviselői az elmúlt napokban Kubában folytattak tárgyalásokat az autóbusz- gyártás továbbfejlesztéséről, és írtak alá a 34 millió rubel értékű szerződést.

Kubában kormányközi megállapodás alapján 1979 óta szerelnek össze magyar autóbuszokat. Az Ikarus és a Csepel Autógyár szakembereinek közreműködésével Havanna közelében létesült autóbusz- gyár jelenleg napi öt autóbuszt bocsát ki, amelyeknek a gépészeti egységeit és a karosszériaelemeit a magyar gyárak exportálják.

Kefvenöi üzletbe, tótfalui szalámi

Ahol dekányi selejt sem lehet

Ráccsal körülvett platón hullámzik a tengernyi hús: sertésszag kíséri a robogó teherautót. Bántó röffenéssel, éles sikolyokkal telik meg a tahitótfalui Kék Duna szak- szövetkezet vágóhídjának udvara, s mint élő gombolyag, megindul a disznók sora a fogadóketrecek keskeny folyosóján. S aztán megbékélnek a széles hátú jószágok. Egymással is, a szűk folyosóval is —, s a késsel is. Ez utóbbira ugyan nem emlékeznek, lévén kába állapotúak, mire odakerül a sor.

A régi vágoda helyén

Pintér Lászlót hallgatom a sertéshát-hulilámok közvetlen közelében, a mészáros- és henteslegények közszeretetnek örvendő Laci bácsját, aki hatvannégy esztendejéből egy híján ötvenet hentesként töltött el Székelyföldön és a fővárosban, Környén és Tahitótfa- lun. Most szaktanácsadó, fő- hentes, újító, feltaláló, tanár úr —, attól függően, mikor hova szólítja a vállalt és a rátes- táilit kötelesség.

— Tizenöt évvel ezelőtt itt csupán egy vágoda állt, s hol volt mit vágni, hol nem, mert a szerződések, azaz sertések híján voltunk. Akinek volt disznója, az eltette karácsonyra, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok pedig nemigen vették komolyan ezt a vágóhidat. Hanem másfél évtizede, amikor felépült a korszerű vágó-, feldolgozó- és hűtő- sor, elindult a nagyüzem. Ma már évente tízezer (!) sertést dolgozunk föl itt negyvenen. Hetvenöt vagon húst, és töltelékárut, szalonnát, zsírt szállít a szakszövetkezet a Dunakanyar hetvenöt üzletébe.

Bikafékező termetű legények jönnek, nyitják a szűk folyosó ajtaját, s terelik a lejtős kapaszkodón föl a soron következő áldozatokat. A jószágok mit sem sejtve haladnak, cammognak a fekete vasajtó felé, s ami ezután történik, azt a még a krónikás sem látja. Csak két, magas, szélesvállú fiatalember, akik egy hang nélkül végzik kegyelmet nem ismerő munkájukat.

— Kilencven volt feszültségű árammal kábítják el a sertéseket — magyarázza Laci bácsi —, csak azután szúrják, véreztetik s lökik forró vízbe az állatokat.

Mészárostól henteshez

Két markos legény megpör- díti néhányszor az imént még sivalkodó állatot, aztán egy ügyes szerkezettel kiemeli a fürdőből, hogy a kaparógépre fektesse. Forog a vasmotolla, kopik a szőr és a piszok a disznó bőréből, s miután már megannyi lemosás, öblítés műveletén is átesett a sertés, következhet a gázlángos perzselés.

— Negyven ember dolgozik itt. A létszám elegendő az évi ötvenkét millió forint termelési érték előállításához — folytatja Pintér László. — Csak hentesáruból három tucat félét készítünk, de szívesen emlegetik az üzletekben a tőkehús áruinkat, szalonnáinkat is. Reklamáció még sohasem volt. Az emberiség legősibb foglalkozása, a táplálékszerzés folyamatában nem lehet szó selejtről — az életekbe kerülhet. Dekányi, falatnyi hús, szalámi, vagy szalonna sem lehet

emberi egészségre káros azaz selejt. A legények értik a szakmát. ha megtorpannak, itt vagyok én. Egy év múlva jubilálok: akkor lesz ötven esztendeje, annak, hogy a hentessé- get választottam kenyérkereső foglalkozásként. Mondom, nem mészáros, hanem hentes lettem — teszi hozzá mosolyogva, s. körbemutat.

— Ez még mészárosmunka. A hentes tevékenysége a darabolás után kezdődik. Régebben a mészáros levágta a jószágot, s átadta a hentesnek: nesze komám, dolgozd fel, s értékesítsd. Meg is gazdagodott minden hentes, a mészárosok meg tönkrementek. A mi legényeink nem keresnek rosszul, van aki a hat darab ezrest is hazaviszi. No, és any- nyit töm magába húsból, bőrkéből, májból, szalámiból amennyit akar.

Csak bükkfafüsttel

Lassan visszaszivárognak a férfiak, s folytatódik a kések, és csontok, húsok, inak párviadala. Kettéhasítják, zsigerelik a sertéseket, csontoznak, darabolnak, zsírt, szalonnát sütnek szalámit főznek, egyszóval megállás nélkül, mégis vidám a munka, a kívülálló számára a mindennapok monoton tevékenysége. A zsigerieket sem dobják csatornába: kutya- és macskatápot készítenek azokból itt, közvetlenül a vágóhíd melletti csarnokban. Most leáll a tápkészítő üzem: nyárelő van, az eperszedés ideje, nincs pardon, szabadságra ment valamennyi dolgozó. A kutyák, macskák egyelőre nélkülözik á — szerintük finom — eledelt...

— Az évi tízezer sertés három helyről utazik Tahitótfa- luba. Illetve többiről, mert a háztáji gazdaságok óljaiból is szállítanak a gazdák.

— Friss árut adunk minden üzletbe, ezek a szalámik holnap már valamelyik családi asztalnál ingerük a feltételes reflexeket kiváltó idegeket...

Hideg folyosón szorongunk: a hűtőtérben járunk. Több tucatnyi félsertésen megcsillannak a jégkristályok. Pillanatok alatt lehűti szervezetünket a sarkvidéki levegő, menekülök az udvari nyárba. Oda, újabb sertésszállítmány érkezett, boldog röfögéssel szabadulnak meg a szűk platótól. Ha tudnák, mily rövid is az a szabadság, melyet a szomorú vég előtt kapnak néhány órára, egy-két napra.

B. I. A.

Budakeszi p'üanatképsk

Község a főváros határában

A tállá nem jelez valódi határt

Meglehetősen nehéz vállalkozás hagyományos értelemben vett faluriportot írni Budakesziről. Hiszen valójában nem is falu ez a Szabadság-hegy nyugati lábánál fekvő település. Főutcája egy század eleji kisváros hangulatát kelti szép házaival, lakótelepe egy átlag magyar várost idéz, míg viillasora a budai hegyek jelenlétére Utal. Ami azonban leginkább meghatározója Budakeszi életének, az a főváros közelsége. Egy vonalban van a Budapest végét és a falu kezdetét jelző tábla. S az újonnan betelepülők között jobbára olyan urbánus lelkek vannak, akik valamilyen okból nem tudtak, vagy nem akartak a fővárosba költözni.

Képtelen lassúság

Azután itt vannak pár száz méteres körzeten belül a szanatóriumok,' kórházak, s ha papíron Budapesthez is tartozik némelyik, működésük számtalan ponton kapcsolódik Budakeszi életéhez. Például a hulladékok révén. Miért fontos ez most? Tavasszal látott napvilágot az a híf, hogy az esztendő hatodik hónapjára üzembe helyezik az itt épülő iszapégetőt. Ez a berendezés a község Budaörs felé eső végén épül — már hatodik éve. Arról, hogy egyáltalán miért volt erre szükség, a szennyvíz- tisztító telep vezetője, Vörös István beszél.

— A csatornarendszer 1960 júniusában készült el. Az általunk fogadott kétezerhat- száz-kétszernyolcszáz köbméter szennyvízből ezer az egészségügyi intézményeké, ami azt jelenti, hogy tuberkulózissal és más betegségekkel fertőzött hulladék érkezik hozzánk. A fertőzés elkerülését hagyományos módszerekkel nem lehet megszüntetni, csak égetéssel. Vagyis biológiai úton tisztítjuk a szennyvizet, aztán a besűrített iszapot megsemmisítjük — ha kész lesz az égető.

Majd a beruházótól megismerem az épülő mű történetét. Már 1980-ban olyan állapotban volt, hogy megkezdhették a technológiai szerelést, a svájci Ghelfi cégtől vásárolt műszerek beépítését. A garancia jóval az üzembe állítás előtt — hiszen még ma sem működik a szerkezet — 1982-ben lejárt. Sőt, még az sem biztos, hogy az idén sor kerül az indításra. Csak ösz- szehasonlításként: ennél jóval nagyobb iszapégető az ország másik végében másfél év alatt készült el. Csigalassúsággal dolgoznak a Szellőzőmű- v©k munkásai, s bár a folyamat indításának tervével ré- gesrég elkészültek a leninvá- rosi Natural Gmk szakemberei, kétséges, lesz-e belőle valami ebben az esztendőben, A leninvárosiak közreműködésére egyébként azért volt szükség, mert a Ghelfi két évvel a garancia lejárta után nem érezte kötelességének — joggal —, hogy ezzel az üggyel foglalkozzék.

Csend a gáz körül

— Most már csak azt szeretnénk, hogy i minél hamarabb elkészüljön a berendezés — mondja a telepvezető. S míg eljövet azon morfondírozom, hogy a budakesziek mit se,m tehetnek arról, hogy a főváros fertőző hulladéka ‘ évek óta itt áll a község végén, utánam szól Vörös István. — Nem most kell újságcikket írni, mikor már ég a ház, hanem még ’80-ban lett volna arra szükség. Akkor már tartanánk valahol. Jómagam úgy vélem, nem a sajtónak kellene noszogatni a kivitelezőket, hanem a beruházónak. Hiszen ez a feladatuk. , . ,

Ám akárhogy is nézzük, igazából nem ez izgatja a nagyközség lakóit napjainkban, hanem a gázvezeték építése. Elsősorban azért, mert nagyszerű dolog. Megkönnyíti az emberek életét. Másodsorban azért, mert sok probléma forrása is, mégpedig anyagi oldalról nézve. A község tanácselnöke, Bobály Mihály nem is beszél erről szívesen:

— Majd akkor, ha már túl leszünk rajta. A Nagy Sándor utcában jól haladnak a munkálatokkal, máshol azonban akadnak gondok. Szeptemberre talán már sikerül befejezni. Halasszuk el addig ezt a

beszélgetést!

Tiszteletben tartom a tanácselnök kérését, bár lehet, hogy ebben az esetben a bajokra hamarabb megoldást lehetne találni a közvélemény bevonásával...

üres étterem

A kék és piros jelzésű buszok sűrű egymásutánban követik egymást a főutcán. Szállítják az utasokat Budapestre és vissza. A község első megállójától nem messze található a Vadaspark, ahol a kiserdei állatok mellett étterem iá várja a látogatókat. Ügy gondolná az ember, hogy a melegben ide rándulnak ki a fővárosiak, a környékbeliek, s ha megéheztek, itt fogyasztják el az ebédjüket. Azonban a helyiség, amelynek minden darabját — bútorzattól a tányérokig — ízlésesen válogatták össze, tátong az ürességtől.

— Mi lehet ennek az oka?

— kérdezem Balogh János üzletvezetőt.

— Ügyszólván senki sem ismeri ezt a helyet. Állítom, ezren ha tudnak létezéséről. Pedig a hagyományos ételek mellett vadspecialitásokat is kínálunk, pontosabban kínálnánk a vendégeknek. Körülbelül 1200 méterre van a park bejáratától a műúton, az erdei ösvényen keresztül pedig

— amely a rehabilitációs intézet mellett vezet — alig tíz perces séta az egész.

Remények őszre

Bár a nagy nyári uborka- szezon napjait pergetjük, bizonyára nem áll meg teljesen az élet Budakeszin, s szeptemberben valóban arról számolhatunk be, hogy elkészült a gázvezeték, és befejezéséhez közeledik az iszapégető, s a kirándulók között pedig népszerűbb lett az új, vadasparki szolgáltatás. Majd elválik...

Fiedler Anna Mária

Gombó Pál:

(ßorielif telefon éó a vendég

(Megjegyzés: a borbélyok manapság többnyire nők. A bölcsnek ennyi elég.)

— Te vagy az? Jé, te vagy az, már alig vártam, hogy egyszer felhívj. Vagy két hónapja nem beszéltünk. Hogy tegnapelőtt, ja igen, de annyi minden történt azóta.

— Ne mondd! És a Laci mit szólt erre?... Nahát, ezt nem hittem volna, fölülről lefelé! És a háztető kibírta?... Igen, ilyenek a mai cserepek, te a Misi is mondta, hogy ő olcsón jutott hozzá, tudod van neki barátja a telepen, de törik... Nem, a cserép törik, miért gondoltad, hogy a lába?... Ja. A Jucival mindig ilyesmik történnek, de az semmi, mikor nekem tört el a kisujj am, a doktor azt mondta, hogy munkaügyi kiesés, vagy micsoda miatt a vállalat kártérítést kell, hogy fizessen, de nem adták meg, én meg nem pereltem, persze a cserép az más és most ha esik az eső, beáztok ?

— Te a vendég türelmetlen, mindjárt leteszem. Tudod éppen azt mesélte, hogy nagyon felidegesítették .. Azt meghiszem, hogy ettől kilettél, szóval ott hagytam abba, hogy a vendég azt meséli, hogy nagyon felidegesítették, mert először az orvosára várt vagy két órát, tudod, milyen a helyzet az esztékában, na és aztán majd félórát váratták az oté- pében, pedig befizetett, azt mondja ő viszi a pénzt, és úgy kezelik mintha sorozáson volna... Nem, van már vagy ötvenéves, nem is tudom, miért mondta a sorozást... Arra most nem válaszolhatok, de úgy közepes, no.

— Megmondom, édesem. Pácolni kell, aztán mustár rá, de jó vastagon, bors kevés, a kaviárt csak hidegen rá, ja és nekem van otthon, azt egy vendég törökből hozta, szerecsendió, de ha neked nincs, az nem baj, csak a hús legyen jól kiklopfolva.

— Azt azért mondd, az rém izgi... Nem, kicsit ráng a feje, de csak úgy hátrafelé, nem is csoda, az esztéká, meg az otépé, rémes lehet így várakozni, erről én is beszélhetnék, szegény, lehet, hogy a lába is ráng de azt innen nem látom, várja csak, most kikuk- koltam a tükörből, ráng. De meséld!

— Fantasztikus! De miért nem szedett tablettákat? Nekem sose lehet olyan sürgős, hogy elmulasszam .. Lebénulok! Mint egy tini, pedig megvan legalább harmincöt, ha nem negyven. ... Na a nyakát akkor nem láttad, csupa ránc.

— Hogy mit akartam mesélni? Képzeld, van nekem egy szomszédom, zenész a Galli- kurcsi-ban, az valami énekesnő volt annak idején, de jól hangzik, képzeld ha Töhötöm vezérnek hívnák, aztán zongoráznának benne. Na szóval, ez a szomszéd a múltkor beállít, hogy adjak kölcsön egy kis sót. Éppen a nagy virágmintás pongyolám volt rajtam, ismered, az amelyiket a Skálában vettem, mindig szétmegy a lábamnál. Nahát a pacák zavarba jött, mire én, de erről nem beszélek, majd személyesen... Hogy képzeled, ami késik, nem múlik ... Hát várnak egy páran, a vendég a székben rágyújtott, nem szeretem, ha ott dohányoznak, innen azonban mégsem szólok rá, ha nem vagyok ott, csak szívja, ha nem fél a tüdőráktól. Szóval?

— Aha. Jó pofa vagy. Az ilyen tanítónők mind azt hiszik, hogy az anya nem is dolgozik, nem is főz, meg minden, pedig ők jártak főiskolára, nekik kellene tudni hogyan hassanak a lelkére, mármint a gyerekeknek, de mind csak siet haza. Nincs igazam?

— És egyébként mi újság?

— Ja.

— Ezt mondom én is.

— Nyugodtan, az a pasas már kirohant, ideges volt, meg

is értem, úgy felhúzták az orvosnál, meg a bankban.

— Nem gond, a pénzt letette, ha holnap bejön, befejezem, ha nem, nem. Szóval?

— Igazad van! Bár én is így tudnék kapásból válaszolni. Nem vagyok elég sláigfértig. Te a vendégek türelmetlenkednek, beszéljük meg, mikor jössz ... A csütörtök nem megfelelő, mert a gyereket korcsolyázni viszem... Persze, hogy ilyenkor is van, nem a műjégen, a Széna téren, júliusig ... Nem is tudtad? Nem tartasz lépést a korral... Akkor pénteken, de jó korán, hogy végre kibeszélhessük magunkat.. Nem, inkább ötre... Milyen idegesek ma az emberek! Ezt nem neked mondtam ... Jó, leteszem, csak azt mondd még meg, hogy a Laci hogy bírja ezt az időjárást? Mert én totál kivagyok, tiszta depresszió, alig tudok beszélni. Nem fáradt a hangom? ...Ne mondd, az intenzív osztályra? És ezt csak most mondod? ...Jó, akkor gyere hatra, fáradt leszel egy ilyen látogatás után... A, a szívbajosok soká húzzák. De most már tényleg leteszem.

— Jobbulást Lacinak, ja igen, és ha kijött, említsd meg neki, hogy megígérte felteszi nálam azt a két csempét, tudod, ami a fürdőszobában a kád felett van, illetve volt, mert leesett.

— Nem, nem törtek össze, de hiszen ezt már a múltkor mondtam. Na akkor szia... Kérem, otthon nincs telefonom, itt is örülök, hogy működik, csak egy kicsit várjon a kedves vendég, attól hogy hajszol, nem lesz előbb kész. Ezt nem neked mondtam. Nálad nem rumliznak, a főnök vagy mi ttudom én ki?

— Hát akkor szia. Sajnálom, hogy csak ilyen röviden tudtunk beszélni, de majd pénteken ... Igen, hatkor. ' tudod mit, csinálok madártejet, a gyerek is szereti... Nem, ő átmegy a szembenlevő ház udvarába, most van egy kis barátnője, hatéves, képzeld copfot visel, a gyerek imponál neki, mert ő már nagyiskolás. Szóval szia... Hogyan? Hű, ez izgi. ezt még mondd... Halló, halló... Halló, megkell az embernek pukkadni, hát ez szétkapcsolt. Borzalmas ezekkel a telefonokkal.

— Tessék akkor beülni a kedves vendégnek. Jaj istenem, de fáradt vagyok, fáj a fejem is, alig tudok beszélni. Pista bácsi, nincs véletlenül egy tablettája. , Kösz. Csak egy kis vizet veszek, bekapom és már jövök is.

(A vendég ott ül, ahonnan az előző vendég elrohant, a borbélyszékben és imádkozik, hogy énistenem, jóistenem, csak amíg megborotvál, ne szólaljon meg a telefon. A jóisten teljesíti a kívánságát, mert az előbbi beszélgető partner ugyan újra akarja hívni, hiszen a vonal akkor bontott, amikor még eszébe jutott valami, de a jó isten nem ad neki vonalat, a készülék csak sziszeg, olykor berreg, a jóisten nem tud egyszerre két egymásnak ellentmondó kívánságot teljesíteni.)