Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-26 / 148. szám

4 1984. JÜNIUS 26., KEDD mir Jf » h l Földes István kitüntetése TIT-mimka A TIT megyei elnöksége ülést tartott tegnap. Megtár­gyalták a területi szervezetek helyzetét a közigazgatási át­szervezés után; elemezték, hol van szükség a szervezetek erő­sítésére. Tájékoztatót hallga­tott meg a testület a termé­szettudományi szakosztályok munkájáról. A kilenc ilyen szakosztálynak összesen ezer­nél több tagja dolgozik a me­gyében, Az elnökség elfogadta a javaslatot az országjárás-ve­zetők szakcsoportjának meg­alakításáról. Megvitatták még a társasági tagok foglalkozta­tásáról és mozgalmi tevékeny­ségéről szóló beszámolót. Az elnökség személyi kérdé­sekben is döntött: nyugállo­mányba vonulása miatt fel­mentette tisztségéből Földes Istvánt, a TIT Pest megyei szervezete titkárát. Dr. Vasvá- ry Artúr, a TIT főtitkár-he­lyettese fölolvasta dr. Ádám Györgynek, a TIT elnökének levelét, amelyben méltatta az elköszönő titkár munkásságát, majd átadta a Munka Érdem­rend arany fokozatát. Ezt követően dr. Novák Ist­ván, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának veze­tője, majd dr. Tóth Albert, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának osztályvezetője szólt el­ismeréssel Földes István tevé­kenységéről. A búcsúzó titkár harminc esztendeje tölti be ezt a pozí­ciót. E három évtized alatt so­kat tett a szervezet megerősí­téséért, a tagság aktivizálásá­ért* az előadók képzéséért, az ismeretterjesztés színvonalá- ■ak emeléséért. Nagy részvét mellett Eltemették Ferencsik Jánost Sok ezer ember, a zenerajon­gók hatalmas tábora kísérte mély részvéttel utolsó útjára hétfőn, a Farkasréti temetőben Ferencsik János kétszeres Kos- suth-díjas. kiváló művészt, a Magyar Állami Operaház és a Magyar Állami Hangverseny- zenekar — életének 68. évében elhunyt — karmesterét, főze­neigazgatóját. A temetésen megjelent politikai, társadal­mi és kulturális életünk több neves személyisége. Ferencsik János ravatalánál az Operaház férfikara Kórodi András vezényletével részletet adott elő Mozart Varázsfuvo­lájából. Ezt követően Tóth De­zső művelődési miniszterhe­lyettes a kulturális kormány­zat nevében vett végső búcsút a XX. századi magyar zene történetének kiemelkedő sze­mélyiségétől. Az Operaház, a magyar ze­nei társadalom és a zenei in­tézmények nevében Mihály András, a Magyar Állami Ope­raház igazgatója búcsúzott Fe­rencsik Jánostól. A búcsúbeszédek után a Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar eljátszotta Beethoven Eroicájának II. tételét, majd a gyászolók a Fővárosi Tanács által adományozott díszsír­helyre kísérték az elhunytat. A sírt elborították az emléke­zés virágai, köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának koszorúi. Az Operaház női kara Bach egyik chorálját szólaltatta meg, majd a Magyar Rádió Ének­kara Kodály Esti dalával bú­csúzott Ferencsik Jánostól. Egyetemi előkészítők Felvételik felső fokon Hétfőn mintegy 37 000 — az egyetemek, főiskolák nappali tagozatára jelentkezett — diák kezdte meg felvételi vizsgá­ját. Az összevont írásbeli érettségi felvételi vizsgák után június 25-én és 26-án kerül sor minden más tárgy írásbe­li vizsgáira. Június 27. és jú­lius 6. között az ország vala­mennyi egyetemén és főisko­láján — az esti, levelező tago­zatokra jelentkezett 23 000 fia­tallal együtt — hatvanezren Tv-figyelő' löd. Mutass egy szilárd pontot, és én kimozdítom he­lyéről a földet — mondita hajdan a görög bölcs. Azt a bizonyos szilárd pontot ugyan senki sem tudta megmutatni neki, ám ha ma élné ez a gondolkodó, akkor föltehető- ieg így fogalmazna: mondj egy sportágat, és megbolydítom a glóbust. Ez a sportág — jelez­nünk sem kell — nyilvánva­lóan a labdarúgás, amelynek csak a neve hallatára is izga­lomba jönnek milliók, a rá­dió- meg a televízióműsorok pedig úgy öltenek új orcát, mint farsang idején a masz­kabálba indulók. Lám, mi történt most, a labdarúgó Európa-bajnokság idején is: az esti Híradók ide-oda araszoltak, és még a vasárnap esti Hét is vissza­kúszott az esti hétórás kezdés, re; sőt a hatvan perces adás­ideje megrövidült kerek tiz minutávaí. Mi mást mondhatunk, mint azt, hogy a foci lett a fő­szereplő ezekben a június vé­gi napokban. Es micsoda sztárrá avanzsált! Nézi kisfiú és nagymama; még azok is bámulják, akik életükben nem voltak meccsen. A vonzalom titka? Nos, egy­részt az, hogy remeknél reme- kebb csatákat láthatunk, más­részt pedig az, hogy ezeket a viadalokat fantasztikus ele. venséggel továbbítják. Nincs az a fizető, néző, aki oly kö­zeli képekben tudná követni a tabdakergetést, mint mi, akik az otthoni masinák előtt ül­dögélünk. Akárcsak Bernstein híres pesti hangversenyekor, az előfizető most is testközeli élményt kap, ellentétben azok­kal, akik valóságosan is ott szorongnak a helyszínen. A szó legszorosabb értel­mében értve drámákat lá­tunk. Drámákat odbent a zöld füvön, idekint a kispad tájé­kán pedig egyszer egy halálos végű tragédia is bekövetkezett. (Nyilván mindenki tudja, hogy a jugoszláv csapat orvosá­nak hiábavaló élesztősére, erre a kézi kamerákkal szinte egy méterről, félméterről továbbí­tott haláltusára gondolunk.) Fő-fő programunkká lépett elő tehát ez a remek Európa- bainokság. MŰSOr. EZen az odahagyott hétvégén például egyetlen olyan egyéb adás sem akadt, amelyre ráiHett volna a cím­ke: halaszthatatlanul fontos. A tv Zenés Színházának so­ros vállalkozása, az Offenbach- muzsikára íródott Fortunió dala? Hát ez csak amolyan kellemes időtöltés volt. Alka. lom arra, hogy újra halljuk azt a híres dalt, és eltűnőd­jünk azon, hogy micsoda jó színész Mádi Szabó Gábor, aki annyi veretes drámai sze­rep után ebben az ügyvédi alakban is pompásan helyt tu­dott állni. A Cimbora szombat dél­utáni ötven perce? Ha vala­mi, ez aztán a csalódások csa­lódása volt, mert a paródiá­ról, mint a kifigurázás ősi szo­kásáról ily szellemtelenül és kedv híján beszélni, nos, eh­hez nem kevés érdektelenség kellett. Kamera és mikrofon uccse, olykor nem is lehetett tudni, vajon az eredeti mű hangzik-e el, avagy annak vic­ces változata, oly egyformán peregtek le az előadói szá­jakról a szavak. Csupáncsak Latinovits Zoltán adott lec­két egy régi-régi felvételen arról, hogyan lehet és kell belebújni Karinthy Frigyesnek és társainak szellemi bohóc­ruhájába. A többiek értetlenül — hogy azt ne mondjuk, fel­készületlenül — szövegeltek, szavaltak. Ebből a sajnálato­san szürkére sikerült váloga­tásból bizony senki fia diák nem tudhatta meg, mi is az a naródi'v Fotó, film. Talán csak két kisebb műsor üdítette illen­dően a nézőket. Az egyik A fényképezés úttörői bemutató sorozat nyitó darabja volt, amelyben az angol Talbot leg­első fotóit láthattuk szaksze­rű szöveg kíséretében, a másik pedig Kollányi Ágostont, tu­dományos filmezésünk atya­mesterét mutatta be közvet­len kedvességgel, egyben úgy, hogy ki-ki megérthette: miért oly nehéz mesterség az, amire ő az életét tette fel. Mozis­nak is, tudósnak is kellett len­nie egy személyben; és nem­csak egy, hanem vagy egy tu­catnyi tudomány alapos isme­rőjének ... Szép köszöntése volt ez A természet kamara, színpadán című műsor a most hetvenéves mesternek. Akácz László adnak számot felkészültségük­ről. ötvennégy oktatótábort szerveznek nyáron mintegy 5800 középiskolás fiatal számá­ra az egyetemi, a főiskolai fel­vételeket előkészítő bizottsá­gok. Az agrár-, az egészség- ügyi, a jogi, a közgazdasági, a műszaki, a bölcsész-, a ta­nári a tanítói, valamint az óvónői pályához vonzódó fia­taloknak társadalmi munká­ban több száz egyetemi és fő­iskolai oktató és hallgató ké­szíti fel ismerteti meg a fel­sőfokú intézmény követel­ményrendszerével, az ottani nevelő-oktató munkával. A felvételizni szándékozó diákok segítségére az idén is­mét meghirdették az egyete­mek és a főiskolák nyílt nap akcióját. A felvételeket elő­készítő bizottságok irodája va­lamennyi középiskola máso­dik és harmadik osztályos ta­nulóinak jelezte 49 felsőokta­tási intézmény nyílt napjának helyét és időpontját. A nyílt napokra a másodikos és a harmadikos középiskolások levélben jelentkezhetnek, az érdeklődésüknek megfele'ő oktatási intézménynél, legké­sőbb a rendezvényt megelő­zően két héttel. Száz esztendeje született Gyóni Géza Költő fiára emlékezett Dabas A száz esztendeje született Gyóni Gézáról héttőn emlék­ülést tartottak Dabason. A ta­nács nagytermében dr. Palota: Sándor, a Gyóni Baráti Kör el­nöke köszöntötte a megjelente­ket — közöttük Hernádi Lász- lónét, az MSZMP Dabas városi jogú nagyközségi Bizottságának titkárát, Jakab Bélát, a megyei tanács vb. művelődési osztaly- vezetö-hclyettesét, Veress Mik­lós költőt, a Magyar Írók Szö­vetsége költői szakosztályának titkárát. A több hete tartó megemlé­kezóssorozat utolsó aktusaként Gyóni Géza és munkássága címmel dr. Kispéter András irodalomtörténész tartott elő­adást. Kitért az életrajzi ele­mek fontosságára, láttatta a költő helyét a századelő és a tízes évek hazai irodalmában. Elemezte pályaképét, viszonyát a kor lírájával. Felemlítette a körülötte provokált vitákat, megrajzolta Gyóni költészeté­ben az önálló hang erősödését. A Gyóni Baráti Kor nevé­ben dr. Palotai Sándor átnyúj­totta az arra érdemesülteknek a Gyóni-plakettet, Lóránt Zsu­zsa szobrászművész alkotását, Fábián Miklós kötetét, amely a költő munkásságát dolgozza fel. A résztvevők meghallgat­ták Gyóni Géza Csak egy éj­szakára ... című versét, Fél­egyházi Pál tolmácsolásában, amely a költő nemzetközileg is ismert alkotása. Ezt követően Dabas harmadik kerületében, az egykori Gyónón, az evangé­likus lelkészi hivatal falán megkoszorúzták a költő em­léktábláját. A Magyar Írek Szövetsége, a Magyar Iroda­lomtörténeti Társaság, a Ma­A kelta büsztjét Eőry Emil formázta meg gyár Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Pest megyei Tanács, a megyei közművelődési intézmények, a költő nevét viselő emlékbizott­ság és baráti kör, a lakóhely tanácsa és közössége nevében helyezték el az emlékezés és a tisztelet virágait. Az ünnepség részesei elláto­gattak a zöld iskolába is, ahol megtekintették a Gyóni-em- lékkiállítást, s szemügyre ve­hették a költő eredeti kézira­Az emlékülés résztvevői Barcza Zsolt és Trencsényi Zoltán felvételei Az Írószövetség koszorúját Verena Miklós helyezte el tait, használati tárgyalt, a munkásságának szellemiség.' sugalló relikviákat. Itt látha i' az évforduló alkalmából meg­hirdetett képzőművészeti p:. lyázat anyaga is, amelyről la-' punk korábbi számaiban már beszámoltunk. A centenáriumi ünnepsége* rozat hétfőn este nyilvános re ■ diófelvétellel zárult. A tanáé nagytermében megtartott en: lékműsorban Bálint Andre . Benkő Gyula, Havas Judit é . Keres Emil színművész műkéi dött közre. Felcsendült a zsámbéki szombatok harsonája Színjáték a szivárvány alatt Az egész napi füllesztö melegtől akart megszabadulni a ter­mészet, amikor késő délutánra beborult. Mind alacsonyabban repültek a fecskék, a kaszált fű édes illata lengte körbe a dombságot. Mígnem a feszültséget feloldotta az első esőcsepp, amelyet gyors iramban követett a többi. Mintha csak tréfát űzne, meg-megállt a zuhogás, aztán újra kezdte. Találkozás Órákon át kémleltük az eget. Az egész Zsámbéki me­dencét körbe fogták a felle­gek. Hírek és jóslatok jöttek. Volt, aki eszelősen áztatta magát és hajtogatta: lesz ma még a romoknál előadás! Má­sok az évtizedes tapasztalatok alapján próbálták megfejteni az idő rejtélyét. S amikor már senki sem várta, megtörtént a csoda. A templom fenséges csúcsívei mögött vörösen izott a táj, a lemenő napsugár át­tört az esőcseppeken s az ég boltívét átfonta a szivárvány. A színházi élményre összese- reglett közönséget elrabolta a természeti tünemény. A szi­várvány mellett megjelent a párja, mintegy keretbe foglal­va az ősi templomrom csúcs­íveit. S a fennkölt pillanat­ban megszólalt a harangszó, felcsendültek a harsonák. A zsámbéki játékokat hirdető szignál hangjai végigfutották a tájat, hogy átvegye birodal­mát az emberi szó. Élet és elmúlás filozófiája szövődik egymásba Balázs Jó­zsef történelmi színjátékában. A Báthori advent az emberi el­me legmélyebb gondolatait hozza felszínre. Azokat a kér­déseket teszi fel, amelyeket mindannyiunk félve, de ki nem mondva fogalmazunk meg a létezés mikéntjéről. — Bár a múlt, a rég elsüly- lyedt nyírségi világ a színte­re a drámámnak, szereplőinek gondolatai, tervei és tettei a közelmúltban, és akár a má­ban is felismerhetők. Ök is védtelenül álltak a kifürkész­hetetlen jövő előtt, mint aho­gyan mi. Cselekednek akkor is, ha azzal kiszámíthatatlan események sorát hívják életre. Kortársaimnak szeretném tud­ni őket, olyanoknak, akikkel találkoztunk már vagy talál­kozhatunk a jövőben — Ba­lázs József, az író ezzel a né­zőnek szánt üzenettel jött Zsámbékra. — A nyíregyházi kőszínhá­zi előadás után magam is kí­váncsi vagyok, miként hat a dráma az új közegben — foly­tatta. — Ügy érzem, a színját­szás ősi formájának lehetünk itt átélői. A szabadtéri megje­lenítéskor a természet mintegy a rendező mellé szegődül Ez a közvetlen kapcsolat hat a nézőre és a gondolatokat köz­vetítő színészre egyaránt. — A környéket régóta isme­rem — kapcsolódott a beszél­getéshez Léner Péter, a nyír­egyházi színház rendezője. — A darab és helyszín találkozá­sa itt tökéletes. Amikor a zsámbéki művelődési házból megkerestek az elképzeléssel, hogy színházat szeretnének ide hozni, azonnal erre a mű­re gondoltunk. Egész héten itt próbáltunk, s egyre inkább el­ragadott a környék, a rom­templom hangulata. Élmény Az utóbbi néhány esztendő­ben egyre több szabadtéri színházi helyszínt fedeznek fel a rendezők, a szakma ava­tottjai, a népművelők. Eddig azon csodálkoztunk: vajon miért nem találtak rá Zsám­békra? Most bebizonyosodott; az elképzelések kedvező vissz­hangra találtak. Az elmúlt esztendei szárnypróbálkozás után a nyíregyházi színház hétvégi előadásai igényességet tükröznek. Telitalálat volt a darabválasztás. Léner Péter rendezői elképzelései. Szige­ti András, Bárány Frigyes, Gerbár Tibor és a társulat többi tagjának alakítása és lelkesedése egyaránt magával ragadta a közönséget. Élményeket, benyomásokat szeretnénk tükrözni, éppen ezért az előadás elemzése he­lyett megpróbáljuk felvillan­tani a zsámbéki hétvége többi eseményét is. — Szabolcs-Szatmár me­gye átruccant Zsámbékra — mondja mosolyogva Mátyás Irén, a művelődési ház igaz­gatója. — Nem csupán a szín­ház mutatkozott be. A nyírbá­tori képzőművész stúdió kiál­lítása július közepéig tart a házban. A mindennapi kultúra részeiként a Törökkút csárdá­ban nyírségi étalkülönlegess; geket tálaltak fal. — Volt keletje a nyírség' gombáclevesnek, még éjfé után is hordtuk a juhász lap- csánkát, a szirap ócskát — mondotta másnap Czakó Péter a csárda vezetője. — Ennek a községnek most alakulnak k a hagyományai. Jó lenne, ha a kulturális kezdeményezések meg is honosodnának. — A kirándulók és a Buda­pestről érkezők éjszakai szál­lásra is lelnek nálunk — foly­tatta a beszélgetést Fehér Jó­zsef, a főiskolai kollégium gondnoka. — A kollégiumot most átépítik, de a szobák ja­va része már lakható. Mintha pillanatnyilag kívülről na­gyobb lenne az érdeklődés, sokan jelentkeztek telefonon. Vonzás Sok mindenről szólhatnánk még: a szombat délutáni gye­rekműsortól a másnapi kira­kodó vásárig. Való igaz, hogy az esti esemény mintha a fő­városiakat és az ország más tájegységéről érkezőket von­zotta volna. Az értékek felis­merése, a hagyományok meg- gyökerezése hosszú folyamat. A helybéliek még csupán ér­zik, de számukra ezután tu­datosul: fontos dolgok történ­nek Zsámbékon, ami mind­annyiunk szívügye. Erdősi Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom