Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

Épül az isaszegi iskola if* ■A*»« A JL ' a'/4v^ » ^ *'. Megfeleld ütemben halad Isaszegen a harmadik iskola építése a nagyközség Gödöllő felőli lakóterületén, noha a cseréphiány gátolta a munkát. Képünkön: a dányi Magvető Tsz emberei a külső részen dolgoznak. Hancsovszki János felvétele Lebst parkosítani Végig a HÉV mentén Középiskolások is segítenek majd ULOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 147. SZÄM 1984. JÚNIUS 24., VASÁRNAP ......................- ­G3 £oKőZ£fi Hssvs&mSsosIg Ä májusi esi weite a reményt Ismét a gödöllői Szabadság tér és környékének rendezésé­ről, csinosításáról volt szó a a héten tartott összejövetelen, amelyen tanácstagok, laikóbi- zottsági tagok, népfrontaktí­vák, lakosok, intézményveze­tők vettek részt. Az elképzelé­sekről, a kívánatos munkák­ról Papp István tanácselnök, Bamberger Károly helyettes elnök és Jeney László, a Vá­rosgazdálkodási Vállalat szak­embere tájékoztatta az egybe­gyűlteket. ítét makettet is behoztak a terembe. Az egyik az OTP-iro- da előtti térségen felállítandó szökőkút kicsinyített mása volt A másikon azt ábrázol­ták, milyennek képzelik el a toronyházak melletti terület végleges arculatát. Az utóbbi időközben már módosult, mi­vel az eredetiben nem hagy­tak megfelelő helyet a tűzoltó- kocsiknak. Hozzájárulás A majdani szökőkút körül vita alakult ki. Az egyik ta­nácstag úgy vélte, a tér, aho­vá szánják, sűrű beépítésű, túl kicsi. Gazdaságossági szem­pontokból is megfontolandó­nak tartja a felállítását. Maga a szökőkút és elhelyezése is tekintélyes summába kerül. Folyamatos üzemeltetése, kar­bantartása is fogyasztja maid a pénzt. Utalt rá, hogy a fő­városi Blaha Lujza téren levő hasonló berendezést sem mű­ködtetik mindig, mint leg­utóbb egyik rádióriportban hallotta, pénzhiány miatt. Egy nem üzemelő szökőkút csú­nyább látvány, mintha a he­lyén mondjuk füves térség volna. Az ellenérvek között szere­pelt az a megállapítás, ha ta­karékosan kell bánnunk a pénz­zel, az nem jelentheti azt, hogy a városképet elsivárosítsuk. A szökőkút megvételét azért is határozták el, mert az OTP Pest megyei igazgatósága 500 ezer forinttal hozzájárult a költségekhez. Folytassuk tovább az anya­giakkal. Milyen pénz van a kasszában az említett terület rendezéséhez. Mint ismeretes, a tavalyi kiváló társadalmi munkáért kétmillió forintot kapott jutalmul a város. Más­fél milliót a megyétől, 500 ez­ret a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsától. A gödöllői ta­nács úgy döntött, hogy ennek egy részét utak felújítására köíti, s 700—800 ezer forint juthat a Szabadság tér rende­zésére. Ez a pénz csak akkor lesz elegendő, ha a lakosság is hoz­záteszi a magáét. Nem a pén­zét, hanem a munkáját. Az összejövetelen ezt kérték a megjelentektől, s általuk a többiektől, akik ebben a tér­ségben laknak. No meg azok­tól az intézményektől, ame­lyeknek itt található az épüle­te. Ügy tervezik, hogy augusz­tus 20-ig, amikorra befejező­dik a Dózsa György út korsze­rűsítése, a tanácsháza. volt tá­rás! hivatal, a könyvtár és a gyógvszertár külső falait fel­újítják. Munka van Arra számítanak, hogy az intézmények hasonlóképpen cselekszenek, hogy ez az út­szakasz, s a mentében álló épületek végre olyanná válja­nak, amilyennek egy város- központnak illik lennie. Arról a térségről is beszél­tek, amely a Szabadság tér és a Táncsics Mihály út között, a •HÉV vonala, valamint a négy- emeletes házsor között húzó­dik. Mint az arra járók láthat­ták, az építővállalat elköltö­zött onnan, lebontották a fel­vonulási épületet. Itt az ideje, hogy valamit kezdjenek az ár­nyas fák alatt. Játszótér ki­sebbeknek és nagyobbaknak, sétálópark: ezek a tervek. És sok zöld. A következő hónapban, a város történetében először, negyven, zömmel középisko­lás diák érkezik Gödöllőre, hogy környezetvédelmi tábo­rozás címén részt vegyenek ennek a térségnek a kialakí­tásában. Az ő tevékenységük mellé kellene a lakosság tár­sadalmi munkája. Dolog van bőven, csak szét kell nézni, el­hordani a törmeléket, elegyen­getni a terepet, kiirtani az ed­dig vidáman növő gazt. A munkálatokat a Városgaz­dálkodási Vállalat emberei fogják össze, ök gondoskod­nak .szerszámokról is. Mint képviselőjük elmondta, egy­szerre harminc személyt tud­nak foglalkoztatni. Mivel a diákok kora reggeltől délig fognak dolgozni, a lakók dél­után kaphatnak lehetőséget, teret és szerszámot. Azt is el­mondta a VGV szakembere, szombaton és vasárnap is ren­delkezésre állnak. Annak sincs akadálya, hogy ilyenkor dol­gozzanak. KABEL. — Ellenőrzés, el­lenőrzés — szólított meg a gödöllői Szabadság téren egyik ismerős. Nem vagyok én ellenőr, válaszoltam. Kü­lönben is, mit kéne itt ellen­őrizni? — Ne mondja — vál­tott élesebbre. — Az útépí­tést, mondjuk. Nem vette észre, hogy a napokban lete­rített aszfaltot már fel is tör­ték. Mit csinálnak ezek? — Kifelejtettek egy elekt­romos kábelt, ezért ástak ár­kot néhány helyen. — Ezt ma­ga ilyen egykedvűen közli ve­lem — támadott tovább gö­döllői ismerősöm. Ne hara­gudjon, az. egykedvűségtől nincs messze a cinizmus. Szakmai ártalom? Gondolom, maguk naponta találkoznak ilyesmivel, hozzászoknak, s már fel sem tűnik. Igazam van? Remélem, nincs igaza. Egy­kedvű sem vagyok, ebben az esetben sem. Ha nem hábor­gók, nem azért, mert hozzá­szoktam az ilyesmihez. Nem örülök, ha kifelejtik a ká­belt, rossz helyen vannak az oszlopok. Annak sem, ha a temetőnél szűkre méretezik az utat. Most már biztos, hogy nemcsak mi, majdani haszná­lói tartják keskenynek. Akik a szegélyt az egyik oldalon lebontották, valószínűleg azért tették, hogy szélesítsék az utat. Ügy véljük, a hibákba nem A jó gazda nemcsak dolgo­zik, nemcsak ápolja, ápoltat­ja növényeit, erdejét, rétjeit, hanem olykor — egy kicsit megszabadulva a napi munka fáradalmaitól —, úgy szem­léli a határt, mintha azt kér­dezné: no, mire lesz képes az idén a földem, mire a ter­mészet. S persze azt is fürké­szik: keze, esze, gépei nyo­mán, hogyan alakul, fejlődik az egyik vagy a másik kul­túra. Egy kicsit ünnepi aktus is ez, amikor szabad örülni is, ha a remény előre vetít vala­mit a sikerből. ‘ Ki tudja, hogyan lesz még ez, mondjuk a gödöllő tangaz­daság idei erőfeszítéseit il­letően, hiszen alig egy-két nö­vény betakarítása kezdődött meg. Túl vannak a lucerna első növedékének begyűjté­sén, s javában tart a zöldbor­só aratása. Ezt és még sok mindent láthattak a héten azok a szakemberek, akik a tangazdaság szokásos évi ha­társzemléjén részt vettek. Út­juk Gödöllőtől, Kartalon át. a Hatvan melleti Nagygombosig vezetett. Jó alapok A hajnalban kezdődött szemlén legelőbb is dr. Pus­kas Attila igazgató tájékoz­tatott egyebek mellett arról, hogy a tavalyi aszály ellené­re igyekeztek az idei termést jól megalapozni, egyebek kö­zött új agrotechnikai eleme­ket vezettek be a tápanyag­ellátásiban, így például alkal­mazták a szuszpenziós műtrá­gyázást. A fenyőharaszti ke­rület szalimafilteres hígtrá­gyaüzemének beindításával a szántóföldek egy részére több folyékony trágyát juttatnak. Mintegy 1200 hektáron pedig a savanyú talajokat mesze- zéssel javították. Ami a szépen fejlődő kalá­szosokat illeti: területének ezek csaknem hetven százalé­kán az energiatakarékos, for­gatás nélküli alapműveleteket végezték el. A szemle a tangazdaság gö­döllői kerületében kezdődött, ahol Barna Tamás növényter­mesztési ágazatvezető arról is beszámolt, hogy számukra is szabad belenyugodni. . Minden munkához úgy kell hozzáfog­ni, hogy az tökéletes lesz. Tudva persze, hogy hiba min­dig becsúszhat. Mások hibáját azonban csak akkor bírálhat­juk, ha önmagunk tévedései­vel ugyanolyan szigorúak va­gyunk. TERASZ. Amikor a műve­lődési ház melletti műemlék jellegű épület hátsó részén megjelentek a betonkeverők, egy-két városvédő fölvonta a szemöldökét. Mi lesz ott? Amikor nyilvánvaló vált, hogy ott terasz készül, tovább kér­deztek: kitől kértek ehhez en­gedélyt, kértek egyáltalán? Megengedték nekik? Nem fog­ják elcsúfítani a szépen rend­behozott épületet? Megtudtuk, a teraszépítők szabályosan jártak el. A szük­séges engedélyek birtokában építették meg a teraszt. Hogy szép-e, ízlés dolga. Annyit ta­lán ízléstől függetlenül meg­állapíthatunk, hogy szépen illeszkedik az eredeti házhoz. A feketére pácolt oszlopok, a rács szemre is tetszetős. S a cserepek is csupán azért üt­nek el még a régiektől, mert még nem fogta meg őket az idő. A levegő, a szél, az eső. hó majd gondoskodik róla, csak a május 5-től kezdődött csapadékosabb időszak hozott reményt a sikeresebb terme­léshez. Gödöllőn az elmúlt négy-öt hét alatt 182 millimé­ter csapadék hullott, annyi, mint a téli félévben össze­sen. A kerületben mintegy 400 hektár őszi árpát vetet­tek, a hektáronkénti ötmilliós tőszámot a téli fagyok némi­leg csökkentették, ami a " ter­mést nem veszélyezteti. Megkezdték a zöldborsó fejtését. A növényállományt látva jegyezte meg Szemők András, a tangazdaság nö­vénytermesztési osztályának vezetője: Elnyúlt virágzás — Az esősre fordult időjá­rás miatt, a borsónál az a helyzet állt elő, hogy virág­zása nagyon elnyúlt, míg az alsó hüvelyek már teltek, fel­jebb tart az intenzív virágzás, a növekedés, ami által na­gyobb lesz a zöldtömeg, ne­hezebb a betakarítás, s a ter­més sem fejlődik úgy ki, mint várnánk. Csak érdekesség­ként mondom el, hogy a na­pokban nálunk járt az egyik külföldi fajta nemesítője, s rá sem ismert borsójára. A gazdaság nagygombosi kerületében Nánay Csaba, az ottani növénytermesztési ága­zatvezető vezette a határ­szemlét. Természetesen ő is a csapadékviszonyokról szólt legelőbb, arról, hogy sem ta­valy, sem tavalyelőtt nem esett négyszáz milliméter tér­ségükben, az idén eddig 265 milliméternél tartanak. Szük­ség volt tehát rá: a tangaz­daság 2060 hektár búzájából ők vetettek el nyolcszáz hek­tárt. Zöldborsó és naprafor­gó egyaránt 360 hektáron díszük a kerületben, de igen jelentős az 511 hektár tö­megtakarmányt adó silókuko­rica és az 524 hektáron má­sodik növedékét adó lucerna is. A gazdaság legnagyobb bú­zaterületét a kartali kerülete mondhatja magáénak. Ahogy dr. Lachmann Gábor kerület­igazgató ismertette, a kenyér- nekvalót 1244 hektáron ter­mesztik a térségben, s mivel hogy színük lassan olyanná váljon, mint a régi épületen. Fölöslegesen aggályoskod­tak a városvédők? Az aggo­dalom sosem hiábavaló. Na­gyon jó, ha akadnak, akik mindent észrevesznek, min­dent szemmel kísérnek. Ez lehet a záloga annak, hogy se­hol se csúfítsanak el régi épületet. Még akkor is ez a véleményünk, ha tudjuk, akadnak városvédők, akik sze­rint semmihez nem szabad hozzányúlni, ami régi, min­dent az utolsó pőréikéig olyannak kell meghagynunk, ahogyan eredetileg megépült. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, ha értőn nyúlnak hozzá, akkor az összhatás sé­relme nélkül lehet változtat­ni. SZÁMÍTÓGÉP. Az utóbbi hetekben gyakran eszembe jutott Mundruczó János, a gödöllői szakmunkásképző igazgatója. Sok híradást lát­hattunk mostanában a szá­mítógépekről. Lelkes beszá­molókat iskolákról, ahol már van, buzdító beszédeket azért, hogy mindenütt legyen. Szin­te mindig hozzátették, hogy a gyerekek milyen okosan hasz­nálják ezeket a masinákat. A tanárokat is ők okítják. A felnőttek berozsdásodott agy­a vetőmagüzem is e kerület­ben van, a fajtaborsóterüle- tük sem kicsiny: 810 hektár. Legfontosabb munkájuk az elmúlt hetekben, napokban a vetésfehérítő és a liszthanmat elleni védekezés volt, a mun­ka nagy részét a határszem­léig befejezték. Dőlés nincs — Lehetne összegezni a ta­pasztalatokat? — kérdeztem a határszemlét követően a nö­vénytermesztési osztályveze­tőt. — Búzáink a kora tavaszi, és a tavalyi állapotoknál va­lamivel jobbat mutatnak, dő­lés lényegében nincs az állo­mányban — mondta Szemők András. — Az tény, hogy a kései kelés, meg a szárazság kicsit kétségbeejtő volt, de a májusi csapadék a kalászok fejlettségét növelte, összessé­gében, egyelőre elégedettek le­hetünk a tapasztaltakkal. F. I. Sok a tehetséges fiatal Vajon ki lesz Aszód mellett a másik újonc a körzeti lab­darúgó-bajnokságban? Még most .sem dőlt el, hogy Pécel vagy Vácszentlászló esik-e ki a megyei II. osztályból. Az óvás miatt újrajátszásra Ítélt Nagykáta—Vácszentlászló ta­lálkozóra nem állt ki a hazai csapat. Pécel annak ellenére került kényes helyzetbe, hogy tavasz- szal viszonylag jól szerepelt. A szezonzáró mérkőzésen is pon­tot rabolt a körzeti rivális li­ládtól. Akár itt, akár ott találko­zunk a péceliekkel az ősztől, ifjúsági csapatuktól nagy bi­zonyossággal remek teljesít­ményt várhatunk. Az utánpót­lás gárda ugyanis immár har­madszor nyerte el a bajnoki címet. Az előző két évben a volt járási bajnokságban dia­dalmaskodtak. tekervényei sokkal nehezeb­ben nyílnak meg az újfajta tudás előtt. Még azok is, akik korábban gyengécskék voltak a tudományokban, a számító­gép hatására megtáltosodtak. Lehet. Habár nekem egé­szen mások a tapasztalataim. Több mint húsz évig koptat­tam különböző iskolák pad­jait, megismerkedtem sok száz emberrel. Minden isko­lában, osztályban azt tapasz­talhattam, hogy akad egy-két kiemelkedő koponya, néhány reménytelenül gyenge, a de­rékhad pedig olyan közepes. Ha szorgalmasak voltak, a kedvenc tárgyból megközelí­tették a négyest, ha lusták, a kettes körül ingadoztak. Szegény igazgató és a tan­testülete, gondoltam a lelkes beszámolók közben, micsoda erőfeszítéseket tesznek, hogy a hozzájuk kerülő sok gyenge tanulót felzárkóztassák. Meny­nyi időt és energiát fordíta­nak arra, hogy mérsékeljék a bukást. Az is eszembe ötük ilyenkor, talán számítógépet kellene venni a szakmunkás- képzőbe, amely egy csapásra megváltoztatná a helyzetet. Az sem volna baj, ha a taná­rok nem értenének hozzá. Ök csak adagolnák a szak- és közismereti tudást a számító­gép által megokosított fejek­be. Kör Pál Éjjeli hívás Körzeti rendelő. Aszód. Szombat éjszaka. Az óra kismutatója a kettes felé poroszkál, amikor megszó­lal az ügyeletes orvos tele­fonja. A hívó a körzet egyik településéről beszél, sürgős segítséget kér. Az ügyeletes kidörzsöli szemé­ből az álmot, rögzíti a nap­lóban a hívó adatait, a se­gélykérés idejét, sietős lép­tekkel kifelé. Egy perc múlva már száguld az autója. Bátran mehet, nincs forgalom, s ilyenkor min­den perc számít. Végre be­ér a jelzett településre, megtalálja a nevezett ut­cát, házat, veszi a kézitás­káját, megy befelé. Ponto­sabban csak menne, mert a kapu zárva, a lakásban pedig csend és sötétség. Zörget, kisvártatva erőseb­ben és türelmetlenebbül, míg végre viszontzörgést hall. Közli, kicsoda, miért jött, mire: — Köszönjük, már nincs orvosi ellátásra szükség. Megdöbbenve fordul sar­kon. Nem tegnap kezdte a pályát, de ilyet! B. M. Segítséget kérünk Rokkantkocsi Szerencsétlenség érte a kö­zelmúltban a dányi Koska Sándort. Az Árpád utcában élő férfinak amputálni kellett az egyik lábát, s nagyon nagy szüksége lenne egy akár kézi, akár elektromos hajtású rok­kantkocsira. Mi is kérjük, aki tud. aki ilyennel rendelkezik, s már nem kell neki, segítsen Koska Sándornak! Biztató a péceli futball jö­vőjére, hogy ilyen tehetséges fiatalokkal rendelkeznek. Sári József edző vezetésével a kö­vetkező játékosoké a dicsőséig: Karicsánszki, Zséli, Fazekas I., Örsi, Füzesi, Berecz A., Berecz L, Nagy S., Farkas, Gergely, Oláh, Fazekas A., Prehlik, Horváth T., Nagy F., Horváth Z., Bakk I. Érdekesség: az évzáró mér­kőzésen lemásolták a felnőt­tek eredményét az ifisták. ök is döntetlent értek el. Galgamácsa Községi bajnokság A Pest megyei II. A osztály­ban szereplő galgamácsa! sakkcsapat veretlenül áll a bajnokság élén. ősszel három mérkőzés lesz \ még a Túrái VM, a Pilisi KSK és a Nagy- kátai VM II. ellen, s utána re­mélhetőleg következhet a ma­gasabb osztályba lépés. Idő­közben zajlik a községi egyé­ni bajnokság is. A hétfői ver­senynapon a csapattagok szin­tén táblához ülnek. A nap programja Június 24-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Bábvilág, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Június 25-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Kertmozi: A szűz és a szörnyeteg, 21 órakor. Bábvilág, kiállítás, megte­kinthető 15—19 óráig. Domony, művelődési ház: Versekről gyerekeknek, 18 órakor. Vasárnap és hétfőn: Piszkos tizenkettő. Színes, szinkronizált, kétrészes, ame­rikai kalandfilm, 4 és 7 óra­kor. ISSN 0133—1957 (GödöUfil Hírlapi K. P. Mindennapi apróságok Aszód vagy Pécel Az újrajátszás elmaradt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom