Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

mr « 1984. JtNIUS 24., VASÄRNAP Ami lehetséges, megteszik Nyári ígéretek Ráckevén Autóparkoló és vízibicikli A nyolc és félezer lakosú Ráckeve lélekszáma nyáron — főleg a hétvégeken — megkét­szereződik. Ez a néhány ezer ember természetesen lakni, ét­kezni is akar. Hogyan készül fel erre a nagyközség? Egy hektárnyi területen pihenhetnek a látogatók Az új tanácsházán beszél­gettünk minderről Bukovszky látván műszaki főelőadóval. — Gondjaink voltak a meg­növekedett gépkocsi-áradattal — mondja. — Ezért elsősorban parkolóra volV szükség. Az István téren épült parkírozó sem képes azonban megoldani ezt a problémát. A község dé­li részén, a kenyérgyárhoz ter­vezünk egy másikat, ez 750 ezer forintba kerülne, de 400 ezer még hiányzik. Szeretnénk a Tókert soron egy pihenőpar­kot létrehozni, ami. egymillió forintot igényelte, de tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel, ezért reálisan gondolkodtunk: a rendelkezésre álló 110 ezer forintból a terület egy részét — sok társadalmi mun ka-hoz- zájárulással — úgy „rendeztük be”, hogy értéke megnégysze­reződött. — Az üdülök idejük nagyobb részét a víz mellett töltik. Mi várja ott a vendégeket? — Egy egész évben nyitva tartó, fedett résszel is rendel­kező strandunk van egy dunai, nyárra. Egy hektárnyi terüle­ten pihenhetnek a látogatók, 27 kabin áll rendelkezésre. Tu­dom, ez nem sok, de az érdek­lődés sem túl nagy iránta. A vendégek vagy az autóban öl­töznék át, vagy eleve fürdőru­háiban érkeznek. Értékmegőr­ző természetesen van. A zuha­nyozó és a WC sem hiányzik. A kölcsönző öt csónakot tart. Idei újdonságuk három vízi­bicikli. Bővítik » vendégszoba-hálózatot — Zsúfolt lehet ilyenkor ez nz egy szabadstrand. Nem okoznak gondot a tiltott he­lyen fürdőzők? — Sajnos, igen. Meg a vad­kempingezők, mert nincs ki- éoitett kempingünk. Az leg­alább 15 milliós beruházást igényelne. — Akkor milyen szállásle- hetőséaelc vannak? — Négy kilométerre innen, Budakeszin Ősi játék budakeszi fiatalok alaposan leglepődtek a minap. A tánc- iten váratlanul a cirkuszmű- eszet ősi játékát kapták aján- ékba. Egy borzas hajú fiatal- nber idézte a régmúlt artis- iinak fő látványosságát: tüzet yelt és tüzet fújt, aztán szö- es ágyak közé feküdt. A pro- ukció Rózsa György Leg ... g ... leg ... című műsorából merős, ott 237 kilót tartott a asára fordított szöges ágyon, gy mondja: „Akaraterő és :mmi más”. Neve: Németh Ti­bor. Foglalkozása: fakir... Trencsényi Zoltán felvétele Szigetbecsén épült nemrég a Keve Hotel. — Gondolom, ezt inkább a külföldiek és a tehetősebbek veszik igénybe. — Olcsóbb a fizetővendég­szoba. Azon vagyunk, hogy ezt a hálózatot tovább bővítsük. — Tudomásom szerint sok hétvégi telek van itt, kisebb- nagyobb épületekkel. Tulajdo­nosaikat nem érinti a szállás gondja. Annál inkább az élel­miszerellátás. — Május közepén összehív­tuk az érintett intézményeket, köztük a szállító, ellátó és for­galmazó vállalatok képviselőit, de néhány gyártó vállalattól is jöttek. Előzetesen felmértük a várható keresletet, s ez alap­ján kértünk nyilatkozatot tő­lük. Az Aranykalász Tsz fel­ajánlotta, hogy hűtőházából közvetlenül is rendelhetnek a boltvezetők. A Húsipari Vál­lalattól Máté Jánosné új ter­mékeket ajánlott: ilyen lesz az aromás májas, a sörkolbász és a nyelves. ✓ Számítanak a magánkereskedőkre A söripar dömsödi kiren­deltségének vezetője, Szigeti Bálint Ígérete szerint lesz elég sör, de nem a közkedvelt Kő­bányai világosból, hanem el­sősorban külföldi termékekből. A kenyérellátás zökkenőmen­tesnek ígérkezik. Péksütemény viszont most sem lesz elegen­dő. A tejfelhozatal várhatóan zarvartalan lesz, a dabasi tej­üzemnek köszönhetően. A tej- termékválaszték 15—20 féle lesz, csupán a boltvezetők igé­nyétől függ, mennyit látunk belőlük a hűtőpultokban. A kereskedelemben viszont nem szűnnek a gondok. Az élelmi­szerüzletek nagy része tovább­ra is létszámhiánnyal küzd; dolgozóik kilencven százaléka nő, s a táppénzes napok szá­ma-is magas:-A tavaly átadott Bercsényi utcai ÁBC és a fel­újított üzletek sem tudják ki­elégíteni maradéktalanul a megnövekedett nyári igénye­ket. Kísérleteztek már mozgó boltokkal, de ráfizettek, azért idén nem is próbálkozunk ezekkel. A vendéglátásban két nagyobb étterem vesz részt: a Fekete Holló, és a Duna. — Hogyan pótolják akkor a meglevő hézagokat? — A fejlesztési lehetőségek hiányában főleg a magánke­reskedőktől várjuk a megol­dást. Dudás Zoltán Solymári fürdőszobák — dísznek Vitatkozásból nem fakad víz Négyesben ülünk a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat szentendrei igazgatóságán Kisérdi Józseffel, a vállalat főmér­nökével, Bocheim Istvánnal, a DMRVV pilisszentiváni telepé­nek üzemvezetőjével, Horváth Tiborral, a solymári nagyköz­ségi tanács költségvetési üzemének építésvezetőjével. Szóval, ülünk és vitatkozunk már másfél órája. Nem tud­juk eldönteni a kérdést: ki a hibás azért, hogy Solymáron a Bocskai utca lakóinak egy része tavaly ősz óta víz nélkül van- A történetet a kezdetektől ismertetjük, mert a kívülálló nem értheti mi is a probléma. Először a vezetéképítést (bő­vítést) megrendeli, a helyi (ez esetben a solymári) társulat. A tanács költségvetési üzeme, — de bármely cég amelynek ez a profilja — kivitelezi, a DMRVV átveszi üzemelésre és be­köti a lakóházakat. Tolakodó kérdés sajátos vezeték A Bocskai utcában helyzet alakult ki. A a 40-es számig évek óta kész, nincs vele gond. A solymári víztársulat megrendelt még zázötven méter bővítést, a költ­ségvetési üzem annak rendje és módja szerint elkészítette, s összekapcsolta a régivel, mondván, a lakosságnak mi­előbb szüksége van az egész­séges ivóvízre. Tavaly ősz­szel már néhány lakóházat rá­kötöttek a vezetékre. Hogy a költségvetési üzem, vagy a DMRVV emberei — ma már nehéz volna kideríteni. Hor­váth Tibor állítja, hogy ők nem kötöttek be semmit, Bocheim István óvatosabb: a csoport­vezetőnk kiment a helyszínre, nem tudta, hogy a régi ve­zeték meddig ér, elképzelhe­tő, hogy az újra kapcsolt rá néhány lakást. Most az olvasóban joggal tolakodik elő a kérdés: nem mindegy, hogy me'yik cég jut­tatja vízhez a la'kót? Nem. Mert a törvény — s ez rendjén való — úgy követeli meg, hogy az elkészült vezetéket csak nyomáspróba és KÖJÁL-vizs- gálat után veszi át a DMRVV, az otthonok rácsatlakoztatá­sára csak aztán kerülhet sor. A bomba tavaly december­ben robbant, öt lakó, kiépítet­te a saját csőrendszerét, s kérte a bekötést. Szentendré­ről megkapták a hivatalos ér­tesítést, amelyben a DMRVV közölte, mikor érkeznek a szakemberek. A munka, már javában folyt, amikor megje­lent Bocheim István a pilis­szentiváni üzemegység vezető­je, s leállította a további mun­kát. Máig sem tisztázott ho­gyan, de megtudta; nyomás­próba és KÖJÁL-engedély nél­küli vezetékről fogyasztanak a lakók. Kisérdi József mutatja a jegyzőkönyvet, amelyet a soly­mári nagyközségi tanács elnö­VASÁRNAPI GONDOLATOK RÁDIÓHANG •« ól aludtam éjszaka. Kellemes a hajnal, a reggel, J halk neszezés a domboldal. A rádióban a Color együttes köszönti a névnapjukat ünneplőket. Közbeszól egy hang a stúdióból — a Mester utca és a Ferenc kör­út környékén csőtrepedés van, valaki telefonált, de már a Vízművek is felvonult a helyszínre. Rockoperáé a te­rep, mintha egyszerre hallanám a Jézus Krisztus szu­persztár és István, a király dallamait. Bombahír szár­nyal a következő percben: egy japán ösztöndíjas meg­találta Kossuth Lajos japán kapcsolatainak dokumentu­mait, a róla írt regényt, melynek 1880 körül nagy ha­tása volt a szigetországban. Űjabb zene áramlik lágyan, harmóniát sugároz az Omega és egy népdal a Tisza vidékéről. Az időjárásjelentés esőről, napsütésről szá­mol be, és a hírek se szorongatóak — csönd van a vi­lágban. Űjabb zene következik a reggeli műsorban, újabb kisriport. Ezúttal a Vas utcai csecsemőinitézetből. Olyan gyerekekről halljuk a nővérke, az orvos hangját, akiknek nincs édesanyjuk, vagy akik elhagyták a kis Erzsikét, Zoltánt... Sír a hangjuk a rádióban, de ez á sírás -nem tud bele­kapaszkodni az anya simogatásába, békéltetőén dalla­mos csitításába. Tárgyilagos hang összegez; hazánkban kétezer körül vannak azok a gyerekek, akiket évente állami gondozásba vesznek. Óriási szám. Óriási, s bár nosztalgikus muzsika enyhíti e drámát, nyugtalanságo­mon már nem segít. Motyogom magamban, ha már a szülők ilyen felelőtlenek olykor, akkor legalább ne­künk szükséges érző, tiszta hátteret biztosítanunk e kedves, ártatlan jövevényeknek. Nemcsak az államnak, hanem a társadalomnak, nemcsak az intézményeknek, hanem .minden felnőttnek, hiszen e be nem fogadottak mindannyiunk gyermekei. Azt, hogy e súlyos igazságot tudom, egy szigorú, névtelen nevelőnek köszönhetem, a rádiónak. Kikapcsolom, hiszen a hang már bennem folytatódik türelmetlen áramlással. Kinézek az ablakon, süt a re­mény; a sárga forzícia. Losonci Miklós ke is megkapott. Ebben el­marasztalják Horváth Tibor építésvezetőt, aki szabályta­lanságot követett el. Nevezett azzal védekezik, hogy ismeri az előírásokat, de utcákat, ve­zetékszakaszokat tudna mu­tatni, amelyeket a DMRVV a KÖJÁL jóváhagyása nélkül állított üzembe. Lehet, vagy nem? — A gyakorlat eddig is az volt — erősködik az építésve­zető, hogy az új vezetéken a költségvetési üzem megcsi­nálta a nyomáspróbát, össze­kötötte a régivel, s el volt in­tézve a dolog. A vízműtől vagy volt valaki, vagy nem. A Bocskai utcában jelen volt Gróf Tibor solymári vízműke­zelő. A költségvetési üzem ez­zel rendjén valónak találta a dolgot. Kisérdi József tiltakozik. — Horváth Tibor állítása nem felel meg a valóságnak. A DMRVV mindig szigorúan betartja a szabályokat. A vitától függetlenül, a ti­zennégy, víz nélkül maradt lakás ügye nem mozdul előre. A tulajdonosak nem értik. Előttük a vezeték, ők megcsi­nálták a fürdőszobát, néhá- nyuknak bekötötték a vizet, a többieknél pedig leállították az akciót. A Bocskai út 78-ban Szegő Erzsébeték tavaly no­vember 27. óta várnak a be- rkötésre. — Mi csak' azt ■ ’lát-' tűk, hogy szerelik a mérő­órákat, s aztán eltűnnék — mondják. A meddő vitából a kivezető utat a közős nevező megta­lálása jelenti. Abban egyetér­tenek a felek, hogy a lakos­ságnak mielőbb vízre van szüksége. Horváth Tibor ki­jelenti, hogy megcsinálják a nyomáspróbát. A bekötések miatt nem lesz ugyan nyolc bar, de ha a DMRVV elfo­gad kisebb értéket is, rend­ben van. A tárgyalás óta három hét telt el. Megkerestük Horváth Tibort és érdeklődtünk: mi újság a Bocskai utcában? — Lecsillapodtak a kedé­lyek. Túl vagyunk a nyomás­próbán és a KÖJÁL-mintavé- telen. Amint megérkezik az eredmény, a DMRVV meg­kezdi a bekötést. Néhány nap az egész. Veszélyes játék A sokéves gyakorlatban írott malaszt a nyomáspróba, a KÖJÁL-minta, az átvétel üzemelésre — sematikus ru­tinná vált. Ez vezetett odáig, hogy a solymári tanács költ­ségvetési üzeme — a lakosság sürgetésére szabálytalanul le­rövidítette az ügymenetet. Veszélyes játék volt. A kiala­kult vitának a felek is, a la­kosság is kárát látta. Az ed­dig egymással elégedett cégek bizalma megingott. Meggyő­ződésünk, hogy lehetett vol­na szabályosan, gyorsan, a fertőzés veszélye nélkül is há­lózatot bővíteni Solymáron, a Bocskai utcában. Az ügy több tanulsága mellett talán ez a legfontosabb. Vicsotka Mihály Konyhákért A zt mindenki tudja, hogy a Dunai Kőolajipari Válla­latnál az olajból külön­féle energiahordozókat, vegyi, gyógyszer- és élelmiszeripari alapanyagokat termelnek. S aki még sohasem járt Százhalom­battán, az is maga elé tudja képzelni a hatalmas olajvárost, betonútjaival, csőkígyóival, hi­degséget árasztó tornyaival. De vajon néhány ott dolgozón kí­vül mások tudják-e azt, hogy a DIIV-ban friss hagymát, zöld­séget is termelnek? Na nem sokat, s nem is hivatalosan, éppen csak annyit, amennyi két tucat embernek a minden­napi zsíros kenyerére kell. A gázolaj-kénmentesítő I. be­járata előtt láttam a néhány négyzetméternyi kis konyha­kertet. Az üzemben dolgozó fér­fiak egymásra kacsintva mond­ják: nekik ugyan semmi közük ahhoz a kerthez, éppencsak annyi, hogy ők maguk csinál­ták, gondozzák. Nem tudták el­viselni lábuk előtt a kopársá- got, s egy-egy eredményes, kö­zös horgászat után, milyen jól jön a friss zöldség! Az irányítóteremben műsze­reken figyelik a berendezések működését. Állandó figyelem­re, ha baj van, gyors és hatá­rozott döntésekre van szükség. Egy csendes műszak alatt, ebéd­időben, vacsoraidőben — hiszen folyamatos három műszakban dolgoznak — olykor megen­gednek maguknak egy kis fő- zőcskézést is. A csípős halpap­rikástól valamennyiüknek jobb kedve lesz. Férfiak. EL E. Kedvezőbb menetidő Befejeződött a felújítás A nyári megnövekedett utasforgalom kezdetére befejeződött a vágányhálózat felújítása és bővítése a Kelenföldi pályaudva­ron. Elkészültek az utasok biztonságát szolgáló peronok, és a kétszázhúsz méteres aluljáró, a tájékoztató rendszer, az állo­más hangosítása stb. Ezután a pályaudvaron —, ahol naponta 35—40 ezer utas fordul meg — több szerelvény haladhat át, mint korábban, ami az utasok nem kis örömére kedvezően be­folyásolja a vonatok menetidejét. Mint a képen is látható, min­den peront lépcső köt össze az aluljáróval. Válogsfcff a gárda Ärafis elüt a Tápfóságban ELKÉPZELNI SEM LE­HETNE szeDb gépjavító mű­helyt, mint amilyen a farmo- si Tápiómente Termelőszövet­kezeté. A tápiósági emberekre jellemző szorgalommal dol­goznak, valóságos szikraeső­ben, kalapácsdöngés közepet­te hajtanak, hogy aratásira valamennyi kombájn, pótko­csi, traktor munkába állhas­son. Miskolci Mihály szerelő ré­gi motorosnak számít a gaz­daságban. Mint mondja, ez előny is, meg hátrány is. Előny, mert 12 év alatt, mióta a szövetkezetben dolgo­zom, kiismertem az egész tsz-t. Hátrány, mert ennyi idő után is csak 23 forint az órabérem. Ha többször odébb- álltam volna, biztos több len­ne. Most különösen kellene a pénz, mert a lányom után a két fiamnak segítek saját otthonunk megteremtésében. S nemcsak munkával... Ezért azután szombat-vasár­nap is dolgozom és úgy ter­vezem, hogy hét év után, az ősszel, ismét traktorra szál­lók. A szántás ugyanis többet hoz a konyhára, mint a mű­helymunka. — Azt még meg is kell ér­ni — élcelődik Csillik József gépszerelő. — Előbb az ara­táson kell túllenni — fűzi hozzá Sztari László segéd- üzemág-vezető —, mert ná­luk a kombájnok nyergébe is azok ülnek, akik javították. Aki nem tette rendbe a gépét, az bizony bajlódhat vele majd eleget. Meg a pénztár­cája is bánja. — Miattam biztos nem kell állni egy percet sem — néz fel Adamecz János hegesztő —, aki éppenhogy túljutott 20. életévén. — Én úgy meg­varrom az elszakadt vasat, hogy abba senki nem találhat kivetnivalót. A kissé magabiztos szöveg, valóban jó munkát takar. Ezt a szerelőcsarnokban dolgozó •idősebb szakemberek is elis­merik. — Válogatott gárda dolgo­zik itt — veszi vissza a szót Miskolci Mihály. — Ezt néz­ze meg — fordul hozzám —, hiánycikknek számit az E—516-os kombájnok úgyne­vezett bedobó perselye. Na- mármost, egy kis ötletért, mi sem megyünk a szomszédba. Metamidból, ami ugyan nem olcsó, elkészítjük a hiányzó darabokat. Ezek jobban bír­ják a strapát, így végső soron a drágább az olcsóbb, mert az üzembiztos gép mindenné: többet ér. Szerencsére, soka: javult az alkatrészellátás, na­gyobb gondjaink nincsenek. — Űj ötleteken is törjük a fejünket. Mit, hogy lehetne célszerűbben megcsinálni? — fűzi tovább a szót Sztár. László. Például olyan gyűrűs- hengerhúzót készítettünk amellyel a korábbi három he­lyett kilenc művelő eszközt kapcsolhatunk fel az MTZ— 80-as traktorra. Vagy ott van nak a Hamsterek. Ezeken a szálastakarmány-'betakarító gépeken a sima csapágyak két nap alatt tönkremennek. Mi 3000-res zárt csapágyakkal helyettesítettük, azóta keve­sebb problémát okoznak. VALÓBAN SZÉP a két éve átadott gépjavító bázis. Bele is került néhány millióba. Kár, hogy arra már nem gon­doltak; a fehér üveg jobban átengedi a fényt, mint a zöld. Pedig kitűnő a szakember- gárda is, kár ilyen apróság­gal rontani a munkakörül­ményeket, s ezzel együtt a kollektíva hangulatát. Bóna Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom