Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-23 / 146. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. JÜNIUS 23., SZOMBAT Nem semmiért, bitért A természet törvényei diktálnak A közértben száz vagy akár öt­száz bitért nem adnak semmit és nem jegyzik az árfolyamát a Ma­gyar Nemzeti Bankban sem. A bit a számítógép alapegysége, s a róla elnevezett pénzt a világon egyet­len helyen fogadják el törvényes fizetőeszközként: a Nagykőrösi Konzervgyár nyári építőtáborá­ban, ahol munka után a kompu­tereket vallatják a diákok. Tizenhatos számrendszerben Pergel Zsuzsa táborvezető kulcs­ra zárja a fiókját, százezer bit van benne. — Délután lesz rá ismét szükség, amikor elismerjük a napi teljesítményeket — mondja, miköz­ben végigkalauzol az élelmiszer- ipari szakközépiskola kollégiumán, a 150 diák szálláshelyén. — A bri­gádvezetők egy összegben veszik át, azután maguk döntenek, hogy ki mennyit kapjon. Nemcsak a gyári munkával, hanem például a számí­tógépes feladatok megoldásával vagy kiemelkedő sportteljesítménnyel is lehet keresni. Már megalakultak az első kisvállalkozások is: az egyik tár­saság plakátok készítésére szövet­kezett, a másik gépre akarja vinni a munkaverseny értékelését. Bitben gyarapodó jövedelmük egy részét a heti vásáron költhetik eL Megérkezünk a mini-számítógép terembe. A táblán egy program vázlata, az asztalon HT 1082-es, ha­zai gyártású iskolai számítógépek. Egy melegítős fiú éppen a kompu­ter memóriaegységét hívja elő a Videoton televízió képernyőjére. Egy pillanat alatt megjelenik a táblá­zat, tizenhatos számrendszerben. Té­tova mozdulatok a billentyűk fe­lett,. a kelletlenség jelei. Vége a játéknak, a délutános csoport mun­kába indul. Már előállt a nosztalgia­busz — csak így hívják a kivénhedt Ikarust, amely komótosan a gyár­ba szállítja őket. Bip, bip, halljuk intermezzóként, majd csönd ül a te­remre. — Az iménti csipogást a véletlen számok hallható hangjai okozták — lép mellém Törőcsik László, a tábor oktatóinak egyike, aki a műszaki egyetem digitális számítástechnikai szakán végzett. — Ez a gép sok mindent tud, de akadnak korlátái is. A lényeg az, hogy olyan tulajdon­ságai, jelkészlete van, ami elegendő az alapok elsajátításához. A gyere­kek többsége ismeri a BASIC-nyel- vet, amely a programozás legrugal­masabb, legelterjedtebb, s emberkö­zeli formája. Angol kifejezésekre, rövidítésekre épül, amelyet a kom­puter egy fordító program segítsé­gével áttesz gépi kódra és végre­hajtja az utasítást. Akadnak olyan diákok is, akik az iskolai, esetleg az otthoni gyakorlás hatására a gé­pi kódba is bele tudnak nyúlni. Már most látszik, hogy némelyikből jó elméleti matematikus vagy fizikus válna. Ha rajtam múlna, elkülde­ném őket az egyetem speciális sza­kára. De itt értelemszerűen nem az a feladat, hogy a tehetségeket felka­roljuk, hanem az, hogy a különböző tudásszinteket kiegyenlítsük. Néhány megyei középiskolában csupán egyetlen gép van, s azt is elzárják, másutt viszont a tanítás után is le­het velük foglalkozni. Mielőtt a gyárba indulnánk a gye­rekek után, bélesünk a művészeti műhelybe. Erre is szükség van, mert a többség ugyan a számítógépek miatt jött el, akadnak más érdeklő­désűek is. Az egyik asztalon szövő­szék, a padlón monotípiák, lino- és papírmetszetek. A legjobbak felke­rülnek a tábori faliújságra. A kon­zervgyár gáláns volt, a szerződésen felül még tízezer forintot adott anya­gok vásárlására. Az is kiderül, hogy délutánonként, esténként sport- és Izgalmas játék, vagy több annál? ERDŐS! ÁGNES FELVÉTELEI kulturális programok sokasága szó­rakoztatja a fiatalokat. Diszkréten piszkálgatják A délutános műszak már javában dolgozik. Paradicsomitalt rámolnak a szalagra, pucolják, címkézik az üvegeket, majd kartonládákba rak­ják. A másik csarnokban a holland exportra induló szamóca jókora fém­dobozát tisztogatják, csomagolják, míg a harmadikban riasztó mennyi­ségű üveget mosnak. — Nálunk is van konzervgyár, csak ezért nem jöttem volna ilyen messzire — mondja a dunakeszi Stygár János egy szusszanásnyi szü­netben. — Kizárólag a számítógé­pek vonzanak, nálunk már zárva van az iskola, de itt még két hetet ráverhetek. A BASIC-nyelv már jól megy, de a bonyolultabb gépi kódot még gyakorolnom kell. Alig várom, hogy visszamehessek a kol­légiumba. — Az első napi teljesítmény még nem volt az igazi, de ma már több brigád száz százalék felett teljesí­tett — szegődik mellém Szűcs Balázs szállítási osztályvezető, a gyár tá­borfelelőse. — Nekünk mindenkép­pen megéri, hiszen nem tudnánk teljesíteni az exporttervet, és nem engedhetjük meg, hogy például a huszonöt forintos meggy ránkrohad­jon. A tavalyiak nyolcszázhatvan vagonnyi készárut csomagoltak. Re­méljük, hogy a mostaniakban sem csalódunk. Míg a délutánosok dolgoznak, a délelőttösök már a számítógépet bű­völik. Mari László, a közeli Arany János Gimnázium tanára nem sok­kal idősebb diákjainál, éppen a gép leikéről, a processzorokról magya­ráz. Megannyi szempár mered rá, de nem tudják megállni, hogy közben diszkréten ne piszkálják, nyomogas­sák a billentyűket. Feltűnő, hogy a haladók csoportjában csupán egyet­len lány akad. A tanár úr .szünetet rendel el, hogy jusson egy kis idő a hallottak megemésztésére. — A BASIC-nyelvezet nem köve­teli meg a processzorok ismeretét, de ha valaki a szórakozásnak már egyáltalán nem mondható gépi kódú programozásra kíváncsi, ahhoz meg kell tanulni a komputer működését — mondja. — Ebben a rendszerben a gép hétszázhatvanszor gyorsabban számol, mint egyébként. A szünet után erre is mutatok néhány gya­korlati példát. A gyerekek megle­pően fogékonyak, hiszen ez tulajdon­képpen izgalmas játék, lehetőség az alkotásra, szemben a természetükkel szögesen ellenkező kötött iskolai el­foglaltsággal. Találkoztam olyan fiú­val, aki egy másodfokú egyenletet sem tud megoldani, a programozás­sal mégis szépen boldogul. Ha most kapna egy matek példát, kiszaladna a kollégiumból. Cakkos vonal a képernyőn A szünetben kis csoportok gyüle­keznek egy-egy gép köré. A legtöb­ben a monoriak mögött állnak, ná­luk jó tanárok, gépek vannak, s az első nap inkább úszni mentek, mert kevesellték a színvonalat. Bár ez a gép más kifejezésekre hallgat, mint az otthoni, mégis hamar szót érte­nek. Rajzprogramot táplálnak be, s egy vonal indul el cikcakkban a képernyőn. Hamar kiderül', hogy rossz a program, elölről kell kezdeni az egészet. Vége a szünetnek, folytatódik a foglalkozás. Serceg a kréta a táb­lán, fogyatkoznak a lapok a jegyzet­füzetekben, zizeg a számítógép. A szemközti falra erősített táblán Ga­lilei gondolatai adják meg az alap­hangot: a természet törvényei a ma­tematika nyelvén vannak megírva. KÖVESS LÁSZLÓ A cím fölötti képeinken: gyorsan meg le­het tanulni a BA,SIC-nyelvet (balra). Tisz­tára kell suviclColni az exportra induló konzerv dobozát (jobbra). Takaréklángra állítani Végül mindenki fél jár... Takaréklángon — teljes üzemmenetben. Meghökkentő gondo­lattársítás, ám ami Pest megye hetven termelőszövetkezetének ener­giafelhasználását jellemzi, ez az igazság. Mert a drágább energia- hordozókkal éppúgy jól sáfárkodtak a gazdaságok tavaly — az elő­ző évivel összehasonlítva —, mint a valamivel olcsóbbakkal. Céltudatosabb gépkihasználás, átgondoltabb fuvarszervezés Jel­lemezte munkájukat. No, persze messze még a legoptimálisabb meg­oldás — csak elindulni sikerült afelé. A tények, az arányok változ­tak a felhasználásban, de ebbe az aszály is belejátszott. Kisebb volt a termés, kevesebb üzemanyag fogyott a betakarításnál, a termé­nyek szárításánál. Tapasztalatok sora fűződik a tavalyi energiafel­használáshoz. Egyike-másika jól jöhet most, a betakarítás előtt, öt­letet adva, megoldást kínálva. termelőszövetkezetek ipari ágaza­tai.) A szakember nemcsak a fény­csővilágítás alkalmazásának szám­szerű növelésére utal ilyenkor, ha­nem az úgynevezett teljesítmény­illesztésre, a meddő energiával va­ló gazdálkodás fokozására is. Kevesebbet „ettek” a gépek A lista precíz és pontos. Csakúgy, mint az a felsorolás, amelyből kide­rül, hogy hatvanhat tonnával keve­sebb benzin fogyott tavaly, mint egy évvel korábban. A megoldás egy­szerű, célravezető volt: úgynevezett benzinüzemű járműveiket lecserél­ték a gazdaságok. Ugyanakkor szál­lító-, erő- és betakarítógépeiket műszakilag alaposan karbantartot­ták, s ezzel is megakadályozták a túlfogyasztásokat. Keveset ettek a gépek például a túrái, a péceli, a gyáli szövetkezetben. Így jött hát össze gázolajból a megtakarított mennyiség. Tüzelőolajból meg azért is esett vissza a fogyasztás, mert új megoldásokat alkalmaztak a gazda­ságok a technológiai sorban. Az aszály is hatott. A szárítók keve­sebb üzemanyaggal is beérték. Vi­szont a tápióbicskeik, a tápiószent- mártoniak energiatakarékosra alakí­tották át szárítóikat. A hernádiak­nak, a gombaiaknak, az alsónéme- dieknek, meg az állatartási techno­lógiáknál bevezetett újabb műszaki, s szervezési megoldások segítettek a spórolásban. A földgázt felhasználók köre bő­vült, s ezzel arányosan a fogyasz­tás is. összességében mintegy 3,3 millió köbméterrel több földgázt égettek el a gazdaságok 1983-ban, mint 1982-ben. Érdekesek ezek a ki­mutatások, adatok, tények azért is, mert ugyancsak regisztrálják, hogy a tsz-ek 51 százalékában nőtt,- 49- ben pedig csökkent a gáz felhaszná­lása. Ez pedig arra a korántsem el­hamarkodott megállapításra ösztön­zi az embert: az energiával csínján bánnak a közös gazdaságok. Leg­alábbis ahhoz képest, ahogy a het­venes évek elején, közepén bán­tak ... Van, aki az olajról nem gázra tér át, hanem szénre, brikettre, koksz­ra. S azt mondják, nagyon is megéri. Pedig a szilárd tüzelőanyagokra va­ló fokozatos visszatérés számottevő anyagi terheket, környezetvédelmi kötelezettségeket ró az üzemekre. Ennek ellenére a dunabogdányiak, a csemőiek automata szénüzemű ka­zánokat állítottak munkába. Ügy látszik, addig számoltak, míg kide­rítették: nekik megéri... Alapos buktató ez Forog a villanyóra. Mégpedig igen sebesen. Fogaskerekeinek min­den egyes rezdülése pénzt visz el a háztól, azaz a gazdaságtól. S nem is keveset. S mégis: tavaly, ha csak kissé is. de nőtt a villamos energia felhasználása a megye szövetkeze­teiben. ötmillió kilówattórával. Egy háztartás, egy lakótelep ebbe tönk­remenne. ám a szakemberek úgy fogalmaznak: minimális a növeke­dés. Mégpedig a korszerű technoló­giák alkalmazása, bevezetése hozta, hozza magával ezt. Pedig a fajlagos villamos ener­gia megtakarítását célzó eljárások sorát vezették be az üzem. (Azaz a ÉPÍTŐTÁBOR •V­NAGYKÖRÖS Bitben gyűlik a jövedelem, a heti vásáron lehet elkölteni. Van, aki a villanyórát kikapcsol­ja — mármint képié lesen —, s a Különféle, úgynevezett melléktermé­kek eiegetéseDol nyeri azt az ener­giát, ami munkájához elengedhetet­lenül szükséges. Énhez az alap­anyag, a mezőgazdasági és a faipa­ri meiléKtermen adott. A megoiaást pedig jói, s célravezetőén alkalmaz­za például az öcsai, az abonyi Jó­zsef Attila, a csepeli Duna, az al- bertirsai Micsurin, a törteit Dózsa, s a lorevi gazdaság is. A hulladé­kokért nem kell a szomszédba men­ni, mégis úgy tűnik, a módszer ne­hezen terjed. Hogy miért? Az oka nagyon is egyszerű — mint a megyei pártbizottság mel­lett működő energetikai, társadalmi bizottság elemzésével feltárta: — A berendezések újszerűek, éppen ezért egy sor hibalehetőség, a sza­bályozásukhoz fűződő pontatlansag természetes kísérőjük. S teljesítő- képességükhöz mérten magas a fajlagos értékesítési ár, s az össze­tett technológiák is esetenként hiá­nyoznak a gép adottságaiból. Ala­pos buktató ez ... Eltérő teljesítmények Mi tagadás, senkinek sem kínál­ják tálcán a legjobb megoldásokat, a legcélravezetőbb eljárásokat, s az ezek bevezetéséhez, a takarékosság­hoz legtöbb segítséget adó kazáno­kat, gepeket, berendezéseket. Pedig a megyei energetikai bizottság egész munkája, sokrétű, mindenre kiter­jedő elemzései — melyek nem rit­kán már-már tudományos fokoza­tot, minősítést érő tanulmányok — a gazdaságok szolgálatában állnak. Módszert, kínálva, módszervásárt tartva jó néhány ötletre irányítot­ták már rá a figyelmet ajánlásaik­kal. Ám alkalmazni, a helyi sajátos­ságokra senki helyett sem tudják az ötletek sorát. Ezt kinek-kinek ma­gának kell. Éppúgy, ahogy pályázni is az energiaracionalizáláshoz adha­tó, azért járó forintokért. S van mire figyelni, mit adaptál­ni. Például az energiát megtakarító eljárások közül a nedves kukorica, s a zúzalék tárolásához kapcsolódott. A technológiát már továbbfejlesz­tették a kiskunlacházi Kiskun Tsz- ben. Mégpedig úgy, hogy a minő­ség megint javult, a költségek pe­dig csökkentek... Tény, hogy a termelőszövetkeze­tek értek el eredményt az energia­takarékosságban. Jó az összkép. Am ha ezen belül a részeredményeket — kinek-kinek a sajátját, melyből a nagy egész összeáll — vallatjuk, kiderül: igen eltérőek a teljesítmé­nyek. Éppen ezért — ahogy az energetikai bizottság is megfogal­mazta —, a munka célszerűbb szer­vezésével, a kapacitások még jobb kihasználásával, a költségek alapo­sabb elemzésével tovább lehet lép­ni. Mert jó sok szárítót kell még Pest megyében takarékosabb üze­melési rendszerre átállítani, s a nö­vényházakban azokat az eljáráso­kat alkalmazni, melyek kevesebbe kerülnek. Nemcsak azért, mert na­gyon szegények vagyunk energia- hordozókban. Ha ezekből a költsé­gekből módszeresen lefaragunk, csökkennek netán a ráfordítás fo­rintjai is. S ennek a népgazdaság, a vevő, a fogyasztó látja hasznát, s a gazdaság, amelyik olcsóbban ter­mel, s hamarabb talál vevőt — még külföldit is —, termékeire. VARGA EDIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom