Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-21 / 144. szám

mi. JÜNItJS 21., CSÜTÖRTÖK +Ksr , 5 Kettős szorításban Sürgető dolog a közműfejlesztés Kedvező fogadtatás * Szentendre kettős szorításban él: az állandó, vagy ha úgy tet- 5 szik, a helyt lakosság, és az egyre több idelátogató bel- és kül- Z földi turista miatt. Éppen ezért, a városban már esztendők óta Z kiemelt feladat a kommunális ellátás fejlesztése, helyzetének ^ vizsgálata, elemezése. A városi tanács még 1981-ben, augusztus- í ban tárgyalta meg a kommunális ellátás állapotát. Akkor in- í tézkedési tervet hagytak jóvá, s elvégzendő feladatokat jelöltek Z ki a szakigazgatási szerveknek. Egy rövid írás keretében termé- Z szelesen az egész komplex kérdést áttekinteni lehetetlen, de ar- Z ra van lehetőség, hogy csomópontokat keresve, azokról bőveb- Z ben szóljunk. A csomópontok pedig csakis a legfontosabb kér- 4 dések lehetnek: az energiaellátás, la vízgazdálkodás, valamint a ? helyi közlekedés. SZENTENDREI ^qiiap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Levelet hozott a posta ismét vizet ad a kút A Város villamosenergia-el- látását a mintegy 75 kilométer hosszú, 20 kilowattos, s a 130 kilométer hosszú kisfeszültsé­gű hálózat biztosítja 101 transzformátorkörzettel. Saj­nos — s ezt itt mindjárt meg kell jegyezni —, a zárolt kör­zetek száma még ma is elég magas. Hálózati rekonstruk­ciót s új hálózat építését — pénzügyi fedezet hiánya miatt — nem sikerült nagyobb ütemben végrehajtani. De idén várhatóan kedvezőbb lesz a helyzet, mert több területen már elkészült, illet­ve folyamatban van a bővítés. Ilyen például a Stéger köz, a Pilisi út, a Szélkerék utca, a Martos Flóra, a Kadarka, a Pacsirta és a Seregély utcák. Lakossági kötvény Elkészült a 11-es főút átke­lési szakaszán a gyalogátkelő­helyek korszerű megvilágítá­sa, s jelentősen nőtt a közvi­lágítási lámpák száma. Az üdülőterületen több utcában ■— társulásos formában — épült meg a kisfeszültségű há­lózat. A 70-es esztendők végén a város déli részén kiépült gáz­hálózat kedvező tapasztalatai alapján a tanács sürgető fel­adattá tette a további fejlesz­tést. Mivel a TIGÁZ ezt nem tervezte, a tanács — energia­racionalizálási ,,, hitelpályázat igénybevételével — saját pénzeszköz és a vállalat pénz­átadásainak segítségével indí­totta meg a bővítést. Ma már a Felszabadulás lakótelepen gázkazánnal üzemel a fűtőmű, s így a VGV jelentős megtaka­rításhoz jutott. A lakosság ezt a programot kedvezően fogadta, s ez jól le­mérhető abból is, hogy társu­lásos formában addig két ut­cában építettek elosztóhálóza­tot, s ugyanezt tervezik továb­bi hét utcában. A városköz­pontban újabb gerrincvezeté­ket szeretnének lefektetni, amelyhez azonban lakossági gázkötvényt bocsátanak ki. Társulási forma A várost ellátó regionális vízrendszer az ugrásszerűen megnövekedett vízfogyasztást már csak nagy erőfeszítések árán tudja kielégíteni. A csúcsidőszaki maximális 28 ezer köbméter napi vízfogyasz­tást csak a tározókapacitás tel­jes igénybevételével lehet biz­tosítani. Mindezek ellenére az elké­szült hálózatépítések mellett folyamatban van és ebben az esztendőben elkészül több — régóta sürgetett — utcai víz­vezetékhálózat a Költői Anna és a Martos Flóra utcákban. Persze, az igazi megoldás — s ezt szorgalmazza a tanács is — az lenne, ha minél Jiama- rább elkészülne a skanzeni víztározó, valamint a csicserkói tározóbővítés. S egy jó hír: elnyerte végleges formáját az üdülőterület vízhálózat-bővíté­si terve, amelynek megvalósu­lása mintegy 400—500 telek bekapcsolását jelenti majd, természetesen a megoldás itt is: a társulási forma. A VI. ötéves tervben a pénz­ügyi lehetőségek — noha a 37 százalékos ellátottsági muta­tó ezt indokolná — nem te­szik lehetővé a szennyvízcsa­torna-hálózat jelentősebb bő­vítését. Utcai csatornahálóza­tot csak társulásos formában lehet építeni. Jelentősebb elő­relépést a szamárhegyi részen sikerült elérni, ahol az újnak számító vákuumrendszerű építéssel oldják meg a csator­názást. Minőségi változások A legjelentősebb eredményt talán mégis az úthálózat fej­lesztésében érte el a tanács. A Duna-parton, a lakótelepe­ken javultak az útviszonyok és megkezdték a Felszabadu­lás lakótelepet megkerülő út kiépítését. A helyi buszforgalom — ha járatszámában nem is nőtt különösképpen — forgalmi szempontból minőségileg vál­tozott. Régi kívánság teljesült a buszok megszámozásával és a Szabadtéri Néprajzi Mú­zeumhoz indított körjárat beiktatásával. A Pilist út ki­építésével, a Szabadságforrás út korszerűsítésével a helyi közlekedésben is jelentős ja­vulás történt. Az ezen az út­szakaszon elkészült járda pe­dig balesetmentes gyalogos- közlekedést tesz lehetővé. Nem teljesen megoldott még a lakótelepek egymás közötti összekötése, s a forgalmas körút csúcsidőszaki igénybe­vétele. Minstreiul­válfozás Az új. 1984—85. évi menet­rend életbelépésétől kezdő­dően, 1984 júniusától, a hely­közi járatok a Római kőtár megállóhelyen nem állnak meg. Ezt a megállóhelyet most kizárólag a helyi járatok ve­szik igénybe. Hibás volt a szebp Elkeseredett hangú levél ér­kezett szerkesztőségünkbe. Fel­adója: dr. Varga György (For­rás u. 1., Szarvashegy), aki, mint írja: „... kérem segít­ségüket. S ha tudnak segíte­ni, nagyon sokunknak segíte­nek .. De hát miről van szó? „...A Szabadságforrást, a Staravodát, a múzeum (a Szabadtéri Néprajzi Múzeum­ról van szó) csak sok lépcsős sétával teszi hozzáférhetővé, míg azelőtt — írja levélírónk — kocsival, lajttal, kerékpár­ral ' volt megközelíthető...” Igen, csakhogy közben meg­épült a múzeum, s az objek­tum valóban körülményessé tette a Szabadságforrás meg­közelítését. Éppen ezért, s ezt levélírónk is megemlíti: „... ennek pótlására a mú­zeum területén át vezették ki az út mellé a nyomóskutat... — majd így folytatja: — Víz-< korlátozások idején a város­ból is több autós ide jött gép­kocsit mosni, őket sikerült er­ről leszoktatni. De az itt élők mindmáig nem tudtak leszok­ni arról, hogy naponta több­ször is vizet igyanak, főzze­nek, mosakodjanak... Vala- líi, vagy valakik önző irigy­ségből megbüntetik azokat, akik ... nem vízcsapból és kor­látlanul veszik a vizet, hanem hegyet mászva, biciklit hajt­va, talicskát tolva, netán gya­log járulnak a kúthoz és üres edényekkel sétálnak, kocsiz­nak haza. A panaszos levéllel felke­restük a Dunamenti Regioná­lis Vízmű Vállalatot, ahol Horváth Csaba műszaki ügy­intézőtől a következő választ kaptuk: — A kérdéses rész külterü­let. ezért nem épül arra a kö­zeljövőben vízvezeték. A le­vélben említett közkutat — az ott lakók és a tanács kérésére — esztendőkkel ezelőtt helyez­tük üzembe, hogy az ott hét­végi telekkel rendelkezőknek, a turistáknak és a kerttulaj­donosoknak legyen ivóvizük. — A múzeum és magánsze­mélyek jelzésére megvizsgál­tuk, hogy miért van gyakran nyomáscsökkenés, s miért gya­kori a vízhiány. A vizsgálatot végző szakemberek megállapí­tották, hogy a változó vízhasz­nálat az egyik\Ok, s a másik pedig az, hogy meghibásodott az egyik áteresztcszelep. A hi­bát azonnal kijavították, s az­óta a kútnál a vízellátás ismét zavartalan. Eddig a nyilatkozat, s mi re­méljük, hogy azóta a Forrás út környékén is megnyugod­tak már a kedélyek, hiszen is­mét folyik a víz a kútból. A magánkereskedők és kis­iparosok száma az utóbbi két évben ugrásszerűen megnőtt a városban és környékén. Két esztendővel ezelőt?"Mtszonegy magánkereskedői igazolványt és kilencvenhárom iparjogo­sítványt, tavaly pedig harminc­négy magánkereskedői igazol­ványt és nyolcvanöt iparenge­délyt adtak ki. Ez természete­sen maga után vonta az ellen­őrzések gyakoribbá válását is. Ma a városban az ellenőr­zendő egységek száma négy- százegy, ebből kettőszáznegy­ven kisiparos, nyolcvan ma­gánkereskedő, hatvannégy gaz­dasági munkaközösség és ti­zenhét magántervező. Az idei, január 1-e és május 15-e között végrehajtott ellen­őrzések elsősorban a fogyasz­tói árak feltüntetésére, a bi­zonylati fegyelem betartásá­ra, a kalkuláció elkészítésére terjedtek ki. Az ellenőrzések tapasztala­tai azt mutatták, hogy a ke­reskedők gyakran — önbizony­lat hiányában — nem tudták igazolni egyes áruk szárma­zási helyét. Több esetben for­dult elő az árjelzés elmulasz­KertLarátoknck Nyugati megrendelésre gyár­tanak több ezer virágtartó dísz­talicskát a szentendrei Ergép üzemében. Képünkön: a kere­keket illesztik össze. tása is. Az állami kereskede­lemre viszont a többletszám­lázás volt a jellemző rendelle­nesség. A vendéglátóiparban a ki­mért aruk mennyiségi meg! csonkítása bizonyult a legálta­lánosabb szabálysértésnek. A minőség javítása érdekében gyakran került sor a forgal­mazott -italokból való. minta­vételre, amelyeket az Orszá­gos Borminősítő Intézethez és a KERMI-hez továbbítottak. A vizsgálatok következtében két esetben is előfordult, hogy á fogyasztásra alkalmatlan italt hatósági úton zároltatni kel­lett. Az iparosok ellenőrzése ked­vezőbb képet mutat. Az egyet­len szabálysértési eljárás ár­vetés hiánya és a pénztár- könyv szabálytalan vezetése miatt indult. De az is igaz, hogy több kisiparosnál a pénz­tárkönyv nem naprakész ve­zetése volt a probléma. Ezekre a vizsgálatokra a jö­vőben még jobban szükség lesz, hiszen csak í£y lehet a fogyasztók érdekeit hathatót- san megvédeni. rr Őrzi eredeti szépségét Az anyag eredeti szépségét meghagyva, illetve hangsúlyozva késziti fa használati tárgyait és szobrait Csóti Gábor iparmű­vész, akinek munkáiból kiállítást és vásárt rendeztek június 30-ig a Pest megyei Művelődési Központban. MáMEMftL A mostani hét­vége — úgy tűnik — kedvez a ze­nekedvelőknek, s az elmesport ra­jongóinak. íme: Szentendrei nyár sakkversenyt tar­tanak június 23- án szombaton, a Pest megyei Mű­velődési Központ és Könyvtárban. Égi és földi mu­zsika címmel hangverseny lesz a Szabadtéri Nép­rajzi Múzeum mándi református templomában, jú­nius 24-én, vasár­nap délelőtt, II órától. A Szentendrei Kamarazenekar ad koncertet, jú­nius 25-én a vá­rosi tanács dísz­termében, este 19 órai kezdettel. Ugyanezen a na­pon, de a Barcsay- udvarban Pege Aladár és együtte­se játszik, ugyan­csak 19 órától. Jó szórakozást! Az ellenőrzések tapasztalatai Fogyasztói árak, kalkulációk paprikabíró Festői látvány tárul elénk a Papri- * kabíró utcai dombhátról, amelyet a kataszteri térképen Paprikahegy néven jelölnek. Talán ezért is kedvelik annyira ezt az utcát a festőművészek, a fotósok, i gyakran az idelátogató külföldi turis­ták. Ha már itt vannak, megnézik a Paprikabíró és Várkert utca sarkán le­vő kertben az Ulcisia Castro néven is­mert római vár északi tornyának feltárt maradványait is. A várost megtekintő idegenek, akiket a hozzánk közelebb eső korszakok em­lékei is érdekelnek, arról kérdezősköd­nek, hogy a Paprikabíró utca honnan nyerte a nevét? Nos, tudnunk kell, hogy ez az utca csak az első világháború utáni eszten­dőkben kapta hivatalosan a Paprikabí­ró utca nevet. Azelőtt névtelen utcája volt ez a városnak, jóllehet a nép már előzőleg is Paprikahegynek nevezte a magaslatot, s Paprika utcának a névte-- len utcát. Valószínűleg az^rt, mert — az öregek emlékezete szerint — Papri­ka nevű család lakott itt, az egyik ré­gi épületben. A hagyomány szerint, a XVIII. században, a bírói működése alatt meggazdagodott Paprika Péter építette, akinek akkor nagy szerepe volt a város életében. A XVIII. századbéli okiratok és jegy- xőkönyvek kétségtelenül bizonyítják, A CREDÓBAN hogy Paprika Péter 1737-től kezdve több ízben viselte a bírói tisztséget. Ab­ban az időben kezdett kiéleződni az osztályellentét a szegény nép és a ma- gistratus között. Pest vármegye, akkor a szentendrei panaszok megszüntetése érdekében elrendelte, hogy három éven át görögkeleti, egy esztendőn keresztül római katolikus bírája legyen a város­nak. A rendelet végrehajtása azonban nem ment simán, mert a volt bíró, a görög származású Hacsi Tyro bujtoga- tására, a szerbek nem akarták elismer­ni a megválasztott katolikus bírót, Paprika Pétert. Erre a vármegye be- börtönöztetett néhány szerbet, Tyro és társai pedig megszöktek a városból. A megijedt szerbek' végül kötelezvényt írtak alá, hogy a katolikus bírót igaz barátjuknak elismerik, és kijelentették, hogy az ígéretet az elszököttekkel is megtartatják. Paprika Péter tehát nem szerb nem­zetiségű bíró volt, noha a régi okirato­kon szlávosan, cirillbetűkkel írta le a nevét. Ennek az a magyarázata, hogy akkor szerb nyelvű közigazgatás volt Szentendrén. Mikor Ráby Mátyás 1784-ben II. Jó­zsef megbízásából, az itteni visszaélé­sek kivizsgálására a városba jött, Pap­rika Péter még életben volt. Ráby fel­jegyezte róla, hogy nyolc esztendeig bíráskodott, és még azután is tevékeny­kedett — mint esküdt — a község anyagi ügyeinek intézésében, az adózó nép kizsákmányolásában, a zsarolások,, közpénzek elsikkasztásának eltussolásá- ban. Paprika Péternek és társainak sehogy sem tetszett Ráby megjelenése és igaz- ságkeresö tevékenysége. Minden áron szerették volna maguknak megnyerni Ráby Mátyást, ezért két szép lóval s fogattal akarták megvesztegetni. Mi­után a császári vizsgálóbiztos ezt visz- szautasította, Paprika Péter és Kolla- tovics István adószedő megjelentek Rá­by lakásán és háromezer aranyat aján­lottak fel neki. Amikor Ráby ezt sem fogadta el, elmenőben a pénzt az asz­talon hagyták, abban a hitben, hogy majd csak meggondolja a dolgot. Ráby azonban az esetet azonnal jelentette a császárnak, s mellékelte a pénzt is. |7ttől fogva Paprika Péter és a szent- •*-i endrei magistrates nyílt ellensége lett az igazságkereső Rálp.y Mátyásnak. Nagy volt a megkönnyebbülésük, amikor a vármegye szentendrei működése miatt Rábyt börtönbe záratta. Paprika Péter érdekes alakja volt a város XVIII. századbéli múltjának, bár mindenesetre közéleti szereplésével nem szolgálta a nép érdekeit. Mint a közmondás szerint, Pilátus neve a Credóba, olyanformán kerülhe­tett be Paprika Péter bíró uram neve a város történetébe. B A TÁRGYALÓTEREMBŐLM Nem tért meg a bűnös Szőke Zoltán pomázi lakos ' korábban ittas járművezetésért már két ízben volt pénzbün­tetésre ítélve. Ezen túlmenően azért is állt már a bíróság előtt, mert lopott, amiért égy év, két hónapi szabadságvesz­tésre ítélték, de a végrehaj­tást négy évi próbaidőre fel­függesztették. Később ismét találkozott a bírósággal; ittas vezetés miatt. A bíróság újra lehetőséget adott Szőke Zol­tánnak, mert csak egy évi, tíz százalékos bércsökkentéssel járó javító-nevelő munkára — mint főbüntetésre —, s két év, hat hónapra a járművezetés­től való eltiltásra — mint mel­lékbüntetésre — ítélte. A bűnös nem tért meg, ha­nem februárban újból sok al­koholt fogyasztott, s nem ment dolgozni. Persze, ez nem az el­ső mulasztása volt már a mun­kahelyén, ezért ott úgy dön­töttek: megszabadulnak tőle. Szőke Zoltán nem sietett új munkahelyet találni magának, hanem különféle alkalmi munkák végzéséből élt, termé­szetesen úgy, hogy a tízszá­zalékos bércsökkenés, mint büntetés, nem érvényesült. A legutóbbi tárgyaláson a bíró­ság megállapította, hogy a vádlott munkavégzési kötele­zettségének önhibájából nem tett eleget, sőt italozó maga­tartásával a munkafegyelmet többször súlyosan megsértet­te. Ezért úgy határoztak, hogy a javító-nevelő munkából le nem dolgozott időt szabadság- vesztésre változtatják. Szőke Zoltán most tizenegy hónapot és 25 napot tölt majd a börtönben, s bizonyára ott majd rádöbben: érdemesebb lett volna élni a bíróság adta lehetőséggel, s ismét jó útra térni. Ö a rosszabbikat válasz­totta. Az oldalt irta: Karácsonyi István Fotó: Erdős! Ágnes /

Next

/
Oldalképek
Tartalom