Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-19 / 142. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 142. SZÁM 1984. JÚNIUS 19., KEDD J»ális a repülőtéren Látványosság reggelfökestíg fűn Jenhovii még a legerősebbek sem jutottadéi Fél hatig várunk, s ha ak­kor esni fog, beköltözünk a művelődési központba, közöl­ték a rendezők, akik már igen belefáradtak az egész na­pos lótás-futásba. A reridezők rádió adó-vevővel az olda­lukon, meggyötört arccal az esőben is ott bolyongtak a sátrak között. Meggyötörve, de fáradhatatlanul. Asztalok alatt Sokan bíztak abban, hogy elvonul a vihar, s akadtak, akik nem a sátrakban keres­tek menedéket, a nem erős, de hűvös eső ellen, hanem össze­toltak néhány asztalt, s alájuk feküdtek. Akik eltávoztak, meglepődve állapíthatták meg, a városban egy szem eső sem esett. Később a felhők való­ban eltakarodtak, s megkez­dődhetett a P. Mobil-koncert, a szabadban. Ezen azonban nem volt akkora érdeklődés, mint várták. Hiába, leáldozó­ban a rock csillaga. A juniálisnak azonban meg­volt a közönsége, jelezve, van igény az ilyen rendezvények­re. S valaki megjegyezte: jó lenne a május elsejéket is itt ünnepelni, ahol nem okozunk akkora kárt a természetnek. Balázs Gusztáv Kellemes időben készülődött a néhány szerencsés látogató felszállásra. Vasárnap talán a Ferihegyi légikikötőben sem fordultak meg többen, mint a gödöllői MHSZ-repülőtéren. Délelőtt és kora délután volt a legna­gyobb az érdeklődő tömeg, a rendezők szerint legalább öt­ezren, de meglehet, hogy nyolcezren is összegyűltek a völgyben egyszerre. Négymázsás ökör Gödöllőn nem landoltak re­pülőgépek, csak néha húzott el a magasban egy-egy nem­zetközi járat, volt viszont két meleg levegő hajtású léghajó, hogy a Vernét olvasó gyere­keknek valóságos fogalmuk le­gyen arról, milyen is lehetett az Öt hét léghajón című re­gény úti alkalmatossága. Né­hány szerencsés juniálisláto- gató fel is emelkedhetett a kosárban a magasba. Nem fújt erős szél, messzire nem ke­veredhettek. A földön maradtak reggel­től estig válogathattak a leg­különfélébb elfoglaltságok kö­zött. Hogy ki mennyit látott az egészből, annak csak az szabott határt, kinek milyen erős volt a lába. A juniális egyik sarkától a másikig még ellátni is nehezen lehetett. Persze — s ez tovább növelte a bejárás idejét — minden színpad és sátor gazdája arra törekedett, minél tovább időz­zenek előtte, benne a látoga­tók. De ha lehet, akkor végig ott maradjanak. Nehéz volt és talán szük­ségtelen is kikerülni a finom illatokat eregető sütödéket, egyikben kolbász, másikban palacsinta készült, a vattacu­korárust, a törökmézest és társaikat. A legnagyobb süt- nivaló egy ökör volt, négymá­zsás volta ellenére délutánra az is elfogyott. Igaz, készíté­séhez palackszámra használ­ták fel az erre szánt bort. Az ellátási feladatokat vál­lalók nagyon komolyan vet­ték reszortjukat, egyik áfé- szünk kereskedelmi főosztály- vezetőjét is a .kiszolgálók so­rában találtuk. A repülőtérre költözött vá­ros délelőtt sportversenyeken vett részt és szórakozott, majd néptáncosok műsorát élvezte. A legtöbben a később kez­dődő helyi humorfesztiválra voltak kíváncsiak, bár az utóbhi hetekben már a víz­csapból is ezt halljuk. Meg­előzték őket a Váci Kötött­árugyár KISZ-es fiataljai, akik divatbemutatót tartottak sza­badidő-ruházati cikkekből. Együttesek parádéja Sokan panaszkodtak, hogy egyszerre zajlottak a legérde­kesebb műsorok, s akárhogy is igyekeztek, nem sikerült mindent látniuk. Később pe­dig üres időszakok következ­tek, amikor nem volt semmi­lyen látványosság. Néhány száz fiatal a country színpada előtt foglalt helyet a gyepen, s hallgatta a Rodeó együttes muzsikáját. A 100 Folk Cel­sius műsorát már azok is hallhatták, akik még csak kö­zeledtek a városból a repülő­tér felé. Jöjj el hozzánk, vá­runk rád, leszünk egy nagy család! — énekelték, s igazán sajnálhatjuk, hogy ez a jó muzsikusokból álló gárda szinte megalakulása óta, vagy­is évtizede képtelen a fejlő­désre, s aki egyszer már lát­ta produkciójukat, azt leg­közelebb meglepetés nem ér­heti. Azt is meg lehet unni, ha valaki állandóan száz fo­kon játszik. Koncertjük végén sokan ha­zamentek, hiszen a többi színpadon is véget ért a mű­sor. Igaz, akkor, négy óra tájt már el is fáradhattak a juniálison az emberek. A fel­hők pedig egyre összébb tor­lódtak, mígnem eleredt belő­lük az eső. Találgatás kezdő­dött, mi lesz a nap fénypont­jának remélt P. Mobil- kon­certtel? Piros betű Amióta felemelték a visz szaváltható üvegek betéti díjait, örvendetesen meg­nőtt ezek forgalma. Sokszor három-négy táskával is ci- pekednek velük az üzletbe. Piros betűs felhívás hirde­ti: Csak tisztára mosott üvegeket váltunk vissza. Nem sok foganatja van. Nem kevés piszkos üveget visznek vissza. Mindegy! A szóban forgó üzletben az eladók így is győzik. Hol a péksütemények és a ke­nyér eladását, hol az üve­gek visszaváltását. Piros betűs felhívás mellőzésé­vel — kézmosás nélkül. Jó étvágyat! K*. I. Cs. Versenyek, együttesek Jó zeneértőket nevelnek Siker a country színpadon és előtte Tölgyes megálló Peronbővéflés Érthető, hogy a nagyobb külső munkálatokat a HÉV vonalán is a nyári időszakban végzik el, hiszen épületeket karbantartani, peronokat épí­teni, megnyújtani, betonozni csak az enyhe évszakokban le­het. Nemrégen fejezték be az Ilona-telepi megálló peronjá­nak bővítését, s még az idén sor kerül hasonló műveletre az egyre forgalmasabb Tölgyes megállóban is. A munkálatok terve már készen van. A napokban befejeződött tanév volt a tizedik a gödöl­lői zeneiskola életében. A ju­bileumi esztendőt szerényen meg is ünnepelték. Ám az in­tézményben nem a tovasuhanó éveket tartják fontosnak, no­ha az idő sem közömbös, mú­lásával gyarapodnak a ta­pasztalatok, s az sem mind­egy, hogy a kezdetektől távo­lodva milyen az érdeklődés az iskola iránt. Az érdeklődés nem lanyhul. A most befeje­ződött tanévben is több mint hatszáz növendék ismerkedett a zene világával, a hangsze­rek fortélyaival. örvendetes tényként rögzí­tik újra és újra, hogy mindig akad a tanulók közül egy- kettő, aki tehetsége, tudása alapján továbbtanulhat, zenei szakközépiskolába mehet. Ez is bizonyítja az intézmény lé­tének jogosságát és fontossá­gát. hiszen a korábbi időben, amikor nyilván ugyanúgy akadtak tehetségek a környé­ken, ezek a gyerekek elkallód­tak, úgy. hogy talán sem ők, sem szüleik, tanáraik nem tudták, mi rejlik bennük. Folytatva az utóbbi hónapok eredményeinek számba vételét, az igazgató, Pálfalvi Ferenc, az előbbiek után nyomban a tanán kamarazenekart emeli ki. Érthető, hiszen a megyé­ben működő tizenhárom isko­la közül csupán háromban ta­lálható ilyen. Ezenkívül mű­ködik a növendék fúvós- és szimfonikus zenekar is. Az utóbbinak nem is olyan régen Közeledik az aratás Ne legyen veszteség Hamarosan eljön az aratás ideje. A falusi emberek több­sége is leginkább arról veszi ezt észre, úgy tudja meg, hogy látja az országutakon átcam­mogó kombájnokat. Velük majd a közlekedés többi részt­vevőinek is türelmeseknek kell lenniük, s óvatosabbak- nak is, hiszen az arató-cséplő gépek — mint sok más me­zőgazdasági masina — hátul­kormányozott, ezért egy-egy irányváltoztatásnál, kisebb manővernél is, ezek a gépek, ahogy mondják: kidobják a farukat. Előzésükkor, kerülésükkor ezzel számoljanak a gyorsab­ban haladó személygépkocsik vezetői. Ez utóbbiak gyakran másról is észrevehetik, hogy valahol aratnak a környéken. Ha másból nem, akkor abból, hogy nyáron búzával (ősszel kukoricával) van teleszórva az országút. Kikben van a hiba ilyenkor? Csakis azokban, akik — végezzenek bármilyen nehéz, reggeltől estig tartó fá­rasztó munkát — közben elfe­lejtik a teherautók, a pótko­csik oldallapjainak réseit el­tömni. Azokon pedig néhány hét alatt akár annyi kenyér ­nekvaló elfolyhat, szétszóród­hat, amennyi egy-egy brigád egész évi szükségletével egyenlő. Már most gondoljunk ezzel. A napokban, az elkövetkező hetekben minden gazdaságban megtartják a gépszemléket. Figyeljenek rá, hogy az ara­tásban részt vevő gép- és pótkocsik platójának szegle­teinél nem legyen rés. Főként a régebben felújított pótkocsi­kat érdemes e szempontból tüzetesebben megnézni. Az ellenőrzésre, az utólagos javításra fordított idő és ener­gia bőven megtérül a veszte­ség csökkentése által. F. I. volt sikeres hangversenye a városi művelődési központban. Számos megyei és országos versenyen vettek részt taná­rok és növendékek, újabb el­ismerést szerezve a gödöllői zeneiskolának. Joó Ibolya ta­nár a miskolci csellóversenyen különdíjat kapott. Visszatérve a helyi rendez­vényekre, kimagasló jelentősé­gűek a házimuzsika-estek. A művelődési ház Galga-termé- ben, oldódott légkörben tartott estek iránt egy ötven-száz fő­nyi törzsközönség részéről ál­landó igény mutatkozik. Más formában is igyekeznek felkelteni az érdeklődést a- ze­ne és az iskola iránt. Ezt szolgálta például a Kresz Ber­talan lemezborítóiból rendezett kiállítás. Az egyidejűleg tar­tott kedvezményes lemezvá­sárt is kedvezően fogadták a gödöllőiek. A következő esz­tendőkben a növendékek vizs­galapjaiból szándékoznak ki­állítást rendezni. író—olvasó találkozókat is terveznek, ze­nei könyvek alkotóival. A gödöllői zeneiskolának több vonzáskörzeti községben van kihelyezett tagozata, ahol a vizsgaeredmények tanúsága szerint szintén színvonalas oktatás folyik. Az igazgató azt tartja a legfontosabbnak, hogy mondjuk, az aszódi jelesnek ugyanolyan az értéke, mint a gödöllőinek. Másfelől ez a ténv is jelzi a tantestület ösz- szeforrottságát. A testület sta­bilizálódott, nemcsak az okta­tási eredmények jók, hanem az iskolák légköre is, ami fel­tétele a következő év eredmé­nyeinek. Újabban Aszódon is van ze­nekar. amelynek híre már messzire eljutott, meghívták őket a zánkai úttörőtáborba is. Megbecsülésnek örvendenek Bagón is, ahol a művelődési központ néni együttesének ál­landó kísérői. Röviden összefoglalva, a ju­bileumi évben ezek voltak a leginkább figyelemre méltó események és eredmények a zeneiskolában. Legalábbis ezek azok, amelyek a külső szemlé­lő számára is érzékelhetők. S ezek sejtetik, hogy a zeneta­nárok napról napra sikeresen szorgoskodnak a tanórákon, vallva, értékesek a versenye­ken való szereplés eredményei, a továbbtanulók, de minden­nél fontosabb, hogy a lehető legtöbben jó zeneértőkké vál­janak azok közül, akik hozzá­juk beiratkoznak. Válasz cikkünkre Szervezési, műszaki hiba A lapunk május 5-i számá­ban megjelent Szájíz című cikkünkre a Volán 20. számú Vállalattól Mentényi István személyszállítási főosztályveze­tő és Sohár István forgálom­fFuró-farag© emberek ^ \ Ősi mesterségek folytatói Váci Mihály szavait kellett volna kiírni annak a kiállítás­nak a mottójául, amit a Ba­gón élő és magukat fúró-fa­ragó embereknek nevező öre­gek — Cserpnyák János, Du­dás János, Oszolt József és Svehla Pál — munkáiból ren­deztek. — Boldogok elé­gedetlenek, akik valami örök­re behozhatatlannal indulnak útra, annak sarkantyúzó ret­tegésével, hogy lemaradtak valamiről, amit már sohase tudnak elérni. Es éppen ezért minden percükben léleksza­kadva törnek előre, verseny- futásban saját sorsukkal. Fésült hangszer Csak meghatottsággal és el­ismeréssel lehetett szemlélni mindazt, amit ezek az idős emberek létrehoztak. Munká­jukkal bizonyítják és vall­ják: — Szép lehetett volna az embert alázó múlt is, ha nincs tele szorongásokkal, ke­nyérgondokkal, mindennapi küzdelmekkel, ha valaki en­gedi és segíti, hogy értelmük, művészkedő hajlamuk kitelje­sedjék. De nem így történt. Svehla Pál — egész életé­ben mások szolgája —, a het­venhez közeledve vette elő a régi bicskát, s faragni _ kez­dett. Azt mondja, úgy érezte, az első lófejes citera elkészí­tése után, amikor elkezdte a húrokon söpörgetni a szomo­rú időkből felködlő dalokat, hogy a maga készítette cite- rával, saját lelkét vette a ke­zébe. Azóta naponként fésül- geti hangszerét, s nemcsak önmagát vidítja, de talán száznál is többen élnek Ba­gón, akik az ő segítségével, az általa faragott citerák pen­getésével fedezték fel a mu­zsikában rejlő szépséget és értéket. pitos szeretettel beszél mun­káiról, s arról, hogy felesége sokszor korholja őt, ha kezé­be veszi szerszámait. — Mi­nek, kinek csinálod? — kér­dezi az asszony. — Mi hasz­nod belőle — kíváncsiskod­nak a szomszédok, ismerősök. — Nem azért, hogy meggaz­dagodjak — mondja —, bár az is igaz, néhány darabot megvásároltak, ezért egyre ritkábban kell megrövidíteni a konyhapénzt, amikor nyersanyagot vásárolok. menyecskéket, a favágókat, a segédmunkást, az anyaságot, meg a többi faragását is élő népművészetnek tarthatjuk. — öt évvel ezelőtt lettem nyugdíjas, azóta faragok. Elő­ször arra törekedtem, hogy az emberek arcát mintázzam. Hamar rájöttem, hogy a sorsoknak, szenvedéseknek annyi kifejezése van az em­beri arcokon, hogy nem elég egy emberélet annak megis­merésére. Ma már teljesen le­egyszerűsítem a szobrot. Élő ág Megvásárolták Dudás János munkái, a bőr és üveg találkozásából született tükrök, használati eszközök, mint például az új­ság-, vagy fésűtartó ugyan­úgy dísze lehetett az egyko­ri fecskefalú parasztháznak, mint ahogyan díszítheti a modern lakások tapétázott szobáit is. Dudás János nyugdíjas kár­Hírlik, a gödöllői népmű­vészeti bolt is árusítani fog­ja egy-egy alkotását, meg állítólag a túrái Galgavidéke Áfész is érdeklődik. Azt hi­szem, Dudás János szenvedé­lyének okát abban az örök emberi akarásban lehet in­kább tetten érni, mintsem az anyagiakban —, hogy önma­gát kifejezze, képességei sze­rint valamit alkosson. Ezt a törekvést, a ma meg­újuló népművészet egyik ágát véltem felfedezni Oszoli Jó­zsef faszobraiban is. A bagi Ősi anyag Cserpnyák János üvegköté­szete a soha nem pihenő fa­lusi emberek életét juttatta eszembe, azokét, akik nem ismerik a tétlenkedés másod­perceit. Kár, hogy munkájá­hoz műanyag fonalat használ. Mennyivel szebb és nemesebb lenne megkeresni a fűzfa ágainak árnyalt színeit, s az­zal fonni körbe a demizsono- kat, vagy rafiával a boros­üvegeket, kanosokat, pohara­kat. Cserpnyák István vágyó­dik a szépre, hiszen még a műanyag zsinórokból is nép- művészeti motívumokat alkot, népművészeti mintákat fon. A szép utáni vágyódás még iga- zabb és természetesebb lenne, ha ősi anyagokkal dolgozna. F. M. irányítási osztályvezető aláírá­sával a következő választ kap­tuk: A forgalmi zavarokat rész­ben az autóbuszok műszaki meghibásodása, részben for­galomszervezési hiányosságok okozták. A Ganz Árammérőgyár közlekedésére vállalatunk ed­dig is nagy gondot fordított, a forgalom zavartalan ellátá­sát ezentúl is alapvető felada­tunknak tartjuk. A menetrend szerinti köz­lekedés biztosítására felhív­tuk a gödöllői üzem figyelmét. A forgalom ellátását folyama­tosan figyelemmel kísérjük és reméljük, hogy intézkedé­seinkkel a további zavarokat meg tudjuk előzni. Kérjük válaszunk elfogadá­sát. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Bábvilág, kiállítás, megte­kinthető: 15—19 óráig. Mozi Paci Manci frizurája. Színes magyar mesesorozat. Csak 4 Órakor. Mexikó lángokban. Kétré­szes, színe, szovjet film. Csak 6 órakor! ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom