Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

Nemcsak a párflfagek ügye Iparpolitikai feladataink A Ganz Árammérőgyár^ párt-végrehajtóbizottsága a közelmúltban megtárgyalta az időszerű iparpolitikai célkitű­zéseinkről és feladatainkról szóló jelentést. A kommunis­ták legfelsőbb vállalati testü­leté elé — a gazdaságpolitikai bizottság aktív közreműködé­sével — igen tartalmas és hosszú távú cselekvésre ösz­tönző anyag került. Árammórőgyári példák Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1983. július 6-i, a Pest megyei pártbizottság no­vember 29-i, a gödöllői városi pártbizottság 1984. március 22-i határozatainak figyelem- bevételével, az árammérőgyá­ri tennivalók alapos elemzé­sével készült dokumentumot a vállalati pártbizottság június 4-i ülése véglegesítette. Napjaink információ-ára­datában hajlamosak vagyunk arra, hogy azokat a fontos ki­fejezéseket, amelyeket ipar- politikánk megfogalmazása­kor hallunk, olvasunk, olyan közhelynek tekintsük, amely „már a könyökünkön jön ki”. Pedig igen komoly dolgokról van szó! A termelés jövedelmezősé­gének javítása, a műszaki fej­lesztés meggyorsítása, az új termékek adaptálása, gyár­tásba vétele ma már nem szó­lam. hanem sürgető feladat. Fogalmazhatunk úgy is: lét­kérdés. Nézzünk egy-két árammé­rőgyári példát! Az élőmunka termelékeny­ségének emelését olyan körül­mények között kell megolda­nunk, amikor a termelés szem­pontjából legfontosabb mun­kahelyek létszámhiánnyal küszködnek, másutt meg a hatékony foglalkoztatás okoz gondot. Sokat tettünk már eddig is a fajlagos anyag- és energia­felhasználás csökkentéséért, de feladataink nem bevégzet- tek, további racionalizálások­ra van szükség. A jelentés megállapította, hogy termé­keink műszaki színvonalát a fejlett ipari országokéhoz kell közelíteni. A hozzászólások egészséges türelmetlensége és az élet realitása bátrabb, erő­teljesebb megfogalmazást sürget. Nekünk jó minőségű, a nyugati gyártmányokkal egyenértékű, vagy még kor­szerűbb termékek kellenek. Olyanok, amelyek a világ bár­mely táján versenyképesek. Gyárunknak és a népgazda­ságnak egyaránt nagyon fon­tos, hogy gazdaságosan ex­portáljunk, javítsuk piackuta­tó munkánkat. Az integrált áramkörök és ,csippek” világában a mikro­elektronika előtt még széle­sebbre kell tárni az Árammé­rőgyár kapuit. Az elektroni­kus alkatrészek felhasználása termékeinkben egyre nagyobb mennyiségű, s ez beláthatat­lan perspektívákat nyújthat fejlesztőink, konstruktőreink előtt. A nem rubel elszámolású exportunk és alkalmazkodó­képességünk fokozása ugyan­csak nagyon fontos felada­tunk. Mindehhez persze a hát­téripartól is exportképesebb, jó műszaki paraméterekkel rendelkező termékek kelle­nek. A jelenleginél pontosabb, fegyelmezettebb munkára, modernebb gyártási technoló­giákra van szükség. Megkülönböztetett figyelmet érdemel az új profil megte­remtése, a gazdaságosan gyártható termékek mielőbbi gyártásba vitele, amelynek eredményesen kell elősegíte­nie vállalatunk hosszú távú piaci stabilitását és a kedvező jövedelmezőségi szint fenn­tartását. Korszerű termék Még hatékonyabban kell szorgalmazni a jó fninőségű munkavégzést, a kiemelke­dően jó és eredményes mód­szerek propagálását, szélesebb körben való elterjesztését. Érdekeltségi rendszerünket tovább szükséges finomítani, hogy még jobban ösztönzzön a jobb minőségű termékek gyártására. Az emberi ténye­zők középpontba állításával is a minőségi követelményeknek kell érvényt szereznünk. Ezt is szolgálja többek között az új munkaverseny-szabályzat, amelynek megismerésére és megismertetésére fokozott 'fe­gyelmet kell fordítanunk. Az irányítási rendszer kor­szerűsítése jó alapot adhat munkánk továbbfejlesztésé­hez. Fontos azonban tudatosí­tanunk, hogy a különböző szinteken megnövekedett ön­állóság újabb követelménye­ket is támaszt. Ezért szüksé­ges, hogy a vezetés minden szintién igényeljék és támo­gassák a vállalat egészét átfo­gó kezdeményezéseket és programokat. Ér-szerű kockázat Pártszervezetünk továbbra is támogatni fogja a kezdemé­nyező, ésszerű kockázatot vál­laló gazdasági vezetést, a ter­vek sikeres megvalósítása ér­dekében. Iparpolitikai célkitűzésünk sikeres teljesítése azonban nemcsak a kommunisták ügye. Párttagok és pártonkívüliek, harmonikus együttmunkálko- dására, munkasikereikre tö- rekszünk a jövőben is. Sződi Sándor pártbizottsági titkár Műszercsaládos ajánlat Az év elején MÉM Műszaki Intézet, a Központi Élelmi­szeripari Kutatóintézet és a Labor Műszeripari Művek meg­alapította az Infrapid Betéti Társulást, amely műszercsaládot ajánl a különféle mezőgazdasági és élelmiszeripari termények beltartalmi értékeinek gyors, pontos vizsgálatához. Képünkön: Hegyvári Katalin, a MÉMMI agrokémiai laboratóriumában szó­jából vett minták, fehérje- és nedvességtartalmát .vizsgálja a .mikroprocesszoros Infrapid műszerrel. Hancsovszki János felvétele LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM 1984. JÚNIUS 17., VASÁRNAP Fontosságával semmi sem vetekszik Kész a szállás, bővült az óvoda HéSíény jjó lépést már megtettek Gondoskodás. Törődés. Sze­líd, szép szavak. Megvalósíta­ni tartalmukat, értelmük va­lóságát megteremteni azonban főképpen az ember tudja. Legalábbis ezt érezhetjük kö­zeli, meleg emberi cselekedet­nek. A szavaknál azonban fon­tosabbak a tettek. Elérni i munkás ember életfeltételei nek, körülményeinek jobbí­tását, valóságos szociálpoliti­kai, politikai ügy. Fontossá gával semrhi sem vetekszik, hiszen az emberről való gon doskodás mindig egy kicsit a jelene és a holnapja, a jövője megteremtését is szolgálja. Óvoda a gyárudvaron Ilyennek érzem azt a figyel­met, amelyet a Hazai Fésűs fonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárában fordítanak a terme­lés derékhadára — az asszo nyokra, a lányokra — az utób­bi években. A tudósító bizony, olykor elfelejti, hogy ponto­san mikor is történt egy ese­mény a sok közül egy gyár, intézmény, üzem életében, amelynél maga Is ott lehetett, így jártam a kerepestarcsai fésűsfonósok óvodájának át­adásával .kapcsolatban. — Bi­zony már hat éve annak, hogy 1978-ban elhatároztuk: böl­csődét és egy új óvodát épí­tünk a gyárudvaron belül, aztán rá egy évre, 1979-ben meg is nyithattuk a kis gyer­mekintézményünket, az itt dolgozó asszonyok örömére — emlékeztet a számukra való­ban jeles dátumra dr. Takács Éva, a gyár igazgatója. — A főútról, a bölcsőde és az óvoda épületéhez csatolva egy vakolatlan rész is látszik. — Azt valóban mostanában építettük hozzá. Egy újabb foglalkoztatóval bővítettük az óvodát. Két dolog is indokol­ta ezt. A bölcsődés korúak Tóth Imre tanár úr kezdeményezése Csiilközö lányok, főző fiúk Szombaton délelőtt kirán­dulni támadt kedvem. Traban­tommal körútra indultam. Calgahévízen több új lakóház alapozásánál szorgoskodtak rokonok, ismerősök, különben csendes, kihalt volt a falu. Túrán a piactéren épülő pavi­lonok körül volt sürgés-for­gás. Néhány férfi permetező­vel a hátán kerékpáron igye­kezett a szőlőbe. Vácszentlászló felé vettem az irányt. A falu Túrái latjá­ból nyíló egyik mellékutcában csülköző lányok csoportját fe­deztem fel. Kíváncsian néztem a bakfisok felszabadult játé­kát, s az éppen kiesett kis­lányt megszólítottam, azt tu­dakolván, honnan ismerik a népi szórakozásnak, falusi sportnak ezt a régi formáját. — Édesanyám, Szabó Jó- zsefné tanította meg velünk ezt játékot — felelte Anikó. Társainak idegennek tűntem, gyorsan körbefogtak. — Ma szabad szombat van, s ilyen­kor mindig más családnál tölt­jük az időt. Mi vagyunk a Vük őrs tagjai, s most éppen Szabóék a vendéglátók. Szabóné közben szendvics­csel kínál. — Tóth Imre ta­nár bácsié volt az ötlet — mondja —, hogy a szabad szombatokon mindig más és más családnál jöjjenek össze a gyerekek, s töltsék haszno­san a szabad idejüket. Beval­lom, először elleneztem a kezdeményezést. Féltem a fel­fordulástól, meg az is vissza­tartott, hogy a családok eset­leg egymást akarják túllicitál­ni a vendéglátásban. Nem így történt. A szülők csak egy do­logban versenyeznek, ki tudja hasznosabbá, vidámabbá tenni a gyerekek szabad idejét. Az édesanya szavai után a gyerekek mesélnek, s mond­ják kérdezetlenül, kinél mit játszottak. Kreisz Erikáéknál például igazi cirkuszt rendez­tek. Volt kötéltáncos, bűvész, légtornász, de még állatmu­tatvány is. Lukács Marika ala­kította az oroszlánt, Kövics Marika pedig az idomítót. — Manézst építettünk az udvar közepén — dicsekszik Tusor Edit őrsvezető. Hiányolom a fiúkat. — Azo­kat két utcával odébb találja meg — mondják nevetve. — Ök Juhász Tamáséknál töltik együtt az időt. Biztatni sem kell, indulok a fiúkhoz. Éppen magasugró versenyre készülnek, de előbb még megmutatják, hogy a délelőtti együttlétüknek volt nagyon hasznos elfoglaltsága is. — A múlt héten tartottuk a madarak és fák napját. Ezért határoztuk el, hogy ma­dáretetőket készítünk — mond­ja Varga László. — Ezt tes­sék megkóstolni! — hív a bográcshoz Szabó Zsolt és Horváth István. Gulyást készítenek. Nem vé­letlenül vállalták ezt a mun­kát, mindketten szakácsok szeretnének lenni. A gulyás illata, színe és íze egyaránt bizonyítja, hogy ezek a gye­rekek nem lesznek pályaté­vesztett felnőttek. Bori Misi az eddigi összejö­vetelek programjáról ad rövid áttekintést. — Minden háznál mást csinálunk. Volt hely, ahol megtanultunk kukoricát pattogatni, volt, ahol báboz- tunk, vagy hunyót játszottunk, de az biztos, sehol nem unat­koztunk. Juhász Tamás megkérdezi: — Tetszik tudni, hogy már a rádióban is szerepeltünk? Március 20-án az MR 10—14 című ifjúsági műsor a vác- szentlászlói gyerekek szabad szombatos foglalkozásairól ké­szített riportot sugározta. A riporter beszámolt arról, hogy ebben a kis faluban Tóth Imre tanár úr kezdeményezé­sére a szülők közreműködésé­vel hosszú évek óta szervezik a hétvégek kulturális eltölté­sére a szabad szombatos fog­lalkozásokat. A lányok közül nyilatkozott Pető Marianna és édesanyja, valamint Szira Er­zsébet, és Tusor Edit. A fiúk foglalkozásán Bori Misi édes­anyja, Juhász Tamás, Smikál Gyula és Szabó Zsolt beszélt a kétéves munkáról. Látom a gyerekeken, szeret­nék elkezdeni a magasugró versenyt. Kérésemre elma­gyarázzák, hol találom meg Tóth Imre tanár urat. — A háza előtt két szép fenyőfa magaslik — mondják. Könnyű bejutnom. A nagy­kapu és a lakás ajtaja is nyit­va, szinte hivogatóan várja a vendégeket. Tóth Imre ottho­nát a könyvek uralják. — Kétezer kötetes könyvtáram van — mondja nem kis büsz­keséggel a lassan nyugdíjhoz közeledő, de fiatalos mozgású pedagógus, aki húsz éve él Vácszentlászlón, s ez alatt a két évtized alatt vezetett szín­játszó csoportot, táncegyüttest, s magára vállalta sok hozzá­forduló kisebb-nagyobb gond­ját. Nem tudunk hosszan be­szélgetni, mert indul a gyere­keihez. nn — Semmiség. Nem nagy ta­lálmány. Csak azt szerettem volna elérni, hogy a szülők, meg a gyerekek közösen és hasznosan töltsék együtt a szabad hétvégeket. Hogy az édesanyák legyenek a pe­dagógusok partnerei gyerme­kük nevelésében. A látottak alapján úgy ér­zem, Tóth Imre tanár úr kez­deményezése a szülők segít­ségével sikeresen megvalósult. Fcrcsik Mihály száma ugyan most egy kicsit csökkent, de növekedett az óvodásoké, másrészt volt ne­künk egy régi óvodánk is a gyár közelében. — Az az épület valamikor az 1950-es évek elején ké­szült. Most már abból véglege­sen kiköltözhettek a gyerekek, hiszen az imént említett óvo­daszárny elkészült, így ma már pyolcvan-száz gyereket is el tudunk helyezni. — S mi lesz a sorsa a régi épületnek? — Abban leányszállót ren­dezünk be — mondja Cserháti Józsefné, a gyár munkásellá­tási és szociálpolitikai csoport- vezetője, akivel egy kis körútra indulunk. Előbb az óvodát nézzük meg. Az ajtón belép­ve nevetgélő apróságokkal ta­lálkozunk legelőbb, akik örül­ve az idegennek, nyomatékkai köszönnek vissza. Tisztaság, rend — Az egyik szoba felől Drukk Rezsőné dajka jön, a kis zsúrkocsifélén a gyerekek evőeszközeit, ételmaradékát viszi a mosogató felé. Itt van Lengyelné Jankovics Mária a vezető óvónő helyettese, aki elmondja: — Reggel negyed hattól dél­után fél hat óráig latjuk el a gyerekeket, nézze meg az új szobánkat, huszonöt gyerek fér el abban is kényelmesen. Valóban szépen kialakított, jól berendezett az a helyiség is, s csakúgy abban, mint másutt nagy a tisztaság. — Éppen ezért kaptunk di­cséretet a minap — idézi föl Cserhátiné —, amikor a me­gyei szakszervezetektől voltak itt váratlanul és megnézték gyermekintézményeinket. Ezután átmegyünk a régi épülethez, kísérőm mindent apránként elmagyaráz. A leányszállón húsz személyt, saját leendő dolgozójukat tud­ják majd elhelyezni, viszony­lag kedvező havi térítési díj ellenében. Kialakítottak természetesen gondnoki lakást is, azután, ami kötelező, egy kétszemé­lyes betegszobát. A belső fel­újítási munkálatokkal lénye­gében készen vannak. Megér­kezett a bútorok nagyobb ré­sze. A háznak tágas kertje, szinte az üdülőkéhez hasonló parkja, vagy inkább nagy ud­vara van. — S kiket helyeznek majd el itt? — Az egyik csepeli szak­munkásképző-intézetnek kihe­lyezett tagozata van nálunk három évfolyammal. A harma­dik évesekből — akiknek a tablóját irodánk falán láthat­ta — hamarosan szakmun­kások, s a mi dolgozóink lesz­nek. Éppen húszán végeznek az idén, s valamennyiőjüket el tudjuk helyezni, — mondja Cserháti Józsefné. A fiatalok is Bizony nagy dolog ez is, gondolom végig újra a Kere- pestarcsán látottakat. A fésűs­fonó sem dicsekedhet vele, hogy annyi munkása, szak­munkása volna, mint kellene. De hát, egy-két jó lépést meg­tettek azért, hogy akik náluk dolgoznak jól, jobban érez­zék a gondoskodást, a törő­dést a jövőben is. A fiatalok is hálásak lesznek ezért. F. I. Aszed és társközségei Fcgaúéérák Aszódon és társközségeiben tart fogadóórákat hétfőn és kedden Vágvölgyi József, a megyei tanács általános elnök- helyettese. Az aszódi tanács el­nöki irodáiban hétfőn 18 és 19.30 között, Ikladon kedden 17 és 13.45, Domonyban 19 és 20 óra között várja az érdek­lődőket. Utóbbi két helyen a tanácsi kirendeltség a szín­hely. Lakótelepek Nyári sorozat Holnap a Szabadság téren kezdődik a művelődési központ idei lakótelepi sorozata, színes, vidám programmal felnőttek­nek és gyerekeknek egyaránt. Délután 5 órától vándorjátszó várja a gyerekeket. Lesz gyöngyfűzés, papírhajtogatás, s készíthetnek pókbábot. Egy órával később Prém Kati és Lévai Péter zenés-verses mű­sorát nézhetik, hallgathatják. Este hétre ügyességi verseny­re _ hívják a jelentkezőket, majd 21 órakor kezdődik a sámlimozi. r Évadzáró Dányban Kiosztották az érmeket Félmillió forint társadalmi munka A Dányi Tsz SK labdarúgó­szakosztálya megtartotta évzá­ró összejövetelét. A több mint száz meghívott vendéget Gá­dor Lajos elnök köszöntötte. Megjelentek a Pest megyei Labdarúgó Szövetség vezetői is. többek között Saiga Lajos főtitkár. Gódor Lajos ismertette az év eredményeit, és megkö­szönte azok támogatását, mun­káját, akik elősegítették a községi sportélet eddigi leg­nagyobb sikerét. A megyei el­ső osztályba került a csapat! Litkey Miklós tsz-elnök a község sportszerető táborának azt a két és fél millió forin­tos társadalmi munkáját kö­szönte meg, amely lehetővé tette az új sporttelep kialakí­tását. Dr. Fabó István ta­nácselnök további lelkes ösz- szefogást kérve kívánt jó sze­replést az egyesület minden szakosztályának. i Az est fénypontjaként ki­osztották a megyei II. A-osz- tály aranyérmeit a 18 játé­kosnak és az edzőnek. a Mozi Vasárnap: A tizedes meg a többiek. Magyar filmvígjáték. Csak 4 órakor! Sok pénznél jobb a több. Színes, szinkronizált francia film. Csak 16 éven felülieknek. 6 és 8 .órakor. Hétfő: Paci Manci frizurája. Színes magyar mesesorozat. Csak 4 órakor! Mexikó lángokban. Kétré­szes, színes szovjet film. Csak 6 órakor. ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlapi 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom