Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

1984. JÚNIUS 11., VASÄRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK*. PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Öregdiákok A mendei általános iskolá­ban május 18-án tartották 25 éves találkozójukat az 1959- ben végzett nyolcadikosok. Ke­vés kivétellel mindnyájan meg­érkeztek a volt osztálytársak, és eljöttek a meghívásra a ré­gi nevelők is. Nagy volt az öröm a találkozás perceiben! Egyszer csak megszólalt az is­kolacsengő, s mi, öregdiákok szép rendben bevonultunk az osztályba, beültünk a padokba. Az új iskola új padjaiba. Tár­csái Béláné, volt osztályfőnö­künk tartott osztályfőnöki órát; névsorolvasással, de a szólításra nemcsak egyszerű jeíen-nel kellett válaszolni, hanem röviden elmondani az életünk 25 év alatti történetét is. Valamennyien szorgalmas felnőttekké váltunk. Ki fizikai, ki szellemi munkát végez és valamennyien becsületesen megálljuk a helyünket. A nap hátralevő része a vidám szó­rakozás jegyében folytatódott. Találkozónk szervezője és megrendezője Homa István öregdiák — gáz- és vízvezeték­szerelő — volt, aki a jó házi­gazda figyelmességével gon­doskodott róla, hogy mindnyá­jan jól érezzük magunkat. Szívből köszönjük neki. Lálik Ferencaé Mende Köszönet A közelmúltban egy reggeli órában indultam volna Tra­bant Hycomatommal a postá­ra az újságért. Nem mozdult, lemerült az akkumulátor. Te­lefonon kértem segítséget az Afit-tól. Hornyák Tamás müft- kafelvevő jelentkezett, közöl­te, húzassam be a kocsit, in­tézkedik, hogy azonnal, soron kívül kijavítsák. A bisztró előtt találkoztam Pákozdi hen­tessel, akinek elmondtam a gondomat. Fogta a húzókötelet, s már indultunk is. A villa­mossági csoport vezetője, Csi­szár Imre akkumulátort köl­csönzött addig, míg a maga­mét a csoportjában feltöltik. Annyira jólesett ez a gyors segítség, hogy a helyszínen el­mondott elismerésemet és kö- szönetemet ezúton is szeret­ném megismételni. Úcsai Géza Cegléd ★ Jóleső érzéssel olvastuk e soro­kat. Biztató arra nézve, hogy ta­lán egyszer eljön az idő, amikor minden indok nélkül is udvaria­sak, előzékenyek, figyelmesek le­szünk egymáshoz, mi, emberek. Üvegvisszaváltás A nagy kiterjedésű község­ben négy-öt boltot üzemeltet az Öcsa és Vidéke Áfész. Az ellátottságról lehetne vitatkoz­ni, de mást szeretnék most szóvá tenni. Pár hónapja a község egyik végén jelöltek ki üvegvisszaváltó helyet, ez pél­dául az Alszegtől kilométerek­re van. Akinek van kocsija, annak nem okoz gondot ez a távolság, de akinek gyalogosan kell visszacipelnie az Alsóné- medi felé vezető út végére az üvegeket, annak van izzadni- valója. Bizonyos üvegeket, visszavesznek, cserélnek a boltok, de csak akkor, ha ép­pen annak az üvegfajtának van rekesze. Emiatt a vásár­lóknak lesniük kell, mikor, milyen üvegféle visszavitele lehetséges. Eddig a boltok visszaváltották az üvegeket. Érthetetlen ez az újítás, amely lehet, az Áfésznek kényelmes, de a vásárlóknak nem az! Bothár Barna Úcsa ★ Cgy látszik, nincs új a nap alatt, legfeljebb a helyszín változik. Az üvegvisszaváltás örökzöld téma marad, hol Itt, hol ott tűnik lel. S hol rekesz nincs, hol hely... A kereskedelemben képtelenek meg­érteni, hogy vannak dolgok, ame­lyek nem tartoznak a vásáriákra! Érdekes módon a teli üvegek tá­rolására mindig és mindenütt van hely is, meg rekesz is. Öcsán nem a rendeletnek megfelelően oldották meg a problémát, ez Így valóban csak az üzemeltetőnek jő. Egy — az Afészekre is — érvényben lévő rendelkezés szerint minden bolt köteles valamennyi forgalomban lévő üveget visszaváltani, váloga­tás nélkül! Nehéz fellépni Visszatérve a június 3-i Pos­tabontásban Szigethalomra vo­natkozó észrevételekre, szeret­ném megerősíteni, hogy azok megfelelnek a valóságnak. Annyi hozzáfűzni valóm lenne még, hogy a kocsmánál beka­nyarodó busznak a Tüzép mel­letti megállója nagyon rossz. Nincs úgy kiépítve, hogy az öregek és a beteg lábúak fel tudjanak kapaszkodni a lép­csőre. A megállónál nagy göd­rök vannak, eső esetén vízzel, sárral telnek meg, ez még kö­rülményesebbé teszi a felszál­lást. Mindössze néhány kocsi salak vagy homok segítene. Hauer Károlyné Szigethalom Sötét állomás Nem a gyermeknapi örö­meinkről, hanem az azt fűsze­rező eseményekről szeretnék szólni. Még áprilisban meg­vettük Budapesten a cirkusz­jegyeket, hogy jó helyen ül­jünk. Meglehetősen borsos áron, hatvan forintért. Már ott, a cirkusz előcsarnokában kezdődött, a mellékhelyiségek tarifájával. Odamegy a gyere­kem, két forintot kell vinnie, különben nem mehet be. Ki­csit furcsálltám, odamentem: akkor már csak egy forintról volt szó. Sajnos, a kislányok­hoz és a fiúkhoz egyszerre nem tudtam menni. Előadás után igyekeztünk haza, a 6 órakor induló vonattal. Az él­ményektől és a fáradtságtól bódultán rémülten láttuk, hogy sötét az állomás, s így kell a gyerekekkel leszállni. Alig fél percet állt a vonat és elindult. Sikoltozás, sírás ...... míg valamelyik szülő meghúzta a vészféket. Kérdem én. Kő­bányán egy kalauz sem látta a csaknem száz gyereket? Egy pedagógus már jelezte koráb­ban, hogy falunk állomása he­tek óta sötétben van. Legalább a vonatok érkezése idejére ki kellene világítani. Ki vállalja a felelősséget egy esetleges bal­esetért? A mi igyekezetünk hiábavaló volt, a szülőkben, a gyerekekben az elmondott rossz élmény maradt meg. Konkoly Miklósné Felsőpakony Teadélután Szeretném tudatni, hogy Szigetújfaluban nagyon barát­ságos környezetben tölthetik napjaikat az egyedül élő ma­gányos öregek. Én rendszere­sen eljárok a napközinkbe, és nagyon jól érzem magam, ha­sonlóan a többi társamhoz. Olykor gondoskodnak szá­munkra egy kis programról is, hogy ne legyenek egyhangúak napjaink. Most június elején teadélutánt rendezett nekünk az otthon vezetője, Nagy Tiva- darné és társa, Kovács And- rásné. Amilyen nagy szeretet­tel rendezték, olyan jól sike­rült. Jó volt a hangulat, még táncra is perdültünk, nemre és korra való tekintet nélkül. Köszönjük a figyelmességet. Özv. Majoros Józsefné Szigetújfalu Sör dupla áron Idős nyugdíjasok vagyunk, május 27-én gondoltunk egyet, mivel jó- idő volt, elutaztunk Leányfalura strandolni. Jó ét­vágyú ember lévén, ettem, aztán meg is szomjaztam. A három büfé közül ott vettem két üveg sört 30 forintért, ame. lyen nagy betűk hirdették: Kék Duna Mgtsz Tahitótfalu. A sör a meleg hatására hamar elfogyott, elmentem másikért. Ám az újabb üvegekért már 50 forintot kértek. Érdeklődésem­re, hogy ilyen rövid idő alatt, hogyan drágulhatott meg eny- nyire, azt a választ kaptam, hogy ennyi is volt. Amikor a feleségem is közölte előbbi ta­pasztalatunkat az eladóval, az odament a társához, s utána meg is jelent egy kis papíron a sör ára: 16,80. A Kék Duna Tsz büféjében aznap legalább ezer üveg sör volt. Ha csak a fele fogyott el ilyen hirtelen változó áron, bombaüzlet volt! Azt viszont kétlem, hogy a tsz kasszájába került. Talán helyes volna a leányfalui strandon is kötelezni a büfé­ket fenntartóknak, hogy az ita­lok árát is írják ki. T. J. Sződliget (Teljes név és cím a szerkesztő­ségben.) ★ A vásárlók megkárosításáért, ha tettenérik az eladót, súlyos bírság jár. Remélíük, hogy az illetékesek megtalálják a módját, hogy elejét vegyék az ilyen eset megismétlő­désének. Még előttünk a nyár! Késik a Volán Június 3-án bevezették az új menetrendet. Sem az új me­netrendet ismertető szórólapok nem jutottak el az utasokhoz, sem a megállókban nem került a táblákra a friss információ. Dömsödön még június 5-én is a régi volt látható. Erre ha­gyatkozva, az utas vagy min­den járathoz "kimegy érdeklőd­ni, vagy jósnőt keres. Ugyan­is a helyi járat dolgozói sem ismerik a távolsági járatok in­dulási idejét, a helyköziek kö­zül is csak az ismerős, amelyet éppen a helyi kocsi teljesít. Érdekes egyébként — évtize­dekre visszamenően emlék­szem hogy a menetrend mindig késik. Többet, mint egy-egy járat. Nem lehet ezen változtatni? Dr. Bíró Gábor Dömsöd Segítségre várnak Kisújszálláson gyártják a mozgáskorlátozottak részére a kézi meghajtású kocsikat. Ezeknek olyan a kialakításuk — rejtély, miért —, hogy még az egészséges emberek is csak nagy erőkifejtéssel tudják haj­tani. Hogyan bírná akkor egy beteg ember? Hát még, ha egy kis emelkedőnek is neki keil mennie a kocsival! Nem gon­dolnak arra a gyártók, hogy azt gyenge fizikumú emberek használják? 1974-ben a reha­bilitációs intézet tanműhelyé­ben elkészítették az akkumulá­toros motormeghajtású kocsik kísérleti példányát. Elfogadha­tó áron tudták volna gyártani, ha lett yolna az országban olyan gyár, amelyik motorokat is készít Ezzel annyiban is ma­radt a dolog, azóta sem sike­rült megoldani a motorgyár­tást. Több ezer mozgáskorláto­zott ember mindennapját könnyítenék meg ezzel. Efelett nemcsak elgondolkodni és saj­nálkozni kellene, hanem mi­előbb segíteni. Kelemen Lajos Gödöllő A szigetszentmiklósiak kérdezték Pihenőpark a parti fák alatt — Itt egy-egy melegebb hétvégen úgy kell átlépkedni a füvön heverő, napozó em­bereken — mutatja lábujjhe­gyen lépegetve Takács Mik­lós, a sziigetszentmiklósi nagy­községi tanács társadalmi el­nökhelyettese, a Terminál Szövetkezeti Közös Vállalat személyzeti osztályvezetője. Vízig elkerítve Ezen a nyár eleji hűvös, sze­les hétköznap délelőttön csön­des, szinte kihalt a Kis-Duna- part. Néhány türelmes hor­gász lesi rendíthetetlenül a pedző rezzenését. Megállunk a Halászkert vendéglő mögöt­ti, egykori strandnál. Még ott rozsdállik a három parti zuhany, de a zuhanyozás le­hetősége sem segített... Har­madfokú szennyezettségű a víz, a KÖJÁL betiltotta a für­dést. (Hogy mégis? Hát iste­nem, ha nagy a hőség, a kí­sértés is óriási a vízparton.) Ezen a részen szélesebb a part, mint egyebütt. Feltöl­téssel raboltak vissza a víz­től területet. Arébb már alig néhány méter széles és mind­össze vagy 800 méter hosszú a szigetszentmiklósi partsza­kasz úgynevezett közterülete. Aztán nincs tovább. Mindkét végen a Dunáig futnak a ke­rítések, fittyet hányva a ré­gi-régi törvénynek, amely a part véglgjárhatóságát rende­li, még abból az időből, ami­kor lóval vontatták a hajókat. Nem feledékenységből tartják érvényben, hanem mert a Duna mindnyájunké. Másutt ezt tiszteletben is tartatják! Az őslakosság esetében talán még magyarázható a helyfog­lalás. Nagyapák unokái lak­ják napjainkban ezt a part­részt. Ám hogy a hatvanas évek elején, amikor az alsó, szabad területeket üdülőhá­zak céljára parcellázták és bérbe adták, miért engedték elkeríteni a partot is, az már érthetetlen. Akkor már szá­mítani lehetett a terjeszkedő, városiasodó település lakói­nak szabadba vágyására. Panasz, levélben Az emberi önzés, birtokol­ni akarás tehát — a látoga­tók számát tekintve — te­nyérnyi partszakaszra szorít­ja a kirándulók, pihenők ez­reit. Érthető, hogy féltik, s aggódnak jelenéért, jövőjéért. Ez csendül ki a kérdésekből, a hosszabb-rövidebb levelek­ből, amelyek a strand, a Du- na-part ügyében fogalmazód­tak, s amelyeket válaszsoroza­tunk végére hagytunk. Idé­zünk abból a levélből, amely talán összefoglalója is lehetne a többinek. „Előre szeretném tisztázni, hogy senkit nem akarok meg­bántani. Segítséget kérek (ké­rünk!). A 21 ezer lakosú Szi- getszentmiklós Duna-parti strandjától Dunaharaszti felé hatalmas fűzfák pusztulnak ki sorra. Ez életveszélyes, mert több mázsás ágak sza­kadnak le, és senki nem in­tézkedik. Egy teljesen elkor­hadt fa törzsében tüzet rak­tak, s bármelyik pillanatban bekövetkezhetett volna a ka­tasztrófa. Az egész terület na­gyon elhanyagolt. Segítsenek a partot, a fákat rendbe tetet­ni! Jólesik a lakótelep zajá­ból, fülledtségéből kimenekül­ni a jó levegőre, a természet­ben sétálni, ücsörögni, kikap­csolódni, pihenni.” A kérdezők nyitott kapukat döngetnek. A tanács vezetői­nek is gondot okozott a part, mint pihenőhely megtartása. Kerestek és találtak gazdát a területnek. Olyan embereket, akik tenni is készek a Duna- szakasz természeti szépségei­nek, védetté nyilvánított nö­vény- és állatvilágának meg­óvásáért. Elsősorban az ott élő őslakosság soraiból éshor. gászokból alakult meg az el­múlt őszön a természetvédel­mi önkéntes rendőri csoport, a helyi tanács, a vízügy és az akkor még járási rendőrkapi­tányság megbízásából. Vezető­jévé Takács Miklós társadal­mi elnökhelyettest nevezték ki. Hármasban sétáltunk vé­gig a parton, velünk tartott Kiss István, aki szintén az önkéntes csoport tagja és ugyancsak a Terminál dolgo­zója. Már változott Észre kellett vennem, hogy történt változás, mióta elő­ször itt jártam: egy jó hónap­ja. Akkor más ügyben vitt er­re az utam, s csak éppen le­szaladtam a HÉV-től a part­ra körülnézni. Akkor mind­össze az egyetlen, a vízszélen üldögélő idősebb horgásszal váltottam néhány szót a Du- na-ág szépségéről, a termé­szetvédők gondjairól. Mert mint kiderült, Gyurik János nyugdíjas rendőr főhadnagy­hoz volt szerencsém, aki szin­tén tagja az önkéntes csoport­nak. Azóta a korhadt, törött ágakat gondos kezek fűrész­szel lenyesegették. Ez volt a legsürgősebb teendő. Veszik sorba a többit, erős a tenni- akarás a csoportban. Takács Miklós ráadásul e körzet ta­nácstagja. De van személye­sebb oka is annak, hogy gya­kori látogató errefelé. Itt nőtt fel. Mutatja a part menti por­tát, ahol a szüleivel élt. Nem csodáltam hát. hogy rekviem csendült a szavaiból, ahogy a pusztuló, de így is szépséges, vízbe omló szomorúfüzekről beszélt. Ezeket a velem egykorú fákat a harmincas évek dere­kán ültette Ganz Sándor, a leánya születésének emléke­zetére. Nem él már az öreg, s a fáj is utána halni látszanak. Próbáljuk menteni, ameddig lehet. Ültettünk, s ültetünk újat, hogy ne maradjon ko­pár a part, ha mégis ki kell vágni ezeket. — Ez a mi főhadiszállásunk — mutatta Kiss István egy elő­regyártóit beton épületre, amelyen felirat hirdeti a cso­port nevét. — Itt szoktunk összejönni, megbeszélni a dol­gainkat. Elmondták, kiemeltették a gyalogosösvényt az autóktól elzáró vascsöveket, mert az alsó utat szabaddá kellett ten­ni. A lejárót viszont új — forgó gyalogosátjáróval —, lakattal zárt sorompó védi a gépkocsiforgalomtól. A hiá­nyos padok betontartói a he­lyükön vannak. A megrongált ülésdeszkákat bontanák le. Helyükbe új kerül, s az ugyancsak parti székhelyű horgászegyesület is helyez ki. néhány ülőalkalmatosságot. És itt áll már az új szemetes­konténer is. Őszi tervek — Most nem lenne értelme hozzáfogni a területrendezés­hez. A fű ki sem nőne, s csak a sarat taposhatnák az embe­rek. De már megbeszéltük a tsz-szel, ősszel kapunk termő­földet, azután kerítünk fűma­got és fákat is ültetünk — mesélte tovább a legközelebbi terveiket Takács Miklós. Vannak persze távolabbiak is, de egyelőre legyen annyi elég, amelyeket a maga erejé­ből — égy kis segítséggel — meg tud valósítani a termé­szetvédelmi önkéntes rendőri csoport. Van már tehát egy kis csa­pat, amely ha szükséges, in­tézkedik a szigetszentmikló­siak pihenőparkja védelmé­ben. Azt azért hozzátenném; olykor meg kellene kérdezni tőlük; miben segíthetnénk? Kádár Edit A GANZ- MÁVAG MOZDONY-, VAGON- ÉS GÉPGYÁR nagy vo!umenű ^ exportterveinek teljesítéséhez pályakezdő és gyakorlott munkatársakat keres különféle gépi forgácsoló, valamint lakatos, szerelő, hegesztő, öntő, kovács és egyéb vasipari, faipari, építőipari szök­és betanított munkásokat A felsorolt munkák elsajátítására a gyár betanító tanfolyamat szervez a 18. életévüket betöltött jelentkezőknek, és lehetővé teszi a szakmunkás-bizonyítvány megszerzését is. Felvesz továbbá; adatrögzítőket, operátorokat, műszaki ellenőröket, rőtagépkezelőket, daru-, traktor- és targoncavezetőket, raktári és üzemi segédmunkásokat Lehetőség van vállalati gazdasági munkaközösségekben való munkavállalásra is. Bérezés: megegyezés szerint. Minden munkakörben jó kereseti ehetőség. Juttatások:- pályakezdő szakmunkások részére betanulási támogatás és öt éven keresztü névre szóló ifjúsági takarékbetét-képzés, évenként bérfejlesztési lehetőség.- 50%-os vasúti utazásra iogosító igazolvány Igényelhető- a vidékről naponto bejáró dolgozóknak bejárási pótlék- a vidékieknek (a bejárási terű eten kívül lakóknak) szállás vagy albérleti hozzájárulás adható- tovóbbtonu'ási, továbbképzési, valamint széles körű sportolási, kulturális lehetőségek. M O.anz avoc BUDAPEST Jelentkezés és felvétel: o Ganz-MAVAG munkaerő-gazdálkodási osztályán, cím: Budapest Vili., Vajda Péter u. 10, (Megközelíthető: a 23-as villamossal, a 75-ös trolibusszal, valamint az 55-ös és o 99-es autóbusszal). Telefon: 343- 370, 17-70 és 17-61 es mellék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom