Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-17 / 141. szám
Mem ellenségei a pénzüknek Változatlan helyzet a szigeten Hatodik esztendeje zarándokolok ilyenkor, június közepén-vé- gen a Szentendrei-szigetre. Eperország kedélyeit belülről ismerem, dolgoztam napszámosként a Kék Duna Szakszövetkezetben. A téma sajnos azóta is időszerű. Zöldség- és gyümölcs- kereskedelmünk valamennyi hibája idén felfedezhető a szamó- caforgalmazásban. Tenni kell valamit, s nem felületi kezelésre vágyik a hazai fogyasztó, hanem végre elfogadható, a valódi ráfordításokat tükröző áron szeretne cseresznyéhez, paprikához, őszibarackhoz jutni, s nem az adminisztrátorokat, s az adminisztrációt eltartani. ■mA hét hírebhh MEGTÁMASZTVA £ A Magyar Tudományos Akadémia tudományos ülésszakot rendezett Magyarország 1944-ben címmel. £ Országos útügyi szemináriumnak adott otthont Baja. @ Lezajlott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 19G4. évi közgyűlése. £ Tápiószentmárton fogadta a zöldborsótermesztési tanácskozás és fajtabemutató Résztvevőit. @ A hét híre az is, hogy a IX. műtrágyárrrioi niiTn nlrrtn rrvoQQ‘y'11 c cyfnVtipl RllHflnPSt. VOit.. Akinek megéri Port kerget a szél. Békés a táj. Autókonvojok érkeznek és indulnak. A földeken kora reggel .óta hajladoznak, guggolnak, kuporognak az eper- szüretelők. Találomra Cserke József ék 600 négyszögöles ep- részeténél állunk meg. Ahogy jövetelünk okát elmondjuk, feszültséget érzek. — Aki ennyit dolgozik, nem lehet ellensége a pénzének. Hiába szerződtünk a Zöldérttel, arra kényszerülünk, hogy a magánkereskedőknek adjuk el a termést — fakad ki Cser ke .Tózseíné, aki férjével együtt 24 mázsa szamóca leadását vállalta, s a körülmények folytán lett szerződésszegő. — Mit kínál a Zöldért? — érdeklődöm. — Huszonnyolcat fizetnek az első osztályúért. — És a maszek? — Negyvenet ad, de erősen válogat. Csak a legjavát viszi el. Higgye el, nagyon megdolgozunk a pénzünkért, a szezonban nem ismerünk pihenést, Mindenképpen változtatni kell a mostani helyzeten, mert ez sem nekünk, sem a vevőknek nem jó — állítja Cserke Józseíné. Miért éri meg a magánkereskedőnek Budapestről a ta- hitótfalui határba autózni? Erről Morvái Lászlót faggattuk, aki éppen frissen vásárolt árujával igyekezett a lőrinci csarnokba. — Nézze, a nagybani piacon, a Bosnyákon, nem’ juthatnék hozzá az ilyen jó minőségű áruhoz. S ha csak 48—50 forintért adom el, akkor is megvan a hasznom. Szóval érdemes száz kilométert utazni, magyarázza a piac törvényeit a magánkereskedő. Lázár Antalnak, a Kék Duna Szakszövetkezet elnökének egészen más a véleménye a több csatornás értékesítésről. Irodájában ülünk le a tapasztalatokat összegezni. — Tény, hogy az Áfész is vásárol nálunk, de az árunak csak igen kicsiny hányadát értékesíti saját üzleteiben. A nagyobb, döntő részt a Zöi- dértnek adja el. — Miért nem próbálkoznak a Tszkernél?, Makacsul merev árak — Tárgyaltunk velük is.. A válasz: nem fér bele a profiljukba, magyarán nincs szükségük a szigeti eperre — érvel a szakszövetkezet elnöke. Közben beszélgetésünket többször is megszakítják az eperfrontról . érkező hírek. Szente László háztáji agronómus^ éppen a szamócaértékesítésről készített kétoldalas jelentését hózza,, a titkárnő a Budapesti Zöldért telexét lobogtatja. — Húsz éve nem fordult elő a maihoz hasonló eset: egyetlen szem epret nem hoztak be a termelők a Zöldért felvásárlótelepére. De hát csod3? — Kevesen tudják, hogy a felvásárlási árak 15 éve ugyanazok, miközben a termelési költségek a tízszeresére emelkedtek — kapcsolódik beszélgetésünkbe Csörgő Mihály, a szövetkezet párttitkára. — Érthetetlen számunkra az is. miért ragaszkodik a cég egy idejétmúlt szabványhoz. — Mire gondol? — Amikor a méreteket és az ehhez kapcsolódó árakat megállapították, még egy mostaninál nagyobb bogyójú fajta volt köztermesztésben. Hiába ízesebb, finomabb a 25 milliméteres nagyságú szamóca, az átvételnél jóval kevesebbet adinak érte, mint a 30 milliméteresért. Azzal is csak elriasztják a termelőt, hogy háromfelé kell válogatni a terményt — mondja Csörgő Mihály. — tJgy hírlik, az idén inkább keresleti helyzet álakul ki a piacon, a termelők diktálnak? — Minek kertelni? A kedvezőtlen időjárás, a különböző kártevők jelentős mennyiségű epret vittek el tőlünk. Ennek ellenére kétszer annyit adhattunk volna a Zöldértnek, ha az nem a mostani rossz árpolitikát alkalmazza — dohog Szente László, akinek talán a legtöbb baja-gondja van ezekben a napokban, hetekben az eperrel. Megoldást keresnek — A tizenhatodik — állapítja meg a szövetkezet irodájának ablakán kitekintve Csörgő Mihály —, amin az értendő, hogy fél óra alatt, tucatnál is több magánkereskedő hajtott tova a talutótíalui határból. — Van-e . kiút á mostani helyzetből, vagy marad minden a régiben? — állítom meg a panaszáradatot. — Azt hiszem, balgaság lenne kívülről várni a segítséget. Az ügy országos problémává dagadt, s a jelek szerint a hatóságok is tehetetlenek. Szóval, ha előre akarunk jutni, nekünk kell kezdeményeznünk. — Beszélne erről részletesebben is? — A termény nagyobb hányadát a jövőben szeretnénk közvetlenül a felhasználóknak, a dunakeszi és nagykőrösi konzervgyárnak szállítani. A Zöldérttel, mint partnerrel a jövőben aligha számolhatunk. Végső következtetésünk ezért nem lehet más, minthogy a jövő szezonig kidolgozzuk annak a módját, hogyan tudjuk saját magunk közvetlenül fogyasztóhoz eljuttatni a szamócát. Remélhetően így a vásárló is méltányos áron jut az eperhez, és a termelő sem jár rosszul... Itt fejeződött' be beszélgetésünk a tahitótfalui szakszövetkezetben. Vagyis azza’l a tanulsággal, hogy az olyan gyorsan romló portéka és kényes áru, mint az eper, de általában a zöldség és gyümölcs képtelen elviselni a rugalmatlan kereskedelmi szervezeteket, a vízfejű adminisztrációt. Az olyat például, ahol a 3600 fős gárdának majd fele az improduktív állományba tartozik. Halvány remény Persze korai lenne még az optimizmus, hiszen a zöldség- és gyümölcskereskedeilem bonyolultabb, mint ahogy az az első látásra tűnik. Meglehet, a Kék Duna Szakszövetkezet próbálkozása sem hoz biztos sikert. Netán erejük kevésnek bizonyul majd a vállalkozás nagyságához képest. Mindenesetre kísérletüket érdemes figyelemmel kísérni, s törekvésükben támogatni őket. S még valami. Híre van, hogy a Budapesti Zöldértnél személyi változások készülnek. Ha igaz, mi fogyasztók oly sok csalat- kozás után, csak abban bízhatunk, a megújuló nagykereskedelmi vállalat új szellemmel és nem utolsósorban az eddigitől eltérő gyakorlattal ajándékoz meg bennünket. Valkó Béla Növekvő felvásárlás ficsgyohb felhozom A tehenészetekben jól gazdálkodtak a tavalyi aszály miatt . viszonylag szűkösebb téli-tavaszi takarmánykészlettel: kellő színvonalon biztosították az állatok tápanyag-ellátását, és így sikerült növelni a tejtermelést. Az év első öt hónapjában mintegy 14 millió literrel több tejet vettek át a tejipari üzemek és a tsz tejfeldolgozók. Különösen kedvezően alakult a felvásárlás Veszprém és Hajdú-Biihar megyében, ahol az elmúlt év azonos időszakához képest, több mint 5 százalékkal nőtt a teljesítmény. A kistermelők a korábbinál kevesebb állatot tartanak már évek óta. Ezért is figyelemre méltó, hogy az év eddig eltelt időszakában ők is tartották a korábbi termelési színvonalat, sőt vannak olyan megyék, ahol még több tejet is adtak. Nógrádban 14 százalékkal, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyében egyaránt 10—10 százalékkal nőtt a kistermelők tejkínálata. Az átvett és feldolgozott tejből az ipari üzemek és a kereskedelem jó színvonalú lakossági ellátást biztosítotNapjainkban a mezőgazdasági termelés egyszázalékos növeléséhez az ipari eredetű anyagok, eszközök felhasználását két-két és fél százalékkal kell bővíteni. Szoros összefüggések béklyójából ki nem bújhatunk, ám különbséget kell tenni célszerű és célszerűtlen között. Például a műtrágyázásnál is. A felszabadulás előtt a műtrágya-szervestrágya arányát 7:93-ra teszik a szakemberek, ma viszont 85:15. Sem az akkori, sem a jelenlegi nem vélhető megfelelőnek. Hajiunk ugyanis a végletességre. Emlékezzünk csak a mámor időszakára, amikor szakberkekben is mély gyökeret eresztett a felfogás: a talaj pusztán a növények megtámasztására szolgál, minden egyéb a műtrágyák és más kemikáliák függvénye, dolga. Ennek ugyan vége, fordult kicsit a széljárás, jelenleg a talajba ’ juttatott tápanyag egy- harmada szerves trágya és beszántott melléktermék a megyében, mert tudományos kutatási és gyakorlati tapasztalatok egyaránt arra figyelmeztettek, a kemikáliákkal élni és visszaélni egyaránt lehet, de visszaélni nem szabad, mert annak veszedelmesek a következményei. Sok mindent tudtak persze elődeink is arról, mi mindent igényel a talaj termőképessége megtartása érdekében. Azzal ugyan nem voltak tisztában,. hagy a makroeíémek — a nitrogén, a kálium, a foszfor — és a mikroelemek — mint a cink, a molibdén, a réz, a bőr — miféle kombinációira van szüksége a növénynek, de a tápanyag-utánpótlás és ' a termésmennyiség kölcsönhatását jól érzékelték. Nagyváthy János 1821-ben megjelent Magyar practicus termesztő című munkájában írta: Ha a’ föld sovány, vagy erejében fogyatkozó, azt tavaszi vetéskor vékonyabban, vagy vastagabban megtrágyázzák. A soványát megterítik: az erőtlent pedig úgy javítják, hogy belőjek a’ kukoritzát, és kolompért egy jó összemarok porhanyóval rakják be. A kell, nem kell, ha kell, mennyi szükséges vitát könnyen eldönthetjük. Az ún. utolsó békeévben, 1938-ban 5,3 millió tonna gabonát termelt — a kukoricát is beleértve — a jelenleginél jóval nagyobb területen a magyar mezőgazdaság. Tavaly — a súlyos aszály ellenére! — 13,7 millió tonnás termést takarítottak be. Műtrágya nélkül ez elképzelhetetlen lenne. Ma ötvenszázalékos termésnövekedést tartanak reálisan elérhetőnek 2000-ig a szakemberek. Amihez elengedhetetlen a műtrágya is, de: az ésszerű hasznosítása. Talaj- térképek, -vizsgálatok segítenek ebben, s a megye kezdeményező szerepet vitt az ún. körzeti talaj laboratóriumok megteremtésében. Amint a jövő nagy tartalékának, a folyékony műtrágyázásnak a kamatoztatásában is a megye vezető szerepet vállal: részesedése magasabb az össze« felhasználásból, mint országosan, de hát az országos adat tavaly 6,7 százalék volt, ezt nem nehéz felülmúlni... A folyékony műtrágyák tervezett aránya a földekre juttatott összes műtrágyákból *2 »00-ig — a kellő kiszolgáló hálózat megteremtése természetes feltétele ennek — húsz, huszonöt százalékra emelkedhet. Ami még mindig nem túlzott arány. Hintára ültették a műtrágyát a legutóbbi években a gazdaságok, mert pénzügyi okok miatt erőteljesen csökkent a megyében a felhasználás, tavaly enyhe emelkedés volt megfigyelhető. A 270 ezer hektárra rávitt százezer tonnányi hatóanyag forintértéke nagy tétel a megye mezőgazdasági üzemeinek kiadásai között, ám bár sokba kerül, senki sem hiszi, mindenható, s a talaj csupán támaszték. A to- lajsavanyodás, a nitrátosodás — amik persze nem kizárólag a műtrágya következményei 1 — erőteljes figyelmeztetés arra, sok mindent kell megtámasztani ahhoz, hogy az egyre gazdagabb termés bátran tá- maszkodhassék a célszerű, észszerű gyakorlattal a földre, földbe juttatott kémiai anyagokra. Ma a megyében a szakemberek 18—20 százalékra' teszik csupán a tárolási veszteségeket a műtrágyáknál — persze, rengeteg pénz kellene a megfelelő tárolókhoz — s ez csak egyetlen a tartalékok közül. Azaz ilyen értelemben is van mire támaszkodni a jövőben megtehető — és elkerülhetetlenül megteendő! — lépéseknél. Mészáros Ottó önjáró fcorsókombájn MSagyar—szovjet kooperációban A vállalt határidőt csaknem egy egész hónappal megelőzve már június elsejére elkészítette a külföldről rendelt borsóbetakarító gépeket a Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat. A helyhez kötött cséplőgépekből ötvenet gyártottak, többségében szovjet mezőgazdasági üzemek részére. E jól bevált, hagyományos berendezések a teljesítőképességét lényegesen növelték: az új típusok a korábbi 70 helyett 110 mázsa levágott zöldborsóból csépeli ki a szemeket óránként. Magyar—szovjet kooperációban . elkészült a gyárban egy az eddigieknél korszerűbb, önjáró borsókombájn első 20 darabos sorozata is; a többségét a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és az NDK- ba szállítják. tak. Ha pontos az öntvény ■I IT A Gépipari Tudományos Intézet kísérleti öntödéjében az öntc- szeti módszerek fejlesztésével és új gyártástechnológiák bevezetésével foglalkoznak. Egyik fő kutatási területük a keramikus formázás, amivel a készre öntést is meg lehet valósítani. Ez azt jelenti, hogy a kiöntött alkatrész további megmunkálására — mert annyira pontos — nincs szükség. MINDENNAPJAINK ÚTMUTATÓJA KONSZTANTYIN CSERNYENKO BESZÉDEI ÉS ÍRÁSAI T iszteletre méltó gyorsasággal jelentett meg egy válogatást a Kossuth Könyvkiadó. Konsztantyin Csernyenkónak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, szovjet államfőnek beszédeiből, írásaiból. Az SZKP új szövegezésű programja előkészítésére alakított bizottságának idei április 25-i ülésén hangzott el az a felszólalás, amely a kötet utolsó írása. Alig másfél hónap alatt készült tehát el a könyv. Az utóbbi egy esztendő legfontosabb . megnyilatkozásait tartalmazza a kötet. Cser- nyenko műveiben, beszédeiben sokat foglalkozik az ideológiai munkával, az emberek nevelésével, a szovjet társadalom továbbfejlesztésének problémáival. Teszi mindezt abból a meggondolásból, hogy az új ember formálása nemcsak a legfontosabb cél, hanem a kommunista építés elengedhetetlen feltétele is. Hangsúlyozza, hogy a párt rendelkezik az eszmei befolyásolás óriási, igen gazdag eszköztárával, s mindazzal, ami szükséges a propaganda és nevelés minőségének, magas fokú hatékonyságának biztosításához. Ám mindjárt hozzáteszi: nem szabad megfeledkezni arról, hogy az új ember formálásának folyamata szakadatlan és bonyolult, mint amilyen szakadatlan és bonyolult maga az élet. Változnak a munka és az életmód társadalmi-gazdasági feltételei, egyre újabb nemzedékek nőnek fel és ez nem kevés új feladatot ad, s a párt ezekre összpontosítja figyelmét. Hivatkozik az SZKP XXVI. kongresszusának határozataira, amelyek megszabják a tennivalókat. Megállapítja, hogy a szovjet társadalom nagy sikereket ért el a gazdasági, a politikai, a kulturális féladatok megoldásában, de ugyanakkor az előrehaladást akadályozzák a gazdasági mechanizmus zavarai, a munka nem kielégítő termelékenysége, különösen a mezőgazdaságban, s az emberek egy részénél tapasztalható állam- polgári értetíenség és fegyelmezetlenség. Miközben áttekinti az SZKP elméleti tevékenységét, megjelöli a tennivalókat, felhívja a figyelmet a tudományos munka színvonalának növelésére, s hangsúlyozza, hogy az egész propaganda- és nevelőmunkát a fejlett szocializmus tökéletesítése eszméjének kell alárendelni. Ezért a párt egyik legfontosabb feladatának tartja a nevelőmunkát, azt, hogy minden emberben kialakuljon a felismerés: szükség van a köz javára végzett lelkiismertes munkára. .4 becsületes, tudatos munka a szocialista életmód alapköve — állapítja meg Konsztantyin Csemyenko. Sorra veszi azokat a társadalmi kérdéseket is, amelyek foglalkoztatják a pártot, a szovjet embereket. Beszél a marxista—leninista világnézet fontosságáról, mint az emberek kommunista nevelésének alapiáról. A sajtó.szerepéről szólva kiemelte, nem kevesebb a feladata, mint az, hogy megismertesse az embereket a kommunista eszményekkel, Marx, Engels, Lenin halhatatlan eszméivel. Foglalkozik műveiben azzal a fontos kérdéssel, hogy a szovjet társadalom igazságos, s ebben van az ereje. Ezért fontos, hegy ezt az igazságot soha ne érje sérelem a mindennapi életben, legyen szó akár a fizetésről és prémiumról, a lakáselosztásról vagy az üdülési beutalókról, a kitüntetésekről. Mindezekenek összhangban keil állniuk azzal a munkával, amellyel az emberek hozzájárulnak a közös ügyhöz. A másik témakör a szovjet gazdaság fejlődésének kérdése. Hangoztatja, hogy a szervezettség, a fegyelmezettség nagy erő, amely eddig is jó eredményeket hozott, tehát ezt a szervezettséget és a dolgozók öntudatát meg kell őrizni. Helytelen volna azonban azt hinni, hogy már mindent elvégeztünk. Intenzifikálni kell a termelést, meggyorsítai a tudományos és műszaki eredmények 'meghonosítását a termelésben, nagy, komplex programokat kell végrehajtani. Hozzáteszi, hogy a szovjet gazdaság irányítási rendszerét, az egész gazdálkodás mechanizmusát jelentősen át kell alakítani, s leszögezi, hogy ez a munka már elkezdődött, de folytatni és keresni kell az új gazdálkodási formákat és módszereket a gazdaságban és a szolgáltatásokban is. A harmadik témakör, amellyel könyvében sokat foglalkozik, a nemzetközi helyzet elemzése, a Szovjetunió nemzetközi életben betöltött szerepe. Hangsúlyozza, a nemzetközi feszültség abból adódik, hogy az Egyesült Államok és a NATO-országok napjainkban arra törekszenek, hogy katonai fölényre tegyenek szert a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagországaival szemben. Fő céljuk a féktelen fegyverkezési hajsza, amelyet a szovjet katonai fenyegetésről szóló koholmányokkal indokolnak. W ashington kalandorpölitikája, amely véglegesen kiélezi a nemzetközi feszültséget, az emberiséget a nukleáris katasztrófa szélére sodorja. Ennek ellenére az SZKP ma is szilárdan meg van győződve arról, hogy a nukleáris tébolyt meg lehet fékezni. A szovjet párt, a szovjet állam számára nincs fontosabb feladat, mint az, hogy megőrizze és megszilárdítsa a békét. A Szovjetunió következetesen védelmezi a békés egymás mellett élés és enyhülés elveit. A beszédeket és az interjúkat olvasva érezzük, hogy a szovjet párt, a szovjet állam feje azokat a kérdéseket fogalmazta meg, amelyek bennünket is foglalkoztatnak, s ezeknek a kérdéseknek a tanulmányozása közelebb segít bennünket a mai világhelyzet, napjaink elvi és gyakorlati problémáinak megértéséhez. Gáli Sándor
