Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
4 1984. JÜNIUS 16., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Nagy B. István alkotása Hiba lenne sajnálni őket Egcszscgügyi gyermekotthonban Vagy két éve már, hogy Gödön az egészségügyi gyermekotthonban jártam, amikor felavatták az új pavilont. Azóta elfelejtettem, hogyan is jutok oda. A buszmegállóban várakozók egyikét kérdeztem. — Ja, a gyagyásokat keresi? — s mielőtt útbaigazítana, félreérthetetlen kézmozdulattal meg is erősíti a fogyatékos gyermekekre nézvést korántsem elismerő vagy együttérző minősítést... Előítéletek hálójában Dr. Galotti Éva, a Pest megyei Egészségügyi Gyermekotthon igazgató íoorvosa így kezdi a beszeige- cest: — Általában a rokkan tannal, különösképpen az elmebetegekkel szemben etuitélettel viseltetik azem- oerek többsége. Kégen misztikum övezte őket, ma sokan megvetik, nemritkán kigúnyolják az ilyen embereket, jobb esetben csak törekednek szabadulni a társaságuktól. Még körzeti orvos voltam, amikor egy elmebeteg — tiszta pillanatában — elpanaszoita: nem tud s nem is akar meggyógyulni. A gyerekek csú- iolják, a felnőttek nevéhez biggyesztik a bolond jelzőt, s nem hiszi, hogy befogadná őt az egészségesek közössege, Pedig olyan ember, hogy mindenkihez van jó szava, ö próbált közeledni. Azután a gyógyszert — mely ■ karbantartotta egészségét — nem szedte már, az italhoz menekült ismét, sokadszor. S persze kórházba került, pedig neki is joga van az emberhez méltó életre, hiszen csak beteg. — S itt az otthonban ilyen betegek a gyerekek? — Nem egészen. Most 220-an élnek nálunk, a többség halmozottan fogyatékos, szellemileg, testileg, érzelmileg is elmaradott, károsult. Az életkoruk 2—18 év, s valamennyien veleszületett rendellenességben szenvednek. Most foglaltak a helyek, de a fejlesztő napköziben még fogadhatnánk az öt gyermek mellett újabb hetet. A napközi legnagyobb előnye, hogy nem szakad meg a gyermekek és a család kapcsolata. A szülők többsége nem törődik bele, hogy a kisfia, kislánya képezhe- tetlen, s megpróbálja otthon tanítani. Így azonban később .kerül szakértő kezekbe a kicsi. S amit a fejlesztő foglalkozásokkal el lehet érni, az annál több, minéZ korábban kezdik. kéknél az önkiszolgálást. Azaz elérjük, hogy önállóan egyenek, öltözzenek és sajátítsák el a legelemibb tisztasági tennivalókat. Ez egyeseknél évtizedekig tart. Vannak nálunk ép értelmű gyerekek is. A legmagasabb képzettségű — most 17 éves, és tolókocsival közlekedik — a gimnázium első osztályát végzi. «Az intézet vezető főnővére, Viktor Ferencné kalauzol, s közben arról beszél, hogy a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzeme, a Ramona Ipari Szaladó hurkolt díszeket, a bőrből, papírból, textilből készült játékukat, hímzéseket, rajzokat s a festett, színes papírlapokkal ragasztott, húsvéti tojást ábrázoló üdvözlőlapot. — Tibor, énekelj valamitl A felszólításra mosoly terül a 12 éves szőke fiú arcára, s rákezdi: Megismerni a kanászt... A jelen örömei Van zeneterápia is. Zongorakísérettel, s kisébb hangszerekkel, cite- rával, dobbal, furulyával muzsikálnak, énekelnek a gyerekek, van, aki csak tapsol. A ritmusos mozgást — így mondják — nagyon élvezik. Amikor vendégek jönnek, föllépnek. Fontos nekik is a siker, az összecsapódó tenyerek csattanása. Megfoghatatlan: a látogatónak úgy BnborékjMrban Csöpögő csőrök. Holdfényben csillogó övegek. Az éjszakai hűvösre berzenkedve nyikorgó, korhadt faládák. Halk hang a sarokból: — Én még emlékszem a dupla ballonokra. Szódabikarbónát szórtak a vízbe, és összerázták. Én még emlékszem. Szőrtyögve sóhajt egy másik üveg: — És jöttek a dróthálós üvegek. Istenem, a Sparklet patent. Édes istenem ... Elhallgat. Halk koccanás a sarokból. Talán szerelmesek. Vagy csak koccintanak. Megirigyelték az ivóban. A fröcs- csökre gondolnak, a gyöngyöző, hűvös rizlingfröccsökrc... — És aztán a szifonok. Az Eterna. Néha még bombának is nézték. Hiába, háború volt, Világháború ... Könnyek hullanak. Buborékos szikvíz- könnyek. Csöpögő csőrök. Hüppögő, ször- työgő sóhajok. Vékony hang libben a holdfénybe: — És utána államosították a Honfyt. Nincs többé Honfy drogéria. És már szó- dásló sincs. Nyűgös köszobor. Háborús motor is alig. Háborús motor, kis csengőt rázogató szódással: Itt a szódás! Itt a szódás! Szaladó háziasszonyok: Három cserém lesz Gyarmati úr. Zsuk van. Szódás Zsuk .. • Közeledik a hajnal. Vacognak az üvegek. Várnak. Ügy háromezren várnak. Meleg nap lesz a következő. Szikkadt, nyűgös nap. A robbanásokra gondolnak, Régi robbanásokra. Veszélyes üzem ez ke- zitcsókolom. Néha biz9 felrobbanunk ... Öreg szikvizesek kaján mosolya. Izzadt mosoly a védőálarc mögül. Kulcs nyikordul a zárban. Vacogós reggel az álmos nap előtt. ^Jláromezer lesz — ásítja egy hang. Kezek ragadják meg az ócska ládákat. — Még találkozunk! — szörtyögi valaki, de vézna üveghangját elnyeli a felberregő motor zaja. Kép és szöveg: TRENCSÉNYI ZOLTÄN (A k<ípek a Dél-Pest megyei Afész ceglédi szíkvizüzemében készülteik.) Hivatásuk a türelem Csekő Ferencné dr., az otthon pszichológus tanácsadója: nem képezhető az, akinél pedagógiai és gyógypedagógiai eszközökkel — például foglalkoztató iskolai oktatással — sem érhető el, hogy ismereteit gyarapítsa, hogy képességei kifejlődjenek, hogy írni tanuljon, számtani alapműveleteket oldjon meg, s szabálytudatra tegyen szert. — Marad tehát a fejlesztés. A súlyosan fogyatékosok szinte mindegyike más, csak az egyéni foglalkozásoktól várható eredmény. Egy gondozónőre nyolc gyermek jut, s az otthon ezen fáradozik. A kézügyesség játékos fejlesztésére törekszünk elsősorban, hiszen ez minden későbbi tevékenység alapja. Hosszú évek munkája kell ahhoz, hogy egy- egy gyermek felfigyeljen a színes kockákra, a kisebb és nagyobb között különbséget tegyen, s végül egymásra helyezze azokat. Óriási eredménynek számít, amikor valamelyikük firkálni kezd a ceruzával. — A másik cél — rendszerint végcél —, hogy kialakítsuk a gyermeSzövetkezet is patrónusaik közé tartozik, a gyermeknapon ajándékot hoznak a brigádok, a helyi általános iskola tanulói is műsorral jönnek vendégségbe. A Fóti Gyermek- város pedig rengeteg ruhát adott, tálán, mert tudják, hogy itt tízszer annyi fogy, mint máshol. A tekintet szava Benézünk az egyik terembe. Az ablakon rács, a fűtőtest előtt is, s ■az ágyak ugyancsak rácsosak. A beteg gyermekeket védik. A többi: nagy ablakok, vidám színek, játékok tarka-barka serege, a falról Vük, elefánt, cica, pandamackó nevet, kacsint. Ott a teremben a kád is. Magyarázattal Csuhaj Lászlóné gondozónő zolgál: — Itt a csoportomban csupa fekvőbeteg gyermek él. Napjában többször is tisztába kell tenni, >elen kázni őket. Jó időben a teraszon levegőznek. Rádiónk is van, nagyon szeretik a zenét. Csak ket- ien tudnak beszélni, de a többi is nevet, arca, tekintete árulja el, ha őrül. Sandokan a divat itt is. A csoportból öt gyermekhez járnak a szülei. Csak egy akad közöttük, aki sírós, ő az örömát is így fejezi ki. Nagy lstvánné és Ráwelhoffer Antalné foglalkoztató nővérek büszkén mutatják az ügyesebb gyerekek egyszerű munkáit, a fonalból tűnik, boldogok ezek a gyerekek. A pszichológusnő mondja: — Az ember akkor boldog, ha nincs hiányérzete, ha elégedett. Mi mindent megteszünk azért, hogy így legyen. A mi gyerekeinknek ehhez elég néha egy simogatás, néhány kedves szó, egy ágy szélére tett játék. S persze kell a gondoskodás. Az igazgatónő szerint hiba lenne sajnálni őket. Hiszen többségük beéri a jelen örömével, mert nem képes előrevetíteni a jövőt. A gödi otthonban egy gyermek nevelése körülbelül évi 100 ezer forintba kerül. Áldozat lenne? Dr. Galotti Éva: — Betegeink egy része az orvostudomány fejlettségének köszönheti, hogy él. Sok a koraszülött, s közöttük több a károsodott gyermek. Azzal, hogy az egészségügy mindent megtesz életbentartá- sukért, megnőtt az igény az ilyen otthonok iránt. De ne feledjük: a koraszülöttek túlnyomó többségéből egészséges felnőtt lesz. Olyanokból is, akik rendkívül kis súllyal születtek, heteket töltöttek inkubátorban, s többször kaptak vérátömlesztést. A Taigetosz-szemlélet oda vezetne, hogy csecsemőként fosztana meg emberéket az egészséges élet esélyétől. A betegekről gondoskodni, a társadalom humánus feladata. S akik ebből a legtöbbet vállalják: az otthon dolgozói. VASVARI G. FAL
