Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
,Wftfc»C/J 1984. JŰVIUS 16.. SZOMBAT A PEST MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE:™“™™ összefoglaló tudósítás olvasható lapunk első oldalán a Pest megyei Tanács pénteki üléséről. A testület, a jóvá* hagyott napirendnek megfelelően áttekintette a közrend és a közbiztonság, a törvényesség helyzetét, a bíróságok tevékenységének tapasztalatait. A tárgysorozat része volt az a jelentés is, amely a megye 1983. évi költségvetésének és fejlesztésialap-tervének végrehajtásáról nyújtott elemzést. Az alábbiakban az írásos előterjesztések, a szóbeli kiegészítések, a felszólalásokban megfogalmazottak részletes ismertetését adjuk. A TÖRVÉNY A TÁRSADALOM SZOLGÁJA • BECSÜLJÜK MEG HALADÁSUNKAT • FORRÁST NYIT AZ ÖSSZEFOGÁS ügyre vételére. Az ilyen és hasonló Ezt szolgálják a többi között a törTörvényben biztosított joga és egyben kötelessége a megye lakosságát képviselő testületnek, hogy időről időre képet alkosson a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás tevékenységéről. Ennek jegyében a pénteki ülésen a megyei tanács tagjai a lényeges jellemzők mindegyikére kitérő beszámolót hallgattak meg a megyei rendőr-főkapitánytól, a megyei bíróság elnökétől, a megyei főügyésztől. VISSZATARTÓ ERŐT Három esztendőre visszatekintve — ennyire terjedt most a téma előző tárgyalása óta eltelt idő — azt állapíthatta meg a testület, hogy sajna- latosan folytatódott a bűncselekmények tízezer lakosra jutó szamának emelkedése. Ez az adat 1983-ban 133 volt, az ismertté vált esetek többségét a vagyon elleni bűncselekmények teszik ki. Ezen belül különösen szembetűnően gyarapodott a személyek javáit károsító betöréses lopások, lopások száma, amint egyre több a közlekedési bűncselekmény is, azon belül az ittas vezetés. A rendőri szervek munkájának jelentős részét teszi ki a személy elleni, illetve az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények tetteseinek felderítése és elfogása. Fel kell figyelni arra — hangzott el az , ülésen —, hogy évről evre több az olyan jellegű rablás, amelyet csoportosan és egyre brutálisabb módon hajtanak végre az elkövetők. Hosszú időn át az agglomerációs övezetben magasabb volt a bűnözés, «lint a megye más részein, a legutóbbi években ez az irányzat szerencsére lelassuló, illetve több tekintetben meg-megtorpanó mozgásúvá lett. Látni kell azonban — kapott hangsúlyt a vitában —, hogy itt bonyolult kölcsönhatások érvényesülnek a megye és a főváros között, hiszen. jelentős az ún. kijáró, illetve a bejáró bűnelkövetők csoportja, azaz azoké, akik a fővárosból ki-, a fővárosba beutazva keresnek vadászterepet. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy az agglomerációs övezetben a nagy népességmozgás, a szociális feszültségek ebből következő halmozódása némelyek számára szinte fölkínálja azt a zavarost, amelyben halászni lehet, s éppen ezért lényeges eredmény, amiben része van a rendőri szerveknek nyújtott társadalmi támogatásnak is, hogy az övezetben nem növekedett olyan arányban a bűncselekmények száma, mint a megye egyéb területein. A csökkenés főként a vagyon elleni támadásoknál érzékelhető. SZIGOR, HUMÁNUM Fényt vet szűkebb pátriánk rendőri szerveinek tevékenységére az a tény, hogy a nyomozati munka eredményessége az országos átlagnál jobb, aminek értékét akkor foghatjuk fel igazán, ha azt is tudjuk: a legutóbbi években jelentősen megnőtt az ismeretlen tettesek által elkövetett bűncselekmények száma és aránya a megyében. Az ilyen jellegű ügyek felderítésének sikeressége a beszámolási időszakban folyamatosan emelkedett, ma már az ismeretlen tettesek több, mint negyvenhét százaléka a bűnüldözők kezére kerül, s ennek az aránynak a további javítása lényeges feladata a rendőri szerveknek, de természetesnek vehető — érzékeltette a téma tárgyalása — a társadalmi segítség nélkülözhetetlensége is, elég itt utalni arra, hogy a megyében nyaralók tízezreit kizárólag a rendőrség nem képes megfelelően őrizni. Sokakat meghökkentett az adat: a megyei bíróságainak ügyfélforgalma 67 ezer! Mivel egy-egy esetben, szerényen számolva is, négy-öt érintettet lehet feltételezni, a megye lakosságának egyharmada valamilyen formában kapcsolatba kerül az igazságszolgáltatással esztendőnként, s ez mindennél többet mond a bíróságok munkájának társadalmi hatásáról. Ellentétben a közhiedelemmel, az ügyek nagy részét az ún. polgári perek — az állampolgárok személyi és vagyoni vitáit rendező eljárások — alkotják, ezek teszik ki az ötvenöt százalékot, míg a büntető ügyek aránya 38 százalék. Érthető azonban, ha a társadalmi közfigyelem elsősorban az utóbbi eseteket tartja számon. Megnyugtató tapasztalatként hangzott el a megyei tanács ülésén: az élet elleni, a társadalomra különösen kiemelkedő veszélyességű bűncselekményeket elkövetőkkel, valamint az ún. veszélyes bűnözőkkel szemben a megyében levő bíróságok következetesen alkalmazzák a törvény szigorát. Szigorú az ítélkezési gyakorlat a társadalmi és a személyi tulajdont súlyosan károsító, a rablással, egyéb erőszakos eszközökkel végrehajtott bűncselekmények tetteseivel és azokkal szemben is, akik törvényeinkkel konokul szembe helyezkedve, többszörös visszaesőként követik el cselekedeteiket. Ugyanakkor az először bíróság elé kerülőknél, a megtéved- teknél, az addig kifogástalan életvezetésű állampolgároknál — akiknél ráadásul a bűncselekmény tárgyi súlya sem nagy — a bíróságok élnek a törvény adta lehetőségekkel, s nevelő jellegű, szabadságelvonással nem járó ítéletet hoznak. Ide tartozik a pártfogó felügyelet intézményének egyre sikeresebb gyakorlata. A hét hivatásos pártfogó mellé 250 fős társadalmi aktíva társul, akik 1980-ban a felügyelet alatt állóknak ötven, tavaly viszont már hetvenöt százalékát tudták visszatartani a bűnismétléstől. A bírósági ítélkezésnek megközelítően a kétharmadát a polgári perek teszik ki, ezeknek 61 százaléka családjogi vonatkozású, nagy részben házassági bontóper. Bonyolult társadalmi okok játszanak közre itt — s ez nyomatékosan hangzott el —. azaz kizárólag bírósági eljárással nem lehet a sorsokat elrendezni. A bíróságoknak azonban sajátos lehetősége a házasfelek békítése, aminek hatásosságát érzékelteti, hogy a bontópereknek harminc százalékát ítélet- hozatal előtt megszüntethetik, mivel a felek kibékültek. Érdekes képet mutat az egyéb polgári perek összetételének alakulása. Megnőtt a tulajdonjoggal kapcsolatos ügyek, a szerződésből eredő viták, az öröklési perek száma. Elgondolkoztató és jellemző tapasztalatként fogalmazódott meg a megyei tanács ülésén, hogy az állampolgárok egy része a megszerzett életszínvonal megtartása — gyarapítása — érdekében, azt rosszul értelmezve, gyakran konok, egymás jogait figyelembe nem vevő, rosszhiszemű pereskedésbe kezd. Némileg növekedett a munkaügyi perek száma is, itt a bíróságok elsősorban a jogok és a kötelességek összhangjának megteremtésére törekednek ítéleteikkel. Ezeknél az ügyeknél, de általában minden bírósági eljárásnál nagy szerepe van — és ezt a megyei tanács elégedetten vette tudomásul — a népi ülnököknek. Kevésbé örvendetes, hogy a bírósági határozatok végrehajtásánál még sok a tennivaló, különösen a lakásügyeknél, a fizetési kötelezettségek teljesítésénél. Ez utóbbira fényt vet az az egyetlen tény, hogy a megyei bíróság végrehajtó irodájához 1983-ban kilencezer ügy aktái kerültek. A MEGELŐZÉS SÚLYA Három esztendő alatt a megyei ügyészi szervek összesen 761 törvényességi vizsgálatot folytattak le, ezeknek a fele az államigazgatási hatóságok tevékenysége törvényességének az ellenőrzése volt. Az ügyészi elemzések témáját adták a többi között a szabálysértési jogalkalmazás, a munkaügyi jogalkalmazás törvényessége, ezen belül a munkavédelem és a balesetelhárítás jogi helyzete, a munkafegyelem megszilárdítását célzó munkáltatói intézkedések, a társadalmi tulajdonban keletkezett károk megtérítése, a munkaügyi döntőbizottságok tevékenysége. Ez a felsorolás is érzékelteti azt a kiterjedt feladatkört, amelyet az ügyészi szervezetnek el kell látnia a törvényesség elemzésekor, ami akkor is igaz, ha — és erre példákkal szolgált a megyei tanács ülése — az állampolgárok egy tekintélyes része nem ismeri az ilyen tevékenységet, azaz nem is értékeli azt megfelelően. Ennek ellenére az ügyészségek elemző vizsgálatainak lényeges befolyása van az állampolgárok mindennapjainak jogi környezetére, hiszen például így került sor a tanácsrendeletek átfogó értékelésére, megalkotásuk körülményeinek korszerűsítésére, egyértelműbbé tételére, az elhagyott ingatlanok sorsának szem— például a birtokvédelemmel összefüggő — elemzések, vizsgálatok és ügyészi fellépések részleteiket tekintve, rejtve maradnak az állampolgárok előtt, a gyakorlatban azonban erősítik azt a meggyőződését a lakosságnak, hogy törvényes rend van, a törvényeket mindenkinek be kell tartania, és aki erre nem hajlandó, azzal betartatják a társadalom érdekeit védő jogi szabályokat. Érthető érdeklődés övezte a beszámolónak azt a részét, amely a gazdálkodás törvényességét taglalta, különös tekintettel az új gazdálkodási formákra. Az ügyészségek ellenőrizték a vállalatfelügyeleti tevékenység törvényességét, a vállalati belső ellenőrzés helyzetét, a vállalati belső előírások összhangját a jogszabályokkal. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a megyében a gazdáid kodás törvényessége megfelelő, az ügyészi eszközökkel is ellenőrizhető gazdálkodási szabályok általában érvényesülnek. Fontos feladata az ügyészi apparátusnak a törvénysértések megelőzése. vénysértések okainak megszüntetését célzó szignalizációk, a felelősségre vonás kezdeményezése, a munkaügyi döntőbizottsági és a szabálysértési tárgyalásokon való részvétel. A jogszabályok hézagainak szűkítését, illetve felszámolását — és ezekkel a lehetséges törvénysértések időbeni meggátlását — szolgálták azonban az olyan, új vonásként értékelhető vizsgálatok is, mint a munkakerülés okainak elemzése, a bűncselekményen kívüli jogsértő magatartások eredőinek feltárása. Képet alkothatott a megyei tanács a törvényességi kérelmek helyzetéről is. Amint elhangzott, elsősorban építésügyi, szabálysértési, telek- é* földügyi eljárásoknál nyújtanak be ilyet az érintettek. A kérelmek száma az 1981 és 1983 közötti időszakban emelkedett, ám ennek ellenére sem nőtt a megalapozottak aránya, azaz nincs szó a hatósági tevékenység törvényességének esetleges romlásáról, inkább arról, hogy az érintettek egy része próba szerencse alapon ezzel a lehetőséggel is él. NEM TORPANTAK ME6 A FEJLESZTÉSEK Szinte közhelynek számít ma már a tanácsi gazdálkodás lényegesen megváltozott környezetét említeni, ezzel összefüggésben azonban nem árt emlékeztetni rá: a nehezebb feltételek elkerülhetetlenné teszik a célszerű koncentrációt, a feladatok rangsorolását. Ilyen szemszögből vizsgálta a megyei tanács pénteki ülésén az 1983. évi költségvetés- és fejlesztésialap-terv végrehajtásának főbb tapasztalatait. REÁLIS ÉRTÉKELÉST E főbb tapasztalatoknak az élére kívánkozik, hogy a megyében sikerült megtartani az alapellátás eddig elért színvonalát, az új intézmények működési feltételeit pedig megteremteni. Kérdés, a lakosság — és ez hangot kapott a véleményekben — mennyiben értékeli reálisan a tanácsok gazdálkodási erőfeszítéseit, mert hiszen még mindig erőteljesen hat az a szemlélet, amelynek hívei kizárólag a fejlesztéseket, az új beruházásokat tekintik eredménynek, haladásnak, elfeledkezve arról, a már működő intézményhálózat fenntartása mind nagyobb összegeket követel. Tavaly a megye 5,8 milliárd forintos költségvetéssel és 2,9 milliárdos fejlesztési alappal gazdálkodhatott. A költségvetési kiadások széles terepét érzékelteti, hogy magában foglalja a kórházak tevékenységének pénzügyi fedezetét éppúgy, mint a tanácsi kezelésben levő utak karbantartását, egészen a Dunakanyarban lezajlott szúnyogirtásig. Ízelítőt ad a teendők súlyából néhány adat. Tavaly 173 millió forintot költöttek a tanácsok utak, hidak karbantartására, felújítására; a tervezettnél több, 187,5 millió forint jutott az állami lakóházak fenntartására és javítására; csupán a közvilágítás áramdíjaként 157,5 millió forintot fizettek ki a tanácsok. Amit nem lehet eléggé aláhúzni: ezek a kis tételek közül valók. Mert például egészségügyi és szociális feladatok ellátására egy év alatt 1,43 milliárd forint fogyott el, oktatásra, közművelődésre 2,4 milliárd. Ezeknek a nagy összegeknek a kiadása — és erre a szót kérők változatos illusztrációkkal szolgáltak — a lakosság számára természetes, csak akkor tűnne fel, ha valamilyen zavar támadna. Jogos a kérdés, vajon kellő értéke van-e a lakosság egy része számára azoknak a vívmányoknak, amelyek létrehozója a szocialista társadalom, avagy az eredmények meg nem becsülését a nehézségek túlzó felsorolása követi? A kérdésre adandó válasznak azért van gyakorlati szerepe, mert a következő években sem lehet a gazdálkodás nagy könnyebbségével, a lehetőségek szinte korlátlan megteremtésével számolni, sőt, tisztában kell lenni azzal, hogy a szűk esztendők tovább tartanak, azaz a teljesen jogos szükségletek kielégítésére sem teremthető fedezet. Amit nem köny- nyű, nem egyszerű megértetni például azokkal a családokkal, amelyeknek gyermeke, gyermekei most kerülnek középiskolás korba, amint ez a helyzet más területeken is. A tanácsok gyakorlata azt mutatja — és a megyei tanács ülése ezt fontos jellemzőként értékelte —, hogy egyre ésszerűbb mind a költségvetési, mind a fejlesztési forintok el- és beosztása, azaz mind szűkebb a köre a megalapozatlan ígéreteknek, a kellően elő nem készített fejlesztéseknek. A tavalyi gazdálkodás tapasztalatai jól bizonyították ezt, s arra van szükség, hogy továbbra is szerves része legyen a gazdálkodási gyakorlatnak a jól előkészített fejlesztés, az alapellátásra koncentráló költség- vetési munka. A közigazgatás átszervezése, a települések tanácsai önállóságának további növekedése nemcsak szükségessé, hanem egyenesen nélkülözhetetlenné teszi ezt. SZILÁRD ALAPOKON Nehézségek, feszültségek ellenére is tetemesen gyarapodtak a lakosság életkörülményeit javító tárgyi feltételek, rögzíthette a legfontosabbat a testületi ülés. Felépült 266 állami lakás, telepszerű, társasházi formában 1397 új otthon került tető alá, míg a családi házaknál 5141 darabos a növekedés. Sikerült kialakítani a tervezett bölcsődei helyeket — összesen 130-at —, 1235 új óvodai helyet teremtett a hivatalos és a társadalmi akarat, 270 általános iskolai tanterem falait húzták fel a megyében egy év alatt. Százhat kilométerre] bővült a vízvezeték-hálózat, napi kétezer köbméterrel a víztermelőképesség, 174 ezer négyzetméternyi szilárd burkolatú járda készült el. A villamos vezetékek hálózata het- Ven kilométeres gyarapodással jutott el az évzáráshoz, amint az is a mindennapok könnyebbségét szolgálja, hogy 5471 négyzetméterrel tágult a kiskereskedelem üzleteinek területe. Az ilyen, az ezzel rokon tények azt mutatják — és ezt egyértelműen tükrözte az ülés —, hogy a népgazdaság ismert nehézségei sem rekesztették el a fejlődés, a fejlesztés útját, azaz nincs semmi alapja némelyek vélekedésének, ami szerint a tanácsok a majdnem semmit kell, hogy beosszák. E vélekedés nem csupán azért veszedelmes, mert eltorzítja, meghamisítja a valóságot — mutattak rá többen —, hanem azért is, mert leszereli a kezdeményezőket, elkedvetleníti a társadalmi munkásokat, azaz a lehetségesnél sokkal kevesebb elérését teszi lehetővé. Szemléleti, magatartásbeli okai is vannak tehát annak, hogy a települések között szembetűnően nagyok az azonos adottságok ellenére a fejlesztési eredmények, azaz bebizonyosodik, nem minden a pénz, vannak más fedezeti források is, másféle alapok, amelyekre még nem mindenütt jut kellő figyelem. Hosszú lista lenne összeállítható azokról a településekről, ahol 1983- ban valami fontosabbat birtokba vehetett a lakosság. A tervezett feladatokat nem sikerült ugyan maradéktalanul végrehajtani — amiben szerepe van a beruházási források központi szűkítésének éppúgy, mint kivitelezői késedelmeknek —, de a kiemelt fejlesztési területeken a céloknak megfelelő volt a haladás, hozzájárult a feszültségek enyhítéséhez, legyen az a lépés óvoda tető alá hozása, új iskolai tantermek átadása, vízvezeték üzembe helyezése. A gazdálkodás, a gyarapodás ilyen eredményeinek teremtődjék kellő becsülete — mondotta ki a megyei tanács —, ennek a légkörnek a kialakításában a tanácstagok éppúgy vállaljanak szerepet, mint a társadalmi szervezetek aktivistái. RUGALMAS TERVEK A megyei tanács, elfogadva az 1983. évi költségvetésről és fejlesz- tésialap-tervről benyújtott jelentést, a tapasztalatok birtokában határozatot hozott ezek hasznosítására. A határozat a többi között kimondja, a biztonságos gazdálkodás alapvető feltétele a pénzügyi egyensúly megtartása, azaz év közben is vizsgálni kell a tervezettek és a ténylegesen elértek viszonyát és ahhoz igazítani a további lépéseket. Szükségesnek látja a megyei testület, hogy a helyi tanácsok fordítsanak fokozott figyelmet a különböző lakossági tartozások beszedésére, a felújítások, a fejlesztések műszaki előkészítésére, az év közbeni, rugalmas erőátcsoportosításokra. A megyei tanács köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik segítették a tavalyi feladatok végrehajtását és kéri a társadalmi támogatást az idei teendőkhöz is. M. O. >