Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-13 / 137. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1984., JÚNIUS 13., SZERDA Napsugaras, csendes szom bat délután van. Félrehúzom az ablakon a függönyt, nézem az udvart, ahol kivételesen csak három kocsi parkol, háztömb aprónépét nem kül dözgetnék focijaival együtt melegebb éghajlatokra a szélvédőket védő tulajdonosok — de az aprónép éppen a Deák Ferenc utcán tépi a meggyfákat. A tanács, a vasbolt, a tüdőgondozó, a DÁV előtti gyümölcsfák tulajdonjoga ugyanis ilyenkor érés idején rendkívül tágan értelmezhetővé válik. Ott szorgoskodik a két lakótömb aprajának jelentős hányada, ■egy fél óvodára meg egy . fél iskolára való cigánygyerek is Látomás és látvány De azért az udvar sem csendes. A lengóhintán egy csokor visitozó kislány, ugyancsak cigánytelepről, s az egyik alkalmi garázs oldalában egy földön heverő másik csoport. Hadonásznak. Nylonzacskókkal. S bár egy perccel előbb az jutott eszembe, hogy ma vajon hányán jelentik a gondnoknak a kazánház folyosójáról szőrén-szálán eltűnt kerékpárt, a szerszámokkal együtt meglo- vasított szerszámtáskákat, leszerelt szelepgumikat, a lépcsőházi postaládákról és minikamrák ajtajáról leszaggatott névtáblákat — ezt a gyakori tapasztalaton alapuló látomást egy pillanat alatt elsöpri , a nylonzacskók látványa. Lerohanok az udvarra. A lányok a hintán még jobban visítanak, a figyelmeztetés a garázs melletti csoportnak szól, de onnan elszaladni már csak egyik-má sik gyerek tud. A többit leverte a lábáról a ragasztó. A szi pu. Egyikük — tán nyolcéves lehet — úgy esik hasra a saját lábában, mint a kocsmából ki- tántorgó részeg, fél liter pálinka után. Viszonylag edzett felnőttnek mondhatom magam. Jártam szemétbányában, ahol orkán, szerű szélben gyűjtögették a téglagyári gyerekek a Patma- texes dobozokat. Volt, amelyiknek átíújt a pulóverén a szél, lyukas volt a tornacipője, két napja nem evett, s egykedvűen mesélte, hogy hároméves testvére is ismeri a ragasztózás gyönyöreit. De ez a látvány, itt a muskátlis -erkélyek mellett, a viszonylagos jólét ordító ellentéteként, úgy mellbevág, hogy meg sem tudok szólalni. Hogy a város szíve, o tőtér valamiféle szabadidő-központ lett. ahol a padokon és korlátokon tizenévesek trágárkodnak céltalan lötyögé- sei'k közepette, hogy a Vigadó előtt ugyancsak tizenévesek gyülekeznek márkás motorokkal és márkás szerelésekkel, (hogy aztán riadtan kapja fel a fejét a gyalogátkelőn a gyanútlan, egyre azon csodálkozva, hogy-hogy életben van még ilyen sebességgel vágtató ifjak közelében), hogy a tűzoltóság épületében lakó családok az utcán nevelik, ha kell vasárnap is mázsás pofonokkal a gyerekeiket — ez már- már hozzátartozik a pihenőnapok látványosságához. A nyílt szipuzást azonban sehogy nem tudom befogadni. Annyira nem, hogy hétfőn reggel a városi jogú nagyközségi közös tanács egészségügyi osztályán egyenest a munkakezdés előtti kávézás hangulatát teszem tönkre a kérdésemmel: tudnak-e róla? Soha többé Nem kérdezek újat. Csak éppen a többi, eljből következő kérdés megválaszolhatatlan. Azt mondják a körzet vezető védőnői, hogy nem is olyan régen járt náluk két szülő, akik előzőleg már kopogtak a rendőrségen, a gyámügyön, végül nekik mondták el: a szemétbánya közelében élnek, látják, hogyan terjed a szipuzás, hogy egészen apró, óvodás korú gyerekek is részt vesznek benne, s a sajátjaik védelmében — mert a vagáfíykodás példája ragadós — kérnek intézkedést. De a védőnők intézkedni nem tudnak. Konstatálják a bajt, ismerik a gyökereit, jelentik a gyámügynek, és bor- zongva tapasztalják a tehetetlenséget. Marton Aurél gyámügyi főelőadó szobájában az asztalon kiiónyi akták. Némelyik oiyan vastag, hogy át sem éri a borító. Még mindig friss a reggel, de már cseng a telefon, siet át a másik gyámügyes, hallom a beszélgetést: valakit haza kéne vinni a kórházból, akire a fia rágyújtotta a házat, de hová? Ha nem tudnám is, látnom kellene minden jelből, hogy a gyámügyesek nem unatkoznak. Marton Aurél is rágyújt, s azt mondja, estig beszélgethetnénk a témáról. Másfél éve ütötte fel a fejét a ragasztózás Monoron, ez volt az az időpont, amikor már hivatalosan is lehetetlen volt nem tudomásul venni. Pró' háltak akkor egy felmérést végezni. A gyerekek közléke nyék, szívesen elmondták, kik hódolnak társaik közül az élet- veszélyes szenvedélynek, s lévén a legprimitívebb réteg veszélyben, elsősorban a cigánytelepüléseknél és a téglagyár, nál kellett tájékozódniuk. Harminc név került akkor szóba. — Behívtuk őket egyenként. Elmondtam, mivel úgy éreztem — valamelyest tudok hatni rájuk. Egyikük esküdözött, hogy már másfél hete nem szívott", a másik meg ígérgette, hogy soha többé, mert nem akar állami gondozásba kerülni. Harminc név. Hányszor többen vannak vajon azóta? A szüleiket pénzbírsággal lehetne sújtani, csak éppen behajtani rajtuk nem tudná senki. „Lelkizéssel” megint csak nem megy előre a dolog. Az állami gondozásba vételt ütre-főre alkalmazni képtelenség. Megy a labda — Itt ez az akta — emel meg két kézzel egy iratköte- get Marton Aurél. — Az L. gyerekek állami gondozásának ügye. Sokan megütköznek rajta, hogy már megint itthon vannak. De a nagyobbacska lány például másfél hónap alatt nyolcszor szökött haza Fótról. A téglagyári K. család gyerekeit sikerült nagynehezen összeszednünk, részletekben, bizonyos technikai manőverekkel: csak hajnalban mehettünk a gyerekekért, mert akkor még otthon aludtak. De a szomszédos K. fiúkért már csak két-három hónap múlva jelentkezhetünk, mert az előző példát látva még a legkisebbek is a négy égtáj felé szóródtak szét. — Az igazság az — ejti le a kezét —, hogy a gyámügy tulajdonképpen a „normális" gyerekekkel kapcsolatos intézkedések megtételére van felépítve. Teszem azt: X, Zoli gyorsan hajt a kismotorjával, feljelentik, erre mi behívatjuk őt és a szülőket, a gyerek szipogva ígéri, hogy nem tesz többé ilyet, a szülő pedig igyekszik jobban ügyelni rá. De ezekben ördögi körként bezáruló ügyekben ott tartunk, hogy a rendőrséggel egymásnak rugdossuk a labdát. Nem azt mondom én, hogy nem tehetünk semmit, mert megoldásnak léteznie kell, de az ingerküszöbünk már valahol itt van ■— mutatja a homlokát. — Az például, hogy egy elvált anyuka az apja ellen neveli a gyerekét, lehet súlyos családi tragédia magja. De nálunk ez már szinte nem téma, mert jóformán a már meg. lévő tragédiák is a küszöbünkig érnek ... Oly mindegy, hogy gyermek- és ifjúságvédelemnek hívjuk, vagy csa ládvédelemnek... De valamiképpen valóban lépni kellene. Feladat mindenkinek Csakhogy ki is lépjen? Feladata mindenkinek van. A védőnők „felvilágosíthatnak”. Az óvodákban toborozzák a veszélyeztetett helyzetű gyerekeket. Az iskolák egyenként gyűjtögetik össze a csavargó tanulókat, hogy legalább vizsgaeredményük legyen, s az ég szerelmére, ne rontsák még jobban a statisztikát. A tanács költségvetésében komoly tétel az iskolanapközikbe járók térítési díjának megfizetése. A rendőrség — nem akarom mondani, hogy csak áll és néz, bár sétáló járőrt én a város kritikus pontjain még nem láttam, de igaz, hogy a felsorolt esetekben mást ők sem tehetnek, mint hogy a gyámügynek jelzik a tapasztaltakat. Marton Aurél pedig elmondja a máris roncs, rosszul táplált, és hiányosan öltöztetett tizenkét évesnek, hogy öcsi, valamit kezdeni kéne magaddal, mert ötvenéves korodban, ha megéred, már nagyon nehéz lesz a fuvaros mellett a szívlapát ... Sokkal több De nem igaz, hogy ennyit ér a másfél évvel ezelőtti összeírásban szereplő harminc, ma a valóságban azonban ennél sokkal több leendő ember. Koblcncz Zsuzsa Szerelik lifé űveket Őroiffok Évente 17 ezer darab mellső futóművet tesznek alkalmassá a légrugós kivitelre Maglódon, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár járműgyárában. A Szovjetunióból érkező futóművekre felszerelik az üzemben a légrugót tartó bakokat. Képünkön: Raukó János a légrugó nyomatékét állítja be. Évente 30—40 ezer tonna takarmányt állítanak elő a Rákosmezeje Termelőszövetke- et keverőüzemében. Nappal húsz, éjszaka pedig 15 embert foglalkoztatnak, akik nagyobbrészt a Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatot megrendeléseit teljesítik. Persze az üzem vezetői is merik a mondást: aki a kicsit nem becsüli, a nagyot sem érdemli. A gabonaforgalmi vállalat hatalmas tételei mellett ezért kisebb volumenű igényeket is kielégítenek. Sőt, nem riadnak vissza a kísérletezésekben való résztvételtől sem. Tavaly például a BOSCOOP kérésére készítettek egyfajta karotinpótlót, amelyből az idén máris jelentősébb' mennyl'áéget rendeltek tőlük. Ennek többféle haszna van. Egyrészt gazdagodik a termékskálájuk, másrészt a dolgozók, a szakemberek új eljárásokkal ismerkednek meg, s a mai „ínséges” időkben az sem elhanyagolható, hogy megbízható partnerre tehetnek szert. Épp az év elején érezhették ugyanis saját bőrükön, hogy mit jelent, ha konkurrencia jelenik meg a piacon, méghozÉtelt szálait a zsúrkocsi zá csábító ajánlatokkal. Néhány megrendelőjük el is pártolt tőlük. — De ilyen bajban derül ki, hogy a legmegbízhatóbb szövetséges a jó minőség — mondják az üzemben. Mivel ugyanis a vetélytárs nem váltotta be az iránta táplált reményeket, a régi vevők máris kezdenek visszatérni a Rákosmezeje Tsz takarmánykeverő üzeméhez. Sőt, jönnek újak is. Egyike ezeknek a Gyapjúforgalmi Vállalat, amely havonta 100 tonna takarmányt igényel a továbbhizlalásra szánt birkák, bárányok számára. Mára az üzem teljes kapacitását lekötötték, s a. gondokból csak a tanulságok maradtak meg. Most azokat igyekeznek minél jobban kamatoztatni. V. J. f’llünk az autóbuszon és kis örömök röpködnek bennem, amikor ismerősöm kinéz az ablakon a napfényes buszpályaudvarra, s azt mondja: azért ez a Mo- nor nagyon szép. Ha nem tenné hozzá, hogy „azért", annak persze jobban örülnék, de hát e kijelentést megelőzően látta a Forrás Aruház autóparkoló melletti rétet is. Ami ugyan hivatalosan parkosítandó terület lenne, van is ezzel kapcsolatban kiemelten ke zelendő feladata a költség- vetési üzemnek, de hát embere, „kertésze" bizonyára nincs elegendő. Csak így fordulhat elő, hogy a nemrég ültetett facsemetéknek hónaljáig ér a cigányzab, a szamárkóró, a kamillavirág, vagyis maga a mező, amely „termi bőven a pipacsnak mindenféle nemeit...” Ámbár micsoda remek természetrajz-, azazhogy környezetórákat lehetne itt tartani anélkül, hogy a tanuló- ifjúságot ki kellene gyalo- goltatni a határba! Egy növényhatározó — és kezdődhet az óra akár a buszpályaudvart körülölelő betonvirágtartó szegélyeknél. Ott is van minden vérehulló fecske fű. Disznóparéj, lósóska. Másrészt ismerősöm megnézegette a piacot is. Megálltunk a jó hírű pecsenyesütögető, a Zabos-féle pavilon előtt, ahol a falatozók éppen azt kérték szelíden a szemetesedényben hurka- és kolbászmaradék után ku- tatgató öregasszonytól, hogy még legalább addig várjon a turkálással, amíg az utolsó falatot bekapják. De közben jött három kutya is, guberálni. így hát a pultra szegeztük szemeinket, ahová leteszi az ember az újságpapírra szelet kenyerét, darab hurkáját. S ott, az egyik jóízűen eszegető vevő kezeügyében állt egy üveg, rajta a felirattal: BI—58. Levéltetű- és atkairtó a közeli gazdaboltból. ért hát városiasodunk,, [ várósiasodunk, csak ezt nem mindig venni észre rajtunk. K. Zs. Körzet! labdarúgó-bajnokság Dánosé lett a bronzérem Úri legyőzte Älberiirsat Ez évben új termék, a kerekeken gördülő ételszállító kocsi gyártását kezdték meg Gyomron, a Lakatos- és Szolgáltató Ipari Szövetkezetben. Az éttermekben, szállodákban és kórházakban használatos zsúrkocsikból jelenleg egy 150 darabos széria készül. A képen: Németh László és Galambos Béla a kocsi kerekeit szereli. Ilancsovszkl János felvételei Dánszentmiklós—Maglód 2-1 (1-8). Albertirsa, 200 néző, vezette: Hörömpő János. A rangadón végig a pálya- választók kezdeményeztek többet, és megérdemelten nyertek a gyenge napot kifogó maglódnak ellen. Ezen a találkozón búcsúzott az aktív, játéktól maglódiak két kitűnő játékosa, Rakita és Józsa. A játékvezető Metzet (Maglód) kiállította. Góllövő: Göbölyös (2), ill. Szekeres. Monor—Kocsér 6-1 (0-0). Monor, 300 néző, vezette: Szuda Gy. A bajnokságukat ünneplő mononak a nagy ünneplésben az első félidőben „elfelejtettek" játszani. Szünet után nagyobb sebességre kapcsoltak, és ez már az eredményen is meglátszott. Góllövő: Gáspár Gy. (4), Kécskei, Óhát, illetve Budai. Abony—Nyáregyháza 6-0 (2-0). Abony, 100 néző, vezette: Szalontai A. A rendkívül sportszerű találkozón iskolajátékkal nyert a jó napot kifogó hazai együttes. Góllövő: Nagy Z. (2), Pászti (2, egyet 11-esből), Veres és Lendvai. Jó: Makai, Veres, Pászti, illetve, Maszel, Albert, Rozman. Ceglédbercel—Törtei 1-1 (0-0). Ceglédbercel, 100 néző, vezette: P. Szabó. Alacsony színvonalú, küzdelmes mérkőzésen a két gól az utolsó öt percben esett. Góllövő: Senkei, illetve Király. Úri—Albertirsa 2-0 (0-0). Űri, 200 néző, vezette: Ágoston. A minden részében jobb hazai csapat újabb bravúros győzelmet aratott. Góllövő: Tihanyi és Bakos. Mende—Ecser 3-0 (2-0). Men- de, 100 néző, vezette: Eperjesi. A hazaiak végig kezükben tartották a játék irányítását és biztos győzelmet arattak a mezőnyben jól játszó ecseriek ellen. Péteri—Vecsés II. 3-0 (játék nélkül). A BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE: 1. Monor 24 18 2. Maglód 24 14 3. Dános 24 12 4. Abony 24 13 5. Péteri 24 14 6. Törtei 24 12 7. Albertirsa 24 10 8. Mende 24 9 9. Ceglédbercel 24 8 10. Nyáregyháza 24 6 11. Ecser 24 5 12. Kocsér* 24 5 13. Vecsés II. 24 3 5 1 72-21 41 6 4 53-17 34 8 4 44-25 32, 4 7 48-25 30 2 8 48-25 30 5 7 41-28 29 5 9 36-33 25 7 8 50-43 25 4 12 26-23 20 2 16 25-58 14 4 15 28-55 14 1 18 17-60 9 1 20 16-77 7 (* = Két büntetőpont levonva. Egyenlő pontszám esetén az ifi- csapat jobb helyezése dönt. Őri tavaszi eredményei nem számítanak be a sorrendbe.) IF JŰSÁGI EREDMÉNYEK: Mende—Ecser 3-1, Dános- Maglód 0-3, Abony—Nyáregyháza 7-2, Monor—Kocsér 3-0, Ceglédbercel—Törtei 2-1, Űri —Albertirsa 4-0 (!?). A BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE: 1. Abony 22 19 22 18 22 15 22 13 22 13 22 12 22 10 22 7 22 4 22 5 - 22 22 1 2 86-25 39 1 3 74-16 37 2 5 52-21 32 3 6 54-21 29 1 8 61-32 27 1 9 39-29 25 2 10 50-35 22 4 11 38-55 18 3 15 31-71 11 - 17 21-81 10 5—17 18-79 10 3—19 10-70 0 Vasárnap kezdődik az MNK selejtezője. Az első forduló párosítása: Kocsér—Dános, Nyáregyháza—Űri, Maglód—Mende, Albertirsa—Ceglédbercel Szalontai Attila 2 Monor 3. Albertirsa 4. Maglód 5. Péteri 6. Dános 7. Törte] 8. Mends 9. Nyáregyháza 10. Ecser 11. Ceglédbercel 12. Kocsér IffiSN 0133—2651 (Monorl Hírlap) j ÍSetveszéiyes szenvedély Mennyitér egy bénái ember? Konkurrencia a piacon Megmaradtak a tanulságok Visszatérnek a régi partnerek ^
