Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-10 / 135. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM 1984. JÚNIUS 10., VASÁRNAP A propaganda sajátos eszközei A szó akkor ér sokat, ha hiteles A tájékoztatás, a tájékozottság a demokrácia egyik alapfeltétele. Ez egyáltalán nem újkorymegállapítás a maguk korában a tömegek hangulatává meggyőzésére kicsit is adó uralkodók nem véletlenül, s nemcsak sa ját dicsőségük hangsúlyozása érdekében mondtak olyan sok beszédet a nép előtt. Persze a szó csak akkor ér valamit, ha hiteles, ha cselekvésre is ösztönöz. Társa­dalmunkban politikai életünkben az agitációs és pro­pagandamunka tölti be azt a szerepet, amit másik — talán kifejezőbb —, három szóval is lehet jellemezni: tájékoztatás, meggyőzés, orientálás. Politikai vitakörök A párt és különböző szintű szervezetei különös jelentősé­get tulajdonítanak ennek a tevékenységnek. Hatékonysá­gán múlik ugyanis, hogy az emberek mennyire értik meg céljainkat, mennyire érzik az egyén munkájának fontossá­gát, s nem keserednek-e el a kisebb-nagyobb kudarcok lát­tán. Az országos szintű agitá­ció és propaganda azonban nem helyettesítheti, csak ki­egészíti, erősíti a helyiek munkáját. Az utóbbiról be­szélgettünk Bukovszky Ist­vánnal, a pilisi nagyközségi pártbizottság titkárával. — Alapszervezeteink agitá­ciós és propagandatevékeny­sége a XII. kongreszus után új lendületet kapott. Egyér­telművé vált az intenzitásra való törekvés, amely a fóru­mok számának növelésében, a szervezettség és rendszeresség erősödésében, valamint a munkában résztvevők számá­nak növelésében nyilvánult meg. — Kicsit konkrétabban is beszélne erről? —t Politikai vitakörök ala­kultak az aiapszervezetek- ben, kiszélesedett a tömegpo­litikai oktatásban résztvevők köre, sűrűsödtek a pártcso- port-megbeszélések. Vagyis megszaporodtak azok az al­kalmak, amelyek lehetőséget teremtettek párttagjainknak tájékozottságuk, felkészültsé­gük, vitakészségük fejlesztésé­re. Persze öt év hosszú idő, ez a javuló tendencia nem volt egyenletes.. Személyi vál­tozásoktól és külső körülmé­nyektől függően akadtak hul­lámvölgyek. — A tapasztalatok máshol azt bizonyítják, hogy a gazda­sági nehézségek miatt épp az utóbbi egy-két évben merül­tek fel ilyen gondok. — Ez nálunk is így van. A gyors és váratlan változások néhány vezető propagandis­tánkat is felkészületlenül ér­ték, elbizonytalanították. S mivel ők maguk sem találták meg azonnal a helyes választ, általánosságokra, frázisokra szorítkoztak a meggyőző szó helyett, s ennek érezzük ká­rát. — Lehet, hogy míg egye­sekben a bizonytalanság, má­sokban a vitakészség, a kriti kai érzék erősödik. Nyernek vele — Ha ez jószándékú, örü­lünk neki. Gyakran a taggyű­lések is valóságos politikai vi­ták fórumává válnak — per­sze a szervezeti keretek szab­ta határok között —, s ezek­ben a vitákban alakul ki az egységes álláspont. — Van ennek némi kocká­zata is... — Inkább nyerünk vele. Az érvek és ellenérvek összecsa­pása közben a párttagok ma­guk is tanulják a helyes mód­szereket, magabiztosabban, több „munícióval” vehetnék részt a munkahelyi, lakóhelyi vitákban. S erre szükség van, mert Pilisen és környékén is nőtt a lakosság érdeklődése a politikai kérdések iránt. De — sokak véleményével ellen­tétben —, nemcsak az élet- színvonalukat befolyásoló in­tézkedéseket kísérik figyelem­mel, hanem a nemzetközi helyzet alakulását, a béke megőrzésének lehetőségeit is. — S mindig, mindenre tud­nak helyben válaszolni? — Sajnos, nem. Egyébként is gondunk, hogy időnként lassú az információáramlás. Főleg az a baj, ha a vissza­jelzések késnek. Így a propa­gandista munkája is jóval ne­hezebb. A különböző, nagy hallgatóság előtt zajló előadá­sok, fórumok hasznosak, színvonalasak, de többet kel­lene szervezni ezekből, s na­gyobb figyelmet fordítanak a véleménycsere, a visszakérde­zés lehetőségére. Gyakorlattá vált nálunk az is, hogy egyes ismeretterjesztő előadásokra A LendüBet Cipőkészítő Szövetkezet felvételre keres: felső- és aljarészkészííő szak- és betanított munkásokat, cipőipari karbantartó lakatost, takarítónőt és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet, 7 és 15 óra között, a következő címen: Budapest XIV., Pillangó u. 12. vagy a 637-569-es telefonon. külön meghívjuk a párttago­kat is. A különböző munkahe­lyi tanácskozások is jó tere­pei lehetnek az agitációs és propagandamunkának, akár­csak a társadalmi rendezvé­nyek, ünnepségek. — S a fiatalok? őket soha sem könnyű meggyőzni. — Ezt mi is tapasztaljuk. És nemcsak azért, mert ez az állítás mindig igaz. Azt ta­pasztaltuk ugyanis, hogy az ifjúság körében végzett agi­tációs munka hullámzó és változatos képet mutat. A he­lyi KISZ-szervezetekben is működtek önálló vitakörök, de tevékenységük idővel for­málissá vált. Jelenleg a KISZ-esek többsége is a párt- oktatásban vesz részt. Fontos feladatunknak tekintjük, hogy rájuk jóval több figyelmet fordítsunk, mint eddig. Olyan kereteket, módszereket kell találnunk, amelyek vonzóak a számukra. Nem csupán a meg­hallgatást, hanem a válaszo­kat is igénylik, s főleg a szük­séges esetekben az intézke­dést is. A sertástartékaf segítik A sertéstartók munkáját könnyíti meg az az újfajta önetető és önitatú berendezés, amelynek nemrégen kezdték meg a gyártását a Ferroelektrika Ipari Szövetkezet maglódi részlegé­ben. Bérmunkában az idén 100—100 darabot készítenek belő­lük. Márkus . Sándor és Toller Ferenc szereli össze az önctetőket. Hancsovszki János felvétele Két kérdésre — két válasz Jó terep — Egyszóval, az agitációs és propagandamunka sok fel­adatot ró ránk a jövőben is. S ez az a tevékenység, amely­nek szinte korlátlanok a lehe­tőségei, mert jó terep hozzá a taggyűlés, a munkahely, a ba­ráti beszélgetés, de még a bolti terefere is ... Vercszki János Moi kézilabda MEGYEI FÉRFI I. OSZ­TÁLY: Gyömrő — Pilisvörös- vár, Gyömrő, 11 óra. Ifimér­kőzés: 10 órakor. A gyakorlat bonyolultabb Két, egymással szépen ösz- szecsengö olvasópanasz jutott hozzám a napokban. Első hal­lásra mindkető a pazarlást példázza, s egy közmondás a csattanója mindkettőnek: ki a kicáit nem becsüli, az a na­gyot nem érdemli. De hát a dolgok a gyakorlatban azért nem ilyen egyszerűek. Itt van például az első. Idős olvasónk meséli: az utóbbi években rendszeresen lejár a csévharaszti erdőbe, s meg­döbbenve látja, micsoda érté­ket hagynak veszendőbe men­ni. Az irtások szélén több száz mázsa tuskó — remek fűtő­anyag — állja, ki tudja, mióta az időjárás viszontagságait, s úgy tűnik, senki nem kívánja hasznosítani. Miért? — kérde­zi. Szöőr Levente, a Nagykun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság monori erdészeti üzemének igazgatója egyálta­lán nem jön zavarba a kér­dés hallatán. Amit olvasónk mond, tény, évtizedek óta gondja a ma­gyar erdőgazdálkodásnak. - A kivágás után lánctalpas trak­torokkal kiszedik a tuskókat, százméteres „csíkokba" kivon- tatják. s ott is maradnak. Tgen értékp<=. de olyan gén ná­lunk egyelőre nem létezik, amely szétaprítaná, s úgy tű­nik, ■ magánembereknek nem éri meg a hasogatás fáradsá­gát az, hogy fillérekért hoz­zájuthatnak. Egy köbméter tüsköt 70 forintért adna az er­dészet — ez á tűzifa árának 10 százaléka —, de nincs ki­nek. A tüskök állják a sarat. Azt hiszem, tudják, hogy energiaszegény, de vállalko­zásban gazdag korunk egy­szer kénytelen lesz megoldani a sorsukat. Ha másképp nem, hát előkerül az a fejsze előbb- utóbb... A második panaszra a vá­laszt a monori gazdaboltban keresem. — Miért vegyen kilós fes­tékcsomagot az, akinek csak tíz vagy húsz deka porfesték­re lenne szüksége? S miért vegyen 10 kilónyi műtrágyát, ha ennek tizedrésze kell csak a virágoskertjébe? — Az egységcsomagokat nem bonthajuk isi —‘mondja az üzletvezető. — Mert más az ára, mint a kimértnek. De ha valaki kevés porfestéket szeretne, annak ajánljuk a tubusos Emfix színezőpasztat, ugyanazt a célt szolgálja. Mű­trágyát pedig, igaz, az idén először, most kaptunk kilós csomagolásban is. Ez a panasz hát máris or­voslásra talált. S ha közmon­dással kezdtük, akkor fejez­zük is be: jobb későn, mint soha... K. Zs. (Be)fcfés H/lt toliforgatók általában örülünk annak, ha „életszagúra” sikeredik, amit leírtunk, a gyakorlat igazolja az elméleti alapon levont következtetéseinket. Általában: de nem mindig. Az ugyanis korántsem ör­vendetes, ha a harangkon- gatás jogosnak bizonyul. Szerdai számunkban pél­dául a közrend, közbizton­ság helyzetéről írtunk a gombai tanácsülés értékelé­se alapján. A testület elé került vitaanyag ugyan nem tért ki a közüíetek, intéz­mények, kereskedelmi és termelő egységek vagyon­védelmi munkájára, de a tanácstagok nem egy elret­tentő példát említettek. S innen szó szerint: „Nem so­kat tanult saját kárán az a vállalat sem, amelynek egyik boltjába szinte „visszajárnak” a betörők, mivel a biztonsági berende­zéseket nem erősítették meg". Reméljük — mivel nem írtuk meg, hogy a Mo- norvidéki Áfész Gombán levő, a Tüzép melletti ve­gyesboltjáról van szó —, nem mi adtuk a tippet a betörőknek. Csütörtökön éj­jel ugyanis ismét megláto­gatták a jól ismert helyet. Méghozzá a szokásos mó­don: egy hátúira néző kis- ablakon közlekedve. Nem tudni, a szövetkezet vezetői milyen következtetéseket vontak le az eddigi esetek­ből. Azt biztos nem, hogy meg kellene erősíteni a bolt védőberendezéseit. (Egyelőre ugyanis nem lehet minden sötét ablak alá egy rendőrt állítani.) Ez az eseményso­rozat bizony nem használ az áfész egyébként méltán jó hírének. TJgy is mondhatnák: a betörések töréseket idéztek elő a tóluk festett szép képen... Y. J. Énekeseket keresnek Ckszdssg iRiiako A vecsési József Attila Mű­velődési Ház aranykoszorús címmel kitüntetett vegyeskará, a Szocialista Kultúráért elis­merés tulajdonosa folytatni kívánja a múlt, eredmények­ben gazdag munkáját. Szeretnék bővíteni soraikat, ezért várják kórusszerető, kot­taismerő igényes nők és férfiak jelentkezését. Az első összejö­vetelt június 11-én, hétfőn 18 órától tartják a művelődési ház nagytermében. A l?«es tárgyalóteredből lAíhiskyvel búcsúzott a tolvajtól Megy a gyísrű vómfgráfra A monori bíróság épületé­nek emeleti folyosóján, ahol a tárgyalótermek vannak, ma sincs csend. Nézem, ahogy egy mosolygó társaság óvato­san betámogat r.z egyik tár­gyalóba egy két mankóval bi­cegő, hallókészülékes, megil- letődött öregembert. Ugyan mi lehet a mosoly oka, s ki az öreg: sértett, tanú ... ? A 17-es előtt összecsukható esernyőjét szorongató, kalapos férfi áll. Résnyire nyílik az ajtó, látni az első padsorban a vádlottat, fekete fiatalem­ber, a kezén bilincs, mellette fegyőrök. — ö az! — súgja felém az esernyős férfi. — Elvitte hat kacsámat, a gázpalackomat, eladott az ólamból két hízót! Más ügyben várok ugyan a büntetőbírónőre, Borbásné dr. Papp Klárára, de hát itt egyetlen történetet sem lehet kihagyni, mindnek van ta­nulsága. Hallgatom hát, mi történt a pilisi portán, amely­nek következményeként mát a második tárgyalás zajlik a monori bíróságon. — ... vagyishogy az elsőt meg se tartották, nem volt meg a bűnös — mondja a férfi, s így mutatkozik be: — Én vagyok a sértett. — Befogadtuk ezt az em­bert a feleségével. Ott laktak nálunk, tartottuk őket vagy két hónapig, mert nem fizet­tek semmit. Ez az ember csak ígérgetett, hogy elmegy majd kőművesnek a hizlaldába ... Az asszonya beteg lett, kór­házba került a szívével. Ami­kor hazaengedték, az én fele­ségem ápolta. No, meg is há­lálták. — Először a hat kacsám tűnt el, aztán a gázpalackom. Egyik nap meg ülök az udva­romon, épp egy gyümölcsöslá­dát szögeltem, amikor megállt a ház előtt az autó, bejött két ' férfi, s indultak egyenesen hátra, az ólak felé. Rám ügyet sem vetettek. Kiderült, hogy a hízókat akarták elvinni, mert hogy már ki is fizették az árukat .a lakómnak! Aki per­sze úgy el is tűnt, hogy még az első tárgyalásra sem tudták előkeríteni — Igaz, a hat kacsán kívül minden meglett, s megmarad­tak a hízók is, de az biztos, hogy a portámra ezentúl nem engedek be akárkit. Lakót meg különösen sem. — Megírhatom-e, amit el­mesélt? — kérdezem, és töp­rengés nélkül, azonnal bólint, — Írja csak, írja, hogy hova vezet a jóhiszeműség! Borbásné dr. Papp Klára hasonló esetekkel — s persze sokkal súlyosabbakkal is — naponta találkozik. A jóhi­szeműségre szinte rímel a könnyelműség, amelynek egyik példáját szolgáltatja a Magyarosi-ügy. Magyarosi László monori lakos ennek az ügynek kap­csán harmadszor került bör­tönbe, többszörös visszaeső­ként elkövetett lopásért. Ki­lenc hónapja szabadult felté­telesen, de állandó munkára nem v*olt kapható. Igaz, az alkalmi munkákból is össze­jött havi ötezer forintja, ami­ből azért már meg lehet élni, de a nagyobb igényekhez per­sze ennél több kell. Elsétált egyik nap a monori Dózsa György utcán alkalmi mun­kaadója háza felé, s ami­kor látta. hogy az fe­leségével éppen távozik, meg­várta, míg jó messzire ér­nek, s beballagott az udvarra. Könnyen megtehette: a kapu nyitva volt. De nem volt zár­va a lakásajtó sem! Első próbálkozásra megta­lálta a szekrényben a bonbo- nos dobozt, amely az ékszere­ket és a régi értékes pénzér­méket rejtette. Ezek egy ré­szét Magyarosi még aznap el­adta a bizományiban. Három nyakláncért és két gyűrűért 11 ezer 500 forintot kapott, ezt három nap alatt el is itta ba­ráti társaságával. A maradék szerzeményt a szekrényébe zárta, de egy gyűrű ezek kö­zül is hamarosan a monori Hangulat presszó vezetőjéhez került zálogba, egy kellemes este kifizetetlen cechjének el­lenértékéként. A kárvallott nem elégedett meg azzal, hogy ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a rendőrségen. Beutazott Pestre is, gondolva, hátha valame­lyik üzletben találkozik az ék­szereivel. Nem járt rossz nyomon: a November 7. téri karátboltban fel is fedezte egyik gyűrűjét, de mire egy rendőrrel visszatért, a bolt be­zárt. Monoron mindenkinek elmesélte, hogyan lopták meg, így esett, hogy újabb nyomra bukkant: a Gyorsbüfé vezető­je emlékezett, hogy vendéglá­tós kollégájánál látott egy gyűrűt, amely nagyon ha­sonlít a vendég által leírt ék­szerhez. Egy-kettőre kiderült az is, ki hagyta a gyűrűt a Hangulat presszó vezetőjénél. — Elmentem Magyarosihoz és megkérdeztem tőle: nincs lelkifurdalásod? — mesélt a sértett a tárgyaláson. — Azt mondta, neki nincs. Ekkor közöltem vele, tudom, hogy ő lopta el az ékszereimet, s egyet már ropg is találtam. El akart szaladni, de elkaptam és megkötöztem a viharkabá­tom övével. Indultunk a rend­őrségre. de előbb bementünk a Hangulat presszóba, ahol Magyarosi kifizetett a vezető­nek kétezer forintot, én pedig megkaptam a gyűrűt. Örö­mömben meg is hívtam egy whiskyre és egy kis barackpá­linkára. Gondoltam, úgysem sokáig ihat már ... A barackpálinkás csattanó után következett ugyanis a meló befejezés: Magyarosi Lászlót kétévi, fegyházban le­töltendő szabadságvesztésre ítélték. Koblencz Zsuzsa (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom