Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-30 / 125. szám

« Felkutatják a közműveket Új térképek készülnek Geodéták mernek és rajzolnak Júliusban nyit a tábr Bár a tanévnek még nin­csen vége, a nyári táborozás előkészületei javában foly­nak az iskolákban. Cegléden megint lesz napközis tábor, szokásos helyén, az erre elő­készített, hatalmas kerttel ren­delkező Budai úti iskolában. Június 25-én lesz a tábor- nyitás. Hangulatos progra­mokkal várják a gyerekeket, étkeztetésükről, utaztatásuk­ról annak rendje s módja sze­rint gondoskodnak. A napkö­zis tábor szervezése ebben az évben a Táncsics Mihály Ál­talános Iskolának jutott fel­adatul. Cegléden, Csemöben és' Nagykőrösön mostanság nem ritka geodétákkal találkozni. Négyméteres mérőlécük, teo- dolituk feltűnővé teszi mozgá­sukat. Miért vannak itt és mit csinálnak? — kérdeztük Ko­vács Zoltán műszaki ügyin­tézőtől, ügyeletes vezetőtől, aki a Budapesti Geodéziai és Tér­képészeti Vállalat 7. osztályá­nak ideiglenes ceglédi kiren­deltségén dolgozik. — Cegléd belterületének ré­gi térképe már nem felel meg a követelményeknek. Akkori­ban a koordináták felvétele még a Gellérthegytől történt, ami azóta országosan megvál­tozott. Az idő múlása a váro­son is meglátszik, hiszen épül, szépül. A magántelkek 70-80 százalékában és a közterületen végeztünk méréseket. Általá­ban megértőén fogadta a la­kosság munkánkat és segítsé­get nyújtottak abban, hogy feladatunkat mielőbb a leg­ideálisabb feltételek szerint Nemzetközi szabvány szerint Akácból, nyárból raklapok elvégezzük. Már örömmel el­mondhatom, hogy befejeztük Cegléd belterületének feltér­képezését, amit a földhivatal megrendelésére készítettünk. — Most közmütérképet ké­szítünk ugyancsak Ceglédről. Ezen szerepel majd az ösz- szes meglévő villany-, víz-, gázvezeték és a csatornaháló­zat is. Először a föld feletti vezetékeket vettük számba, s most jutottunk el oda, hogy meglévő nyilvántartásaink alapján műszeresen is bemér­jük, hogy hol húzódnak a csö­vek. Ez, ameddig fémvezeté­kekről van szó, aránylag egy­szerű, de a műanyagot bemér­ni szinte lehetetlen. Ilyenkor a régi bejelentett vezetéksza­kaszokat próbáljuk azonosíta­ni. Ha készen lesz, a városi tanács műszaki osztálya kap­ja meg ezt a térképet. Aki utána építkezni fog, annak egyszerű dolga lesz, hiszen az összes közmű ideális csatlako­zása jól leolvasható. — Cegléd külterületi térké­pét és Csemő felmérését is el­kezdtük. Sajnos, segédmunka­erőink közül a nyugdíjasokra számíthatunk a legjobban, hi­szen a fiatalok van, hogy egy­két hét múlva új helyet ke­resnek. Akik pedig egy-más- fél évet nálunk töltenének, megfelelő képzettséget szerez­hetnének. A földmérések ered­ményeit irodánkban elemez­zük és itt rajzoljuk meg a pontos térképeket is, amiket fénymásolva adunk megrende­lőinknek. V. G. Évente 40 ezer da­rab, nemzetközi szabványnak meg­felelő raklap ké­szül a csemoi No­vember 7. Tsz Mi- zsei úti faüzemé­ben. Legnagyobb­részt tőkés meg­rendelőknek készí­tik az áruszállítás­ban használatos terméket. Forró Kálmán, a szövet­kezet kiváló dolgo­zója — felső ké­pünkön — nyár- és akácfából szö­gezi a lapokat. Lent: Gergelyfi József és Farkas József szállítás előtt sarkazza a Belgiumba indu­ló szállítmányt. Apáti-Töth Sándor felvételei Százötven éve tűzvész pusztította a várost H megpákázoft lány esete FALVAINK, VÁROSAINK TÖRTÉNETÉBEN siralmas sorscsapásként van feljegyezve egy-egy rettenetes tűzvész em­léke. A szomszédos Kecskemé­ten egy sövénykémény kigyul­ladása következtében 1794-ben olyan tűz támadt, hogy ezer ház égett le. Nagykörösön 1826. április 15-én támadt tűz 478 portán minden lakóházat, 4 szárazmalmot és 94 akiokon épült hodályt semmisített meg. Cegléd régmúltját forgatva azt olvassuk, hogy 1596-ban, a mezőkeresztesi csata után a diadalittasan Cegléden át téli szállásra vonuló fékevesztett török hordáik városunkban szörnyű dúlást, rablást, öldök­lést végeztek és az „egész vá­rost felégették”. Közel száz év múlva, 1683-ban a Becs alatti nagy vereség után a hazafelé takarodó kiéhezett, rongyos török és rác hordák kizavar­ták a lakosokat otthonaikból, s mikor Körös és Kecskemét pusztáiról visszaérkeztek a menekültek, itt csak kiégett falakat, üszkös romokat talál­tak. Az utolsó - nagy kolerajár­ványt követő harmadik esz­tendőben, 1834-ben, mivel lak­tanya nem volt, a város be­szállásolt katonasággal volt megrakva. A katonák a csalá­dokkal egy fedél alatt laktak heteken, hónapokon keresztül. A katonák és a lakosok, a pa­rancsnokság és a város elöljá­rósága között sok vita adódott ebből a kényszer-együttélés­ből. Az év tavaszán ismeretlen személyek papírlapokra írt fe­nyegetéseket szórtak el az ut­cákon. A város felgyújtásával fenyegetőztek. A gyanú a ka­tonaságra terelődött. Május hónap folyamán több gyanús tűzeset keletkezett. Az izgalom hatalmába kerítette a várost. A kihirdetett statárium a han­gulatot még feszültebbé tette. Sok szóbeszédre adott okot az egyébként gyakori eset, hogy a városi tizedesek befog­tak egy leányt, aki éjnek ide­jén, a tilalom ellenére egy ka­tonával beszélgetett. A bezsup- polt leányt a főbíró 25 pálca botütésre ítélte. A katona hiá­ba kérte a főbírót, hogy a lányra kiszabott büntetést át­vállalja. A főbíró hajthatatlan maradt. A msgesapást végre­hajtották. A mendemonda sze­rint a katona, Demeter Lőre János bosszút fogadott. A májusban keletkezett tü­zek színhelyétől nem mesze, május 27-én valaki „kender- kócba csavart szikrázó és pat­togó tűzcsóvát dobott” egy közeli ház tetejére, de az egy­befutott tömeg a tüzet el­nyomta. 1834. május 29-én, Űrnapján délelőtt 10 óra táj­ban az evangélikus pap ser­tésóljának tetején felcsapott a most is ismeretlen kezektől származó láng. Ez az épület a jelenlegi Szabadság térnek azon a részén állott, ahol most az autóbusz-várócsarnok van. Alig telt el néhány perc, s a szélvihar által széthordott szikrák, parázscsomók, zsarát­nokok ráhullottak a szomszé­dos Mikulás-ház tetejére. A mohás, avas tető tüzet'fogott. Újabb néhány perc múlva a zsindelytetős református temp­lom is füstölögni, majd lobog­ni kezdett. Az egykorú feljegy­zés fájdalommal rögzítette, hogy a „veszedelem gonosz ké­szítője által kinézett napon iszonyú szél dühöngött”. Egy másik feljegyzés szerint „szél mentében dél és napnyugat közötti részén a városnak — egész annak széléig” lángten­gerré változott a sok nád- és gyékénvtető. A SZERENCSÉTLENSÉG­BEN SZERENCSE VOLT az, hogy a szél állandó hevesség­gel, de egy irányban fújt, tehát dél felé és délnyugati irány­ban, a mostani Iskola utca. Víz utca és Ságvári utcák ál­tal határolt területen terjedt a tűz a mostani Déli út vona­láig. Azon túl már csak az ak­kor Selyemrétnek nevezett ka­száló szénaboglyái lettek a tűz martalékává. Estig a templom­mal együtt 126 portán álló va­lamennyi lakóépület leégett, hajléktalanná vált 750—800 személy, akiket ideiglenesen rokonok, ismerősök, jóbarátok fogadtak hajlékaikba. Sokan a romok közt húzták meg magu­kat. A leégett házak mind-mind aprócska hajlékok voltak. A PEST MEGYE« HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM 19S4. MÁJUS 30., SZERDA KcBGiiElára vár a gyár Szamócával kezdik a szezont Szín szerint válogat a gép Az aranyat érő tavaszi eső­ket nem mindenki fogadja lel­kesedéssel, különösen nem, akit jövedelmező elfoglaltsá­gában akadályöz. A felázott kamillaföldekre sem bátorkod­nak ki a kaszálógépek, így azután a ceglédi szárítóüzem is hiába várja az illatos szál­lítmányokat. A néhány napos kiesés fájó voltához elég any- nyi magyarázat, hogy az ötfo­rintos kilónkénti áron átvett növényt szárítva több mi,nt tizenháromszoros pénzért ad­ják tovább a Herbáriának. Tehát meglehetősen jó haszon­nal. járó együttműködés ez, mégsem a legjelentősebb, hi­szen a Nagykőrösi Konzerv­gyár ceglédi gyáregysége éves termelésének mindössze ne­gyed részét képezik a szárít- mányok, ebben benne van a kamilla is. Magozott meggy Előreláthatólag június köze­péig tart a szezonja, a továb­biakban spenótot, kaprot, pet­rezselyemlevelet szárítanak, de addig is a tavalyi termés — vöröshagyma meg foghagyma- por — kiszerelése, csomagolá­sa ad munkát az ittenieknek. Az idén összesen ezer tonna szárítmány gyártását vették tervbe, ennek fele tőkés ex­portra kerül, belföldi piacuk jelentős képviselője a Szegedi Paprikaipari Vállalat, amely­nek mostanában delikátdarát csomagolnak. Érdemes belepillantani a konzervüzembe is, ahol ugyancsak folyamatos munká­ról számolhatnánk be, a kép azonban csalóka, mert a ve­gyes befőttek csupán egy hé­tig futnak a szalagokon, a kö­rösi üzem programját teszik teljessé. S azután? — Rövid felkészülés követ­kezik, majd június közepén szamócával kezdjük a sze­zont, az új gyümölcs már le­köt egy jelentős létszámot. Egyik legfontosabb nyugati exportunk lesz később a ma­gozott meggy, idén 440 tonna gyártására számítunk, de úgy­szólván minden gyümölcs sze­repel a terveink között. Sava­nyúságainknak ugyancsak szé­les választéka kerül elsősor­ban a Szovjetunióba, az NDK- ba, valamint holland és angol piacra. Év végéig 3 ezer tonna készáru és 15 ezer tonna zöld­ségféle téli tárolása a felada­tunk — tájékoztat Mező And­rás üzemvezető. — Mondani sem kell, mi minden jöhet közbe a kon­zervipar kárára, mégis biza­kodunk, hiszen az 1983-as év, nehézségei ellenére, szép ered­ményeket hozott gyáregysé­günknek. Elértük az élüzem címet, lassan, de biztosan iga­zi üzemjelleget ölt az egykori szárítótelep. Az utóbbi évek­ben sok minden változott, fej­lődött, kialakult a konzerv­ipar. — A hagyományos tevé­kenység miért nem volt ele­gendő? — Csupán szárításból meg­élni egyszerűen lehetetlen, a létszám foglalkoztatása meg a piac érdekében a termelés bővítése napirendi feladat lett. Kevés a szakmunkás — Mik voltak a konkrét változások? — Elsősorban a műszaki színvonalban kellett előbbre lépnünk, továbbá a termelé­kenységet, hatékonyságot, a munkakörülményeket javíta­nunk kellett. A Binder és Schilde szárítóink szín szerinti válogatóval egészültek ki, a konzervüzemben pedig a fo­lyamatos ALFA pasztőröző sem hiányzik már. Bővítettük a léállomást, üvegmosókat ál­lítottunk üzembe, legutóbb je­lentős nagyságú térbetonozás­ra is sort kerítettünk. — Vajon a kapacitás kiszol­gálása is kellően követi a fej­lődést? — Szezonban 300 fő körül alakult a létszámunk, a baj az, hogy szakmunkásokban szűkölködünk, a termelésben résztvevőknek talán csak 10 százaléka rendelkezik kép­zettséggel. A fejlődéshez az ő jelenlétük pláne nem hiányoz­hat, sajnos idén sem számít­hatunk 3—4 fiatal érkezésénél többre. Tettekké váltak — És a régiek? — Jó negyvenes a törzsgár­da átlagéletkora, ők képezik egyben a gyáregység 12 szocia­lista brigádját. Életük, mun­kájuk példamutató. A konzerv­üzembeliek közül a Lenin ne­vét viselő kollektíva arany­koszorús lett, Balogh Ferenc- né irányítása alatt dolgoznak. A szárítók között is vannak kiemelkedők, mint a Zrínyi Ilona brigád, melynek Bezzegh Józsefné a vezetője. Érdemeik bizonyára nem kétségesek, mégis miben töb­bek, jobbak? — A sok mindennapos brí- gádvállalásról, gondolom, nem fontos beszélni, a munkahe­lyükért tett felajánlásaik min­denki számára a legfontosab­bak. Ebbe megint sok minden beletartozik, amit a meglátás és jóakarás képes átfogni.. A célja mindenkinek ugyanaz, minél több exportot képezhes­sünk. Ehhez minőségi munka kell. A szépen hangzó ígéretek napi tettekké váltak. Miklay Jenő Középületnek számíthatjuk a református iskolát és templo­mot. Az iskola nem volt je­lentős épület. A templom már inkább. Erről a1 templomról eddig kevés szó esett a hely- történeti munkákban. 1754-től kezdve három részletben épí­tették a ceglédiek azon a he­lyen, ahol most a nagytemp­lom nyugati oldala található. Először egy 11 öl hosszú és 5 öl széles oratórium építésére adott engedélyt Mária Terézia. Később ennek az épületnek a tengelyében, de tőle hatodfél öl távolságra egy torony épí­tésére kaptak engedélyt, majd a tornyot és az oratóriumot összekötötték a türelmi rende­let megjelenése után. Az ora­tóriumról egy oldalnézeti rajz a mai napig megvan. Ez a rajz a régi Ceglédről fennmaradt egyetlen ábrázolás. Ennek a templomnak a helyére épült fel Hild József tervei szerint „a magyar gazdaember legna- gyobbszerű alkotása, a Duna— Tisza közének kőbeépített dia- démja”, a jelenlegi nagy­templom. A TŰZVÉSZ UTÁN a ke­délyek nehezen csillapodtak A nyugalom nehezen állt helyre. A felelősség kérdése sok szóbeszédre adott alkal­mat. Bár teljes bizonyossággal nem tisztázódott a gyújtogató „gonosz kéz gazdája”, de az általános hiedelem szerint a „tűz szerzőjeként Demeter Lő­re János tartatott”. A katonák közül többeket megbüntettek. E nap emlékezetét a város lakossága hosszú időn keresz­tül „penitenciát” tartva emle­gette. Ez volt az utolsó nagy ceglédi tűzvész, az esemény­nek most van 150 éves évfor­dulója. Szomorú István Kiállítás a játszótéren Labia a nyertes jutalma A ceglédi Károlyi Mihály lakótelepen a városi KISZ-bi- zottság és a tűzoltóparancs­nokság KISZ-alapszervezete gyermeknapi programot szer­vezett. A játszótéren a tűzoltó­ság a lakóházak tűzvédelméről kiállítást tartott, tablókon el­helyezett fényképekkel és ma­gyarázó szöveggel, továbbá a felszerelései közül bemutatta a TÜ—1, TÜ—4 és a Skoda vízszállítót és az IFA gépeze- tes tolólátrát. A gyerekeknek nagyon tet­szett, hogy maguk is részt ve­hettek a berendezések szere­lésében. A tömlőt gurító ügyes gyerekek és a sugárvezetők tárgyjutalmat kaptak. A to­vábbiakban tűzvédelmi totó kitöltése következett és fődíj­ként egy labdát kapott a nyertes. A gyerekek frissen szerzett tűzoltóélményeiket aszfaltrajzversenyen örökítet­ték meg. Csoki volt a jutal­muk. A tűzoltólétra telepítése is elnyerte a nézők tetszését, legfeljebb azért szomorkod- hattak, mert arra nem mász­hattak fel. Egyébként a gyer­kőcök bármelyik autóra sza­badon felmehettek, ismerked­hettek a szerrel és a rajta levő felszerelésekkel. Barna János tűzoltó hadnagy Érdemes vek szólni róla Szárnyasba! többet kapna!' Mióta van versenytárs, akad konkurrencia, észrevehetően jobb a vágottbaromfihús-ellá- tás Cegléden a Cegléd és Kör­nyéke Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat megfelelő hűtő­pulttal ellátott boltjaiban. Ta­valy, amikor az élelmiszerke­reskedelem bevonásával, 'a la­kosság képviselőnek részvéte­lével az ellátással kapcsolatban fórumot tartott a Hazafias Népfront városi bizottságának fogyasztói tanácsa, a vásárlók elmondták a véleményüket, bírálva a gyártó és forgalmazó cégeket. A panas^ az volt, hogy aránytalanul sok a drágább és I igen kevés az olcsóbb baromfi - húsipari termék. Baromfihúst most szállít a hernádi Március 15. Termelő- szövetkezet, ám mellette segít az ellátásban a szigetfői ter­melőszövetkezet húsüzeme, va­lamint a kecskeméti BOV is. Nemcsak csirke, hanem más szárnyas is jut időnként a vá­sárlóközönség asztalára: dara­bolt, hűtött kacsa és liba, időn­ként pulyka is. Csirkeaprólé­kot, szárnyasmájat szintén kí­nálnak a hűtőpultok. ISSN 0133—230# (Ceglédi HIrli

Next

/
Oldalképek
Tartalom