Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-29 / 124. szám
pKsr MU. YE 1984. MÁJUS 29., KEDD Ä rendőr jelenléte is elegendő gyakran Őrjárat a szórakozóhelyeken Évtizedes de úgy is mondhatnánk, eredendő gond I fiatalság hétvégeken, mint a Százhatom bat tan a szórakozásnak túlságosan is korlá- városközponti presszóba igaz tozott lenetosege. Mindaddig, míg el nem készül, s meg itt a rendfenntartás is szerveznem nyitja kapuját a nagyközönség előtt az impozáns- | zettebb. nak ígérkező művelődési központ és könyvtár, csak alkalmi rendezvények, műsorok és filmvetítések szolgálhatják az itt élők kulturális igényeit. S a szórakozásnak már-mar egyetlen alternatívájaként addig a vendéglátás különböző üzletei kínálkoznak. Hogy ez nem éppen a legkulturáltabb formája az időtöltésnek, kikapcsolódásnak? Tény, bár vendéglője válogatja. Egy biztos azonban, a közrend fenntartói számára nem csekély gondot okoznak, különösen hétvégeken ezek az objektumok. Háborgók, kötekedők Hogy mennyire békés avagy lármás a százhalombattai esti-éjszakai élet, ezt próbáltuk kitapasztalni az elmúlt hét végén. Mégpedig egy rendőrségi járőrautó segítségével. Az Érd-százhalombattai városi Rendőrkapitányság ugyanis ellenőrző akciót szervezett a modern iparvárosban. Azzal a céllal, hogy a. büfékben, vendéglőkben, presszókban és éttermekben zajló életet szemmel kísérve kiszűrje a rendellenességeket, s a lakosságot zavaró vagy nyugtalanító eseményeknek az elejét vegye. Békési Gusztáv rendőr főtörzsőrmester és Dedics Sándor rendőr őrmester kíséretében már a késő délutáni órákban megkezdjük látogató kőrútunkat. Először Óvárosba robog a csíkos autó, az úti cél a Vadkacsa bisztró. A kép, ami elénk tárul, meglehetősen békés: vagy két tucatnyi vendég támasztja a pultot, az egyik asztalnál sakkoznak, arrébb ketten-hárman biliár- doznak. Egy fiatalembert haza kell küldeni, mert nincs nála a személyi igazolványa, egyébként minden rendben. A kis vendéglőben ritka az úgymond balhé, egyébként iá meglehető sen korán zár. A következő állomás a dunafüredi Horgásztanya. Earátságos, azt is mondhatnánk meghitt hely: törzsvendégekre épülő üzlet ez, ahol a „gazda”, Reményi László szinte mindenkit név szerint ismer. — Soha semmiféle összetűzés nem volt még itt — mondja —, hogy is lenne! A köbnyéken horgászok keresnek fel bennünket, a ha- lászlevünkért, halételeinkért, többnyire családostul. Persze, nem ez az egyetlen hely, ahol a vendéglős hitet tesz a zavartalan szórakozás és nyugalom mellett. A Ker- váricsként ismert Csengődi borozóban is kedvezőnek tetszik a hangulat, s a főtörzsőrmester szerint a vendéglősök többnyire a helyzet magaslatán állnak: következetesen ki- tesséke'ik a háborgó vagy kötekedő vendéget, ha már túlságosan felöntött a garatra. A kirakat bánta Van, ahol tehát kitessékelik (néha kidobják), máshol be sem engedik azokat, akik esetleg a többi vendég szórakozását megzavarják. — Már a portán igyekeznek kiszűrni, ki jöhet fel, s ki nem — magyarázza Kiss Károlyné, a Hotel Oktán bárjának vezetője. — Egyébként is elsősorban a szálló vendégei számára tartunk nyitva, megesik, hogy ha népesebb csoport érkezik hozzánk, a városban élők nem vehetik igénybe szolgáltatásainkat. Egyszer fordult elő,, hogy ittas ember erőszakosan feljött ide az emeletre, de nem szolgálták ki. A szálloda bárja egyébként elegáns, csendes, mondhatnánk Százhalombatta legkulturáltabb szórakozóhelye. Meg a Matrica presszó mondhatja el magáról ugyanezt, ahol ugyancsak ügyelnek arra, hogy botrányos jelenet vagy rendzavarás ne történjék. — Sajnos átellenben a Levin büfé már nem ilyen nyugodt hely — mondja Békési Gusztáv. — Itt már verekedés miatt is kellett intézkednünk. Sokan hamar leittasodnak itt, s aztán máris megvan a baj. Mindenesetre fokozottabban ellenőrizzük, mint a többit. A Levin s a többi vendéglő, büfé vagy kocsma azonban meglehetősen korán zár: nyolc óra után már csak néhány nagyobb üzlet, köztük a Százhalom vendégei okozhatnak problémát a közrendnek s-csendnek. A városkezponti presszóban-étteremben hétvégeken a diszkó a fiatalok százait vonzza. Ivlost is dübörgött már a zene, mire a járőrkocsi megérkezett. Ám hogy különösebb balhé ne legyen, hozták az intézkedést a Százhalom vezetői: megemelték a sör árát a diszkómulatság idejére. Ennek ellenére sajnos elő-elő- fordul, hogy némelyik fiatal vendég megfeledkezik magáról: nem túl régen összeverekedtek az épület előtt, a presszó kirakatüvege bánta. Kár lenne tagadni, hasonló ..összecsapás’’ a DKV csónakházában rendezett diszkóknál is előfordul. Ide talán még nagyobb számmal özönlik a Mulatságból hazafelé — Egy rendezőgárda, köztük katonafiatalok, vigyáz arra, hogy veszélyesebb rendbontás ne legyen — mondja Nagy Béla, a nagyvállalat KISZ-bi- zottságának titkára —, de né ha előfordul, hogy egy-két pofon elcsattan. Nagyon jó, hogy a rendőrség meg-megje- lenik itt, már önmagában ez is visszatartó erő. Tény, hogy a járőr jelenléte elengedhetetlen. Nemcsak csónakházi mulatságokon, hanem a város esti-éjszakai utcáin is. Különösen akkor, amikor a nagy zenés-táncos rendezvények véget érnek, a mulatság résztvevői — köztük környező települések fia taljai — hazafelé vagy a vasútállomás felé özönlenek. Saj nos ilyenkor akad, aki nagy jókedvében tör és zúz vagy garázdálkodik. Ezek ellen lépett szolgálatba az elmúlt hét végén például Huszár Ferenc rendőr őrmester is Kántorral, a pompás német juhásszal. itt Is kaszálni kéne már... Aki természetben talán nem látta, vagy nem vette észre, az vessen most egy pillantást a képre: valaha parknak indult, gondosan ültetett fenyőkkel, cserjékkel, s feltehetően üde pázsittal. De aztán elburjánzott, példázva, hogy a legnemesebb kezdeményezésekből is mi lehet, ha félbefelejtjük. De talán még nem késő: ha esetleg a közterületért felelősök is széttekintenének a tájon, talán rájönnének: itt is kaszálni kéne már... A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Hens pusziul ki a kscssge ■ ....... ■ ■ • • fl ips wm \4& ' ■■ ;• ' > * \ í ív ,<% : ■ : * mmm Az előnevelő kádakban ezrével hemzsegnek azok az ivadékok, melyeknek kifejlett példányát tartja a kezében Fehérvári Jánosné, a TEFAG halászmestere. A permanens vízszennyezés következtében a Dunából lassacskán — több hal mellett — kivesztek a kecsegék is. Idővel persze mérséklődött a szennyezés, megannyi intézkedés, bírság, s környezetvédelmi erőfeszítés eredményeként tisztult a nagy folyam vize, hanem a kecsegéket már visz- szahozni nemigen lehetett. Megélne ugyan már a vízben, de a szaporodásának a feltételei megszűntek. Ha nem megy természetes Úton, talán sikerül mesterségesen: ez lehetett a mottója annak a programnak, ami majd egy évtizede kezdődött el Százhalombattán, a Tempe- ráltvizű Halszaporító Gazdaságban. — Minisztériumi engedéllyel — tájékoztat a gazdaság igazgatóhelyettese, dr. Juczó Imre — megkezdtük a kecse- geivadékok tenyésztését. Tízezer számra neveljük az ivadékokat, amelyeket aztán egy-két hónap teltével, három-négy centiméteres példányokként eljuttatunk a Dunába és azokba a folyókba, ahol kiveszőben van. — Megélnek ezek a kis halak? — Tekintve, hogy az utóbbi években jelentősen tisztultak már a vizek, az előnevelt ivadékok életképesnek bizonyulnak. Mindenesetre ez a víztisztaságot is jelzi. Tollhegyen Semmi áem tökéletes — tartja a mondás, s erre a nagy igazságra előszeretettel hivatkoznak a mulasztók, akik olykor fontos feladataikról feledkeznek mag. Időnként persze nem is a tökéletességre való törekvés vezeti azt, aki szóvá tesz bizonyos hiányosságokat. Inkább az a meggyőződés, hogy alapvető dolgok nemléte a tökéletlenségre enged következtetni. Itt van például a városi sport- csarnok, amely szép és nagy, lehet rendezni benne koncerteket, műsoros esteket, labdajátékokat, sőt, bizonyos atlétikai versenyeket is. Azért csak bizonyosakat, mert egyéb versenyek megrendezése már feltételekhez kötött. Amennyiben a tornászok megelégednek azzal, hogy talaj- gyakorlatokat mutassanak be, vagy szekrényugrásban mérkőzzenek, úgy a verseny kifejezés helyénvaló. Ám ha nem férnek a bőrükbe, és mindenáron tornaszereket is akarnak használni, már megáll a tudomány. Akkor sajnos le kell mondaniuk a szupercsarnokról, s be kell kéredzkedniük az .iskolai tornatermekbe, melyek nem nyilvános versenyek lebonyolítására épülvén, alig képesek közönséget befogadni, s maguk a versenyzők is egymásba botlanak egy nagyszabású, sok résztvevős bajnokságon. Am a kicsi tornatermeknek van egy nagy előnye a sportcsarnokkal szemben: itt tudják rögzíteni a tornaszereket, légyen az nyújtó- vagy egyéb szerszám ... Ezek után kézenfekvőnek tűnik a kérdés: ha minden kis falusi tornateremben (ahol esetleg soha semmit felszerelni nem fognak) eleve be tudják építeni a rögzítőket, vajon a sportcsarnokban miért mulasztották el? (—pável—) Olvasóink fóruma Hozzájárulás és kocsma Az elmúlt héten két olyan kollektív kérdést fogalmaztak meg, mely méltán tart számot a közvélemény érdeklődésére, abban a reményben, ?tfogy az ügyben illetékesek ércféfni válaszát mostani lapszattufrikban közzétehetjük. Az e|$?£ kérdés a nagyközösségi aritenna tervezett felállítását _ feszegette, mely — a székesfehérvári és dunaújvárosi példák nyomán — a televíziózás tágabb lehetőségeit nyitná meg Százhalombattán is. A másik kérSzívesen járnak a klubba Meg kell őrizni a gyökereket Csaknem háromszáz évvel ezelőtt, amikor Magyarország legnagyobb része végre felszabadult a török hódoltság alól, kísérelték meg a szerbek is kivívni függetlenségüket. A felkelést Csernojevics Arzén görögkeleti pátriárka vezette, s miután leverték, 1690-ben elindult, hogy híveit békésebb vidékre vezesse, s megmentse a pusztulástól. Mintegy negyvenezer család költözött ekkor Magyarországra. A százhalombattai szerbek többsége is ezeknek a betelepülteknek a leszármazottja. Az első világháború után az itt lakó szerbeknek csaknem a fele elhatározta, hogy- visszatelepül az óhazába. Uzdin környékén kaptak helyet, ott alapítottak egy települést putnikovo néven, s ma is ott élnek, igaz, jobbára az öregek, mert a fiatalokat a tanulás és a munka a városokba hívta. Hekás Idők Csupics Demeter, a százhalombattai délszláv klub vezetője mondta el az itteni szer- bek rövid történetét. A nemzetiségi ügy elkötelezettje, aki elveit akkor sem adta fel, amikor emiatt megpróbáltatásokban volt része. — Régebben nehéz idők jártak a szerbekre Magyarországon — mondja. — Itt sem volt nyugodt életünk, hiszen a nacionalizmus fellángolásai sokszor megperzseltek bennünket. Még ezen a régebben kis településen is nemegyszer késhegyig ment az oktalan gyűlölködés. Paraszt fordplt szembe a paraszttal csak azért, mert az egyik szerb volt, a másik meg magyar. — Volt olyan, hogy komolyabb veszély fenyegette a szerbeket? A fiatalok — A második világháború alatt született egy olyan terv, hogy visszatelepítik őket Jugoszláviába. Szerencsére nem került rá sor, de csak egy hajszál választott el ettől bennünket. — Ma is vannak nézeteltérések? — Nincsenek. Remélhető, hogy egyszer s mindenkorra véget értek a nehéz idők, hiszen minél kulturáltabbak az emberek, annál kevésbé nacionalisták. A felszabadulás előtt csak elvétve fordult elő vegyes házasság, ma már annál inkább ... — Milyen gyakorisággal tartanak rendezvényeket a délszláv klubban? — Nincsenek úgynevezett rendszeres klubfoglalkozások A szerb ünnepeket megtartjuk, ezenkívül alkalmanként szervezünk anyanyelvű irodalmi műsorokat, meghívunk más településekről is délszláv klubokat, s cserébe mi is meglátogatjuk őket. Időnként kirándulunk, s általában részt veszünk a városi rendezvényeken is. Nagyon jó a kapcsolatunk a művelődési központtal, rendszeresen küldenek meghívót nekünk. — Mennyire aktívak a fiatalok a klub tevékenységében? — Szívesen járnak a klubba. Két évvel ezelőtt alakítottunk egy tánccsoportot. Megtanítottam őket néhány népi táncra, szerették is a foglalkozásokat a gyerekek, de sajnos feloszlott a csoport: kinőttek az iskolából, tovább tanulnak, vagy nincsenek már itthon, s így idejük sincs a foglalkozásokra eljárni. — Jól ismerik anyanyelvűket? — Nagyon sok családban még ma is szerbül beszélnek otthon, így a gyerekek is jól tudnak anyanyelvükön. Vannak persze, akik csak később, iskolás korukban tanulják meg. Jelenleg az óvárosi óvodában szerb foglalkozás is van, és nagy örömmel tölt el bennünket, hogy ezeken a foglalkozásokon nemcsak a nemzetiségi gyerekek vesznek részt, hanem sok magyar szü- ő is igényli, hogy gyermeke szerbül tanuljon. Sajnos a nyelvi órákat későn, a szorgalmi idő után tartják. Ezen mielőbb változtatni kellene, hiszen jelenleg megterhelést jelent a nyelvtanulás a szülő és a gyerek számára egyaránt. Szeretnénk, ha a szerb órákat az óvodai idő alatt tartanák, hogy ne kelljen a gyereknek tovább bent maradni. Kötődés — Van kapcsolatuk az óhazával? Élnek ott rokonok? — A rokoni szálak elszakad tak, hiszen az eltelt három száz év elegendő volt ahhoz, hogy az emberek elveszítsék egymást, főként, hogy régebben nem voltaik olyan lehetőségek a kapcsolattartásra mint ma. Az Uzdinban élőkkel tartjuk a kapcsolatot, sokan leveleznek, felkeresik egymást. Most még annyira kötődünk, hogy a mi templo műnk harangja is megkondul, ha hírt kapunk arról, hogy Uzdinban meghalt valamelyik ismerősünk. Rokonaink, barátaink többsége azonban inkább a magyarországi szerblakta településeken találhatók ... ★ Jól választott a pátriárka: átmentett népe gyökeret vert itt, s tudják a szerbek, hogy a gyökereket őrizni kell. Mert enélkül nincs, ami táplálja az embert, nincs, amivel kapaszkodni lehetne. Ápolják hagyományaikat, gondjuk van arra, hogy az anyanyelvet gyermekeik is elsajátítsák. Csupics Demeter hamarosan nyugdíjba megy. Felette is eljárt az idő, már nem mozog olyan fürgén, mint hajdanában, lépései is elnehezültek De egészen biztos, hogy újabb tánccsoportot alakít a gyerekekből, s megtanítja a fiatal lábakat kólóra igazítani. Pável Melinda dés a bezárt Miniskálával kapcsolatban hangzott el, kinyit-e újra, s ha igen, mikor? Nos, az elsőre teljes, a második kérdésre azonban csak részválaszt kaptunk.. Íme: 1. válasz: A nagyközösségi antennarendszer kialakítása ' valóban napirendre került. Egyelőre azonban . még nem dőlt el, hogy Százhalombatta vagy Gödöllő lesz-e az a vá-. ros, ahol támogatással elkészülhet ez az új rendszer. Reméljük, a döntés nemsokára megszületik. Abban az esetben, ha Gödöllő kapná az elsőbbséget, sem szeretnénk lemondani a kábeltelevíziózás lehetőségéről, ám nagyon sok függ a költségektől. Most kértünk a Budapesti Műszaki Egyetemtől egy tanulmánytervet, ami a várható költségek mellett részletezné azt is, hány külföldi adó, illetve program vétele lenne majd lehetséges. Tekintve, hogy ötezer lakással számolhatunk, eddigi elgondolásaink szerint önerőből is megoldható, ha lakásonként az 1000—1500 forintot nem haladná meg az antennarendszer kiépítése. Ennél nagyobb lakossági hozzájárulás esetén azonban kétségessé válik a terv kivitelezése. Minderről azonban augusztus tájékán már részletesebbet tudunk mondani. (Magyar István, a városi tanács városgazdálkodási osztályának vezetője.) 2. válasz: Tudvalevő, hogy a Miniskála üzletben, mivel fűtés nem volt, elfagytak a télen a vezetékek, s ezért felújítási munkálatok váltak szükségessé. Nagyon várjuk, hogy ezek befejeződjenek, s újra megnyithassuk Százhalombattán üzletünket. A tárgyalások egyébként most folynak a városi tanáccsal, mi legyen az üzlet profilja; piackutatásunk alapján ésszerűnek tűnik, hogy háztartási, vegyi és illatszerboltként nyissunk, várhatóan június végén. (Gajzágó Lászlóné, az érd| Skála-áruház vezetője.) Az oldali irta: Tamási István Falő: Hancsovszki Iá nos
