Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

1984. MÁJUS 5., SZOMBAT 5 Még ellátatlan terület Élelmiszerbolt , a Havaskertben Nagykáta havaskerti részén az elmúlt évtizedben kialakult egy új lakónegyed, amelyben mintegy háromezer ember ta­lált otthont. Sok gondot okoz jelenleg is az élelmiszer-ellá­tás, az emberek kénytelenek távolabbi körzetekben bevá­sárolná. : A lakók sürgető kívánságá­ra a nagyközségi tanács és a Nagykáta és Vidéke Áfész kö­zösen intézkedik. Ideiglenesen faházat emelnek, amelyben vegyes élelmiszerboltot ren­deznek be. A megállapodás szerint június 30-ig megtörté­nik a műszaki átadás. Ezzel segítenek Havaskert lakóinak, és egyúttal a nagy­község központjában levő ABC-áruházat is tehermente­sítik. A későbbjeikben — vég­iégés megoldásként — hagyo­mányos építészeti eljárással készülő, kis élelmiszer áruhá­zát kap majd az új lakóne­gyed. Körséta Farmoson /Imikor mm áldozat az áldozat Nézem a listát, amely felsorolja azokat a településeket, amelyek elnyerték a Hazafias Népfront országos titkár­ságának elismerő oklevelét. Nem mindenütt ismerik a fal­vakat. Bizonyára Farmos neve sem mond többet a sza- nyiaknak, az ecsegíalviaknak, vagy a Csókakőn élőknek. Pedig egyvalami közös ezekben: kiemelkedően sok társa­dalmi munkát végeztek lakóhelyük gazdagítása, szépíté­se érdekében. Farmoson, a tanácselnök szobájában fő helyen függ a megyei településfejlesztési versenyben elért első helye­zésért kapott vándorzászló. Bencze József elnök nem tit­kolt büszkeséggel mondja: — Megérdemelte a falu ezt a szép elismerést. Hihetetlenül sokat dolgoztak a farmosiak. Sokszor féltünk, hogy túlsá­gosan sokat kívánunk az em­berektől. Mégis, amikor lát­juk a nagyfokú tettrekészsé- get, új és újabb terveket, cé- 'okat tűzünk ki. Tavaszi verőfényben sétá­A Főzőcske című tévéműsor május 12-1 adásának vendége A nem kell mindig kaviár című tévéfilmsorozat főszereplője, Siegfried Rauch lesz. A felvételeket Budapest legújabb áruhá­zának, a Skála-Metrónak az éttermében és konyhájában ké­szítik. A képen: a felvétel előtti pillanatok. Varga László felvétele Műveld a csodát... Ki-ki kedve szerint Nemcsak történelmi és irodalmi példák, egyszerű hétköznapjaink is bizonyítják, hogy a tavasz: az ifjúság tem­peramentumának, életerejének leginkább megfelelő évszak. A szünidei boldog szabadságra sóvárgó közép- és általános iskolások bizonyára idén sem fogják rossz néven venni, hogy a lassan múló utolsó heteket kellemes program, a pilisvö- rösvári ifjúsági napok rendez­vénysorozata fűszerezi majd, május 20. és 27. között. A Íegfiatalabbakat — gyer­meknapi előzetesként — már május húszadikán várja á Mű­veld a csodát, ne magyarázd találó című délutáni program, ahol a képzőművészet külön­böző ágaihoz vezető úton te­hetik meg a gyerekek a kezdő lépéseket, szakavatott kezek irányításával. Huszonhatodi­kén karatebemutatóval, kis­motorversennyel, s más szí­nes szórakozási lehetőségekkel teszik emlékezetessé a részt­vevők számára az idei gyer­meknapot. A tinédzserek — s akik még annak érzik magukat — bőven válogathatnak a zenei műsorok között. Május 19-én, a meg­nyitó napján a Wesztergom, a Stáció, és .a Ki mit tud-győztes Szipog együttes koncertjét halihatják, húszadikán a Ref­lex, huszonötödikén pedig a szombathelyi Lord együttes játszik a Jókai művelődési házban. Idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a tata­bányai Bányász Színpad, mely­nek tagjaival a nap (május 23.), folyamán több helyszínen is találkozhatnak az érdeklő­dők. Délelőtt rendhagyó iro­dalmi órákat tartanak hato­dik és nyolcadik osztályosok számára, délben az Országos Érc- és Ásványbányák pilis- vörösvári üzemének dolgozói szórakozhatnak műsorukon. Este, a színházteremben Mol­nár Ferenc és Foisi egyfelvo- násosait játsszák. A Pest megyei középiskolá­sok KISZ-alapszervezetei 21- én tartják találkozójukat, me­lyet a jövendő rocksztárok kezdő iskolai zenekarainak bemutatója követ. A legjobb fellépő együttesek 25-én, a szabadtéri színpadon lépnek nyilvánosság elé. Május 22-én Vigyázat! Ta­vasz van! címmel felkészült szakemberek, orvosok tájékoz­tatják a heves vérű ifjúságot a természet lágy ölének sűrű látogatása okozta veszélyekről. így írunk mi a címe a 24-i programnak, ahol kedvük és tehetségük szerint készíthetik el a fiatalok az első pilisvö- rösvári újságot, szerkesztősé­günk munkatársainak segít­ségével. Írásaikban természe­tesen megörökíthetik majd az ifjúsági napok élményeit is. lünk végig a községen. Az épülő általános iskola belső munkálatain serénykednek a szakemberek. A még vakolat­lan emeletre megyünk. A ta­nácselnök miközben a nagy zsibongót mutatja, elmondja dilemmáját: — Nincs a községben egy olyan terem, ahol száznál töb­ben össze tudnánk gyűlni. Pe­dig errefelé nem kell lasszó­val fogni az embereket falu­gyűlésre, áfész-közgyűlésre. Amióta leégett a művelődési ház nagyterme, azon tanako­dunk, miként lehetne helyre­állítani. Az iskola évekre le­köti minden pénzünket, sőt gondolkodunk egy tornaterem építésén is. Döntenünk kell; felépítjük a testedzésre, sport­ra, rendezvények megtartásá­ra, sok célúan használható tor­natermet, vagy ugyanilyen költséggel helyreállítjuk a művelődési házat. Az előbbi megoldás mellett szól az ész­szerűség, ez utóbbi mellett vi­szont érzelmi érvek sorakoz­nak. A KRESZ-park szomszédsá­gában dolgoznak a hajdani mozi helyreállításán. A lejtős nézőteret vízszintessé tették, fgy, amíg nincs tornaterem, délelőttönként itt rendezhetik a testnevelési órákat. Több más helyiséget is kialakítot­tak. Benyitunk az egyikbe. A villanyvezetékek már a falban vannak, de hiányzik a padló, á festés. — Jól működik a nyugdíjas­klub és aktívan dolgoznak az MHSZ helyi szervezetének tagjai. Átadjuk nekik a helyi­ségeket. A: befejezés, csinosí­tás’légyén az cl gondjuk; Az iskoláért Az utcán szőke fiatalember­rel találkozunk. A tanácsel­nök úgy mutatja be, mint a községért legtöbbet dolgozó állampolgárt. Meglepődve hallom, hogy Mázsás László nem helyben dolgozik. — Pesten, az Egyetemi Nyomdában kocsikísérő va­gyok. Most néhány nap sza­badságot vettem ki. Az egyik kisiparosnál dolgozom. Tud­ja, mindig gyűjt az ember va­lamire — mondja kissé za­vartan. — Bevallom, a munka­társaim előtt nem dicsekszem azzal, hogy hét végén társa­dalmi munkát végzek, a sza­badság alatt maszekolok. Nem értik meg. Az iskola építésén kilenc napot dolgoztam. On­nan alig lehetett elzavarni a fiaimat. Mindenáron segíteni akartak. A kicsi, aki óvodás, mondogatja, hogy neki építem az iskolát. Kiderül, hogy Mázsás Lász­lónak — a tűz idején — a mű­velődési ház értékeinek men­tésében is nagy szerepe volt. Amikor arról kérdezem, hogy miért vállal ennyit a falu gyarapításáért, elgondolkodva mondja: — Amióta az eszemet tu­dom, ezt láttam. A farmosiak virágot, gyümölcsfákat, sö­vényt ültettek az utcára. Sport­pályát, parkot, játszóteret épí­tettek. Az elvégzett társadal­mi munkát egy nagy táblán naponta jegyezték a tanácshá­za falán. Ebben a versenyben bizony szégyen volt lemarad­ni. Azt hiszem, nálunk, a fa­luban, mindig nyíltan beszél­tek a vezetők a gondokról, így a legegyszerűbb ember is Tapintható térképek A vak ember szinte csak tapintással képes tájékozódni. Ezért nagy problémát jelent számukra például az aluljárókban való közlekedés. A Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézete első lépésként a budapesti 2-es és 3-as metróvonal aluljáróinak térképét készítette el, műanyagból. A körülbelül 25—30 centiméteres térképeken plasztikusan tapinthatók a járdák, épületek (mint kiindulópontok), az alul­járók lépcsőlejárói, oszlopok, metróbejárat. A Térképészeti In­tézet hasonló módszerrel 80X80 centiméteres méretben Buda­pest térképét is elkészíti, az egészségügyi intézményeket, a vá­ros nevezetességeit emelik ki azon. megértette, ha gyarapodni akarunk, áldozatot kell hozni. És, ha ezt megérti az ember, akkor már nem is tűnik áldo­zatnak a dolog ... Brindzik Istvánná, körzeti védőnő, a községi pártszerve­zet titkára érkezik kerékpáron és kapcsolódik a beszélgetés­be. — Mázsás László három gyerekre való társadalmi munkát vállalt az iskolában — mutat a távozó fiatalember után — csak születne több ki­csi. Mert igaz, hogy az óvodá­ra kitehetnénk a megtelt táb­lát, de ha így megy tovább, néhány év múlva már csak lézengenek az ovisok odabent. Fiatalos lendület A tanácsházán folytatjuk a beszélgetést. Az elnök és a párttitkár sorolják az elmúlt hónapok eredményeit. Egész sor fővárosi üzemet kerestek fel, ahová a farmosiak napon­ta bejárnak. A kapcsolatfel­vételnek már számos eredmé­nye van. A Kőbányai Gyógy- szerárugyár kémiai padokat vásárolt az iskolának, bizto­sítja a kísérletezéshez szüksé­ges felszerelést és anyagokat. A Taurus képviselője ezután látogat Farmosra, de már szakipari segítséget ajánlottak fel az iskolaépítéshez. A Ceg­lédi Húsipari Vállalat a tá­mogatáson kívül rendszeres, jól fizető bedolgozói munkát ad az asszonyoknak. Farmos társadalmi munká­sainak bemutatásából nem maradhat ki Derényi Emilné. A hetvenedik esztendejében járó asszony, a művelődési ház nyugalmazott igazgatója, fia­talokat megszégyenítő lendü­lettel és lelkesedéssel dolgo­zik mint tanácstag, immár 24 éve. A Szabadság utca az ő körzete, s azelőtt bizony nem tartozott az elkényeztetett te­rületek közé. Most vízvezeté­ket kap, több más, környező utcával együtt. — Szervezni, agitálni kel­lett őket. Jártam házról ház­ra — mondja Derényiné, Jut­ka néni. — A tsz adta az árokásó gépet, de előtte még egyszer végigfutottam az ut­cát és mindenkinek a lelkére kötöttem, nehogy alkohollal itassák a gépkezelőt. Hallot­tam ám másnap, hogy vagy negyven kávét diktált bele a környék lakossága. Amikor arról faggatom, hogy elvállalja-e a következő időszakra is a tanácstagságot, elhomályosuló szemmel vála­szol: — Fáradok. Gondolkoztam már azon, hogy feladom, de a művelődési ház újjáépítését még megvárom. Móza Katalin Átképzés és segély NYILATKOZOTT az or­szág egyik legismertebb — s mindenképpen legilleté­kesebb — munkaügyi szak­embere a televízióban: ha alkalmasint találkozik né­hány tucat vállalati szak­emberrel, mindig megkér­dezik őket, hogy ismerik-e az átképzési segélyről szóló központi határozatot. S rendre megdöbbenve ta­pasztalja, hogy úgyszólván senki nem ismeri ezt a le­hetőséget. (Meglehet, azért sem, mert a rendelkezéssel kapcsolatos tájékoztatókat a túlzott óvatosság jelle­mezte. Azért is, mert a rendeletalkotók — e sorok írója tanúsíthatja — attól tartottak, hogy az átképzé­si segély valami módon a munkanélküli segélyre asz- szociál, s mert ettől tartot­tak, hát óvakodtak a túlsá­gosan is nagy sajtónyilvá­nosságtól. Nos, ami azt il­leti, nem is tört ki pánik az országban ... Sőt: az át­képzési segéllyel kapcsola­tos intézkedés viharos gyorsasággal a feledés ho­mályába merült...) Mindmáig egy, azaz egyetlenegy esetben vették igénybe a segélyt (pedig az országban összesen 7000, a szocialista iparon belül is több mint 1600 gazdálkodó szervezet működik). S ahol igénybe vették, ott is mind­össze néhány tízezer forin­tot használtak fel az e cél­ra félretett — s a költség- vetés által biztosított — évi 2 millió forintból. A legérdekesebb — s már-már komikus —, hogy a Szabolcs Cipőgyár vezetői szinte véletlenül bukkantak erre a lehetőségre: kiszúr­ták a rendeletet a hivata­los lapban, s ez annál is inkább kapóra jön a szá­mukra, mert javában ben­ne voltak egy kisebb lét­számot éritő átcsoportosí­tásban. Az átképzősök — a megyei tanács által azonnal kiutalt átképzési segélyből — havonta, összesen 20 ezer forint anyagi támoga­tást kaptak, ily módon a tízforintos betanuló órabér és a korábbi átlagbér kö­zötti különbséget a vállalat könnyedén, saját kasszájá­nak érintése nélkül ki­egyenlíthette. Egy példa — nem példa. Az átképzési segély tapasz­talatai — éppen a tapaszta­latok híján — értékelhe­tetlenek. Hogy is volna másként, amikor úgy tű­nik, hogy egyszerűen nincs kit átképezni, s legfőkép­pen nincs miért átképezni bárkit is ... Amikor — ahogy mondani szokták — a fű nem mozdul az ipar- vállalatoknál, hiába min­den határozat, minden biz­tatás, minden kérés és fi­gyelmeztetés, hiába min­den — egyébként szelid- szolid — késztetés a ter­mékstruktúra, a termelési szervezet, s mindennek kapcsán a munkaerő-állo­mány szakmai összetételé­nek változtatására, korsze­rűsítésére. Ugyanígy nem történik semmi érdemleges intézkedés a mások által eltartott — fogalmazzunk kerekebben: a mások által kitartott — hosszú Ideje haszontalanul veszteséges vállalatok felszámolása, vagy legalább radikális át­szervezése ügyében sem. Az üzem- és munkaszer­vezéssel is ott tartunk, ahol; gyakorlatilag sehol, legalábbis a korábbi nagy elhatározásokhoz, nagy fo­gadkozásokhoz képest... Erre is visszavezethető az átképzési segély iránti tö­kéletes érdektelenség. Igaz: a spontán — s egy­kor annyira rettegett — munkaerő-fluktuáció válto­zatlanul élénk, s ez — így is felfogható — voltakép­pen feleslegessé teszi az átképzési segéllyel támo­gatott nagyobb mérvű át­csoportosításokat. Ám, ha így gondolkodunk, aligha­nem elfelejtünk valami lé­nyegeset. Hogy tudniillik a spontán munkaerőmozgás soha nem azonosítható a — valamiféle célszerű meg­fontolás miatt — szerve­zett, tudatosan irányított, tervszerű munkaerő-átcso­portosítással. KORÁBBAN sokak által hangoztatott figyelmeztetés volt, hogy hiába a tervsze­rű és szervezett átcsoporto­sítás óhajtása, ha ennek megvalósításához hiányzik a megfelelő eszközrendszer. Nos, az annyira hiányolt eszközrendszernek az egyik, ám lényeges eleme éppen az átképzési segély — vol­na. Ha élnének ezzel a munkáltatók, vagy ha egyáltalán tudnák, hogy lé­tezik ez a lehetőség is. Vértes Csaba Szentendre szállít a magánépítőknek Födémszerkezetek a gyárból Megkezdte új lakossági szolgáltatását, a magánlakás­építéshez szükséges komplett — feszített födémgerendá­ból és béléstestből álló — födémszerkezet közvetlen érté­kesítését a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei üzeme. Május első hetében a budapesti gyár Budafoki úti telephelyén is befejezik e termékek és más keresett elemek előkészítését, s így a fővárosi TÜZÉP rendelke­zésére bocsátott hatezer négyzetméteres területen ugyan­csak a napokban kezdődik meg az értékesítés. eredetileg másféle anyag fel- használását tartalmazó mű­szaki dokumentációt az új ter­méknek megfelelően díjmen­tesen áttervezik. Díjmentes áttervezés Francia licenc alapján a szentendrei üzemben rendez­kedtek be az új termék gyár­tására, de a munkába bevon­tak más partnereket is, akik a béléstestek előállításához helyi anyagokat, egyebek között vázkerámia téglákat, könnyű­betont, tufatermékeket, sala­kot és más könnyű adalékot hasznosítanak. Ezek az üze­mek az ország legkülönfélébb részein működnek, s fokoza­tosan ugyancsak megkezdik ezt a szolgáltatást, a magán­lakásépítők széles körének rendelkezésére bocsátva majd a korszerű, komplett födém­szerkezetet. Májusban például Baján és Győrött készülnek fel az új szolgáltatásra, amely kiterjed a komplett födém- szerkezet megtervezésére is. Vállalják továbbá, hogy az Mindent egy helyen A sajátházépítőknek igen előnyös, hogy ezek az elemek 25—60 százalékkal könnyeb­bek a szokásos betontermé­keknél, tehát elhelyezésük egyszerűbb. Ugyanakkor be­szerzési gondjuk is lényege­sen csökken, mert mindent egy helyen kapnak meg. A korszerű födémszerkezetekhez az idén 600 ezer, s a jövő év­től pedig évente egymillió mé­ter gerendát, s ennek megfe­lelő mennyiségű könnyű bé­léstestet készítenek. A BVM bővítette a magán­lakás-építkezésekhez szüksé­ges termékválasztékot — ugyancsak külföldi licenc sze­rint — díszítőmotívumokkal ellátott homlokzati fapanelek­kel, előregyártott légfűtési ér szellőzési elemekkel, valamint emeletmagas kéménnyel Is,1 amely károsodás nélkül vezeti, el a szilárd tüzelőanyagok égéstermékét. Korábbi termé­küket, az előregyártott gará­zsokat kompletfírozták, s így most már ezt a kis épületet nem közvetlenül a talajra, ha­nem előregyártott betonle­mezre állítják. Várható egyensúly Növelik a keresett hagyo­mányos termékeik gyártását is. Ebben az évben egyebek kö­zött a tavalyinál csaknem I millió méterrel több födém­gerendát, 82 ezer méterrel több áthidalógerendát és 15G ezer darabbal több födémbé- léstestet gyártanak. így meg­közelítően 60 ezer lakáshoz elegendő különféle födémszer­kezeti elemet szállítanak az építőknek. Az idén az előre­gyártott födémszerkezetek ke­reslete és kínálata várhatóan egyensúlyba kerül. Hesu ke!! miiig kiviár Épül a mozi

Next

/
Oldalképek
Tartalom