Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-27 / 123. szám

I _e_________________________________________________________________ POSTABONTÁS 1984. MÁJUS 21., VASÁRNAP VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK? PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Gyermeknap A Volán szigethalmi üzem­igazgatósága 543 kiskunlachá- zi általános iskolás gyermek­napi programjáról gondosko­dott azzal, hogy tizenegy autó­buszt adott május 26-án, egy nagyobb dunántúli kirándulás­hoz. Szombaton reggel 6 óra­kor indult az autóbuszkonvoj. Első állomás Tatabánya volt, ahol sok nevezetesség várta az ifjú turistákat. Ezután Pan­nonhalmára mentek, majd a cseszneki várlátogatás után ro­mantikus gyalogtúrát tettek az ős-Bakony nagy kőárkán ke­resztül, a gézaházi turistaház­hoz. Kis pihenő, játék után to­vább mentek Zircre. Itt a töb­bi között az apátsági templom, a Bakony Múzeum és az arbo­rétum megtekintése szerepelt programjukban. Innen a Ba­kony rengetegén keresztül a tési szélmalom volt az úticél, majd tovább. Várpalota. A lát­nivalók között volt még a pá- kozdi csata emlékművének, a Velencei-tó környékének és visszafelé a Budai-hegységnek a megtekintése. Azt hiszem, hogy ennél szebb és értékesebb gyermeknapi ajándékot aligha kaphattak a kiskunlacházi ál­talános iskola tanulói. Bálint Ferenc Kiskunlacháza ( 'i » • , i • » yyari radio Nagyon jó ötletnek tartom a Csepel Autógyárban a házi rá­diót. A dolgozók, munkájuk végeztével, amint kilépnek az üzemből, meghallgathatják a sportiroda programját, a mű­velődési ház ajánlatát és a rá­dió^ Jtv egy-egy . érdeklődésre számot tartó műsorának ismer­tetését. A zenés híradás nem­csak a gyár dolgozóihoz jut el, hanem a kapu előtti HÉV-ál- lomáson várakozókhoz is, a hangszórók segítségével. Így sokan megtudhatják, hol és milyen színházi program vár­ja az érdeklődőket, vagy me­lyik képzőművész kiállítását tekinthetik meg a művelődési házban. Véleményem szerint a dicséretes példa követésre mél­tó. Nagy Péter Budapest Gazdaságtalan Olvastam, hogy a gazdaság­talan járatokat a Volán leál­lítja. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott az a jelenség, amit el sem akartam hinni, amíg csak hallattam arról. Az­tán velem is megtörtént, leg­utóbb a napokban: Fótról Du­nakeszire utaztam autóbusz- szal, s.amikor a viteldíjat át­adtam a gépkocsivezetőnek, vártam pár pillanatig, de je­gyet csak nem adott. Már az utánam felszállóval foglalko­zott, így tovább léptem, szé­gyelltem szólni, de attól is tar­tottam, mi lesz, ha netán fel­száll egy ellenőr. Elhiszi-e, hogy fizettem. Ezután már fi­gyeltem, s láttam, nem minden felszállónak adott jegyet. Mint­ha nem is igényelték volna az utasok, volt, aki letette a pénzt, és máris ment tovább. Ha a Volán a bevételből méri le a gazdaságosságot — mert ugyan mi másból? —, akkor az ilyen járatokat biztos, hogy ráfize­tésesnek ítéli. Pedig igencsak sokan voltunk a buszon, még álltak is. Lehet, hogy ennek ellenére megszüntetik a jára­tot? Gáti Arpádné Főt ★ Sietünk megnyugtatni olvasón­kat, hogy nem. Mert amint Men­tén yi Istvántól, a Volán 20. sz. Vál­lalat személyszállítási osztályveze­tőjétől megtudtuk, az eladott me­netjegyek száma csupán egy jel­zés, információ a különböző útvona­lakon közlekedő egyes járatok kihasználtságáról. Nem e szerint, íróasztal mellől döntenek a meg­szüntetésről, hanem helyszíni utas­számlálás alapján. Azt viszont ol­vasónk rosszul tette, és a többi le­vélíró is, akik hasonló esetről pa­naszkodtak, hogy szégyenlősen to­vábbléptek. Szégyenkezni nem volt okuk! De ha már ezt tették, leg­alább a dátumot, az időpontot és az autóbusz rendszámát felírták volna. Joggal tartottak az ellenőr­zéstől is, mert az utasítás értelmé­ben az ellenőr bizony megbüníeti a jegy nélkül utazót. Közelebbi adatok hiányában csak általános­ságban, és csak az elvekről beszél­hettünk a főosztályvezetővel, in­tézkedést nem kérhettünk. Üldö­zik, és keményen büntetik, ha el­lenőrzésnél — bejelentések alap­ján ezek számát sűrítik — tetten- érik a gépkocsivezetőt. A fegyel­mi felelősségrevonás először pénz- büntetés. Ismétlődés esetén elbo­csátás. / # Újság nélkül Dunakeszin, a Duna-parti lakótelepen egyetlen hírlapárus kínálja a napi- és hetilapokat, a különböző folyóiratokat. Már amikor árusítja, és amikor van mit. Ugyanis zárva van a pa­vilon, s ha kinyit, hamar el­fogynak a lapok. Ráadásul a postahivatalban sem tartanak újságokat, nem értjük, miért? Ebben á^íMyzetben nehezen — gyakran^gyáltalán nem — tu­dunk a sajtóhoz hozzájutni, mert a környéken másutt nem kaphatók napi olvasnivalók. Béres György Dunakeszi ★ Olvasónk észrevételével Ham­merné Magula Katalinhoz, a du­nakeszi postahivatal vezetőjéhez fordultunk. Elmondta, való igaz, egyetlen pavilonjuk van a lakóte­lepen, és nem is tervezik újabbnak az építését, mert a postának nincs arra pénze. Arról azonban nem volt tudomása, hogy ba.1 lenne a nyitva tartással. Eddig senki nem panaszkodott sem erre, sem a hiá­nyos lapellátásra. A pavilon 6—10-ig, illetve 2—6-ig tart nyitva, s az árus annyi napi­lapot kap, amennyit kér. Az eddi­Olvasónk fotózta Szabadtéri nyelvtanóra A „kosarasók heje” a ceglédi piactéren látható. A diá­kok, amint kilépnek az iskola kapuján, máris telibe kap­ják a szabadtéri nyelvtanórát a „kosarasok héjén”. Kudciich Lajos felvétele Cegléd Válaszol az illetékes Kóbor ebek irtása gi tapasztalat inkább az, hogy még meg is marad néhány példány, (Például akkor, ha rossz az idő­járás, esik az eső. Néhány hetilap példányszámút csökkentették, ezek­ből előfordulhatnak hiányok.) A lapterjesztésre vonatkozóan meg­tudtuk a hivatalvezetőtől azt is, hogy a 2. sz. postahivatal árusít, sőt a nyári időszakban —* az ide­genforgalmi szezonban — két ki­segítő mozgóárust is alkalmaznak. Az egyik áprilisban már meg is kezdte a munkát, a másik június elsején lép be. Nincs vonal A budakesziéit hol tudnak a fővárossal kapcsolatot terem­teni, hol nem. Ha van nyom­da ördöge, miért ne lehetne te­lefon ördöge? Szerintem léte­zik! Méghozzá teljesen kiszá­míthatatlan, mert kizárólag az automatákra, a hálózatra van bízva az előfizető. Továbbá ter­mészetesen azok is, akiknek nincs saját telefonjuk, tehát a nyilvános készülékeket veszik igénybe. A hívó akkor kap vo­nalat, amikor és amilyen ked­ve van a hálózatnak. Ha já­tékos, akkor mellékapcsol, és ismeretlen személyeket köt össze, természetesen pénzért. Ha durcás az automata, egy­szerűen nem kapcsol. Mélyen hallgat! Veszekedünk, panasz­kodunk, de ez is semmirevaló. A posta ígér, de a hiba, hiba marad. Az elöregedett, túlter­helt hálózatra hivatkoznak. Igaz, fel kellene újítani, de mikor kerül erre sor? Min­denesetre egy lelkiismeretes, szakszerű karbantartás sokat segíthetne, enyhítené a telefon­gondokat. így ez az okos talál­mány hiába létezik, mert oly­bá kell tekinteni, hogy több­ször nincs, mint van. Lét-, il* letve életszükséglet az orvos­nak, betegnek és gyakran má­soknak is. A jelenlegi bérén-- dezés. ahhoz, hogy egyáltalán működjön, rendszeres karban­tartás igényel (-ne). Padányi Lajos Budakeszi A pr óvadvédelem A mezei nyúl vadászata ha­zánkban igen népszerű. Ezer­számra kerül terítékre és ex­portálják is óriási hasznot hajtva ezzel gazdaságunknak. A mezei nyúl tehát megér­demli, hogy foglalkozzunk ve­le. Szapora fajta, 35 napig vemhes, és három-négy hét után újra párzik. A februári párzás eredménye a márciusi nyúlfióka. Ínyencfalatja a szürke varjúnak, az ölyvnek, rókának, a macskának és a kutyának. Bőven szedik is be­lőlük a vámot, A mezei nyu- lat mesterségesen nem nevel­hetjük, csak szabadon él meg, számát a ragadozók apasztá- sával tudjuk emelni. No és a fácán! Bő, mesterséges etetés nélkül nem marad meg. Ete­tését már októberben meg kell ■kezdeni, búzaocsúval. Az ele- séget naponta frissen kell ki­szórni, részben az etetőkbe, nagyobb részt a cserkészuta- kon. A tyúkok áprilisban kez­denek tojni, egy-egy tyúk 8— 12 tojást rak a szabadba. De találunk a fészkekben néha 20—22 tojást is, több tyúktól. Ezeket 24—28 nap alatt keltik ki. A kis fácáncsibék néhány órával kikelésük után már igen fürgék. Első időben ro­varokkal, hernyókkal táplál­koznak, és ilyenkor nagy hasznot hajtanak a mező- és erdőgazdaságnak. Ugyanez vo­natkozik a fogolyállományra is. Védelmük érdekében na­gyon fontos a dúvadirtás, mert ahol ez elmarad, ott ne várjanak gazdag eredményt a vadászatban. Bogár Mihály Göd A lap május 6-i számának Postabontás rovatában „Ki az illetékes?” című olvasói leve­lében Lengyel László leírta, hogy a vadőröknek és a va­dászoknak kötelessége a kóbor kutyák irtása. Ez valóban így is van. De arról is írt, hogy amikor kérte, a vadászok ar­ra hivatkoztak, hogy ők nem lőhetnek, mert belterület. Ezt az állítást visszautasltjuk, mi­vel a vadásztársaságnál sem a levél írója, sem más nem je­lentkezett ilyen kéréssel. A vadásztársaság vezetői a köz­ségben élnek, könnyel elérhe­tők. A közzétett levél nyomán azonnal intézkedtem. A dú­vadirtás feladatainak ellátá­sáért Csontos József vadász- mester (Albertirsa, Pesti út 20.) a felelős, akinél a beje­lentéseket kell megtenni. Egyébként minden bejelentés­re reagálunk akkor is, ha a vadásztársaság más felelős ve­zetőjénél teszik meg. A levél hangvételéből úgy tűnt, mint­ha a vadászok csak a vadá­szattal foglalkoznának. Pedig a vadásztársaság tagjai ko­moly társadalmi munkát vé­geznek, többek között a kó­bor ebek és macskák, vala­mint a többi dúvad irtásával. Gebhardt Árpád Központi Fizikai Kutató Intézet Vadásztársaságának elnöke AlbertiTsa ★ A szóban forgó levelet olvasónk­tól április 25-i keltezéssel kaptuk, s a jelzett időben közöltük. Azok­ban a napokban újabb levél érke­zett, amelyben újságolta, hogy április 27-én két vadász járt a te­rületen, kiirtották a kóbor kutyá­kat, így azok már nem rémisztge­tik sem a felnőtteket, sem a gye­rekeket. Ezért köszönetét «nondott a vadászoknak. (A levelét nyom­dába adtuk, de hely hiányában kimaradt a múlt heti Postabontás­ból.) Tehát valahol, valakinek csak bejelentette/ s tovább sürget­te a közbeavatkozást. Végül is a levél közreadásának napján már tárgytalanná vált a panasza. Ettől függetlenül örültünk és köszön­jük* hogy az illetékes vadásztár­saság elnöke szükségesnek tar­totta, hogy reagáljon az észrevé­telre. Betartjuk, amit ígértünk A szigetszentmiklósiak kérdezték Megkezdtük, s mint ígértük, most foly- kerül sor a következő ötéves tervben a Tó­tat j ük a szigetszentmiklósi megyei május köl—Ráckeve közötti tizenhat kilométeres elsejei ünnepségen szerkesztőségünkhöz szakasz felújítására. Anyagi erőinket a re­eljuttatott közérdekű kérdések megvála- konstrukciós munkákra — a pálya, a fel­szolását. Több közlekedésre vonatkozó kér- sővezeték, a kocsiszín-átépítés — kell kon­dást kaptunk, ezek egy részével a BKV centrálnunk.. gyorsvasúti igazgatóját, Bata Istvánt ke- • Tervbe vették-e a pálya meghosszab- restük fel. bítását a szigetcsúcsig? 9 Mikor épül Szigetszentmiklós és Du- . — Hosszú távon — ez alatt húsz évet ér­naharaszti között másik vasúti híd, hogy ~fek— nem építjük tovább a HÉV vonalát kellő gyorsasággal és akadálytalanul köz- -Lórév, Makád irányába. A személyszállí- lekedhessenek a szerelvények? tást megfelelően megoldja a Volán. — Egyelőre, pontosabban a VII. és a @ A csepeli gyorsvasát mikor készül el VIII. ötéves tervünkben nem szerepel azon az autógyárig? (Évtizedekkel ezelőtt már a részén hídépítés. szó volt erről!) @ Mikor lesz másik sínpár Ráckevéig? — Éppen a közelmúltban készültek el az — A kéi'dés összefügg az előzővel, hiszen erre vonatkozó tanulmánytervek. Megvaló­a hídig, illetve a híd után Tökölig a HÉV- sításukra azonban még várni kell. A VII.1 pálya két sínpáros, Ügy érzem, az olvasók ötéves tervben biztosan nem kerül erre érdeklődése a gyakoribb, sűrítettebb me- sor. Nehéz lenne azt most megmondani, netrendre irányul, de erre jelenleg valós hogy a következő tervidőszakban hozzáfog­igény nincs. A ráckevei HÉV kialakult for- ^ hatunk-e. Az anyagi fedezet előteremtése galmi rendjével megfelelően kiszolgálja az "'’függvénye a népgazdaság teherbíró képes­igényeket, ezt az utasszámlálás és egyéb ségének. E kérdéseket hallva, meg kell felméréseink is igazolják. A kétpályás bőví- jegyeznem, hogy a híd- és a vasútépítés tés ezért sincs közeli terveinkben. A meg- rendkívül pénzigényes. Egy kilométer új lévő vonalat kell biztonságosabbá tenni a vasúti pálya építése 15—16 millió forintba VII. ötéves tervben,. hogy a szerelvények kerül, s hogy visszautalják a HÉV-vonal valóban gyorsan, akadálytalanul közieked- rekonstrukciójára, a felújítás hét-nyolc hessenek a már meglévő sínpáron. Ezért millió forint kilométerenként. Utazás nem kívánt izgalommal Fapadoson zötyögtek a határig Egy külföldi társasutazás nem akkor kezdődik, amikor felülünk a vo­natra, autóbuszra, repülőre, hanem, amikor anyagi helyzetünket fel­mérve elhatározzuk: utazunk! Megkezdjük a spórolást — aki szeret utazni, szívesen lemond sok minden egyébről —, előlegezzük az utat valamelyik utazási irodánál, s begyüjtjük az idevonatkozó irodalmat. Az emberek többsége felkészülten utazik. A mai borsos árak mellett semmit sem szeretnek elmulasztani a lehetséges látnivalókból. Miköz­ben a leendő utas az útikönyveket, térképeket böngészi, lélekben többször végigutazza a rá váró, sok élményt ígérő helyszíneket. Ebben a kellemes, várakozással teli fűtöttségben arra gondol a legkevésbé, hogy azt valami elronthatja. S ha ez mégis bekövetkezik, hideg zu­hanyként éri. Mint Mérvé Sándomé szentendrei olvasónkat és huszon­kilenc társát. Érezzük munkánk felelősségét, s az egyszerűen elő sem for­dulhat, hogy nem gondosko­dunk a csoportról. Természe­tesen tudunk a történtekről, hiszen az idegenvezetőnek — akiről el kell mondanom, hogy húsz éve dolgozik nálunk, ta­pasztalt munkatársunk — jegyzőkönyvet kell készítenie ilyen esetben. Munkatársunk határozottságát bizonyítja, hogy a határon azonnal ered­ményesen intézkedett. Egy hi­bát követett el: nem írta fel azoknak az utasoknak a nevét, akik a határig hálóhely nél­kül maradtak. Ezért minden utazási irodánknak — ahol er­re az útra a jelentkezést fel­vették — utasításba adtuk, hogy a reklamálóknak fizes­senek visszatérítést, annak el­lenére, hogy visszaútban ez a csoport első osztályú hálóko­csit kapott, valószínű, szin­tén tévedésből —■ tájékoztatott Taál László, az IBUSZ kiuta­zási osztályának vezetője, ami­kor olvasónk levelével felke­restük. — Bizonyítani tudjuk, hogy idejében, és kilencvennégy utas számára rendeltük meg a hálókocsit és a szállodát, és ezt vissza is igazolták — fcap­csolódott a beszélgetésbe Ko­vács Erika csoportvezető, , aki behozta egy irattartóban az úttal kapcsolatos valamennyi bizonylatot. — Partnerünk ilyen tévedé­se nem mindennapos dolog! Elmondhatom, hogy hatvan­ezer embert utaztatunk a Szovjetunióba, ehhez képest el­enyésző a reklamáció, s azok hasonlóan, általában az uta­zással kapcsolatosak — fűzte hozzá az osztályvezető. Akin az ostor csattan Az ostor vége mindenképpen az IBUSZ-on csattan; a követ­kezményeket viselniük kell. Az IBUSZ-t kárhoztatják a szol­gáltatások , színvonalának az utóbbi időben kétségkívül ta­pasztalható csökkenéséért. Holott ez világjelenség, és a turizmus erőteljes fellendülé­se a magyarázata. Ott is csök­kent, ahol az ember úgy gon­dolná, jól felkészültek a turis­ták millióinak fogadására. A nyugati utakon éppúgy előfor­dulnak kellemetlenségek, mint a szocialista országokba szer­vezetteknél E tekintetben öt- ven-ötven százalékos az arány. Olvasónkat és társait való­színűleg mindez nem vigasz­talja. Indulataik teljesen ért­hetők, de reméljük, hogy a műemlékekben, látnivalókban gazdag, gyönyörű Kijev és a vendégszerető fogadtatás fe­ledtetni tudta a kellemetlen bevezető epizódot. K. 31 / A panaszos levele „Az elmúlt év decemberé­ben leelőlegeztük az IBUSZ által meghirdetett Budapest— Kijev társasutazást. Hárman, kis nyugdíjunkból összegyűj­tött pénzünket arra fordítjuk, hogy utazzunk, de az IBUSZ- szal — úgy hiszem —, soha többet. Ugyanis az indulásnál, este derült ki, hogy kilencven­négy utast indított, de háló­kocsit csak hatvannégy ember részére rendelt. Mi, többiek Csapig fapados ülőkocsiban utaztunk, kényelmetlenül. Ülő­helyünk is csak egy szovjet tiszt jóvoltából volt, aki kato­náit kiküldte a folyosóra, hogy mi le tudjunk ülni. Arról már nem is beszélve, hogy olyan idegenvezetőt adtak mellénk, aki még azt sem tudta, hogy Csaptól lesz-e hálókocsink, Kijevben lesz-e szállásunk és egyáltalán jelezte-e az IBUSZ a szovjet utazási irodának, hogy ennyi ember érkezik. így indultunk útnak, nagy bizony­talanságban és csak a kijevi In tourist korrekt ügyintézőjé­nek köszönhető, hogy teljes el-, látásban részesültünk. Sok rosszat hallottunk az IBUSZ szervezetlen munkájáról, most a saját bőrünkön tapasztalhat­tuk. hogy enyhén szólva lelki­ismeretlenül dolgoznak.” Milyen elégtételt szolgáltat­hat az IBUSZ pórul járt uta­sainak? Tud-e egyáltalán? Hi­szen egy utazás élménye egy­szeri és megismételhetetlen. A másik fél véleménye — Éppen emiatt értem meg utasunk felháborodását. Pedig a kemény hangú elmaraszta­lásra — nyugodtan kijelenthe­tem —, nem szolgáltunk rá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom