Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-27 / 123. szám

jwwr «

tiKvrei

tm. MÄJÜS 21., VASÁRNAP

Családi számtan

Hol szűrben, hol köpönyegben

Korábbi, tetszés szerint hozott döntés következménye

Jövedelmünk mindig kevés, igényeinkhez mérten. Ahhoz azonban, hogy alapvető szükségleteinket kielégítsük, elegendő. Ezek a szükségletek — valamint bizonyos kötelezettségek — jövedelmünk nagyobb részét fölemésztik. Marad viszont égy bizonyos pénzösszeg — családonként, egyénenként erősen eltérő forintmennyiség ez —, aminek fölhasználásáról belátásunk — igényeink, kedvünk, érdeklődésünk stb. — alapján dönthetünk. A forintoknak ezt ,a részét nevezik szabad rendelkezésű jövedelemnek.

Eres különbségek

Nagyon egyszerű példával — sémával — élve: a megyében a munkásosztályhoz tartozó családok átlagos nagysága 3,3 fő. Ennek a Kovács családnak a havi , jövedelme — bérből, különmunkából, ház körüli termelésből stb. — tízezer forint. Ebből az összegből először — lévén törvénytisztelő állampolgárok — az el nem kerülhető kiadásokat róják le; a lakbért, az adót a családi ház, a szerény hétvégi telek után, a vízműtársulati hozzájárulást, azután befejezik a listát az OTP-hitel törlesztésének részletével, aminek fejében ott áll a gyerek szobájában az új bútor. Ezeknek a kiadásoknak az egyik csoportja — a lakbér, az adó — úem szabadon választott; állami rendelkezések teljesítése. A másik csoport azonban — az adó a hétvégi telek után, a hiteltörlesztés — egy korábbi, tetszés szerint hozott döntés következménye, most már kötelesség formájában megjelenve.

Kovácsék ezzeímég nem értek az összeadás, a kivonás, az osztás végére, hiszen enni kell, gázpalackot cserélni, villany- számlát fizetni, tisztítószereket venni és így tovább. Üjabb, ugyan már nem kötelező jellegű — mert például az élelmiszer-kiadások összege erősen különböző családonként —, de állandóan ismétlődő kiadások ezek, a jövedelem további részét kötve le. Ami most már mindezeken felül fennmarad —■ Kovácsoknál havi kétezer forint, azaz a teljes bevétel húsz százaléka —, az a szabad rendelkezésű jövedelem. Ha viszont a Kovács család nagyon szereti a hasát, akkor megtörténhet, nem kétezer, hanem csupán ezer forint marad, hiszen a megyében az azonos osztályhoz, réteghez tartozó háztartások között éppen az élelmiszerekre és élvezeti cikkekre költött forintok összege tesz erős különbséget, másféle kiadásaiknál nincs akkora eltérés, mint itt. 1

Az előbb említett képletes kétezer — vagy nagyevőknél ezer — forint azért szabad rendelkezésű része a jövedelemnek, mert saját belátása szerint dönt a család arról — közösen vagy egyénileg, hol mi a szokás —, mire fordítsa. Gyűjtsék-e új tv-készülékre,

külföldi utazásra, a gépkocsi majdani cseréjére, vegyenek-e a nagyfiúnak cipőt vagy inkább a kislánynak a maga kinézte import pamutruhát, esetleg Kovácsné sóhajait kellene méltányolni, a már-már halaszthatatlan ágyneművásárlás érdekében? Ami bizonyos: a családok döntő részénél a kielégítésre váró igények mindig messze meghaladják azt a tényleges lehetőséget, amelyet a jövedelem szabad rendelkezésű része

fölkínál, azaz a családok döntő része érzi úgy, hogy neki erre sem, arra sem telik. Furcsa módon éppen azért > érzik ezt a családtagok, mert meglehetősen tágak a választási lehetőségek terepei!

Kizárólag költség ?

Ezernyi alakja lehet ugyanis a forintok árura, szolgáltatásra váltásának, hiszen a bankók átalakulhatnak horgász- felszereléssé, konyakospalackká, irhabundává és gyermekcipővé, bútorrá, szőnyeggé, színes televízióvá, könyvekké, hanglemezekké, gépkocsivá éppúgy, mint füstszínű üveggé a nyaraló verandáján, fűnyíró géppé, külföldi utazás fedezetévé, méregdrága parfümmé, a gyereknek videojátékká, de lehet a pénzből tapéta is a hálószoba falán. Szinte bármivé lehetnek tehát a forintok, amire igényünk van, s amire

— el ne feledjük! — a munkánk alapján telő pénztárcánkból futja.

Érdekes és jellemző módon az emberek egy része — s éppen nem a keveset keresők

— azért tartja jövedelmét kicsinynek —'"semmire nem elégnek” —, mert korábban hozott döntései fölemésztik forintjait. A hiteltörlesztés, a gépkocsitartás, a nagy értékű tartós fogyasztási cikk, a külföldi utazás, a nyaraló karbantartása, a családi ház központi fűtése az illető szemében kizárólag költségként jelenik meg, s az érintett személy, család-elfeledkezik azok életkörülményeket javító — életszínvonalat növelő — hatásáról, s csakis azt hangoztatja, hogy mire ő kifizeti a „kötelezőt”, alig vagy egyáltalán nem marad szabad rendelkezésű pénzei Ismét egyszerű példával élve: a megyében kétszeresnél is több személygépkocsi jut a szellemi foglalkozásúak minden száz háztartására, mint a munkásosztályhoz tartozó családoknál. Meglepő-e, hogy előbbieknél az .égy főre vetített közlekedési kiadások két és félszeresét teszik ki az Utóbbiaknál kimutatható összegnél? Avagy természetes, hogy mert több a gépkocsi, a kiadás is nagyobb, nagyo-bb azért is, mert e családok jövedelmi helyzetük következtében könnyebben, gyakrabban beleülnek a járgányba?!

Az ilyen és a hasonló esetek, példák arra mutatnak, hogy a jövedelmek értékelése

— és a különböző kiadási csoportok egymáshoz viszonyított arányának megítélése — meglehetősen szubjektív moz//Juden szem hasznosítható

zanatok sorozatából áll. S a szubjektív véleményekkelazért nehéz vitatkozni, mert azok mindig az egyénit vetítik rá az általánosra, míg mi az általánost — az átlagost — tudjuk felmutatni, abból következtetve az egyénire.

Különböző számítások és becslések szerint a megyében élő családoknál — figyelemmel az osztály- és rétegtagozódásra, a foglalkoztatási szerkezetre, a keresők és az eltartottak arányára, a más megyékhez mérten az ún. kettős jövedelmű háztartásoknak a nagy számára az összes háztartáson belül — a szabad rendelkezésű jövedelemhányad tág határok között mozog — három és hatvan százalék, a két végletet említve —, ráadásul gyakran változik, mert hiszen a fizetésetnelés éppúgy befolyásolja, mint az eltartottak és a keresők arányának módosulása a családban stb. Ez a jövedelemrész a bérből élő családoknál átlagosan tíz és huszonöt százalék között helyezkedik el mostanában, kisebb, mint volt a hetvenes évek végén, figyelemmel a kötelező, illetve az állandó kiadások — ismert árnövekedésekhez kapcsolódó — emelkedésére. A mondat befejező részével arra utaltunk: a jövedelem- és az árpolitika szoros egységet kell, hogy alkosson — amint arra nyomatékosan rámutatott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1984. április 17-i ülése, a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről határozva —,, azaz lényegesen befolyásolja a jövedelmek felhasználását, a kiadási csoportok súlyának változását.

Ei hosszú út

Kézenfekvő: ha emelkednek a kötelező és az el nem kerülhető állandó kiadások, akkor zsugorodik a szabad rendelkezésű jövedelem, ameny- •nyiben a jövedelmek változatlanok maradnak. A reagálás erre sokféle lehet. így például a kiadási szerkezet módosítása — az olcsóbb élelmiszerek keresletének emelkedése, az iparcikkvásárlások csökkentése —, a megtakarítások mérséklése, vagy — és — a munka- jövedelmek növelése, de csakis a társadalom számára értékesebb teljesítmény fejében. Talán fölösleges is leírni: hosz- szú távon ez az utóbbi az egyedül járható — a közérdeknek és az , egyéni érdeknek egyaránt eleget tévő — út a jövedelmek, s azon belül a szabadon felhasználható forintok gyarapítására.

M. O.

Környezefiúik

védelmében

A világ sok más országához hasonlóan, nálunk is nagy gondot fordítanak a környezetvédelemre. A zöldellő erdők, a tiszta vizű folyók és tavak bizonyítják, hogy a környezetvédelemre fordított milliók megtérülnek. A képen: Ádám Bé- láné detergenst határoz meg a Közép-Dunavölgyi Vízügyi igazgatóság laboratóriumában.

r

Árubemutató

Hiánycikk veti

Csaknem 200 fővárosi, Pest megyei és Fejér megyei kisiparos termékeiből nyílt bemutató szombaton Budapesten a Marcibányi téri művelődési közpóft tbán. Ennek célja, hogy megkönnyítse a kiskereskedők árubeszerzését, ' a kisiparosok pedig tájékozódhassanak az igényekről,

A kiállított vas-, műszaki és elektronikai cikkek bizonyítják, hogy a vállalkozó kisiparosok gyártanak már egyebek közt gépkocsi futómű-alkatrészeket és szerkezeti darabokat, például termosztátokat és megszakítókat is.

A bemutató ruházati része széles skálájú: a régimódi, ma már ritkán keresett termékektől a legdivatosabb ruhákig mindenre akad gyártó. Az ajándékcikkek között sok minden megtalálható az olcsó bazárárutól az igényes kivitelű kerámia dísztárgyakig.

Olyan termékek láthatók, amelyeknek gyártásáraakiske- reskedők vállalkozó kisiparokat keresnek, mert hiánycikkek. A bemutatón hétfőig naponta 9—18 óráig várják az érdeklődőket.

mmák hét HfRi^BHín

IJESZTŐ

© Az országgyűlés ipari bizottsága a műszeripar helyzetét tekintette át. © Lezajlott a fővárosban a fotó-, optikai és műszaki régiségek árverése. © Nemzetközi műszaki könyvkiállítás nyílt a Budapesti Nemzetközi Vásár területén. © Tatabánya adott otthont a múzeumigazgatók háromnapos országos tanácskozásának. © A hét híre az is, hogy Kecskeméten megnyitották a Magyarországi madárijesztők című kiállítást.

Eteti az egyik ember, a másik irtja; madársors. A természetvédelmi őrs tagja, a pöttöm srác hóban térdig gázolva tölti meg az etetőket, a másik gyerek meg légpuskázza a kertek hasznos szolgáit. Fészket óv az egyik felnőtt, a másik kirabolja, elrombolja. Villanásnyi részlete ember és természet Janus-arcú viszonyának. Ennek a viszonynak vannak szép, vonzó elemei, de ijesztőek, taszítok úgyszintén. Amiből már eleink megsejtettek valamit, hiszen például az 1879-ben alkotott első erdőtörvény rendelkezett bizonyos madarak védelméről is, mert már akkor ritkulni kezdett a szárnyaló sereg. Ritkul azóta is.

Sokféle rendje van a madarak osztályának: énekesmadarak, búváridomúak, vöcsök-, gólya-, lúd-, lile-, galamb-, lappantyúalkatúak, egyebek között. A hazánkban előforduló legtöbb madárfaj védett. Ma már. Ennek — is — köszönhető, hogy a megyében az évtizedek óta fogyatkozó gólyaállomány lassú gyarapodásnak indult. Gyarapodásnak, bár kevesen tudják, a természetvédelmi hatóság engedélye kell a fehér gólya fészkének eltávolításához, de még áthelyezéséhez is, holott ez alapvető ismeretanyag lenne. Miként kérhetnénk akkor számon-a másféle ismereteket?! i-Azt például, hogy a rohamos fogyatkozás okán a fokozottan védett madarak között van a sziki pacsirta, a túzok, a békászó sas, a holló, a gyurgyalag és Bubo bubo, azaz az uhu is, belőle egy példány pénzben kifejezett értéke 30 ezer forint, a nagykócsagé, a réti sa- 'sé 50 ezer ... Illene, kellene mindezt tudni? Nem; ^okvetlenül. Csak akkor azon Wrn kell csodálkozni, ha a kámaszfiú „ügyessége”, a befogott, kitömött madarak gyűjteménye egy gépkocsi órába került a családnak ... Mert bár a madár- az állatábrázolások közül a leggyakoribb a népművészetben, a hozzájuk való viszonyunk nélkülözi a művészi harmóniát. A II. nemzetközi ornitológiái kongresszust ugyan Budapesten rendezték meg — 1891-beh —, de csak 1902-ben sikerült Párizspan tető alá hozni az európai államok nemzetközi madárvédelmi

egyezményét, amit hazánkban 1906-ban cikkelyeztek be törvénybe. Meglehetősen lassan mozdultak előre a dolgok a múltban is és ma sem beszélhetünk szárnyaló sietségről, ami a kóbor, a vándor-, a vonuló madarak sorsát, óvását, megmaradásuk, szaporodásuk elősegítését illeti. A megye börzsönyi, budai, ócsai, valamint Pilis tájvédelmi körzeteiben ugyan a madarakra is érvényes a féltő gondoskodás, de e hektároktól gyakran messzire esnek a védelem alatt nem álló ezer meg tízezer hektárok, amelyeken némelyek úgy hiszik, mindent szabad. Valaha a barhentszövö takácsok tilalmakkal védték madaras mintáikat, de nekünk már rá kellett jönnünk: csak tilalmakkal nem jutunk előbbre. Érteni kellene a természet logikáját és szeretni változatos szépségét. Ijesztő azonban, e logika, e szépség sokakat mennyire nem érdekel. Számukra, visszariasztásukra milyen emberijesztőket kellene felállítani?!

Földbe ütött, kereszt alakra ácsolt fa, ez volt a leggyakoribb a mára főként a kiskertekbe visszaszorult madárijesztők váza. Elhordott ruhák, rongyok, kalpagok lengedeztek rajta. Amint a vetés fölött kihúzott zsinegen ugyanezt tették a minél tarkább rongyszalagak, a csillogó darabok, a zörgő, bádoglemezek. Szolgált eszközként ''a döglött madár — legtöbbször szarka, varjú, seregély, csóka volt a nem kérdezett közreműködő — karóra függesztett teste, a széltől hajtott kerep-» lő, az ember rázta csengő, verte kolomp, tekerte kereplő, no és durrogott a puska is, sőt némely helyen az ágyú... Az ijesztés, a riasztás és a pusztítás között nagy a különbség! Az egyik védi a majdani vagy a már beérett termést, a másik azt kisebbíti, ami szintén az ember kincse. ' Az anspicium, azaz a madárjóslás szerint a bakói repülő madarak szerencsét hoznak, a jobbról repülők viszont balszerencsét jeleznek. Így volt ez az ókori rómaiaknál, mert a görögöknél érmen a fordítottját hitték. Miben higgyenek azonban a madarak, hogy sorsuk mindig a balról repülőké lehessen?!

Mészáros Ottó

A gazdaság, a természet az élete

szeptemberben már vasdiplomás

Szép hagyományt teremtett a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége azzal, hogy minden évben családias ünnepségen köszöntik a 90 éves mérnököket. Az idén az MTESZ székhazában találkozott az aranyokleveles mérnökök köre 90 éves tagjaival.

Kukoricskonfereítcia

A kukoricatermeszjés és -fel- használás helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről tanácskozó székesfehérvári országos konferencia részvevői — háromnapos programjuk befejezéséül — a kukorica ipari feldolgozásával ismerkedtek meg a szabadegyházi izocukor- és szeszgyárban. A három éve átadott korszerű feldolgozó üzemben évente 141 ezer tonna kukoricát dolgoznak fel, s bonyolult kémiai eljárásokkal ebből a mennyiségből — szinte a mag teljes egészét hasznosítva — 49 500 tonna izocukrot, 200 ezer hektoliter finomszeszt, 9200 tonna kukoricacsírát, 6300 tonna giu- téníakarmányt és 29 500 tonna granulált takarmányt állítanak elő. Termékeik mindegyike importárut pótol, s külföldön is jól értékesíthető. A gyárba szállított kukorica egy része különféle takarmányok formájában visszakerül a gazdaságokhoz: a baromfik, a sertések. szarvasmarhák és a juhok takarmányozásához használhatók a magas fehérjetartalmú és tápértékű takairmánytermé- kek.

Azóta (1932-ben volt ez) ott élek. Igaz, ma már teljesen egyedül, mert a feleségem 1961-ben meghalt. Gyerekünk nincs, de sohasem gondoltam az újra nősülésre.

Racsek Imre Nagykállón és Hódmezővásárhelyen 4 évig élt s tanított. A váci, volt Mária-udvari gazdaságban a második világháborúig dolgozott. A felszabadulás után saját gyümölcsösét, szőlőjét művelte, majd 1952-től ismét állami szolgálatba léptem — fogalmazza meg ő maga. Az Országos Villamosvezeték Vállalattól ment nyugdíjba 1962- ben.

— Ne gondolja óm, hogy mindig csak alszom! Tavaly októberben még a Duna közepén eveztem, fel egészen Leányfaluig, meg úsztam. A

Szeptemberben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem évnyitóján Racsek Imre a vasdiplomát veheti át.

El. E.

vízben nincs szükségem ezekre a görbe botokra! — Sikerek, kudarcok, mindkettőbő! bőven kijutott a 90 év alatt.

— A legnagyobb sikerem, hogy a két háborúból hazakerültem. A baromfitenyésztéssel a vásárhelyi kiállításon még díjat is nyertem! — A nagy és a kisebb dolgok, a régmúlt és a ma, szépen egymás mellé rendeződnek. Rácsok Imre szívesen meséli, hogy a burgonyája már virágzik, és még most is van saját tenyésztésű tyúkja — de szégyenlősen hozzáteszi: ezt nehogy megírja! — S legyint egyet. Miért is ne? Hiszen a gazdaság, a természet, éz az ű élete. Vácott a szomszédok, ismerősök zárkózott, magányos öregembernek tartják. Ifjabb pályatársai azonban, akik ismerik munkásságát, szakmai tudását, tisztelettel szorítanak vele kezet.

Racsek Imre 1919-ben kapta kézhez diplomáját a Keszthelyi Gazdasági Akadémián. Agrármérnök. Egész életében a gyakorlati dolgok érdekelték, de mert minden siker alapja a jól elsajátított elmélet, később is’ továbbképezte magát. Gyümölcstermesztéssel, szőlészettel és borászattal foglalkozott.

— Nem lettem erdész, mint ahogy gyerekkoromban szerettem volna, de nem kerültem messze a fáktól. Hiszen a gyümölcsfák tavaszi virágzásánál nincs szebb látvány a világon! — mondja. — Nagyuradalomban is dolgoztam. Somogy országban az öreg1 aki grófnál, segédtisztként. Már- már intéző lehettem volna, amikor megismerkedtem a feleségemmel, s Vácra nősültem.