Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

IfM. I 1984. MÁJUS 5., SZOMBAT 3 Kiváló vállalatok Pest megyében (Folytatás az 1. oldalról.) Ám a gazdaságok időben ki­tűnő munkát adtak — ősszel és az idén tavasszal —, s ez biztosítéka annak, hogy a ti- zenötmillió tonna gabona meglesz. Ugyanakkor a hús­termelési programot is teljesí­teni kell. Az eddigi eredmé­nyek azt jelzik (jók a nagy­üzemek és a háztájik teljesít­ménye), hogy itt sem lesz fennakadás. Piacpolitikánkról szólva hangsúlyozta, hogy minőségét, versenyképes áron kell kínál­nunk kivétel nélkül minden vevőnek. A gazdaságirányítás fejlesztésében a vállalatok na­gyobb önállóságot kapnak. Cél az, hogy minél kevesebb irá­nyító szervezet nehezedjen a vállalatokra, de érvényesüljön a megfelelő ráhatás, a nép­gazdaság igényeinek közvetíté­se. Tény azonban, hogy nem­csak a kormányszerveknél kell a munkát egyszerűsíteni, a bürokráciát csökkenteni, ha­nem a vállalatoknál is. Az anyagi érdekeltségnek pedig az üzemi demokrácia fejlesz­téséhez, a kritikai szellem erő­sítéséhez, a jobb munka- és üzemszervezéshez kell hozzá­járulnia. Abban az ágazatban, ahol a szellemi és szakmai ér­ték akkora, hogy képesek a jeladatokkal megbirkózni. A herceghalmiakról szólva kiemelte, hogy mindig a tíz legjobb, olykor az öt legjobb gazdaság között vannak. Nye­reségük impozáns, szarvasmar­ha-tenyésztésük példás. Tanul­ni lehet tőlük. Beszéde végén átadta az oklevelet, mely a kiváló cím elnyerését tanú­sítja Góg Mátyásnak. Ezt követően került sor a jó munka elismerésére, öten Kiváló munkáért miniszteri elismerést vehették át Váncsa Jenőtől: Fekete Lajos, id. Jó- zsa Ferenc, Németh Józsejné, Szegfű Gyula és Varga János. Hatan a Kiváló dolgozó jel­vényt, míg a vállalat kiváló brigádja elismerést négy bri­gád kapta meg. Befejezésül a helyi általános iskola 2988-as számú Kossuth Lajos úttörőcsapatának tag­jai, illetve a kisdobosok mond­tak köszönetét a patronálásért. Végül fővárosi művészek ad­tak műsort a gazdaság dol­gozóinak. V. E. A sikert nem adták ingyen A Nagykőrösi Konzervgyár is Kiváló vállalat lett. A cím­átadó ünnepséget az Arany János Művelődési Központban tartották. Az eseményen részt vett Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, a tele­pülés országgyűlési képviselő­je, dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára, Vanek Béla, az ÉDOSZ titkára, s Pásztor Ist­ván, a Nagykőrös városi párt- bizottság első titkára, valamint Kocsis Jánosné, a városi ta­nács elnöke. Fő céljukat, az export dina­mikus növelését minden relá­cióban elérték, sőt túlteljesí­tették,. . úgy, hogy megfelelő munkaszervezéssel, az áruala­pok változtatásával, nagyobb hatékonyságú termeléssel ele­get tettek a különböző piacok követelményeinek. Az idei esztendő újabb fel­adatok elé állítja a gyár kipró­bált kollektíváját, de — mint azt Görbe Ferenc igazgató hangsúlyozta — van erő, van még tartalék, s közös érde­keltség a még jobb munka. Gyenes András, a Központi Bizottság üdvözletét tolmácsol­va felszólalásában rámutatott arra: sikert nem adták ingyen, s hogy a mai nehéz, bonyolult feltételek között is lehet pro­dukálni, azt ez a vállalat _ is bizonyította. Ezt követően nyújtotta át az igazgatónak a Kiváló vállalat kitüntető cí­met igazoló oklevelet. Dr. Ara­tó András, a megyei és városi pártvezetés nevében köszön­tötte a kollektívát. A bensőséges ünnepség elis­merések átadásával fejeződött be. A Vállalat kiváló brigád­ja kitüntetést 18, a Kiváló if­júsági brigád elismerést egy kollektíva kapta meg. Eredményes termékváltás Az idén, huszonharmadszor — azaz fennállása óta szinte minden esztendőben — része­sült a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat vala­milyen kitüntetésben. Tegnap délután Somosköi Gáborné, a HVDSZ központi vezetőségé­nek titkára adlta át az elisme­rő oklevelet a vállalat kollek­tívájának, beszédében meg­köszönve munkájukat. Az el­ismerő szavakhoz csatlakozott Vágyölgyi József, a Pest me­gyei Tanács általános elnökhe­lyettese. Az ünnepségen jelen volt Lörincz András, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának osztályvezető-helyet­tese is. Tavaly a 4 százalékos lét­számcsökkenés ellenére ért el a vállalat 1 milliárd 166 mil­lió forint árbevételt — emelte ki eredményeik közül Édes István vezérigazgató. Az írószer, a vegyi- és a nyílászáró-szerkezeteket ké­szítő gyáregységekben több, mint egymillió forintot ter­melt meg egy ember, egy év alatt. A solymári gyáregység termékváltásának sikerét bi­zonyítja, hogy ma már PEVDI műanyag ajtók, ablakok lát­hatók a Gellért Szálló, a Mar­gitszigeti Nagyszálló és ha­marosan a Budapesti Közgaz­dasági Egyetem épületében is. Dr. Dankó János, az Ipari Minisztérium főosztályvezető- helyettese a vállalat 11 dolgo­zójának nyújtotta át kiváló munkájáért; a miniszteri ki­tüntetéseket. A pilisszentiváni Egyetértés 2. brigád vezetője a kollektíva nevében. a Szak­ma kiváló brigádja és a Nem­zetközi munkaverseny élenjá­ró brigádja kitüntetéseket ve­hette át, Somosköi Gábornétól. Drávái Alajosné, a bőrdíszmű szakmunkása egyéni kitünte­tést kapott a nemzetközi mun- kaverseny-mozgalom vezető­ségétől. Rekordidő alatt épült A budaörsi tanács építőipa­ri és költségvetési üzeme ve­zetőjének, Sári Gábornak teg­nap délután dr. Kócsó lllésné, a HVDSZ központi vezetőségé­nek titkára átadta az elisme­rő oklevelet, és megköszönte az üzem kollektívájának lel­kiismeretes munkáját. Az üzem telephelyeinek látogatá­sával egybekötött ünnepségen jelen volt Szives , Lajos, az ÉVM kommunális főosztályve­zető-helyettese, Bot János, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának munkatársa, Wächter Roland, a Pest megyei Tanács építési és vízügyi osztály he­lyettes vezetője és Alaga Gyu­la, a HVDSZ Pest megyei Bi­zottságának titkára is. Családi házak, lakások, or­vosi rendelők, óvodák, iskolák építésében, korszerűsítésében vettek részt az elmúlt évek­ben; a költségvetési üzem volt a generálkivitelezője annak a betonyp elemekből készült 150 személyes óvodának is, ami az új módszerrel 76 nap alatt épült fel. Szilágyi Károly, a szolgálta­tást kiegészítő üzemegység vezetője kiváló munkájáért miniszteri kitüntetésben ré­szesült, melyet ugyancsak dr. Kócsó lllésné nyújtott át. Emlékezés Rodnófi Miklósra Radnóti Miklós, a magyar antifasiszta és egyetemes líra egyik legkiválóbb képviselője 75. születésnapja alkalmából sírjánál koszorúzási ünnepsé­get rendeztek pénteken a Me­ző Imre úti temetőben. Az emberi és művészi helytállás kiemelkedő szép példáját örökül hagyó költő sírján a tisztelet, a megemlé­kezés koszorúit helyezte el a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya nevé­ben Tétényi Pál osztályve­zető és Radics Katalin osz­tályvezető-helyettes. A Műve­lődési Minisztérium képvise­letében Tóth Dezső miniszter- helyettes és Rátki András fő­osztályvezető koszorúzott. A Magyar Írók Szövetsége nevé­ben Fodor András alelnök és Jovánovics Miklós főtitkár, a Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetsége képvisele­tében pedig Tömpe István alelnök és Boldizsár Iván or­szágos bizottsági tag. Az em­lékezés virágait helyezte el özvegye, valamint a költő ne­vét viselő budapesti és jános­halmi iskola több képviselője. Megemlékeztek a költőről a XIII. kerületi Radnóti Mik­lós utca 45. számú házának falán elhelyezett dombormű­nél is. (összeállításunk az év­fordulóra a 9. oldalon.) Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa A gazdaságirányítás részesei 2 A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott. A tanácskozást Gáspár Sándor, a SZOT el­nöke nyitotta meg, majd Méhes Lajos, a SZOT főtitká­ra az MSZMP Központi Bizottságának április 17-i ülé­séről tájékoztatta a tanácsülést, összefoglalót adott a nemzetközi politikai helyzetről, majd a gazdaságirányí­tás továbbfejlesztésének feladatairól szólt. Utalt arra, hogy a gazdaság- irányítási rendszer továbbfej­lesztésére a kormány munka- programot készít, s ebben a munkában o szakszervezetek is aktívan részt vesznek. Er­ről a programról a SZOT egyik őszi ülésén alkalmuk lesz véle­ményt mondani a SZOT tag­jainak. A továbbiakban arról beszélt, hogy a gazdaságirá­nyítási rendszer korszerűsíté­se gazdaságpolitikai felada­taink hatékonyabb megvaló­sítását kívánja jobban ösztö­nözni, mert az életszínvonal­politikai elképzeléseket is csak ezek alapján lehet megvalósí­tani. A jobb munkához azon­ban nem kell megvárni a majd megszülető intézkedése­ket. Már a mai eszközök, le­hetőségek felhasználásával is lehet jobban dolgozni. A főtitkár hangsúlyozta, hogy az irányítási rendszer to­vábbfejlesztéséből megfelelő következtetéseket kell levonni a szakszervezetek számára is. Ezért a Központi Bizottság ál­lásfoglalásának megvalósítá­sához ki kell dolgozni a szak- szervezetek tennivalóit. A SZOT főtitkára emlékez­tetett arra is, hogy a gazda­ságirányítási rendszer tovább­fejlesztésével kapcsolatos fő feladatok elsősorban a mun­ka tartalmában fognak jelent­kezni. Mint mondotta, csupa ismerős kérdés kerül elő: a veszteséges termékek gyártá­sának megszüntetése, a vesz­teséges, alaphiányos vállalatok rendbetétele, a teljesítmény­különbségek érzékeltetése a nyereségben, személyi jövedel­mekben. A kezdeményezések­ben nagy a szerepük a szak- szervezeteknek is, hiszen a vállalati önállóság növelésével az érdekképviselet mozgáste­re bővül, növekszik a tagság, a testületek, a tisztségviselők helyi szerepe. Nem kis feladatok várnak a szakszervezetekre a nagyobb munkahelyi és társadalmi fe­gyelem megteremtésének elő­segítésében, a társadalomban fellelhető vadhajtások, bár­mely formája elleni fellépés­ben. Ez is érdekvédelem — mondotta a főtitkár. Méhes Lajos hangsúlyozta: a szocialista munkaverseny nagyszerű eredményeket ho­zott. Nem szabad megengedni, hogy átmeneti nehézségek miatt helyenként a mozgalom értéked, hivatása háttérbe szo­ruljon. Arra van szükség, hogy a munlkaversenyt — megtisztítva minden formali­tástól — élővé, elevenné te­gyük, hogy betöltse azt a sze­repét és értékesíthesse azt az erőt, amit a szocialista tár­sadalom építésében jelent. További napirendi pontként az 1984. évi népgazdasági terv eddigi teljesítését és a továb­bi feladatokat vitatta meg a tanácsülés. Gál László, a SZOT főtit­kárhelyettese, a napirendi pont előadója elmondta, hogy az idei tervek vitájában a bi­zalmi testületek mindenekelőtt azt vizsgálták, hogy a változó feladatokhoz hogyan lehet rugalmasabban megteremteni a munkafeltételeket is. A ko­rábbiaknál nagyobb számban fordult elő, hogy a bizalmi testületek a tervek átdolgozá­sát, módosítását javasolták. A bérgazdálkodásban a ko­rábbiaknál kisebb volt a bi­zonytalanság, mivel a szabá­lyozás az idén lényegében nem változott. Rendkívül nagy az érdeklődés ,a kísérleti bérsza­bályozás iránt, amit újabb 72 vállalat 130 ezer dolgozója számára vezettek be. Ezeken a helyeken nagyobb kereseti le­hetőséget biztosítanak a dol­gozóknak, de a bérköltség drá­gulásával vállalják ennék gaz­dasági kockázatát is. Ebben a bérezési formában szigorúan ügyelni kell arra, hogy több­letbért csak több, jobb mun­káért fizessenek. Az idei szociális tervek sze­rint a vállalatok törekvése, hogy megőrizzék az eddig elért ellátási színvonalat. Ked­vező, hogy emelkedett a jólé­ti és kulturális alap úgyneve­zett fejkvótája, s lehetővé vájt az is, hogy ezt az alapot a jó­léti intézmények bérbeadásá­ból származó bevételekkel és a társadalmi munka ellenér­tékével is bővítsék. A válla­latok és intézmények valami­vel nagyobb lakásépítési alap­pal rendelkeznek, mint az előző évben, összesen mintegy 150 millió forinttal, de az árak emelkedése miatt ez nem teszi lehetővé a korábbinál több, lakás építését. A SZOT főtitkárhelyettese ezután részletesen szólt a nép­gazdaság első negyedévi ered­ményeiről és utalt arra,^ hogy a termelés külső és belső fel­tételei összességében valami­vel kedvezőbbek, mint a múlt év hasonló időszakában. A to­vábbiakban arról beszélt, hogy a vállalatok többsége a szo­cialista munkaversenyben rej­lő lehetőségeket is jobban ki akarja használni, ezért a ver­senycélokat jobban összehan­golták a sajátos vállalati fel­adatokkal. Sok értékes mun­kafelajánlást tettek a dolgozók hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére. Gál László beszédét vita követte. A tanácsülés a beszá­molót egyhangúlag elfogadta. Szervezeti és személyi kérdések Ezután a tanácsülés szerve­zeti és személyi kérdésekben döntött. A SZOT munkavédelmi osz­tálya helyett létrehozta a SZOT munkavédelmi, társada­lombiztosítási és egészségügyi osztályát. Timmer Józsefet, a SZOT titkárát — érdemei elismerésé­vel, SZOT tagságának érintet­lenül hagyásával —, felmen­tette SZOT elnökségi és tit­kársági tagságából, valamint SZOT-titkári funkciójából, mi­vel nyugállományba vonul; dr. Bukta Lászlót, a SZOT köz- gazdasági és életszínvonalpo­litikai osztályának vezetőjét megválasztotta a SZOT elnök­sége, valamint titkársága tag­jának és a SZOT titkárának; Szlovatsik Károlyi, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztá­lyának vezetőjét megválasz­totta a SZOT titkárságának tagjává; Gerő Jánost, a SZOT pénzügyi és gazdasági osztá­lyának vezetőjét — érdemei­nek elismerésével — felmen­tette osztályvezetői beosztásá­ból, mivel nyugállományba vonul: Pintér Györgyöt kine­vezte a SZOT pénzügyi és gazdasági osztályának vezető­jévé; Főcze Lajost, a SZOT munkavédelmi osztályának ve­zetőjét kinevezte az újonnan létrehozott SZOT munkavé­delmi, társadalombiztosítási és egészségügyi osztályának veze­tőjévé. Elvszer megkérdezte az édesanyá­mat Andris: ugye a Péter hazudik, te nem vagy zsidó?! Döbbent csend ült a békés kony­hára, ahol főtt az ebéd. Mit lehet erre felelni? Nekünk nincs vallá­sunk. Mi kommunisták vagyunk. De a háború előtt, mégiscsak ... Ezért deportálták bennünket. És hogyan értessük meg a tízéves gyerekkel, mi az, hogy deportálás? Bárhogy is van, a gyerek választ várt. És mi is: miért ijedt meg a fiú attól, ha netalán anyám mégis zsidó? Honnan érezte meg évekkel a felszabadulásunk után, hogy ez a szó rosszat, Péter szemében — aki ugyancsak gyerek —, nagy elítélen­dőt takar? ölembe ültettem a fiamat és meg­próbáltam a lehetetlent. Megmagya­rázná a váilágégést és benne a fasiz­mus egyik iegszörnyűbb tettét: élő emberek százezreit gázkamrában pusztították el. Azt hiszem beszéltem neki az auschwitzi égbenyúló kémények fe­kete füstjéről. A különválasztott anyákról és gyermekeikről. A ko­pasz, idegen rongyokba bújtatott muzulmánokról. S megpróbáltam jóllakottam felidézni, milyen ször­nyű az éhezés, a szomjúság kínja. Akkor egyszer. És azután soha többet. Később, ha együtt néztünk háborús filmeket, oroszországi hó­mezőt. 1 ág erlb a rak kokat, csontig fo­gyott, csíkos ruhás áldozatokat, még a lélegzetem is visszafojtottam: mit kérdez majd a fiam ... örültem, hogy ritkán kérdezett. Ami fái. ami nem múlandó, azt mél ven belül hor­dozza az ember. Árnak nincs szava. S ha méeis van. erőtlen. Azt elmon­dani, milyen mélyre tud süllyedni Hä kérdeznek, hä kérdeznek... az ember? Képes szemétkupacokban ételt kaparászni? S valóban az alja- sodott-e le, aki krumplihéjat kuta­tott, vagy aki oda juttatta? Milyen a szomjúság elbeszélve? S az a pil­lanat, amikor a Zähl—Appelt álló, csak akkor képes moccanni meggérn- beredett lábával, ha odébb lökik ... Miért kellene azt tudnia a gyerek­nek, hogy az az idegesség, ami min­dig ott vibrál az emberben az auschwitzi, a bergen-belseni, a buchenwaldi, a daehaui lágereikben vette be magát kigyógyíthatatlanul a szervezetbe. Akik frontot jártak, vagy átlépték a félelmetes kapukat az Arbeit macht frei álnak jelszó alatt, min­denkinél jobban félnek a háborútól. Szívükig hatol minden hír, ha masz- szi Nicaraguábóil, Vietnamból vagy Afrikából jön is: ahol ma is lábbal tiporják az emberi jogokat, ahol bőmyakúak, vagy más társaik bizo­nyítják, mily olcsó az imperializ­mus számára az élet. A fiam már meg tud felelni ezekre a kérdések­re, de unokáinknak újra magyaráz­ni kell majd. Mert egyszer ők is kérdeznek, s a múltat, bár jó lenne, nem tudjuk végképp eltemetni. Nem. A fasiz­mus sökmtllió embert ölt halomra. Kommunistákat, cigányokat, zsidó­kat, ártatlan katonákat. Mindent, mindenkit elsöpört útjából, ami a nagy német élettér, a fajelmélet ér­vényesülését akadályozta. Négy év­tized múltán tanúi vagyunk annak, hogy ifjúságunk mennyire bújja annak a kornak történelmét. Szem­besíteni az otthon hallottakkal a tör­ténész tanulmányát. A filmeket, a színdarabokat a memoárokkal. Sza­porodnak a művek, a fiatalság, akár az első világháború történetét, vagy a törökdúlást, kíváncsian tanulmá­nyozza. Ám ahogyan okulni kell a régi korok tanulságaiból, úgy a közel­múlt történelme még inkább figyel­meztet. Még inkább! Mert ma is él az imperializmus. A tőke kíméletle­nül keresi elveszett piacait. Milliók éheznek ma is dús földünkön, mil­liók rettegnek, holnapra marad-e hajlék felettük. Iszonyú helyi há­borúk dúlnak, aknák robbannak, s akadnak akik szervezkednek: szaba­dítsák ki a fasiszta hóhért, Hesst életfogytiglani börtönéből... Vannak ma is olyanok, akik a fa­sizmus bűnéül csak a zsidókérdést róják fel. Nem mintha nem lenne egymiagában is szörnyű a fajüldözés, de tudni kell, a fasizmus és a min­den idők legszörnyűbb fasizmusa, a hdtLerd nácizmus, nem elégedett meg a haláltáborokban megsemmisített zsidó életekkel. Lerohanta egész Európát, leigázta a kis népek sorát és úgy hitte, meghódíthatja az egész világot. Milliók haltak értelmetlenül e célért. Négy évtized múltán ezért emlé­kezünk a rémtettekre. E napokban éppen a deportáltak elpusztult százezrei előtt hajtjuk meg főnket, szerető tisztelettel. Ez újságban külön felidézzük End­re Lászlónak, a gödöllői járás fajvé­dő főszolgabírójának, Pest megye al­ispánjának, hazánk hitlerista meg­szállása idején a deportálás meg­szervezőjének, a Szálasi-rémuralom államtitkárának átkos emlékét. E megyéből összegyűjtött ezrek — Pá­céiról, Rákosliigetről, Rákoshegyről, Rákoskeresztúrról, Maglódról, Gyömrőről, Nagykátárói... indul­tak a halálba egyetlen szavára, S indultaik a front poklába a jobb sors­ra érdemes katonák... Az emlékezés nem pihen meg a marha vagon okba zsúfolt tömegeknél, a toloncházakba zárt kommunisták­nál —, meg-megtorpan a fasizmus rémitetteinek minden állomásánál. S azoknál, akik e sötét napokban is emberségesek tudtak maradni. Akik reményt tudtak csiholná, ahol már semmi remény sem maradt. Fényt tudtak lopni a vaksötétségbe. Mert felemeltek egy batyut. Mert sírni mertek a csendőrök előtt. Mert el­dugtak egy holmit, hogy netán egy­szer visszaadhatják... Mert a hitleri fasizmusnak nem si­került kiölni, ami emberi. Csak az a vigasztalan szomorúság telepszik tel­kemre; kevesen maradtunk, akik ezt tanúsíthatjuk. Százezer számra pusztultak el, akik nem élhették meg az új világot. Akik tehetségük­kel szolgálhatták volna az emberi­séget. Akiknek névtelen sírján virág jel­zi: nem feledték őket. S akiknek sír­juk sincs, virág sem juthat, azoknak csak egy gondolat. Egy percnyi em­lékezés. Kertész Ágnes Többletbért csak jobb munkáért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom