Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-25 / 121. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM 1934. MÁJUS 25., PÉNTEK Érzék a itffiidenroap&k terheit iliiiiapra mm jé, ami ma még az A hírt már közöltük: a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a Termelőszövetkezetek Országos Taná­csával egyetértésben a tavalyi országos gazdálkodási versenyben elért eredményei alapján a Kiváló Termelő- szövetkezet címet adományozta az ecscri Rákosmezeje Mgtsz kollektívájának. A kitüntetést ma délután két órakor ünnepi zárszámadó közgyűlésen adják át a szö­vetkezet központi telephelyén. Ebből az alkalomból kép­zőművészeti kiállítás nyílik az irodaház tanácstermé­ben, s felavatják a nemrégiben elkészült új raktárépü­letet is. A felhők a földet söprik, előttünk zápor mossa a be­tont. Kétoldalt a búza-, meg a lucernatáblák szinte szemmel láthatóan nyújtóznak az üdí­tő eső után. Zöld díszbe öltö­zött a határ. A központi épü­letek közötti parkban tócsák­ban áll a víz. Az állattenyész­tési főágazat vezetőjének iro­dája előtt két szakember — a főállatorvos és a háztáji ag- ronómus — beszélget. Nyilván van miről, hiszen a Rákosme­zeje Tsz tekintélyes és népsze­rű integrátora a kisgazdasá­goknak, s ez nem lehet csak egyetlen vezető ügye. Mint ahogy az állattenyésztés sem az, bárha kell olyan is, aki ké­pes és hajlandó szükség ese­tén egyszemélyben vállalni a felelősséget. Igaz, ez már később és távo­labb a szarvasmarha-telep borjúóvodájában jut, eszembe. Előzőleg a vakító fehérre me­szelt, patikatisztaságú ellető­ben álltunk meg pár szóra Sonnewend Tamás főágazat- vezetővel. — Mi újság Feri bácsi? — Minden rendben főnök — mondja söprűjére támaszkod­va Pálinkás Ferenc főellető. Most van időm, összetakarítok. Idegenként lehetetlen Valóban „a szülőszoba” tiszta boxainak több mint a fele üres, igaz a foglaltak kö­zül sokban két borjú is pihen az anyja mellett. Az ikerellés ma már nem számít ritkaság­nak. — Csak most- vannak ám ilyen kevesen — okosít engem is Pálinkás Ferenc. — Június elején kezdődik majd a sze­zon, akkorra várunk sok újszülöttet. — Nehéz napok lesznek ... — A munkánkkal jár, meg­győzzük — húzza fel a vállát. — Igaz, most egy kicsit fárad­tabb vagyok, de addigra össze­szedem magam. Biztos így lesz. — Feri bácsi a feleségével együtt dolgozik az ellétőben már tíz éve. Az egyik fia építkezik, ott is segít. Nem fiatal, nem csoda, ha érzi a napok gondját. Tudom, átme­neti családi bajok is bántják — magyarázza két szakmai eszmefuttatás közt a főágazat- vezető. Eszembe jut: vajon hány hasonló beosztású veze­tőnek jut ideje, energiája ar­ra, hogy beosztottai magánéle­te felől is érdeklődjön. — Nekem ez a téesz az el­ső munkahelyem, itt így szok­tuk meg, egymástól tanuljuk el — magyarázza mintegy mentegetőzve Sonnewend Ta­más. — Idegenként nem lehet jól együttdolgozni. A borjúóvoda a laikus szá­mára igazi érdekesség, de a szakembereknek nyilván töb­bet mond, hogy amióta az úgynevezett steinman-ketre- cekben nevelik nyolctól hat­vannapos korig a leendő üszőket, bikákat, azóta húsz­ról 2—3 százalékra csökkent az elhullás. — Az ötvenes években már próbálkoztak ezzel a technoló­giával, akkor nem vált be. Mi most újra megpróbáltuk, s annyira jutottunk, hogy ezen­túl a ketreceket is magunk gyártjuk. Megéri. Miközben bejárjuk a telepet szakmai kifejezések, adatok gyűlnek a noteszemben. Űj dolog szinte minden istálló környékén akad. Persze nem falrengető dolgok: az egyik helyen egy tartástechnológiá­val kapcsolatos ötletet próbál­nak ki, másutt a trágyakihor­dás még tökéletesebb gépesíté­sén töprengenek. De annak is tudnak örülni, hogy a hízó­marhák istállójához sikerült „kéz alól” e^y-egy takarmány- tároló tornyot szerezni. Nem kell az embereknek zsákol­niuk. Lépést keö tartani — Ki dönt mindezekről? Ki mondja meg, hogy mi a jó? — Hát mi. Mi magunk — mosolyog a főágazatvezető megérezve a két 'kérdés mögöt­ti harmadikat. — Nem biztos, hogy mindig az egyszemélyes felelős vezetőnek vannak a legjobb gondolatai. Minden kollégám fiatal, fűti őket is a szakma szerétete. Hol egyik, hol másik jön: főnök, olvas­tam erről meg erről, próbáljuk ki. Vagy elég ha én említek valamit, pár nap múlva már látom foglalkoztatja őket az új ötlet. És sokat segítenek a fizikai dolgozók is, hiszen még­iscsak övék a munka neheze. Mikor már a baromfitelepet is végigjártuk, s a központi irodaház felé vezető úton ke­rülgetjük a pocsolyákat, Son­newend Tamás jobbra mutat. — Az az új raktárház. Ott lesz az ünnepi zárszámadás — később hozzáteszi. — Tavaly mi nem voltunk nyereségesek. Érte kár a baromfiágazatot is, és hát. az aszály miatt a takar­mányok minősége sem volt a legjobb. Kiesett a tej dotáció­ja ... Nem magyarázkodni akarok, de épp most írni ró­lunk. — Az állattenyésztés jöve­delmezősége köztudott, nem olyan, mint a növénytermesz­tésé. Ezen a területen nehe­zebb nyereséget produkálni. A búza, kukorica, ha elvetik, be­kapálják, kikel magától. Az állat mellett a nap minden szakában ott kell lenni — ezt már Tóth József elnök állítja, s két tárgyalás között valósá­gos — és szórakoztató — köz- gazdasági előadást rögtönöz úgy, hogy érti a saját szak­embere meg a kívülálló is. (Eszembe jut: vajon joggal kevés-e a helyi előadó a kü­lönböző szakmai tanácskozá­sokon, aktívaértekezleteken?) Az elnökről tudni kell, túl van már a hatvanon. S erre azt mondja: — Nem szeretem az öreg embereket. A test megkophat, de én a szellemileg megörege- dőkről beszélek. Aki nem hiszi el, hogy holnap már nem jó, ami ma még az, annak nincs jövője nálunk. Én komolyan elhiszem azt a mondást, hogy fejétől bűzlik a hal. ezért igyekszem lépést tartani a szakmai fejlődéssel. Aki vi szont nem halad, azt lenézem. S ezt senki sem szereti, in­kább ráhait ő is. Tóth József a hatvanas években került a jogelőd téesz elnöki székébe. Azóta már több egyesülési közgyűlésen is bizalmat kapott a tagságtól. Panaszkodik: ma már nem is­mer minden dolgozót olyan jól, emberközelből, mint úgy húsz éve. Persze ma tízszer akkora a létszám. — A beosztott munkatár­saimtól azonban megkövete­lem, hogy mindig tudják dol­gozóikról azt is, hogy összeve­szett-e valamelyikük előző nap az asszonnyal. Ez nem to­lakodás. Meg kell teremteni mindenki számára az egyéni érdekeltséget is, de úgy, hogy tudjuk, ő maga tényleg annak tartja-e. Ä bizalom kötvényei Ma nem lesz választás a Rákosmezeje Tsz ünnepi köz­gyűlésén. Tóth József mégis azt mondja, most megint el­válik, bízik-e a tagság a veze­tőiben. — ötmillió értékű jcötvényt, célrészjegyet bocsátunk ki. A pénzt környezetvédelemre és energiakiváltásra akarjuk for­dítani. A takarmánykeverőnk­ből kiszálló finom por 90 szá­zalékét meg tudnánk kötni egymillió forintos beruházás árán. Ez a legdúsabb táp­anyag, haszon válna belőle és a környező fákat is megóv­nánk a sorvadástól. Az ener­giakiváltás nehezebb és nem ennyire látványos folyamat, de az értéke lemérhető azon, hogy a gázüzemű szárító át­alakításának költsége már megtérült. A mai nap eseménye pedig a bátor, tudatos, emberséges gazdálkodás sikerének bizo­nyítéka. Vereszki János Elballagtak a vén diákok Tovább,tovább - de hová? A legtöbben pedagógusok lesznek Víztároló „Ballag már a vén diák .. — énekelték, nemrégiben or­szágszerte a végzős diákok. Így volt ez a monori József Attila gimnáziumban is. A ballagok azóta már az írásbe­lin is túl vannak és most ké­szülnek az utolsó középiskolai nagy hajrára, a szóbeli érett­ségire. Szentgyörgyvári Istvánnal, a gimnázium igazgatójával azon­ban már a gyerekek jövőjéről, a továbbtanulásról beszélget­tünk. — Három gimnáziumi osztá­lyunk volt, 75 ’diákkal. Ök azok, akik azért jöttek hoz­zánk négy évvel ezelőtt, mert tovább szándékoztak tanulni. A 75 diákból 33 jelentkezett fel­sőfokú intézménybe. Az ÉLTE jogtudományi karára és a bölcsészeti karára 2—2, ter­mészettudományi karára pe­dig egy diák jelentkezett. A József Attila Tudományegye­tem jogi karára egy, az orvos- tudományi egyetemre kettő, az egészségügyi főiskolára egy, a műszaki egyetemre három, az agrártudományi egyetemre kettő, a közgazdasági egye­temre egy, a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolára pe­dig 'négy gyerekünk szeretne bekerülni. — Nagy öröm számunkra, hogy öt fő jelentkezett a ta­nárképző főiskolára, nyolc gyerek pedig a tanítóképzőbe, íía az ELTÉ-re jelentkezőket is ideszámítjuk — a tovább­tanulni vágyók 50 százaléka pedagógus pályára készül. Ez már évről évre így van. — Természetesen sokan csa­lódni fognak. Szép lenne, ha valamennyiükneik sikerülne a bejutás, de sajnos, ez szinte lehetetlen, hiszen óriási a túl­jelentkezés. — A 75 gimnazista mellett 23 diák végzett a közgazdasá­gi technikumban. Tizenöten tanulnak tovább olyan szakon, illetve iskolában, ami érettsé­gihez kötött, körülbelül 10—15 fő pedig valamilyen szakmát Gycmrői gyermeknapi ajánlat Mesejáték, k®cégés, disco Vasárnap a nemzetközi gyermeknap alkalmából színes program várja a gyömrői if­jabb korosztályt. A szervezők egész napos kínálatából válo­gathatnak a lányok és fiúk. Délelőtt 9 órakor a strand­kert szabadtéri színpadán kez­dődik A jóságos pillangó cí­mű mesejáték, majd bábmű­sort nézhetnek az érdeklődők. Fél 11-kor aszfaltrajzver- seny lesz, a sportpályán ugyanakkor még tart a zsib­vásár, a különböző ügyességi vetélkedő. Lesz kispályás foci, kézilabda és lövészet is. Pontosan délben indul a sportpályáról az első kocogó­akció, Szedd a lábad címmel. A két és fél kilométeres távon természetesen a gyerekek mellett elindulhatnak az anyu­kák, apukák, sőt a rendezők el is várják a részvételüket. Délután fél háromkor ke­rékpáros ügyességi és KRESZ- vetélkedőre várják a nevezé­seket. A strandkertben fél négykor karatebemutató lesz, majd az iskolai karneválok műsorából látható összeállítás. A néptáncbemutató után öt­től este nyolcig disco várja a gyerekeket ugyancsak a strandkertben. G. J. választott és szakmunkástanu­lónak megy. ök azok, akik az érettségi mellé egy szakmát szereznek. Ez szerencsésebb dolog, mint fordítva, hiszen egy 18 éves fiatal már jobban el tudja dönteni, milyen te­rület érdekli, mint egy 13 vagy 14 éves kisdiák a 8. osz­tály után. — A közgazdasági iskolánk­ban tizennégyen végeztek te­lexkezelői, tízen pedig gépé­szeti és műszaki rajz szakon. Ök is moít készülnek a vizs­gákra. Közülük csak egy fő jelentkezett felsőfokú intéz­ménybe. A levelezőink között is csak egy-két fő akad évről évre, aki tovább tanul, de azt hiszem, ez természetes, hiszen ők már választottak egy szak­területet. Stabil munkahelyük van és az érettségit „csak” szükségesnek tartják, vagy hiúsági kérdésnek tekintik. A levelezősök többnyire a vizs­gák után is a régi helyükön maradnak. — Az elmúlt öt-hat évben a jelentkező diákok 60 százalé­kát vették fel tőlünk. Ez sze­rintem nagyon jó arány, hi­szen az országos átlag 62 szá­zalék. A pedagógus pályára je­lentkezőknél pedig 75—80 szá­zalékos a felvételt nyertek száma. -Ez az arány országo­san is kiemelkedő. Monostori Kriszta A permetezési idény meg­kezdésére készült el a gombai Fáy András Termelőszövetke­zet szőlészetében — graboplast anyagból — egy 90 köbméte­res víztároló. A 120 ezer fo­rintos beruházás négy hónap, tehát egy idény alatt megté­rül, mivel ezután nem kell tartálykocsival, lajttal szállíta­ni a permetezéshez szüksé­ges rengeteg vizet. Hancsovszkl János felvétele Levegőt sem kapott... A döntetlen igazságos Megyei I. osztály, női mér­kőzés : Gödöllő—Tápióvölgye 17-17 (12-8). Bakos — Szécsényi, Strobán, Pappné (3), Deckner (3), Rádi (5), Hídvégi (3). Csere: Kuli (3). Nagy fogadkozás előzte meg a mérkőzést, hogy a játékosok mindent megtesznek a siker érdekében. Rádi kezdés után vezetést szerzett és 15 percig levegőt sem kapott a vendégr csapat, 8-1. Tervszerű szép ak­ciók után csökkent az előnye a hazai csapatnak. Fordulás után tóyátyb foly­tatták az úri lányók a nyu­godt, tervszerű játékot, Rádi, Deckner, Kuli szép megoldásai eredményesek is. A'^efejezés előtt 6 perccel 16-16 és Bakos hétméterest hárít. Az ellentá­madás vendégelőnnyel zárult, amit csak nehezen egyenlitetí ki a hazai csapat. Bakos hely­zetfelismerése majdnem a győ­zelmet jelenti: lefújás előtt a kapuból átlő, ami túljut a ka­puson, de a kapufa tövénél el­hagyja a játékteret. Izgalmas, jó mérkőzést vívott a két csa­pat, a döntetlen igazságos. Szombaton a Ceglédi VSE ellen ilyen jó játékkal megszü­lethet a hazai győzelem. Ifi: Gödöllő—Tápióvölgye 17-9 (6-7). Góllövő: Mázás. Május 26-án, 16 órakor Tá­pióvölgye—Ceglédi VSE. Sz. I. Kézilabda Nagyobb veit a különbség Gyömrő—Budakalász 25-15 (9-6). Gyömrőn, 100 néző, ve­zette: Haide — Tekauer (nagy­vonalúan). Gyömrő: Szabó I. — Szabó 1. (10), Novák 1. (1), Nagy J. (6), Kiss Z., Veres G. (1), Szél Pénzláfgépek mestere Kopognak a kopott tengelyek Az a szétszedett National ott az asztal alatt majd ötven évvel ezelőtt már blokkolt va­lamelyik maszek üzletben. Az­tán az állami kereskedelem vette át, persze a hosszú évek során az újabb, korszerűbb pénztárgépeket is kiselejtez­ték. Precíziós masinák kerül­tek az üzletekbe. A gép is téved — A Monorvidéki Afész 60 üzletében már évek óta egysé­gesen idehaza gyártott, meg­bízhatóan pontos Rátusz A 20 típusú pénztárgépek üzemel­nek — kezdi a beszélgetést Mezei Mihály, a szövetkezet pénztárgép-szerelője. Az elit szakma ritka tudója elmondja, hogy a gyakori al­katrészcsere nem jelent idő­húzó kiesést, hiszen az egy­személyes kis műhely Üllőn 100 ezer forintos tartalékal­katrésszel rendelkezik. A gya­kori szót azért említette csak a majd 25 éves szakmai rutin­nal bíró fiatal szerelő, mert tapasztalata szerint a honi ed­zés és hőkezelés nem éri el azt a minőséget, keménységet, ami az eredeti daraboknál észlel­hető. Tehát gyorsabban kop­nak, s ez különösen a főten­gely-kilincsnél jelentkezik gyakrabban, ezáltal esetleg té­vedhet a gép is. Persze, a helyszínen történő rendszeres karbantartás révén az érzékeny masinák szinte „matuzsálemi” kort érnek meg, és nagyforgalmú üzletek folyton kopogó, kattogó gépei is tarthatnak negyedszázados jubileumot. És ez a pénztár­gépek népes táborában már nagy idő. Háromezer alkatrész A több mint tíz éve az áfész- nél dolgozó, kevés beskédű szakembertől megtudjuk, hogy az Irodagépipari Vállalatnál kezdte megismerni a nagy odafigyelést igénylő szakmát, hiszen a gépet 3 ezer alkat­részből szerelik össze. A li­cencvásárlás idején egy hóna­pot töltött a német gyárban, ahol a gyártás minden fázisá­ban részt kellett vennie. Itt­hon pedig az új masinák üzembe helyezése után újabb egy hónapig a külhoni gyár szakembereivel javították a meghibásodott, úgynevezett „gyermekbetegségben” szenve­dő gépeket. Inkább a szerelő Az asztalpn vaskos füzet, amelyben minden üzemelő masinának fel van tüntetve a részletes „anyakönyve”, ami­kor üres a műhely, indul meg­előzni a gépek esetleges téves beütéseit. A tévedést pedig inkább a szakember vegye észre, mint az állami kereskedelmi fel­ügyelet, vagy a népi ellenőrök. Kiss Sándor Sz. (4). Csere: Kiss Zs. (2), Kriskó A. (1). A nagy melegben rendkívül, álmosan kezdett a hazai együt- tes, s gólok is ritkán estek. A 18. percben 5-5 volt a találko­zó állása. A figyelmetlenség sok eladott labdában nyilvá­nult meg, s bizony számtalan tiszta helyzet is kimaradt. A második félidő valamivel mozgalmasabb volt, jobban koncentráltak a gyömrői játé­kosok, bár akkor is nagyon sok helyzetet puskáztak el. A tízgólos különbség nem tük­rözi a két csapat közötti tu­dásbeli differenciát. Ha csak az 50 százalékát kihasználják az adódó lehetőségeknek a ha­zai játékosok, úgy valahol a negyven gól körül lőhettek volna. Említést érdemel a játékve­zetés. Nagyvonalúan, hiba nél­kül, a játékszabályok tökéle­tes megtartasd mellett vezet­ték á találkozót.- Igaz, a Haide —Tekauer páros már nemzet­közi szinten is bizonyított. Kár, hogy néhány néző ezt nem „méltányolta” ... Jók: Szabó I. (kapus), Nagy J„ Szabó I., Szél Sz. Ifi; Budakalász-—Gyömrő 22- 13 (12-5). Szó szerint nem volt egy súlycsoportban a két csa­pat. A gyömrőiek így is össze­hoztak szép támadásokat a magas, erőteljes 'vendégek el­len. Góldobó: Benkó J. (6), Bara­bás M. (3), Szellő Z.. Murvai L., Turóczi K., Káplár I. (1—1), G. L. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom