Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-23 / 119. szám

ft*r < .»nun 1984 MÁJUS 23., SZERDA A megyei népfronfeEnökség ülése Együttműködés sokféle terepen Az üzemegészségügy Pest megyében Bővülő há'czat, változó szemlélet Gazdagodjék a fiatalok gyakorlati tapasztalata Több mint egy évtizede kö­tött együttműködési megálla­podást a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága és a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Pest " megyei Bizottsága. Időről időre mindkét testület értékeli a munkát, ezt tette tegnap délutáni ülésén a Ha­zafias Népfront Pest megyei Bizottsága elnöksége is, ami­kor ' áttekintette az együtt­működés helyzitét és tovább­fejlesztésének lehetőségeit. A testület a jóváhagyott napi­rendnek megfelelően ezt kö­vetően tájékoztatót hallgatott meg a gyógypedagógiai — ki­segítő — intézmények tevé­kenységéről, a népfrontmoz­galomnak ehhez nyújtott tá­mogatásáról. Az alábbiakban a napirendnek azt a pontját ismertetjük részletesen, amely az együttműködés tapasztala­tait fogta át. A közélet iskolája Egyértelműen pozitív ösz- szegzésre jutott az elnökség, amikor sorra vette a nép­frontmozgalom és a KISZ együttműködésének sokféle te­repét, így a többi között az al­kotmányos tevékenységet, a gazdaságpolitikai munkát, az eszmei-politikai nevelést, a művelődési teendőket. Amint a vitában elhangzott: a tele­pülések többségében — a kis­településeken, illetve a nem székhely társközségekben ke­vésbé — ma már folyamatos a munka, kialakultak mód­szerei, formái, fejlődik a cél­szerű feladatmegosztás. Így van ez az alkotmányos teendők esetében is, a fiatalok aktívan voltak jelen a jelölő­gyűléseken, a választási pro­pagandában sikerrel érveltek a soraikból kikerült jelöltek mellett. A megválasztott fia­tal tanácstagok egy része, kel­lő közéleti tapasztalatok híján, érthetően segítségre szorul, s itt még — kapott hangot a vitában — a népfrontbizottsá­gok egy csoportjának akadnak pótolnivalói, örvendetes, hogy például Nagykátán, Szentend­rén rendszeres figyelem és támogatás jut ki a népfront­testületek részéről a fiatal ta­nácstagoknak, a tanácsi bi­zottságokban dolgozó ifjaknak, amint jó forma a váci is, ahol ismétlődően megrendezik a fiatal tanácstagok fórumát. Hozzájárul, nem csekély mér­téltben a fiatalok közéleti ak­tivitásának növeléséhez az is, hogy egyre népszerűbbek a népfront réteggyűlései körük­ben, ahol lakóterületük dol­gaiban hallathatják a hangju­kat, ugyanakkor gyakorlati ta­pasztalatokat is szerezhetnek arról, egy-egy lépésnek mi­lyen feltételei vannak a fej­lesztésben. Ehhez hasonló sze­repet töltenek be az ifjúsági fórumok — sikere volt ezek­nek Budaörsön, Dabason, Nagykátán, Százhalombattán, Szentendrén —, amelyeken egyre inkább a párbeszéd, a kölcsönös segítőkészség érvé­nyesül. Kérnek és adnak Fontos terepe a népfront- és az ifjúsági mozgalom együttműködésének a gazda­ságpolitikai munka, a falu­gyűléseken, a városkörzeti ta­nácskozásokon, a rétéggyűlé­seken — mutatott rá több felszólaló — kikristályosodott az a jellemző, hogy a fiatalok véleményét kérik a település- fejlesztési tervek elkészítésé­hez, akkor a végrehajtásban is biztosan számíthatnak rá­juk. Ami, lévén egyre fonto­sabb tényező a társadalmi munka, nem tekinthető mellé­kesnek. Ide kötődik a környe­zet- és természetvédelem bo­nyolult feladatköre is, s e kö­rön belül bőven jut hely az ifjabb nemzedék minél na­gyobb csoportjainak, örven­detesen sok a fiatal a környe­zetvédelmi őrök soraiban, amint ott vannak a Tiszta, virágos város elnevezésű moz­galom aktivistái között. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a megyei elnökség az eszmei-politikai nevelésben való népfrontmozgalmi közre­működésnek. Itt éppúgy szere­pe van nemzeti ünnepeink­nek, mint azoknak a rendez­vényeknek, amelyek célja a testvéri szocialista országok bemutatása. Érdeklődéssel fo­gadták például a fiatalok — Cegléden, Dunakeszin, Érden, Nagykőrösön, Százhalombat­tán — a szovjet kultúra heté­nek eseményeit, amint jó visszhangja van a barátsági, szolidaritási gyűléseknek;--ha azok kerülik a formalitáso­kat, igazi tartalmat kínálnak a résztvevőknek. Ezen a terü­leten azonban — húzta alá több felszólaló — a népfront­bizottságok egy része még nem találta meg a kellő han­got a fiatal szívekhez és agyakhoz, ami egyben fölmu­tatja a tartalékokat is, hiszen tapasztalatok igazolják, az értő módon tálalt politikai mondanivaló utat talál hozzá­juk. Változatos tárgykört kellett áttekinteni, amikor a testület a művelődésben való együtt­működést elemezte, hiszen ide tartoznak az olvasótábo­rok éppúgy, mint a honisme­reti szakkörök, a helytörténeti vetélkedők, a szabadidős prog­ramok. A kétségtelen haladás, eredmények ellenére sem le­het elégedettnek lenni — fo­galmazta meg az egyik fel­szólaló —, mert a lehetőségek sokkal gazdagabbak, mint amennyit azokból a legtöbb helyen kamatoztatnak, hiszen éppen a művelődés az a terü­let, ahol ezernyi formában és témában kínálkozik kapcso­latteremtésre mód a fiatalok­kal. A fejlődés útja A megyei népfrontelnökség, elismerésseV fogadva az együttműködés keretében megvalósult haladást, ajánlá­sokat hagyott jóvá a további munkára vonatkozóan. Szük­ségesnek tartja a többi között a fiatalok fokozott bevonását a választási munkába, a meg­választott tisztségviselőknek nyújtott rendszeres és terv­szerű segítséget helyben, a te­lepüléseken, amint ilyen rend­szerességre és tervszerűségre van szükség az ingázó fiata­lokkal való foglalkozásban is. Kitérnek az ajánlások az is­kolai munkában nélkülözhe­tetlen együttműködésre is, va­lamint arra szintén, hogy a honismereti, helytörténeti fel­adatokat, lehetőségeket a. je­lenleginél jobban kell megis­mertetni, népszerűsíteni a fia­talok körében. M. O. Szélesebb a gyártmányskála Ipari oxidkerámia Az oxidkerámiai cikkek iránt megnövekedett igények kielégítésére a Bodrogkeresz- túri Kerámiaipari Szövetkezet tokaji üzemében új égetőke­mencét szerelnek fel, amivel teljesítményük bővítése mel­lett csökkentik az energia fel- használását, egyúttal pedig ja­vítják termékeik minőségét js. A szövetkezet a textiliparnak gyárt szálvezetőket, a gépipar­nak huzalvezető görgőket, to­vábbá öntvény.tisztításhoz va­ló homokfúvókat, s a festék­szórókhoz különböző alkatré­szeket; az idén megközelítőleg 8'millió forint értékben. Hazai szabadalom alapján, alumí­niumhulladék felhasználásával számos olyan alkatrészt is ké­szítenek,, amit eddig importál­ni kellett; ezek egy része ex­portgépekbe kerül beépítésre. A mintegy 4 millió forintos tovább szélesítik a gyártmány­korszerűsítés eredményeként skálát. szakembereknek: nem elég becsületesnek, jó szándékúnak lenni, vezetői erényre is szük­ség van. Nem várjuk meg az év végét, mert ha összegyűj­tünk tíz ilyen embert, ezek már képesek tönkretenni a gazdaságot. Ez persze népsze­rűtlen dolog, konfliktusokkal terhelt. De idejében lépni mégiscsak a kisebb baj. A tragédia akkor igazán nagy, ha a kollektíva eltesped, köl­csönösen megbocsátóvá válik, s a hajó úszik az árral. Egy­szer érdemes lenne megvizs­gálni, vajon hogy kerülhettek élvonalbeli gazdaságok a leg­rosszabbak közé, s milyen sze­repet játszott ebben az általá­nos jóindulat elburjánzása. — Az elmondottak alapján ön a kémény vezetői stílus képviselői közé tartozik. Így van-e? — Nem olyan egyszerű ez. Legutóbb például javasoltam a vezetőségnek, hogy alapít­sunk egy francia—magyar ve­gyesvállalatot a liba- és kacsa­tenyésztésre. Leszavaztak. S ez nem egyedi eset. Még az is lehet, hogy az üzlet sikeresen zárult volna. A munkatár­saim azonban másképpen vé­lekedtek. S ezt elég világosan tudomásomra hozták. Botlá­saik, kisebb-nagyobb emberi hibáik persze vannak, amit én is elnézek. Másrészt viszont tudom róluk, hogy tisztake- zűek, s ráadásul tehetségesek. — Sokat dolgozik? — Nyolc-kilenc órát napon­ta, vagyis kevesebbet, mint az első időkben. — Ellenségek, barátok? — Szerencsére az utóbbiak­ból több van. Bárcsak lenne elegendő idő is a kapcsolatok ápolására. — Meddig tervezi aktív el­nöki tevékenységét? — A mandátum még három évre szól. Feltéve, ha ezt a tagság is így akarja ... — Sokan félnek a nyugdí­jaztatástól, hiszen az igazi al­kotó munkáról kell lemondani emiatt. — Oktalanság. Mindenki megöregszik, s az a szerencsé­sebb. ha valaki szépen tud elmenni. Jobban megmarad úgy az emberek emlékezeté­ben. S én nyugodt vagyok, hogy több rátermett utódot hagyok annak idején magam mögött. Olyanokat, akik hoz­zám hasonlóan szeretik a tsz-t. s éppúgy elismerik a munkájukat, mint az enyémet. Meggyőződésem, hogy ők még eredményesebben dolgoznak majd. — Mire a legbüszkébb? — Nehéz egyet is kiragadni. Egyformán fontosnak tartom a 150 hektáros szőlőültetvényt, a jércenfevelőt, a sertéstelepet, a borkombinátot, amit szeret­nék még befejezni. — Mit csinál szabad idejé­ben? — A hétvégeken szőlészke- dem a mogyoródi tanácstól bérelt földön, tv-t nézek — április óta színeset! —, s fő­ként szakkönyveket forgatok. Szóval semmi különös. — Család? — A gyerekek már felnőt­tek. Feleségemmel örülünk az unokáknak. A munkában kölcsönösen segítjük egvmáist. Magam a közgazdasági kérdésekben iga­zodom jobban el, ő — szak- szervezeti főtitkár — folyton arra nevel, legyek politiku­sabb, türelmesebb. Sokat kö­szönhetek neki. Br. Czerván Márton, a péce­li Rákosvölgye Tsz elnöke, a közelmúltban kapta a mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­nisztertől az Eötvös Loránd kitüntetést. Az indoklásban egyebek között szerepel, hogy a szövetkezet négy esztendő alatt 200 százalékkal növelte hatékonyságát, s e tekintetben a milliárdos szövetkezetek kö­zött a legelső az országban. A közös gazdaság tavaly alig ke­vesebb, mint 96 millió forin­tot költött beruházásra, anél­kül, hogy egy fillér adósságot csinált volna. Valkó Béla * Míg 1977-ben kilencféle kór miatt hatvannyolcán voltak megyénkben foglalko­'/ zási megbetegedettek, tavaly harminckét fajta ok következtében százhetvenketten. ^ A statisztikát a bőrbetegségek, a mérgezések s a vibráció okozta ártalmak vezetik.. • Ha az üzemegészségügyet tekintjük, fordulópontnak számít felszabadulásunk, á A szocialista társadalmi rend az egészségügyi ellátás alapelvébál, a megelőzésből í kiindulva központi feladatként kezelte — s kezeli — a dolgozók testi épségének í megóvását. Eleinte a munkásokra, közülük is főként a nagyüzemiekre terjedt ki 4 az üzemegészségügyi ellátás, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a termelőszövetkezeti tagságra is. Manapság az Egészségügyi Minisztérium irányelvei szerint: „Az üzemi egész- ^ ségügyi szolgálat feladata a dolgozók munkahelyi, illetve munkával összefüggő spe- ^ ciális gyógyító-megelőző ellátása, valamint az üzemekben a munkafolyamatok és á munkakörülmények rendszeres vizsgálata, illetőleg az ezekhez kapcsolódó közegész- í ségügyi követelmények érvényesítésének folyamatos előmozdítása .. Rendszerről van szó • Hol tart most a fejlődésben Pest megye üzemegészségügye? Akit válaszra kértünk: Nagy Sándorné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese. — A hetvenes évek elejétől az Egészség­ügyi Törvény, majd a Minisztertanács 1974- ben hozott határozata nyomán Pest megyé­ben tudatosan fejlesztettük az üzemegészség­ügyi hálózatot. Ám az imént említett dönté­sek mellett a megye valósága is ösztönzött bennünket. Hiszen a miénk az ország legna­gyobb munkások lakta megyéje, s rendkívül magas a termelőszövetkezetek száma. De néz­zük a tényeket. Ha csupán néhány esztendőt lépünk vissza az időben, akkor is látható a változás. 1978-ban 31 főfoglalkozású üzem­orvosunk volt, most 34. Ugyanez idő alatt 22- ről 36-ra nőtt a részfoglalkozásúak, s 27-ről 44-ire az üzemi körzeti orvosok száma. A szakdolgozóké 125-ről 142-re emelkedett. Kétszázzal lett több, s most 1 ezer 765 az üzemi gyógyászat heti óraszáma. Kilencven- kettő volt, ma pedig 115 az ellátott ipari üzem, s 31 helyett 45 a mezőgazdasági. Az elmúlt időszak legnagyobb eredménye, hogy megyei kezdeményezésre az országban első­ként nálunk jött létre üzemegészségügyi köz­pont és laboratórium. Ezt márciusban avat­tuk a Semmelweis Kórház Tárogató úti rész­legében. Végül is ezzel a lépéssel teljesedett ki megyénkben az üzemegészségügy integrá­ciója. •i Rendszerről van tehát szó, nem csupán üze­mi rendelők soráról? — Igen. A szakellátás keretébe tartozik az új üzemegészségügyi központ, s a megyei KÖJÁL-lal közösen működtetett klinikai és toxikológiai laboratórium. Vácott napi két-, Cegléden négyórás üzemorvosi szakrendelés is működik. A munkaalkalmasság elbírálásá­ra minden nagyobb rendelőintézetünkben módot teremtettünk s kialakítottuk a szak- felügyelet rendszerét is. Ami a kórházi ellá­tást illeti, a Tárogató úti IV. sz. belgyógyá­szati osztályon kívül a váci és a ceglédi kór­házban egy-egy fekvőbeteg-osztályt jelöltünk ki arra, hogy üzemegészségügyi teendőket is ellásson. Végezetül, az alapellátáshoz is kap­csolódik a KÖJÁL tevékenysége: zaj- és le­vegőtisztasági méréseket folytatnak, a szo­ciális körülményeket és a higiénés viszonyo­kat vizsgálják szakemberei az üzemek jelle­gétől függő gyakorisággal. De térjünk még vissza néhány mondat erejéig az új üzem­egészségügyi centrumra. Ennek létesítéséhez a 15 millió forint kétharmadával járult a me­gye hét nagyüzeme, s ez is jelzi a továbblé­pés irányát. Jó cél érdekében hoztak értel­mes áldozatot ezek a vállalatok, s mint más esetben, az egészségügy fejlesztői most is számíthattak rájuk. Társadalmi Háttér • Elismerésre méltó, ám sajnos nem eléggé gyakori az ilyen összefogás. Azt hiszem, akad­nak még tartalékaink ... — Valóban vannak bőséggel mennyiségiek és minőségiek is. Mire gondolok? Például a gyógyítók s a vállalati emberek szemléleté­nek változására. Az egészségügynek hosszú ideig csak periférikus területe volt az üzemi, s a mi megyénkben is főleg azok vállaltak üzemorvosi állást, akik a főváros közelében nem találtak más, képzettségüknek megfelelő munkahelyet. Azzal, hogy a gyógyászatnak szerves részévé vált az üzemegészségügy, megnőtt a tekintélye, a rangja is. Jó példa erre, hogy idén a négy meghirdetett üzem­orvosi státusra nyolcán is pályáztak, a ko­rábbi években pedik örültünk annak, ha egyáltalán akadt, aki ide törekedett. Ma jobb a társadalmi háttér is, a vállalatok, szövetke­zetek gazdasági vezetői partnerként viszo­nyulnak a fejlesztésekhez, amelyek a dolgo­zók egészségének védelmét szolgálják. Azt talán említenem sem kell, hogy mellettük állnak az üzemi szakszervezeti és pártszer­vek. Felismerték mostanára — ha nem is mindenütt —, hogy a termelő ember egész­sége olyan érték, amely közvetlenül hat az eredményekre. Az előbb említettem: néhány esztendő alatt 27-ről 44-re emelkedett az üzemi körzeti orvosi létszám. Ez főként azért ok az örömre, mert szemmel láthatóan mu­tatja a munkahelyek és a környező falvak, városok kapcsolatának javulását. Az ilyen kettős feladatú orvosok száma még tovább növelhető, s ez talán o jövő legnagyobb tar­taléka. Elég egyetlen adatot említeni: a ter­melőszövetkezetek, mezőgazdasági nagyüze­mek száma 80 a portánkon, ám csak 45-nél van szervezett üzemegészségügyi ellátás ... 0 Es a minőségi tartalékok? — Nagy a munkaalkalmassági vizsgálatok szerepe. Fontos a színvonaluk. Ha az ilyen vizsgálat alapos, ha fényt derít minden egész­ségügyi kockázati tényezőre, akkor általa ja­vulhat az üzemi ba^setek aránya, s a táppén­zes helyzet is. Ez utóbbiről röviden annyit, hogy míg öt éve 84 ezer 970 volt az üzemi orvosok által kiírt dolgozóknál a keresőkép­telenség miatt kieső munkanapok száma, azóta enyhe növekedés tapasztalható, tavaly például 105 ezer 537 munkanapnyit hiányoz­tak. Az üzemegészségügy megelőző jellege éppen az előzetes és időszaki munkaalkal­massági vizsgálatokban rejlik, ám sajnos ez a vizsgálat jó néhány üzemben csupán for­malitás. vagy még az sem — mert elmarad. • Ma már a megyei 19 főfoglalkozású üzem­orvosának van joga keresőképtelenné nyilvání­tani a betegeket. Nem élnek vissza ezzel? Hi­szen hallani esetekről: akit nem vesz betegál­lományba a körzeti orvos, kiírja az üzemi, s fordítva. — Hiszem, hogy a többség nem kiskapu­ként használja az üzemorvosi rendelő ajta­ját, hanem él a lehetőséggel, hogy választhat a körzeti és az üzemi gyógyító közül, hogy a legközelebbi helyen kaphat ellátást, s ez a ja­vára válik. Kétségtelenül előfordulhatnak ilyen visszás esetek, ezek azonban csak a társadalmi ellenőrzés jobbá tételével, szigo­rításával szüntethetők meg, s hiba lenne kor­látozni az üzemorvosok táppénzbe vételi jo­gát. A rehabilitáció gondja • A szakszervezeteikhez, olykor szerkesztősé­günkhöz is érkeznek jelzések arról: a megválto­zott egészségi állapotú dolgozók rehabilitációja súlyos gond. Valóban az? — Igen. S hadd tegyem hozzá, éppen ezért a másik hatalmas tartalék a rehabilitáció lenne. Ma a megyében sok a csökkent mun­kaképességű ember, ám foglalkoztatásuk zömmel megoldatlan. Három hónapig figyel­ték a Pest megyei Tanács Semmelweis Kór­háza rendelőintézetében 147 beteg sorsát. A rehabilitációs főorvosi bizottság megállapí­totta, hogy a 110 munkahelyen dolgozók két­harmadának nem tudott a munkáltatója re­habilitálásra 'alkalmas foglalatosságot adni. Az embereknek pedig ott kellene dolgozniuk az állapotuknak megfelelő munkakörben, ahol korábban dolgoztak, s ahol megrokkan­tak. Így kollégáik megszokott közösségében maradhatnának, az ismerős közegtől sem kel­lene elszakadniuk, könnyebben viselnék el a betegség amúgy is nagy terhét. Külön gond ez ügyben a Budapestre ingázók helyzete. A főváros sem tud elegendő rehabilitációs munkaalkalmat teremteni, s a megrokkant egészségűek utaztatása is megoldatlan. Azért akad jó példa is, mint a Dabasi Nyomdáé, melynek vezetői vállalták, hogy minden re­habilitálásra szorulónak megfelelő munkát adnak, s ígéretüket meg is tartották. t> Mit tehet a helyzet megváltoztatásáért U üzemegészségügy? — Rengeteget. Arról van szó, hogy ha az üzemorvos lelkiismeretes — s nemcsak a be­tegségek gyógyításában vagy a diagnózis megállapításakor, hanem az egész munkáját illetően, tehát, ha részese az üzem életének — akkor az egész rehabilitáció, a szűrő- és munkaalkalmassági vizsgálat — általános­ságban : az üzemegészségügy — nem mint ér­dekeltségi kérdés jelenik meg, hanem mint szociálpolitikai. • Köztudott, hogy idén megváltozik a társa­dalombiztosítás, s a munkavédelem Irányításá­nak rendszere. Hatással lesz ez az üzemegész­ségügyi ellátásra? — Azzal kezdem: a szakszervezetek évti­zedeken át jó gazdái voltak e két feladatnak, s elismerésre méltó fejlődés tanúi lehettünk. A mostani — nyáron esedékes — változás célja kettős. Erősíteni szeretnénk a társada­lombiztosítás önkormányzati jellegét, s az állami irányítás égisze alatt egységesíteni, szakszerűbbé tenni e tevékenységet, s a munkavédelmet. Ezért a tervek szerint júniu­sig megalakul majd az önkormányzati szerv, a Pest megyei Társadalombiztosítási Bizott­ság, mely a lakosság és a dolgozók legkülön­bözőbb rétegeinek képviseletére hivatott. Megmarad a közös Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság. Ám sze­retnénk elérni, hogy ezen belül minél hama­rabb létrejöjjön az elkülönült megyei adat­szolgáltató rendszer. Ugyancsak megalakul a megyei munkavédelmi felügyelőség, mely a szakembereket tömöríti, s azokról a hatósági teendőkről gondoskodik, ' amelyekről koráb­ban a szakszervezet, a TE3ZÖV, a KISZÖV és más szervéit. Természetes, hogy ezektől a változásoktól azt várjuk: legyen korszerűbb, jobb, összefo- gottabb, átekinthetőbb s társadalmilag is megalapozottabb a munkavédelem és a tár­sadalombiztosítás. Az átszervezés során gon­doskodunk az ügyintézés zavartalanságáról, s el kell mondanom azt is, hogy emiatt a dol­gozók társadalombiztosítási ellátásokkal, kap­csolatos jogai éppúgy nem változnak, amint­hogy a munkavédelem átszervezése sem érinti a válla'atok. szövetkezetek, gazdálkodó egységek feladatait, ez irányú tevékenységét. Vasvári G. Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom