Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-16 / 113. szám

9KST jfirc'ie 1984. MÁJUS 16., SZERDA Zenei panorama; Dalosok egymás között Solymáron nyolcadszor rendezik meg Idén a zenei napokat. A község nemcsak magáénak érzi a muzsikát, hanem rendkívül sokat is tesz azért, hogy a május ll-től június 1-ig tartó eseménysorozat örömet szerezzen közreműködőknek és hallgatóknak egyaránt. Az idei rendez­vénysorozat keretében elsősorban a kórusok mutatkoznak be. Nemzet­közi és hazai ez az összegzés, nem verseny, hanem játék, ahol és amelynek keretében mindenki őszintén örülhet annak, amit művel és amit csinál. tette. Teljesen mindegy volt, hogy néger spirituálét, Ligeti Kállai-kettősét, Bárdos Szé­les a Dunáját, vagy Brahms egyik dalát énekelték. Kép­zettségük, hozzáállásuk, jár­tasságuk arra példa, hogyan lehet azonosulni valamennyi zenei hanggal különösen ak­kor, ha az a legtermészete­sebb emberi hangszeren szólal meg. Így hát nem volt vitás, hogy az évenként átadásra kerülő vándorserleget a ve­gyeskarok kategóriájában a váciak, a kamarakórusoknál pedig a salgótarjániak érde­melték ki. A zeneünnep vasárnap dél­után folytatódott. Ekkor is zuhogott. Hangsúlyozta is megnyitójában Marosán György, a KÓTA budapesti elnöke, hogy addig jó, amíg esőre is futja, meg boldog, önfeledt éneklésre. Nem vélet­len — mondta —, hogy a dal­lal éppúgy lehet politizálni, mint szerelmet vallani vagy tájakról, szépségről színt val­lani. Ennek szellemében mu­tatkoztak be az egynemű ka­rok Ráckevéról, Budapestről, Nagymarosról és Solymárról. A helybeli gyermekkar (ve­zényelt Korsósné Havasi Ce­cília) Bárdos Tünde nótáját énekelte magabiztosan, az őket követő ugyancsak hely­beli női kar (Szokolay Bálint és Blazsek Andrea vezetésé­vel) pedig üdeségével hatott. A férfikar (karnagy Marossy Albert) lelkesedése követésre méltó, miként hangzásuk is szép jövőre jogosítja őket. A ráckevei Vox Pads női kar most is pompásan megformált darabokkal jeleskedett, mi­ként egy hete Dabason (ve­zetőjük Csorbáné Fejérdy Zille). Á“t!sészka Edit vezette Tavasz Leánykar és a Mohay- né Katanics Mária irányította Szilágyi Erzsébet női kar az éneklés magasiskoláját produ­kálta. A nagymarosi Szövet­kezeti Férfikar (karnagy Kis­martoni Ferenc) és az ÉDŐSZ Központi Férfikara (dirigens Dobray István és Pödör Béla) azt példázták, hogy a férfi­A solymári zenei napok hi­vatalos megnyitója előtti prog­ramként rendezték meg a Bu­dapesti Művelődési Központ kamaratermében az észak­olaszországi Como városi ve­gyes karának hangversenyét. Műsoruk első részét pre­klasszikus és kla>sszikus szer­zők latin és olasz nyelvű, több­nyire vallásos ihletésű művei­ből állították össze. Palestrina, valamint a kortárs olasz és spanyol mesterek motettái stílusosan és szép előadásban hangzottak el. Az érzelmek és hangulatok finom hullámzása, költői érzékenység, világos és pontos formálás jellemezte éneklésüket. Ezt az emelkedet­ten választékos zenei és elő­adói stílust kitűnően ellenpon­tozta néhány életteli, vidám madrigál, világi ihletésű komi­kus zsánerkép, mint például Mozart szinte ismeretlen kis remeke A tisztelt kapudnus atyák szakálláról. A műsor második részében többnyire mai olasz szerzők technikailag nem túl nehéz, vi­szont rendkívül mutatós kó­rusművei csendültek fel. Ezek vidám, táncos lejtésű népdal- feldolgozások, vagy híres olasz műdalok kórusparafrázisai vol­tak. Bennük kitűnően érvénye­sült az énekesek kirobbanó temperamentuma, a játékos, de szenvedélyes olasz karakter. Műsoruk hivatalos részének befejezéseként két Bartók-mű­vet szólaltattak meg magyarul, majd ráadásként Sztravinszkij egy kórusát adták elő óegyházi szláv nyelven. Szép és érdekes élménnyel távozhattak a hangverseny résztvevői, akik — sajnos — alig voltak többen, mint a kó­rustagok. A comói énekesek erre az egy hangversenyre jöt­tek Magyarországra. Megérde­melték volna a gondosabb szervezést, s azt, hogy a más­napi solymári koncerten is sze­repelhessenek. V. L. Az eső sem tudta elriaszta­ni a nézőket szombaton a solymári zenei napok nyitó- hangversenyéről. Köszöntőjé­ben dr. Tóthpál József, a KOTA főtitkára ezért aztán nem véletlenül említette meg, hogy a zene lényünk teljes egészével összeköthet bennün­ket. Így vélekedtek a kama­ra- és vegyes karok találkozó­jának közreműködői is, akik Veresegyházról, Salgótarján­ból, Szentendréről, Vácról, ér­keztek, hogy a helyi dalosok­kal együtt hirdessék az ének­lő Magyarország eszméjét. Va­lamennyiük örömére megje­lent a koncerten a napjaink­ban fél évszázados Éneklő if­júság mozgalom két alapítója: Bárdos Lajos és Kerényi György is. Így hát megsokszo­rozó erővel csendült fel a dal a solymári madrigálkórus tagjainak ajkán. Műsorukból egy-egy Monteverdi-, Liszt- és Bárdos-mű megformálása emelkedett ki. Karnagyuk, Kempelen Tünde nem törek­szik látványos megnyilvánu­lásokra, a zene értelmezését tekinti mindenkori céljának. A Vadász Ágnes vezette ve­resegyházi Cantemus Kórus egy pompás Hassler-művel (Ünnepre jöttünk) indította műsorát, amelyből Lotti Mi­serere mei Deus és Kodály— Balassi Szép könyörgés című opusza jelentett maradandót. A salgótarjáni Liszt Ferenc Kamarakórus Guthy Éva ve­zényletével meglepetést kel­tett fegyelmezett és igényes zenei előadásmódjával Josquin des Prés. di Lasso és Fabrez egy-egy darabja a ze­nei ínyenceknek is mara­déktalan örömet jelentett. A szentendrei Városi és K1SZÖV Vegyeskar tolmácsolásában — Kovács Lajos és Wolf né Ko­vács Zsuzsa dirigálásával — Viadana—Hegyi Áradj ránk tavasz című kórusműve ara­tott elismerést. A hangverseny legnagyobb élményét a Makiári József karnagy vezette váci Vox Hu­mana önfeledt dalolása jelen­karoknak js van utánpótlásuk, amennyiben kötni tudják ze­neileg és emberileg tagságu­kat. A vándorserleget ezúttal a ráckevei kórus és az ÉDOSZ férfikar érdemelte ki. A kó­rusok mindkét nap baráti be­szélgetésen vettek részt. M. Zs. Gyermeknap Úttörők nyara A Magyar Úttörők Szövetsé­gének székházában tegnap saj­tótájékoztatón ismertették az idei gyermeknap rendezvé­nyeinek programját és a nyári táborozási lehetőségeket. A nemzetközi gyermeknap alkalmából a fővárosban egész sor érdekesebbnél érdekesebb rendezvény várja majd a gye­rekeket május 21-től 27-ig. Programokat kínálnak a Nép­ligetben, az Ifjúsági Parkban, a Vidámparkban, az Állatkert­ben és a Normafánál. Előadá­sok lesznek öt színházban és számos moziban is és gyerek- csoportok keresik föl a Parla­mentet. Természetesen a mű­velődési házak és az úttörőhá­zak kapui is nyitva állnak majd. A rendezvénysorozatra az Asztalos János Ifjúsági Parkban megrendezendő két­napos gyermek majális teszi föl a koronát. Bohócok, bábo­sok, zenekarok gondoskodnak a szórakozásról. Az Üttörőszövetség a nyári vakáció idején is gondol a gyerekekre. Országszerte vár­ják a tanulókat a legkülönbö­zőbb táborok. A szerencséseb­bek romantikus körülmények között sátorban lakhatnak, s lesznek, akik a nagyon népsze­rű vándortáborozásokon vehet­nek részt. Az Üttörőszövetsé- gen kívül egy egész sor más szervezet, intézmény kiveszi részét az iskolások nyaraltatá- sából. A Pilisi Parkerdőgazda­ság például a mogyoróhegyi jurtatáboron kívül Dömösön és Szentendrén is fenntart egy- egy sátortábort, s most épül egy újabb Pilismaróton. A gaz­daság nem pusztán a táboro­zási feltételeket biztosítja. Az erdészek maguk is részt vállal­nak a gyermekekkel való fog­lalkozásból, bevezetik őket a természet rejtelmeibe, s igye­keznek környezetvédő szemlé­letet kialakítani. Az iskolás korú gyerekeknek sajnos így Is alig egyharmada juthat el valamilyen táborba. Az Üttörőszövetség kötelessé­gének érzi a többiek vakációs programjáról való gondosko­dást is. Az úttörőházak a művelődési intézményekkel karöltve szerveznek vakációs rendezvényeket a nyári hóna­pokban. ■ Kiállítótermekből Vállalások és magatartások a Szamosi Horváth Tamás ké- 2 peit a Te meg Én pinceklub­ul ban láthattuk. Csollák Mihály ^ festményeit a tököli művelődé- £ si házban vehettük szemügyre, y. Horváth László műveit a far- y. mosi művelődési otthonban. A g váci Madách Galériában június £ 4-ig lehet megtekinteni Alexan- ^ der Csepurko omszki fotómű- y vész anyagát. Expresszív fogalmazás Szamosi Horváth Tamás, Csollák Mihály és Horváth László mindhármán harminc­évesek és a művészet jelöltjei. Mindhárman önálló világot te­remtenek erős képzelőerővel, s vasárnap festők abban az értelemben, hogy csak szabad idejükben foglalkozhatnak vá­lasztott műfajukkal. Szamosi Horváth Tamás civilben nép­művelő, Csollák Mihály sza­kács, Horváth László diszpé­cser. Eredményeik révén ér­demes számba venni értékei­ket es lehetőségeiket. Szamosi Horváth Tamás Ditróból származik, s erre a vidékre emlékszik expresszív fogalmazású képein. Ecsetke- zeiése lendületes, egyetlen tempóval ragadja meg emlé­keit, élményeit és alakítja véglegessé színeivel. A gyorsa­ság nála nem felületesség, ha­nem módszer és alkati ténye­ző, hiszen az özvegy Madonna és a hegyek között kanyargó horhos rajzi üzenetté válik a tartalom gazdagsága és a for­málás biztonsága revén. Csodák Mihály duzzad a de­rűtől és az emberi, festői kon­díciótól. Szimpatikus vonása az, hogy bár alkotásai érettek, s ő maga mind a jelenségek érzékelésében, mind a dolgok vizuális megragadásában te­hetséges, mégsem alkar le­mondani szakácsmunkájáról, melyet hivatásának érez. Látványok és rezdülések Képei között remek össze­gezéseket láthatunk tököli udvarokról és a temetőről, pompás tabló a csupa bohócfi­gurából szerkesztett Utolsó va­csorája, mely mégsem bajaz- zós letargiát tükröz, hanem te­lített a színek élénkségével. Karakterét sugározzák képei, egy elégedett ember festői ára­dását. Egészséges belső moso­lyával veszi számba Tököl lát­ványkincsét. Még nem profi, de már egyéniség. Horváth László vidéke Far­mos és Tápiószele. Szolnokon született 1955-ben. Vácott és Kecskeméten tanult, üzem­mérnök, a tápiószelei KGYV diszpécsere, s az ott látható Rádiófigyelő hogy az író szembesüljön egy olyan olvasójával, akinek kép­zeletét a maga művészi mon­danivalójával sikerült meg­mozgatni és a mindennapi események nyomán tovább­gondolkodásra késztetni. Csák Gyula alkalmat kapott arra is, hogy a maga ars poeti­cáját a korábbi és a legújabb művével kapcsolatban minden erőltetettségtől mentesen ki­fejthesse. Valóban sokat járt Perőcsényben. Nagyon jól is­mer sok embert és azok élet­sorsát. Ám esze ágában sem volt, hogy rossz fényképész módján bemásolja őket regé­nye lapjaira. A valóság szá­mára nélkülözhetetlen — mint minden realista író eseté­ben —, hogy föllobbantsa kép­zelete lángját, melynek fényé­ben új emberi összefüggések, magatartásbéli árnyalatok vi­lágosodnak meg. Az igazat mondd, ne csak a valódit — írta József Attila. Ez a beszélgetés mindenkép­pen segített abban, hogy az irodalomban kevésbé járatos olvasót közelebb hozza a szép szó valódi tartalmának meg­értéséhez. Ahhoz, hogy min­dennapi olvasmányaink való­ban kivételes szellemi örömöt okozzanak és ahhoz, hogy mindennapi világunk szöve­vényes viszonyai között job­ban kiismerjük magunkat. HÉTKÖZNAPOK KUTA­TÓI. Ez az adás szintén a mindennapok életével foglal­kozott, csak éppen nem mű­vészi szempontból, hanem el­méleti, tudományos megközelí­tésben. Sokan úgy vélik, hogy ná­lunk a szakszervezetek szere­pe meglehetősen formális, hi­szen a hatalmon belül vannak és tevékenységük nem olyan látványos, mint a nem szocia­lista országokban. Incze Zsuzsa riportja dr. Búza Mártonnal, a Szakszer­vezetek Elméleti Kutató Inté­zetének igazgatójával viszont arról adott tanúbizonyságot, hogy a szakszervezet tevé­kenysége nálunk nem légüres térben mozog, hanem igen ala­pos elemző munka alapján látja el a dolgozók érdekvé­delmi feladatát. Nem a pálya széléről szólnak közbe, ha­nem mint a hatalom részesei kemény vitákban egyeztetik a különböző szervekkel az állás­pontjukat. A legfontosabb fel­adatuknak az üzemi demokrá­cia megszilárdítását tartják, mely önállóságot és felelőssé­get tételez föl az emberekben. Az intézet ehhez ad a gyakor­latban megszűrt támogatást a szakszervezeti tisztségvise­lőknek, elsősorban a bizalmi testületeknek. Ennek érdekében igyekez­nek áttörni a megkövesedett közhelyekből és szólamokból font kerítések korlátáit. Okos, emberi szóval, az elméletileg földolgozott mindennapok ta­pasztalatával. Sz. E. Horváth László: Tápló-part Patay Éua-képek lendítették önmaga festői felfedezéséhez. Téli tája robusztus varja­kat jelenít, de azonnal finom rezdüléseket jelent, ha Regge­li erdő ihleti. Jól bánik az ak- varellel és az olajtechnikával. Harmonikus a Tápió-partja, s magabiztos vonalvezetéssel örökítette meg nemcsak Nagyanyja, hanem a Gulyás fiú portréját is. Az élet eseményei j Alexander Csepurko fotói tág érdeklődési körre valla­nak. Mindent feljegyez, ami a közélettel, a tájjal, a terme­léssel kapcsolatos. Az élet megannyi eseményét látja és láttatja a régi tornyokban és a fiatal arcokban egyaránt. Fi­gyelme megörökítette Pest megye küldöttségét is, ami­kor az omszki városnegyed­be látogatott. Ugyancsak igényes anyagot vonultat fel a Gödöllői Galé­riában bemutatkozó lengyel Krystyna Andryszkiewicz és Krzysztof Jakubowski. Nagyi­Szamosi Horváth Tamás: tfzvegy Madonna tásokban villantanak fel ar­cokat, szituációkat, magatar­tást, sorsot a fotóművészet­ben is alkalmazható képi át­írásokkal. Losonci Miklós MOZIMŰSOR MÁJUS 17- TÖL 23-IG ABONY MONOR 17—18: Elveszett egy kékszemfl 17—20: Kincs, ami nincs 19—20: Sugarlándi hajtóvadá- 21—22: A profi** szat* 20: Az óriás (du.) 21—22: Katasztrófa földön-égen BUDAÖRS 17—20: Forróvérű kísértet 21: Adj, király, katonát !•• 22: A kutya éji dala** CEGLÉD, Kamaraterem 17—23: A vadnyugat I—II. 19—20: Több mese egy sorban (du.) CEGLÉD, Szabadság 17— 20: Sok pénznél jobb a több** 18— 19: B’öíf (éjjel) 21—23: Az óriás (du.) Languszta reggelire* (este) DABAS 17—18: Megbilincseltek* 19— 20: Bizonyítási eljárás* 21: Szerelem receptre DAjAS, Autós kertmozi 17—23: Arany a tó fenekén DUNAHARASZTI 17—18: Szupermodell** 19—20: ...és megint dühbe jö­vünk 21—22: Napló gyermekeimnek* DUNAKESZI, Vörös Csillag 17—20: Ezermilliárd dollár* 21—22: Gyertek el a névnapom­DUNAKESZI, József Attila 17: S. O. S. Concorde 20: A kolónia* 21: Te, rongyos élet* 23: öld meg a sogunt!** ÉRD 11—18: Ellopták Jupiter fenekét 19—21: Szegény Dzsoni és Ar­nika (du.) 20: Adj, király, (este) 21—22: Az első nagy vonatrab'áa fót 17—18: A Jó, a Rossz és a Csúf 1—II.« 19—20: Te, rongyos élet* 21—22: Ezermilliárd dollár* GÖDÖLLŐ 17—20: A barátod akarok lenni (du.) 17—18: Futásod véget ér* (este) 19—20: Felhőjáték* (este) 21—23: Kisapák és nagyapák (du.) Földrengés Tokióban (este) GYAL 17—18: A matróz, a kozák és a hamískártyá.s 19—20: Megbilincseltek* 21—22: Bizonyítási eljárás* KEPFPESTARCSA 17—18: Vabank 19—20: A lator** 20: A rézhegyek királynő­je (du.) 21—22: A biztosan ölő sárkány Lady** 23: Eper és vér* MONOR, Kertmozi 17—18: Cicák és titkárnők 19—20: A profi** 21—22: Az éjszakai utazók** NAGYKATA 17—18: Kenyér, arany, fegyver 19—20: Feketeszakáll szelleme 21—22: Kisvárosi fojtogató** hőskora NAGYKŐRÖS, Arany János 17—20: 101 kiskutya 21—23: Sok pénznél Jobb a több** NAGYKŐRÖS, Stűdiómozi 17—20: Fitzcarraldo I—II.* 19—20: Klabus a világűrben (du.) 21—23: Karla házasságai* PIUSVDRÖSVAR 17—18: Amit tudni akarsz a szexről.. .**• 20: Gallipoli 22: Jób lázadása* POMAZ 17—18: A lator** 19—20: Újra szól a hatlövetű 21: Futásod véget ér* RÁCKEVE 17—18: ...és megint dühbe jö­vünk 19—20: Napló gyermekeimnek* 21—22: Szupermodell** 22: Kabaré** (du.) SZENTENDRE 17—20: Kisapák és nagyapák (du.) 17—18: Az első nagy vonatrab­lás (este) 19—20: Futásod véget ér* (este) 21—23: Péntek 13. (du.) Felhőjáték* (este) SZENTENDRE, Autós kertmozi katonát !•• 17—23: Bye, bye, Brazília SZIGETSZENTMIKLÓS 17—18: Napló gyermekeimnek* 19—20: A kapitány kalandjai (du.) Szupermodell** (este) 21—22: ... és megint dühbe jö­vünk TÁPIÓSZELE 17—18: Feketeszakáll szelleme 19—20: Kisvárosi fojtogató 20: Timur és csapata (du.) 21: Kenyér, arany, fegyver VÁZ, Madách Imre 18: Hurrikán* 23: S. O. S. Concorde VÁC, Kultúr 17— 20: Patakfia és a nap (du.) Dutyi-dili (este) 21—23: Nevem: Senki VECSÉS 18— 23: István, a király • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 1G éven felülieknek. •*• Csak 18 éven felülieknek. MINDENNAPI IRODALOM. Kosztolányi Dezső regényírói munkásságáról vallva — egye­bek közt — azt fejtegeti, hogy mindegyik alakjának meg tud­ná adni pontos lakáscímét. Gyakran több lakáscímet is, mert némelyik kettőből-há- romból van összeróva. A Rossz orvost mint gyermek vidéken látta. Néró császárral egy budapesti kávéházban fe- ketézett. Pacsirta annyira kö­zel állt szívéhez, hogy a re­gény megjelentetése előtt — lelkiismerete megnyugtatásá­ra — sürgönyöket váltott hoz­zátartozóival, s noha ők hatá­rozottan lebeszélték közzété­teléről, mégse fogadta meg ta­nácsukat. Az Aranysárkány minden szereplője szintén élt. Minderre csak munka közben vagy azután jött rá, amikor alakjai már a lelkében is él­tek. Ez jutott eszembe, amikor egy beszélgetést hallottam a rádióban, melyet Varga Lajos Márton folytatott Csák Gyu­lával, a nagy sikerű Glemba című regényével kapcsolatban. Elöljáróban megidézte a könyv egyik olvasóját, Baka Jánost is, aki, mint perőcsényi lakos nemcsak arról számolt be, hogy felismerni vélte az egyes szereplőket, hanem ösztönösen megérezte: az író a maga kép­zelete bordáján átszőtte egyé­niségüket és további sorsuk kanavászát. A szerkesztő-riporter ki­tűnő alkalmat teremtett arra,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom