Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-04 / 103. szám

2 ^£Man 1984. MÁJUS 4., PÉNTEK 'Jegyzet ELNÖK! UTAZÁS KÉRDŐJELEKKEL REAGAN AMERIKAI EL­NÖK hatnapos kínai látogatá­sát befejezve, sajtónyilatkoza­taiban igyekezett eredményes­nek minősíteni távol-keleti út­ját. A washingtoni megfogal­mazás szerint a „nagy show" azonban egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Az amerikaiak által elképzelt „forgatókönyv­ből” a pekingi tájékoztatási eszközök kihagyták a szovjet­ellenes megnyilatkozásokat, s hasonló sorsra jutottak Rea- gannek azok a kijelentései is, amelyek az Egyesült Államok­ban levő életformát magasz­talták. Ismert, hogy a kínai sajtó és televízió e szempontból meg­kurtítva közölte az elnök mindkét beszédét, s ez zavart okozott az amerikai főváros­ban. Akadtak olyan vélemé­nyek is, hogy az elnöknek vá­laszul meg kellett volna rövi­dítenie kínai tartózkodását. Hogy erre mégsem került sor, azt több washingtoni érdek is magyarázza. Egyrészt az, hogy az Egyesült Államok sokat re­mél a hatalmas kínai piacon való műveletektől. Másrészt Reagan választási tőkét is igyekezett kovácsolni a kínai út elgondolt sikeréből. Így aztán maradt a „meg­bocsátó” elnöki mosoly, amely diplomatikusabb, s egyben hasznosabb megoldásnak bizo­nyult. A Pekingben aláírt jegyzőkönyvek és megállapo­dások is tükrözik — o műsza­ki-tudományos információk cseréje, atomenergetikai meg­állapodás, a kettős adózás megszüntetése —, hogy az amerikai tőke számára a Rea- gan-látogatással kedvező felté­teleket igyekeztek teremteni Kínában. Ami a politikát illeti, az Egyesült Államokban, Reagan elutazása előtt olyan híreket bocsátottak szárnyra, hogy Pekingben szóba sem fog ke­rülni Tajvan, s nem szerepel­nek a napirenden azok a kér­dések sem, amelyekben a két ország ellentétes vagy eltérő nézeteket vall. Az előrejelzés azonban nem bizonyult helyt­állónak. A pekingi vezetőkkel folytatott megbeszéléseken Ugyanis szerepelt a Tajvanra irányuló amerikai fegyverszál­lítások ügye, a Koreai-félszi­geten kialakult feszültség, Kambodzsa és Afganisztán problémája, a közel-keleti helyzet. MEGFIGYELŐK SZERINT Kína kifogásolta, hogy Dél- Koreában nagy létszámú ame­rikai csapatok állomásoznak, szót emelt az ellen is, hogy Washington a szükségesnél na­gyobb támogatást nyújt Iz­raelnek, s ugyanakkor nem hajlandó a másik féllel, a pa­lesztinokkal tárgyalásokat kez­deni. Kambodzsa és Afganisz­tán kérdésében ugyan egy­máshoz hasonló álláspontra helyezkedtek a tárgyaló felek, míg a legsúlyosabb ellenté­tekre Tajvan problémája adott okot. Mind Reagan elnök, mind 'Csak rövidén... II. JÁNOS PÁL pápa csü­törtökön reggel távol-keleti körútja első állomására, Szöul­ba. érkezett. Úton Dél-Korea felé, szerdán az alaszkai Fair­banks város repülőterén rövid megbeszélést folytatott Ronald Reagan amerikai elnökkel. Az egyházfő öt napot tölt Dél- Koreában, ahol vasárnap 103, túlnyomórészt koreai vértanút avat szentté. HU JAO-PANG, a KKP KB főtitkára csütörtökön különvo- naton hivatalos látogatásra a Koreai NDK-ba utazott. Hu Jao-pang, Kim ír Szén, a Ko­reai Munkapárt KB főtitkára meghívásának tesz eleget. Phenjanban, ahova Hu Jao- pang pénteken érkezik meg, véleményt fognak cserélni a nemzetközi helyzetről, ázsiai problémákról, különös tekin­tettel a Koreai-félszigeten ki­alakult helyzetre. TÖRÖKORSZÁG szerdán megállapodást kötött az ame­rikai General Dynamics céggel F—16 típusú vadászgépek kö­zös vállalkozásban történő elő­állításáról. pedig Shultz külügyminiszter a kínai követelésekre csak kitérő választ adott Tajvan kérdésében, s így semmiféle megegyezés sem született a két fél között. Ugyanakkor megfigyelők emlékeztettek ar­ra, hogy Washington a „nemr zeti Kína” ügyét azzal igye­kezett ellensúlyozni, hogy megpróbálta Pekinget bevonni szovjetellenes elképzeléseinek a megvalósításába. Ez azon­ban nem okozott osztatlan si­kert a kínai fővárosban, mivel a pekingi vezetés az utóbbi időben a korábbinál reálisabb politikai irányvonalat igyek­szik követni, s mint azt több­ször hangsúlyozták: Peking rendezni szeretné kapcsolatait a Szovjetunióval. Bár ez hosszú és igen lassú folyamat, de tény, hogy a kínai főváros hamarosan Arhipov szovjet miniszterelnök-helyettest fo­gadja hivatalos látogatásra. A TÉNYEK mindenesetre azt bizonyítják, hogy kínai részről az Egyesült Államok­kal való nézeteltérések han­goztatása gyakoribb volt a Reagan-látogatás idején, mint azt Washingtonban tervezték. Az elnök tanácsadói ugyan minden bizonnyal számoltak azzal is, hogy semmiféle ér­demi eredményt nem tud fel­mutatni az amerikai fél, de mégis a republikánus kortes­hadjáratban külpolitikai siker­nek szerették volna reklámoz­ni az elnöki utazást. Ismert ugyanis, hogy a jelenlegi amerikai vezetés sem a közel- keleti, sem pedig a közép­amerikai kérdésben nem tu­dott külpolitikai eredménnyel dicsekedni. Persze a nézetel­térések mellett a Fehér Ház kitart az eredeti forgatókönyv mellett. A magyarázat szerint az Egyesült Államok kész — az úgymond — „kommunista államokkal is párbeszédet folytatni a világban kialakult feszültség csökkentése érdeké­ben”. Csakhogy a kínai láto­gatást megelőző washingtoni propagandakampány többet ígért. Kérdés, hogy több wa­shingtoni kommentátor által is amolyan félsikernek jellemzett elnöki utazás mennyire lendíti fel Reagan választási hadjára­tát. S főleg mi marad meg eb­ből november 6-ig, az elnökvá­lasztás dátumáig... Csitári János Athén Szakértői értekezlet Athénben zárójelentés elfo­gadásával befejeződött az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet résztvevői szakértőinek hathetes tanács­kozása a nemzetközi viták bé­kés rendezéséről. A szakértők állást foglaltak amellett, hogy a minden részt­vevő számára elfogadható módszer kidolgozására irányu­ló tárgyalásokat az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kereted között foly­tatni szükséges. Aktív szíriai közvetítés Kormányalakítási erőfeszítések Abdel Halim Haddam szí­riai alelnök kitartó erőfeszíté­seket tesz a Rasid Karami miniszterelnök vezetésével megalakult libanoni nemzeti egységkormány megmentésére. Egyfelől több egymást követő megbeszélést folytatott Valid Dzsumblatt-tal a Haladó Szo­cialista Párt és Nabih Berri- vel, a síita AMAL-mozgalom elnökével, akik egyelőre nem Nem lesznek atomfegyverek az országban Ä dán parlament határozata A dán parlament csütörtö­kön 73 szavazattal 7 ellené­ben olyan határozatot fogadott el, amely szorgalmazza, hogy a kormány sem békeidőben, sem pedig háború esetén ne engedje meg nukleáris fegyve­rek elhelyezését az ország te­rületén. A határozattervezetet az el­lenzéki Szociáldemokrata Párt terjesztette elő. Ez volt az el­ső eset, hogy Dániában, amely a NATO tagja, olyan indít­ványt hagytak jóvá, amelynek értelmében háborúban sem tarthatnak nukleáris fegyve­reket az ország területén. Az észak-európai országban 1957 óta törvény tiltja, hogy az or­szág területén békeidőben atomfegyvert helyezzenek el. Így a NATO 1979-es kettős határozata értelmében Nyu- gat-Európába telepítendő nukleáris eszközökből — a ter­vek szerint —, egy sem kerül dán területre. A határozat a teljes tilal­mat kimondó döntést az észak-európai atomfegyver­mentes övezet megteremtését elősegítő lépésnek minősíti. A továbbiakban felszólítja a dán kormányt, hogy szorgalmazza a kelet—nyugati párbeszéd fel­újítását, a nukleáris arzenál befagyasztását, az atomfegy­verekkel folytatott kísérletek betiltását, valamint azt, hogy a NATO is vállaljon kötele­zettséget a nukleáris fegyver elsőként történő alkalmazásá­ról való lemondásra. Dánia lépjen fel bármiféle újabb ra­kéták telepítése, valamint nukleáris fegyvereknek a vi­lágűrbe való elhelyezése el­len, és tegyen meg mindent a vegyi fegyverek gyártásának, tárolásának és bevetésének megtiltása érdekében. foglalták el helyüket az új ka­binetben, másfelől telefonon érintkezésbe lépett Amin Dzsemajel elnökkel és Karami kormányfővel. Minthogy Berri elégedetlen a neki felajánlott igazságügyi, vízügyi és energiaügyi tárcá­val, a kompromisszumos meg­oldás Valószínűleg a kormány kibővítése lesz. Karami hírek szerint kedvezően fogadta azt a Berritől származó javaslatot, hogy hozzanak létre két to­vábbi minisztériumot, amelyek közül az egyik az izraeli meg­szállás alatt levő Dél-Libano- nért lenne felelős, a másik pedig az ország újjáépítését kapná feladatul. Izrael és a létrehozandó palesztin állam kölcsönös el­ismerését szorgalmazta Jaszi szer Arafat, a Le. Nouvel Ob- servateur című francia heti­lapban megjelent interjújában. A PFSZ vezetője hangsúlyozta: a közel-keleti konfliktust Iz­rael és a PFSZ közötti köz­vetlen, az ENSZ égisze alatt tartandó tárgyalásokon kell rendezni. Olyan békére van szükség, amelyben nincs sem győztes, sem pedig legyőzött — tette hozzá. Arafat, aki jelenleg ammani látogatáson tartózkodik, csü­törtökön találkozott Ahmed Obeidat jordániai miniszter- elnökkel. Arafat szerdán este Husszein jordániai uralkodó­val folytatott megbeszélése­ket. Jordániai források szerint további tárgyalási fordulókat ekkor nem tűztek ki. Nemzetközi sajtóértekezlet Hanoiban Km! határpro vokátiék Vietnam békét akar Kíná­val, de felkészült arra, hogy visszaverjen minden ellene irányuló kínai fegyveres ak­ciót, amelyek az utóbbi na­pokban mind fenyegetőbb mé­reteket öltenek — mutattak rá a Hanoiban csütörtökön megtartott sajtóértekezleten. Az alkotmány napján Japán revíziós Csütörtökön tartották Ja­pánban az alkotmány napját. Az 1947-ben törvényerőre emelkedett alaptörvény béke­alkotmányként került be a Parasztok tüntettek Rómában Agrérreformot követelnek Hatalmas méretű paraszt­tüntetés zajlott le csütörtökön az Oilasz fővárosban. Az or­szág mindem részéből érkezett, közel másfél százezer termelő a Közös Piac mezőgazdasági korlátozó intézkedései ellen tiltakozott és sürgős agrárre­formot követelt a kormánytól. A tüntetők felszólították a mezőgazdasági kormányzatot, hogy ne ismerje el a Közös Piac márciusban hozott ter­melési korlátozásait, amelyek egyebek között az 1983-as szintem tartanák az olasz me­zőgazdaságot. köztudatba, mivel Japán szá­mára tiltja a hadviselés jogát. Az alkotmány életbe lépésé­nek 37. évfordulója alkalmá­ból Tokióban nagygyűléseket rendeztek az alaptörvény vé­delméért küzdő erők, vala­mint ellenfeleik, a revízió hí­vei is. Ez utóbbiak, a hatal­mon lévő konzervatív LDP leg jobboldalibb körei — élü­kön a ma is befolyásos Kisi Noboszuke egykori miniszter- elnökkel — az alkotmány fe­lülvizsgálatát követelték. Ez magában foglalja a békecik­kely eltörlésének, a korlátlan fegyverkezésnek, nemkülön­ben az oktatás tartalmát meg­határozó alapelvek megváltoz­tatásának a követelését. A nemzetközi sajtó, köztük a nagy nyugati lapok és tévé- társaságok képviselői előtt a vietnami nemzetvédelmi mi­nisztérium szóvivője részlete­sen ismertette a két ország határán elkövetett kínai pro­vokációkat. Eszerint 1979 feb­ruárja és 1981 májusa után immár harmadszor, ez év áp­rilis 2-a óta Kína ismét jelen­tős mértékben fokozta a határ menti vietnami tartományok elleni fegyveres akcióit. A kí­nai tüzérség több mint tizen­ötezer lövedékkel bombázta e területek száznál több kato­nailag jelentős célpontját és polgári településeit. Az akciók következtében tizenöt vietna­mi polgári személy életét vesztette, több százan megse­besültek. Jelentősek a gazda­sági károk: a kínai ágyúzás következtében jelentős terüle­ten megsemmisült a mezőgaz­dasági ültetvény, több öntöző- rendszer, nagy számú lakóház és egy vasútállomás. A szóvivő hangsúlyozta: Vietnam nem fenyegeti Kínát és nincs hőbb vágya, mint­hogy békében éljen szomszéd­jával. Azért, hogy ez nincs így, a felelősség a kínai vezető köröket terheli. A kommunista páiíck figyelmének középpontjában úll Átültetni a ma gyakorlatába Az MSZMP Pest megyei Oktatási Igazgatóságán — a propa­gandisták napján — elhangzott előadások közül lapunk hétfői számában már közöltük Zrinszky Lászlónak, az MSZMP Poli­tikai Főiskola tanszékvezető egyetemi tanárának expozéját. Ez alkalommal Nagy Sándor, az SZKP Társadalomtudományi Aka­démiája aspiránsának előadását közöljük — a politikai kultú­ra lenini elméletéről, azokról az útmutatásairól, amelyek ma is iránytűül szolgálnak a kommunista pártok gyakorlatában. Forradalmi szervező és pro­pagandista tevékenységével Lenin a politikailag érett és tudatos, a kommunizmus esz­méihez, ügyéhez hű, odaadó emberek nevelését szolgálta, s a néptömegek fejlett politikai tudatosságra épülő aktív rész­vételét a politikai életben, a társadalom irányításában a szocializmus gyors előrehala­dásának egyik lényeges felté­telének tekintette. írásaiban és gyakorlati tevékenységében a politikai oktatás és a politi­kai aktivitás kérdéseit össze­kapcsolta a politikai tudat és a politikai kultúra fogalmai­val. Bebizonyította, hogy e fo­galmak tartalma szoros össze­függésben van olyan nagy horderejű társadalmi problé­mákkal, mint például a szo­cialista demokrácia fejlesztése, a szocialista életmód kibonta­koztatása, a tudatos, marxista meggyőződésű szocialista sze­mélyiség nevelése. A politikai kultúra fogal­mának segítségével Lenin hangsúlyozta a dolgozók neve­lése, képzése, felvilágosítása egész ügyének elszakíthatatlan kapcsolatát a politikával; a szocialista hatalom megvalósí­tásában, a társadalom irányí­tásában való személyes közre­működéssel. Rámutatott a kommunista párt nagy szere­pére és felelősségére a dolgozó tömegek politikai kultúrájá­nak, politikai tudatának for­málásában, felkészítésükben a közéleti tevékenységben való eredményes részvételre. Ezt a párt egyik alapvető kötelezett­ségének tartotta, s a velük összefüggő feladatokat az or­szág konkrét gazdasági, politi­kai szükségleteinek figyelem- bevételével határozta meg. Sokoldalúan érvelt a dolgozók politikai oktatásának, nevelé­sének, felvilágosításának szük­ségessége mellett, és ezt, mint a fejlett politikai kultúra el­érésének egyiic útját vizsgálta. Fontosabbnak tekintette azon­ban az osztályharcban, a po- ltikai tevékenységben való részvételt, bár jól tudta, hogy a tömegeknek a közvetlen­részvétel útján szerzett poli­tikai tapasztalata önmagában kevés, mert csak a politikai kultúra alacsonyabb, empi­rikus, a köznapi elképzelésekre épülő fokát teszi elérhetővé. Lenin ezért vallotta, hogy a fejlett politikai kultúra eléré­séhez szükség van különböző ismeretek elsajátítására, új készségek, szokások kifejlesz­tésére a magatartásban és a tevékenységben, de mindenek­előtt személyes, érdemi rész­vételre a politikai szervezetek tevékenységében. Rámutatott arra, hogy a tudatformáló munkának mindenekelőtt az ipari munkásokra kell irá­nyulnia. Közülük pedig első­sorban a legtudatosabb mun­kások között kell terjeszteni a marxizmus eszméit, magyaráz­ni a párt politikáját, mert ez növelni fogja az élenjáró munkások társadalmi aktivitá­sát és serkenti az elmaradot­tabb munkásrétegek politikai tudatosságának fejlődését. Többek között a Mi a teendő? című munkájában jellemezte a munkások politikai tudatát és hangsúlyozta a társadalmi tu­dat e formájának különösen fontos szerepét a dolgozók ne­velésében. Lenin nézeteinek tovább­fejlesztése napjainkban a kommunista pártok figyelmé­nek középpontjában áll. A mi pártunk is világosan látja a dolgozó tömegek politikai tu­data és tudatossága, valamint politikai tevékénysége, aktivi­tása, egyszóval politikai kul­túrája fejlesztésének szüksé­gességét. A politikai kultúra fogalma napjainkban tartalmi és terjedelmi szempontból is gazdag területet fog át. Egyik lehetséges megközelítésében magába foglal politikai isme­reteket, a politikai kérdések­ben való tájékozottságot, a po­litikai tudatosságot és meg­győződést, a dolgozóknak a politikai kompetenciáját, tuda­tos, tehát pozitív tartalmú, aktív magatartásban és cse­lekvésben megnyilvánuló vi­szonyát a politikai kérdések­hez. Egy másik megközelítés­ben alája sorolják a sokolda­lú — de mindenekelőtt politi­kai — képzettséget, a politikai érettséget, a megszerzett poli­tikai műveltség és tájékozott­ság alkalmazásának, a politi­kai elvek és normák követelé­sének képességét; a tudatos, aktív, cselekvő részvételt a párt politikájának realizálásá­ban és a kommunista eszmé­nyek megvalósításában. A korszerű politikai kultúra te­hát nemcsak és nem elsősor­ban ismeretek elsajátítását követeli meg, hanem a meg­szerzett ismeretnek szocialista politikai meggyőződéssé, ér­zelmi-akarati beállítottsággá formálását, átalakulásukat a magatartás szilárd formáivá, a tudatos politikai tevékenység­hez való hozzértéssé, jártas­sággá, s mindezek realizálását a gyakorlati politikai tevé­kenységben. A politikai kultúra (és en­nek részeként a politikai tu­dat) fontos jellemzői a társa­dalmi viszonyok, a társadalmi tudat érettségének. Mai álla­potuk megmutatja, hogy mi­lyen szívonalon sajátították el a dolgozók a társadalmi fej­lődés törvényeit, a politikai ’ harc, illetve a közéleti tevé­kenység tapasztalatait és nor­máit, a politikai vezetés alap­elveit; továbbá megmutatja a dolgozóknak a társadalom po­litikai életében való részvéte­le, illetve a társadalomirányí­tásba való bekapcsolódásuk mértékét, politikai tudatossá­gának, meggyőződésének és kompetenciájának jelenlegi szintjét. Milyen konkrét problémák­ra célszerű felfigyelnünk a politikai tudat és aktivitás formálásával kapcsolatban? Gyakran nem sikerül leküzde­ni azt az ellentmondást, amely a dolgozók politikai műveltsé­ge és azon képességük között feszül, hogy a társadalmi je­lenségek értékelésében saját szemléletükben, tevékenysé­gükben megvalósítsák a mar­xista—leninista osztályszemlé­letet. Az ideológiai és politikai nevelő munka nem a kellő, a szükséges mértékben törekszik konkrét politikai készségek ki- fejlesztésére a dolgozóknál. A társadalom életében, a politi­kai gyakorlatban jelen van a politikai közömbösség vagy a politikaellenes magatartás és szemlélet, de a politikai pro­paganda e kedvezőtlen tények megléte ellenére is helyenként tiszta felvilágosító, tájékoztató jellegű vagy sajátosan hivata- loskodó marad. Gyakran nem sikerül megvalósítani a meg­szerzett politikai műveltség, a kialakult meggyőződés és a cselekvés, az aktivitás össz­hangját, egységét. A társadal­mi, politikai aktivitásnak nem mindig válik forrásává és esz­közévé a politikai tudatosság. A politikai nevelőmunkában nem eléggé hasznosítjuk a gazdasági, szociális tényezőket. A párt-, a KISZ-, a szakszer­vezeti szervek nevelő tevé­kenysége koordinálásának problémái is gyakran okoznak gondot. Nem mindig sikerül ésszerű módon egyesíteni az agitációt és a propagandát a dolgozók tényleges részvételé­vel a társadalom irányító te­vékenységében. A szocializmusban a politi­kai kultúra és a politikai tu­dat egyik fontos sajátossága, mjgnyilvánulása a politikai tudatosság tömegméretű ki­alakulása és elterjedése. Aho­gyan nem lehet azonosítani a tudat és a tudatosság fogalmát általában, ugyanúgy helytelen lenne a politikai tudat és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom