Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-15 / 112. szám

1984. MÁJUS 15., KEDD #rvf ,Wf;t rti Nógrádi Sándorra emlékeztek Koszorúzás!* ünnepség Nógrádi Sándor születésé­nek 90. évfordulója alkalmá­ból koszorúzási ünnepséget rendeztek hétfőn a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában levő sírjánál. A magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom ki­emelkedő személyisége sírján a tisztelet, a kegyelet virágait a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága nevében Győri Imre, a Köz­ponti Bizottság tagja és So­mogyi Imre, a Központi El­lenőrző Bizottság titkára he­lyezte el. Emléke előtt tiszte­legtek a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottsága, a Honvédelmi Mi­nisztérium és a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetsége képviselői, s elhozták az emlékezés virágait család­tagjai is. Egy nappal korábban, va­sárnap szobrot állítottak Sal­gótarjánban, Nógrád megye nagy szülöttének. Avató be­szédet Sárközi Sándor, a Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének aleJnöke mon­dott. Az életnagyságé szobor al­kotója Janzer Frigyes szob­rászművész. Partizánnők kitüntetése A Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak a veterán-kül­döttségét — amely a béke és barátsági hónap alkalmából tartózkodik hazánkban, hétfőn fogadták a Magyar Ellenállók Antifasiszta Szövetségében. Úszta Gyula nyugalmazott al­tábornagy, a MEASZ alelnöke üdvözölte a vendégeket, majd Ispánovits Márton, a MEASZ főtitkára adott tájékoztatót a szövetség munkájáról. A MEASZ tagjai közül a ta­lálkozón négy egykori magyar partizánnőnek — Hornyánszki Sárának, Bauer Ilonának, Gyu­lai Katalinnak és Kajsza Mag­dolnának — akik a szovjet hadsereg oldalán részt vettek a fasizmus elleni harcban, szovjet veterán-emlékérmet nyújtottak át. Szándékosan vagy vétlenül? Számviteli fegyelmezetlenségek Ha felmérést készítenénk, hogy hány embernek jut eszébe a revizorról Gogol szélhámosa és hányán asszo­ciálnak a Pénzügyminisztérium ellenőrzési igazgatósá­gaira, azt hiszem az előbbiek lennének többségben. Az ellenőrzés — bármennyire is elismerjük szükségességét — valamennyiünkben némi ellenérzést kelt. S azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek, kisvállalkozásoknak a vezetőiben, főkönyvelőiben, számviteli dolgozóiban, ahol a Pest megyei Ellenőrzési Igazgatóság adóhiányt, a valóságosnál több (vagy kevesebb) nyereség kimutatását, jogosulatlan alapok képzését állapította meg ezeknél a vállalatoknál, bizony nem volt alaptalan az ellenőrzéstől való félelem. Igénytelenség Tavaly 61,2 millió forint bírságot szabott ki az ellenőr­zési igazgatóság Pest megyé­ben. (Az országban ez az ösZ' szeg meghaladja az egymil- liárd forintot!) Csaknem két­száz vállalat, szövetkezet pénz- gazdálkodását, számviteli el- - számolási rendjét vizsgáltál?, és azok háromnegyed részénél vettek fel jegyzőkönyvet vala­milyen hiányosságról, mulasz­tásról, tévedésről. Megdöbben­tően magas arány. Mi lehet ennek az oka Borgóy Sándor, a Pest megyei Ellenőrzési Igaz­gatóság igazgatási osztályve­zetője szerint? — Országosan lazult, Pest megyében pedig se nem rom­lott, se nem javult az elmúlt évekhez képest a gazdálkodók számviteli fegyelme. Okai ? Egyrészt igen nagy mértékű a fluktuáció a számviteli terüle­tén. Anyagilag sem ismerik el, és kellő presztízse sincs a mű­szakiak és a kereskedők sze­mében e szakmának. Nincs is mit csodálkozni hát azon, hogy egyes vezetők igénytele­nek számviteli alkalmazottaik­kal szemben — különösen a szövetkezeteknél igaz ez —, s nemegyszer olyan emberekre bízzák ezt a feladatot, akik valójában nem is értenek hoz­zá. A sok és gyakran változó szabályozók között nehéz el­igazodni. Nem javítottak — Mit tehet ilyenkor az el­lenőrzés? A revizor — min­den esetben felsőfokú végzett­séggel és szakmai tapasztalat­tal rendelkező szakember — a bizonylatok, a számlák, a nyilvántartások alapján előre meghatározott kérdéscsoportok szerint vizsgálja a vállalat gazdálkodását. elszámolási rendjét Egy vizsgálatra ta­valy átlagosan 24 napot fordí­tottunk. Ez kevés, de úgy lát­szik. létszámgond az ellenőr­zési igazgatóságon is van. — A revizor jegyzőkönyvben rög­zíti a tényeket, ezt zárótárgya­láson a vállalat vezetőivel is­merteti és aláíratja, és -meg­állapítja a szabálytalanságból fakadó adóhiány (vagy túlfi­zetés), eredménymódosítás stb. mértékét. Ennek alapján igazgatóságunk szabja ki a bírságot. Melyek lehetnek ezek? Néz­zünk néhány konkrét példát a tavalyi vizsgálatok közül. A Pest megyéi Temetkezési Vál­lalat főkönyvelője és három számviteli dolgozója ellen az igazgatóság szabálysértési el­járást indított. A személyi fe­lelősségre vonás már a szigo­rúbb eljárások egyike. A vál­lalatról ugyanis megállapítot­ták, hogy .183 ezer forinttal kevesebb adót fizetett be, mint amennyit kellett volna, és 52 ezer forint különféle nyereség­alapot képeztek jogtalanul. Vagyis: a fennálló gazdasági szabályozókat megsértve. A hiányok pótlása mellett 50 százalék bírságot fizettek. Sú­lyosbító körülmények voltak: a számviteli rend bomlása, a mérleg valódiságát befolyáso­ló számvitelrgndszerbeli hibák és azok ismétlődése, bérelszá­molási, bizonylati szabályta­lanságok, gazdasági események hiányos dokumentálása, adat­szolgáltatási .hiányosságok, és még nem teljes a felsorolás. A péceli Rákosvölgye Ter­melőszövetkezetnél majdnem 10 millió (!) forint adóhiányt állapított meg a revizor, ezt, s plusz 4 millió forint bírsá­got kellett vi-áázafjzetniük. A vétségüket súlyosbítja, hogy a két évvel korábbi vizsgálat alkalmával (ugyanarra a gaz­dálkodó egységre ugyanis, ha­csak nem merül fel időközben probléma, kétévenként kerül sor) kértek és kaptak is az el­lenőrzési igazgatóságtól útmu­tatást, hogy miként kerüljék el a hibákat. Ennek ellenére semmit nem javult a szövet­kezetnél az elszámolási fegye­lem. A másik fele? S bár lehetséges, hogy érde­kes lenne még folytatni a konkrét esetek felsorolását, azt hiszem, nem az a lényeges, kik akadtak fenn a szűrővizs­gálaton tavaly. Sokkal elgon- dolkodtatóbbak az összegező számok: az ellenőrzötteknek alig több mint a fele nevez­hető jól szabályozott gazdál­kodónak. S a másik fele? La- zaságból-e vagy valójában vét­lenül — niszen a szándékos­ságot csak ritkán lehet bizo­nyítani —. de megkárosítja az. államot és így valamennyiün­ket. A szigorításról, a gazdasági környezet kényszerítő, hatá­sáról beszélhetünk ugyan, csakhogy a jobb gazdálkodás­hoz való feltételek megterem­tése nélkül a szavak üresek maradnak. Növelni kellene a számviteli szakemberek fele­lősségét (ezzel párhuzamosan a fizetését) és a szakma presz­tízsét — hogy mindenütt olyan emberek intézzék a vállalatok elszámolását, akik valóban partnereik lehetnek — mond­juk éppen a revizoroknak-. Eller Erzsébet Megemlékezések a deportálások kezdetének 40. évfordulóján Őrködni a tisztesség felett Gyászünnepség Budapesten a Kozma utcai izraelita temetőben Hazánk 40 esztendővel ez­előtti német megszállása nyo­mán a magyar zsidóság életé­ben bekövetkezett tragikus eseményekre, a tömeges de­portálások megkezdésére em­lékezve gyászistentiszteletet tartott vasárnap délelőtt a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a budapesti izraelita hitközség a Kozma utcai izraelita temetőben. A megemlékezésen jelen voltak az állami és társadalmi szer­vezetek képviselői, ott volt Sarkadi Nagy Barna, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnök­helyettese. A résztvevők előtt elsőként dr. Scheiber Sándor főrabbi, az országos rabbitestület elnö­ke, az Országos Rabbiképző Intézet igazgató-professzora mondott beszédet. A magyar- országi protestantizmus egyhá­zai — a református, a baptis­ta, a metodista egyházak, a szabadegyházak tanácsa, az ortodox egyházak — nevében dr. Bartha Tibor püspök, a ma­gyarországi református egyház zsinatának lelkészi elnöke, a Magyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsának elnöke szólt a kegyeletes ünnepségen megjelentekhez. Dr. Káldy Zoltán, az evangélikus egyház országos püspök-elnöke arra figyelmeztetett, hogy minden olyan jelenséget, amely ma a fasizmusra utal, sőt már fasiz­mus, csirájában el kell fojta­ni. Dr. Ferencz József, az uni­tárius egyház püspöke a ma­gyar zsidóság gyászában osz­tozva a mártírok soha nem múló emlékéről beszélt, majd dr. Arthur Schneier, New York-i főrabbi tolmácsolta részvétét, rámutatva az em­bertelen eszmék elleni tétlen­ség veszélyeire. Kegyelstes ünnepség a Goldmark-teremben Délután az izraelita hitköz­ség Síp utcai székházának Goldmark-termében emlékező ■gyászülést tartották, amelyet Héber Imre. a MIOK és a BIH elnöke nyitott meg, majd dr. Salgó László főrabbi, az Or­szágos Rabbitanács elnökhe­lyettese mondott beszédet. Hangoztatta: a fasizmus időszakában a zsidókérdés al­jas, olcsó és átlátszó, manipu­lációs lehetőség volt arra, hogy a sovinizmus, az antisze. mitizmus mérgével mételyezze a kisemmizett néptömegeket. Akkor a rémuralom tetőpont­ján is sokan voltak, akik fel­emelték szavukat s tettekkel is küzdöttek a zsidóüldözés el­len. Mint például Bartók Bé­la, Kodály Zoltán, Somlay Ar­túr, Apor Vilmos, Bereczky Albert, Reviczky Imre, Baj­csy-Zsilinszky EndTSH* A múlt tragédiája a maga szörnyűségével és fájdalmával arra kötelez minden becsüle­tes embert, hogy őrködjön az emberi béke, a tisztesség felett és útját állja az emberek, a népek, a vallások, a fajok megkülönböztetésének, megbé­lyegzésének — mondotta Salgó László. A főrabbit követőéi Kállai Gyula, a Hazafias nWépfront Országos Tanácsának elnöke emelkedett szólásra. Emlékez­tetett arra, hogy 1944. március 19-én a magyar reakció több évtizedes politikáját folytatva, szabaddá tette az utat a német fasizmus számára — Magyar- ország megszállására. Ennek egyik tragikus kö­vetkezménye a magyar zsidó­ság deportálása volt. A Hor- thy-rendszer, a magyar reak­ció részese volt az antiszemitiz­mus szításának, a vérvádak költésének, az ostoba faji elő­ítéletek terjesztésének. Ugyan­akkor, a félelem s a féktelen terror időszakában, is voltak erők: különböző osztályokhoz tartozók, különböző pártállá­sú, nemzetiségű és felekezetű hazafiak, akik a halállal is dacolva felvették a harcot a barbarizmussal, s biztatást nyújtottak a megbélyegzettek­nek, bátorítást adtak a harcra készülőknek. A magyar anti­fasiszta ellenállási mozgalom, a Magyar Frontba tömörült baloldali erők, a keresztény egyházakon belüli tisztességes és jószándékú emberek együtt- éreztek a megalázott, meggyö­tört zsidó embertársaikkal, és amennyiben módjuk volt, segí­tettek is nekik. A máról szól­va rámutatott: államunk nem­csak elismeri, hanem garantál­ja a lelkiismereti és vallás- szabadságot, biztosítja, védi a zavartalan felekezeti életet. Kállai Gyula után dr. Lékai László bíboros, a magyar ró­mai katolikus püspöki kar el­nöke szólt a gyászülés részt­vevőihez. A szörnyűséges na­pok eseményeit idézve beszá­molt egyháza lépéseiről, ame­lyeket a kegyetlenkedések megszüntetése, a zsidóság megkímélése érdekében tett. Dr. Lékai László bíboros be­szédét követően a külföldi vendégek közül dr. Israel Sin­ger, a Zsidó Világkongresz- szus központi igazgatója. Bo­risz Gramm, a moszkvai iz­raelita hitközség elnöke, Fritz Holländer, az Európai Zsidó Hitközségek Szövetsége taná­csának elnöke és Gáti Nor­mám, a Magyar Zsidók Vttétj- szövetsége' amerikai -tagozatá­nak elnöke mondott beszédet. A deportálások áldozatául esett. mártírokra emlékégő ülésen jelen voltak az állámi és társadalmi szervezetek, va­lamint a magvarországi egy­házak kéoviselői is. Ott volt Sarkadi Nagy Barna, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal el­nökhelyettese. ★ A zsidó vallási és történeti gyűjteményt bemutató, újjá­alakított zsidómúzeumot hét­főn ünnepélyesen megnyitot­ták a Dohány utcában. Bognár, rádiászerelo, öntő Minden lehetőséget kihasznált A Kalocsa Balázs utcai ház udvarán fiatalasszony porolja a szőnyeget, a fel-felkavargó szél meglibbenti a súlyos futót. Tavasz s világnyílás ideje van, akármerre néz az ember, mindenütt szín, másfajta szín, az égbolt kéksége zárja keretbe e sokféleséget. Róka Sándor a kisablak előtt üldögél. A konyha talán legjobb helye, ahonnan nyo­mon követhető a kinti élet, s Ott áll a hatalmas vílágvevő rádió is, melyet jöttömre el­zár. Beljebb tessékelne, aztán megegyezünk, s maradunk. Beszélgetésünk szaggatott, ne­héz feltörni a sok-sok év ál­tal lezárt múlt pecsétjét, meg olyan embert faggatok, akinek nem a szó a kenyere. — Amit csináltam, amihez Csak hozzáfogtam, azt alapo­san vittem véghez mindig — s ez a mondás végigkíséri Ró­ka Sándor életét. Beoltottak — Tudja, gyerekkoromban fúrtarn-faragtam, még egy kiskocsit is csináltam. Talán ezért kerülhettem Temesvárra, faipari középiskolába, ahol fafaragót akarta! nevelni be­lőlem, Nem tudom, jobb lett-e így vagy «em, de nagy akadá­lya volt ennek a balkezessé­gem. Bá mi áron ki akarták belőlem nevelni, mindent jobb kézzel kellett volna csinálnom. Csakhogy azzal meg nem ment olyan jól... Ahogy vége lett a négy esz­tendőnek, hazakerültem Nagy­kőrösre. Egyik ismerősöm öccse Pesten dolgozott, hívott a MÁV-gépgyárba. 1917-ben volt ez, 18 évesen a mozdony­osztályon betanított segédmun­kás, vasgyalus lettem. Moz­donyalkatrészeket gyártottunk. így telt az idő tizenkilencig. A tanácskormány alatt jött a felhívás: be a Vörös Hadse­regbe! A mi gyárunk állítot­ta ki a 8-a$ munkásezredet. — Mi akkor az országot védtük! Igazunk volt, mindenki tudta! A mi ezredünk, száza­dunk legénysége egyívású munkás volt. . Aztán összegabalyodott az egész... Bennünket Miskol­con fogtak el, majd egy Pest környéki faluba vittek tábor­ba, azt adván feladatul, le kell szerelnünk — háborús jó­vátétel fejében — a csepeli gyárat. Nehogy azt higgye, könnyű dolog a magamfajtá­nak szétszedni a gyárat! Pró­báltuk ízért úgy intézni, 'hogy kiegyenesedjen majd szakad­jon a iánc, úgy forgattuk a gépet, hogy eltörjön, de bizony nem sokat tudtunk megmen­tén!. Az év végén hazakerültem Kőrösre, bognár lettem. Egy év alatt letettem a szükséges vizsgákat, kinn volt a műhe­lyünk a Veikéinél. Volt olyan tavasz, hogy negyven kocsike­reket is megcsináltam! Ám az a temesvári iskola, beoltott engem mindenfélével. Hiszi vagy nem, minden ér­dekelt. Már pesti munkás idő­szakomban megvettem a kor legjobb elektrotechnikai szak­könyveit, azokat bújtam, va­lahogy nem hagytak nyugton. Itthon még jóformán nem is volt áram, én már fújtam a háromfázisút is ... így tör­tént, hogy 1927-ben készítet­tem egy rádiót. Egylámpást, igaz. csak fejhallgatóval szólt, de jöttek az emberek, nézték, hallgatták, mint a csodát... — Tudta ezt az öreg Ke Her­mann is. 1931-ben hívott ma­gához, aztán másfél év múlva villany-rádiószerelő műszerész munkakönyvét kaptam. A második szakma volt már a kezemben, de tudja, hogy van ez. ha valami újdonság, ott­hagy az ember azért mindent. Csodálkozás helyett Ezúttal Papp Gyula miatt. Öntödét alapított a Ceglédi úton, hívott, menjek ej hoz­zá mintakészítő asztalosnak. Vonzott az új, hát elmentem. Járgányos kutakat, mindenfé­le gépeket csináltunk. Megint csak kitanultam egy szakmát, még a kiállításra is elkerültek a termékeink ... — Közben már nős voltam, és 1939-ben — ismerősök aján­lására — arra gondoltunk, Pestre megyünk házmester­nek. Ez akkoriban fogalom volt... Én mint villanyszere­lő kerültem Csepelre, ma úgy mondanák, szakipari munká­kat csináltunk. A tanulás, hogy tudjam is, mit miért kell tennem, most sem hagyott el. A gyár tanfolyamokat szer­vezett, a mai Kandóban kel­lett felvételizni, aki járhatott, annak nem lehetett délután túlórája. Aztán az ostrom. Ebben a gyárban, Csepelen működött a Jupiter-osztály, ahol a re­pülőgépmotorokat gyártották. Bombázták, rettenetesen, egyik lövedék a másikat robbantot­ta fel, mi meg állítottuk hely­re a világítást, már ahogy tud­tuk. Jött a felszabadulás, a meg­könnyebbülés. Dolgoztunk vol­na továbbra is, de a megélhe­tés — de niszen erről már annyi szó esett... Miután már semmit sem lehetett kapni, otthagytam Csepelt, és vissza­költöztünk Nagykőrösre. Papp Gyula műhelyébe ke­rültem vissza. Amit akkor és ott kellett csinálni, arra me­gint csak nem a könnyű, az egyszerű munka kifejezés il­lett! Képzelje csak el, henger­fejet, annak való öntőmintát készíteni, csak egy hengerfej­tömítés alapján! Akkoriban nem csodálkozott az ember, hanem csinálta... Majd 1959 tői Kecskemétre, a repülőtérre kerültem, vil­lanyszerelőnek. Három eszten­dő, ez alatt minden áldott nap kerékpárral mentem, ha vala­mi baj volt, meg jöttek, s vit­tek a dzsippel, wipponnal... Fiam — örömön! Közben a Papp Gyula-féle üzefnet államosították, a kon­zervgyár gépüzeme alakult meg a helyén. Az öntő is elő­került valahonnan, rám is számítottak volna — így hát újra, immár végérvényesen, hazajutottam, nyugdíjazáso­mig itt dolgoztam. Gépeket gyártottunk, emlékszem, bor­sócséplőket is, ezekből export­ra később még Algériába is jutott... — S látja, bár a tanulás iránti kedv, minden lehetőség kihasználása bennem volt mindig — a felsőfokot nem végezhettem el. Ezért is volt öröm, hogy fiam, Sándor, mér­nök lett, most a konzervgyár­ban fejlesztési osztályvezető. Gyerekkorában is érzéke volt, én úgy direktben nem mutat­tam neki, ő lesett el mindent. Megesett, hogy a kész rádió alapján csinálta meg vissza­felé a kapcsolási rajzot. Róka Sándor, miközben ki­kísér, szabadkozik, szeme már nem a régi, többször operál­ták, most új szemüvegére vár. Kissé hunyorgunk. miközben mindketten felnézünk az ég­re. A kékséget — a béke szí­nét, így talán a legszebbet — egy repülőgép kondenzcsíkja zavarja, de csak pillanatokig, mert szétfújja a ködpamacso­kat a szél. Ballai Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom