Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

vfírfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVm. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM 1984. MÁJUS 13., VASÁRNAP Csengetés az iskolában Közérzet, nevelés, érdekvédelem A kérdés olykor sztereotip módon ismétlődik. Mit ad a szakszervezet? A kiváltó okot abban kell keresnünk, hogy amit a magunk választotta munkahelyi testületek határoznak, ahogyan az ellentmondások jeloldását elő­segítik, számunkra természetesnek tűnik. Lábai László, a Sztáron Sándor Gimnázium igazgató­ja az egyik legnagyobb helyi szakszervezeti testület tit­kára. A kérdés felől, hogy mit tesz a nemrég újjáválasz­tott, azaz a járás és a város két testületéből egyesült 17 tagú Pedagógusok Szakszervezete Vác körzeti bizottsága, többszörösen aktuális. Az ifjúság nevelése egyre élén- kébben foglalkoztatja a közvéleményt. A pedagógiai munka nemrég szerepelt a parlament előtt, a váci vá­rosi pártbizottság a közelmúltban tárgyalta meg az is­kolai oktatás helyzetét. — A nevelőmunkához tárgyi cs személyi feltételek szüksége­sek. Ez korosztályonként és intézményenként változó. Ho­gyan értékeli a jelenlegi kö­rülményeket az ön testületé, s milyen feladatokat szándéko­zik megoldani az elkövetkező esztendőkben? Milyen szerve­zeti feltételeket teremtettek mindehhez? — Szervezeti hálózatunk az intézményekben alakult ki. Vácott 22 tagcsoportunk mű­ködik. Ezek élén az iskolák­ban a titkár, az óvodákban a bizalmi és bizalmihelyettes áll. Vidéken közel 35 tagcso­portunk van. Itt követve a közigazgatás szervezetét, úgy­nevezett nagyközségi bizalmi testületek alakultak. Ezek ad­ják a keretet a társ-, vagy kis­községekben dolgozók érdek- képviseletéhez is. A szervezet csúcsán a mi testületünk áll, melynek elnöke Pelczéder Ti­bor, a Kisegítő Általános Is­kola igazgatója. Közel 2 ezer tagot számlálunk. A nagy tá­volságok miatt nem olcsó do­log összehívni a bizalmi testü­letet, mert ez maga már 2 ezer forintba kerül, ha útiköltséget fizetünk. — Ekkora taglétszám ' mel­lett máshol függetlenített ve­zetők intézik az ügyeket. — Ez nálunk nehezen men­ne, hiszen aki pedagógus, az elsősorban tanítani akar. — Milyen konkrét módszer­beli változásokról beszélhe­tünk az egyesülés óta, s mik a jelenlegi aktuális feladatok? — A változás más módsze­reket és áttekintést igényel. Bizottságunk tagjai szabad idejükben látogatják a területi csoportokat. Eddig csak a vá­rosban adtuk ki az általunk alapított Matheika dános-dí­jat, amit ezután az erre érde­mes vidéki kollégáknak is oda­ítélünk. Most zajlik a vezetők szakszervezeti véleményezése, s ezek is nagyon körültekintő munkát igényelnek. — Milyen véleményeket vál­tott ez ki kollégáik és a veze­tők körében? Néhány üzem­ben mintha allcrgikus pont­nak látszana, mert sokan úgy vélik: ha a vezetőt a beosztott­jai véleményezik, cv közben nem mer követelményeket tá­masztani. — Én ezt nem tekintem al­lergikus pontnak, hanem a demokrácia kibontakoztatása egyik módszerének. Különö­sen ott hasznos ez, ahol a ve­zetők és beosztottak között nem túl eleven a kapcsolat. Az ilyen alkalommal legalább ki­cserélhetik a nézeteiket egy­más munkájáról. Ez a mód­szer még nem minden, de ér­demes arra. hogy továbbfej­lesszük. — A pedagógus iránt magas követelményt támaszt a társa­dalom. Érthető módon, hiszen a jövő felnőtt emberének, tár­sadalmának formálója. Ám mintha mostanában nem len­ne vonzó ez a hivatás. Ügy hírlik, sokan elhagyják a pá­lyát. Anyagi helyzetüket má­sokéhoz hasonlítva, mintha kö­zülük sokan elégedetlenek len­nének. Milyennek látja a helyzetet ebben a térségben Lábai elvtárs? — Az elmúlt években sokat javult a helyzet. A megyei át­laghoz viszonyítva az általá­nos iskolák bérszínvonala a második, harmadik helyre so­rolható, s mint köztudott. Pest megye arányai az országoshoz viszonyítva aránylag jók. A közékfokú intézményekben már találunk a ranglista sze­rint tizenötödik heh eket is. Megyei intézkedésekkel bizo­Ä Vöröskereszt jegyében Elismerések, jutalmak Jelmondat hirdeti: ntit vár a világ — Május 8-án a vöröske­resztes mozgalom elindítója, Henri Dunant születésnapján a világ több mint százharminc országában megemlékezéseket, ünnepségeket tartanak. A vö­röskeresztes világnapot évek óta ünnepli a Magyar Vöröske­reszt tagsága is. Minden esz­tendőben egy-egy jelmondat hirdeti, mit vár a világ a vö­röskeresztesektől, milyen idő­szerű feladatok megoldására mozgósítsák az alapszerveze­tek tagjaikat — mondotta többek közt dr. Kampós Ka­talin főorvos, a városi Vörös- kereszt alelnöke a váci ün­nepség alkalmával. Az eseményre a város é.s vonzáskörzetének alapszerve­zetének titkárai kaptak meg­hívást. Az elnökségben helyet foglalt dr. Olajos Mihály, ai MSZMP Vác városi Bizottsá­gának első titkára, István Kálmán, a HNF titkára, Köze­li Tamás ezredes, helyőrségi parancsnok, Iványi Károly, a KISZ városi bizottságának tit­kára és Paulicsek Imréné, a Vö­röskereszt váci vezetőségének tagja. Az ünnepség a Hámán Kató Általános Iskola zenetagozatos tanulóinak rövid műsorával kezdődött. Ünnepi köszöntőt dr, Kicsiny Gusztáv, Rád község körzeti főorvosa mon­dott. Ezt követően R emzső Zoltánná, a Vöröskereszt vá­rosi titkára emléklapokat és jutalmakat adott át a moz­galmi munkában élenjárók­nak. Bejelentette, Jiogy a Vö­röskeresztes Munkáért ki tűn-, tetés bronz fokozatát négyen: Svirbéli Géza váci gyógysze­rész, Beregi Jánosné göd-felsői védőnő, Ghyczy Lászlóné püs­pökhatvani pedagógus és Vil­lányi Sándorné nagymarosi lakosok a megyei ünnepségen már átvették. Az angolai és a mozambiki testvérszervezetek megsegítésére hirdetett ruha­gyűjtési akcióban élenjáró alapszervezetek közül öt kol­lektíva kapott emléklapot. Jó munkájukért tizenketten könyvjutalomban részesültek. S. J. nyos bérkülönbségeket tud­tunk rendezni. Ez azonban változatlanul kevés még, mert az idén is nagy a lemaradás, más értelmiségi foglalkozások­kal szemben. Várakozó állás­ponton vagyunk az iránt, hogy kialakuljanak az új bértáblá­zatok. Gondoskodni kell az al­só és felső határok rendezésé­ről. Az idén 4 százalék bérfejlesztés volt. Ha most tudnánk javítani, az önma­gában még mindig csak arra volna jó, hogy az ipar és köz­tünk keletkezett hároméves különbséget utolérjük. A bért és a munkát természetesen nem lehet elválasztani. Szerin­tem nálunk is pontosan meg lehet állapítani, ki dolgozik megfelelően, jól és jobban, s a szerint kell differenciálni. Jelenleg különösen nehéz a sokgyermekes pedagógusok­nak, a városi lakótelepi élet­mód többletköltségeit válla­lóknak. Ennél talán kedve­zőbb, ha vidéken kiegészítő foglalkozást is vállalhat a ta­nár, de más kérdés, minek a rovására, s mennyi ideje ma­rad szakirodalomra, önműve­lésre, — Ügy látszik, hogy ennek egyik legnagyobb gátja a jöve­delem. Bár a hivatástudó em­ber, életmódja ellentmondhat ennek. Az egykori néptanítók példáját szokás ezzel kapcso­latban emlegetni. — Az oktató-nevelő munká­val ma szélesebb réteg foglal­kozik, mint az ő korukban. Ennek ellenére sem szabad azonban ezt a hivatást pusz­tán szakmának tekinteni, ha nem is a pedagógus a közös­ség egyetlen lámpása. Az vi­szont feltétlenül szükséges, hogy a nevelőnek ne legye­nek alapvető gondjai, pihen­ten, felkészülten jöjjön az órára. Az átlagkereset ma 4 ezer 600 forint, amit túlóradí­jak, pótlékok egészítenek ki. De a mértéktelen túlóráztatás nem célszerű. Az évnek ebben a szakaszában, a tanév vége- felé egyre jobban érezzük azt a feszültséget, amit a fáradt­ság vált ki a kollégákból. — Milyen a lakáshelyzetük? — A tanács segítségével Vácott' ala.pvetően megoldott. Jelenleg 32 kérésről tudunk, azok többsége minőségi cseré­re vonatkozik. Vidéken több gondot látunk. Pályázatokat kellene kiírni az ott épülő szol­gálati lakásokra, ezáltal lete­lepítve a jó képességű taná­rokat. Kovács T. István A fonal mindig az élet jelképe Csendes, szerény kezdeményezés Vannak tájak, melyek különös környezeti hatásukkal, nem szűnő emlékezésre és visszatérésre kényszerítenek. Számomra ilyen a Dunakanyar egyik legszebb része, Ze- begény. Hányszor barangoltam be a Kálvária-domb őslankás szűk ösvényeit, meredek emelkedőit! Hányszor csodál­tam meg az erdélyi származású építész, Kós Károly ter­vei alapján készült, különlegesen szép, gótikus kis temp­lomot! Hányszor elnéztem a Duna méltóságteljes folyá­sát, kilehelt dús párafelhőit! Az öreg folyó itt a le;■ :é- lesebb, s ezért páratartalma itt a legmagasabb. dítja egy tárgy megalkotására, akkor valami figyelemre mél­tó jöhet létre. Ez a kiállítás ezt bizonyítja. Oda kell fi­gyelnünk e csendes és szerény kezdeményezésre, melynek célja, hogy másokkal is meg­ismertesse, megossza azt az örömet, melyet a saját kézi­munkázó tevékenység jelent. A gondosan megtervezett kompozíciók mellett fontos szerep jut a színeknek is. A szövött szőnyegek és ágytaka­róik színhangulata azt bizo­nyítja, hogy készítőik jól is­merik ezek lélektani hatását, törvényszerűségeit. Az egyik szín gyengébb árnyalatát — finom érzékkel —, a másik erősebb árnyalatával hangol­ják. A térítők, szalvéták dí­Közönság előtt Szőnyi István ecsetje milyen ragaszkodó szeretettel vitte vászonra e táj részleteit! S Berény Róbert, Vass Elemér, Márffy Ödön és a többiek, mi­lyen csodálatos lelkesedéssel teremtették meg egy különle­ges művészvilág miliőjét! E táj mai napig magán viseli szellemi örökségüket. Ebből az örökségből gyökerezhetett a Szőnyi István Emlékmú­zeum, a fiatal képzőművészek nyári szabadiskolája és a ze- begényi műhely, amely 1972 óta működik. Dániel Kornél után most fáradhatatlan vezetője Kórusz József, a Dunakanyar elköte­lezett festőművésze. Az ő se­gítségével jött létre az a kiál­lítás, amely május 1-én nyílt az új általános iskolában. A zebegényi műhely textil­csoportja mindössze hat lel­kes tagból áll. Dolgozó nők és családanyák, akik tudatosan keresik és teremtik meg egyé­ni kifejezőformájukat a tex­tilben. Az esztétikus elrende­zésű kiállítás anyaga ilyen vá­logatásban most került elő­ször nagyközönség elé. Abonyi Ilona, Balázs Márta, Szabó Jánosné, Jungné Hra- banek Ágnes, Mundi Jánosné és Járik Gáborné szőnyegei, falvédői, kispárnái és térítői a szépérzéknek, az alkotó erő­nek és kedvnek nagyszerű megnyilvánulásai.. Készítőnek és másoknak egyaránt örömet jelent. Finom érzékkel A- népi díszítőművészet leg­kedveltebb ága a textilművé­szet. A fonás és a szövés az emberiség egyik legrégibb el- foglaltsá ;a. A néphitben és a népszokásokban is szerepe volt a fonalnak. Nagyobb csa­ládi események alkalmával — születés, házasság, halál —, a házban levő minden csomót meg kellett oldani. A fonal valamiképpen az életet jelké­pezte. A kiállított valamennyi tárgy az anyagnak ezt a 'tisz­teletét hivatott árasztani. A formateremtő képzelet, az íz­lés. a gondos kéz szőtte, ala­kította minták otthonteremtő, meleg érzéseket sugároznak. Vallomás ez a kiállítás arról, hogy másképp látjuk, másképp becsüljük meg az alkotó mun­kát, ha megismerjük az alko­tás örömét, ha bizonyos fokig mi is a szép létrehozóivá vá­lunk. ' A kis csoport minden tagja munka mellett, szabad idejéből fordít időt e tárgyak elkészí­tésére. Amikor valaki egész tudását, tehetségét, szeretetét — nem törődve az idővel —, for­szítőmotívumai egyszerűek, visszafogottak, s talán éppen ezért érezzük mély kifejező erejűnek őket. Örömük forrása A kis csoport tagjai — egy kivétellel, Balázs Márta, aki gobelin szakon végzett —, amatőrként művelik sajátos művészetet teremtő alkotó munkájukat. Egymástól ta­nulva önállóan sajátítják el a tervezés, a komponálás, a szí­nezés technikai alapismereteit. Munkájukat nehezíti az anyag- beszerzés. Ezért szeretnék fel­venni a kapcsolatot a Népmű­vészek Egyesületével. Ketten közülük szakkörvezetői képe­sítéssel is rendelkeznek. — Mi az, ami ilyen töretlen kitartásra ösztönzi a lelkes csoportot? Abonyi Ilona így vall erről: Amit csinálunk, azt szeretjük, s amikor csináljuk, egész szív­vel és lélekkel hangolódunk rá. Erőnk, örömünk egyik forrása. Nagyszerű érzés vala- mi szépet létrehozni, ami a mi kezünk munkája. Szórád Ágnes Befejeződtek a vetések Eső áztatta a földeket Nap nap után aranyat érő eső harmatozza „a földeket. Láthatóan, szinte „kortyolják” a növények az éltető, frissítő csapadékot, ami erőteljesebbé teszi a fejlődésüket. A búzavetések növekedését jól elősegítette az öt-nyolc milliméternyi csapadék. /I má­jusi eső a város környéki me­zőgazdasági nagyüzemekben szinte már mindenütt a föld­ben találja a magokat. A ter­melőszövetkezetek összesen ezeregyszázhetvennégy hektá­ron vetettek kukoricát az idén. A silókukorica vetéste­rülete meghaladta az ezerhá­romszáz hektárt. A sződi Vi­rágzó TermelőszövQt}ygetben a burgonya tervezett negyven­hat hektáron került elültetés­re. A mostani esők hatására egyenletesen kel a még ápri­lisban földbe került naprafor­gó és a legkorábbi vetésű ku­korica is. Jó tapasztalat, hogy min­denütt hatásos volt a vegy­szerezés, mert a szakszerűen kezelt táblákon nyoma sincs a gyomnak. örülnek a kedvező Időnek a kiskerttulajdonosok is. A kisüzemi termeléshez vetik az uborkamagot, sőt több helyen már a palántákat is kiültet­ték. A korábbi zord napok je­lentős kárt okoztak a ribizke- ültetvényekben. A letkési lpolyvölgye és a bernecebaráti Börzsöny termelőszövetkezet­ben a fagykár mértéke elérte az ötven-hetven százalékot. Mintha mi sem történt \5Ql- na. már a mezők, a kertek mindenütt üdék. Látványuk jó érzést kelt az emberekben, különösen a művelőkben, akik a jó termésben is joggal biza­kodnak. Surányi János Tantermet épített • • Ötvenszeres véradó A Magyár Vöröskereszt For­te gyári vezetősége a vöröske­resztes világnap alkalmából ünnepséget rendezett. A meg­emlékezés után sokszoros vér­adókat tüntettek ki — soraik­ban volt Góts Károly, a papír­kiszerelő dolgozója. Ötvenszer adott vért, s a jubileum alkal­mából a Magyar Vöröskereszt országos vezetősége kiváló véradó kitüntetésben részesí­tette. Díszes tokban fekszik a ma­gas szintű elismerés. Sárga selyemszalag alatt a kitünte­Komámasszony, hol az utca? Bolyongás a város peremén — Tessék mondani, merre található a Kölcsey utca 13.? — szólít meg két fiatalember az Erdős Bernát és a Kölcsey utca sarkán. — Ez itt — magyarázom — ez a Kölcsey utca. — De kérem, mi végigjártuk és nincs tize.nhármas szám. Nem akarom elhinni. A bennfentesek biztonságával in­dulok velük. — Tessék csak nyugodtan jönni, majd én megmutatom. És számolni kezdek; 9., 11., 17.... de való igaz, a 13-as szám eltűnt. Talán nem is lé­tezik. Babonából? — Tessék nézni, itt a cím. Ezt írták, N. N. Kölcsey utca 13. De a Kölcsey utca megszű­nik a tízemeletes házaknál. Mögöttük már a Haraszti Ernő utca következik. Valahogy ki­jutunk a középen terülő nagy játszótérre, ahol az a bekerí­tett „dühöngő” található, s csoda történik. Ott van a Köl­csey utca 13. Magányos és el­szigetelt. Van ugyan egy szom­szédja, de azon se név, se szám. A tér túloldala, velük szem­ben, minden átmenet nélkül, Vám utca 16. Most már kezd érdekes len­ni a dolog. Búcsúzás után egyedül folytatóim a vizsgáló­dást. Kiderül, hogy a Földvá­ri lakótelep utcái olyanok, akár a búvópatakok. Hol meg­jelennek, hol apró kiöntésekkel szertefolynak. Az Erdős Bernát utca páros oldala akozza az első megle­petést. mert a 26-os számmal kezdődik. A 2. és a 4. szám a parkból nyílik, a 6—14. számú házak egy zsákutcát alkotnak, itt a szemben levő oldalon ta­lálhatók a 16—24-ig tartó szá­mok, míg a zsákutca végét már Haraszti Ernő utcának nevezik. Ám ez nem minden. A Földvári téri „nagy ABC" terének Duna felőli oldala is Haraszti Ernő utca, míg szem­közt vele a másik oldalon is­mét Kölcsey utca húzódik. Azt nem tudom, hogy az óvoda, a bölcsőde melyik utcához tar­tozik, mert három kijárata is van. A már említett Vám utca ugyanolyan „kétoldalas”, mint a Kölcsey, vagyis a házsorok másik oldala is ugyanazt a nevet viseli. Mindezt komplikálja még az az is, hogy hivatalos helyeken a házakat nem utcák szerint tartják nyilván. Így az OTP- nél, a Városgazdálkodási Vál­lalatnál, a háztömböket csak az építkezési terv számozása alapján ismerik. Így óvatosabb helyeken ezt a számot is fel­tüntetik. (Pl. a Haraszti E. ut­ca 35.=Földvári tér C/8). Nem tudom, hogy van-e va­lami logika ebben a bújócská­ban. A házat kereső idegen, sőt sokszor az ott lakó sem ta­lálja meg egykönnyen. Nehéz megérteni egy ilyen rendezé­si elvet. Utca van bőven, s akad számtalan elődeink kö­zül, akiket meg lehetne tisz­telni azzal, hogy utcát nevez­nek el róluk. Igaz. ez némi adminisztrációval járna, de megérné. Eddig a történetem, s aki nem hiszi, járjon utána. Radányi Lajos tés, koszorú övezte mezőnyben az 50-es szám. Góts Károly életében ez a nyolcadik kitüntetés. Munka­helyét is kétszer kapott Kiváló dolgozó jelvényt, többször tárgyjutalmat. A Forte gyár igazgatója mostani erkölcsi el­ismerés mellé anyagi juttatás­ról is gondoskodott. A kitüntetett sokat tett éle­tében a közösségért. Emléke­zetes társadalmi munkája volt. amikor brigádjával egy önálló tantermet épített a Gábor József utcai iskola épü­lettömbjéhez. Kommunista műszakokon is példát mutat, legutóbb élen járt a rokkant gyermekek részére történt gyűjtésnél. Régi munkahelyén, a Váci Kötöttárugyárban kérték elő­ször a véradásra. Igazolványá­nak száma: 216. Mint mondja, örül, hogy sok embertársának lehetett a segítségére. A foly­tatás? A kitüntetés átadását követő napon ismét donor volt a váci véradóállomáson. _________ P. R. Or vosi ügy clef Május 14-től, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjsza­kai ügyeletet a városban: hét­főn: dr. Áfra Tamás, kedden: dr. Pataki László, szerdán: dr. Kiss Péter, csütörtökön: dr. Hajmer Viktória, pénteken: dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap: dr. Kreiner Len­ke. Gyermekorvosi ügyelet szombaton és vasárnap: dr. Telegdy László. Az ügyelet a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.), telefon: 11-525. A beosztás hétközben meg­változhat. ISSN 0133-175» (Váci Hírlapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom