Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

Negyedszázada cs jé ufón A föld szeretefe megtartó erő NÉPGAZDASAGUNK egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata a mezőgazdaság, amely az elmúlt három, három és fél évtized alatt olyan fejlődést ért el, milyet az akkori kez­deményezők gondolni sem mertek. A kisparcellás terü­leteket felváltotta a nagyüze­mi gazdálkodásra jellemző táblásítás. A ló vontatta gé­pek helyet korszerű nagyüze­mi géppark áll a munkák ren. delkezésére. A legnehezebb munkát — a kézi aratást ma már hírből ismerjük —, ezt a fáradságos munkát is döntő­részt modern gépék végzik. Említhetjük a fejlődés sorá­ban a repülőgépes növényvé­delmet és folytathatnánk a gondolatot a számítástechnika módszereinek bevezetésével. A legnagyobb fejlődés azon­ban a parasztemberek szemlé­letében következett be. Rövid idő alatt megértették a kor szavát — nemcsak szemlélői, hanem aktív részesei voltak az elmúlt évtizedek mezőgaz­dasági fejlődésének. Termé­szetesen ez nem történt eny- nyire egyszerűen — sok áldo­zatot, keserű, verejtéket kí­vánt, amíg eljutottunk nap­jainkig. Ahhoz, hogy ilyen óriási változás következzen be, helyes utat kellett mutat­ni — látni kellett a célt. A mezőgazdaság átszervezé­sét illetően 1959 nevezetes dá­tum országunk és így közsé­geink életében is. Gombán ez idő tájt már működött szövet­kezet, kettő is — a Kossuth és Petőfi mgtsz-ek, amelyek a már említett nehéz időszakban alakultak. Azonban a meglevő két szövetkezet mellett továb­bi két gazdaság jött létre, mely a lakosság differenciált élet­körülményeit jól illusztrálta — így a Rákóczi és Ezüstkalász mgtsz. A kis közösségek 1962- ig dolgoztak külön, majd Üj Élet néven egyesültek. Bénye községben 1959. március 21-én alakult meg a Népfront Mgtsz. Ugyancsak ez év tavaszán jött létre legkisebb községünkben is a termelőszövetkezet — Ká­ván Haladás néven. Ezek voltak mai gazdasá­gunk jogelőd termelőszövetke. zetei, melyek több mint egy év­tizeden keresztül — talán a legnehezebb időszakban adtak munkalehetőséget és termé­szetesen megélhetést falvaink lakosainak, a korábban saját földjükön gazdálkodó paraszt- embereknek. OLYAN IDŐSZAK VOLT ez, amely erősen próbára tette az embereket. Sokszor a végzett munka nem volt arányban a keresettel. A földet szerető parasztemberek ez időben is bizonyították elkötelezettségű, két. Kitartottak a szövetkezet mellett, kemény, verejtékes munkával erősítették, gazda­gították nap mint nap a kis gazdaságokat. Akadt közöttük olyan ember is, aki nem bírta a megpróbáltatást és az ipar felé vette az irányt. Ez a moz­gás az utóbbi évtizedben vált kétirányúvá — most többen vannak, akik a szövetkezetben találják meg számításukat. A 70-es évek elején tenden. ciajellegű volt a kis szövetke­zetek egyesülése. A monori járásban — 1973. január 1-vel elsők között egyesült a három község szövetkezete. így ala­kult ki a mostani gazdaságunk, amely biztosítja az optimális nagyüzemi méretet. A közös gazdaság Fáy András nevét vette fel, akinek családja gom­bai birtokos volt, ő maga azon­ban haladó gondolkodású ha­zafi. AZ EGYESÜLT termelőszö­vetkezet tagjai már 11 éve dol­goznak megértésben, egymás munkáját megbecsülve és köl­csönösen kiegészítve. Ma már nincs különbség, ki hol lakik, melyik gazdaságnak volt ala­pító tagja — az a lényeg, hogy mindenki hasznosan tevékeny­kedjen és aktívan segítse szö­vetkezetünk megerősödését. Ha röviden visszatekintünk a megtett útra, megállapíthat­juk, a mezőgazdaságnak, illet­ve az itt dolgozóknak évről év­re meg kellett újulni. Részben a biológiai adottságok miatt, de az élet diktálta tempó is ezt kívánta. Amíg a hatvanas években a klasszikus mezőgaz­dasági termelés volt jellemző szövetkezeteinkre — addig a hetvenes évek újat követeltek. Az alaptevékenység mellett megjelentek a kiegészítő tevé­kenységek, amelyek a nyere­ség termelését tekinve már egyáltalán nem szervezhetők a gazdaságok többségében kiegé­szítőnek. Sajnálatos módon szövetkezetünk ennek szüksé­gességét későn ismerte fel — olyan időszakban kezdtük fej­leszteni, amikor a tanulópénz sokkal magasabbra rúgott, mint az „úttörő’.’ szövetkezetek esetében. Ha tovább folytatjuk elem­zésünket — a nyolcvanas évek i.y. . Mai fociajánlatunk Kezdődik a tavaszi hajrá Éleződnek a küzdelmek a különböző szintű labdarúgó­bajnokságokban, hiszen követ­kezik a bajnoki véghajrá. Me­gyei I. osztályú csapataink ma délután idegenben lépnek pá­lyára. A Ferihegy SE Sziget­újfalura utazik, ahol nincs sok remény a pontszerzésre. A sülysápiak, az egyik kiesője­lölt Pilisvörösvárhoz utaznak, s a döntetlenre jók lehetnek. Természetesen ehhez az el­múlt heteknél (Bag, Dabas) jobb játékot kellene produkál­niuk. A megyei II. osztály A-cso- portjdban ősszel az újonc Gyömrő volt a meglepetéscsa­pat, hiszen hétről hétre reme­kül játszottak. Most elmond­hatjuk, hogy a tavaszi szezon­ban is megérdemlik ezt a ti­tulust, igaz most negatív elő­jellel. Megbomlónak látszik a csapategység, s ezt a folyama­tot sürgősen meg kell(ene) ál­lítani, mert ennek később sú­lyosabb következményei lehet­nek. Sérülések, sárga lapok miatt ismét tartalékos lesz a Gyömrő, igy nehéz dolguk lesz a minden bizonnyal fog­gal-körömmel harcoló péceliek ellen. Tippünk: döntetlen. Az üllőiek hosszú hetek óta nem szereztek pontot, ezért rájuk fér(ne) a mai győzelem a már kiesés szélén álló aszó­diak ellen. Jó meccsnek ígér­kezik a Hernád—Pilis talál­kozó. Ha a pilisiek ugyanúgy hajtanak, mint tavasszal a többi mérkőzésen, akkor este jókedvűen térhetnek haza a broiler-csirkék hazájából. © A körzeti bajnokságban el­dőlni látszik a bajnokság, a Monor ötpontos előnyét ma is megtarthatja, ha legyőzi az al- bertirsaiakat. Érdekesnek ígér­kezik a Maglód—Péteri meccs, amelyen már csak a jobb he­lyezés elérése a cél. Remélhe­tőleg sportszerű lesz ez a ta­lálkozó is — a többivel egye­temben. A Ceglédbercel—Mende, a Dánszentmiklós—Ecser és az Abony—Úri találkozókra akár előre borítékolhatnák a ha­zaiak győzelmét, a Kocsér— Törtei összecsapáson viszont esélyesebb a „vendégegyüttes”. A serdülők mai fordulója sok izgalmat ígér. Kívácsian várjuk a listavezető Ceglédi VSE milyen játékot produkál az izmosodó Monor otthoná­ban. A Pilis—Gyömrő, a Ve- csés—Abony és a Nagykőrös— Maglód meccseken is bizonyá­ra lesz elég izgulnivaló. © Itt említjük meg, hogy az elmaradt és nagy érdeklődés­sel várt Üllő—Ceglédi VSE serdülő mérkőzés május 15-én, kedden délután lesz megtartva Üllőn. G. J. Holnap hétkor Fogyasztók fóruma A HNF és a fogyasztók ta­nácsa holnap — hétfőn — es­te hét órakor a fogyasztók fó­rumát tartja meg a monori művelődési házban, amelyen a nagyközség kereskedelmi el­látásáról lesz szó. A szervezők minden érdek­lődőt szívesen látnak, s kérik őket észrevételeikkel segítsék a fórum munkáját. újabb feladat elé állítják a gazdaságokat — a kiegészítő tevékenységek mellett szüksé­geltetik — a gazdálkodásunk­ba illő — új vállalkozási for­mák bevezetésével is foglal­kozni. Feladatainkat csak egy ol­dalról közelítettük meg, mely bizonyítja teendőink sokrétű­ségét. A korábban említett meg­újulásra napjainkban nagyobb szükség van, mint valaha volt. Mindannyiunknak tudomásul kell venni az újabb követel­ményeket. Nem elkapkodva,_ de gyorsabban kell döntenünk’ a dolgok felett. A lazítás, a gyengébb munkatempó nem nézhető el, mint ahogy az esetleg korábban volt. Minden területre a felfokozottság a jel­lemző — a végrehajtásban, az ellenőrzésben egyaránt — kü­lönösen a vezetői munka mi­lyensége a meghatározó. Itt kell törekednünk a mindenko­ri következetes munkavégzés­re — ha a körülmények úgy kívánják, korszerűsíteni kell belső vezetési felépítésünket, illetve stílusunkat. Fokoznunk kell a felhalmo­zódott szellemi kapacitás mind teljesebb kibontását, jobban kell támaszkodnunk a szövet­kezeti demokrácia fórumaira — véleményem szerint — részben ezek jelenthetik szá­munkra a továbblépést. Bármennyire is gyors a tem­pó, bizonyos időközökben ki­csit meg kell állni — vissza kell tekinteni a múltra. Külö­nösen így van ez napjainkban, amikor az 1984-es esztendő a „negyedszázad” jegyében zaj­lik. Említést tettünk az alapító tsz-tagokról, akik letéteménye­sei voltak mai gazdaságunk alapjainak. Az ő munkájukat eredményeikkel és kudarcaik­kal együtt — addig, amíg te­hetjük, velük együtt — meg kell örökítenünk. Ez nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is. Mi fiatalabbak elbeszélések, illetve homályos emlékek alap­ján kapunk megfelelő képet a legnehezebb időszakról, amely véleményem szerint az első 10—15 év volt. SZÖVETKEZETÜNK eddigi történetének feldolgozására és napjaink feladatainak vázolá­sára jó lehetőséget teremt üze­mi lapunk, a Fáy Híradó, ame­lyen keresztül, s ezúton is kér­jük jelenlegi és volt dolgo­zóinkat: aki teheti és elköte­lezettje a mozgalomnak, kér­jük, vesse papírra tapasztala­tait, a múlt eredményeit és ke­serűségeit egyaránt, mert a múlt ismerete nélkül nem ért­hetjük meg a jelent. Racskó Károly a Fáy András Termelőszövetkezet pártvezetőségének titkára Kisiparosoknak Taggyűlések A KIOSZ monori és gyom­ról alapszervezete értesíti tag­jait, hogy hétfőn taggyűlése­ket tartanak. A kezdési idő­pont Monoron 17.30, Gyomron pedig 18.00 óra. Színhely mindkét településen a KIOSZ- székház lesz. OFS3 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 111. SZÄM 1984. MÁJUS 13., VASÁRNAP fírfáíat a Sfrázsahegyen Csúf halmok, sitt és sok gaz A szél egymáshoz csapkodja a meggyfák lógó ágait, a dió­csemeték fagytól fekete hajtá­sai gyászjelként kókadnak, di- dergős verebek ugrálnak a po­csolyák körül, de a fű zölden harsog, s mi útnak indulunk. Ha nem is tavasznézőbe. Betemetett csatorna A monori Strázsahegyről idős Vereb Mihály szőlősgazda volt az, aki bekopogott a szerkesz­tőségbe, s arra kért — mivel mostanában annyi szót ejtünk környezetvédelemről és köz- tisztaságról — nézzünk szét a hegyen is. Segítsünk, hogy ne pusztuljon, hogy ne rondítsák, ne tegyék tönkre. Míg az Acsá- di utca gödreit kerülgetjük, látvány híján szavakkal igyek­szik erősítgetni — ezt teszi másik alkalmi kalauzunk, Lauer Benedek is —, hogy a Stjázsahegy Monor természeti kincse, hogy ritka adottsága egy településnek, a zajból, a rohanásból csak rövid út a gyógyító csendbe és levegőre. Idős Vereb Mihály erre ma­ga is példa: nyolcvanegy éves. Bent lakik a főtéren, de het­venévesen állt neki pincét építeni, szőlőt telepíteni az örökölt földdarabon. Nincs nap, amelyik ne találná őt a he­gyen, fái és tőkéi között. Re­méli, ez tartja meg őt még so­káig, s ezért is nem tudja tét­lenül nézni, amit hamarosan én is látni fogok. Az Acsádi út végén ketté­ágazik az út, a bal oldalin me­gyünk tovább. Egyelőre csak gondozott lugasokban, frissen épült hétvégi házakban gyö­nyörködöm, aztán egy zökke­nő — megállunk. Egyik zárt­kert újdonsült pesti tulajdono­sai kiirtották földjükről a ta­rackot, bizonyára jókora mun­kával. A gazt szétteregették az úton. Bent a kerítés mögött rend lett, a porta előtt, a közös szakaszon viszont csúf szemét­domb, amit a szél is segít szét­rámolni. Pár méterrel arrébb egy ki­kövezett vízlevezető csatorna, példásan kitisztítva. Ezt a csa­tornát annak idején azért épí­tették meg gondosan, hogy a hegyről a szurdikban lecsorgó víz ne mossa el az utat, amin esős időben amúgy is nehéz közlekedni. Igen ám, de a csa­tornának egyszer csak vége sza­kad, jóval a betonozott vízve­tő előtt. Húsz-huszonöt méter­nyi szakaszt az egyik kerttu­lajdonos egyszerűen beteme­tett, így aztán elérte, hogy ő ugyan kényelmesen oda tud állni kocsijával is a sövény ke­Csipkebetétes blúzok Ismét divatosak a csipkebetétes blúzok, amelyekből 5 ezer öt­száz darab készül Vecsésen, a ruházati szövetkezetben. Martin Józsefné már a kész, úgynevezett japánujjas blúzokat vasalja. Hancsovszki János felvétele rítés mellé, de a csatorna és a vízvető nem találkozhat, s kü- lön-külön egyik sem tudja el­látni azt, amiért létrehozták. — Szóltam én már... A múltkor a szemetelés miatt is úgy dühbe gurultam, hogy mondtam mindent, ami a szám­ra jött. Annak a pesti fiatal­embernek is, aki a gazt az útra hordta: azért visel nagy hajat és körszakállt, hogy eltakarja vele, ami belülről amúgy is hi­ányzik?! — kesereg idős Ve­reb Mihály. — Jó, hogy meg nem ver­ték ... — teszi hozzá utólag már mosolyogva a harcias „hegyvédelmen” Lauer Bene­dek. Entbsrek műve — Egyszer azon kapom ma­gam, hogy amikor jövök este a motorral, kifeszítenek elém egy drótot... — ingatja a fe­jet Vereb Mihály, de látszik, abbahagyni addig sem fogja. S azért jó sok drót kellene, ha minden hegyet féltőt el akar­nának gáncsolni, bár igaz, a gáncsoskodók is jó sokan lehet­nek. A szurdik, amely gyö­nyörű az oldalba kapaszkodó bokrokkal, az agyagba vájt öreg pincékkel, nem tud szólni, hogy mit művelnek vele. Fent- ről ide zúdítják a lenyesett gallyakat, a szétszórt,,vény igét. Műanyag zsákokba pakolva a kutyafabokrok alá gyömöszö­lik a pihenőházakban össze­gyűlt szemetet, amit őrült fá­radság lenne a szomszédos sze­métbányában lerakni. Akkurá­tusán bemázolják a remek­szép hétvégi házaik ajtóit, zsa­luit, aztán a kiürült íestékes- dobozok, szőre vesztett, ecsetek, vizes hígítósüvegek I kikerül­nek a szurdik partjára, az utak mellé. km Ép emberi logikával ezt a természetrondító ténykedést rendkívül nehéz felfogni. A házak errefelé nem kis ener­giával épülnek. Lauer Benedek például úgy építette fel a sa­játját, hogy — lévén itt kevés a víznyerőhely, neki pedig még nincs kútja — a városból hordta ki a Skodáján, mű­anyag kannákban a betonkeve­réshez, malterkeveréshez a vi­zet. Hasonló, vagy nem kevés­bé körülményes módon nő ki a földből a többi tetszetős, han­gulatos, remek kis ház is, ami nem kevés energiát követel az építőtől. Miért van hját, hogy az en­nél jóval kevesebb erőfeszítést igénylő hulladékmentesítésre egyeseknek már egyáltalán nem futja? S hogyan lehet, hogy nem bántja a szemét, a szépérzékét, nem rontja el a kedvét, a telke mellé —< ámbár főleg a szomszéd kerítése tö­vébe — zúdított, válogatlan szeméthalmaz? Én, aki idegen vagyok itt, hiszen csak ritKán, csak kirándulóként járok a Strázsahegyen, minden külö­nösebb nyomozói tehetség nél­kül meg tudom állapítani, melyik hulladékhalom honnan származhat. Két présház épül például az út mellett — pár méterrel arrébb csúf halomban díszíti a partoldalt a sitt, s mindenféle építési maradék, ami nyilván nem a százéves pincéből került ide. Idős Vereb Mihály és Lauer Benedek nem önmagukért szólnak, amikor szót emelnek és nem is csak ő ketten igye­keznek védeni a természetet, amelybe az ember vandál mód­ján is beavatkozik. A gyakorlatban is Ámde a vandálokat és az orvszemetelőket nem lehet fő­vesztésre ítélni mégsem. Sú­lyos bírságra annál inkább. S ha a mezőőr feladatául vállal­ná a környezetszennyezők fel­jelentését, s ha a helyi nép- frontbizottságnak a gyakorlat­ban is léteznének természetvé­delmi őrei, akik nemcsak „kel­lemetlenkedő magánszemély­ként” igyekeznének gátat állí­tani a rondításnak, pusztítás­nak, megmaradna szépnek, pi- hentetőnek Monor sokat és büszkén emlegetett nevezetes­sége, a Strázsahegy is. Koblencz Zsuzsa A sorstársnak segítség A Vöröskereszt május 8-i vi­lágnapján — mint lapunkban már tudósítottunk róla — Mo- nori-erdőn, a camping terüle­tén átadták az ország első, mozgáskorlátozottaknak épült üdülőházát. A létesítmény elkészülte, lé­te már önmagában is remek bizonyítéka a környékbeli la­kosság kisebb-nagyobb mun­kahelyi közösségek emberséges gondolkodásmódjának, segítő- készségének. Oldalakat töltene meg, ha felsorolnánk, kik, ho­gyan, milyen módon vettek részt a munkában. Valószínű azonban, hogy erre ők maguk sem tartanak igényt, hiszen a tett önmagáért beszél. Az üdülőház felavatása azt is igazolja hogy a társadalom a mozgáskorlátozottak éve után sem „tudta le” az ügyet. Az akkori kampányok arra is jók voltak, hogy felébressze­nek, mozgósítsanak bizonyos szunnyadó energiákat. Talán megtanultuk azt is, hogyan kell ezekhez az érzékeny em­bertársainkhoz úgy közeledni, hogy ők azt ne szánakozásnak, sajnálkozásnak, hanem való­ban tiszta kapcsolatteremtési igénynek lássák. S ez gyakran többet ér sokmindennél. Persze, a gyakorlati segít­ség is mindig elkél. Nyilván megörül valaki annak a hírnek is, amit a Vöröskereszt mono­ri titkárától kaptunk: egy ké­zihajtású rokkantkocsit ajánl megvételre Bekker Sándorné, Monor, Veres Pálné út 22. szám alatti lakos. A drága és — tudomásunk szerint —’ hiánycikknek számító közleke­dési eszközért mindössze — eszmei díjat — nyolcszáz fo­rintot kér. Egy sorstárs szá­mára biztos nagy segítség. Hétfői kulturális program Gyomron, 10.30-kor és 14.30 órakor filmvetítés gyerekek­nek: Az állatok válaszolnak, 16.30 és 18.30-kor: Telitalálat, 18.30-kor: Slágerolimpia — Máté Péter, Ambrus Kyri és Keleti Pál műsora. Az úttörő­házban, 15-től: az 1. sz. iskola irodalmi színpadának próbája és aerobik. Monoron: a Pannónia Film­stúdió napja, 10 órától: mese­film összeállítás a moziban, 11-től: beszélgetés a film al­kotóival, 14.30-tól: a Lézer cí­mű film és lézerbem'utató, 15.30-tól: beszélgetés az alko­tókkal. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom