Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

1981. MÁJUS 13., VASÁRNAP Kertbarátoknak! MoktokisfES'ko A mák jelentős részét a kis­kertekben termesztik. A ker­teket járva lépten-nyomon ta­pasztalható, hogy a termés több mint a felét a mák leg­veszedelmesebb kártevője, a máktokbarkó pusztítja el. Szinte sehol nem védekeznek ellene, pedig 1—2 permetezés­sel megmenthető a termés. A siker a kezelés helyes időpont­jának megválasztásától függ. Az áttelelt bogarak ugyanis már korán, jóval o mák vi­rágzása előtt megjelennek a máktáblákon és úgynevezett érési táplálkozást folytatnak; hámozgatják a zöld mákszá­rat, a levélnyeleket. A táp­lálkozást befejezve kerek nyí­lásokat rágnak a gubón és azon keresztül távoznak a ta­lajba. A védekezés kézen­fekvő: a mák virágzása előtt kell elpusztítani a bogarakat, mert virágzásban a méhek miatt nem ajánlatos (tilos!) a permetezés. k nagyvilág ismerős® A Pestvidéki Gépgyár huzalzománcozóját sok helyen ismerik a világban. A képen: Inhoff Gyula szereli a népszerű gép kapcso­lószekrényét. A gyárnak ez a terméke is hozzájárult ahhoz, hogy a tőkés export 1982-ről 1983-ra megduplázódott. Trencsényi Zoltán felvétele Fiolái hasasok előnyben Átmeneti szállás mindenkinek Bizfos háttér a megkapaszkodáshoz, a kezdéshez Az otthon, az önálló la­kás minden ember termé­szetes, jogos igénye. Mégis ezrek és ezrek töltik a na­pi munka utáni pihenőjü­ket, s sokan ünnepnapjai­kat is a munkásszállókon. Ki csak átmeneti időre, a jobb kereseti lehetőség vagy a továbbtanulás érde­kében vállalja a családtól, otthontól távol töltött évek nehézségeit, ki éppen a ha­zaitól elütő új életforma, egzisztencia megteremtésé­hez gyűjti a pénzt, a ta­pasztalatokat alkalmi lakó­társai között. Akadnak azonban olyanok is, akik életük ballépései során vesztették el vagy mulasz­tották el megteremteni a biztos hátteret, s az újra­kezdéshez, talpraálláshoz ad kiindulópontot a közös szállás. A Csepel Autógyár törzs­gyárának 6116 dolgozója közül tulajdonképpen nem sokan, alig több mint kétszázan ve­szik igénybe a munkásszállás nyújtotta átmeneti otthont. Közöttük azonban valamennyi említett réteg megtalálható. — Tavaly elkészült, új épü­letünkben százhúsz dolgozó­nak tudunk kényelmes, kultu­rált szállást biztosítani — mondja Völgyesi Jánosné, a szociálpolitikai osztály vezető­je. — Tíz szobát kifejezetten fiatal házasok számára tar­tunk fenn. Itt beépített kony­ha. apró zuhanyozófülke áll a fiatalok rendelkezésére. Min­den lehetőségük megvan, hogy a többi szállólakótól független, önálló családi életet élhesse­nek. Albérlet helyett A színben, stílusban harmo­nikusan összeválogatott füg­gönyök, lámpák, bútorok va­lóban otthonossá teszik a csöpp lakásokat. Első pillan­tásra alig különböznek egy közepes színvonalú szálloda meglehetősen borsos árú lak­osztályaitól. Az itteni havi bérleti díjból azonban még a nászéjszakájukat se nagyon tölthetnék szállodában a fia­talok. — A havi ötszáz forint va­lóban jutányos ár ezért a ké­nyelemért — mondja Sipos László, a szálló legújabb la­kója. — Csak néhány napja érkeztünk Ajkáról a felesé­gemmel; féléves házasok va­gyunk. Mindketten az autó­gyárban helyezkedtünk el, s ha egy-két évet itt töltünk, megtakaríthatjuk az albérleti díjat, bizonyára könnyebb lesz már lakáshoz jutni. A következő folyosón azon­ban már nem egészen ugyanez a kén fogad. A szobákból hi­ányzik a gondos női kezek nyoma. Temesvári László lé­tesítményvezető nem is örül túlzottan a székeken száradó zoknik, az ágy fölötti polcon halmozódó könyvek, újságok látványának. — Ügy látszik, már megint szólnom kell, hogy jobban ügyeljenek a rendre. Jöjjön, nézze meg inkább a követke­ző szobát! Az olyan szép, mint­ha nem is laknának benne. A biztató ígéret után való­ban kopár, elhagyott helyiség­be nyitunk be. A polcok rend­szereden üresek, sehol egy személyes tárgy, mely arra utalna, hogy az itt lakók akár­csak napi néhány órára is, de otthonuknak tekintenék kör­nyezetüket. Igaz. azt mondják, rend a lelke mindennek, csak az a kérdés, hol a lelke azok­nak, akik itt ezt a rendet tart­ják. — A szálló régebbi szárnyát most tatarozzák — vezet to­vább Völgyesi Jánosné. — öt­venhat nődolgpzónkat az épít­kezés idejére.;* 1 Ibusz-szobák- ban helyeztük1 el. Hatvanan pedig ERDÉRT-faházakban kapnak szállást. Ott ugyan nem tudunk ilyen kényelmet biztosítani, de aki igényes, és a magatartása ellen nincs ki­fogás, egy idő után átkerülhet a kószáidra. Az alacsony barakképületek falaira bizony ráférne a fes­tés, a konyha, fürdőszoba be­rendezése is felújításra vár. A kopott szobák azonban mégis az újrakezdéshez, a megkapaszkodáshoz nyújtanak biztos hátteret lakóiknak. A Csepel Autógyár és a pártfo­gói iroda között hat éve lét­rejött szerződés értelmében ugyanis itt kaphatnak szállást, s munkát azok, akik különbö­ző büntetésvégrehajtó intéze­tekből szabadulva nem szá­míthatnak a család, az otthon támaszára. Sokan örömmel fo­gadják, s ki is használják az itt kapott lehetőségeket. Né­hány év múltán építkezésbe fognak, családot alapítanak, teljes jogú és értékű tagjaivá válnak ismét a társadalom­nak. Jó és rossz példa Bagi Sanyi bácsi például hosszú évek óta lakója, s egy­ben gondnoka a szállónak. Ta­pasztalatával, tapintatával so­kaknak segített már a beil­leszkedésben. — Többnyire rendben, fe­gyelmezetten folyik az élet körülöttünk. A törekvőbbek, igényesebbek kérhetik áthe­lyezésüket a kőszállóra, s az új környezet, a könyvtár, a többi lakó kiegyensúlyozott életformája jó hatással van rájuk. De az itteniek többsége is megbecsüli a nyugodt élet- feltételeket. Igyekeznek ele­get tenni a házirend, az együttélés követelményeinek. Akadnak azonban, akik nem tudnak szakítani régi életfor­májukkal, s ismét összeütkö­zésbe kerülnek a törvénnyel. Sajnos, nem egy környékbeli bűncselekmény elkövetőjére bukkantak már rá a szállón­kon. ők visszaesőként ismét bíróság elé kerülnek, néhányat pedig, akik nem tudnak beil­leszkedni, magatartási problé­mák miatt kell eltanácsolni. A legtöbben azonban alkalmaz­kodnak, s néhány évet eltöl­tenek itt. amíg a környéken valahol egzisztenciát teremte­nek. A tonácseinök fogadónapfa Nemcsak kérnek, adnak is gyermeke születése előtt Bu­dapesten mozgáskorlátozotta­kat ápolt. — Szerettem ezt a mun­kát — mondta —, mert jó érzés volt, hogy segíthettem, és mindig szívesen végeztem azt, amit rámbíztak. Most azonban, hogy a körülmé­nyeim megváltoztak, már nem tudom vállalni az ingázást. Ősszel, ha sikerül elhelyezni a kislányomat a bölcsődében, itt helyben szeretnék dolgoz­ni. Mint a továbbiakban kide­rült, nincs ugyan jelenleg üres álláshely, de sürgető igény a házi szociális gondo­zásra. A legutóbbi felmérések szerint a nyolcezres lélekszá­mú település lakóinak tíz szá­zaléka nyugdíjas korú, és szép számmal vannak köztük egyedülálló, ápolásra szorulók is. A nyugdíjasklub összejöve­telein már többször beszéltek róla, hogy szükség lenne idő­sek napközi otthonára — ter­vezik is a létrehozását —, és kérték a házi szociális gondo­zást. Ennek feltétele, hogy le­gyen álláshely, ami természe­tesen anyagiakon is múlik. Ha sikerül megteremteni a feltételeket, biztos, hogy ke­vesebben szorulnak majd kór­házi ápolásra. Két ház, egy irány Szerényen, kopottan húzó­dik meg a két barakk egy­mással szemben, a fák alatt. Az egyiket a szakszervezet szociális bizottsága által jó­váhagyott igénylők, a másikat szabadult munkavállalók lak­ják. '/ Kifürkészhetetlen, hogy $ ki milyen buktatókon, vá- ^ gyakon és csalódásokon ke- ^ resztül jutott ide. De az út $ mindkét épület lakói szá­i mára egy irányba vezet f tovább. El innen, az önál- ^ íó élet, a saját otthon felé. $ S reméljük, egyre keveseb- $ ben lesznek, akik a célta- % lan, értelmetlen visszafelé í vezető utat választják. Márványi Ágnes VASÁRNAPI GONDOLATOK Májusi hangverseny Megérkezett a zenekar, s elfoglalta helyét a barázdák­ban, a fák rügyező, virágzó ágain, a gondosan elgereb­lyézett kertekben, a domboldalak szélzúgásos ösvényein, a melegedő pázsiton. Felharsan a kakas érces hangja, kezdődik a hajnali szimfónia. Valaki az állomásra siet kopogó lépéseivel, ez is a fő témához tartozik. Erősödik a szólam, hiszen ahogy fut ez a boglyasán kócos fiú, végig ugatják a kutyák, ahogy a Tulipán térről a töltésoldalra ér. A reggel második té­telébe egyre több hangszer lép be sodró ütemmel, mint Ravel Bolerójában. Csak most a hegedű egy verébcsapat, ők húzzák a pizzicatot, és egy műszaki hibás Trabant a dobszóló. Sípol a mozdony, fénysorompóhoz közelít, s ahogy elül a kattogás, mély pianóban hállik távolról egy tehén bögése. Csoportba verődnek az istállókból, a rét harmatos füvei hívják a csordát, s ahogy a komondor te­reli őket éles staccatókkal, erősödik a délelőtt muzsi­kája. Két zongora is bekapcsolódik a deltásodó dallamba — szölőkötöző férfiak beszélgetnek rézgálicról és a me­nyecskékről. Gyorsuló hangszer tépi a csöndet — biotor- kerékpár veszi a kanyart sikító búgással. Hirtelen em­beri hang terjeszkedik a nyitott ablakokból — gyerekek éneklik a nagy hírt, azt, hogy vizet áraszt a tavaszi szél. Veri a port a kapáról egy kendős néni, ez is zeng e má­jusi szimfónia részeként. A rádió hangja, a megállóból induló busz medvemor­gása mind zümmögi a „tovarebbenő időt”. Nincs vége e hajnaltól estig hömpölygő, özönlő, áradó zenének, csak kezdete és folytatása. Színné érik e ritmikus áramlás — fehér csíkot húz maga után a búgó repülőgép, és sárga izzással száll vállamra az alkony friss szólójával a vad- méh. Losonci Miklós Pincéből a korszerű laborba Korábban pincében üzemelt az érdi rendelőintézet laboratóriuma, de az itt dolgozók a közel­múltban felköltöztek az új 10 munkahelyes létesítmény egyik 100 négyzetméteres helyiségé­be. Az új labor korszerű és minden orvosi ág igényeit kielégíti. Trencsényi Zolt&n (elvétele — Szívesen vállalnám a be­tegek házi gondozását — ez­zel búcsúzott a kisgyermekes fiatalasszony. Társulással, kötvénnyel Farkas Gábor, aki a KISZ- lakótelepen él a családjával — a lakóközösség megbízásá­ból — arról érdeklődött, hogy lehet-e számítani a gáz beve­zetésére? Egyúttal azt az ígé­retet is tolmácsolta, ha sor kerül rá, szívesen vásárolná­nak gázkötvényt. Az ajánlat mindenképpen időszerű, mert a gázbevezetés előkészületei megtörténtek: Halásztelek is bekapcsolódik több község közös vállalkozásába. A helybeli üzemek, intéz­mények már felajánlották hozzájárulásukat, de bizonyos, hogy szükség lesz a lakosság anyagi közreműködésére is, akár társulás, akár kötvény- kibocsátás formájában. Farkas Gábor más javasla­tot is tolmácsolt: társadalmi munkában útépítést vállalná­nak. természetesen a saját portájuk előtt. A tanácstól csak anyagot kérnek, a mun­kát pedig ők végzik el. Ám a költségek így sem csekélyek, harmincezer forintra taksál­ják az anyagok árát. — Lehet-e valamivel ol­csóbb? — Az előbbi témához kapcsolódó kérdést Bundev T. Ivánné már Csata Károly nyugdíjas tanácstagnak tette fel. aki korábban az egyik lakótelepi utca építését szer­vezte. Ami ott bevált, máshol is kipróbálható, és a recept egyszerűnek látszik. Egyik he­lyi cégtől oltott mészből visz- szamaradt salakot szereztek, és azzal töltötték fel az út- tükröt. A Duna Termelőszö­vetkezet kocsit adott a szállí­táshoz, így a fuvarért sem kellett fizetni. — Igyekeztünk mindent ol­csón kihozni — jelentette ki Csala Károly, s megígérte, hogv átadja tapasztalatait a KISZ-lakótelepieknek. A nyugdíjas tanácstag egyéb­ként csak beszélgetni jött né­hány percre, mert éppen arra járt. Megóvni a kastélyt Kovács Ferencné a telepü­lésen levő műemlék jellegű kastély ügyében emelt szót Nemrég készültek el a tervek az épület rendbehozatalára, amelyhez több szervezet is felajánlotta a segítségét. Ám mióta megszüntették ott az ideiglenes munkásszállást, a gyerekek vették birtokukba a területet, nem kevés kárt okozva. — Jó lenne, ha körülkeríte­nék a kastélyt — javasolta Kovácsné, a munkásszállás egykori gondnoka, aki ma is szívén viseli a szép épület sorsát. A település régi gondja, hogy az ÁBC-áruház munka­erőgondok miatt hétfőn zárva van, és a nyitva tartással más napokon sem igazodnak a vá­sárlók igényeihez. Sokat be­széltek már erről különböző fórumokon, és most úgy lát­szik, hogy találtak megoldást. Az új üzletvezető helybeli lakos lesz: Kugler Károly, aki elvállalta, hogy a vásárlók kí­vánságának megfelelően be­vezetik a szakaszos nyitva tartást. Így lehet majd vásá­rolni naponta reggel fél 7-től délelőtt 11-ig és délután 3-tól 7-ig. Átállás előtt meszelik, takarítják az üzletet, ezt jött megbeszélni Kugler Károly felesége, aki úgy tervezi, hogy majd a továbbiakban is köz­reműködik. Kik fordultak még ezen a napon a tanácselnökhöz? A múlt hónapban létrehozott ta­karékszövetkezet vezetője azt kérte, hogy segítsenek felhív­ni a figyelmet működésükre, szolgáltatásaikra. Mások te­lekosztás, hobbikért, telefon- bekötés, iparengedély után ér­deklődtek. Személyes, egyéni kérések is voltak, az emberek többsé­ge azonban a közösség ügyeit, érdekeit képviselte. Gál Judit J Miért keresi fel valaki ^ fogadóóráján a tanácselnö- ^ köt? Az okok sokfélék le- ^ hétnek, és a felsorolásba '/ a telekigényléstől a társa- ^ dalmi munkavállalásig min- ^ den beletartozik. Eseten- ^ ként még egy kis félhiva- £ talos beszélgetés is, például ^ a nyugdíjas tanácstaggal, ^ aki éppen ráért arra, hogy benyisson szót váltani a í közös ügyekről. Bünden T. Ivánné, Halász­telek község tanácselnökének fogadónapjain mindig sok a látogató. Mikor ott jártam, huszonketten fordultak meg nála négy óra alatt, de volt már zsúfoltabb délelőttje is. időseket gondozna A rövidebb vagy hosszabb beszélgetések többnyire azzal zárultak, hogy a tanácselnök elégedetten nyugtázhatta: a közösség is hasznát látja an­nak. ha sikerül teljesíteni az ügyfél kívánságát. Az a ta­pasztalat, hogy az emberek nemcsak kérnek, hanem adni is akarnak. Mint például Virtyó Lászió­né, aki kétéves kislányával érkezett a tanácsházára. A fiatalasszony egészségügyi szakközépiskolát végzett, és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom