Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

Szövetkezeti cipőjavítók Évente körülbelül félmillió forint a bevétele a Gödöllői Ve­gyesipari Szövetkezet háromtagú cipőrészlegének, amely a vá­ros lakói lábbelijeinek javítását látja el. Felvételünkön: Buchholcz Károly és Bangó Pál a cipőtalpakat csiszolja. Hancsovszki János felvétele A jssp programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Hallgassuk együtt! Zenei klub általános iskolásoknak. Zenei társasjátékok, zenei fejtörő, 16 órakor. Megyei gyermekszínjátszó találkozó és módszertani nap, 10 órától. Krystyna Andrvszkiewicz Arcok börtöne, fotómontá­zsok, Krzysztof Jakubowski A végtelenség emlékei; -fotósla- k.átok kiállítása, megtekinthe­tő 10—18 óráig. Doraony, művelődési ház: Nyolcadikosok klubja. Vácszentlászló, művelődési ház: A Budapesti Természettudo­mányi Múzeum Darwinizmus és származástan, kiállítás, megtekinthető a ház nyitva­tartási idejében. 'Moziméi Boszorkányszombat. Színes magyar mesefilm. Csak 4 óra­kor! A kéjnő Kaliforniába készül. Színes, szinkronizált amerikai film. 6 és 8 órakor! Kézilabda Idegenben győzött az Iklad Jól sikerült az IM Vasas felnőtt kézilabdacsapatának pilisi kirándulása. Vörösváron tízgólos győzelmet arattak a vendéglátók ellen. IM Vasas—Pilisvörösvári SC 28-18 (15-7) IM Vasas: Hévíz — IÁszkai (3), Raffai (6), Boldis (3), Si­ma, Elter (5), Szalay (2). Cse­re: Gaál (8), Fehér, Basa (1), Majoros. Az első félidő 10. percéig lélegzethez jutni sem engedtük a hazaiakat. Jól védekeztünk, gyors ellentámadásaink révén már 5-0-ra vezettünk. Ezután a vörösváriak több helyen is cseréltek, jobban megfogták a labdát és már gólokat is lőt­tek. Előnyünket mégis tudtuk tartani, sőt, növelni is. Főleg egyéni betörések révén értük el a gólokat, de rendre bejöt­tek Gaál átlövései is. A fél­idő végére megnyugtató veze­tést szereztünk. A második félidő rosszul kezdődött csapatunknak. Sai- nos könnyelmű megoldásokra is vállalkoztak a játékosok. Gaál Zolit le kellett cserélni, mert hatalmas önbizalma eb­ben az időszakban káros volt a gárdának. Eltelt hét perc, mi nem értünk el gólt, az el­lenfél viszont kettőt is szer­zett. Meg kellett értetni a fiúkkal, hogv ilyenkor nem a rohanás a lénveg, hanem a biztonsági gólig való játék. Raffai és Eltér révén újra si­került elhúznunk, s a félidő közepére már tíz góllal vezet­tünk. Az ellenfél ekkor sem adta fel, de a különbségben nem következett be változás, mert gólra góllal tudtunk vá­laszolni. Jó: Liszkai, Raffai, Elter, Gaál. Ifjúsági csapatunkkal sajnos Szlucska kapus nem tarthatott Pilisvörösvárra. ezért mezőnv- játékos védett. Még így is volt esélyünk a győzelemre. Pilisvörösvári SC ifi— IM Vasas ifi 19-13 (9-7) IM Vasas ifi: Poros — Ka­tona (1), Fehér, Kinka (3), Beire (8), Aranyos (1), Furák J. Csere: Furák R., Blau- bacher, Zima, Valkó. A két pont sorsa a második félidő elején dőlt el, amikor zsinórban öt gólt lőttek a ha­zaiak. Ezt az előnyt az ikla- diak már nem tudták kiegyen­líteni. Jó: Kinka, Detre. S. G. t-LOl ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM 1984. MÁJUS 12., SZOMBAT Kirendeltség Kerepesfarcsán Higanygőzlámpa a községekben A fevlugyíiléseii ea viilamesíiás is széki került Lassan már magam is felej­tem a petróleumlámpa gyúj­tásának rövid szertartását. Az akkor ünnepi pillanat volt, amikor esti szürkület és a sö­tétség beállta között valami­kor gyufa sercent, s a petró­leumtól átitatott lámpabelet meggyújtották öregjeink. Ahogy felcseperedtünk már magunk is elvégezhettük a műveletet. Jelezte ez, hogy fontosabb, érdekesebb, hasz­nosabb tennivalót is ránk bíz­hattak. Kicsi a feszültség Ma a gyerek — ha feléri — a villanykapcsolót minden kü­lönösebb engedély nélkül fel­billentheti. Nem veszélyes, ha­csak nem törött, zúzódott, el­hanyagolt. A lámpabélen né­hány centiméterről jött a vi­lágítási anyag, a • villanykörte kapcsolójáig száz kilométerek­ről érkezik az energia. Akik gondoskodnak róla, azokról leginkább akkor esik szó ép­penséggel, ha a kapcsolat megszakad velük, ha hiába kattintjuk fel az ajtófélfa melletti szerkentyűt, sötét ma. rad a szoba, a pince, a kony­ha, a barkáesműhely, a pad- ,lás. Sorolhatnánk még szinte a legeldugottabb helyeket; he­lyiségeket, ahova egy szigetelt fém érpáron a modern világos­ság elvihető. Emlékszem az idei kerepes- tarcsai falugyűlésre, ahol egyebek közt a villamosítás is szóba került. Persze már nem úgy, mint valaha, amikor még egész falvak, szétszórt ta­nyacsoportok lakói várták. Itt most már arról panaszkodtak — egy viszonylag elfogadható áramellátási helyzetben —, hogy olykor-olykor bizony alacsony a feszültség, másutt még nincs vagy' hiányos a közvilágítás. Nem is véletlen hát, hogy márciusban, kerepestarcsai te­lephellyel öt község kirendelt­séget kapott a Budapesti Elektromos Művektől. Az ELMÜ ezután innen teljesíti a mogyoródi, a csömöri, a nagytarcsai, a péceli és a ke­repestarcsai lakosság, nemkü­lönben a tanácsok kéréseit. Készenléti jármű — Eddig a gödöllői kiren­deltségre tartozott mindez, de a távolság is, a javításokat, karbantartásokat végzők mun. kájának szervezése is nehéz volt már — mondja Nagy Ti­bor, az ELMÜ kerepestarcsai kirendeltségének vezetője, aki az említett falugyűlésen is be­mutatta alakuló közösségüket, s úgy láttam, megnyerte az em­berek szimpátiáját. Fiatalem­ber, de itt még sok mindennel meg kell küzdeni neki is, ti­zenkilenc emberből álló csa­patának is. Noha tavaly még nem volt meg a telephelyűk, már töb­ben itt dolgoztak közülük. Be­lépő gyanánt száz közvilágítá­si lámpát szereltek fel, olyant, amiről manapság a korán ke­lők, s a munkából későm haza­járók álmodnak faluhelyre is. A nagyközség kerepes! ré­szén egy parasztházat vettek meg. Ebben rendezték be ügy­félfogadójukat, szociális helyi­ségeiket. Éppen ottjártunkkor tervezték központjuk műszaki ellenőrével hol, hogyan, mi­lyen garázst alakítsanak ki készenléti járműveiknek. A Szabadság út 276-ban most még minden a renoválás ké­pét mutatja, de azért már a kerepestarcsai postán át a 147-es teutonon kérhetők. — Az elmúlt néhány hó­napban milyen munkát végez­tek, s a lakossággal hogyan alakult a kapcsolatuk? — Jellemző, hogy sokan kérnek nagyobb mérőórát, az­után itt intézik a hőtárolós kályhák bekötését, s nálunk, jelentik be a közvilágítási pa­naszokat is ma már. Nagyon érdekes azért, hogy a közvilá­gítási hibák, hiányosságok szóvátételét sokan hetekig is halasztják. — Gondunk az, hogy példá­ul Pécelen, az Erzsébet sétá­nyom, Kerepestarcsán s szilas- ligeti József Attila utcában sorozatosan, rendszeresen ki­dobálják a lámpatesteket. Pe­dig, túl azon, hogy minket marasztalnak el, ha valahol kimarad egy-egy oszlopon a világítás, a karbantartás, az égők pótlása roppant költsé­ges. Gondolják meg: egyetlen nagy teljesítményű égő száz­ötven-százhetven forint! Gond az is, hogy egyes import égők minősége gyenge. Zsófialigeten — önök a lakosság és a ta­nácsok megrendeléseit is tel­jesítik? — Igen. Ahogy már említet­tem: tavaly száz, idén ugyan­ennyi higanygőzlámpát sze­reltünk fel például a kerepes­tarcsai tanács megbízásából, méghozzá Zsófialigeten. Erre a második és a harmadik ne­gyedévben kerítünk sort. A kirendeltségnek most két üzemzavar-elhárító gépkocsija van. Az egyik, ahogy Nagy Ti­bor kirendeltségvezető mond­ta, szinte állandóan az üzem­zavarok elhárításánál tartózz kodik embereikkel, a másik a váratlanul támadt hiba hely­színére viszi őket. . Rádiókap­csolat van köztük. Fehér István Városszélitek összejövetele Újabb összejövetelét május 14-én, hétfőn délután 5-kor tartja a művelődési központ­ban működő városszépítő kör. Az összejövetelen konkrét fel­adatokra munkabrigádokat alakítanak, illetve megbeszé­lik a tagdíjakból eddig össze­gyűlt hatezer forint sorsát. Kilencven év tapasztalatai Az udvarié kivételes piai Viczián János közelebb jár kilencvenedik életévéhez, mint a nyolcvanadikhoz, ezért az­tán mindig jogosnak tartom, ha beszélgetéseink közben így kezdi a mondatot: — Bezzeg az én időmben! Az általa idézett évek szokásai, elmúlt ifjúsá­gának élményei mindig adnak számomra újat, s belopják szobámba a feledésbe merülő múlt egy-egy darabját. Segítség a partára — Mert mi is jártunk abban az időben a lányokhoz, csak nem úgy, mint a maiak, akik­nél ott kezdődik minden, ahol mi befejeztük — dohogott leg­utóbb s kíváncsian nézett rám, értem-e, mire céloz. — Az én koromban a házasság célja a családalapítás volt. Az öregek azért szorgalmazták, hogy a fiuk megnősüljön, hogy legyen gondoskodójuk öregsé­gükre. Aki lány, tizennyolc­húsz éves koráig nem ment férjhez, az már öreglány volt. Most nem tartják így, mert több az öreglány. Aki szakmát tanul, iskolát végez annak nem fontos az ember. Mert a kenyérkeresője neki az állá­sa. A munkája. A férfinak nem volt szé­gyen, ha nem nősült meg. Leg­többen előbb letöltötték a ka­tonaidejüket. Persze, ha gaz­dag volt a menyasszony, akkor meg kellett nősülni a katona­ság előtt, nehogy valaki el­szeresse előle, mire visszajön. A menyecskére vigyázott az anyós. így legalább a legény segítséget is vitt a portára. De sürgették a szülők a nő­sülést azért is, hogy- a legény ne hordja a pénzét a kocsmá­ba, hanem üljön otthon a fele­ségével. Legyen inkább gye­rek, akit dajkáltak örömmel. Mesélőm kedvébe kívánok járni, s koccintásra emelem poharam, mert többször hal­lottam: a bor megoldja a nyel­vet. Meg is kérdezem: És hogy kezdődött az udvarlás? — Bizony az én időmben mindjárt tudattuk a szándé­kunkat a lánnyal — veszi fel az emlékezés fonalát az ősz férfi —, s ha ann^k nem volt ellene kifogása, akkoi a legény kezdett járni a lány házához. Lányos napok — Ott az első este kiderült, hogy szívesen látják-e. Meg- éreztük azt a fogadásból, ab­ból, hogyan kínáltak hellyel. Ha minden tói alakult, akkor a páros napokon — kedden, csütörtökön, szombaton és va­sárnap — mehettünk a lány­hoz. Ezek voltak a lányos na­pok. Aki nem ilyenkor ment, azt a többi legény kicsúfolta, húgyosnak nevezte, és ez ki­mondhatatlanul nagy szégyen volt. Beszélgetésünk során kide­rült, hogy a paraszti munka rendjének meghatározó ereje volt a lányokhoz járás vonat­kozásában is. — Akinek még nem volt nagy, igazi szeretője, aki. majd elveszi, ahhoz a lányhoz ara­tás, cséplés 'dején nem ment a legény, mert aratóidőben egy órakor már ment a nép arat­ni és csak tíz óra után érkez­tek haza. Házassági szándék Tisztáztuk, hogy a szerető a komoly szándékú udvarló megnevezése volt, akinek szándékából házasság lett. A szeretőnek komoly és kivételes jogai voltak, melyeket Így so­rolt fel Viczián János. — Táncoltatta a lányt a mulatságban, elkísérte a fonó­ba, s onnan haza. Ha Kútba estem-et játszottak, a lány a szeretője nevét kiáltotta, s an­nak adta a csókot. Órákig áll­dogálhattak a kisajtóban, szü­lői felügyelet nélkül. Hosszú órákon át folyik a szó, az emlékezés beszélgető társam ajkáról. Elcsodálko­zom, hogy Viczián János, aki­nek rongyosul komisz élet ju­tott, milyen mélyen és bölcsen őrzi, látja a napjainkban le­zajlott, helyesebben még most is zajló változásokat. Csak a vagyon — Az én időmben megköve­telték, hogy a lánynak is any- nyi legyen mint a legénynek. Csúnya lány is elkelt a jus­sáért. Azt nem engedték a szü­lők, hogy gazdag paraszt lá­nyához szegény legény járjon. Ez nem volt szokás. Hogy egy szegény lány bekeveredjen egy gazdag nelyre. ez nem volt, csak mostanában van. — Ma már nem igaz a mon­dás: Guba a gubához, suba a subához. Hogy miért történt így, ahogy van? Arra is tu­dok felelni. Azért, mert má­ma nincs gazdag meg szegény. Azért, mert máma nem játszik szerepet a föld. A vagyon. Ma mindenki tanul valami mes­terséget, aztán abban dolgo­zik és tisztességgel élhet. — Bezzeg az én időmben a szerelem nem volt fontos, csak a vagyon, máma meg csak a szerelem számít, mert munká­val minden más megszerezhe­tő, csak a megértés, ami a leg­fontosabb, az nem. Márpedig ez ér a legtöbbet. Fercsik Mihály j Szombati jegyzeYbí Harmadolás Május elsején, tehát a munka ünnepén beszélget­tem Gödöllőn egy fiatal pedagógussal. Általános is­kolai tanárral pontosabban. Evek óta ismerem, de ed­dig ilyesmiről nem esett szó köztünk, amiről azon a hűvös napon. Sem olyan borúlátónak, sem annyira hevesnek nem láttam ko­rábban. Határozott volt meg szögletes is. A város pedagógusai há­rom csoportba sorolhatók, fejtegette. Az egyik har­madba a gyengék tartoz­nak, akiknek sem a tudá­sa, sem becsvágya nem éri el azt a szintet, amely nél- , 'ízül elképzelhetetlen a ha­tásos oktatás, nevelés. A második harmadba sorolta a javíthatókat. Bennük megvan a készség a jobb munkára, ha csupa jó pél­dát látnának maguk körül és előtt, egy csapásra meg­változnának, felszínre ke­rülnének jó tulajdonságaik, amelyek most talán legin­kább a kényelemszeretet miatt maradnak parlagon. S végül a tüzesek követ­keznek, akik reggeltől estig lobognak, óráik és minden más ténykedésük magával ragadja a gyerekeket. Őket a jelenleginél sokkal job­ban megfizetné tanár is­merősöm, s így példájuk minden valószínűség sze­rint ragadósabb lenne. Ennél a csoportnál idő­zött a tanár legtöbbet. Mi­előtt még erről szólnánk, jegyezzük meg, hogy a gyengéket eltanácsolná a pályáról, hiszen ők csak kárt okoznak. Rontják a társak tekintélyét, s ami még rosszabb, tespedtségbe taszítják a rájuk bízott gye­rekeket. Visszatérve a Vize­sekhez. Ők a nyerő típu­súak. Mindenhez úgy fog­nak hozzá, hogy azt véghez is viszik. Nem ismernek megoldhatatlan feladatot. Veszítenek persze ők is. Kudarcaikat azonban ne­mes erőfeszítések előzik meg. Az utolsó pillanatig bíznak és cselekszenek. Ha valami nem sikerül nekik, az ■ biztosan nem azért van, mert tessék-lássék módon foglalkoztak az üggyel, mert úgy indultak neki, hogy ez úgysem fog menni. Mostanában nem a nyerő típusra jellemző tulajdon­ságoknak van ázsiójuk, vél­te a tanár, sokkal gyako­ribb az a szemlélet, hogy ha nagyon muszáj, akkor csináljuk, aztán majd csak lesz valahogy. Hanem a harmadolás egy kicsit sántít. Ügy hisszük, ha történetesen akármelyik munkahelyről elküldenek a gyengéket, rövidesen a megmaradókat ugyanúgy fel lehetne osztani. Ismét lennének legjobbak, köze­pesek és rosszak. Ez a cso­portosítás bármelyik kö­zösségben elvégezhető. A baj alighanem ott van je­lenlegi gyakorlatunkban, hogy a kiemelkedőket és a derekasan helytállókat nem különítjük el elég határo­zottan, sem az erkölcsi el­ismerésnél, sem az anya­giak szétosztásánál. S mivel ez nem történik meg, a sor végéről, ahol a kényelmesek állnak, akik csupán a jelenlétükkel tisz­telik meg a munkahelyeket, iskolában és üzemben, termelőszövetkezetben és kutatóintézetekben úgy érezhetik, a tüzesek, he­vesek, akik mindig töb­bet akarnak, mint felada­taikat szokványosán ellátni, azok ott elöl ágálnak, izgá- gáskodnak csak. Még az sem biztos, hogy elöl van­nak, hiszen az értékrend meglehetősen kócos nálunk. Nemes szándékaik, tüzűk és hevük ugrabugrálassal torzul, mert nem adnak nekik teret, mert elgán­csolják őkét, mert nem is­merik el tetteiket, ha min­den akadály ellenére még­is kibontakoznak. Amiről szóltunk, ami a gödöllői ta­nárnak fáj, arról napjaink­ban sokat beszélnek. Ami­kor differenciált bérezésről, a teljesítményelv követke­zetesebb érvényesítéséről hallunk, voltaképpen erről van szó. Kör Pál ISSN MS6-JW» íOöd&HÖI Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom