Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM 1984. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK Az ellenőr először csak figyelmeztet Közelharcban a tisztaságért Virág díszlett a gaz helyén A tisztasági hét sikeréért dolgozó közterületi ellenőrök­kel járva a Földvári lakótele­pen, a vandál pusztításnak szinte minden példájával ta­lálkoztunk. Feltűnően sok ki­tördelt facsemete sorsán szo­morodik el a jóérzésű járó­kelő. A régi „Kőkert” keríté­séből emlékül megmaradt né­hány tízméteres darabka elé szép fasort ültettek, de mi már csak a csonkokat láthat­tuk. Néhány méterrel távolabb a frissen festett padokat borí­tották föl, a szeméttárolót for­dították ki az útra — a büdös cigarettacsikkeket, papírdarab­kákat széthordta a szél a lakó­telepen. A villanyoszlopokról a biztosítódobozok fedelét le­szaggatták, több helyen kar­tonpapírral takarták le a ve­szélyes helyet, nehogy a leg­kisebbek játszani kezdjenek az „érdekes” porcelánokkal. Érthetetlen A tízemeletes épületek mel­lett az úton minden lelkiis- meretfurdalás nélkül mossa a tulajdonos a piros színű Lada 1500 típusú gépkocsiját. Nem zavarja, hogy a koszos, habos, mosószeres víz végigfolyik az utcán. Rendszám nincs az au­tón, így nem tudjuk felírni. Pedig a városi tanács rendele­té tiltja a gépjárművek mosá­sát azokon a közterületeken, ahol a csapadékvíz-elvezetés nyílt vagy zárt rendszerű csa­tornahálózaton keresztül -lehet­séges. A forgalmas autóparkolót évek óta csúfítja és a helyet foglalja egy használaton kívüli Zaporozsec autó. Már többször büntették a tulajdonost, ered­ménytelenül. Több figyelmez­tetést nem kap, elszállíttatják a gépkocsit — határozott az ellenőr. Azért jó példát is láttunk. Némelyik emeletes ház előtt szépen gondozott virágoskert díszük. A virágokat drótokkal, különféle kerítésekkel próbál­ják megóvni a letaposástól, nem mindig eredményesen. Nagyobb részt, sajnos, elha­nyagolt szemétkupacok csúfít­ják a járda szélét, melyek tisztasága máshol is sok kí­vánnivalót hagy maga után. A lakók azt várják, hogy a ta­nács takaríttasson helyettük. Pedig ez a járdatisztítási ren­delet szerint is a tulajdonos kötelessége. — Egyszerűen érthetetlen az emberek közömbössége a lakó­helyük tisztasága iránt. Van, akit nem zavar egyáltalán a kosz, piszok az ablaka előtt. A por, amit a szél behord a szo­bába — méltatlankodik a köz­tisztasági ellenőr. Nem irigylésre méltó ez a munka. Soha sem volt hálás feladat az embereket figyel­meztetni saját hibájukra. Van, aki belátja tévedését, de sok esetben a többszöri figyelmez­tetés sem segít. Ilyenkor nem marad más, csak a büntetés. Különösen a nagyobb lakótele­peken megdöbbentő az embe­rek közömbössége. Nehéz a szemetelőket, fákat tördelőket megtalálni, mert a szomszéd nem jelenti fel őket. Az ellen­őr felvilágosítást ad. Emlékez­tet arra, hogy több ezer pél­dányban nyomtatták ki a vá­rosi tanács rendeletét a köz- tisztaság fenntartásáról — s csak végső esetben büntet. Sokszor hallani a példát külföldön járt honfitársaktól: ha az utcán valaki eldob egy csikket, maguk a járókelők fi­gyelmeztetik a szemetelőt. de a rendőr is hamar előveszi a csekk-könyvet. — Hogyan fogadják nálunk az ellenőrt? — kérdezem úti­társamtól. — Néhány példa: Homok­domb az utcán. Bekopogok, udvariasan kérdezem: Meddig lesz itt a homok? Van-e köz­terület-használati engedély? — Majd megeszem — hang­zik a válasz, és becsapják az ajtót. Csípős válaszok Deákváron a Radnóti úti bolt mellett áll egy fagylaltos- kocsi. — Van engedélye a betonon való tartózkodásra? — kérde­zem, miután a füvesített rész­re tolja a kocsit. — Miért tet­te? — Nem szólt érte senki — válaszolta ártatlan képpel. Több mint egy hét múltán még mindig ott állt, a pázsitot már teljesen tönkretette. A Földvári téren az épülő butiksornál szóltam a tulajdo­nosnak, hogy a cementeszsáko­kat, deszkákat, a limlomokat vigye be az épületbe vagy az épület mögé. A hölgy csípő­sen válaszolt. Miért fáj az ne­kem? Eddig nem szólt senki. — Én vagyok az illetékes — mondom. Egy idő után arra járva hallom, hogy a szomszéddal így beszélget. — Képzelje, kint volt a ta­nácstól egy szemét alak. Meg­büntettek. Az egyik ház előtt derékig érő gaz csúfította az utcaké­pet. Beszóltam. A nyugdíjas bácsika büszkén mutatta a valóban gyönyörű belső kert­jét. Azt viszont nem szégyell- te, milyen a háza előtti út­szakasz. — Nem az én dolgom, csi­nálja meg a tanács — mondta. De azért érezhetett valamiféle lelkiismeretfurdalást, mert né­hány nap múlva virág díszlett a gaz helyén. Érdemes Ezek az apró eredmények is bizonyítják, hogy érdemes szólni az embereknek. Egy-két tisztára söpört járda, új vi­rágoskert, zöldellő, szépen fej­lődő facsemete, kárpótol az ér­telmetlen szidalmakért, s bí­zunk abban, hogy egyre több ember ismeri fel a tiszta kör­nyezet előnyeit lakóhelyének, s támogatja munkánkat. Ezek­kel a szavakkal búcsúznak a köztisztasági ellenőrök. Dénes János Májusi előzetes, Ránki Dezső hangversenye Több figyelemre méltó prog­ramot találunk Vác kulturális intézményeinek májusi műso­rában. Negyedikén - Alekszan- der Csepurko orriszki fotómű­vész kiállításának;ad helyet a Madách Galéria. i';i Aznap a színházteremben Radnóti-em- lékműsort rendeznek. Ezreket vonz idén is a Törökmezőn tartott békenap, ünnepi nagy­gyűléssel, kulturális, sport- és gyermekműsorral. A szolnoki Szigligeti Szín­ház bemutatja Vácott Hubay— Ránki—Vas: Egy szerelem há­rom éjszakája című zenés já­tékát. 18-án lesz Ránki Dezső Kossuth-díjas zongoraművész hangversenye. Neves fővárosi szereplők mutatják be a Szerkesszünk kabarét! című vidám műsort. Továbbra is változatos a legkisebbek programja. A visszatérő foglalkozások, film­vetítések mellett 25-én, 26-án és 27-én gyermeknapi rendez­vények helye lesz a művelő­dési központ. Bábjáték, játszó­ház, gyermekdisco várja a leg­kisebbeket. A Hámán Kató iskola irodalmi színpada be­mutatja a Lúdas Matyi című vidám játékot. Országos figyelmet érdemel, hogy a Váci Nézőtér nálunk mutatja be először a Hagy­mácska kalandjai című — Rodari regénye alapján írt — mesejátékot. A Hajós Alfréd nevét viselő váci úttörőház 30 éves működését képekben is láthatjuk a május 18-án meg­nyíló kiállításon. Az orvos­kongresszus alkalmával isme­retterjesztő kiállítás nyílik a művelődési központ előcsarno­kában. A természetvédelmi napok keretében ugyanott, a hónap utolsó napján Weisz György nyitja meg a váci vi­rágkiállítást és -vásárt. A pedagógusklub Hajdú megyébe, Szentendrére és Visegrádra viszi tagjait. Az eszperantóklub háromnapos béketúrát vezet a Zamenhof- kilátóhoz. A szocialista bri­gádklub tagjai 19-én egy vi­dám hétvéget töltenek el Bu­dapesten. A Dunakanyar Fotó­klub képekben mutatja be Szlovákiát, a Koreai NDK-t és Közép-Ázsiát. A Kultúr Filmszínházban megváltozik a kezdések ideje, májustól fél 4, fél 6 és fél 8 órától vetítik a többi között: István, a király (magyar), Szelíd motorosok (amerikai), Nevem: Senki (olasz), Bizo­nyítási eljárás (japán), Gyer­tek el a névnapomra (ma­gyar) és a Jegesmedve a po­rondon (román) filmeket. A Madách Filmszínház műsora tíz filmet jelez, köztük ma­gyar és külföldi sikerek meg­ismétlését. P. R. A szobi néptáncosok Ismét a színpadon Augusztusban újabb műsor A szobi József Attila Műve­lődési Központban hosszabb szünet után újjáalakult a nép­tánccsoport. A régi táncosok közül csak néhányak kapcso­lódtak be újra A lányok nagyobb része nyolcadikos, de vannak köz­tük dolgozó fiatalok és hato­dikos, hetedikes utánpótlás is. — Októberben kezdtük a rendszeres munkát, eleinte azonban csak lánytáncokat ta­nultunk, mert nem sikerült fiúkat beszereznünk — mond­ja a csoport vezetője, Husztiné Kuti Andrea néptáncoktató, aki két éve még a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesben tán­colt. — Hamarosan segítségünkre siettek a határőrség katonái. Velük került sor első fellé­pésünkre is április 6-án, Ba­lassagyarmaton, a határőrség kerületi kulturális fesztiválján. Élső helyezést értünk el, de számunkra az volt a fontosabb, hogy átéltük az első fellépés izgalmát. — Mit mutatott be a cso­port? — Drágszéli táncokkal sze­repeltünk. Az összeállításban leánykarikázó, menyasszony­öltöztető, gyertyástánc, ver- bunk és lakodalmi páros tánc volt. — További tervek? — Helyi tánchagyományok hiányában más vidékek tán­caival foglalkozunk. Még eb­ben az évben szeretnénk meg­tanulni egy mikepércsi csár­dás-összeállítást, egy cigány­táncot és egy székely pontozót. A zenekísérettel lesz gondunk a jövőben, mert a furulya, ci- tera, köcsögduda és az ének­szó — amivel eddig dolgoz­tunk — az új táncokhoz nem egészen illik; hegedűre és bő­gőre is szükségünk lenne. — Mikor láthatja Szob kö­zönsége a tánccsoportot? — A drágszéli táncokat akár holnap is be tudjuk mutatni. Augusztusra pedig még egy blokkal szeretnénk elkészülni. Borosné Felföldi Mária Díjtalan szolgáltatás Lomtalanítás Május két első szombatján, reggel 9 órától — a Hazafias Népfront Vác városi Bizottsá­ga és a Kommunális Költség- vetési Üzem szervezésében lomtalanítás lesz Vácott. Konecsni Miklós részlegve­zető tájékoztatása szerint má­jus 5-én a város teljes hosz- szában, a vasútvonal és a Du­na között, május 12-én a vas­úton túli területen. A kihelye­zett lomot (bútor, háztartási gép stb.) a megjelölt napokon díjtalanul elszállítják a lakó­házak elől. A Földvári téri lakótelepen több helyen négy köbméteres konténert helyeznek el, ezeket május 7-én szállítják el. Fotókiállítás Radnóti Miklós emlékére Radnóti Miklós születésének 75. évfordulója tiszteletére a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa és a Madách Imre Művelődési Központ közös ren­dezésében május 4-én, 17 órá­tól a költő életét és munkássá­gát bemutató fotódokumentá­ciós emlékkiállítás nyílik Vá­cott a művelődési központ emeleti kiállító termében. A kiállítást dr. Czine Mihály iro­dalomtörténész nyitja meg. Az ünnepélyes megnyitón a Vác városi KISZ-kórus műkö­dig közre. Ezt követően a szín­házteremben Bálint András színművész Radnóti-emlékmű­Harancssárga ülőhelyek Megszépült várótermek Térkép a pénztárablak előtt Akár vonattal, akár autó­busszal utazik tovább a váro­sunkba érkezett utas, megszé­pült várótermekben töltheti el az indulásig hátralevő időt. A vasútállomás felújított épületének egyik legszebb ré- ae lett a pénztárablakokat magában foglaló várócsarnok szépen kiképzett faldíszével. Felújították, kulturáltabbá tették a várótermeket is. A buszpályaudvaron ugyan büféskocsi tarkítja a területet, de a nagyméretű váróterem itt is előnyösen megváltozott. íz­lésesek a narancssárga ülőhe­lyek, faldísznek is szép az elő­vételi pénztárablakokhoz he­helyezett tájékoztató térkép. Szívesen várakoznak itt az utasok. sorát hallgathatják meg az ér­deklődők. A megnyitón és azt követően szombat, vasárnap kihelyezett postahivatal működik. A köl­tő születésének 75. évfordulója tiszteletére emlékbélyegzésre és emléklapok árusítására is sor kerül. A kiállítás május 4-től 28-ig látható. Az idén is Tilos a fürdés Vác városi Tanács vb ható­sági osztálya nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a város közigazgatási terüle­tén — a Duna jobb és bal partján a fürdőzés szigorúan tilos. A felhívás indoka az, hogy az utóbbi években meg­döbbentően sok halálos végű baleset történt a dunai fürdés közben. Nem vették figyelem­be a tilalmat, holott mind a víz szennyezettsége, mind pe­dig a meder rendezetlensége veszélyessé, fürdésre alkalmat­lanná teszi a folyót. A korongos idő ellenére Tízezer ember az utcán Kedden reggel zenés éb­resztő köszöntötte Vác lakóit. A felvonulók élén az elnök­ség haladt, soraiban volt, Pu- rulyás János, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tagja és Molnár István, a Pest megyei pártbizottság osztályvezető­helyettese, miként arrój la­punk más helyén is írunk. A díszemelvényről a város poli­tikai és társadalmi vezetői, a meghívott szovjet vendégek, s a munkaversenyben élre ke­Mibs kerül egy találat? Pörög, forog a körhinta A MUTATVÁNYOSOK ér­kezése mindig felbolygatja a ma már középső korosztály­nak mondott nemzedékek em­lékeit is. Régi kirakodóvásá­rok alkalmával a vágyak ne­továbbja volt a gúla alakú forgó sátor körben futó pari­páinak a hátára ülni. Akinek nem volt pénze, az természet­ben is fizethetett, a munka­erejével. Fönt a ponyvatető alatt, kör alakú magas állvá­nyon vézna kis gyerekek áll­tak a tartógerendák közé, elő­re tolva azokat, amitől műkö­désbe jött a csodálatosnak te­kintett alkotmány. A közönség, miközben a ze­nei kíséretet szolgáltató trom­bitás férfit és a doboló hölgyet figyelhette, mint a negyvenes évek fél ország vásárainak is­mert figuráit. Ők voltak a pénzszedők és tulajdonosok is. Négy-öt kör után ők fizet­tek kis munkásaiknak is az­zal, hogy a gyerekek boldogan és a fáradtságtól lihegve fel­ülhettek egy kör idejéig a lo­vak hátára. A romantika iránti hajlamot és igényeket ma is ki kell elé­gíteni, természetesen korsze­rűbb eszközökkel. A mai kel­lékek, repülőgépek, rakéták, s a mechanizmust elektromos motorok hozzák működésbe a régi körhintával, és azzal a körben forgó, föl-le, föl-le hul­lámzó, láncon függő, kétsze­mélyes padokból álló alkalma­tossággal együtt, ami úgy megkavairja az ember gyomrát, s pechünkre abba szeretnek a leginkább beleülni a gyere­keink. Velük mi is kénytele­nek vagyunk. Mert eléggé fél­oldalasán leng ki, némelyikről a biztosítólánc is hiányzik, nem tanácsos a kicsiket ma­gukra hagyni. A HÚSVÉTI ÜNNEPEK ide­jén a váci, deákvári gyereke­ket is lázba hozta a kitelepü­lő szórakoztató iparosok kis csapata. Népszerűségük és for­galmuk arányain gondolkodva az embernek az jutott eszébe, hogy itt csak százezres nagy­ságrendben lehet számolni a bevételt, ami persze egyolda­lú dolog, mert a sokszor öt fo­rintos bevétel ellenkező olda­la is bizonyára a nagy számok törvénye szerint alakul. Hiszen itt szállítani kell, szerelni, bontani, áramszámlát és adót fizetni. Még az ilyen kis ma­gánvállalat is csak úgy létez­het hosszú távon, ha időnként beruház, fejleszt, a permanens karbantartásról nem is be­szélve. Csak ezután lehet ki­emelni a kasszából a saját jö­vedelmet. Igaz, ennek érdeké­ben itt más a munkamegosz­tás. Hiába keresném a Vidám Parkban megszokott jegyáru­sító fülkét, az ajtó mellett ál­ló jegyszedőt, mert ezek dol­gát egy személyben elintézi maga a gépész, akinek a kö­zönség szórakoztatása közben még egy kis diskurzusra is marad ideje, amíg le nem jár a menetidő, s el nem kell for­dítani azt a kis kart, amitől véget ért odafent a varázslat. A gyerek élvezi ezt a szá­mára csodásnak tűnő világot, minden nap ki is harcolja ma­gának, hogy már szinte adó­nak tekintik a forintokat al­kalmanként többször is leszur­koló apukák, anyukák, egymás után háromféle körhintán is. LŐJEK neki valamit — ké­ri a gyerek, s a bódé előtt az okoz gondot, hogy a sok gics- cses bóvli közül ugyan melyik­re célozzak. Dühít az is, hogy egyetlen lövésért 8 forintot kérnek. — Régebben három forin­tért lőttünk hármat — emlé­keztetem a puska tulajdono­sát. mire fintorogva megjegy­zi — az régen volt. — Az igaz — mondom — és igyekszem pontosan célozni a halfogó varsát imitáló kis hálót tartó pálcikájára. Az mégsem annyira ízlésromboló — Eltaláltam — állapítom meg diadalmasan. — Az egyik szárát — vála­szol a puskás ember faarccal. — Hányat kellene? — Kettőt. — Egy golyóval? — Azt nem mondtam. Sarkon fordulok. — Gyere, kislányom. Nem ér meg az a vacak tizenhat forintot. Kovács T. István rült üzemek képviselői köszön­tötték a színpompás, lelkes menetet. Az ifjú gárda díszegysége után az iskolák következtek. Az általános iskolák sorában a Hámán Kató diák­jai májusfát hoztak, a Juhász Gyula iskola úttörői olimpiai csoporttal érkeztek, a Radnóti Miklós Iskola a környezetvé­delemre hívta fel a figyelmet. A középiskolák valamennyien a béke és a nemzetközi szoli­daritás eszméjét hangsúlyoz­ták jelmondatokkal, szavaló­kórusaikkal. Háromnegyed tízkor feltűnt az üzemek élén a Forte gyár, ötletes — az atomháború pusz­tításait bemutató — teher­gépkocsira szerelt dekoráció­val. A DCM két évtizedes működésének eredményeit mu­tatta be. A húsipar eleven malacokat hozott gépkocsiján, a Kommunális Költségvetési Üzem teherautóra szerelt mi­niparkkal, szökőkúttal érke­zett. Az Áfész mozgó ÁBC- áruházzal haladt a menetben. Az egészségügy, a pénzügy, az igazságügy dolgozói, a kis­iparosok és a sportolók együtt haladtak a diákokkal, üzemi dolgozókkal a másfél-órás, tíz­ezer résztvevőt felvonultató májusi menetben. Végső búcsú Bergmann Isfvánfél Pénteken délután a váci al­sóvárosi temetőben a párt és a munkásmozgalom régi har­cosát megillető tiszteletadással búcsúztatták Bergmann Istvánt, a Dunakeszi MÁV Járműjaví­tó nyugdíjasát. Nyugdíjas ko­rában a Vác városi pártbizott­ságon dolgozott. 1947-ben lett a párt tagja, az Elnöki Tanács a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem kitüntetésben ré­szesítette. 73 éves volt. ISSN 0133-2759 (Váci Hírlafl)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom