Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
1984. MÁJUS 12., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN S Hosvai Varga István: Narancsok és kaktusz Köves István: Élményeink elsőd- és másodlagos voltáról Tudva, a tükrös szemmel célba zuhanók nem ismerhették meg a test harmóniáját, a futás örömét; a mindig igazat szólók s a hazudozók hitetlenítették mára már a mesét; maradt a tétel: a keletkezés változás. Mégis, nem kérdezve, lehet-e, kell-e, akarom is; hagyom is. szülessen bennem a: dal. Hallgatódzom, keletkezhet-e a szükséges, a többé megváltoztathatatlan, amely ezután már csak önmagához viszonylik, s önmagához is mindig ugyanazon módon. Magamban sírok és dühöngök, akár vízben a mész. S vigaszul a Napot szemembe zárom. Befejezett mondat vagyok. nem elegendők. Máshol pedig hiába invesztálnak be anyagiakat, ha az nem találkozik szakmai elhivatottsággal, a közönséggel való azonosulással. Így csak látszateredmények születhetnek. A művelődési otthonok legfontosabb feladatai közé tartozik a közösségi élet megteremtése. Tartós közösségek létrehozása szakkör, klub, amatőr művészeti csoport stb. formájában. Sokféle és változó színvonalú közösségek ezek. Némelyikük nemzetközi elismerések egész sorát tudhatja maga mögött (például a váci Vox Humana, a Tápiómente tgyüttes), mások viszont alig rendelkeznek a működéshez szükséges kohéziós erővel. Különböző társadalmi szervek (Hazafias Népfront, MHSZ, Vöröskereszt stb,) is tartanak fenn szakköröket. Ezek tevékenysége gyakran összefonódik a művelődési otthonok szakköri tevékenységével. A szakkörök és a tagok létszáma változó. A megyében mintegy 160 társadalomtudományi, 120 természettudományi, 60 honismereti, 50 műszaki, 35 mezőgazdasági, 60 gyűjtő szakkör dolgozik a művelődési otthonokban. Természetesen más intézmények, iskolák, vállalatok is tarthatnak fenn Szakköröket. Tagjaik az alkotás, az önkifejezés lehetőségét keresik. A klubmozgalomban is hasonló széles skálát találunk. 190 társadalomtudományi, 60 természettudományi, 95 nyugdíjas, 25 művészeti, 12 nemzetiségi. 10 műszaki, 170 ifjúsági, 110 gyermekklubot működtetnek a művelődési házak. Változatos a' kép a művészeti csoportoknál is. 98 zenekar működik a megyében, 104 énekkar, 80 színjátszó együttes, 65 báb-, 35 népi együttes. 125 néptánccsoport, 75 képzőművészeti csoport, 50 fotó-, 20 díszítőművészeti szakkör. S csak a legjelentősebb formákat említettük. Az ismeretterjesztő előadásoknak mintegy fele a TIT közreműködésével történik. A megyében egy év alatt közel hatezer ismeretterjesztő előadást tartanak. ötszáz körül van az évente megrendezett kiállítások száma. Ez a magas szám valószínűleg a megye pezsgő képzőművészeti életéből adőv dik. Természetesen ez a szám nem tartalmazza a múzeumok gazdag kiállítási ajánlatait. Önálló színház nélkül A műsoros esteket sokan látogatják. Ezeknek a száma elérte a 2300- at. Ettől már csak a műsor nélküli táncos rendezvények száma több; évi 2700. A meglevő igény mellett ezeknek a számát az is meghatározza, hogy ez a két rendezvénytípus lehet nyereséges. Számuk az új -ösztönzők bevezetésével valószínűleg ugrásszerűen növekszik ebben az évben. Művelődéspolitikai elvárás, hogy a számszerű növekedést minőségi növekedés is kövesse. Magas a gyermekek részére megtartott rendezvények száma is: 1250. Ez az a korosztály, amelyik részére nem lehet elegendő műsort szervezni. önálló színháza Pest megyének nincs. Nagyobb művelődési központok rendszeresen fogadják Budapest és más vidéki városok (Kaposvár, Szolnok, Kecskemét stb) színházait. Az előadásokra a környező települések lakosai rend ízeresen bejárnak. A főváros közelsége aira nyújt lehetőséget, hogy a művelődési otthonok oda is szervezzék a közönséget. Néhány művelődési központ (Gödöllő, Vác) a színházi műhely szerepét is felvállalta. Önálló színházi produkciók születtek, a befogadást segítő műhelytevékenység jött létre. A megye zenei hagyománya'igen gazdag. Európa-hírű kórusai vannak, kisebb kamarazenekarai és születőfélben levő nagyobb Is A zenei élet főleg a magas szintű ének-zenei tagozatos iskolák, a zeneiskolák által biztosított utánpótlásból táplálkozik. Az ország zenei életében, is Tóth-Máthé Miklós: Egy kis állattan Vidéki kiszállásról autóznak haza. Az igazgató divátos kis nyári vá- szormalapjával legyezgeti magát, és hol a meleget szidja, hol a vidéki részleg munkáját. — Csigatelep — mondja —, csigatelep... Legszívesebben leváltanám az egész vezetőséget, de utóvégre én sem vagyok Isten. Nem nézhetek utána mindennek, nem lehetek örökké a sarkukban, hogy rugdossam őket... Nem igaz? Pohánka az ülés sarkába tapadva helyesel. A könyökét igyekszik még jobban a hasa alá csavarni, hogy ezzel is több teret engedjen a főnökének, aki vaskos bukta testét ringatva percenként nekiütődik. „Bocsánat...” — mondja ilyenkor Pohánka. „Nem tesz semmit...” — morogja a főnök, és tovább kavar- gatja kalapjával a levegőt. De úgy tetszik, ez inkább fárasztja, mint frissíti. — Józsi — böki hátba a sofőrt —, ott látok valami erdőt, kanyarodjon oda, kicsit kiszállunk. Egészen átizzadtam. A sofőr az akácerdő mellé kormányozza az autót, és megáll egy árnyékos helyen. Az igazgató kikászálódik, utána araszol Pohánka, majd a sofőr is kilép, és a kocsinak dőlve rágyújt egy cigarettára. A főnök besétál a fák közé, nyújtózkodik, nagyokat lélegez, szemmel láthatóan kezdi jobban érezni magát. Aztán visszagombolyítja a beszéd fonalát a vidéki részlegre, de már a szellőtől és árnyéktól kicsit enyhültebben. — Nem mondom, vannak eredményeik, de azok még messze elmaradnak a várakozástól. Valahogy nincsenek tisztában a lehetőségeikkel, de ezen nem is csodálkozom. A vezetés tudományát nem lehet megtanulni, ahhoz érzék kell. Szimat. A jó vezetőnek illik mindenhez értenie, sokszor még olyan tárgykörben is, ami nem függ össze szorosan a szakmájával, de esetleg szükséges az emberek meggyőzéséhez. Nincs igazam? — Igen, igen, nagyonis így van... — mondja Pohánka —, a vezetés a meggyőzés titkát is magában rejti, de ezt igazán csak a jó vezető birtokolhatja ... — Pontosan — néz 'rá elégedetten a főnök, majd odakiált a sofőrnek: — Józsi, Józsikám! Hozza már ide a termoszt, muszáj egy kis hűtött méltó helyet tölt be a többi között a Dunakanyar dalostalálkozó, a vác- rátóti hangversenyek, a solymári zenei napok. A felsorolt számok és eredmények mögött azt is el kell mondani, hogy a megyének több ellátatlan területe is van, ahol hiányzik a megfelelően felszerelt művelődési ház, a képzett népművelő. A földrajzi fekvése miatt egy-két jól működő központ is nehezen elérhető. Örökösen visszatérő kérdés, hogy mennyi pénzre van szüksége a művelődési otthonoknak? Nem ismerek olyan népművelőt, aki elégedett lenne intézményének költségvetésével. A művelődési otthonok elé állított feladatok eléréséhez, a karbantartási, felújítási munkákhoz, az eszközök állandó pótlásához, a tartalmi feladatok megoldásához nagyon sok pénzre lenne még szükség. A gazdasági nehézségek, a megnövekedett árak miatt az intézményeknek relatíve kevesebb pénzösszeg áll rendelkezésükre. Ezeknek a pénzösszegeknek az 55 százalékát állami támogatásból fedezik,' 16 százalékát egyéb, főleg üzemi támogatásból, 29 százalékát • a művelődési bevételekből. Emberi találkozások E rövid áttekintésben nehéz a teljességre törekedni. Nem szóltunk a népművelők helyzetéről, a módszertanról, a megvalósulás szakmai színvonaláról, a propagandáról, a hatás- vizsgálatokról és még >-ok egyébről. Szűkösebb gazdasági feltételek között is nagy figyelmet kell fordítani a művelődési otthonok tevékenységére, hiszen a ma mulasztása a holnap generációjánál bosszulja meg magát. Ezek az intézmények a köz- művelődés , alappillérei. Közösségek szerveződnek itt, emberi találkozások. A művelődési élet szinte minden területét átfogja tevékenységük. Ha jól funkcionálnak, akkor valóban a művelődés otthonai lehetnek. VÉGI! KAROLY teát innom, a nyelvem mintha kétszer akkora lenne. A fene egye meg ezt az átkozott hőséget! A sofőr odaviszi a termoszt, az igazgató, miközben lecsavarja a kupakot, viccesen megjegyzi, hogy sok embernek így kellene a fejét is lecsavarni és kicserélni egy jobb minőségűre. — Nagyon jó ... — nevetgél Pohánka —, nagyon jó ... — Mert higgyék el — kortyolgatja a teát a főnök —, sok még a bazaltfejű ember, ezért vagyunk elmaradva a világ élvonalától. Ezek a bazalt- fejűek egyszerűen nem tudják megkülönböztetni a helyest a helytelentől, és csak tolatnak a bazaltfejük után. Látni kell, nemcsak nézni! Látni! — Így igaz... — mondja Pohánka, látni kell, nemcsak nézni... — No, de ne itt oldjuk meg a problémákat — pillant az órájára az igazgató —, szálljunk most már visz- sza. Józsikám, kinyitotta a kocsiajtókat, szellőztetett? > — Kinyitottam — mondja a sofőr. Az igazgató elindul, és ahogy kiér az akácerdőből, észrevesz egy csomó legelésző ökröt. Lehet úgy kétszáz méterre a nagy fehér csorda, körülötte sebesen guruló fekete rongylabdáknak tűnnek a pulik — Ez igen! — kiált fel az igazgató. — Jól menő téesz vagy gazdaság lehet, ahol ilyen szép a tehénállomány. Kíváncsi lennék az évi tejhozamukra. — Azok ott ökrök, igazgató kar- társ ... — szakad ki meggondolatlanul Pohánkából, de ahogy a főnökre néz, már meg is bánja az elhamarkodott kijelentést, és hogy valamit szelídítsen rajta gyorsan hozzáteszi: — Azt hiszem legalábbis... — Azt hiszi... azt hiszi... — ingatja a fejét a főnök —, itt nem hinni kell barátom, hanem tudni. Nem szégyen az, ha valamit nem tudunk, de akkor ne is akarjuk mindjárt az ellenkezőjét állítani. Azok off Hartáfsám, tehenek! — Márpedig azok ökrök — szólal meg a sofőr is, aztán néhány lépést előbbre megy, mintha még jobban meg szeretne győződni állítása igazáról. — Megbocsásson igazgató kartárs, de azoknak annyi közük van a tehénhez, mint kappan- nak a tyúkhoz. — Nem értem... — mered rájuk az igazgató. — Maguknak az agyukra ment a hőség? Nem képesek megkülönböztetni a tehenet az ökörtől? Műszaki ember vagyok, nem állattenyésztő, de ennyit azért még a kisujjamból is kirázok. Nézze csak meg jobban! Mitől lennének azok ökrök? — Mitől? — A sofőr arcán alig észrevehető mosoly szaladgál. — Hát sok mindentől igazgató kartárs. Teszem azt például attól is, hogy nincsen tőgyük ... — Tőgyük? Maga innen látja a tő- gyüket? Irigylem a szemét! — Éppen az, hogy nem látom — mondja á sofőr. — Ha látnám, úgy azt is látnám, hogy azok ott tehenek. — Maga most vitatkozni akar, Józsikám — bámul rá vörösre szí- neződött arccal az igazgató —, vagy komolyan azt hiszi rólam, hogy nem tudom megkülönböztetni ezt a két állatot?! Ha álmomból felriasztanak, akkor is tudom, hogy melyik mi! Nézze csak meg a formájukat, a hegyes szarvukat, és ahogy tempósan csapkodják a legyeket a farkukkal ... A tőgyük ilyen messziről nem látszik! A maga szemébe talán messzelátót ültettek be? — Nem ültettek abba bele semmit — mondja a sofőr —, csak éppen tudom, hogy a tehén az tehén, az ökör meg ökör. Már ne is haragudjon igazgató kartárs, de csak erről van itt szó. — Jó! — Az igazgató ingerülten szorongatja a termoszt, mintha igaza bizonyításául a teát szeretné kifejni belőle. — Akkor most eldöntjük a vitát. Ha maga, Józsikám, ennyire csökönyös, én sem adom lejjebb. Szemével Pohánkát keresi, aki kicsit hátrább somfordáit a beszélgetés alatt. — Pohánka kartárs — int neki —, tegyen meg nekünk egy nagy szívességet, és menjen közelebb ahhoz a csordához. Állapítsa meg, hogy tehenek-e vagy ökrök. — Igenis, igazgató kartárs... — mondja Pohánka, és sietve inai a csorda felé. „Éreztem — gondolja közben —, hogy ez lesz a vége. Mi a fenének vitatkozott ez a sofőr? Ha a főnök szerint tehenek, akkor tehenek. Nem mindegy? Továbbmentünk volna, és elfelejtjük az egészet. De nem, neki ellenkeznie kellett. Most aztán jól benne vagyok a pácban! Ha azt mondom, tehenek, a sofőr szemében válók nevetségessé. Ha azt mondom, ökrök, a főnököt hazudtolom meg, és aztán megnézhetem magam a továbbiakban ...” Izzadtan érkezik a csordához. Megáll, és kétségbeesett keserűséggel bámulja az ökröket, mintha tőlük várná a megoldást, a csodát, hogy hirtelen átváltoznak tehenekké, vagy szétfolynak délibábbá, csak kimentsék ebből a megalázóan szorongató helyzetből. — Buuu! — bőg rá az egyik, és Pohánka úgy érzi,- hogy ez az oktalan áüaí, látva tanácstalanságát, gúnyolódik, vagy még inkább kineveti, „kibőgi” őt. — Na, mi az ábra...?'— kérdezi türelmetlen kíváncsisággal a főnök, amikor a beosztott már ismét ott áll előtte. — Mit állapított meg Pohánka kartárs? „Bikák — fut át Pohánka agyán —, azt kéne mondanom, hogy bikák.” — Na, mi az? Megkukult? — Tefienek... — mondja alig hallhatóan Pohánka, és nem né? a sofőrre. — De meg kell jegyeznem, igazgató kartárs, azt is, hogy nagyon kicsi a tőgyük... — Na persze — veregeti vállon barátságosan a. főnök —, mert mostanában annyi fajtát kereszteznek össze, hogy valóban jó szem kell a megítélésükhöz. Lehetséges, hogy most ilyen apró tegyű tehenekkel kísérleteznek, de hát ez már az állattenyésztők gondja, nem a miénk. Látja, Józsikám, maga csak szaporítja a szót, vitatkozik, ahelyett, hogy hallgatna az okosabbra. Mert ne feledjék el barátaim, egy jó vezetőnek sok mindenhez értenie kell, különben elvesztené a tekintélyét. Elégedetten nyomja be magát a kocsiba, mellé préselődik Pohánka is „Bocsánat...” — mondja Pohánka, amikor az igazgató nekiütődik. „Nem tesz semmit — mondja a főnök —, nem tesz semmit”. Valentin Ágnes: Kongatok A terasz olyan mint akkor. A harang az ajtón sem változott. Hányszor kongattunk! Játszottunk mint a gyerekek, a vasharanggal jeleztünk: hívtalak, jer, gyere, siess! Mondani akarok valamit. Vagy de! van, együnk. Ma nem terítek neked. A székedre sem ül senki. Rázom az ajtón a harangot, aztán ütöm. verem. Hátha igy téged is felrázlak, és újra élsz. felém indulsz, még visszanézel a kertre. Fogod a kezem mintha vállánál: olyan boldog vagyok! Velem? Evődnek mint rég, de hallgatok, akár az ajtón a gong.
