Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-08 / 83. szám

Pest « MEGYEI 1984. Április 8, vasárnap Az önáBlésóg volt az ufcSsó szaliaaszál? Kezdettől sikerrel dolgoznak Immár két esztendeje rendelkezik önálló kül­kereskedelmi joggal a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat. Az elmúlt évek a kisebb nehézségek ellenére is bizonyították, hogy az export és import ügyek közvetlen irányítása és szervezése olyan, addig csak szunnyadó tartalékokat volt képes feltárni és mozgósí­tani, amelyek első hallásra szinte hihetetlen­nek tűnnek. Példaként azt említhetnénk, hogy amíg 1981-ben 2,4 százalékkal csökkent a közvetlen tőkés export aránya a vállalat teljes értékesítésében, addig tavaly és tavaly­előtt fokozatosan nőtt, s napjainkban meg­haladja a 16 százalékot. Mozgósított tartalékok E nem kis siker alapvetően a külkereskedelmi iroda te­vékenységének köszönhető, amely számos, máshol is al­kalmazható tapasztalattal gaz­dagodott az eltelt két eszten­dőben. Vajon miért maradt ki történetükből az a bizonyos kezdeti szakasz, amely pedig oly jellemzően megjelenik szinte valamennyi új hazai szervezet életében, vagyis a gondok, bajok számolatlanul sorakozó áradata? — Erről igyekeztünk megfelelő képet alkotni. Beszélgetőpartnerünk dr. Kolarovszki Judit külke­reskedelmi igazgató volt. • A külkereskedelmi de­centralizáció egyik fontos célja az volt, hogy az önálló joggal élve szorosabbá váljon a vállalatok és a külpiacok kapcsolata, s a növekvő érde­keltség meggyorsítsa a köve­telményekhez való alkalmaz­kodást is. Vajon érvényesült ez az elv a Budaflax esetében is? — Az önálló külkereskedel­mi jog nem csodaszer, ezt szö­gezzük le mindjárt az elején. 1968 és 1980 között már hu­szonhét iparvállalat kapta meg ezt a jogot, ennek megadásá­ban azonban alapvetően köz­rejátszottak a szervezet mé­retei, a speciális adottságok, a személyi feltételek is. Mivel eredményeik — bár többsé­gükben jól éltek a lehetőség­gel — meglehetősen vegyes képet mutattak, volt, egy idő­szak. amikor kevesebben je­lentkeztek a minisztériumnál. Ennek pedig akkoriban az volt az oka, hogy a jó értékesítési feltételek és a kedvező piac nem kényszerítette rá a válla­latokat a szervezeti változta­tásra. A külpiaci helyzet rom­lása azonban ismét előtérbe helyezte az önálló külkereske­delmi jogot. Bátorítólag ha­tott az MSZMP Központi Bi­zottságának 1977 októberi ha­tározata is. Ami a Budaflaxot illeti, ná­lunk is csaknem azonos volt a helyzet, mint más helyeken, íme néhány adat jellemzés­képpen. Folyamatosan nőtt tő­kés exportunk 1975-től 1979- ig, négy éve azonban váratlan visszaesés következett be: az előző esztendei 310 millió fo­rintról 264 millióra csökkent. Sőt! Ez a folyamat 1981-ben is folytatódott. A súlyosbodó munkaerő-gondok és a recesz- szió időszakában a szerkezeti alkalmazkodás egyéb eszközei — a termékszerkezet korsze­rűsítése, az új piaci stratégia —, amelyek akkor a vállalat új piacpolitikai koncepciójá­nak elemei voltak, nem hozták meg a várt eredményt. Az sem jelentett lényeges válto­zást, hogy a Budaflax társa­sági szerződést kötött a Hun- garotex-szel, s még egy sor más intézkedés sem. Amióta azonban megkaptuk az önálló külkereskedelmi jo"ot. ismét felfelé ível a pályánk. S ehhez nem kellett s^romi különleges, csupán a vállalat tényleges lehetőségeinek ismereté’::-?'!, feltárva a bármikor mozgósít­ható tartalékokat, kell intéz­nünk exportügyeinket. € Ügy tűnik, talán ez volt az utolsó szalmaszál? — Fogalmazhatunk így is. Ám most már tényként je­gyezhetjük meg, hogy sikerült megállítanunk a külföldi el­adások további csökkenését, sőt, napjainkban ismét egyre több árunk talál vevőre kül­földön. Egyébként az a véle­ményem. hogy ma is az ön­álló külkereskedelmi jog az utolsó eszköz a szerkezeti al­kalmazkodás tárából azon iparvállalatok számára, ame­lyeknél különböző okok miatt csökken, stagnál, vagy jó eset­ben kismértékben nő az ex­port. Szervezett csapatmunka © Már a bevezetőben is em­lítettük: az új külkereskedel­mi iroda szinte az első perc­től sikeresen tevékenykedik. Hogyan készültek fel az önál­ló jog gyakorlására? — Az átadás-átvételi mun­ka és az iroda szervezése már a hivatalos engedély hatály­balépése előtt hét hónappal megkezdődött. A Hungarotex korrekt és eredményes segít­séget nyújtott mind a szemé­lyi feltételek kialakításában, mind a piaci munka zökkenő­mentes folytatásában. Jelenle­gi létszámunk negyven fő, ez egyelőre elegendő, de meg kell jegyeznem, hogy munkatár­saim némelyike nagyon leter­helt. Az iroda tagjainak ösz- szeválogatásánál a vállalat rendkívül körültekintő volt, fontos volt a nyelv- és szak­tudás, valamint más emberi tényezők. Ez utóbbiaknak azárt tulajdonítottak nagy- jelentő­séget. mert a kezdeti időszak­ban, az első évben a külkeres­kedői apparátus munkájának eredményessége elsősorban at­tól függött, hogy mennyire tud beilleszkedni a vállalat kol­lektívájába, mennyire tudja magát elfogadtatni, s hogy tud-e azonosulni a Budaflax céljaival. Az itthoni csapat mellett természetesen szükség volt egy, a külpiacokon működő szervezetre is, hiszen textilt, de más árut sem lehet külföl­di kezek, ügynökök nélkül el­adni. A vállalatvezetés úgy ál­lapodott meg a Hungarotex- szel, hogy annak teljes külpia­ci szervezetét a régebbi felté­telekkel átveszi, s azokkal a Budaflax külön szerződéseket köt. Sok vitát akozott, s okoz ma is, hogy vajon egészsé­ges-e ugyanazon ügynöksé­gekkel dolgozni, de az élet igazolta ennek a lépésnek a helyességét. Előnyben a bereskedőházak ® Az első önálló év sikereit hallva több ellendrukker úgy vélte, hogy a vállalat alacsony bázisról indulva mindjárt az elején bedobott mindent az önálló külkereskedelmi jog hasznosságának bizonyítására, később azonban az export majd a korábbi szintre esik vissza. A tavalyi eredmények cáfolruik. — S remélem, nem csak most, hanem az elkövetkező idő­szakban mindig! Természete­sen mi tisztában vagyunk sa­ját lehetőségeinkkel, s higgye el, felelőtlenség lenne részünk­ről, ha hazárdíroznánk. Ta­valy — s ez tény — az előző évihez képest mintegy 20 szá­zalékkal növeltük tőkés ex­portunkat. Meg kell azonban mondanom, hogy ez nemcsak a mi érdemünk, hiszen a Bu­daflax továbbra is együttmű­ködik több külkereskedelmi vállalattal, ezek részvétele kül­földi eladásainkban azonban a jövőben csökken. Legutóbb például saját kézbe vettük a lenmag exportját és a tömlö- lélek importját. S még egy előnye van önállóságunknak; amióta magunk intézzük be­szerzéseinket is. folyamatosan csökken a tőkés piacokról származó vásárlásaink értéke, © A sikerek jó alapot ad­nak a fejlődéshez, de hogyan tovább? — Folytatjuk a külpiaci szervezet korszerűsítését, a legtöbb, eddig termékeinket kizárólagosan forgalmazó ügy­nökségnél felmondtuk a kizá­rólagosságot és az ügynöki te- vékenysáben a továbbiakban előnyben részesítjük az erre szakosodott cégeket. Távlati elképzelésünk egy-egy na­gyobb kereskedőház bevonása. s ezzel nagyobb területeket fognánk össze. Szeretnénk kí­nálatunkban a feldolgozot- tabb termékek választékát bő­víteni. Fantáziát látunk a konfekcióexportba való sokol­dalú bekapcsolódásunkban is. Több javaslatunk vár megvi­tatásra, de ha ezek nem hoz­nak eredményt, elképzelhető, hogjf a Budaflax megteremti' a felsőruházat gyártásának feltételeit. Szerveztünk egy gyártmányfejles?;tési stúdiót is, ahol a tervezők és az érté­kesítők érdekei találkozhat­nak. Ha terveink valóra vál-. nak az idén is, akkor ebben az esztendőben a tőkés eladá­sokat 10, a szocialista exportot nedig 34 százalékkal növe'- jük — mondotta befejezésül dr. Kolarovszki Judit külke­reskedelmi igá-aató. Furucz Zoltán A magyar járműiparnak Moszkvai közps^, Moszkvában megnyitották a magyar járműipari központot. A közúti járműipari együtt­működéssel foglalkozó válla­latok irodáin kívül több okta­tási helyiség és bemutatóte­rem is helyet kapott az épü­letben. A tervek szerint ké­sőbb információs központot is létesítenek ugyanitt. A széleskörű szovjet—ma­gyar gazdasági kapcsolatok egyik igen fontos területe a járműipari, s ezen belül az autóipari együttműködés. A Szovjetunióban igen nagy nép­szerűségnek örvendenek a magyar gyártmányú Ikarus- buszok, amelyekből jelenleg 60 ezernél több fut a szovjet utakot. A technikai kiszolgá­lás érdekében már eddig négy oktatási központ működik a Szovjetunió különböző váro­saiban ; Rigában, Jerevánban, Harkovban és Bakuban. A Mogürt külkereskedelmi vállalaton keresztül valósul meg az autóipari együttműkö­dés másik fontos területe, a VAZ-kooparáció, közismert nevén a Zsiguli-együttműkö- dési program. HÄ HÉT HÍRE KüEkereskedsImüstk Olasz piacokon A Technoimpex külkereske­delmi vállalat olaszországi ke­reskedelmi vállalata, a Tech­noital, tovább bővíti tevé­kenységi körét, s a szerszám­gépek és alkatrészek szállítá­sán, illetve importjának meg­szervezésén túl más magyar külkereskedelmi vállalatok megbízásait is vállalja. Egye­bek között elősegítik a Komp­lex mezőgazdasági gépexport­ját, a Chemokomplex vegyina- ri berendezéseinek és a Nikex komplett gvártó rendszereinek kivitelét Olaszországba. A Tterhnoital-t négy évvel ezelőtt alapították azzal a cél­lal, hogy az ígéretes olasz pia­con rugalmas .üzletpolitikával számottevően növeljék a ma­gyar széfszámgépki vitelt, és megkörmví'-sék egyes gépek, 'technológiák és főleg alkatré­szek behozatalát. A Technoimpex újabban a harmadik piaci együttműkö­dés megszervezését is szorgal­mazza. Közös exportra eddig csak osztrák, NSZK-beli és svéd cégekkel vállalkoztak, ezentúl olasz cégek alvállal­kozómként is bekapcsolódnak, főleg észak-afrikai beruházá­sokba. AJiiüiHtium testű cstnskek LÉPCSŐHÁZAK # Megalakult a „Nők évtizede” magyarországi előkészítő bizottsága. ® A VI. országos nemzetiségi úttörő-fesztiválnak Békéscsaba adott otthont. @ A fő­város volt a helyszíne a középiskolások országos kör­nyezet- és természetvédelmi vetélkedőjének. ® A hét híre az is, hogy a Hazafias Népfront Országos Taná­csa szövetkezetpolitikai munkabizottsága a lakásszö­vetkezeteknek a lakásgazdálkodásban betöltött sze­repéről tárgyalt. Az MHD váci gyárában évente háromszáz különböző rendel­tetésű alumíniumtestű csónak készül. Használják a vadászok, a horgászok, a tűzoltók, s nem utolsósorban jól szolgálják a nagy hajókat. Az utóbbi esetben „kistestvérként” teljesítenek szolgálatot, mint mentecsónakok. Barcza Zsolt felvétele Sok évtizede ismert más or­szágokban a forma, nálunk, néhány bátortalan, elszórt kí­sérletet nem számítva, csupán a hatvanas évek elején vágtak neki a bátrak: szövetkezeti alapon tartják fenn lakóházu­kat. Később — sok buktatóval körítetten — megkezdődött a lakásépítő szövetkezetek létre­hozása, napjainkban viszont már a széles közvélemény előtt sem ismeretlenek a ga­rázs-, az üdülőépítő, illetve az ezeket fenntartó szövetkezetek. A forma sok előnyt kínál. A formában sok feszültség is megbújhat. Annak idején Vácott büsz­kén invitálták a látogatót az első, szövetkezeti alapon épí­tett házakhoz, nézze meg azok lépcsőházát, vesse össze az állami bárházakéval... Valóban, szembeszökőnek bi­zonyult a különbség, rendben, tisztaságban, apró, az ottho­nosság érzését növelő ötletek­ben, tettekben. Most meg — akár Vácott, akár másutt — úgy érzi az ember, az állami, mag a szövetkezeti házak va­lahol középen találkoznak, az egyik valamit fejlődött, a má­sik valamennyit visszacsúszott, már ami a lépcsőházak árul­kodó jellegét; kinézetét, gon- dozottságát, illeti. Tisztelet a kivételnek, nem sok a különb­ség. Amire rámondhatjuk, ör­vendetes, hogy ide jutottak az állami házak. Amire rámond­hatjuk viszont azt is, hogy sajnos, már nem olyan éles a különbség, mint volt koráb­ban, a szövetkezeti házak ja­vára. Ami eltűnt a lépcsőhá­zak külleméből, az jelzés, an­nak tudatása, csupán a forma magában nem szavatol sem­mit; amint minden másban, itt is az embereken múlik, miként kamatoztatják a lehe­tőségeket. Mondandónkkal némileg előreszaladtunk, mert hiszen nem maradhat említeti énül; valójában a lakásszövetkezeti I mozgalom elvi alapvetését a j Magyar Szocialista Munkás- j párt Központi Bizottsága és a ; Minisztertanács együttes ülé- ( se 1970. április !6-án végezte el. Az ott elfogadott határo­zat II. fejezetének 10. pontja kimondja: „A mai lakásszö- ! vetkezetek mellett a szövetke­zésben rejlő lehetőségek ki­használása és a lakásépítés szervezettségének növelése cél­jából új szövetkezeti formát is ki kell alakítani. Ki kell dolgozni a lakásépítő szövet­kezeti konstrukció feltételeit, és kezdeményezni kell azok fejlődését, viszonylag széles körű elterjedését, hogy a ké­sőbbiekben ez a lakásépítési forma mielőbb az igényeknek megfelelő arányt érjen el." Jó idő, majdnem egy esztendő el­teltével jelent meg az a — 6/1971. (II. 8.) számú — kor­mányrendelet, amely végül is a jogi kereteit kínálta a sok­féle reménynek, melyek a szövetkezeti formához fűződ­tek. Ezeknek a reményeknek egy része irreálisnak bizo­nyult, egy része valósággá lett, a harmadik harmada viszont puszta lehetőség maradt, hasz­nosítás híján. Ami megkülönböztetett fi­gyelmet érdeme: a megyében a lakásépítő szövetkezetek tag­jainak döntő része fizikai foglalkozású, azon belül is a munkásosztályhoz tartozó ke­reső. Mivel ebben a formában nagy szerepé van a tagok sa­ját munkájának, talán fölös­leges leírni, annyira kézen­fekvő, nem azok vágnak neki ennek az útnak, akik bővében vannak a pénznek... Amit sok más mellett az is bizonyít, hogy a lakások alapterülete alig haladja meg az ún. cél- csoportos — azaz állami — erőből épített otthonokét. Ami viszont örvendetes, az ezeknek a lakásoknak a felszereltsége, döntő részük ugyanis legalább kétszobás, korszerű fűtésű, közüzemi víz- és csatornave­zetékkel. Érthető és mégis el­gondolkoztató, mennyire ala­csony a megyében a szövet­kezeti lakásépítés — de álta­lában a szövetkezeti forma .— a községekben, kivéve né­hány, ma városi jogú nagy­községnek nevezett települést, amint az is hord figyelmeztető jeleket magában, hogy a la­kásfenntartó szövetkezeteknél növekvőben van a nem fi­zető, a hátralékos, a közösség­gel perben álló tagok száma. Mert bizony megtörténik, sok kínlódás után végre költözhet­nek a tagok, s némely család attól a pillanattól kezdve, fity- tyet hányva a jognak, a tisz­tességnek, függetleníti magát a közösségtől; nem fizet, nem teljesíti a reá jutó feladato­kat. S mert nem, máris kez­dődnek a viták, a veszekedé­sek, az egyre reménytelenebb közgyűlések... ieiblRilibák és joghézagok egyaránt szerepet játszanak abban, hogy a lakásépítésben és -fenntartásban a szövetke­zeti forma napjainkig sem tu­dott olyan súlyt elérni, mint azt eredetileg a tervező szer­vek számították. A gondoknak gyorsan híre megy, a kedvező jellemzőket — a közösen fenntartott könyvtár, a jól be­rendezett barkácsműhely stb. — természetesnek veszi a köz­vélemény. Üj lendületre van szükség, hogy ezek a közössé­gek valóban úgy élhessenek, ahogy remélték, valóban bár­ki megnézhesse a — lépcső- házukat ... Mészáros Ottó v* .............. _ _ i ^ PE ST MEGYEIINNOVÁCIÓS NAPOK Az ajánlott típusválaszték: Beágyazómasszás villamos főzőlapok Háztartási Nagykonyhai normál típusú: 0 145 mm 0 180 mm 0 220 mm gyors típusú: 0 145 mm 0 180 mm 0 220 mm automata típusú: 0 145 mm 0 180 mm 0 220 mm normál típusú: $ 300, 400 mm 0 300, 400 mm gyors típusú: (á 300 mm 0 300 mm Az energiatakarékos villamos főzőlapok konstrukciós kialakítása, jobb energiahasznosítása — a könnyű kivitelű főzőlapokhoz viszonyítva 6—8%-os — a nehéz kivitelű, beágyazómasszás főzőlapokhoz viszonyítva 16—19%-os — a nehéz kivitelű, gyöngyözött spirállal szerelt 20—24%-os energiameg­takarítást jelent. AZ ENERGIAMEGTAKARfTÁS KÖZÖS ÜGYÜNK Gyártó: Ferromcchanika Ipari Szövetkezet, Aszód, Kossuth Lajos u. 19 2170. Telefon: Aszód, 15. Telex: 25 307, W,/SSSSSfS/SS/SSS//SSSSSS/M/SfSSSSS/SfSffSSSSSfSSSSMffffSSSSSSSSff/SSS.'sssssssssssssss/s//ssfssss//s/ssss/sss/ssssssssss/sss/sss/y/ssssssss//ss/sss/sss/ssssssssssssssssssssssssssss/ss/sss/ssss,/s//sssssssssssss/s///ssssssssssssssssssssssssss/sssss/s/ss/sss/ss/$:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom