Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-03 / 79. szám
*r\r Mit, i r 1984. Április s., kedd Meghalt Vankóné Dudás Juli Március 31-én, 65 esztendős korában, Budapesten, több hónapos szenvedés után meghalt Vankóné Dudás Juli, a népművészet mestere, az európai hírű naiv festőasszony, akinek neve eggyéforrt szülőfalujával. Galgamácsával. IVépviseletbe öltözött asz' szonyok koszorújában beszélgettünk utoljára, tavaly októberben, a vendégváró galgamácsai tájházban. Mint mindig, akkor is teli volt Juli néni tervekkel, elképzelésekkel. Szegedi kiállításának sikeréről mesélt, arról a boldogságról, amelyet a gyerekek érdeklődése, szerete- te jelent számára. Akkor U körülfogták a kicsinyek, akiknek élvezetesen elevenítette föl saját lánykorát, a régi paraszti életet és szokásokat, tanitgatta őket a guzsaly, a vetélő használatára. Miközben a kis lurkók Vankóné Dudás Juli festményeiben gyönyörködtek, fölcsendültek a régi dalok, azok, amelyeket még Kodály tanár úrnak énekeltek, amikor népdalgyűjtő körútja során Galgamá- csán járt. Épp tavaly volt negyvenöt éve annak, hogy Kodály Zoltán kérésére ösz- szegyult itt egy kis csoport, hogy együtt daloljanak. Vankóné Dudás Juli művészetében mindent megörökített, ami körülvette. Benne van ebben az egész élet szorgalma, lelkiismeretes munkája éppúgy, mint a kis Galga menti falu, Mácsa élete és története. Népi játékai, a fonás, a szövés, a dalolás, az írás, a tánc mindig magukban hordozták a csak tiszta forrásból merített népművészet eredetét és szépségét. Esztendeje járt szerkesztőségünkben. Egyszerű lényével, anekdotázó kedvével, humorával azoknak is a szívébe lopta magát, akik eddig csak munkáit ismerték. Legutolsó itt-tartózko- dása alatt is szerette volna átadni nekünk mindazt, amit már egyre kevesebben tudnak, ismernek: egy letűnt életforma emlékeit, hogy azok az új nemzedék tagjai között tovább élhessenek. Hisszük, hogy így lesz: őrizzük, továbbadjuk valamennyit. ALKOTéK ELISMERÉSE A vihar elült — a gond maradt Buckákon át vezet az út Az történt, hogy korszerű ABC-vel gyarapodott a község. Annak rendje és módja szerint átadták, mindenki örült. Az akkori művelődési ház igazgatója alig várta ezt a pillanatot. Természetesnek vélte azt, amit néhányan nem. A művelődési ház utcai frontját — mint arról az ajtó előtti roló most is árulkodik — foglalta el a régi bolt. Az igazgató egyik ámulatból a másikba esett, amikor megtudta: a megürült helyet kocsmának szánják. Ekkor elkezdődött az alkudozás. Az indulatok az egész községben meglehetősen magas fokra csaptak, mégpedig a ház javára. Mindenki tudja és megérti: a tanácsi költség- vetés meglehetősen kicentizett. Így a legelső mindenhol a | yermekintézmények gondjainak megoldása, de hogy a kocsma is olyan előkelő helyet foglaljon el, hogy előbbrevaló a művelődés házánál? A lakossági kérelem győzött. Végül is megkapta a ház a helyiségeket, de elveszítette a felsőfokú végzettségű, főállású népművelőt. Naphosszat Mogyoródon időközben elült a vihar. A klubhelyiségeknek kiszemelt, volt bolti területre a községi tanács épületéből átköltözött a könyvtár. Aki errefelé jár, láthatja: munkálatok folynak mindenfelé. Az udvaron átbukdácsolhatunk a törmelékbuckákon. Mint minden építkezésnél, itt is szeretnének minél hamarabb rendezett állapotokat. Az ablakon keresztül jutunk be az átalakításra szánt részbe. — Lesz itt minden — kalauzol nem titkolt ügybuzgalommal Babicz István kőműves kisiparos. — Most készül a mosdó. Azután egy kis előtér, afféle társalgónak. Az egyik helyen megbontjuk a falat, ott ablakot nyitunk a leendő folyóiratolvasónak. Benyitunk az ajtón, nyoma sincs a hajdanvolt üzlethelyiségnek. Hacsak a hideg kőpadló nem figyelmeztet erre. Félig kész könyvtár fogad, de az egyik pedagógus — félállásban könyvtáros — közben kölcsönöz. A polcokon sorakoznak a könyvek. Az egyik sarok lesz a kézikönyvtári rész, a másik a gyerekek birodalma. Még egy kis raktárt is sikerült létrehozni. Ahogyan jöttünk, úgy jutunk ki. Átmegyünk a ház másik felébe. Hangulatos nagyterem fogad, érkezésünkkor már duruzsol a kályha. Érezni a felújítás festékszagát. — Várjuk az iskolásokat — mondja Juhász Mihály, a megbízott igazgató. — Itt próbálnak az irodalmi színpadosok. Négyórai elfoglaltságra szegődtem ide. Igyekeztem a főhivatású népművelőtől sok mindent ellesni, és rájöttem: ha valamit el akarunk érni, reggeltől estig akad tennivaló. Még szerencse, hogy ehhez sok jóakaratú partnerre találtam: a barátaim nemegyszer társadalmi munkában jönnek és segítenek akár a szervezésben, akár a kétkezi munkában. Klubhelyiség híján néhány kiscsoport felbomlott. Jobb körülmények között, több munkatárssal eredményesebb lenne Mogyoródon is a közművelődés. Mint az a rossz körülmények között üzemelő házaknál lenni szokott, a személyi feltételekis-hiányosak. A megbízott igazgató egyszemélyben fűtő és szervező. S a szakképzettséget sem helyettesíti mindig a jóakarat, no meg a gyakorlat. Szűkösen — AáliÉ&ok mindennel próbálkozunk — és máris sorolja. — Néhány esztendeje alakult meg'áz asszonykórus, ők továbbra is nagy buzgalommal próbálnak. A falu ap- raja-nagyja itt tolong, ha ők adnak műsort. Kedvelik a társastánc, a balett foglalkozásokat. Még ebben a hónapban aerobic tanfolyamot indítunk az asszonyoknak. Terveink között kihelyezett kismotorvezetői tanfolyam szerepel és havonta szeretnénk játszóházat rendezni. Feladat lenne éppen elég... A községi tanácson nagy az izgalom. Éppen az iskolabővítés terveit tárgyalják. A művelődési ház gondjaira tereljük a szót. T- Való igaz, hogy megoldatlan a művelődési ház helyzete — sóhajt Holló Miklós, a községi tanács elnöke. — A régi épület elavult. A tatarozással csak toldozgatjuk, foltozgatjuk. Végleges megoldást egyelőre nem tudunk. Igaz, a könyvtár alapterülete most háromszorosára nőtt, de a ház gondja ezzel nem csökkent. A falugyűlésen most már én is azt mondtam: igaza van mindenkinek, aki kicsinek véli a község számára a házat. Meg aztán eléggé korszerűtlen is. Ezért van az, hogy néha üresen tátong, máskor meg szűknek bizonyul. Egyelőre nem tudunk megfelelő megoldást... — Pedig lenne igény nálunk arra, hogy ápoljuk a népművészeti hagyományainkat — folytatja Bodrogi Imre tanácstag. — Igaz, közel van a főváros és Gödöllő, de egészen más, ha barátainkkal együtt vehetünk részt egy-egy eseményen. megmozgatta a falut: ekkor alakult meg az asszonykórus, a színjátszócsoport. Visszapörgetve az eseményeket miként vélekedik? — Dolgozni szeretek és nem veszekedni — kezdte a beszélgetést. — Eljöttem, de mégsem lettem hűtlen — úgy érzem — a községhez. Hívás nélkül is vissza-visszame- gyek. Annál inkább, mert módszertani körzetünkhöz tartozik Mogyoród. Továbbra is foglalkozom a két iskolai színjátszócsoporttal. Szívesen közreműködöm a helytörténeti komplex szakkör munkájában, ami az iskolában van. Sok a lelkes pedagógus, akikkel jó együttdolgozni. Becsülöm a ház megbízott igazgatójának tevékenységét, de ha ismét függetlenített népművelő kerül oda, akkor is készséggel segítek; ne kelljen mindent elölről kezdenie, mint annak idején nekem. Reméljük, valóban megnyugodtak a kedélyek Mogyoródon. Ami nem jelenti azt, hogy rövid távon belül a gondok is megoldódnak. A művelődés házára — jobb feltételek között — mindenképpen szükség van — vallja mindenki. És ez a legfontosabb. .. Erdősi Katalin A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló eredményeik, elismeréséül, hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából, Kiváló Művész és Érdemes Művész címeket adományozott az alábbiaknak: Bitskey Tibor, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Bo- zay Attila, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi adjunktusa; Csengery Anűrienne, a Magyar Állami operaház Liszt Ferenc- díjas magánénekese; Csőké József, Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas és sZOT-díjas filmrendezője; Felföldy Anikó, a Fővárosi Operettszínház Jászai Mari-díjas színművésze; Féner Tamás fotóművész, a Film-Színház-Muzsika szerkesztőségének művészeti szerkesztője; Fischer Iván karmester; Fótit Ernő, Munkácsy Mihály-díjas festőművész: Fülöp Zsigmond, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Györgyfalvay Katalin, a Népszínház Erkel Ferenc-díjas és SZOT-díjas művészeti vezetője; Jankovics Marcell, a Pannónia Filmstúdió Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezője; Kalió Viktor, Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész; Kende János, a Magyar Filmgyártó Vál' lalat Balázs Béla-díjas operatoré; Király József, Munkácsy Mihály- díjas belsőépítész; ffocsis Zoltán, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész; Kovács Gyula, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas színész-rendezője; Kovács Kolos, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánénekese; Makrisz Zizi, Munkácsy Mihály- díjas grafikusművész; Marton László, a Vígszínház Jászai Maridíjas főrendezője: Moór Marianna, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas és SZOT-díjas színművésze; Patassy Tibor, a győri Kisfaludy Színház jászai Mari-díjas színművésze; Patkós Irma nyugalmazott színművész; préda Tibor, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas és SZOT-díjas filmrendezője; Kadó Vilmos, a kecskeméti Katona József Színház nyugalmazott igazgatója; Ránki Dezső, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész; Révész Mária (dr. Róth Miklósné). a Pannónia FílmKIVÁLÓ MŰVÉSZEK Bartha László Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Bozó László, a Magyar Rádió műsorszolgáltatási igazgatóságának igazgató-főrendezője, a Magyar Nép- köztársaság Érdemes Művésze; Csákányi László, a Vidám Színpad Jászai Mari-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Hadics László, a Fővárosi Operettszínház Jászai Mari-díjas és SZOT-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Horváth József, a Katona József Színház Jászai Mari-dijas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Kurtág György, Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola egyetemi tanára, a Magyar Nénköztársa- ság Érdemes Művésze; öze Lajos, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Perényi Miklós, Kossuth- díjas és Liszt Ferenc-díjas gordonkaművész. a Magyar Népköz- társaság Érdemes Művésze; Rasz- ler Károly, Kossuth-díjas és Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Sík Igor, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas operatőre, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze. ÉRDEMES MŰVÉSZEK Babarczy László, a kaposvári Csíky Gergely Színház Jászai Maridíjas igazgatója; Berki Viola, Munkácsy Mihály-díjas festőművész; 1 Szabó István új filmet forgat Az Oscar-díjas Mehplsto című film alkotói új filmet forgatnak Redl ezredes címmel magyar—NSZK—osztrák koprodukcióban. Képünkön: Kishont! Ildikó és Jan Niklas jelenetét rendezi Szabó István Szükségletek Végezetül Kaposi Lászlót kerestük fel a gödöllői művelődési központban. Ö volt Mogyoródon az első — és egyelőre az utolsó — függetlenített művelődésiház-igazgató. Több mint kétesztendős ottléte alatt stúdió Balázs Béla-díjas szinkron- dramaturgja; Sárközy Zoltán, a debreceni Csokonai Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Seltener Mihály, Munkácsy-díjas festőművész; Schubert Eva, a Vidám Színpad színművésze; Spányik Éva, a veszprémi Petőfi színház Jászai Mari-díjas színművésze; Székely László, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas díszlettervezője, a Magyar Képzőművészeti Főiskola egyetemi tanára; Tóth János, a Magyar Filmgyártó vállalat Balázs Beia-díjas operatőre; Végvári Tamás, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművésze. JÓZSEF ATTILADÍJASOK Marshall László költő; Tóth Bálint költő; Kiss Ferenc kritikus, irodalomtörténész; Alföldy Jenő kritikus; Székely Magda költő, műfordító; Tamás Menyhért tro, költő; Beremenyi Géza lró; Vámos Miklós iró; Kertész Ákos író; Kovács István költő, Irodalomtörténész; örsi Ferenc író; Bari Károly költő. JÁSZAI MARIDIJASOK V-FIGYELŐ Karinthy. Leányfalui lakos (is) lévén, egy kissé Pest megyei műsorként is nézhettük azt az egyórányi beszélgetést, amelyben Karinthy Ferenc szólt életéről, munkásságáról vasárnap késő este. Ám függetlenül ettől a sokszor és sokféleképpen kinyilvánított hovatartozásától, olyan volt ez a hatvan perc, hogy azt irodalombarátnak és a szépliteratúra iránt csak mérsékelten érdeklődő előfizetőnek egyaránt figyelnie, újragondolás céljából magába szippantania kellett. Domokos Mátyás kissé túlbonyolított, az életműben való jártasságot mindenáron bizonygató kérdéseire ugyanis olyan feleleteket adott a társalkodás alanya, hogy azok minden tiszta célokért élő és önmagát meg nem tagadó nézőben föltétlenül mély visszhangot keltettek. Sorsa példáján azt bizonyította Karinthy Ferenc, hogy aki rátalált a maga útjára, az lépegessen csak rajta, s ha nem kalandozik el róla, ha elviseli hol az egyedüllétet, hol pedig képes visszautasítani mindenféle csábító invitációt, nos, igy igen messze tud elballagni. Éppen oda ér, ahova neki mennie kellett. Hányszor és hány helyről visszakapott kéziratok jelentek meg végül úgy, hogy kiderült róluk; időt álló művek. És ugyanígy a színdarabjai is bebizonyították, hogy alkalmasak a világjárásra, noha idehaza sokáig egyetlen díjuk volt: a fanyalgás. A mű, a mondandó értéke, milyensége, ez kell hogy vezéreljen minden toliforgatót — hallhattuk újból és újból a rokonszenvesen őszinte, szinte vallomásosan egyszerű szavakat. Keveset mondunk, ha így minősítünk: élmény volt mindezt így hallani. De hogy ne feledjük: azért a nyilatkozó nemcsak önmaga ars poeticáját summázta. Elmondott ö sok minden mást is az újabbkori magyar irodalomról, elsősorban édesapja, Karinthy Frigyes nemzedékéről. Egy megismételhetetlen aranykor volt az, amikor Ba- bitsék, Móriczék néhány évtizeden át együtt, egyszerre írtak, szerkesztettek. És neki, a kisgyereknek, a ki szerkesztése ellen lázadó kamasznak megadatott, hogy ott tébláboljon a nagyok és a még nagyobbak kávéházi asztalainál, ismerje őket privát mivoltukban is. Sok más mellett alighanem ez volt száméra a legnagyobb ajándék, amit háborútól, bujkálástól, a história kerekének ide-oda pördülésé- től zaklatott életében megkapott. Fauslus doktor. Gyurkó László regényében, a Faustus doktor boldogságos pokoljárása című írásban is javában ott Izzik a frissen átélt tör' ténelem. Ez a perzselés azonban — a néző legnagyobb sajnálatára — egyáltalán nem forrósította át azt a kilencré- szes sorozatot, amelyet Jancsó Miklós rendezett az említett műből. Olyannyira nem, hogy már a jelenetsor vetítésének legelején vélhető volt: ez a feldolgozás kudarcnak bizonyul. Miért nem rokonszenvezhetett a történet képes-hangos változatával a publikum? Elsősorban is azért, mert az alá- mondásos megoldás teljességgel képemyőellenes volt. Minek a látvány, ha vele párhuzamosan ott dörmög a sztori?! S ráadásul maga a látvány — a sokakat és méltán fölháborító örökös füstölésről most ne beszéljünk — is olyannyira tá- volságtartóan idegen, modellszerűen rideg volt, hogy a szemlélőben végképp nem támadhatott a szereplők iránt semmiféle részvét, örüljünk tehát, hogy túl vagyunk rajta... Kína. Annak a Kínáról szóló, nyolcrészes riportsorozatnak viszont nagyon örüljünk, amelyet a magyar tévések forgattak. Szépnek is, érdekesnek is ígérkezik ez a történelmi, társadalmi, gazdasági és — kisebb részben — politikai panoráma. Akácz László Gáify László, a békéscsabai Jókai Színház színművésze; Vári Éva, a pécsi Nemzeti Színház színművésze; Császár Angéla, a Nemzeti Színház színművésze; Balkay Géza, a Katona József színház színművésze; Götz Béla, a Madách Színház díszlettervezője; Gálffi László, a Vígszínház színművésze; Máté Gábor, a kaposvári Csíky Gergeir Színház díszlet- és jelmeztervezője, Kránitz Lajos, a József Attila Színház színművésze; Turián György, a Magyar Rádió rendezője; Axt László, a Magyar Cirkusz és Varieté artistaművésze; Juhász Jácint, a Madách Színház színművésze ; Velenczey István, a Népszínház színművésze; Bárány Frigyes, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze; Dánffy Sándor, a kaposvári Csíky Gergely Színház színművésze; Levente Péter, a Mikroszkóp Színpad színművésze; Űri István, a győri Kisfaludy Színház színművésze; Szokolay Ottó, a Nemzeti Színház színművésze. LISZT FERENC- DÍJASOK Molnár András, a Magyar Allamt Operaház magánénekese; Friedrich Átlóm, kürtművész, a Magyar Állami Hangversenyzenekar I. kürtöse; Szabó László, a debreceni Csokonai Színház zeneigazgatója; Sólymos Pál, a pécsi Nemzeti színház magántáncosa; Szabadi Edit, a Magyar Állami Operaház magántáncosa; Benkó Sándor, előadóművész. ERKEL FERENC- DÍJASOK Dobszay László, zenekutató, karnagy, az MTA Zenetudományi intézet tudományos munkatársa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára; Foltin Jolán, koreográfus, a Népművelési intézet tudományos munkatársa; Sáry László, zeneszerző; Antal Imre, a Magyar Televízió főmunkatársa. BALÁZS BÉLA- DÍJASOK Macskássy Katalin, a Pannónia Filmstúdió rajzfilmrendezője; Gerhardt Pál, a Magyar Televízió szinkronrendezője; Maár Gyula, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője; Kármentő Andrásné, a Magyar Filmgyártó Vállalat vágója: Monori Lili, a Magyar Filmgyártó Vállalat színművésze; Sas István, a Magyar Filmgyártó Vállalat rek- lámfilm-rendezője; Asztalos József, a Pannónia Filmstúdió dramaturgja; Szoboszlay Péter, a Pannónia Filmstúdió rajzfilmrendezője; Révész Tamás, a Lapkiadó Vállalat fotóriportere. MUNKÁCSY DÍJASUK Helnzelmann Emma alkalmazott grafikus; Váró Márton szobrászművész; Polgár Ildikó keramikusművész; Kátai Mihály festőművész; Bohus Zoltán üvegtervező, a Magyar iparművészeti Főiskola egye- ' térni tanára; Lissák György, a Kohászati Gyárépítő Vállalat ipari formatervezője; Szilágyi Júlia textiltervező; Keserű Ilona festőművész; Vadas József művészeti író, a Corvina Kiadó főszerkesztője; Bráda Tibor festőművész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola egyetemi adjunktusa; Szabolcs Péter szobrászművész; Dr. Fehér Zsuzsa művészettörténész, a Magyar Televízió képzőművészeti szerkesztőségének vezetője. ROZSA FERENCDÍJASOK Dr. Bényei József, a Hajdú-Bihari Napió főszerkesztője, Fekete Sándor, az Üj Tükör főszerkesztőhelyettese, Korompai Erik, a Volán Hírlap felelős szerkesztője, Kovalik Károly, a Magyar Televízió főmunkatársa, Peterdi Pál, a Ludas Matyi főmunkatársa, Pirityi Sándor, a Magyar Távirati Iroda külpolitikai föszerkesztőségének főszerkesztő-helyettese, Szécsi Éva, a Magyar Rádió főmunkatársa, Tóth Benedek, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagja. t
