Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-08 / 83. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM 1984. ÁPRILIS 8., VASÁRNAP Az eszmecserék fórumán Együtt a közös dolgokért Ismét megkezdődtek a tanácstagi beszámolók. A választók fórumain számot adnak a tanácstagok testületük és a saját munkájukról. Meghallgatják a résztvevők észrevételeit, javaslatait, s mint minden alkalommal, bizonyára most is akadnak majd táskába tenni való gondok. Ezek megoldásához a tanácsháza szakembereinek a segítsége is kell majd. Várhatjuk-e, hogy minden kérdésre és kérésre azt válaszolják a tanácstagok: feljegyeztük, megoldjuk, az igényeket továbbítjuk; s ahová továbbítják, feltétlenül igennel válaszolnak. Ami pénzbe kerül, s az idei költségvetésben nihcs rá fedezet, arra manapság nehéz ilyen válaszokat adni. A lehetőségek másik fajtája viszont kézenfekvő. A tanácstagi beszámolók, . vagyis a választók és választottak találkozója manapság nemcsak a gondok, hanem a lehetőségek feltárásának fóruma is. Szervező erő, melyben a képzeletbeli kardot toldhatják meg egy lépéssel az adott körzetek lakói, sürgősnek, vagy halaszthatatlannak látszó dolgok megoldására, megoldására közös összefogással. Mindent persze nem lehet így sem elintézni. Az erő, a szábad idő is véges, ezt a megoldást is módjával lehet alkalmazni, mint minden egyebet. Amit valahol kényelmességből elmulasztottak, azért fejmosás dukál, ami helyi és egyszerűen rendezhető kérdés, azt rendezni kell, s minderről kertelés nélkül beszélni, őszintén szembe nézni. A város általános helyzetéről, eredményeiről szóló tájékoztatás fontos és szükséges. Ám az érdeklődést csak akkor elégíthetik ki igazán a tanácstagok, ha mind több konkrét információt közölnek saját körzetükről. Munkájuk igazi serkentője pedig a választók méltányos elismerése, az őszinte sző lehet, önzetlenül munkálkodó közéleti embereknek kijáró tisztelet. A tanácstagi beszámolók a jövő héten, április 9-én kezdődnek és e hó 20-án fejeződnek be. A beszámolók helyéről és idejéről rendszeresen tájékoztatjuk olvasóinkat. Hétfő, 18 óra választó körzet: 4. sz. Fábián József 10. sz. Ernst Miklós 18. sz. Szintai Márton 21. sz. Szalay István 28. sz. Farkas Vince 30. sz. Vámosné Toldi Éva 33. sz. Cservenák Jenőné 39. sz. Balogh Ferencné 40. sz. Toldi Sándor 41. sz. Iványi Károly Kedd, 18 óra: 14. sz. Zachinger Károlyné 25. sz. Durovics Jánosné 63. sz. Havasd Károlyné Csütörtök, 18 óra 24. sz. Kassai Gézáné 26. sz. Lakatos János 32. sz. Pomozi Miklós A győzelem napján Lovészvcrseny A KISZ Pest megyei Bizottsága, a megyei ifjúgárda-pa- rancsnoksága, és az MHSZ vezetősége, a győzelem napja és a Tanácsköztársaság kikiáltásának 65. évfordulója tiszteletére ifjú gárda lövészversenyt rendeznek április 11-én. A tizennégy Pest és a hat Nógrád megyei csapat a Büki-szigeti lőtéren adnak számot felkészültségükről. A versenyzők kispuskával, három próbalövés után tíz értékelt lövést adnak le fekvő helyzetben. Erre összesen tizenöt percet kapnak. A győztes raj május 5-én és 6-án a gyöngyösi országos versenyen képviseli a területet. beszámoló helye: Vízmű ebédlő VGV kultúrterme KlOSZ-terem Juhász Gy. Iskola Közgazdasági Szak. Keresk. és Vendéglátó Gábor J. Általános Isk. Gábor J. Általános Isk. Gábor J. Általános Isk. Gábor J. Általános Isk. MTESZ székház Fonógyár étkezde Népekbarátsága úti óvoda Bélésgyár kultúr Műv. központ Mártírok u. ált. isk. Tanácstagi beszámolók A jövő hét első felében Gondosan ápolt hagyományok Az örökség mm veszhet el avaszi szél görgeti a papírhulladékot. Délutáni fényben csillognak az acél sínpárok. Húsz kilométeres jegyet adtak a pénztárnál. Ezek. szerint ennyi a távolság ör- bottyán és Vác között. Néha persze több, máskor meg'kevesebb, attól függően, miféle dolga van az embernek. Csak a földrajzi távolság állandó. Tóth hászlöné, a körzeti általános iskola igazgatója például amiatt panaszkodik, hogy már nagyon régen volt színházban. Mert ha beutaznak a fővárosba, majdnem egy egész napjukba kerül, számítva az indulás és hazaérkezés, a pályaudvari várakozás idejét. A vidéken élő értelmiséginek pedig ez nemcsak szórakozás, hanem szellemi építkezés is lenne, csak hát építkezni így sem könnyű, akár Vác, akár Budapest felé indulnak az esti órákban. Ezért illeti, illesse, nagyobb tisztelet azokat, akik a városi komforttól távol vállalják a hivatásukat. Nem könnyű ez űrbottyánban sem, ahonnét a helyi munkalehetőségek csak egy részét kötik le a lakosságnak. Mint ahogy Cserepka András, a tanács vb-titkára fogalmaz, közel a 70 százalék utazik naponta a városokba, dolgozni. Ez alakítja azt az életformát, melyet sokan felnőtt korban kezdtek itt kialakítani, éppen az olcsó telkek, a városok közelsége miatt települve ide. A közösséggé válást is ezek a tényezők befolyásolják. fezekről a kérdésekről hosz- szabb ideje folytatok már beszélgetéseket, de még mindig nem kerek számomra a kép, s a kerekítésben most is meg kell állnunk egy fontos részletnél. Nem bánom, mert akik erre késztetnek, érdekes és tiszteletre méltó, hivatástudó emberek. — Hol tanult szlovákul? — kérdezem Tereny Márton tanár urat, aki azt válaszolja, hogy természetesen a családban. Nógrád megyéből még egész fiatalon érkezett ’ Pótra, aztán Csornádon töltött el vagy 22 évet, most ismét Foton lakik és Örbottyán szlováktanára, ez az egyik szaktárgya. Hetvenkét gyerek fejecskéjébe igyekszik beleplántálni az anyanyelv szabályait, gazdagítani a szókincsüket, gazdagítani az embert, aki két kultúrát örököl már a születésétől kezdve. Azt értem, hogy Vácrátóton, és Csornádon tanítják ezt a nyelvet, mint szlovákok által lakott településeken. De őr- bottyánban miért? — A csomádiak miatt, de vannak idevalósiak is, akik kedvet kapnak hozzá — viSCérő szó nélkül is támogatják Játszva tanulnak a gyerekek Harmincéves az úttöröfcáz J Eszter mesélni kezd. Egyszer volt, hol nem volt, volt % egyszer egy király... — Szavait kíváncsi gyermeksze- mek figyelik, a terem lassan elcsendesedik. Most nincs £ zsivaj és suttogás, most csak a mese létezik: a királyfi í és a királylány. A minőség próbája a megevés Iványi Károlyné felvétele A kisdiákok, akik oly lelkes hallgatói Hetényiné Zagyi Eszternek, a Gábor József Általános Iskolából érkeztek. Elsősök valamennyien és először járnak a váci Hajós Alfréd Űttörőház meseklubjában. De ahogy Eszter, a szabadidős tevékenység vezetője, politikai munkatárs hozzáteszi: remélhetőleg nem utoljára vannak itt. Hiszen bőven lesz még lehetőségük, sokféle programmal várják gyermeklátogatóikat. Nyitott kapuk Hogy mennyire színes és gazdag az úttörőház munkája, az közismert Vác városában. Azt azonban talán kevesen tudják, hogy igen nagy hagyományai is vannak. De erről már Horváth Szabolcsúé igazgató tájékoztat — az irodájában. — Intézményünk az idén ünnepli harmincéves fennállásának évfordulóját. A Vác városi Tanács és a Pest megyei Űttörőelnökség támogatásával 1954-ben alakult meg — akkor elsősorban a technikai jellegű szakkörök létesítésével. A későbbiekben aztán egyre szélágosítanak fel. A csomádi felső tagozatosok ugyanis ide járnak iskolába. Ez a magyarázata annak, hogy az iskola órarendjében ez a tárgy szerepel. No meg annak is, hogy gondosan berendezett szlovák teremben kerülhet sor az órákra, ahol próbálom kiböngészni a tablókra írt mondatokat. A tiszteletemre kinyitják a könyvszekrény ajtaját is, ahol Kormos István verseskötetét pillantom meg először. Aztán egy szép, nagy képeskönyv, amit biztosan szívesen böngésznek a gyerekek. J akab Jánosné, a csomádi művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója is velünk van. Együtt szólnak ' arról, hogy az ottani szlovák könyvtárban sokkal nagyobb a választék, s hogy az ünnepségeken, rendezvényeken sohasem marad el a szlovák műsor. A hagyományok legjobb ápolóinak a táncosok bizonyulnak, csak hát ott most nagy a gond. Katonának vitték a legényeket, meg kell várni, amíg hazajöhetnek. Vagy gondoskodni az utánpótlásról. Ebben biztosan nem lesz hiány. Kovács T. István lesedett a tevékenysége: központja lett a város és a megye vezetőképzésének, újabb szakkörök indultak be, s olyan programok lettek rendszeresítve, amelyek napjainkra már hagyományokká váltak. És ez a folyamat a mai napig tart; célunk az, hogy az eddigiekre alapozva új formákkal és újszerű eszközökkel igyekezzünk minél több gyermeknek módot adni az önképzésre, a művelődésre és a szórakozásra. Az úttörőháznak nyitott háznak kell lennie, ahová bárki bejöhet, ahol bárki tag lehet. Mi azon vagyunk, hogy a közösségi élet és munka olyan feltételét alakítsuk itt ki, amely nemcsak vonzó, de nevelő hatású is. A programokban valóban nincs niány. Mint Iványi Ka- rolyné igazgatóhelyettes elmondja: 27 szakkör, négy klub és hat tanfolyam működik a házban. Van itt báb- és irodalombarát, fotó- és néptánc- szakkör, ínyenc- és horgászklub, aerobic és nyelvtanfolyam — egyszóval színes a paletta. — Alapvetően négy terület tartozik hozzánk — mondja az igazgatóhelyettes — a szakági, a szabadidős, a módszertani és a képzési munka. A szakkörök esetében az a feladat, hogy a város igényeinek s a pajtások érdeklődésének megfelelően olyan öntevékeny közösségi foglalkoztatást valósítsunk meg, amelyre az úttörőcsapatoknak — feltételek híján — nincs módjuk, illetve amely során segítjük a gyermek önálló ismeretszerzését, s képességei kibontakoztatását. A szabadidős programokkal az életkori sajátosságoknak megfelelő művelődési-szórakozási lehetőségeket kívánjuk megteremteni, a mozgalmi képzéssel pedig a gyermekvezetők és a tisztségviselők felkészítését igyekszünk segíteni. Minden órára jut ••• S hogy mit mutat az értékelés mérlege? Az igazgató- hélyettes mosolyogva válaszol. — A ház sohasem üres ... Itt mindig élet van, ide örömmel jönnek á gyerekek. Sőt, vannak akik az általános iskola befejezése után is velünk maradnak, azaz, mint szakköri tagok visszajárnak. Sok szép élményük van a pajtásoknak. A vízitáborozások, a sítúrák s a külföldi utak — hogy csak néhányat említsek — maradandó emlékekkel gazdagítják őket. Délután két órakor már érezhetően pezsdül az élet. GyerekhangoK szűrődnek ki a termekből; a legtöbben szakköri foglalkozásra jönnek, de vannak akik csak érdeklődnek: benéznek az úttörőházba. Csizmánk Ferenc, a Köny- nyűipari Vállalat váci gyáregységének beruházója, jóllehet még messze az általa vezetett repülőmodellező szakkör kezdete, mégis itt van. Most készíti elő a munkát. — Tíz éve vezetem a szakkört — meséli. — Először csak egy élménybeszámolóra jöttem, s aztán ez lett belőle... De mondhatom: nagy örömmel vállaltam és csinálom. Ügy hiszem, ez a fajta tevékenység a mai kor gyermekének egy átfogó műszaki intelligenciát ad, s erre nagy szükség van.. És itt könnyen tanul a gyerek. Érdeklődik, nincs vizsgakötelezettsége, s megvan a sikerélménye. Igaz, mindenért meg kell dolgozni, a modellezés ábécéjénél kell kezdeni, de végül is minden órára jut valami öröm: az önállóan és gondolkodva végzett munka sikeres érzése ... Gyetvai Béla és Molnár Attila az Árpád utcai általános iskolából érkeztek. Jó barátok, s a rádióépítő szakkör lelkes tagjai. Mindketten a nyolcadik „A” osztály tanulói. — Én már a múlt évben is jártam — meséli Attila —, egy ismerősöm javaslatára. Aztán amikor láttam, hogy mivel foglalkozunk, Bélának is szóltam. Tudtam, hogy őt is érdekli. Hogy miért jó itt? Mert érdekes dolgokkal foglalkozunk, sokat tanulunk — így gyorsan elszalad az idő. És mivel szeretnék gépipari szakközépiskolában továbbtanulni, az itt hallottaknak hasznát is veszem. Nincsenek egyedül Béla helyesel — ő is így értékeli a szakköri munkát. — Nagyon sok mindent csinálunk — mondja — a legutóbb például egy háromdal- lamú szirénát készítettünk. Közben persze tanulunk is, mert olyasmiről beszélünk, amit az iskolában még nem kérnek tőlünk. Béla a számítástechnikai műszerész szakközépiskolába jelentkezik — reméljük, sikerül majd neki... Az úttörőházról sok mindent el lehetne még mondani. De amit vezetői különösen fontosnak éreznek: hogy a város intézményeivel, üzemeivel és iskoláival állandó és szoros a kapcsolatuk. — A mi hivatásunkban az a szép — mondja végezetül az igazgatónő —, hogy gyermekekkel foglalkozunk. De ezekért a kisdiákokért nemcsak mi, hanem a város is tenni akar, így a segítségnek számtalan formáját kapjuk. Ha építkezésről, ha bővítésről, vagy fejlesztésről van szó, tudjuk: nem vagyunk egyedül. A város üzemei támogatnak, hívó szó nélkül is mellénk állnak. És most, a harmincéves évforduló alkalmával ez különösen így van. Ez jó érzés nekünk, hiszen azt jelzi, hogy a gyerekeinkért vállalt közös munkában és közös felelősségben megosztozunk. Vasvári Éva ISSN 0139—2759 (Váci Hlfla0 I PEST MEGYEI hordozható oldószer- és gázérzékelő ségről táplált, automatikus méréshatárváltóval felszerelt készülék. Két számjegyes kijelzőn olvasható le a koncentráció értéke. Előjelzésnél sárga fényjelzést (sárga LED) és folyamatos hangjelzést, riasztásnál piros fényjelzést (piros LED) és szirénaszerű hangjelzést ad. telepített oldés előjelzés 20 ARH%, automatikusan megszűnő, riasztás 40 ARH°/„, reteszelődő. A riasztási állapot a „törlés” gombbal szüntethető meg. de csak abban az esetben, ha a gázkoncentráció 4ö ARH% alá csökken. önhibára is riasztási állapot áll be (például kábel- szakadás, hálózatkimaradás stb.). A készüléket gyártja: a Műszerautomatika Kisszövetkezet, Érd. Telefon: (26) 45-152. »
