Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
1984. ÁPRILIS 7., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 A költészet napiára Térnek házamba sokan melegedni M indjárt ki is igazítom a címet. Nem tettem Idézőjelbe, nem tehettem, mert azt csak akkor használhatjuk, ha minden szó, minden betű pontosan úgy áll, ahogy az eredetiben. Nos, az eredeti, a hű mondat: „Térnek házamba sokan melegedni ...” Már szinte a hanglejtésről, a szavak egymás után való rendjéről fölismerni! Egy Illyés Gyulaversből való. A legújabb Szép versekben fog megjelenni, a költészet napján. Az idei Szép verseket forgatom, amely nélkül egyetlen év sem múlik el. Csaknem hatszáz oldalas, tekintélyes gyűjtemény. Persze, nem kritikára készülök, egyszerűen csak olvasom a verseket. Azt nézegetem, miről írnak mostanában a magyar költők. Ami gyorsan feltűnik: tisztelgő verseket az 1983-ban hetvenesztendős Weöres Sándorhoz, s újra meg újra Illyés Gyuláról, Ágh István, Bella István, Csukás István, Keresztúry Dezső, Kiss Tamás, Mátyás Ferenc, Oravecz Imre, Vas István, Veress Miklós — mind-mind írt egy-egy verset Illyésről, Illyéshez. Ki halála előtt, ki halála után. Vas István a nyolcvanadik születésnapra: „Ha magasban, ha a mélyben csak előre mindig élen”. Veress Miklós: „Tőled tanultam kiáltani”; Keresztúry Dezső: „...és akarod, nem akarod, jellé magaslik alakod”; Kiss Tamás: „...a csillagórákat hozzád igazítják”. Jól tette a Szép versek összeállítója, hogy ilyen sok, de mégsem túl sok Illyésről szóló költeményt iktatott be. Illyés Gyula tavalyi halála után a megrendülést elénk is kellett tárnia, kötelessége volt. Illyés maga a vers, még sokáig élni fognak mozdulatai a magyar versbeszédben, a versbeli gondolkodásban, a magyar eszméletben. Maga Illyés Gyula is benne van a Szép versben. Egyik négysorosa kezdődik azzal: „Térnek házamba sokan melegedni ...” Igen. Sokan térnek házába, verseibe még melegedni, halála után is. A költészet napja van. Ilyenkor a versekbe térünk melegedni. Ez a nemzet még makacsul ragaszkodik a költészethez. Nem is tudjuk magunkat máshogy elképzelni. Amit naponta kézbe veszünk, az újság, minden hét végén versekkel szolgál. Minden megyei újság is. Költőket igyekszik fölnevelni Békésben, Somogybán, Komáromban, hogy aztán átadja őket, ha van bennük erő, elég tehetség, az egész országnak, minden olvasónak. A Szép versekben rábukkanok Csorba Győző költeményére: Ars poeticák a XX. századból. Ez a versszeretőket igen közelről érintheti. Csorba Győző azt vallja ugyanis, hogy a vers nemcsak „hasznos”, „praktikus”, „okos”, „rendes”, „célszerű” kell, hogy legyen, hanem „szép” is. A szép vers olyan; ahová be lehet térni melegedni. GYŐRI LÁSZLÓ Illyés Gyula: Ars poetica Major János: Hazámnak exkluzív Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos, Árokparton vadszeder aszúsodik, vénáimban iszonyú sirokkó, Tamási Orosz János: Kártyák figyelem hallgatom az éjszakát csak ez örök e sötét nyugalom s megtöri csendem egy hamiskártyás hallgatag múltam s keveri nagyon leosztja sorra emlékeimet arcok szavak lobogó gesztusok nos játsszunk hát! emelem a tétet és lapot kérek még! lapot! lapot! Eörsi Istvánnak nó a tét komolyodik a játszmánk évre év s egyre vidámabb vagyok emelem még te vén hamiskártyás tudom blöffölsz csak hazug vagy tudom figyelem hallgatom az éjszakát csak ez örök e sötét nyugalom Figurák mihelyt elkészül, az élethez áll. Minden jó mű egy-egy szabad „'harcos. Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss, ne fogja a halál! Zelk Zoltán: Szabadság Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet... József Attila Hány év volt? Három? Huszonöt? Ügy vélnéd, ezer éve: s im fölbukunk a föld alól s a téli napnak fénye a kínt, a rettegést, penészt lemossa rólunk végre. Még botorkálunk, mint vakok, de arcunkat az égnek emelve, édes italod kortyoljuk s drága fényed reflexeimben a sokkoló aszály ostromállapota, fogaim között zabla; a Dunántúl bazalthegyei. A délibábos Hortobágy lovainak vad nyihogása örvénylik fölöttem, Szabolcsból tanyai kollégiumok, hitviták, babonák, boszorkányperek .......— hazámnak exkluzív szenzációi. Jehoda János: Harmatfüvek Hol maradt a lányok hajából az esti friss szappanillat Házak domboldallal Barcsay Jenő müve tekintetükből a Morse-jelek hangtalan síp-titítája pulóverük alól a csillagszóró ujjak szemlehúnyt ájtatossága tenyerükből az első pitypang szoknyáik redőiből a sejtelem Más hullámhosszra váltott a világ batiszthálókban pislákolnak a szégyenkező jánosbogarak hőguta-szárnyú virágok lepkéznek az utcakirakatban csapatba verődött kóborkutyák Éjfélkor rájuk nevet a telihold Horváth Lajos: A dolgok idézése zabáljuk, mígnem jóllakik lelkünk, Szabadság, véled. Micsoda éh! Mily szomjúság! Hány évnek éhe, szom ja! De légy hozzánk most még kemény, ints minket buzgalomra, mert kevés, aki megmaradt és mindnek sok a dolga: Jaj, holtan fekszik városunk, s a falvak, bányák, kertek egy jajongó ország ölén, anyjuk ölén hevernek — ints munkára, de Te segíts, hogy vélünk fölemeljed Ints munkára, de Te segíts, hogy velünk fölemeljed dúlt falvaink, hullt városunk s harsogjanak a kertek! — Te légy Napunk és kenyerünk, Te szüld nekünk a rendet! Mikorra kimondod nap átdöfnek réz sugarak Mikorra kimondod hold bűzös dögként eloszolt Mikorra azt kimondod hegy eléd tér minden meredek Mikorra kimondod völgy minden menedék bedőlt Mikorra kimondod tűz már benne lobog egy fűz Mikorra kimondod víz már azzá lesz minden íz Mikorra kimondod férfi telt erejét elfecsérli Mikorra kimondod asszony már megtört ág hogy ríhasson Mikorra kimondod erdő már vállad lejtőjén rengő Mikorra kimondod szabadság már birtokosát rég elfogták Mikorra kimondod élet idő tőgyéről hulló csepp Mikorra kimondod halál fakó bádogból eléd áll Faluszéle Hunyadi István: Körös vagy Red River Lejjebb Körös kigyóz szittyát kerülve lomhán, sárgás színére hajlik egy férfi bánata. Tűnődik, olykor fölveti a hullám az elveszett fiút, elfutna bárhova. Másik hazát cserélt és Üjvilágba távozott, vallatná Red Rivert, vad sziklák görgetik habját. Szivárvány-cseppjcin halott kedvesét visszalátja, mint támad és tűnik. A tájban bármi mozdul, mindenütt jelenvaló gyöngéd alakja, alig hihetni már, hogy nincs vele, ha fölveti fakó arcát, bozótját a folyamár. Kétfajta bánat. Köztük dühöng a tenger siket lármája, hullám-torlasza, hitves- és apabánat nem küzdhet értelemmel, míg ember bárhol él. El nem folyik soha! Kelényi István: Láng A vágyak szirmai klolthatatlanok, szivárvány-sejtelmek, cifra hasonlatok köntösében égnek, hiú papírlapon s költői képekben foszlatják az arcom Merülő árnyék lesz, majdani vers-lelet abból, ami lélek, tűznél elevenebb, (a képzelet holdas átváltozásából...) vércseszín körmeid lidércjátékából: — mint zászlók lobognak (s lázadó csöpp szavak) Mi marad belőlük (?); — dalként elizzanak?! Durkó Gábor rajzai 4 i
