Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

1984. Április szombat 3 ^ZvElfS/pß' W Kttman SZOT-siiiökség A GMK-RQ1 A vállalati gazdasági mun­kaiközösségek működésének tapasztalatait, társadalmi-gaz­dasági hatásait vitatta meg pénteki ülését a SZOT elnök­sége. A szakszervezetek megítélé­se szerint a vállalati gmk-k tevékenysége hasznos. Ugyan­akkor fontosnak tartják, hogy a főmunkaidőben dolgozók számára is tegyék lehetővé, a nagyobb teljesítményt, s ezzel arányosan magasabb jövedel­met érjenek el. Az elnökség utalt arra, hogy a vállalkozói érdekek képvi­selete nem tartozik a szakszer­vezetek hatáskörébe, de a válla­lati gazdasági munkaközössé­gek, tevékenysége szorosan kapcsolódik a vállalat műkö­déséhez, ezért az elnökség szükségesnek tartja, hogy a szakszervezetek a vállalati ve­zetéssel együttműködve kísér­jék figyelemmel a gmk-k meg­alakulását, működését. Édességmázsák Tessék elképzelni: a Daba- si Áfész cukrászüzemében havonta 20 mázsa cukrot, 30 ezer tojást és 200 kilogramm lekvárt használnak fel a tejszí­nes, krémes csokoládés sütcménycsodákhoz! Az itt készülő csaknem ötvenféle süteményt nemcsak helyben árusítják, ha­nem a környező helységekben is. A képen látható Tusák La­jos szerint a díszítés, ha igazán szép, kicsit művészet is... Trencsényi Zoltán felvétele Lánc, lám, Dunalánc Erősebb szemekből fonják A Dunalánc üzlethálózat első boltja négy hónappal ezelőtt nyílt meg Vecsésen a Monorvidéki Áfész ABC-aruházában. A Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat vezérigazgató-helyettese, Kelemen Ferenc akkor a következőket mondta: A Dunaláncnak alapvetően az a célja, hogy még szorosabbra fonja kapcsolatunkat a kiskereskede­lemmel és a vásárlókkal. Ezt szolgálja az optimális kínálat és a gyako­ribb szállítás. A nagyobb választék, nagyobb hasznot is jelent, s ez számításaink szerint kiegyenlíti a többletköltségeket. Vecsésen és i Dunalánc majdani üzleteiben mindig ott kell legyenek a pulton az ol­csó, úgynevezett feliér termékek, a diabetikus áruk, de az olyan kur­rens cikkek is, mint a dobozos sör és más külföldi italok. Vállalatunk garancia arra, hogy ennek a kötelezettségnek folyamatosan eleget tu dunk tenni. A padlóra kerültünk Éppen ebben kételkedtek többen is. A Duna Fűszert ugyanis az elmúlt időszakban nem állt éppen feladata ma­gaslatán, munkáját sok kriti­ka érte. A Belkereskedelmi Minisztérium tavalyi felügye­leti vizsgálata is sok javítani valót talált a vállalat munká­jában. A három megye másfél millió lakosát ellátó Duna Füszértnél tavaly mutatkoztak a talpraállás első jelei. A korábban szinte csak élel­miszerrel kereskedő vállalat 1982 januárjában vette át a vegyi áruk forgalmazását. A megtorpanást, a visszaesést alapvetően ez okozta, s a vál­lalat mutatói még az átlagos­nál is rosszabbak voltak. — Mi nem akartuk ezt a vegyi profilt — mondja dr. Sticzay Jenő vezérigazgató —, az átszervezés nagy megterhe­lést jelentett és teljesen ké­születlenül ért. Elődünk Bu­dapestről látta el a területet, a megyékben gyakorlatilag nem örököltünk tőlük egyetlen raktárát sem. Bővítenünk kel­lett hát a kapacitásunkat és számos más többletköltség is jelentkezett. Ráadásul nem sok tapasztalatunk volt a ve­gyi szakmában. Bizony a pad­lóra kerültünk. Megerősíti mindezt dr. Fe­kete Lajos is, a megyei tanács kereskedelmi osztályának he­lyettes vezetője: — Az átszervezés feltételei tényleg hiányoztak, de akkor ezt nem vettük kellően figye­lembe, azt vártuk, hogy az eredmények az addigiakhoz hasonlóak lesznek. Az import- korlátozás a vegyiáruellátás- ban is zavarokat okozott 1982 —83-ban, s mi hajlamosak voltunk ezt is az átszervezés, a Duna Füszárt számlájára irni. Mindent rá lehet fogni? Ez mind igaz lehet. Egy át­szervezés, egy eddig ismeret­len profil vállalása kizökkent­het egy vállalatot a normális kerékvágásból, de nem tölti-e be ez a sokat emlegetett vál­tás a bűnbak szerepét is, ami­re mindent rá lehet fogni? Az, hogy az 1982-ben elért 73 millió forintos nyereség 30 százalékkal kevesebb az 1978- asnál, még magyarázható a fentiekkel (annyit jelent ez, hogy amíg 1978-ban száz fo­rint árbevételen 1,8 forint ha­szon volt, addig 1982-ben mindössze 90 fillér), de már ebben is szerepe van annak — a vizsgálat szerint —, hogy a vállalat nem élt megfelelően az árpolitika kínálta lehetősé­gekkel. Ugyanakkor romlottak a Duna Füszért piaci pozíciói is. Részesedésük a megye for­galmából a már említett öt év alatt 54 százalékról 45-re esett vissza. (Ugyanakkor Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat pél­dául 28,8 százalékkal növelte a más forrásból származó be szerzést.) Ez az üzletszerzői munka hiányosságainak is kö­szönhető. Sok partner panasz­kodott, hogy nem látogatják az üzleteket, kifogásolták a szállítási fegyelmet is. Igazságtalan lenne azonban elhallgatni, hogy a vizsgálat más területeken viszont kivá­lónak értékelte a vállalat te­vékenységét. Ilyen például a minőségvédelem, a monopol­cikkek körének folyamatos bővítése és a fehér termékek forgalmazása. Feleség és szerető — Kétségtelen, hogy nem kenhetünk mindent az átszer­vezésre — folytatja Sticzay Jenő, a jól ismert panaszokat végighallgatva. — Ami az ár­politikát illeti, ebben tényleg ludasak vagyunk. Bonyolult dolog a partnerekkel való kapcsolat. Kétségtelenül elté­rők az érdekeink, de csak az üzletiek, hiszen az ellátás biz­tosítása mindannyiunknak alapvető feladata. Optimális kompromisszumot kell talál­nunk! Ez vonatkozik az üzlet­szerzők munkájára és a szál­lítások megszervezésére is. Ám ez utóbbi különben sem any- nyira rossz. — Akkor mégis mi az oka a piaci térvesztésnek? — Az ellátandó terület ha­tárai nem merevek. Más vál­lalat is szállíthat ide. Igaz, akkor nekem is növelnem kell a külső eladásokat. Verseny- képesnek kell lenni, hogy ne a külső szállító fölözze le az előnyösebb üzleteket. — Hogyne, szállít a megyé­be más is — mondja Fekete Lajos —, csakhogy elsősorban a nagy boltokba, nagy tétele­ket. A kis falusi üzletekkel nem bajlódnak. A Dunának viszont az is kötelessége. Olyan ez, mint a feleség és a szerető viszonya. Az előbbi mos, főz, vasal az urára, míg az utóbbinak jut az öröm. Rendelés rádión A föllendülés nem puszta vágy, nem néhány kedvezően alakuló számra alapozott el­képzelés. Konkrét, kézzelfog­ható jelei is vannak. A monori raktárház a válla­lat évi forgalmából kétmil­liárd forintnyit bonyolít. Sok száz üzletet, vendéglátóhelyet látnak el, immár egy eszten­deje rádiótelefonos rendelés­sel. — Pontosan kidolgozott me­netrend szerint nyolc kocsink járja a területet — magyaráz­za Farkas György, a raktárház igazgatója —, s a helyszínről rádión adja le a rendelést. Lényegesen csökken az átfutá­si idő, gyorsabban forognak a készletek. A rövidebb megté­rülési idő haszna forintban is mérhető: négymilliónk sza­badul igy föl. — Ez a rádiótelefon nagyon bevált — mondja ismét Sti­czay Jenő —, a boltok is elé­gedettek. Még az idén beve­zetjük a ceglédi és a váci fióknál is. Hasonlóan kedve­zők a tapasztalataink a Duna- lánccal is. Már bekapcsoló­dott a második láncszem Pé- celen. S még négyet-ötöt lét­rehozunk ebben az évben. A továbblépést szolgálja a határ­menti árucsere fölélénkítése is. Ezzel öt-hat éve nem na­gyon foglalkozunk, mivel a Délker elég jól ellátott minket áruval. Most viszont már ne­hezebb belépni, mert kiala­kultak a kapcsolatok. Éppen ezért idén januártól működik a vállalatunknál egy export­import csoport, keresik a le­hetőségeket Csehszlovákiában, Jugoszláviában és esetleg Ausztriában. Ügy tűnik hát, valóban csak átmeneti megtorpanásról volt szó, de hogy a kezdemé­nyezések megtermik-e gyü­mölcsüket, hogy a Duna Fü­szért valóban képes-e talpra állni, arra még korai lenne válaszolni. M. N. P. ISMERKEDÉS, ÚTKERESÉS Híz cifssnlgazgafás át szervezésének tsspsszfukfaibái Negyedév telt el az államigazgatás átszer­vezésének — hivatalosan korszerűsítésének — hatályba lépése óta. Mindez rövid idő ahhoz, hogy teljesen megalapozott véleményt mond­hassunk az új gyakorlatról. Sőt, kiragadva saját területünk gyakorlatát, nem is vállal­kozhatunk arra, hogy egy általánosítható helyzetmegítélést adjunk. Ez az átszervezés is, mint megannyi más, vegyes érzelmeket váltott ki vezetőkből és a lakosság széles rétegeiből egyaránt. Voltak akik idegenkedve fogadták, s voltak akik természetesnek, mi több szükségesnek tartot­ták. A magunk részéről nagy felelősséggel, ugyan­akkor bizonyos aggodalommal készültünk az új, nagyobb követelményt támasztó felada­tokra. A felsorolást tekintve Dunakeszi városhoz mindössze két település integrálódott: Főt és Göd nagyközségek. E két település nagyságá­ra azonban jellemző, hogy magába foglalja a volt váci járás lakosságának csaknem felét, s az azokkal együtt átcsatolt mezőgazdasági üzemek területe, termelési értéke pedig meg­közelíti a váci járás 70%-át. A mezőgazdasá­gi üzemek mellett jelentős ipari egységek és különböző intézmények is hatáskörünkbe ke­rültek. Viszonylag egyszerűbbnek tűnt és jobban megértésre is talált az átszervezés Főt nagy­község esetében, mivel a két település — Du­nakeszi és Főt — kapcsolata eddig is szoros volt. összekötött bennünket a közlekedés, a csatorna, az egészségügyi- és kommunális el­látás, stb. számos ága, s ezen közös ügyekből eredően a vezetők is gyakrabban találkoztak, tanácskoztak. Göddel is voltaic közös feladataink, érint­kezési pontjaink, de korántsem olyan széles skálán és mélységben, mint Fóttal. ök Váchoz kötődtek jobban. fiz iíj lisiyzet várható hatásait, s az ezzel kapcsolatos igényeket, elképzeléseket már jó­val a rendelet hatályba lépése előtt megbe­széltük. Ennek kapcsán sikerült eloszlatni a kételyeket, feloldani a feszültségeket, bizony­talanságokat. Mint annyiszor, ez alkalommal is hathatós segítséget és támogatást kaptunk a pártszervezetektől, a HNF bizottságoktól, de jó partnernek bizonyultak a tanácsi testüle­tek is. Sikerült megértetni, hogy az átszerve­zéssel a községek önállóságának további erő­sítése, az ügyintézés egyszerűsítése, a lakos­sághoz való közelebb vitele a cél, amit az ed­digi rövid gyakorlat már igazolt is. A nagy­községek hatáskörében hagytuk szinte vala­mennyi gazdasági egység és intézmény felett gyakorolt hatásköri, döntési jogot. Az állam­polgárok elsőfokon minden kérdésben hely­ben intézhetik ügyeiket. Korai lenne még nagy tanulságokról be­szélni. Hisz, ha soknak is tűnik, .amit elvé­geztünk, s az valóban nem is kevés, mégis­csak a kezdeti lépéseket tettük meg eddig a három hónap alatt. A munka folyamatában a városi pártbizottságot és annak testületéit ki­egészítettük Göd és Főt képviselőivel. A von­záskörzet területi elveinek megfelelően át­szerveztük a pedagógusok, az egészségügyi és a tanácsi dolgozók szakszervezeti bizottsá­gait. Kialakult a HNF-koordináció, most van folyamatban a KISZ, az úttörők, a Vöröske­reszt és az MHSZ új szervezeti kiépítése. Sze­mélyes látogatások kapcsán eljutottunk min­den termelőegységhez és intézményhez, s át­tekintettük az ottani politikai- és gazdasági munkát, annak eredményeit és gondjait, ez évi feladatait. Részt vettünk testületi ülése­ken, taggyűléseken; tudtunk találkozni, be­szélgetni munkáskollektívákkal. Az első benyomásaink általában pozitívak. A nagyközségi pártbizottságok, a tanácsok, az apparátusok jól felkészültek, koncepcióval rendelkeznek, képesek az önállóság növeke­désével együtt járó nagyobb feladatok megol­dására. Többségében megfelelő az üzemi párt- bizottságok és a pártalapszervezetek tevé­kenysége is. A községfejlesztés és a termelő- egységek gazdasági tevékenysége ugyancsak elfogadható szinten áll. A kapcsolatok, az egyeztetések, a hatásköri hovatartozás rende­zése jól alakultak. Mondhatni, zökkenőmen­tesen ment az átállás. Jelentkezhetnek természetesen gondok, ma még megoldatlan problémák is, melyek ese­tenként irritálólag hatnak. Nem megoldott pl. a tanácsi apparátusok elhelyezése. Vannak még tisztázatlan hatásköriségek a tanácsi együttműködésben. Gond, hogy végül is ma még nem a körzetközpontban intézhetők az egyes ügyek, mivel itt nincs még KÖJÁL, Ál­lami Biztosító, még nem költözött le a Föld­hivatal. Az SZTK rendelőintézet szűkössége miatt a gödieknek továbbra is Vácra kell menniük szakorvosi rendelésre stb. Ezek a gondok a munkaasztalainkon vannak, foko­zatos megoldásuk napi feladataink között sze­repelnek. Az új felállás, az új kapcsolat új stílust, új munkamódszert igényel, s ez természetes. Sőt, természetes lenne akkor is, ha a köz- igazgatás rendszere a régiben maradt volna, mivel az élet diktálta ritmusváltozás már ön­magában változó munkastílust, munkamód­szert igényel. Ehhez a városi pártbizottság­nak, a városi tanácsnak és a vonzáskörzetbe tartozó politikai, állami, gazdasági és intéz­ményi szerveknek, az ott dolgozóknak egy­aránt alkalmazkodniuk kell, fel kell venniük a fordulatszámot. Nem jel.emző, de nem is lenne jó, ha ál­landóan hátratekintgetnénk, s azt ismétel­getnénk, hogy ezt korábban igy csináltuk. Lehet, hogy akkor az jó volt, de az idő ma már mind többet követel tőlünk. A leragadás helyett a dialektikus gondolkodás, a mához és a holnaphoz való alkalmazkodás, a ma és a holnap követelményeihez való felnövés el­engedhetetlen vaíamennyiönk számára. Az új államigazgatási rendszer nem va­rázsvessző. Számtalan új lehetőséget kínál, de önmagában nem old meg feladatokat. A nép­gazdaság helyzete és összefogásunk, tettre- készségünk határozza meg továbbra is a fej­lesztési lehetőségeket. Az együttműködés he­lyes módszereinek a megtalálása, a félté­kenységet kizáró koordináció, a szűk, önös érdekeken túl a terület, a térség egészében való gondolkodás nagyszerű eredményeket produkálhat. Ki kell zárni az alá- és föléren­deltség keresésének gondolatát, hisz a körzet- központok feladatául adott másodfokú ható­sági jogkör nem jelent általános felügyeleti, mindent felülbíráló jogkört. Ugyanakkor fon­tos feladatnak kell tekintenünk a törvényes­ségi felügyeletet. Már eddig is azon voltunk, s erre törek­szünk a jövőben is, hogy tanácsapparátusadnk a csak hivataloskodó levelezésen túl ember­közelbe is kerüljenek egymáshoz. Ennek ér­dekében szorgalmaztuk és bonyolítottuk le a szakigazgatási szervek dolgozóinak találko­zóit, konzultációs megbeszéléseit. A pártirányítás vonatkozásában ugyan di- rektebben jelentkeznek a kapcsolattartás kö­vetelményei, de itt is elsősorban a kölcsönös­ségre, az emberi kapcsolatokra akarunk épí­teni. Az eltelt három hónap alatt számtalan ta­lálkozást, megbeszélést, közös rendezvényt bonyolítottunk le. Ezek arra voltak jók, hogy megismerkedjünk egymással, hogy megismer­jük közös murjkánk sokrétű feladatait. Az első találkozások, ha nem is meghatározó, de mély nyomot hagynak az ismerkedőkben, mely nyomok sok mindenre kihatnak! A mi első találkozásaink nyomai biztató jelzéseket hagytak emlékezetünkben, melyekre építeni lehet. Most az a feladatunk, hogy ezt az épí­tőtevékenységet szilárd fegyelemmel, jó össz­hangban, eredményesen szervezzük és foly­tassuk. RÓNAI ÁRPÁD az MSZMP dunakeszi Bizottságának első titkára Asszoraycsapat es rihazlafábSában lakk nm negyven éra a hét például, melyik vesszőt kell eltávolítani, és melyiket meg­tartani a ribiszkebokrokon. Mert igaz, hogy jobbára óra­bérben dolgozunk, mégsem mindegy mennyi lesz a ter­més. Végső soron ez a szövet­kezet haszna, de a gazdaság haszna a mi jobblétünk is. Ha több a pénz, több az év végi részesedés. Mindemellett mégis szükség van a háztájiból be­folyt jövedelemre. Nekem két fiam van, őket is segítem, hogy könnyebb legyen az éle­tük. SZOMBATONKÉNT piacol ni is járunk Pestre — vág közbe Kis Jánosné. — Az emberek szeretik a friss tojást, a gyü­mölcsöt, a zöldséget, általában mindig eladjuk amit viszünk. Kialakult vevőkörünk van már. Ha valamelyik hétvégén nem megyünk, a következő al­kalommal reklamálnak, hogy hol voltunk? Jóleső érzés, hogy hiányolnak bennünket, és kelendő a portékánk, mégis elsősorban .itt a közösben sze­retnénk boldogulni. — Megbecsülnek bennün­ket, nem kell már gyalog, vagy traktorplatón járni a munkahelyre, mint valamikor. Buszt adtak alánk. Az hoz, visz bennünket. Anyagilag, er­kölcsileg is elismerik a mun­kánkat — mondja ifjú Fényes Mihályné. — Kiváló dolgozó és TOT-kitüntetést is kaptam már. A tavasszal jártam Po­zsonyban és Bécsben, a nyá­ron Finnországban ötödma- gammal. Voltam már Jugo­szláviában is. Az idén még nem tudom hova megyek...? Nagyot változott hát az éle­tünk, aminek örülök, csak az szomorít el. hogy utánunk nem látok fiatal munkaerőt. Nem jönnek ide dolgozni, ök más szemmel nézik a világot. Jobban szeretik a fűtött iro­dát. mint a természetet. MI IS FOGYATKOZUNK. Valamikor százan voltunk a csapatban, most meg huszon­egyen. Alijuk a sarat, ha esik, ha fúj, de hogy mi, vagy ki lesz utánunk...? Bóna Zoltán t tos nem múlik a siker, hiszen akkor is dolgoztunk, amikor szinte semmi értelmét nem láttuk, mert o 60-as években alig vittünk haza pénzt. — Ezt ne hangoztasd — inti munkatársát Fábián Istvánná, a növénytermesztési csapat tagja, pedig a tény az tény ma­rad. Sokat eljött az uram én értem is, hogy menjek már ha­za, mert akkoriba éjjel-nap­pal dolgoztunk. Igaz, most sincs 40 órás munkahetünk, mégis könnyebb, mert tudjuk, hogy meddig tart a munkaidő. EGYETÉRTÉSÜK kifejezé­seként rábólintanak az asszo­nyok. — Legtöbben 16,50-es órabérben dolgozunk, most a ribizlibokrokat metsszük, utá­na következik a sorok kapálá­sa, de nevelünk paradicsom­palántát is — magyarázza Fé­nyes Mihályné. — A dolog azonban mégsem ennyire egy­szerű. Sokéves tapasztalat szükséges ahhoz, hogy tudjuk ALIGHOGY a műút véget ért a falu határában, távolabb, a ribiszkebokrok között vidám asszonycsapat szorgoskodott. — A csípős tavaszi szél minden tagunkat átfújta — mondja fázósan ifj. Fényes Mihályné, a munkacsapat ve­zetője. A nagyobb nyomaték kedvéért összébb húzza magán a berlinerkendőt. — Régen volt ilyen hideg ta­vasz, erősíti meg Kis Jánosné, az asszonycsapat vezetőhelyet­tese, de a múlt nyarat sem fe­lejtjük el egyhamar. Akkora forróságot még nem tapasztal­tam, pedig már sok mindent megértem itt a kerepestarcsai Szilasmenti Termelőszövetke­zetben. A vezetőség is nagy gondban volt az aszály miatt, végül valahogy rendbe jöttek a dolgok. Még nyereséget is kap­tunk az év végén. — Remélem ez az év jobb lesz. — Veszi vissza a szót if­jú Fényesné. — Rajtunk biz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom