Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-06 / 81. szám
PKsr . 1984. Április 6., péntek 3 Országgyűlési bizottságok A tavaszi ülésszak előtt Népi ellenőrzés, alkotmányjogi tanács, oktatás Gazdaságpolitika, gazdaságirányítás JOBBAN KÉSZTESSEN, ÖSZTÖNÖZZÖN Hefényi István pénzügy miniszter nyilatkozata Az idei népgazdasági terv alapvető célja a gazdasági egyensúly megszilárdítása, versenyképességünk fokozása a lakossági reáljövedelem és az áruellátás elért szintjének megőrzése mellett. A számunkra is immár tartósnak bizonyuló kedvezőtlen külgazdasági feltételek, továbbá a mezőgazdaságot ért tavalyi aszálykárok nyomán óhatatlanul felvetődik a kérdés: főbb célkitűzéseink megítélésében nem következik-e be változás? Erre és más gazdaságpolitikai, gazdaságirányítási kérdésekre válaszolt Hetényi István pénzügyminiszter Pichler Ferencnek, az MTI munkatársának adott interjújában. Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága tegnap először közösen tanácskozott a Parlamentben a terv- és költségvetési bizottsággal a népi ellenőrzésről szóló, 1968-ban megalkotott törvény módosításáról Ennek szükségességéről és céljairól dr. Markója Imre igazságügyi miniszter tájékoztatta a képviselőket, kommentálva a módosításra váró jogszabály új rendelkezéseit. Mint elmondta: a népi ellenőrzésről szóló törvény és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendelkezések módosítását mindenekelőtt a gazdaságirányítás hatékonyabbá tételére, a gazdálkodásért viselt felelősség következetesebb érvényesítésére, a törvényesség és az állampolgári fegyelem erősítésére irányuló igények indokolják. További indok, hogy az alkotmány módosítása során megváltozott a Központi ‘Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jogállása: tagja lett a Minisztertanácsnak. A témához több képviselő szólt hozzá, közöttük Novák Béla (Pest megye, 16. vk.), aki a népi ellenőri szervezet és a tanácsi apparátus együttműködésének jobbítását' szorgalmazta. Ezután a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság folytatta munkáját: ugyancsak az igazságügyi miniszter tájékoztatóA megye hatvanegy településén élnek a nemzetiségi lakosság kisebb vagy nagyobb csoportjai, érthető és indokolt volt tehát az az érdeklődés, amelyet a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága tanúsított tegnapi ülésén a napirend első pontjának tárgyalásakor. A testület ugyanis előterjesztést vitatott meg — a jóváhagyott napirendnek megfelelően — a nemzetiségi kongresszusok állásfoglalásaiból adódó megyei feladatokról, majd tájékoztatót hallgatott meg a közegészségügyi és járványügyi állomás megyei, helyi szerveinek környezetvédelmi tevékenységéről. Az alábbiakban a napirendnek a nemzetiségiekkel foglalkozó részét ismertetjük. Fokozódó szerep Érdekes rajzolatú az a térkép, amelyen a megyében élő nemzetiségi lakosság elhelyezkedése ábrázolható. Nagykátát és a körzetét kivéve, mindenütt másutt meglelhetők. nagyobb csoportokban Ráckeve, Vác, Szentendre körzetében, a Budavidék községeiben. Hatvanegy településen hatvanezer lélek — német, szlovák, szerb- horvát származású — alkotja a nemzetiségi lakosságot, s ami döntő, amit a testületi ülés a vita alapián is egyöntetűen állapíthatott meg: életük, munka- és lakóhelyi környezetük, életszínvonaluk mindenben megenvzik a meavei átlaggal. Naniaink hozni valósága természetes közege a nemzetiségi lakosságnak — mondotta a felszólalók-egvike —. kis és np?v íigvékhen egyaránt érzik, tanasztaliák azt, a ’ tisztessége*; poétikát, pseelvet a nemzetiségi sznvet-^gek Irnngresszusai is örömmel és köszönettel rögzíthettek doku- mentumsikhän. Fontos jellemző a mégvé- Ken élő nem-sétiságiek esetében, hogy túl a társadalmi mobilitáson — aminek keretében körükben is emelkedik a munkások, az értelmiségiek, a szellemi foglalkozásúak arája alapján megismerkedett az alkotmányjogi tanácsról megalkotandó törvény kidolgozásának előzményeivel, főbb rendelkezéseivel. A bizottság a képviselők kérdéseire adott miniszteri Válasz meghallgatása után — egyetértett a törvénytervezettel. Ugyancsak tegnap a köz- és a felsőoktatás fejlesztési programjáról szóló téziseket vitatta meg az országgyűlés kulturális bizottsága, A nagy jelentőségű témáról készült — kutatók, gyakorló szakemberek és társadalmi szervezetek vitái nyomán kikristályosodott — tervezethez Köpeczi Béla művelődési miniszter fűzött szóbeli kiegészítést. A vitában hat képviselő szólalt fel. Cselötei László (Pest megye 2. vk.) sajátos szempontból világított rá a sokat emlegetett demográfiai hullám okozta gondokra. Mint hangsúlyozta: a megnövekedett létszámból adódó feszültségek feloldásán túl arra kell felkészülni — hiszen ez a társadalmi cél —, hogy a népesedéspolitikai intézkedések hatására a későbbiekben nem csökken tovább az ország lakosságának száma. Szót kért és kapott Bánáti Gézáné (Pest megyei 21. vk.) is. A napirend tárgyalása Óvári Miklósnak, a kulturális bizottság elnökének zárszavával ért véget. nya —, a kp&életben is fokozódó részt ÜWtljalnak. A tanácsokban, a3 ‘népfrontbizottságokban, azdK^égrehajtó bizottságában,2 ‘íTfétve elnökségében — mint fréldául Lóréven, Ikladon, Solymáron, Ecseren, Sződön — a népességen belüli súlyúknak megfelelő a képviseletük, sok helyen a tisztség- viselők is közülük kerülnek ki. Serkentő légkör A népfrontmozgalom a maga eszközeivel átfogóan a megyében és a konkrét feladatokhoz kötődően helyben, sokat tett és tesz annak érdekében — hangzott el a vitában —, hogy a nemzetiségi politika feladatai természetes módon jelenjenek meg a közéletben, a településpolitikában, azaz a légkör egésze olyan legyen, mint a lendítőerő, serkentse a nemzetit- ségi tudat, a nyelvismeret, a kulturális hagyományok folytonos gyarapodást is magába foglaló ápolását. Erre a serkentő légkörre azért is szükség van — s ezt sem kerülték meg tapintatosan a szót kérők —, mert gyakran maguk a nemzetiségiek azok, akiket győzködni kell, őrizzék a hagyományokat, taníttassák meg. tanultassák gyermekeikkel nemzetiségük nyelvét. A megyében egyébként a jelenlegi tanévben negyvenöt óvoda 101 csoportjában 2413, ötvennyolc iskola 471 tanulócsoportjában 10 344 gyermek tanulja a német, a szlovák, a szerb- horvát nyelvet, a legtöbben közülük a németet. Kellő figyelem övezte a testületi ülésen a felnőtt lakosság művelődési, hagyományőrző tevékenységét, amiben fontos szerepet játszanak az ötvennyolc településen megtalálható művészeti együttesek, nemzetiségi művészeti csoportok, klubok. A legutóbbi időkben ezeknek a közösségeknek a szorgos munkája nyomán jöhetett létre az ikladi, a dunabogdányi német, a nagytarcsai szlovák, a tököli szerb-horvát helytörténeti gyűjtemény. Több településen jelenleg is folytatják a — Céljaink között az első helyen továbbra is nemzetközi fizetőképességünk megőrzése, a konvertibilis viszonylatú külkereskedelmi aktívum növelése és a külső adósságállomány csökkentése, továbbá a termelési és exportszerkezet javítása áll. Céljainkat úgy kell teljesítenünk, hogy — nem lebecsülve az importtakarékosság jelentőségét, a belföldi felhasználás, ezen belül a beruházások mérséklésének importfékező hatását — meghatározó tényező az export növelése legyen. Gondjaink oldódására, gazdaságunk élénkülésére ugyanis csak akikor számíthatunk, ha a gazdaságos kivitel növelésében sikereket érünk el. A gazdasági egyensúly megszilárdításában a korábbinál is nagyobb felelősség és szerep vár az iparra, mivel a tavalyi gyengébb terméseredmények nyomán — bár a mezőgazdaság sókat tett az állat- tenyésztés gyorsabb fejlődéséért — az ipar teljesítménye lényegében meghatározza az egész export álakulását. Az eredmény jórészt attól függ, hogy vállalataink exportkégyűjtőmunkát — hangzott el —, tájház kialakításának reményében. Ide tartozik az is, hogy folyamatosan bővül a könyvtárak ellátása, ám látni kell, az itt rendelkezésre álló könyvekre, lemezekre, lapokra csak egy szűkebb rétegnek van igénye. Hasonlóan lassú a nemzetiségi nyelven tartott ismeretterjesztő előadások, a szinkronizálás előtti filmek vetítése népszerűségének növekedése. A hivatalos igyekezetnek, a társadalmi serkentésnek tehát találkoznia kell az egyén igényével, a család érdeklődésével, Ez utóbbit ugyanis nem helyettesítheti semmi, főként nem a gyermekek esetében. Áttekintette a megyei riép- frontbizottság a ner »* etiségi kongresszusokat előkészítő harminchét küldöttválasztó gyűlés főbb tapasztalatait, az ott elhangzott vélemények, javaslatok sorsát, hiszen ezek a további munkának jelentős segítői lehetnek. Ajánlások Az írásos anyag, valamint a vitában elhangzottak alapján a testület a népfront helyi bizottságai számára szóló ajánlásokat fogadott el a további teendőket illetően. A javasoltak között olyan teendők szerepelnek, mint a nemzetiségi nyelv fokozott népszerűsítése, használata közösségi megmozdulásokon, a két vagy több nyelvű feliratok elhelyezése üzleteken, közintézményeken, az idegenforgalmi, a szolgáltatói szervezetben dolgozók nyelvtudásának erkölcsi, anyagi elismerése a munkáltatók részéről. Az edddigi sikertelenség ellenére is törekedni kell arra, hogy gyökeret eresszen a nemzetiségi nyelvű honismereti, krónikaírói tevékenység, amint fordítsanak nagyobb figyelmet a népfrontbizottságok arrra is, miként lehet javítani a nemzetiségi nyelvet oktató pedagógusok, az azt beszélő népművelők letelepítésének feltételeit. M. O. pességük javítására hogyan tudják lehetőségeiket jobban kihasználni. A piaci adottságok szemfüles felmérése, a kereslethez való rugalmasabb alkalmazkodás, a fegyelmezett munka — nem egyszerűen a formális munkafegyelem — mind-mind olyan tényező, amely vállalaton kívüli eszközökkel nem pótolható. Remélhető, hogy az irányítás új elemei — a keresetszabályozás, az áralkalmazás és a tartalékképzés rugalmasabb szabályai — az ésszerűbb gazdálkodáshoz a tavalyinál némileg kedvezőbb feltételeket teremtenek, legalábbis a vállalatok egy részének. Az utólagos vásárlóerő-korlátozás elkerülése érdekében nagy gondot kell fordítani o teljesítmények és a jövedelmek közötti összhang biztosítására. Ugyanis ez az alapja a vásárlóerő és az árufedezet egyensúlyban tartásának. Sok függ attól, hogy mennyire sikerül a vállalatoknak a teljesítményekre építeniük a jövedelemképzést. Ennek kialakításában mind a vállalatoknak, mind az irányító szerveknek feladatuk, felelősségük van. Sajátos szereppel és eszközökkel is rendelkeznek ahhoz, hogy e folyamatot a maguk módján elősegítsék vagy hátráltassák. A vállalati gazdálkodásban különösen arra kell ügyelni: az alacsony hatékonyságot ne szentesítsék közgazdaságilag indokolatlan áremeléssel, mert ez fedezetlen vásárlóerő-kiáramláshoz vezetne. Emellett fontos, hogy a gazdálkodók ne vállaljanak nagyobb kötelezettségeket — például a beruházásoknál —, mint amire a jövedelmük fedezetet nyújt. Az irányításnak határozottan kell segítenie a hatékonyság javulását, a termelési szerkezet változását. El kell kerülni, hogy liberális támogatásokkal, aprólékos intézkedésekkel fékezzék, bénítsák a közgazdaságilag indokolt jövedelemalakulást, a munkaerőáramlást és a termelés szerkezetének korszerűsítését. © Milyen lehetőség kínálkozik a termelési szerkezet átalakítására egy olyan időszakban, amikor csökkenő beruházásokkal vagyunk kénytelenek számolni? — A kérdés jogos, csak ne higgyük, hogy túlontúl egy- egyszerűsíthető, valahogyan így: több beruházás egyenlő a nagyobb hatékonysággal, a kevesebb pedig a kisebbel. Elég sok olyan időszak «volt gazdasági életünkben, amikor éppen a túlzott beruházási tevékenység vezétett egyensúly- hiányhoz és megtorpanáshoz. Persze egy kicsivel több beruházás jól jönne — de nincs. Jelenlegi helyzetünkben a beruházás minőségi jellemzői az elsődlegesek. Sokat lehet tenni a fejlesztések eredményességének növeléséért, például az építési kínálat fokozásáért, az építkezések gyorsításáért, a specializált termelés létrehozásáért, továbbá azért, hogy kiegészítő beruházásokkal segítsük a meglevő kapacitások jobb kihasználását. Ezek egyébként is olyan alapvető oálkitűzések, amelyek megoldása nélkül — termelői beruházásokról beszélve — a beruházások mennyiségi növekedésének hatékonysága is kétségessé válna. A felhalmozás korlátozott színvonala más okok miatt is a kívánatosnál kevesebb lehetőséget ad a termelési szerkezet átalakítására. Egyrészt a felhalmozásból még mindig viszonylag sokat kötnek le a készletek, másrészt kétségtelen tény, hogy egy sor beruházási eszköz viszonylag magas ára sem kedvez azoknak, akik fejlesztésre szánják el magukat. Érezteti hatását egyebek között az, hogy a beruházási anyagokat, termékeket előállító iparágakban a termelékenység meglehetősen alacsony színvonalon van. Ezekben a kérdésekben bő tere van a javítás lehetőségének, és e javulás eredményezheti azt, hogy a fogyasztás sérelme nélkül legyenek növelhetőek a produktív beruházások. Az adott lehetőségen belül az is szolgálhatja a termelési szerkezet átalakítását, ha vállalaton belül és a vállalatok között fokozódik a beruházási eszközök, illetve pénzeszközök áramlása a gazdaságosan nem megújítható, nem fejleszthető termelésből a hatékonyan gazdálkodó ágazatokba, amelyek jól megfelelnek a műszaki haladás szempontjainak és az újfajta igényeknek. A fejlesztés nem képzelhető el úgy,' hogy a meglevő mellett hozzunk létre újat; a kevésbé hatékony helyét kell elfoglalnunk, újjal felváltanunk. © Miképpen segíti a költség- vetés a népgazdasági egyensúly megteremtését? 'hl irt — Az állami költségvetés egyensúlyának megteremtésére irányuló erőfeszítéseink a népgazdasági egyensúly létrehozását célozzák. A költség- vetési egyensúly megszilárdítása elsőrendű követelmény. A költségvetési hiány az 1982. évi 12,2 milliárd forintról 1983-han mintegy 7 milliárd forintra csökkent, és az idén már csak 3,5 milliárd forint hiányt tervezünk. Az egyensúly megteremtése látszólag egyszerű: növelni kell a költségvetés bevételeit, és mérsékelni kiadásait, illetve fékezni, megakadályozni azok növekedését. A dolog lényege és nehézsége abban van, hogy meg kell találnunk az ehhez szükséges legjobb módszereket és megválasztanunk, hogy hol vannak az igazi lehetőségek; azaz kit és hogyan érint ez a folyamat. Szigorú takarékosságot érvényesítünk a kiadások terén. 1983-hoz képest nem növekednek az idén az állam felhalmozási kiadásai. Csökkentjük a költségvetésből folyósított vállalati és ártámogatásokat is. Mérsékeljük — körülbelül 5 százalék körüli szintre — a költségvetési intézmények kiadásainak növekedési ütemét. Minden költségvetési szervnél megköveteljük a takarékosságot, és ahol lehetséges, ott kezdeményezzük az intézmények szervezetének korszerűsítését. Ügyelünk azonban arra, hogy az intézmények — takarékosabb gazdálkodással — képesek legyenek társadalmilag alapvető és elsőbbséget élvező egészségügyi, oktatási, továbbá kulturális feladataik ellátására. A költségvetés bevételeit — mint ismeretes — elsősorban a vállalatok, szövetkezetek és intézményeik befizetései határozzák meg. A befizetések 4—5 százalékos növekedésével számolunk. A kiadások növekedésének mérséklése azért is fontos, hogy ne legyen szükség a vállalati adóterhek aránytalan, mértéktelen növelésére, ami keresztezhetné érdekeltségüket. Sajnos még nem mondható el, hogy a bevételek megteremtését teljesen összhangba tudtuk hozni a vállalati édekelt- ség szempontjaival. Vannak kényszermegoldások is. A szabályozók jövő évi változtatásának egyik célja éppen az, hogy ezeket minél inkább szűkítsük. © Hogyan összegezhetők a vállalati gazdálkodás általános tapasztalatai, s miben látja a további tennivalókat ezen a téren? — Az 1983. évi vállalati gazdálkodás számszerű jellemzői tanulságokkal szolgálnak. A vállalatok és szövetkezetek nyeresége tavaly, az 1982. évinél 5,5 százalékkal több volt. Ugyanakkor 70 gazdálkodó egység veszteséggel zárta az évet, ennek összege — a tröszti belső nyereség-át- cspportosítás után — 6,3 milliárd forint. Az egy évvel korábbihoz képest növekedett a veszteséges és alaphiányos vállalatok száma. Ez azt mutatja; a nehezebb gazdasági feltételek között erősödik a vállalatok pénzügyi-gazdasági helyzetének differenciálódása, A nyereségből képzett vállalati alapok összege — a növekvő költségvetési elvonás hatására — csökkent, örvendetes ugyanakkor, hogy a gazdálkodók nem kis része rugalmasan alkalmazkodott a kialakult helyzethez, erősödött vállalkozói magatartásuk, és ezzel több-kevesebb sikerrel ellensúlyozták a nehéz gazdasági körülményeket. Figyelmeztető viszont, hogy elég gyakori a pénzügyi fegyelem megsértése, pedig a jogszabályok megtartásának követelménye nem valamiféle túlzott pénzügyi pedantéria. A „tévedés” egyértelműen azt jelenti, hogy valaki vagy valakik megkárosodnak. Egyáltalán nem tekinthető — úgymond — bocsánatos bűnnek, ha az a „valaki" történetesén az állam, hiszen az állami feladatok ellátását csak a tervszerűen érkező bevételekből lehet biztosítani, és a jelentkező bevételkiesést követő szabályozó-szigorítás másokat sújt vétlenül, másaknak kell pótolniuk az elmaradást. © Milyen főbb vonásai vannak a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos terveknek, elképzeléseknek? — A gazdaságirányítási rendszert úgy kívánjuk fejleszteni, hogy az a tényleges vállalati önállóság erősödését, a rugalmas vállalkozói magatartás térhódítását eredményezze; tehát még jobban késztessen és ösztönözzön a hatékonyabb gazdálkodásra. Ezt célozzák a gazdaságirányítási rendszer komplex továbbfejlesztésére irányuló munkák, amelyek nyomán a fő irányok már kialakultak. A közgazdasági szabályozórendszer továbbfejlesztése — az ár-, adó- és támogatási rendszerben végrehajtandó összefüggő lépéssorozat révén — a nyereségérdekeltség erősítését és a bérgazdálkodás szabadabbá tételét tűzik ki célul. A változások az indokolatlan termelési és a társadalompoli- tikailag sem szükséges támogatások fokozatos megszüntetését szolgálják. Változtatni kívánunk az erőforrások értékelésén, drágítva az élőmunka terheit, elősegítve az élő- és holtmunka-ráfordítás ésszerűbb megválasztását. A szabályozók módosításától, a gazdasági verseny kibontakoztatásától azt várjuk, hogy a vállalati nyereség jobban fejezze ki a tényleges hatékonyságot, és differenciálódása érdemben befolyásolja a gazdálkodó szervezetek fejlődési lehetőségeit. Mindez akkor valósulhat meg, ha a gazdaságirányítás többi elemének továbbfejlesztése is elősegíti a piaci viszonyok fokozottabb érvényesülését, a vállalati önállóság növekedését, a vállalkozói magatartás terjedését, valamint olyan eszközök, intézmények létrehozását, amelyek a vállalatok mozgásterét, cselekvési lehetőségeit bővítik. A megyei népfrentkizotfság ülése Változatos utak közös célhoz Természetes közege a nemzetiségi lakosságnak
