Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

mr « MX« VE! 1084. Április i., vasärnap 5 Kényelmes, praktikus, újszerű Két patak táplálja Gépesített titkárnő HŐSÖK LIGETE M eghatottan álltam a Műcsarnok lépcsőjén véletlenül arra vetődve, amikor évekkel ezelőtt Kekkonen, ta­valy Sinowatz méltó ceremónia közepette megkoszo­rúzta a Hősök terén az emlékművet. A tisztelgés itt is, Párizsban az Étoile-nál szintén az ismeretlen hősnek, a népnek szól. Nem feledem soha a novgorodi pionírt, aki hazafias öntudattal állt őrséget és még szemem is könny­be lábadt Jerevánban az örmény emlékműnél. Láng mellé szórták a virágot, miközben halk zene emlékezte­tett az egykori vérfürdőre, Musa Dagh népére. A rette­netét békévé oldja az emlékezés, írja József Attila a Duna lépcsőin merengve. Igen, békévé oldja. Legalábbis remélem. Talán majd Írországban is elcsendesednek a fegyverek, s a libanoni viszály is csitul — töprengek magamban a Gödöllői Ga­lériában. És arra gondolok, hogy a déd- és ükunokák nem kerülnek soha többé új, értelmetlen harcterekre, a háború éveit a békesség századai követik. Igen, ez az értelme annak, hogy mindenütt a világon — Londonban, Moszkvában, Szófiában és Belgrádban — megkoszorúz­zák a háborúk ismeretlen katonáinak az emlékművét. Mikes Kelemen Rodostóban sem tudta feledni Zágont, én a piszkarjevi temetőben tisztelegve sem a haraszti Hősök ligetét. Valaha még gyertyát gyújtottam nagybá­csikéin jelképes táblájánál, aki a gorlicei pergőtűzben esett el. Méltatlan a kép, nagyon elhanyagolt ez az em­lékhely, ott a Piac tér mellett. Társadalmi munkával sürgősen fel kell újítani a gyöpöt, a parcellákat, a kato­naszobor környékét, hiszen itt tartották 1945-ben az első szabad május elsejét több, mint ezer ember részvételé­vel. Fel kell újítani, mert csak úgy tudunk tisztelegni igazán minden népek hősei előtt, ha a mi halottainkról sem feledkezünk meg Losonci Miklós Hernád arculatát formálja Átlagos magyar falu Hernád, az apróbbak közé tartozik. Mégis, amikor főutcáján végig­megy az ember, szembetűnik, hogy némely lakótömbje a fő­város legszebb zöldövezeti te­rületein is megállná a helyét. Újszerű építészeti megoldások, előkenés sorházak, nyoma sincs errefelé a sajnos oly el­terjedt agyoncicomázoít, sátor­tetős portáknak. Különösen az a házcsoport kelti fel az érdeklődést, amely­nek vakolatlan téglaborítású falán utcatábla hirdeti: Ság- vári Endre lakótelep. Külön­leges a sorház formája, burko­lata, merőben más életformát sejtet, mint amilyet az ország egyik legnagyobb baromfiter­melő szövetkezetének székhe­lyén élőktől elvárna az ember. össze lehet egyeztetni a vá­rosi életformát követelő la­kást és a kisközségi életet? Erre kerestem a választ a la­kótelepen, erről beszélgettem Sipos István ellenőrrel, a Már­cius 15. Tsz szakszervezeti tit­kárával, aki egyben a lakás­építő és fenntartó szövetkezet elnöke. — Bizonyára meglepődik, de az itt élők is nevelnek csir­két, kertészkednek a fólia vagy a szabad ég alatt. Csak éppen nem a ház mögött van a kert­jük. Azaz ott is van néhány négyzetméternyi, de inkább csak dísznek. Az első két háztömb — 12 lakással — még a hetvenes évek elején épült, a szövet­kezetben dolgozó fiatal dip­lomásoknak. Ez az építkezési forma bizonyult a legmegfele­lőbbnek, hiszen az ország kü­lönböző vidékeiről jött ifjú szakemberek elsősorban mun­katerületük megismerésével voltak elfoglalva, nehezen tud­ták volna összeegyeztetni ezzel a házépítés mindennapos gond­jait. S akinek szülei, rokonai nincsenek a faluban, az nem tud kalákában otthont terem­teni. A kétszintes lakásokat kulcs­ra készen kapták az első tu­lajdonosok. Ahogy gyarapo­dott, növekedett a termelőszö­vetkezet, úgy jöttek az újabb szakemberek Hernádra, ezért 1978-ban újabb 12 otthonban tarthattak lakásszentelőt. Ta­valy további két épülettel gyarapodott a lakótelep. Ezek már több mindenben eltérnek az előzőktől. Nagyobb alapte- rületűek az otthonok, nemcsak értelmiségi íiatalok lakják. Ügy tűnik, az évek múlásával népszerűvé, kedveltté vált az itteniek életformája. Az is ta­gadhatatlan, hogy az ízléses, újszerű építészeti megoldások hatottak a családi házat ter­vező hernádiakra is. Az újabban meghirdetett lakásokra például a baromfi- feldolgozó munkásai köréből is többszörös a túljelentkezés. Sípos István a tágas, A 680 ezer forintba kerülő, 102 négyzetméteres lakásra a kétgyermekes Sípos család 113 ezer forintot fizetett készpénz­ben, s a szövetkezet 90 ezer forint kamatmentes kölcsönt nyújtott 30 éves lejáratra. Ám a legnagyobb segítséget mégis azzal nyújtotta fiatal fészek­rakóinak a Március 15. Tsz, hogy építőipari részlege vállal­ta a kivitelezést. Így azután az alapozástól a lakásszentelőig alig kilenc hónap telt el. Csendes a lakótelep így napközben, ám Laczko Peren céknél nyitott ablak jelzi: ott­hon vannak. Mindenórás kis mama nyit ajtót" és kedvesen invitál a szépen berendezett gyönyörű lakásba. Az ebédlő ben ülünk le beszélgetni. — Hét évet vártunk saját otthonra — mondja Laczko Ferencné. — Táborfalván eg; vizes falú szo'oa-konyhás ház­ban éltünk, tíízpny a kisfiam megsínylette ^|, az időszakot, gyakorta kínozták köhögési rohamok. Tavaly augusztus­ban költöztünk be, azóta úgy szólván panaszmentes. A fiatalasszony a keltetőben dolgozik, férje a szövetkezet gépkocsivezetője. Amikor i szomszédokról kérdezem, Lacz kóné így válaszol: — Itt nem lehet úgy elszi­getelődni, mint egy családi házban. Nemcsak azért, mert a falakon átszűrődnek a han­gok, hanem mert nagyjából egykorúak vagyunk, többsó günk egy munkahelyen dolgo­zik, gyerekeink együtt játsza­kényeimes nappaliban Trencsényi Zoltán felvétele nak, közösen szántatjuk föl a kertet. Mi leginkább az ugyan­csak táborfalvai szomszédok­kal járunk össze. A hernádiak ígéretes kez­deményezése a szövetkezeti la­kásépítési forma megszűnésé­vel sem ér véget, hiszen te­lek és igény is van. S ez nem­csak a viszonylag olcsó'és ké­nyelmes otthon iránt mutatko­zik meg, hanem egy városia­sabb életforma iránt is — an­nak hátrányai nélkül. M, K. VASÁRNAPI GONDOLATOK Víztározó épül Felülete huszonöt hektár Solymár két patakja, a ha­tárréti és háziréti vízfolyás táplálja majd vízzel azt a tá­rozót, melyet — a patakok összefolyásánál — épít az Or­szágos Szakipari Vállalat, a 43. számú Állami Építőipari Vállalat, a PEMÜ, a pomázi munkaterápiás intézet, vala­mint a Hőtechnikai és Szige­telő Vállalat közös gazdasági társulása. A tervek szerint mintegy 25 hektáros vízfelüle­tet nyernek majd, melynek to­vábbi hasznosítására is van­nak már elképzelések a köz­ségben. A kabátzsebben is elfér Nem lehet kétséges, a jövő az övé A termelékenység fogalmá­val sokáig elsősorban az üze­mi munkát azonosították, s bár vitathatatlan, hogy — kü­lönösen a nagy vállalatok — az irodai munka megszervezé­sét és gépesítését is fontosnak tartották, termelékenysége nem volt elsőrangú szempont. Az utóbbi időben azonban egy­re több szó esik az irodai munka jobb megszervezéséről és gépesítéséről, különösen az­óta, amióta a számítógépek ezen a területen forradalmi­nak nevezhető változásokat hoztak. Ám a számítógépek alkalmazása mellett nem sza­bad lebecsülni a kisgépesítés Társadalmi szerződésben Mázolják a pihenőpadokat Beköszöntött a tavasz — Ráckevén már elkezdték A tavaszi kikelet munkára mozgósítja a ráckevei nagy­községi tanács építési és költ­ségvetési üzemének dolgozóit. Elérkezett a parkgondozás, a virágültetés, az ágyások fel- frissítésének ideje és a pihe­nő padokra is ráfér már a mázolás. Mint Pfendert Mihály né, a tanács társadalmi elnökhelyet­tese elmondotta, minden esz­tendőben nagy gondot fordí­tanak a tavaszi munkákra. A környezet szépítésével nem­csak a helybéliek, hanem a napsütés hatására szállingózó kirándulók, turisták kedvébe akarnak járni. Akad bőven tennivaló, mert az utóbbi idő­ben a belterületen Is egyre több park alakult ki. Ilyen példáid az Árpád-szobor kör­nyéke, a Hősök tere, az új is­kolához vezető út vagy a gon­dozott autóparkolók. A költ­ségvetési üzem a tanács mű­szaki osztályával egyeztetve rangsorolja a leiadatokat, szer­vezi a munkát. A tavaszi felkészülést tár­sadalmi munkások is segítik. Társadalmi szerződés alapján számos vállalat, intézmény dolgozói vállalták, hogy ta­vasztól őszig gondozzák az ut­cákra kihelyezett betonvirág­tartók növényeit. Azokat, ame­lyek a munkahelyükhöz leg­közelebb esnek. jelentőségét sem. A régi me­chanikus írógépeket már több helyütt felváltották a sokkal könnyebben kezelhető és az írást meggyorsító villanyiró- gépek. Ennek olyan változa­tai is vannak, amelyek egy­idejűleg lyukszalagot Is készí­tenek a leírt szövegről, így — megfelelő írógép segítségével — ugyanaz a szöveg később akárhány példányban automa­tikusan leírható, sokszorosít­ható. A kisgépesítés egyik fon­tos eszköze a kis méretű iro­dai másológép, amely szükség­telenné teszi gépírásmásola­tok készítését, hiszen szinte másodpercek alatt reprodukció készíthető bármely iratról, le­vélről, prospektusról stb. Ami az egyik hagyományos titkárnői munkát, a gyorsírást illeti, úgy tetszik, hogy vég­napjait éli. Feleslegessé teszik az elektronika fejlődésével mind tökéletesebbé váló dik­táló berendezések — diktafo­nok —, amelyek tulajdonkép­pen kis magnetofonok. Eleinte idegenkedtek tőlük a titkár­nők, gépírók, amíg rá nem jöt­tek a velük való praktikus bá­násmódra, s a diktálókat ma­gukat is kezdték megtanítani a helyes diktálási módra — az ideális beszédsebességre, a jó artikulációra stb. A szovjet gyártmányú Elekt­ron—52 kis diktafon például alig nagyobb egy emberi te­nyérnél, a kabátzsebben is el­fér, mindig kéznél lehet. A felvétel két sávban, 3, 4,7 és 9,5 cm/mp sebességgel mehet végbe. Nem lehet kétséges hát, hogy a jövő a gépi titkár­nő javára billen. Már Törökbálintig terjed Budaörs, a hozzá szervesen kap­csolódó és egyre gyarapodó lakóte­leppel immáron Törökbálintig ter­jed. Két évvel ezelőtt háromszáz, egyenként 51 és fél négyzetméte­res lakásba költöztek be a boldog tulajdonosok. Az idén további há­rom épületet adnak majd át, nem­rég készítették el a íogadószinte- ket a 43-as Építőipar! Vállalat dol­gozói. A tervek szerint mi első épület átadására májusban kerül sor, melyet újabb két, tizenegy emeletes toron.vház követ majd. Képeinken: ég és föld között Csep- regi Vilmos a toronydarun (balra fent). Féllábon guggolva is... (jobbra fent). „Betonágyából” ér­kezik a massza (balra lent). Beve­tésre várnak a mixerkocsik (jobb­ra lent). Tálas Annamária képriportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom