Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
1984. ÁPRILIS 30., HÉTFŐ PEST MEGYEI HÍRLAP 3 Felhívás a nemzethez A Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának közelgő negyvenedik évfordulója alkalmából ünnepélyes felhívással fordul a magyar néphez. Szabadságunk születésének, függetlenségünk visz- szanyerésének, új államiságunk kezdetének a napja, 1945. április negyediké, a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe. Olyan út kezdete, amelyen haladva megteremtettük a szocializmus építésének magyarországi lehetőségét. Köszöntsük az ünnephez méltóan, jogos nemzeti büszkeséggel felszabadulásunk négy évtizedes jubileumát. Hálával tartjuk számon a felszabadító és azóta is mellettünk álló, szövetséges Szovjetunió elévülhetetlen érdemeit, a dicsőséges szovjet hadsereg hős katonáinak népünkért hozott áldozatát. Köszönettel tartozunk azon nemzetek és népek harcba szállt fiainak, akik segítséget nyújtottak a szabadságot és békét hozó győzelemhez. Büszkék vagyunk történelmünk haladó hagyományaira. nagyra értékeljük legjobbjaink küzdelmét a békéért és az igazságos társadalomért, a háború és a kizsákmányolás, a társadalmi és a nemzeti elnyomás, a fasizmus, az elvakult nacionalizmus ellen. Tisztelet 'illeti a magyar kommunisták példamutatását ezekben a harcokban. A felszabadult Magyar- ország hű fiai és lányai, forradalmárai éltek a lehetőségekkel. képesek voltak szembenézni az évszázados elmaradottsággal és a maguk erejéből, emberségéből fordítani a magyar nép sorsán, -megnyitni■■ történet- ■ műnk új korszakát, lerakni az új magyar államiság alapjait. A szocialista építés negyven esztendeje során 1— számos nehézséget, ellentmondást leküzdve, tragikus tévedésekből okulva — munkánkból, erőfeszítéseinkből történelmi eredmények születtek Magyar- országon. Van jelentős teljesítményekre képes iparunk, sikeres mezőgazdaságunk, sok értékkel gyarapodott kultúránk. Legfőbb eredményünk a kölcsönös bizalmon alapuló szocialista nemzeti egység, a szocialista demokrácia. Az egész nép ünnepe a negyvenedik évforduló. Ünnepe azoknak, akik megélték a kapitalizmust, a háborút. Ünnepe az új nemzedékeknek. Ünnepe a fiataloknak és időseknek, nőknek és férfiaknak. Ünnepe a gyárak és a szolgáltatások munkásainak, a földek művelőinek, a szellem dolgozóinak, az alkotó értelmiségieknek, a közalkalmazottaknak, a kereskedőknek és a kisiparosoknak, a különböző világnézetű embereknek, a magyaroknak és más nemzetiségű honfitársainknak. Üj életet teremtő alkotómunkánkkal kivívtuk szocialista hazánk jó hírét, megbecsülését a világ szemében. Különösen értékes számunkra, hogy ezt a mai, feszültségekkel terhes időszakban növelni is tudtuk. A hazafiság mércéje a megszigorított körülmények és követelmények között nem lehet más, mint az, mit teszünk anyagi és kulturális javaink gyarapításáért, a nemzeti teljesítmény minőségéért. A Magyar Szocialista Munkáspártnak van prog- ramja az elért eredmények őrzésére, a feszültségeket okozó ellentmondások feloldására. a sorskérdések megválaszolására, a társadalom, a gazdaság, a kultúra sikeres szocialista továbbépítésére. A nép ezt a programot a Hazafias Népfront keretében jóváhagyta, magáénak tartja, érte dolgozik. Jövőre jelentős belpolitikai eseményeknek leszünk részesei. Tanácskozni fog a párt XIII. kongresszusa. Az új választójogi törvény alapján országgyűlési képviselőket, tanácstagokat választunk. Megemlékezünk a hitleri fasizmus és a japán militarizmus felett aratott győzelemről. Harmincéves’ lesz a Varsói Szerződés, tízesztendős a helsinki záróokmány. Hazánk fővárosában tartják majd meg Európa kulturális fórumát. Internacionalista és békepárti elkötelezettségünk jegyében folytatjuk közreműködésünket o népek közötti kapcsolatok építésében. A béke megőrzésére irányuló küzdelemben hazánk és népünk iránti felelősséggel, tiszta lelkiismerettel veszünk részt. Töretlen a hűségünk szövetségeseink iránt, változatlan a készségünk a nemzetközi kapcsolatok széles körű és kölcsönös érdekű fejlesztésére. Határainkon belül ismeretlen az osztályelnyomás, nincs és nem is lehet tere a nemzetiségi, a faji vagy a vallási hátrányos megkülönböztetésnek. Hazánkban érvényesülnek az emberi jogok, köztük a munkához, a megélhetéshez, a szociális biztonsághoz, a jövő építéséhez való állampolgári és társadalmi jog. Kcszöntsük céltudatos és eredményes munkával fel- szabadulásunk négy évtizedes jubileumát. Fejlesszük önismeretünket és cselekvőképességünket. Dolgozzunk és alkossunk nemzeti egységben összeforrva, elődeinkhez méltón és utódaink iránti felelősséggel. Boldogan mosolyog a gySztes Var- ga Edit, kezében már ott van nyereménye, betöltött filmmel a fényképezőgép. Tegnap délelőtt befejeződött a Pest megyei Hírlap és a Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács közös ifjúsági vetélkedősorozata, a Pest megyei KRESZ-totó a tizenhat éven aluliaknak. Az ötfordulós tippversenyre több ezer megfejtés érkezett, tetemes hányada hibátlan megoldással. A legjobbak és a legszerencsésebbek tegnap a Pest megyei Rendőr-főkapitányság Művelődési Házában mérték össze tudásukat egy újabb forduló keretében. Jóval a kezdés előtt érkeztek már a kipirult arcú gyerekek, őket Mészáros János, lapunk főszerkesztő-helyettese és Mudrony József, a PmKBT titkárságának vezetője fogadták. A versenyzők az asztalokhoz ültek, Roóz Péter, a PmKBT sajtószakbizottságának vezetője üdvözölte a versenyzőket és ismertette a játékszabályokat. Aztán ki-ki kitöltötte a kérdőívet és beadták az elkészü’t műveket. Az értékelésnél kiderült, hogy az egyik versenyzőnek, Varga Editnek sikerült hibátlanul válaszolnia, így ki- lencvenpontos maximális eredménnyel ő lett az első. Második, csupán egyetlen tévedéssel Makai Mária. Nem volt ilyen egyszerű megállapítani a harmadik helyezettet, ugyanis holtverseny alakult ki, hárman is csak két hibát követtek el. Az összevetés után Turóczi Ferencnek jutott a harmadik díj. Az eredményhirdetésnél Mészáros János adta át a díjakat. Az első és a második helyezett Abonyból érkezett, tavaly még egy tanintézetbe jártak, a Gyulai Gál Miklós általános iskolába, s együtt voltak a közlekedési szakkörben is. Pintér János szakkörvezető testnevelő tanár ide is elkísérte őket, s legalább olyan büszke volt a tanítványaira, mint azok magukra. Varga Edit azóta kinőtte az általánost, most az újszászi Autóforgalmi Szakközépiskola elsőse. Turóczi Ferenc Tápiószélé- ről érkezett. Tavaly még ő is közlekedési szakkörös volt. Apáról fiúra szállt Lassan megfogyatkozott ez a rejtelmes nádi világ, s vele lakói, a menekültekei vezető, vadat, halat, úttalan utakat ismerő pákászok sorsa is megváltozott. Néhány évtizede még dúsan burjánzott a Körösök, a Tisza, a Bodrog árterülete, s a tiszta vizű Ráckevei-Duna-ág is számtalan halászdinasztia leszármazottjának adott kenyeret. Or- lay Mihály azonban már nem akadt tanítványra, akinek átadhatta volna az apáról fiúra öröklődő vízi mesterség fortélyait. Az. alakja köré fonódó legendákhoz hozzátartozik: az utolsó pákász környezete számára már ismeretlen, rejtelmes dolog a természethez fűződő mély barátsága, kapcsolata a vízzel, s a benne élőkkel. A mai ráckeveiek — s a partok mentén sorakozó apró nyaralótelkek tulajdonosai — bár szeretik, s talán tisztelik is a hömpölygő folyam megszelídített ágát, titkai ellesésé- hez nincs elegendő idejük, s nem hajtja őket a megélhetés kényszere. Ha nem is a megélhetésé, de mindenképpen valami kényszer — régről öröklött, izmaiba, idegeibe ivódott ösztön — űzi Mikét, az utolsó páká^zt (aki még gyermekként, tanító- mesterétől kapta e környéken jól ismert nevet), folytatni az ősi rítust. Vízre szállni, halat fogni, ahogyan senki sem tud, puszta kézzel vagy maga készítette szerszámaival, amelyekről a szuperhorgászbotot tartó városi ember legfeljebb jól szerkesztett néprajzi kiadványokban olvashatott. A zsinórját csak áztató pecás pedig zsákmány helyett néha mesével is beéri; az „ördön- gös" Mike különös cselekedeteiről, talán hihetetlen történeteiről. Puszta kézzel, hurokkal Egy napfényes nyári reggelen valami megdöbbentőt fedeztek fel a parton üldögélők. Néhány méterre tőlük, teljesen váratlanul, megnyíltak a habok. A vízből, mintha maga Neptun emelkedne ki. egy férfi bukkant elő. Fejéről hínárok csüngtek alá, ősz haja csapzottan lógott homlokába, kezében egy-egy vízipatkány kapálódzott. „Jó reggelt, Juliska, jó reggelt Mariska!” Köszöntötte őket e nyájas víziisten, akiben csak az ijedelem elmúltával ismertek rá Mikére. Mások másról tudnak. Hurokkal is vadászik, a citera húrjából hajlítja páratlan szerszámát. Az alvó harcsát közelíti meg nesztelenül sikló csónakjával, óvatosan ráhúzza a fémhurkot, majd a hal törzsénél villámgyorsan összerántja. A harcsa már későn ébred, a jószemű pákász kikapta a vízből. Ä születő és egyre burjánzó legendák kialakulásának színterén, az Angyali-szigeten járunk. Az öles nyárfák alatt egymást követik az apró nyaralók, ki fából, ki kőből építette a vadregényes tájon házikóját. — Nagyapám 1907-ben, hat krajcárért vásárolta itt a telkünk négyszögölét. Magányosan, a víz két ága közé zárva éltünk, csak az elmúlt húsz évben szaporodtak meg a telepesek. Bár az ő dolguk sem volt könnyebb, mint a miénk a század elején, ma is csónakkal kell áthordani minden követ, építőanyagot, s a partról még talicskázhatják a házig. A századelőn ültetett diófák, mogyoróbokrok ágain furcsa szerszámok lógnak. A kifeszített varsák mellett szúette öreg ladik, deszkái talán még felhasználhatóak. Odébb ősöreg tűzhely, feketén csillog a kátrány a fazékban. A parti nád is a természet ajándéka, itt az sem megy veszendőbe. Az egymásnak támasztott kévék alkotta kunyhó egykor talán szálláshelyül is szolgálhatott a sziget pásztorainak. Villámgyorsan suhan — Nagyapámtól s a szomszédos, Sóskás szigeti főha- lászmestertől, Raffás Mártontól tanultam a mesterséget. Az alapszabály igen egyszerű volt; az ember akkor tudja megfogni a halat, ha túljár az eszén ... Eszközökben, módszerekben szabadon válogathattunk, minden csónakban ott volt a varsa, a kerítőháló. Az áttetsző vízben — egyszer nagyapám nyolc méter mélyen vett észre egy karikagyűrűt —, gyakran még szigonyt is használhattunk. Persze .idő, sok tapasztalat kellett, amíg megtanultam, hogyan lehet meglátni, sőt meghallani a halat. A-fark csapó- dásának hangjáról azonban nemcsak a helyét, hanem a súlyát is meg tudom akármikor mondani. A szanaszét heverő deszkákat, öreg edényeket lassan benövi a fehéribolya-szőnyeg. Lépteink zaját is elnyeli: akár a víztükrön csobbanó kő után gyűrűző hullámok, rezegnek a virágok lábunk nyomán. Ilyen puhán, nesztelenül jár szárazon és vízen — mesélik róla. — Míg mások csörtetve, lármásan közelednek, ő villámgyorsan suhan: még itt látták, de már ott van, evezője hangtalanul s szaporán merül alá. Egy éjszaka vízi vadászatát akarták meglesni, ám elillant a motorcsónak elől, s hiába keresték már kikapcsolt motorral is, valahol egy komor füzes vagy egy öböl némán elnyelte. — Sohasem szerettem evezni — mosolyog a történeten. — Bár a csónaktól sok függ a mi munkánkban. Nem koporsókra, hanem fürgén haladó, könnyű járatú hajóra van szükségünk. Fenyőből készítem a ladikjaimat, s kátránnyal kenem be, hogy ne csorogjon be a víz. A lakk ugyan mutatósabb, de hamar lekopik és nem szellőzik alatta a fa. Jobb, ha sokáig tart a hajó, s kevesebbet adunk a külsejére. Az igénytelen jószág valóban csendesen szeli a vizet a túlsó part felé. Utunkat vígan hancúrozó szárcsák pittyegése s a horgászok üdvözlő szavai kísérik. Odaát halkocsonya vár s hűtött üdítő ital. — Mással nem kínálhatom, mint amit magam is eszem. Mindennap halat, immár hatvan éve, persze nemcsak háromféle módon elkészítve, ahogy az éttermekben szokás. Tiszta, egészséges és tápláló hús, s igen változatos étrendet lehet belőle "sszeállítanl. Alkoholt, kávét nem tartok itthon, sose éltem vele. A természet védekezik A halkocsonya — bár eddig téli eledelnek hittem — kitűnő ételnek bizonyul a melengető napfényben is. S mint kiderül, a pákászélet nem évszakokhoz kötött, a fagy nem menti meg a víz élőlényeit a veszedelemtől. — Léknél is kitűnően lehet halászni, bár nem veszélytelenül. Ha nem elég vastag a jég, s beszakad, nincs, aki kimenekülhetne alóla. Egyetlen választása lehet ilyenkor az embernek, elugrani a lék mellől, s fekve, kúszva elhagyni a bizonytalan területet. S milyen furcsa, a legendáriumban egy másik történet szól róla: jégpáncél alatt, a dermesztő vízben könnyedén úszta át a folyamot. Vagy egy másik: elrejtőzve a zsákmány- szerzését fürkésáők elől, fél napon át nádszálon keresztül szedte a levegőt. Igaz, nem igaz?, egyetlen dolog mégis figyelemre méltó. Kik elől és miért kell rejtőznie? — Százféle tilalom, rendelet szabályozza ma már a halfogást. Bár szerintem ezek jó része felesleges, mert a természet maga védekezik. ívás idejére például horgászati tilalmat rendelnek el, pedig a hal ilyenkor egyébként sem harap. A természetes szaporulat viszont lényegesen csökkent az ívásra alkalmas nádasok, öblök, árterek megszűnésével. A telepített ivadékok — a tiszta vizű halastavak után — nehezen alkalmazkodnak a fenolos, olajos folyóhoz, s java részük nem éri meg a horogra akadás magasztos pillanatát. A ráckevei ágban valamikor tíz halászcsalád jutott naponta bőséges zsákmányhoz, s ma már — ez a szennyezettségnek köszönhető — a horgászok is hiába áztatják napokig a zsinórt a vízben. Ezen a vidéken nem nagyon érdemes kísérletezni. Én is — a Duna Halászati Szövetkezet nyugdíjasaként — a Nagy-Dunára járok, ahol a gyors sodrás, az öntisztulás még némi életteret nyújt az élővilágnak. Lehet, hogy megvalósíthatatlan ötlet, de egyetlen módot látok arra, hogy ezt az ágat újra megtisztítsák. Ha leengednénk a vizet, s egy esztendeig száradni hagynánk regenerálódni, tisztulni a medret, ismét halparadicsom lehetne itt a két zsilip között, s szükségtelenné válna minden tilalom. Mike nem adja fel De hát mit mondjunk: a halgazdaságok és ivadéknevelő nagyüzemek árnyékában furcsa az ötlet, miként anakronisztikus figura maga a pákász is: míg a mesterséges tavak partjairól kamionok szállítják el a halak tonnáit, ő a maga gyártotta varsájával, vagy cimbalomhúrból hajlított hurokkal egyenként lesi zsákmányát. Az egykor halban bővelkedő Duna-ág ma elrontott, s ínséges rezervátum, ahol egy pákász már nemcsak pá- kászkodni képtelen, de szinte nemkívánatos személy is, szemben a ritkán fogó sporthorgászokkal. Az életterét vesztett ősi szakma mintha a halakkal együtt halna ki. Mike azonban nem adja föl olyan könnyen. Szabad folyót, lakatlan partokat keres. Márvány! Agnes— Tamási István Aschenbrenner Sándor fejtörője. Bizony nem volt egyszerű megtalálni a jó választ Mudrony József elbúcsúzik a gyerekektől Erdősi Agnes felvételei f KRESZ-totó-dünta Két afeoisyi kislány az élen utolsó pákász Legendákból nem lehet megélni Alig több. mint száz esztendeje, hogy a mai szántóföldek és legelők helyén is hatalmas birodalomként, roppant vízi világ terjengett megannyi nádasával, zsombékjával, mocsaras útvesztőjével. Megmérhetetlen és bejárhatatlan tartományok voltak ezek, sem hatalom, sem törvény nem volt képes ellenőrzése alá vonni népét, a nádkísérte lagúnák csónakos vándorait, akik az ingoványos partok és kanyargó erek között nap nap után zsákmányul ejtették a természetet, mely nem is volt szűkmarkú hozzájuk: csíkok, rákok, réti szárnyasok s halak táplálták a pákászt és családját, aki évezredes titkok és mesterfogások birtokában akkor sem szenvedett ínséget, amikor a körötte levő világot aszály, járvány, vagy háború pusztította. S ez az ingo- vány nyújtott menedéket országvesztéskor, idegen hadak dúlá- sakor a föld népének. A vész múltával innen kerekedett fel, hogy lerombolt házát újjáépítse, felperzselt földjét újra bevesse. Legendák születtek itt, s éltek évszázadokon át a megőrző, s megtartó vízi birodalomról, amrly oltalmazta a hozzá menekülőket, de titokzatos csapdákkal várta a betolakodókat.
