Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-28 / 99. szám
m Szombati jegyzet a Népi együttesek a színpadon Pénteki kör, hagyományok Két különlegesen érdekes programot kínálnak a gödöl- lőieknek és a környékbelieknek a hét végére, ami ezúttal a vasárnapot és a hétfőt jelenti, hiszen szombat rendes munkanap. A pénteki kör áthelyezését persze nemcsak ez indokolja, hanem az a tény. hogy vasárnap szerepel a művelődési központban a kaposvári Csiky Gergely Színház Shakespeare Hamletját mutatják be. Az előadás előtt, 17 órakor kerül sor a pénteki kör beszélgetésére, melynek témája a kaposvári színház mint szellemi műhely. Hogy minél többen képviselhessék a színházat, a vendégjátékhoz igazították a beszélgetést, amelyet Hankiss Elemér szociológus, a társulat törekvéseinek, előadásainak avatott ismerője vezet. , Hagyományaink 1984. címmel láthatjuk a Galga- menti szólisták és együttesek műsorát a következő napon, hétfőn 19 órakor. A műsort Hintalan László, a művelődési ház munkatársa állította össze, s mint emlékezhetünk rá, egy korábbi alkalommal egy hasonló produkció nagy sikert aratott. Az est két részre tagolódik. Az elsőnek a címe: Pünkösdtől Luca napjáig, a másodiké, Karácsonytól húsvétig. Színpadra lép a bagi Muha- ray együttes, a túrái, a szadai népi együttes, a zsámboki gyermekcsoport, a kartali pávakor, az isaszegi Csata együttes, a gödöllői cigány tánccsoport, valamint a dányi Szekeres Lajosné, a hévizgyörki Sápi Pálné Homoki Julianna, Tóth Erzsébet, Fercsik János- né Sápi Erzsébet, a zsámboki Lapu Istvánná Kókai Margit. A mp programja Gödöllő, művelődési központ: Hallgassuk együtt! Zenei klub általános iskolásoknak. Zenei értelmezés, hangszín, a hangszerek lehetőségei, 16 órakor. Na És klub. Volt egyszer egy év... Na És? klubzáró — évzáró programok, 18 órakor. Bari Károly költő kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Domony, művelődési ház: Vallomás egy szólamra, beszélgetés a könyvtárban. Galgahévíz, művelődési ház: Csillag Tamás diszkóműsora, 20 órakor. Keserű József emlékére Öregfiúk villámtomája Dr. Basa Antal főszervezésében első ízben május elsején rendezik meg Galgahévizen a tragikus hirtelenséggel, fiatalon elhunyt Keserű József emlékére kiírt öregfiúk villámtornát. A résztvevők: Túra, Galgahévíz és Gödöllő veterán kézilabdásai. Akire így is igyekeznek emlékezni, Galgahévizen kezdte sportpályafutását és később a gödöllői NB Il-es nagycsapatban is helyet követelt magának! Hosszú időn keresztül a Ganz Árammérőgyárban dolgozott, szerszámkészítőként. Kézilabda A megyei első osztályú kézilabda-bajnokságban Pilisvö- rösvárra utazott a GSC csapata. A felnőttek érett játékkal, győzelmet arattak, a fiatalok tartalékos gárdája viszont vereséget szenvedett. GSC—Pilisvörösvár 24-22 (13-10) Életútja tragikusan alakult. Fiatal feleségét közúti baleset érte és elhunyt, majd néhány év múlva, 1982-ben ő is itthagyta két kiskorú gyermekét. A volt sporttárs valamikori csapattársai és ellenfelei találkoznak most a községben. A gödöllőiek délelőtt 11 órakor gyülekeznek az új tűzoltó- laktanya előtt, Hévizén közösen megkoszorúzzák a csapatok Keserű József sírját és dél körül kezdődnek a mérkőzések. volt a mieinknél. A harmadik összecsapáson szenvedte el ificsapatunk az első vereséget, kár, hogy a mieinknél nem jobb képességű ellenféltől. Jó: Tóth, Rusai, Meggyes. M. G. Érett játékkal győzelem LUOI man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM 1984. ÁPRILIS 28., SZOMBAT ee Csdgsaparfi Összefogás Tsz Vasárnapi pádéket fizetnek Mi mással köszönhetnek egymásnak mostanában azok, akiket a mezőgazdaság érdekel, mint hogy jó esőt kívánok! Talán szó szerint nem így hangzik az üdvözlés, mégis ez a végkicsengés. A hét elején, amikor Galgamácsán, a Galgaparti összefogás Tsz-ben jártam, Somodi Károly elnök- helyettesnek éppen nem volt alkalma eső után sóvárogni, mert ha csak egy óráig is, de záporozott rendesen. — Éppen ma akarjuk elkezdeni a kukorica vetését — újságolta a szakember —, de úgy néa ki, várni kell egy napot vele. Nem baj. A tengerit 481 hektáron vetjük az idén nagy tagban, ez lényegében akkora terület, mint tavaly volt. — Károsodott-e kalászos gabonájuk? — Sajnos, igen. A búza állománybecslését már megtartottuk, a kifagyott, rosszul kelt, gyenge búza területe mintegy százharminc hektár, ez körülbelül hét százaléka a vetésterületnek. Főképpen azokban a táblákban érte kár. ott vált hiányossá a búza, ahol az erózió is gyakran gondot okoz, továbbá, ahol kapásnövény volt az elővetemény. A késői vetésű táblák egy részében szintén rossz volt a kelés. — A dolog egyszerűnek látszik: ha többletköltséget okoz is, felszántják e területeket és bevetik mással. — Nem így van. Egyrészt: hogy a gépekkel most külön ki kell vonulni, az még csak hagyján, sokkal bosszantóbb, hogy a tíz-tizenöt hektáros foltokat kell megművelni, bevetni. Szóval apró munka, sokba kerül. Ráadásul, hiszen úgy döntöttünk, hogy mindenhova kukorica kerül pótlásként, a toldozás-foldozás zavarja a jövő évi vetésforgót. Persze, mindenképpen végrehajtjuk, hiszen a kiesett termés pótlására szükség lesz. Ahogy Somodi Károly elnökhelyettes elmondotta: a kukorica vetésére úgy tudtak már április utolsó hetében rátérni, hogy befejezték 550 hektáron a nádudvari KITE- rendszer tagjaként termelt napraforgó vetését. Az idő a talajmunkák folyamatosságának éppenséggel kedvezett, hiszen áprilisban összesen tizenhárom milliméter csapadék hullott. Ennyi pedig, ha egyszerre is jön, talán éppen csak egynapos sarat csinál. De hát ezek a mostani esők olyanok, mint a harmat: reggelre lesznek, azután elpárolognak. Készen vannak Galgamácsán a százötven hektár zöld-, illetve a 247 hektár magborsó vetésével is. Ezek április közepe óta várták a keléshez szükséges esőt, amiből a környező határban csak ez évről száztíz-százhúsz milliméternyi hiányzik. Műtrágyából, növényvédő szerből és a tavaszi vetőmagokból nem volt s nincs hiányuk az idén. A kalászost pótló kukorica vetőmagját is megrendelték már, amelyet a szolnoki GITR, a Gabona és Iparinövény Termelési Rendszer küld meg pótlólag a számukra. A tavaszi munkák kellős közepében vannak. A takarmánytermő területet négyszáz hektár silókukoricával is gyarapítják. közben a búzák gyomirtását is be kell fejezniük. — Gépesített brigádjaink a szabadnapokon és az ünnepnapokon is dolgoznak most, ha az idő engedi — mondta Ecker Dániel műszaki főágazat vezető. — A munkák sürgőssége miatt ötvenszázalékos vasárnapi pótlékot fizetünk a vetésben részt vevők számára. F. I. Csapadékelvezető csatorna Elkészült a csapadékelvezető csatorna a gödöllői Bethlen Gábor utca teljes hosszában. Az átereszek elkészülte után a Városgazdálkodási Vállalat dolgozói már az utat betonozzák. Képünkön: Csépány László a betont tömöríti. Hancsovszki János felvétele GSC: Fibecz — Klement, Szlifka (3), Horváth (3), Urbán (5), Malizs (6), Hegyi (6). Csere: Csepel — Berczeli (2), Ben- se. Az . első gólt a vendéglátók szerezték és csak ekkor vezettek a mérkőzés folyamán. Csapatunk rögtön magához ragadta a kezdeményezést és _ az első harminc percben végig két-három találattal vezettünk. Főleg átlövőink tettek ki magukért. A szünet után Hegyi vált főszereplővé. A hajrában néhány felelőtlen támadás-befejezés miatt fellelkesedett a hazai gárda, hat perc alatt elért három góljukra nem tudtunk válaszolni. Minden játékos dicséretet érdemel, de különösen Fibecz, második félidei bravúros védéseivel, Urbán, Hegyi és Malizs pedig támadójátékéval-^ Pilisvörösvár ifi—GSC ifi 17-12 (10-7) GSC ifi: Jenei — Szabó (1), Tóth (3), Meggyes (2), Bátori, Gippert (1), Rusai (5). Csere: Juhász, Kovács, Ferencz. Nemes cselekedet volt Gip- perttől, hogy bokasérülése ellenére elutazott fiataljainkkal, tudván, hogy Balsai ujjsérü- lése miatt nem állhat csapatunk rendelkezésére. Ilyen előzményekkel álltak ki ifis- táink, gyakorlatilag lövőjátékos nélkül. Ráadásul az edzéseken gyakorolt védekezést sem tudták hasznosítani, mert megbomlott az egység egy játékos kiválása miatt. 1 Szinte végig vezetett a hazai csapat, amely mind védekezésben, mind támadásban erőteljesebb és főleg lelkesebb i§y tisztességes muitkásemlser A volán mögül tág a kilátás — Nekem az apám mindig azt mondta, hogy nem urat akarok nevelni a gyerekemből, hanem tisztességes munkásembert, aki ott is helytáll, ahonnan más megfutamodik. Valami hajtotta — Ezzel a mondattal kezdődött a beszélgetésünk Sándor Jánossal, a kartali Petőfi Termelőszövetkezet gépkocsivezetőjével, amikor átvette a termelőszövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést. Sándor Jánossal, az emberrel és az emberhez hozzá tartozó munkájával elégedettek a szövetkezet vezetői, és mint munkatárssal legalább ennyire elégedettek a kollégái is, akik szeretik csendes humorát, se- gítőkászségét, és a pihenés óráiban meg-megmutatkozó nótás kedvét. Sándor János 1947-ben született, amikor még ismeretlenek voltak a termelőszövetkezetek. — Az általános iskola elvégzése után — emlékezik munkáséletének kezdeteire — ipari tanuló lettem, de valami hajtott a gépkocsi kormánykereke mellé, így aztán gépkocsivezetői tanfolyamot végeztem, s tizennyolc éves koromban a Belkereskedelmi Szállító Vállalatnál felültettek egy pótkocsis ZIL teherautó volánja mögé. — Nem volt könnyű munka. Különösen nehezítették a dolgom a fővárosi fuvarok. Én mindig úgy képzeltem el az autózást, hogy végtelenül hosszú utakon száguldók, erdők és rétek váltogatják egymást, magas hegyek között kanyarog az út, majd valahol a sík mezőn vezet keresztül, ahol nem hallatszik más, csak a gépkocsi motorjának zümmögése. Szerencsére behívtak katonának, s a honvédségtől már Hévizgyörkre vezetett az utam. Ismét teherautón A hévizgyörki Dózsa Termelőszövetkezet tágja lett, olyan időben, amikor a fiatalok vándorbotot vettek a kezükbe és messze elkerülték falujuk határát. Teherautóra ült ismét. — Sokat megjártam a Hévizgyörk—Nagykőrös közötti utat — mondja. — A faluban meg a szövetkezetben rengeteg uborkát termeltek, ezt hordtam a konzervgyárba. De szállítottam anyagot építkező szövetkezeti tagoknak, és nagyon sok zöldárut vittem a pesti piacokra is. — Azt hiszem, nekem ez volt a hőskorom. Sok éve már, így nyugodtan bevallhatom, hogy a szükség parancsára volt olyan napom, amikor tizen- négy-tizenhat órát ültem a volán mögött. Éjjel a tagok árujával utaztam a Bosnyák térre, napközben a szövetkezet terményeit hordtam a kon- zervgyába, s ha egy-egy óra szabad lett volna, mindig akadt egyéni kérés, aminek nem lehetett ellentmondani. Sándor János a változásokat sorolja. — Egyesültünk Baggal, majd később Kartallal és Verseggel. Megnőtt a határ, megnőttek a feladataink. Szocialista brigádot szerveztünk, s a gépkocsivezetőket tömörítő IFA-brigád csaknem harminc tagja ma is nagyon sokat tesz, hogy évről évre emelkedjenek a terméshozamok, s évről évre több legyen a jövedelem, gazdagabb az élet. Mert észrevehetően gazdagodunk — állítja Sándor János —, s szavait bizonyítja is, amikor elmondja, hogy nyolc-tíz éve még gyakran felsóhajtott, ha látta, hogy milyen szép autóbuszok hordják Pestre a dolgozókat, a tsz- tagoknak csak a teherautó platója jutott. Lovas kocsi — Ha nekünk egyszer autóbuszunk lenne! — mondták egyesek, de a többség leintette őket. — Lovas kocsi helyett mindjárt autóbusz kellene! Nem volna ez egy kicsit sok? — gúnyolódtak a kishitűek. És 1978 januárjában Kovács László termelőszövetkezeti elnök hívatta Sándor Jánost. — Hamarosan megérkezik a szövetkezet autóbusza, s úgy gondoltuk, ezt nem bízhatnánk gondosabb kezű emberre, mint eppen önre. Sándor János azóta a tsz autóbuszának sofőrje. Munkába hordja a dolgozókat. Menetrend szerinti buszjárata van a szövetkezetnek. Ami hiányzik — Ezzel kezdtük az országjáró kirándulásokat is. Nem egy nyaralóhelyen láttuk, hogy egyik-másik szövetkezetnek üdülője van. Megint kezdtük a sóhajtozást: — Ha a mi szövetkezetünknek is lenne! — Az óvatosabbak csitították az álmodozókat. Ma már üdülőnk is van Hajdúszoboszlón. Egyszerre harmincketten pihenhetnek, gyűjtheitk az erőt. Nyaranként húsz fuvart is teszek a tsz üdülőivel, meg a családtagjaikkal. Sok mindenről szó esett még. Kiderült, hogy Sándor János tisztességes munkásembernek a családi élete is megszépült. Saját, jól berendezett kertes házban él Hévizgyör- kön. Fia szakközépiskolás. Kislánya a művelődési ház néptáncosa. Felesége a népdalkor tagja. — Mi hiányzik még? — faggatom. — Anyagiakban semmi. Munkánk szerint gyarapodunk. De azért sokat érne, ha több lenne a barátságot teremtő, ápoló és megőrző emberi szó. Miért ne teljesedhetne egy szövetkezeti tagnak ez a vágya is? Fercsik Mihály Kcsblsnser Városnéző körútja során, a tanács végrehajtó bizottságának tagjait elvitték a Blaha-strandra i$. A testületben vannak régi gödöllőiek, akik itt is születtek, s olyanok, akik később települtek ide, még jártak ezen a területen. Az egykori fürdőhely mindkét cso- porba tartozókat meglepte. A régi gödöllőiek mar a bejáratnál elszomorodtak, annak láttán, mivé lett a valaha szebb napokat látott strand. A többieket a terület szépsége ragadta meg. Most persze nem szép a strand, minden a lassú pusztulás tüneteit mutatja, de még ebben az állapotban is könnyen elképzelhető, milyen lehetett. A hatalmas medence, a terebélyes fák, a zöld gyep, a bokrok azt sejtetik, itt kellemes lehetett eltölteni a forró nyári napokat, akár a vízben, akár a húst adó fák árnyékában. Eszményi hely lehetne most is, vélték, ahol a város zajától távol, jó levegőn pihenhetnének, a gödöllőiek. Egy régi gödöllői csüggedten jegyezte meg, a medence túlsó partjára mutatva: ott nemrég még állt a kabinsor. A tanácsi ember pedig fürkészve nézett ugyanarra, azt kérdezve, megvan még a palatető? Merthogy tavaly még megvolt a maradék épületen. Most már nincs meg. A tetőszerkezetet szintén elvitték. Megkezdték a téglák kitermelését is. Néhány hét, esetleg hónap múlva kopasz lesz a hélye. A tégla, a pala, a faanyag máshol szolgál tovább, lakó- vagy hétvégi házban. Az is a nemzeti vagyon része, mondhatnánk a mostanában gyakorta hallható cinikus vélekedést. Csakhogy nem vagyunk cinikusak, s nem tartjuk mindegynek, miben testesül meg a nemzeti vagyon. Egy-két embert, családot vagy százakat, ezreket szolgál — nem ugyanaz. Ha befejeződik a még- " maradt épületrész bontása, hogy elvégzik a munkát, abban nem kételkedhetünk, már nem marad semmi a strand területén, amit érdemes volna elhordani. Ha tehát véget ér a bontás, kezdhetik a munkát elölről. Felújíthatják a medencét, felhúzhatják az öltözői. Milliókba fog kerülni. Ám ha annak idején, nyomban a hibák észlelése után nekifogtak volna, ha rendszeresen karbantartják, elvégzik a szükséges felújításokat, nyilván kisebb ősz- szegekre lett volna szükség. Tudakozódtunk a régi gö- döllőieknél, hogyan volt ez akkor, miért hagyták sorsára a strandot. KÖJAL- intézkedesre emlékeztek, valami fertőzés történt, ezért záratták be. Ez eddig rendben van, de miért nyugodott bele ebbe mindenki? Nem az intézkedésbe, hanem a végleges bezárásba? A strand sorsa nem kivétel. Lába kelt ebben a varosban sok mindennek. Széthordták a kastély berendezéseit, eltűnt a székely kapu, a Kossuth Lajos utcai Magyar Kázmér- féle ház elől, s még sok egyéb, amiről csak a hely- történészek tudnak. Persze ők is csak azt sejtik, mit vihettek el, hogy hová, azt ők sem tudják. A múlt sok értékes darabja pusztulhatott így el. Vagy úgy, hogy elhasználták, vagy készakarva tették tönkre. Sokan neheztelnek azokra az intézményekre, amelyek a városi kastélyban működnek, mondván, ők is lassítják az épület sorsának eldöntését. Lehet ebben valami, hiszen nem költözhetnek az utcára. De gondoljuk el, mi lett volna a kastélyból, ha nincsenek ott intézmények, s bárki szabadon bejárhatott volna. Valószínűleg ugyanúgy feldúlják, mint például a túráit, s elvisznek minden mozdíthatót, ahogyan a kabinsorral is tették. Kör Pál ISSN tl33-iWt (Gödöllői Hírlap) *
