Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

1984 ÁPRILIS 4., SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP 5 Verseny volt ez a javából tavaly éppúgy, mint az előző években. Mármint a település fejlődését segítő társadalmi verseny, melyet meghirdetői — a népfront, az SZMT megyei elnöksége, a KISZ Pest megyei Bizottsága, a Vöröskereszt megyei vezetősége, s nem utolsósorban a megyei tanács — a közelmúltban értékeltek. Az eredmény: 976,2 millió forint az év során létrehozott társadalmi munka értéke. Az egy lakosra jutó összeg pedig 993 forint. A városok versenyében az első helyet a gödöllőiek szereztek meg, míg a nagyközségek közül a biatorbágyiak, a községek vetélkedőjében pe­dig Farmos került a dobogóra. Elsők a településfejlesztési versenyben Számolatlan érák gyümölcse Közösségükért minden évben áldoznak erejükből Otthonok - állami segítséggel írta: dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter A lakásépítésben az elmúlt évtizedekben történelmi jelentőségű fejlő­dést értünk el. Túlteljesítettük az 1961-tól 1975-ig tartó első 15 éves la­kásépítési tervet, és megnyugtató eredményekről számolhatunk be a második 15 éves lakásfejlesztési program eddigi éveiről is. Az állami erőforrásokban az utóbbi években bekövetkezett mérséklődés az esz­közök körültekintő, hatékony felhasználására köteleznek. Nemzetközi szinten is kiemelkedő lakásépítési tevékenységünk folytatásáról, fej­lesztéséről a kedvezőtlenebb körülmények között sem mondhatunk le. Nem érdektelen, s nem is fölösleges azonban megnézni, ki mit tett le az asztalra az előkelő első helyért? De ve­gyük csak sorjában. Túlzás lenne azt állítani, hogy Gödöllő apraja-nagyja ásót, lapátot fogott ahhoz, hogy a társadalmi munka ér­téke náluk egy főre vetítve 1640 forint. Ám azt, hogy vá­rosunkért, közvetlen környe­zetünkért szinte fáradhatatla­nul tenni és tenni kell, azt ők jól értették, érezték. S példá­ját adták annak, hogy ha va­laki szervezni tud, s akar, az akkor is képes az eredményt elérni, ha sokan reggelente HÉV-re, buszra kapaszkodnak, mert másutt dolgoznak. Ami méregre készült Hogy mi került a mérlegbe, miért billent feléjük nyelve? Iskolák, óvodák karbantartá­sa, felújítása szinte csak tár­sadalmi munkában történt. De szorgoskodtak a szociális ott­honnál éppúgy, mint a bala- tonlellei úttörőtábor karban­tartásánál, az ifjúsági- klub kialakításánál. S ugyanakkor járdát építettek a városban, mégpedig 2,5 kilométer hosz- szan. Mintegy öt kilométeres útfelületen készültek el annak stabilizációjával. S hogy se fiatal, se öreg ne legyen kité­ve az időjárás viszontagságai­nak járműre várva: két autó­buszváró helyiség is kikerült a szorgos „mesterek” kezei alól. S úgy tűnik, náluk az a mondás járja, tetézzük meg még azt, amit összehordtunk egy halomba, a köz javára — így még a lakosság saját ere­jéből másfél kilométer hosz- szan az ,ivóvízhálózat is gya­rapodott. S talán a legjelentő­sebb vállalkozásuk az, hogy társulással 18 kilométer hosz- szan kiépül a gázhálózat. Kor­szerű energiát vive az ottho­nokba. S hogy ezzel hol tarta­nak? A hálózat ötven százalé­ka már kiépült. Nem lenne igazam, ha azt állítanám, a lélekszámát tekint­ve is jóval kisebb település, Biatorbágy kisebb fába vágta a fejszéjét, mint a városok kö­zül — mármint a helyezettek­re gondolok — bármelyik. Hi­szen éppen az adottságok döntik mindig el, hogy az, amire vállalkoztunk, erőnkhöz képest mit is jelent. Nem be­csülték túl az erejüket a bia­torbágyiak, s mégis sokat, nagyszerűt vállaltak, teljesí­tettek. A korábbiakhoz ha­sonlóan folytatták a közterület fásítását, s nem utolsósorban a belterületi utak építését. A jó szervezés eredménye Igen, útépítést a belterüle­ten, hogy a kisebb utcákba is bejusson a Volán kocsija, a gázt, az élelmiszert szállító te­herautó, vagy netán, ha a szükség úgy hozza magával, a mentő. S amit vállaltak, azt teljesítették: 8,4 kilométer hosszan szilárd út épült Bia- torbágyon. S ahhoz is jó szer­vezés, nagyon sok önként fel­ajánlott, s feláldozott óra kel­lett, hogy az úgynevezett hor­gásztavi híd elkészüljön. S hogy nem akármiről van szó, azt jelzi: teherbírása 15 ton­na. S ha már utat építettek, úgy gondolták, a vízelvezető árkok kialakításával sem kés­lekedhetnek. S nem is késle­kedtek, négy kilométer hosz- szan ez is elkészült. Idekívánkozik, hiszen enél- kül nem lenne teljes a kép: Biaüorbágyon a társadalmi munka értéke egy főre vetítve 3 ezer 409 forint. Tekintélyes az összeg, éppúgy, mint az, amivel önmagukat gyarapítot­ták, gazdagították. A szükség nagy úr, s bizony nemritkán törvényt bont. S látszólag olyasmibe avatkoz­nak a társadalmi munkások, amihez felkészültségük vajmi kevés. Fogalmazta meg ezt néhányszor a kívülálló, a laikus. ' Vesztett ellendrukkerek Volt is, aki fejét fogta — mondván: mi lesz ebből —, amikor híre futott, hogy a farmosiak iskolát építenek. Hogy mi lett belőle? Iskola, mégpedig 4 plusz 2 tantermes. Ahol számottevően jobbak az oktatási körülmények, s kis­diák, pedagógus jól érzi ma­gát. S az is, aki nem az ellen- drukkerek táborát gyarapítot­ta, hanem hétvégeken az isko­la körüli munkák miatt saj­góit marka. No, de ez még nem is min­den, hiszen utak, járdák építé­sére, karbantartására is sort kerítettek, azaz időt s anya­got. Még a környezet védelmé­re is gondot fordítottak. A végösszesítés azt mutatja, hogy 1400 négyzetméter járda épült, bővült a vízhálózat is a la­kosság összefogása nyomán. Űj ruhába öltözött a mozi is, ezt is megszervezték, hogy az átalakításra sor kerülhessen. Társadalmi munkában újítot­ták fel. Buszváró is épült, no meg forduló is. S amikor ösz- szeszámolták a társadalmi mun­ka értékét, kiderült, hogy min­den farmosira ebből 3 ezer 239 forint jut. S még kerekíteni sem kell a filléreket forintra. Jelvény és oklevél Nehéz lenne felsorolni a társadalmi munkások nevét. S netán még a végén valaki ki­maradna a sorból, szó érhetné a ház elejét. Csoda hát, hogy senki sem vállalkozik arra, hogy három vagy öt nevet mondjon, mégpedig- a legjob- bakét. Nincs jó s legjobb mondogatják — habár ennek igazsága erősen megkérdője­lezhető! —, hanem majd a ki­váló társadalmi munkáért iel- vénnyel, oklevéllel kitüntetet­tek nevét, azt érdemes felso­rolni. Igaz is, hiszen ahogy Kovács Antalné, a népfront megyei titkára mondja: a többség büszkén viseli azt a szerény, a kabáthajtókán meg­húzódó jelvényt, mely a társa­dalmi munkások sajátja. Sajátjuk az is, hogy közös­ségükért minden évben áldoz­nak erejükből, idejükből. Szá- molatlanul adva azt, amit ad­hatnak a közösségnek, vala­mennyiünknek. Azok akik szervezik, akik ásót, csákányt ragadnak. Ezzel vagyunk a megye legészakibb csücskétől a legdélibbig minden évben gazdagabbak. V. E. Munkában a mélyépítők Erdösl Agnes felvétele A második 15 éves lakásépí­tési program keretében 1976— 1990 között összesen egymillió 200 ezer lakás megépítéséhez kell az anyagi-műszaki, szer­vezeti és egyéb feltételeket megteremteni. Az 1976—1980 között már megépült 453 ezer lakásból 64 százalék, vagyis 291 ezer valósult meg magán­erőből. A VI. ötéves terv so­rán — 1981—1985 között — összesen 370—390 ezer lakás, megépítése a feladat. Ezen belül mintegy 70 százalékos magánlakás-építéssel számol­tunk. Ismeretes azonban, hogy az utóbbi években kevesebb állami lakás megépítésére van lehetőségünk, amit a növekvő magánerős lakásépítéssel sike­rült ellensúlyozni. Az elmúlt három évben ugyanis a fel­épült 227 ezer lakásnak csali­nak háromnegyede — 168 ezer — létesült magánerőből. Az 1984. évi lakásépítési előirány­zaton belül pedig azzal szá­molunk, hogy a magánerőből épülő lakások részaránya or­szágos átlagban elérheti a 85 százalékot is, amelyhez az ál­lam hosszú lejáratú kedvez­ményes kamatozású kölcsön­nel, szociálpolitikai kedvez­ménnyel, a tanácsok a telkek tartós használatbaadásával, a munkáltatók kamatmentes kölcsönnel járulnak hozzá. Minden formában A lakásépítés mennyiségi teljesítése mellett nagy jelen­tőségűék a minőségi tényezők. Ezt jelzi az, hogy az elmúlt években magánerőből elké­szült lakások átlagos alapte­rülete kedvezően alakult: a több szintes, több lakásos épü­letekben 76 négyzetméter, a családi házakban 87,4 négy­zetméter. Ennek megfelelően a lakások szobaszám szerinti összetétele is javult, komfor­tosságuk, felszereltségük meg­felel a korszerű követelmé­nyeknek. A magánlakás-építés és -vá­sárlás 1983. január 1-től mó­dosult pénzügyi támogatása alapvetően a saját erőből tör­ténő otthonteremtés céljait szolgálta. A legjelentősebb változások a családiház-építők körét érintették. A szociálpoli­tikai kedvezmény rendszere ugyanis most már kiterjed a családi házat építőkre is. A nyújtható kölcsönösszegek fel­ső határainak felemelése is ennél a formánál volt a leg­kedvezőbb, mert eddig a csa­ládi házak építéséhez és az egyéb építési kölcsönök két­harmada volt csak nyújtható. Fontos új vonás, hogy az ál­lami építési telkek ára és a tartós használatbavételi díj minden építési formában az építési költség részeként vehe­tő figyelembe. Az építőanyagárak 1984. évi felnielésének költségkihatásait az állam a kétgyermekes csa­ládok és a fiatal házasok ese­tében a szociálpolitikai ked­vezmények növelésével ellen­súlyozta. A magánlakás-építés minő­ségét és összetételét a minden­kor érvényben levő hosszú le­járatú hitelek és más támoga­tások, a rendelkezésre álló le- lekállomány és az építési igé­nyekhez igazodó telekellátás határozza meg. Ennek jelentő­ségét felismerve a lakásépítés elősegítése érdekében a váro­sokban és községekben haté­kony telekgazdálkodás van kialakulóban. Űj jellemzője ennek, hogy a telekellátást egyre inkább a lakásellátási, lakásépítési feladatok részének nekintik. Az építési területek előkészítésében bővülő szere­pet vállalhatnak a lakásépítés munkáltatói támogatására jo­gosult szervek, a lakásépítő szövetkezetek és más gazdál­kodó szervezetek is. A telek­gazdálkodás új szabályai — e tevékenység hatékony ellátá­sára új eszközöket, forrásokat és módszereket teremtve — komplex tanácsi tevékenysé­get feltételeznek és tesznek lehetővé. Széles körű összefogással el­készült a komplex lakásépítés építészeti fejlesztésének cse­lekvési programja, amely rö- videbb időszakra és hosszú távra is meghatározza a leg­fontosabb feladatokat. A magánerős lakásépítés céljai közül kiemelést érde­melnek a következők: Foko­zottan érvényesíteni kell a la­kásépítés komplex építészeti és városépítési követelmény- rendszerét, az ember által épí­tett és a természeti környezet kapcsolatát. A lakóegyüttesek, épületek jól Illeszkedjenek környezetük sajátos arculatá­hoz, a település karakteréhez. Létre kell hozni az állami és a szervezett magánerős lakás­építés telepítési, építészeti, lakáskulturális és környezet­alakítási szempontokat tükrö­ző integrációját. A lakásépítés komplex építészeti és város- építési követelményrendszeré­nek érdekében növelni kell a szervezett építőipar fogadó- készségét. A felsorolt követelmények érvényesítése megkezdődött. Ezek részeként a nagy kapa­citású házgyárakkal és más korszerű építési technoló­giákkal rendelkező építőipari szervezetek is fokozatosan be­kapcsolódnak a szervezett magánlakás-építésbe. Emberi léptékű A magánerős lakásépítés fontos eleme a korszerű, az építtető igényeinek megfelelő, jól kivitelezhető terv. Az új tervcsaládok kidolgo­zása során az eddig ajánlot­tak kiegészítéseként olyan új rajzok készülnek, amelyek al­kalmasak az emberi léptékű lakókörnyezet kialakítására és jobban figyelembe veszik a használók megváltozott igé­nyeit, a reális szükségleteket, az üzemeltetés — különösen az energiafelhasználás — gaz­daságosságát. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium a Ma­gánlakás-építés Fejlesztése Célprogram Bizottság útján jelentős támogatást nyújt az olcsón beszerezhető, korszerű, esztétikus, az építési engedé­lyezésnél előnyöket élvező ajánlott tervállomány bővíté­sére, karbantartására és új tervek készíttetésére. Az aján­lott tervek választéka, a helyi tájegységek sajátos vonásait tükröző tervkinálat ma már nagy közkedveltségnek örvend. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ ezekből a tervekből évente 25 ezer darabot forgal­maz. Az ajánlott tervek megked- veltetését — mintegy referen­ciaként — szolgálják az or­szág különböző településein a mintatelep-építési akciók. Ké­szülnek kiviteli tervek a ked­vezőtlen szociális helyzetben levő családok számára is. A magánlakás-építés minő­ségi színvonalának emelését hivatott szolgálni. Az év lakó­háza elnevezésű pályázat, amelyen közösen vehet részt az építtető, a tervező és a ki­vitelező. Első lépcsőben a me­gyei tanácsok választják ki, hogy melyik épületet tartják a kitüntető címre érdemesnek, majd ezek közül kerül ki az országos első, Az év lakóháza címet elnyerő épület. Ésszerű megoldások A hagyományos, kaláka rendszerű családiház-építéssel még a jövőben is széleskö­rűen számolni kell. Alapvető feladat azonban, hogy ezeknél az építkezéseknél is a legkor­szerűbb építési anyagokat, szerkezetekét és építési megol­dásokat alkalmazzák, kerülve a többletanyag-felhasználást, az építészeti és lakáshasználati értéket tekintve alacsony szín­vonalú megoldásokat. A tapasztalt anyagellátási nehézségek mérsékelhetők, de egyben jelzik a szükséges ten­nivalók irányát is. Ezt felis­merve az építőanyag-gyártó ipar rekonstrukciója, átalakí­tása folyamatban van. Az ér­dekelt tárcák összehangolt in­tézkedéseket tettek a magán­lakás-építéshez szükséges anyagok, szerkezetek, szerel­vények biztosítása érdekében. Az intézkedések hatása főleg ez év második félévétől lesz. érzékelhető. A sajáterős lakásépítés tá­mogatására tovább kell szé­lesíteni a már működő tanács­adó-szolgáltató, gépkölcsönzö szervezetek hálózatát, a meg­levő bázisok tevékenységét, a munkáltatók, vállalatok, üze­mek, intézmények közvetlen támogatását. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1982-ben adott ki tájékozta­tót a szolgáltató bázisszervek létrehozásához, tevékenységük ellátásához. Számuk ma már százas nagyságrendű. A szervezett magánlakás­építés alapfeltétele, hogy — a vásárlóképes kereslethez Iga­zodva — fokozatosan növekvő mértékben lehessen elterjesz­teni a korszerű technológiá­kat, s hogy a vállalkozó épí­tőipari szervezeteknek e tevé­kenységbe bekapcsolódjanak. Egyre inkább számolni kell az új kisvállalkozások, gazdasági munkaközösségek részvételével is. A magánlakás-építést szol­gáló sajátos építési technoló­giák jelentősen segíthetik a program megvalósítását és csökkenthetik a hagyományos építőanyagok iránti keresletet. Ismeretes, hogy az alacso­nyabb lakóépületek és a meg­szokott sok szintes házak szer­kezeti szempontból nem azo­nos igényűek. Lehet jól átgon­dolt, cement-, acél- és ener­giatakarékos elemeket is gyár­tani a célra. Az ilyen, vi­szonylag kis lakáskoncentrá­ciót eredményező beépítések is gazdaságosan tervezhetők, kivitelezhetők. Nem várt hatások A magánlakás-építés új ál­lami támogatási rendszerének hatásai már egy év elteltével is értékelhetők. A kedvező ha­tások mellett azonban néhány nem várt is felszínre került. Ezek elemzése, értékelése megmutatja a hagyományos és szervezett-csoportos csalá- diház-építási tevékenység fej­lesztésének útjait. Ezért a ma­gánlakás-építés alakulását fo­lyamatosan figyelemmel kell kísérnünk és a tapasztalatokat rendszeresen továbbra is érté­kelni fogjuk, hogy a keletkező nehézségeket minél gyorsab­ban elháríthassuk. Családi sorház Gödöllőn, a harmincas főút mellett Barcza Zsolt felvételt

Next

/
Oldalképek
Tartalom