Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-03 / 79. szám

Sikeres start Egyre több szolgáltatás Március végén értékelte a Pest megyei Nyomda Vállalat vezetősége az idei első negyed­év teljesítését. Nagy Sándor igazgató elmondta, hogy ko­rábban sok gond volt a január —március havi tervteljesíté­sekkel. Idén megtört a jég: 7 millió 118 ezer forintos ár­bevételük azt jelenti, hogy el­érték a tervezett szintet. örvendetesen növekedett a szolgáltatások száma, amit se­gített a január elején meg­nyílt, főtéri felvevőhely. For­galmára jellemző, hogy az aránylag kis tételű megrende­lésekből 30 ezer forintos for­galmat produkáltak: ez két­szerese a múlt év első negye­dében teljesített lakossági ár­bevételnek. A napokban szakmai-politi­kai vetélkedőt rendeztek a Dózsa György úti üzemben. Erős küzdelemben első helye­zett lett a szedőcsoport, máso­dik a szállítási csoport, har­madik helyre a géptermiek csoportja került. Korszerű gépek segítik a 200 éves múltra visszatekintő he­lyi nyomdaipar mai működé­sét. A betűsorokat Linotype szedőgépek rakják katonás rendbe, a nvomásnál pedig a régebbi magasnyomási rend­szert mind jobban kiszorítja az ofszet eljárás. P. R. Alpári Vilmos gépszcúő, munka közben A Romayor ofszet-nyomógép munkáját ellenőrzi Galambos Imréné Hancsovszki János felvételei A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM 1984. ÁPRILIS 3., KEDD Ilinek nézik a bizalmit? . Munkájukat a tagság minősíti Az ablak előtt álló fa árnyé­ka táncot jár az asztalon he­verő papírlapokon. Kurucz At­tila, a Magyar Hajó- és Da­rugyár váci gyáregységének szb-titkára kiemel egy listát. Gondosan tanulmányozza, majd az imént érkezett fiatal­emberhez fordul. — Igen. Megkapta a nyolc­vanezer forint vállalati támo­gatást a lakásvásárláshoz. A fiatalember addig komor arca felderül és mosolyogva köszön el a titkártól. Rangsor és igények — Talán nincs is nagyobb gond egy fiatal házaspár éle­tében a lakásszerzésnél, ami­hez majd egész életük kötődik — folytatja elkezdett beszélge­tésünket Kurucz Attila. — Ezért kiemelten kezeljük a fiatalok lakáshelyzetét, s vál­lalati kölcsönnel, lakásépítő akciók szervezésével próbá­lunk megoldást találni. A szakszervezet szinte minden­nel foglalkozik, ami a mun­katársakat közvetve vagy köz­vetlenül érinti. Ide sorolhat­juk az üdülési lehetőségeket, a kedvezményeket. A nagy- családosok például ingyen kapják a beutalót, mert an­nak árát a szakszervezet át­vállalja — a különböző segé­lyeket és a nyugdíjasok támo­gatását is. Ez önmagában sem kevés. Közel 200 nyugdíja­sunk van, akik közül többen rendszeresen visszajárnak a gyárba a nyugdíjastalálkozók­ra, s különböző kérésekkel megkeresnek bennünket. Az alacsony keresetű nyugdíja­sainkat kommunista műszak bevételével segítjük. Az igé­Fodrászattól a képkeretezésig Ha a lakóhelyünkön nem lenne fodrász és cipész, kár­pitos és fényképész — nagy bajban lennénk. Hiányukat azonnal megéreznénk, hiszen az igények kielégítésében a szolgáltatások ma már nélkü­lözhetetlenek. S hogy ez meny­nyire így van, azt jól jelzi a Dunakanyar Szolgáltató és Vegyesipari Szövetkezet terve is, amely szerint a szolgálta­tások körének bővülni, a mi­nőségnek pedig javulni kell az idei esztendőben. A rész­letekről Bányavári Péterné elnököt kérdeztük meg. — A jelenlegi feladatok előtt egy rövid visszapillan­tás az elmúlt évre: 1983-at miként zárta a szövetkezet? — Jó eredményekről szá­molhatok be, a nehezebb gaz­dasági körülmények ellenére úgy a készárutermelő részle­günkben, mint a szolgáltató egységekben biztosítottak vol­tak a folyamatos munka felté­telei: elért árbevételünk 5,1 százalékkal haladta meg az előző évit. Ezen belül a la­kossági szolgáltatás árbevéte­le is nőtt — tíz százalékkal. — Milyen szolgáltatásokat biztosítanak a lakosságnak, illetve bővítették-e újabak- kal? — Tevékenységi körünk igen sokrétű. A női-férfi fod­rászattól a képkeretezésen és a kulcsmásoláson át a fűtő­olaj házhoz szállításáig sok mindennel foglalkozunk, s természetesen az a célunk, hogy lehetőségeink arányában bővítsük a kört. Az elmúlt év­től például tíz új szolgáltató egység kezdte meg működését. Többek között fogtechnikai la­boratórium, illetve női divat­árukereskedés. S ez a törek­vés az idei esztendőben is jel­lemző marad: Foton egy szol­gáltatóház megnyitását tervez­zük, Dunakeszin az Iskola ut­cában új női fodrászat várja majd az ott lakókat, ileltve a váci Földvári téren férfifod­rászat kerül átadásra. — A személyi szolgáltatá­sokban — ezek körének bőví­tése mellett — milyen köve­telményeket kell szem előtt tartaniuk? — A szolgáltatómunka fon­tosságával mindenki tisztában van, de talán kevesen tudják, hogy milyen nehéz biztosíta­ni a gazdaságos működést. Mint ismeretes, az állami tá­mogatás mértéke itt is csök­ken. Tehát úgy kell a munkát megszervezni, hogy az minden területen jövedelmező legyen. Ha hozzáteszem, hogy a meg­növekedett költségeket az árakban kevéssé akarjuk ér­vényesíteni, úgy olyan szerve­zési intézkedéseket kell végre­hajtani, amelyek ténylegesen biztosítják a gazdaságosságot. Nos, az egyik ilyen módszer, hogy a hagyományos elszá­molási formát felváltjuk az egyszerűbb gebines, vagy ön­elszámoló formával, amely lényegesen jobban ösztönöz az eredményekre. Jelenleg részlegeink 98 százaléka tevé­kenykedik ebben az elszámo­lási rendben. — Hogyan lehet értékelni az önök által nyújtott szolgálta­tások minőségét? — Azt hiszem, ez olyan mu­tató, amely legyen bármilyen jó, mindig lehet jobb is. Külö­nösen áll ez a szolgáltatások esetében, hiszen a lakossági igények egyre sokrétűbbek és egyre magasabbak. De hogy lépést tartsunk a követelmé­nyekkel, már több évvel ez­előtt szakmafejlesztési bizott­ságot hoztunk létre, amelynek feladata a tagság megismer­tetése minden újdonsággal. A mi munkánkban a minőség gyorsaságot, pontosságot, jó színvonalú tevékenységet je­lent — erre kell törekednünk tehát. — Van-e, lesz-e elegendő szakember, akik az utánpót­lást jelentik majd? — Ennek érdekében szövet­kezetünk tanműhelyt üzemel­tet. Az elmúlt évben harminc­ötén tanulták itt jó szakambe- rek irányításával a különféle szakmákat, s a végzősök mun­kába állításáról is szövetkeze­tünk gondoskodott. De termé­szetesen vannak hiányszakmák és túlságosan nagy érdeklő­désnek örvendő területek; na­gyon sokan jelentkeznek pél­dául kozmetikusnak, fényké­pésznek, fogtechnikusnak, ugyanakkor kevesen cipésznek. Sajnos úgy tűnik, itt még nincs meg a kívánt és a tény­leges szükségleteknek megfe­lelő egyensúly. — Hogyan tovább, azaz: mi­ben látja a fejlődés biztosíté­kát? — Minthogy a cél a jó vagy ha lehet, jobb színvonalú szol­gáltatás biztosítása a lakos­ságnak, így ehhez kell igazí­tani feladatainkat. Ennek megfelelően nagyon lényeges, hogy új módszereket alkal­mazzunk. Ilyen például, hogy Dunakeszin a szolgáltatóház­ban divatáruüzletet is nyitot­tunk. Szerencsés a párosítás, mert a szolgáltatásra várók benézhetnek a butikba, a vá­sárlók pedig igénybe vehetik a helyben levő szolgáltatást. A másik feladat, hogy megte­remtsük az önerőből történő fejlődés és fejlesztés lehetősé­geit. így például kutassunk fel olyan szakembereket, akik helyiséget biztosítanak, illetve akik önelszámolási formában dolgoznak. Legyen szó azon­ban bármiről is, minden eset­ben arra törekszünk, hogy in­tézkedéseinkkel közvetve vagy közvetlenül a lakosság érde­keit szolgáljuk. Vasvári Éva nyékét persze rangsorolni kell. A jogosat teljesíteni. Most legfontosabb feladat a gyár­ban a fűtés rekonstrukciója, ami húszmillió forintba kerül. — Az embereket leginkább a keresetük érdekli. Ha meg­van a pénzük, akkor szívesen végzik a munkájukat, ha vi­szont kevesebb kerül a borí­tékba, hamar veszik a kalap­jukat és odébbállnak. — Igen. Ez alól a hajógyár sem kivétel. Nálunk a legkri­tikusabb időszak az első ne­gyedév. Ekkor nő meg a kilé­pők száma. Ugyanis az év ele­jére még nem érkezik be a megrendelések nagy része, s ennek következtében kialakult bizonytalanságot nem tudják elviselni azok a munkatársak, akik — sokszor elhamarkodot­tan — a kilépés mellett dönte­nek. Év közben mindig több lesz a munka, vastagabb a bo­ríték, s az év végére vala­mennyi szerény nyereséget is elérünk. Ezekben a nehéz időszakokban nagyon fontos az emberek folyamatos tájé­koztatása, amit különféle fó­rumokon, termelési tanácsko­záson, munkásgyűléseken meg is teszünk. A kilépni szándé­kozó munkatársakkal külön is elbeszélgetünk. Volt már nem is egy példa rá, hogy az illető megértette a helyzetet, és az­óta is itt dolgozik a gyárban. A boríték tartalma — Az idén új bérelosztási rendszert vezetünk be. A gazdasági vezetők kidolgozzák a bérfejlesztés irányelveit. Ezt az üzemi szakszervezeti bi­zottság véleményezi, de nem dönt. Javaslatot készít, ami a főbb területeken levő főbizal­mi-bizalmi testület elé kerül. Idén először ők osztják fel a bért a műhelyek között, a kü­lönböző szeVnpontok figyelem- bevételével — szaktudás, fe­lelősség, fizikai igénybevétel stb. — Célunk az volt, hogy az embereket közvetlenül be­vonjuk a döntésekbe. Nem biztos, ly>gy ez a legjobb meg­oldás, de tenni kell valamit. El kell érnünk, hogy a bér- fejlesztésnél ne legyen egyen- lősdi. Azok kapjanak többet, akik többet tesznek az asztal­ra. Meg kell érteni minden­kinek, hogy csak a tényleges munkáért jár fizetés. Ebben nagy szerepük lehet a mű­helybizalmiaknak. — A munkahelyi demokrá­cia kulcskérdésének tartom — folytatja Kurucz Attila —, hogyan viszonyul a gazdasági vezető a bizalmihoz. Partner­ként kezeli, vagy ellenfelet lát benne? Nálunk harminc­négy bizalmi van, többségük jól felkészült, munkáját ren­desen ellátó ember. Nagyobb részük bátor, szókimondó. Na­gyon kényes feladatot látnak el, hiszen a közvetlen munka­társaikat kell képviselniük. Bizonyos határozatokat nem szabad csak úgy aláírni, ha­nem meg kell győződni annak helyességéről. Ha a bizalmi egyetért a döntéssel, aláírja a javaslatot. Megkerülni őt nem szabad, de nem is lehet. Vi­tás kérdésekben a főbizalmi elé kerül az ügy, majd az­után a legfelsőbb fórumhoz. A tagság képviselői némi füg­getlenséget élveznek azáltal, hogy bérüket — a gazdasági vezetővel való előzetes egyez­tetés után — előre rendezzük, így nem kell tartaniuk attól, hogy a rendezéskor hátrányt szenvednek. A darabolóműhelyben hár­man vonszolnak egy vasle­mezt az olló alá. ami könnye­dén vágja méretre a kemény anyagot, A gépkezelőt szólítom meg. — A szakszervezettel általá­ban meg vagyok elégedve — közli. — A bizalmink viszont mintha nem foglalkozna kel­lően az ügyeinkkel. Munkánk van bőven, még túlórára is szüksége van a vállalatnak és nekünk is. így lesz meg a pén­zünk! — jegyzi meg fanyarul Fehér József, s két társa he­lyeslőén bólogat. } A műhelyben A sajtolóműhely kollektívá­jának munkájától függ a to­vábbi műhelyek termelése, hiszen itt készül az a sok száz alkatrész, ami a konténerek­hez, csónakokhoz, újabban különböző darurészegységek­hez kell. Nem könnyű munka. A mű­hely sarkában .kalapács csat­tan, ívfény villog. Ez szokat­lan jelenség itt. Gáspár László élhajlító lakatos kezeli a he- gesztőkészüléket. Munkáját kis időre abbahagyja, felhajtja a hegesztőpajzsot, ami eddig egy nyílt tekintetű fiatalem­bert takart, ö a főbizalmi-he­lyettes. — Évek óta egyszer képvi­seltem a főbizalmit egy meg­beszélésen. Azóta nem kér­dezte véleményemet senki, így ez a poszt nagyon formá­lis — védekezik. — A főbizal­mival együtt a helyetteseket is meg kellene hívni, már csak azért is. mivel a két em­ber más műhelyekből kerül ki. Mindenki csak a saját te­rületén láthatja a problémá­kat. Most kicsit nehéz helyzet­ben van a műhely, hajtani kell, hogy úgyahogy megle­gyen a pénzünk. Szavának mintegy nyomaté- kot adva lecsapja a hegesztő­pajzsot, felvillan a kékes ív­fény és a pálca sereégve ol­vasztja össze a vasat. Dénes János Ünnepségek a mai napon Vácott a hagyományoknak megfelelően emlékeznek meg hazánk felszabadulásának 39. évfordulójáról. A város és vonzáskörzeté­nek valamennyi üzemében és településein nagygyűléseket rendeznek. A közép- és általános isko­lákban a tavaszi szünet miatt már a hétvégen megemlékez­ték legnagyobb nemzet! ünne­piünkről. A város mára zászlódíszbe öltözött. Délelőtt a párt- és állami testületek vezetői, az üzemek, intézmények képviselői koszo­rúkat és virágokat helyeznek el a szovjet hősi temetőben. Dr. Kollár Lajos, az MSZMP városi bizottságának tagja, a Szőnyi Tibor Kórház igazga­tó főorvosa és a máriaudvari szovjet alakulat parancsnoka mond beszédet. Délután két órakor ünnepi megemlékezés­re kerül sor a Konstantin téri szovjet hősi emlékműnél, ahol Koltai Imre, a CEMÜ vezér- igazgatója. országgyűlési kép­viselő méltatja az évforduló jelentőségét. Ezt követően az üzemek és intézmények képvi­selői helyezik el a kegyelet és hála virágait az emlékmű ta­lapzatánál. A város vonzáskörzetének több munkahelyén és a városi üzemekben már megtartották a helyi ünnepségeket. Több helyen kitüntetéseket adtak át a gazdasági és társa­dalmi munkában kiemelkedő munkát végzőknek. A Volán váci üzemfőnöksé­gén felkészültek a mai nagy forgalomra. Egyben közölték, hogy a Konstantin téri ünnep­ség ideje alatt az autóbuszok a teret elkerülve közlekedhet­nek, a rendezvény zavartalan­sága érdekében. S. J. Műsorfüzet A váci kulturális intézmé­nyek áprilisi műsorfüzete részletesen ismerteti a műve­lődési központ, a könyvtár, s az úttörőház programját. A költészet napja alkalmából be­mutatja Ágh István és Bella István — Vácra várt —. Jó­zsef Attila-díjas költőket, 'a KISZ Központi Művészegyüt­tesének itt vendégszereplő raj­kózenekarát. Ismerteti Réti Zoltán festőművész munkás­ságát s Eifert János fotómű­vész tevékenységét. A Hajós Alfréd Üttörőház vezetősége bemutatja a helyi ifjúság há­rom évtizede működő, kedve» intézményét. eiv Szezon előtt a tóról Pontynász idején tilos Ha a horgász tavaszt érez, nem lehet távol tartani a víz­től. Ezt bizonyítja a városli­geti tó környékének vonzása is. Egyre többen keresik fel. A 120 felnőtt és 20 fiatal egye­sületi tag már most mintegy 400 órát töltött a partján fa­ültetéssel, tereprendezéssel és útkarbantartással. Kapuvári István, aki a hor­gászellenőröket irányítja, nagy hozzáértéssel látja el a tógaz­da szerepét is. Tőle kérdeztem meg, kik a legfrissebbek, leg­aktívabbak, a munkáját kik segítik legtöbbször? — Nagyon jó kollektíva jött össze itt — mondja — olya­nok, akik nemcsak a tavat, de az egész parkot szépítik, gon­dozzák. A padok elhelyezése a tó környékén már a sátáló pihenni vágyó ember kényel­mét szolgálja. Vannak, akik valóban többet tesznek. Pél­dául Vigh Ferenc, Kovacsics Gyula, Szalag Kálmán, Ba- gyinszky Gábor. De említhet­ném a honvédséget, a rendőr­séget, akik folyamatosan ellen­őrzik a tavat és környékét — *Fognak már halat is, vagy csak a parkosítással fog­lalkoznak? — A tóban jelenleg 45 mázsa hal van, és tervezzük még ta­vaszra 5 mázsa kétnyaras ponty, 2 mázsa compó és 500 darab süllőivadék telepítését. Ami a fogást *llleti, bár a víz még hideg, egy-egy halat már minden horgász fogott. Raga­dozó halra természetesen az idén nem horgászunk. Az is várható, hogy keszegívás ide­jére 10 napos tilalom lesz el­rendelve. Ha az idő melegre fordul, a pontyok násza idejé­re is lehet egy-két hetes tila­lomra számítani. — ön irányítja a horgász­ellenőröket is. Ott mi a hely­zet? — A március 24-1 ellenőrzé­sünket a ligeti tavon és a Du­nán tartottuk meg. Jónak mondható az eredmény, mert bár a hideg miatt kevesen kí­sérleteztek, főleg keszegfogás­sal, kirívó szabálytalanságot nem tapasztaltunk. Az egész nap folyamán mindössze egy „ejnye-ejnyét" kellett kioszta­ni valakinek, aki hétfőn a megújított engedélyét bemu­tatta. Porubszky Dezső Köszönetnyilvánítás. Hálás szív­vel mondunk köszönetét minden rokonnak. munkatársainknak, a lakótársaknak, ismerősöknek és mindazoknak, akik drága jó édesanyánk, özv. Vereczkei Pálné temetésén részt vettek, sírjára virágot, koszorút helyeztek, rész­véttáviratukkal együttérzésüket fejezték ki és mély fájdalmunk­ban osztoztak. Gyászoló gyer­mekei. Köszönetnyilvánítás. Hálás szív­vel mondunk köszönetét a roko­noknak, ismerősöknek, szomszé­doknak és munkatársaknak, akik szeretett édesanyánk és nagyma­mánk, özv. Molnár Fcrencné te­metésén részt vettek, sirlára ko­szorút. virágot helyeztek és ezzel szívünk fájdalmát enyhítették. A gyászoló Molnár és Farkas csa­lád. Köszönetnyilvánítás. Köszöer mondok a rokonoknak. ismerő­söknek. jó barátoknak, a Hajó­gyár vezetőségének és a tmk dolgozóinak, akik felejthetetlen férjem, illetve édesapám temeté­sén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és fájdalmunkat enyhítették, özv. Kollár Pálné és leánya: Zsuzsa. ISSN 0U3—17M (Vád Kínait

Next

/
Oldalképek
Tartalom