Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

1984. Április 21., szombat 5 Bolgárkertészek Halásztelken Három nemzedék tapasztalatai ^ Halászteleken már az 1930-as években éltek bolgár- í kertészek. Berkovits György írta a település előtörténe- | téréi szóló művében: „A földbirtokosok szívesen adtak ^ bérbe 10-15 holdat is azoknak, akik felismerték, milyen ^ kitűnő ez a terület a zöldségtermesztésre. Híres techno- ^ lógiájukkal: öntözéssel, trágyázással, kettős és köztes ter- ^ meléssel, sokat emlegetett szorgalmukkal megvetették a ^ lábukat azon a földön, ahol azelőtt csak gabonát termel- ^ tek. Beszállítani az árut a piacra és eladni, ezzel fejeződik ^ be a munka. Mert ez egy vertikális üzem, a gazda pedig í nem paraszt, hanem kézműves vállalkozó.” A státushoz rendelő is kell Mendén segít a lakosság Génekkel manipulálnak A Gyógyszerkutató Intézet munkatársai — a Szegedi Bio­lógiai Központ genetikai inté­zete és a József Attila Tudo­mányegyetem mikrobiológiai tanszéke szakembereinek köz­reműködésével — új genetikai eljárást dolgoztak ki, amivel növelhetik az antibiotikumok termelését. Ezeket az igen ér­tékes gyógyszer-alapanyagokat — némelyik kilogrammjáért a világpiacon százezer dollárt is adnak — a legegyszerűbb élő­lények, az egysejtű mikroorga­nizmusok termelik a megfelelő tápoldatban. Az új módszer se­gítségével úgy növelik a mik­roorganizmusok termelőképes­ségét, hogy az eltérő tulajdon­ságú egysejtűéit örökletes anya­gának újabb és újabb kombi­nációit hozzák létre, s az új sejtek között lesznek olyanok, amelyek az átlagosnál több an­tibiotikumot tudnak termelni. A képességek javítása, ötzözése újszerű genetikai módszerének általános elmélete a szakembe­rek körében ismert, gyakorla­ti alkalmazását azonban nehe­zíti, hogy az eljárást minden egyes termelő törzsre küiön- külön kell kifejleszteni. A ma­gyar szakemberek kutatásai­nak jelentőségét növeli, hogy munkájuk az egyik legfonto­sabb antibiotikum-termelő mik­roorganizmus-csoportnál veze­tett sikerre. A Gyógyszerkutató Intézet­ben kidolgozott eljárást szá­mos, a genetikai módszerek ku­tatásában és alkalmazásában élenjáró országban is nagyra értékelik; szabadalmi védettsé­get kapott az Egyesült Álla­mokban, Angliáoan, Francia- országban és Belgiumban, az NSZK-ban pedig most vizsgál­ják. Itthon pedig megkezdték gyakorlati hasznosítását. Az Elektron brigád vállalja Adni nyugodt, Az Elektron brigád a Cse­pel Autógyár üzemfenntartó gyáregységének egyik legis­mertebb brigádja, nevük ha­zai, gyári berkekben szinte mindenkinek ismerősen cseng. S hogy miért olyan népszerű ez a kis csapat? Ment ha csak a legutóbbi éveket nézzük is, számtalan értékes, nagy vál­lalkozás eredményét mond­hatják' magukénak: egyebek között Szigetszentmiklóson a tömeg szervezetek háza,, a ba- latonakali úttörőtábor őrzi a kezük munkáját, sőt, ők indí­tották el a mozgássérültek megsegítésére a helyi akciót is. Legújabb felajánlásuk a szigetszentmiklósi öregek nap­közi otthonának teljes vil­lanyszerelése, természetesen társadalmi munkában. De er­ről számoljon be az egyik il­letékes, a brigád szószólója, Légrády László: — Nagy fába vágtuk a fej­szénket, de szerencsére — vagy inkább a szorgalmas munka eredményeként — ed­dig jó ütemben haladtunk. Még tavaly ősszel felszereltük a fogyasztásmérő helyet, a te­tőtartó fővezetéket, elvégez­Tanácsért kopogtatnak — Az országúiról jól látsza­nak a gömbölyű hátú fólia­sátrak. Egyre több lesz belő­lük Halásztelken, ahol azelőtt csak a bolgárkertészek foglal­koztak palántaneveléssel, de most már egyre többen élnek a lehetőséggel, hogy megte­remtsék maguknak a fizetést kiegészítő második gazdasá­got. A gyorsan fejlődő község központjában nemrég fejező­dött be a lakótelep építése, és az ott élő családok közül is sokan kérnek a tanácstól hob­bikertnek alkalmas, művelhe­tő területet. Ami persze ön­magában még nem elég, mert szakértelem is kell- ahhoz, hogy kamatozzon a befekte­tés. Nemrég például egy asz- szony azzal kereste meg foga­boldog éveket tűk az érintésvédelmi (földe­lési) munkákat, január-feb­ruárban pedig befejeztük az épület belső villanyszerelését. A jó csapatmunkának köszön­hető, hogy tavasszal átadhat­tuk a terepet a kőművesek­nek. — Hogy mekkora munka volt ez, arra néhány jellemző adatot mondok, A nagy épü­letben 60 lámpahelyet, 40 du-* gaszolő áljazátötj 5 bojlert és 2 villamosfőző zsámolyt sze­reltünk föl. Ezenkívül elvé­geztük a kazánház, a pince, a padlás és a széntároló vil­lanyszerelését is. Eddig 400 órát dolgoztunk, de még min­dig csak a feladatok 80 szá­zalékán vagyunk túl. Még 100-150 órára lesz szükségünk, és ha minden jól megy, a sze­relvényezés befejezésével fel­tesszük az i-re a pontot! Talán érthető, hogy a bri­gád tagjai — fiatalemberek lévén — a feladat nagyságát még csak órákban mérik. Azoknak a rászoruló, sziget­szentmiklósi idős embereknek azonban, akikért dolgoznak, munkájuk ennél sokkal töb­bet jelent: nyugodt, boldog éveket... dóóráján a tanácselnököt: is­mertesse meg őt egy bolgár­kertész családdal, hogy szak­mai tanácsokat kapjon tőlük. Sokan pedig közvetítő nélkül is bekopogtatnak, és megkap­ják a kért segítséget. Dzsongov Jordanov Petkóé- kat keresem, akikről köztu­dott a községben, hogy három nemzedék tapasztalatait örö­kítik át a szépen fejlődő nö­vényekbe. Szerencsém van, mert a fia­talasszony, a szép, fekete Ma­rianna éppen hazaérkezett a Bosnyák téri piacról. A férje nem érne rá beszélgetni, egy elromlott tömlő javítása most mindennél fontosabb számá-' na. Egyébként is éjjel-nappal a kerttel foglalkozik. Az idegenvezető — Nálunk a szombat és a vasárnap is munkanap — mondja Marianna —, Petya éjjelenként is felkel, ha erő­sen fúj a szél, hogy megnéz­ze, nem szakadt-e el a fólia­sátor. A fiatalasszony napjai sem telnek munka nélkül. Amikor ott jártam, már hajnali négy­kor indult a piacra, és delet harangoztak, mire eladta a zöldséget, és hazaérkezett. Pe­dig eredetileg nem kertésznek készült, közgazdász a képesí­tése, és egy ideig idegenveze­tőként dolgozott az Expressz utazási irodában. Miért és hogyan került sor a pályamódosításra? Ezt -már mások ts megkér­dezték tőle. Mindig elmond­ja, hogy náluk öröklődött a családban a föld szeretete. A kis szobában, ahol beszélget­f — Hány napra kel ki az ^ anya? í — Mikor szabad pörget­ni? ^ — Hajt-e hasznot a méh ? a mezőgazdaságnak? ^ Röpködnek a kérdések, ^ de a válaszok is hamar jön- ^ nek a 12—13 éves gyere- £ kéktől. Meglepően tájéko- ^ zottak. kevés az olyan kér- ^ dés, amelyre a nagy több- í ség ne tudná a feleletet. Iskolások, pontosabban ifjú méhészek vetélkedőjének va­gyunk tanúi, itt Dömsödön, az új általános iskolában, ahol Lázár Józsefné igazgató kö­szöntötte az összesereglett úttörőket, s kívánt nekik sok sikert. Aztán Kovács László tanár és Sass Gyula nyugdí­jas, az áfész helyi méhész szakcsoportja elnökének veze­tésével kezdetét vette a szel­lemi verseny. Ami semmiképpen sem mondható mindennapinak. Már csak azért sem, mert nincs még egy ilyen közösség az országban! A körzet keres­kedelmében meghatározó sze­repet betöltő Ráckevei Áfész okkal-joggal híres kitűnő szö­vetkezetpolitikai munkájáról. Ennek köszönhetően több is­kolaszövetkezeti csoportja van — a legfrissebb nemrég ala­kult Aporkán — így Dömsö­dön az általános iskolában, ahol az számít kuriózumnak, hogy méhész szakkör is mű­ködik, figyelmet érdemlő eredményességgel. — Okos és jó dolog- ez — mondja Kovács László tanár —, magam is örömöt lelek ebben az elfoglaltságban. Ügy is fogalmazhatnék: jó kikap­csolódás számomra. Már több közös programot szerveztünk, hogy csak a legemlékezete­sebbről beszéljek: tavaly nyá- I ron Zalaapátiban, a Méhésze­tünk, ott ül a nagymama is és ötéves dédunokája, Mar­garéta. A gyerek mindig azt látja maga körül, hogy a szü­lei paiántáznak, permeteznek, öntöznek. így volt ezzel an­nak idején Marianna is. A nagymama egykor tizen­öt éven keresztül külön élt a férjétől, aki eljött Magyaror­szágra főidet vásárolni és megélhetési lehetőséget te­remteni a családjának. Ez 1930-ban volt, amikor a lete­lepedési engedélyért tíz pen­gőt kellett fizetni a mai Ha­lásztelek helyén lévő Hermi­na majorban. A családfő elő­ször Alsónémediben vetette meg a lábát, de ott nem en­gedték, hogy megvásárolja a bérelt földterületet. így ke­rült egy kis kitérővel a duna- parti településre, és másfél évtizedbe telt, míg olyan sor­ba került, hogy maga után hozhatta a családját. Kilenc évvel ezelőtt, amikor az idős kertész meghalt, uno­kája: Dzsongov Jordanov Pet- ko költözött ide, hogy folytas­sa a munkáját. A felesége pe­dig, akinek a szülei ugyan­csak zöldségtermesztéssel fog­lalkoznak, otthon maradt, hogy segítsen férjének a gaz­daságban. Összetartanak a családok őrzik nemzeti szokásaikat, hagyományaikat, és erre nem­csak a rádió tetején ülő, nép­viseletbe öltöztetett baba meg más emléktárgy utal. Marga­reta, aki tökéletesen beszéli mindkét nyelvet, Budapestre jár a bolgár óvodába, össze­tartanak az itt élő, többségé­ben Polikraiste faluból szár­mazó családok — mintegy harmincán. Nem szakadtak el nemzeti nyelvüktől, kultúrájuktól, de nekik már ez a magyarorszá­gi falu, Halásztelek az ottho­nuk, ahol rokonaik, barátaik élnek, és az ő tudásukat, ta­pasztalataikat is felhasználva virulnak, szépülnek a kertek. Gál Judit ti Országos Szövetkezeti Vál­lalat, a Hungaronektár méhész iskolájában okosodtunk és üdültünk tíz napig. Nagy él­mény volt az az alföldi gye­rekeknek. A költségeket az áfész fedezte. Csoda-e, hogy a Zalában töltött napok újabb híveket szereztek ennek az okos foglalatoskodásnak... Sass Gyula, aki több mint fél évszázada méhészkedik, s olyan országos elismerést mondhat magáénak, mint a Sőtér Kálmán emlékérem arany fokozta vagy a SZÖ- VOSZ által adományozott ki­váló szövetkezeti munkáért kitüntetés, díjkiosztás előtt a világhírű magyar mézről be­szélt az úttörőknek, arról, mi­lyen fontos a népgazdaságnak az a sok millió dollár, amit mézexportunknak köszönhe­tünk. A kitűnő szakembert hallgatva azt is megtudhattuk, hogy a Ráckevei Áfész döm- södi méhész szakcsoportja me­gyei hírnévnek örvend és szá­mos elismerést mondhat ma­gáénak; 2500 méhcsaláddal és 77 aktív taggal működnek, s tavaly 10 vagon árut adtak át a kereskedelemnek három és fél millió forint értékben. A cél most az, hogy a korábbi­nál jobb legyen a minőség és többet termeljenek a világ­piacon, a most is jó árért el­adható akácmézből. Valamennyi gyerek kapott jutalmat, de az értékes köny­veket azok vehették át, akik a legtöbb pontot gyűjtötték a méhészet tudományából. Ne­vük: Orosz Andrea, Sass Ani­kó és Kovács István. — Kislány létedre nem félsz a méhektől? — kérdeztük Sass Anikótól. — Ó, dehogy! Nagypapa (Sass Gyula) sok mindenre megtanított. Már óvodás ko­romban sem csíptek meg, aki ért a méhekhez, azt nem bánt­Fogorvosi rendelő építésébe kezdtek most tavasszal Men­dén. A 35 négyzetméter alap- területű épületet, amely rész­ben társadalmi munkában ké­szül — a tervek szerint — au­gusztus 20-án adják át. Mint Hornyák Istvánné, a községi tanács megbízott vb- titkára elmondta, az építke­zésre 200 ezer forint áll ren­delkezésre. A hiányzó össze­get, csaknem 300 ezer forintot — amelyet a felszerelések vá­sárlására fordítanak — a me­gyei tanács folyósítja szá­mukra. Mende község idén január­Minden arra járó megszólí­tott, amikor a kertemet ás­tam. Tanácsokat adtak, ho­gyan fogjam a szerszámot, milyen mélyre ássak le — említette beszélgetés közben ezt a jellemző kis epizódot Tarján András, a tatárszent- györgyi általános iskola igaz­gatója. A Tarján házaspár 1981- ben költözött ebbe az 1800 lel­ket számláló kis községbe, ahol otthonra találtak, és be­illeszkedésük mind nekik, mind környezetüknek sokat jelentett. A községi tanács ve­zetői pedig éppen az ő példá­juk nyomán jutottak arra a következtetésre: érdemes rend­kívüli erőfeszítéseket tenni, sokat áldozni arra, hogy szol­gálati lakáshoz segítsék a le­telepedni kívánó értelmiségie­ket. Hat gyerekkel költöztek A hatgyermekes családnak (a férjnek és a feleségnek is ez a második házassága) az otthonteremtés lehetőségét je­lentette a kétszobás szolgálati lakás, amelyet múlt nyáron tetőtér-beépítéssel tovább bő­vítettek. — Egész nyáron ezen dol­goztunk — mondja Tarján ják. Nagypapának már pör­getni is segítek. — A mézet szereted? — Nagyon. Aki nem kóstol­ta, nem is tudja hányféle méz van. A saját termés egyébként is más ízű, finomabb, mint ami a boltban kapható. Orosz Andreának is ez a vé­leménye. Nagy élmény számá­ra, amikor édesapjával felke­rekednek és a Naptárakkal vándorútra indulnak, többnyi­re a dimbes-dombos Nógrád megyébe, az akácosokba. Ilyenkor országot lát, ismere­teit bővíti, élményekkel gya­rapszik. Azaz, játszva tanul és segít édesapjának. Andrea annyira belejött hobbijának ecsetelésébe, hogy váratlanul megkérdezte: — Tudja-e az újságíró bá­csi, milyen fontos a mezőgaz­daságnak a méhek megporzó munkája? — őszintén szólva szíveseb­ben hallanám a te válaszodat — tértem ki a felelet elől. — Az almáskertekben, a repcetáblákon, a maglucerná­ban sokkal jobb a termés, ha a méhek segítenek a megpor- zásban. És még azt is elmon­danám. mert apukámtól tu­dom, kocsivezetés közben egy kanál méz többet ér, mint egy adag dupla kávé. Kellemes benyomásokkal tá­voztunk az új dömsödi általá­nos iskolából. Mert bár igaz, hazánkban megközelítően negyvenezren méhészkednek, de az utánpótlással egyre na­gyobb a gond, kevés a fiatal, az idősebbek megfáradtak, so­raik fogyatkoznak. Kérdés:, lesznek-e elegen, akik átve­szik a jelképes stafétabotot, örvendetes, hogy a Ráckevei Áfész — együttműködve \a dömsödi általános iskolával — ezzel is törődik. Kovái Iván ban kapott fogorvosi státust a helyiek szorgalmazására, mert eddig nem volt megol­dott a rendelés, egy-egy sür­gős esetben más községekbe kellett utazniuk. Jelenleg — remélhetőleg már nem sokáig — a kettes számú körzeti or­vosi szoba ad helyet a fogor­vosnak. Az új rendelő építése jó ütemben halad. Már állnak az épület falai, amelyeket a helyi kisiparosok húztak fel. A lakosság segítségére az épü­let belső munkálatai során, a különféle szerelések elvégzé­sekor számítanak. András jogos büszkeséggel hangsúlyozva azt, hogy nem mindent kaptak készen, sok munkával teremtettek maguk körül kényelmet, összkomfor­tot. A fiatalasszony, Kati is ké­pesítésének megfelelő munkát talált. Ö lett a falu vezető óvónője, és pontosan illik rá a kifejezés: új életet vitt az óvoda falai közé. Hosszan so­rolhatnánk kezdeményezéseit, de elég, ha csak a legutób­biról teszünk említést. A kecs­keméti Szórakaténusz játszó­házban, illetve múzeumban szerzett tapasztalatok alapján népviseleti ruhát varrnak — műsoros délutánokra — a kis­fiúknak és a kislányoknak. Kati óvó néni készítette az el­ső darabokat, a többit most varrják társadalmi munkában a helyi kivarró üzem asszo­nyai. A vezető óvónőről még any- nyit, hogy idén jelentkezett a Gyógypedagógiai Főiskola le­velező tagozatára. Hogy miért? Gyakori az orvosesere ..... — Ilyen képesítésű pedagó­gus nincs a faluban, de szük­ség lenne rá, hogy időben fel­ismerjük a problémás esete­ket, és segíthessünk. Krizsán Lászlóné, a községi tanács elnöke őszinte elisme­réssel beszél a pedagógus Há­zaspár munkájáról, egyúttal hangsúlyozva, hogy további lehetőségeket teremtenek, más diplomásoknak is. Együtt nézzük meg a mast épülő orvoslakást, amelynek alapjait társadalmi munká­ban készítette a ladánybenei Zrínyi Termelőszövetkezet. A rendelkezésre álló pénzössze­get kiegészíti a Vörös Októ­ber Termelőszövetkezet száz­ezer forintos hozzájárulása, ezenkívül a faluból negyven szakmunkás — kőművesek, ácsok, burkolok — ajánlotta fel segítségét az építkezés folytatásához. A jelenlegi orvoslakás nem megfelelő. Jórészt ennek tu­lajdonítják a helybeliek, hogy az egészségügyi szakemberek oly sűrűn váltják egymást a településen. A készülő száz négyzetméteres alapterületű családi ház a szakrendelő szomszédságában várhatóan végleges megoldást jelent. Alaposan megfontolták Krizsán Lászlóné arról be­szél: tervezik, hogy az óvoda tetőterét is beépítik a peda­góguscsaládok számára, és a klubkönyvtárban is szívesen látnának egy népművelőt. A státus már hosszú ideje be­töltetlen. Így nem is lehet csodálkozni azon, hogy legfel­jebb százhúsz-száznegyven ol­vasó, kölcsönző látogatja a lé­tesítményt. Műsorokat is ne­héz ott szervezni, ha nincs vezető. Ezen a helyzeten vál­toztatni szeretnének. Az anyagi lehetőségek Ta- társzentgyörgyön is szűkösek, éppúgy, mint más települése­ken. Alaposan megfontolják, milyen célra fordítsák a la­kosság forintjait. A falugyű­lésen és más közösségi össze­jöveteleken elhangzottak alap­ján azonban úgy látják, hogy most a szolgálati lakások épí­tése a legfontosabb. Ezért er­re a célra összpontosítják minden erejüket. Ga. .1. Nem a fejszével ütnek A fejszét ütik. Egyelőre a hatalmas légkalapács még alakítja a napi 2—3ö0 fejsze egyikét a Pest megyei Fémipari Vállalat szentendrei kovácsüzemében. Kéziszerszámok, járműalkatré­szek is készülnek a képen látható, Lajos Antal és munkatársai, no meg a légkalapácsok „keze” alatt. Trencsényi Zoltán felvétele Egyetlen az országban Méhészkedő gyerekek Dömsödön Helyhez kötik a fiatal értelmiségieket Szolgálati lakások épülnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom