Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-20 / 93. szám

LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM 1981. ÁPRILIS 20., PÉNTEK A társadalmi vezetőség ülése Folytonosság a megújulásban A tanács kezdeményezte Kerepestarcsai üzletsor Nem keli a fővárosba utazni Hamar elkelnek az elektromos vezetékek Kartaí Beszélő tettek A tettek beszélnek — hirde. ti a kartali általános iskola be­járatánál a Tanácsköztársaság úttörőinek jelmondatát az em­léktábla. Ennek igazságával a kései utódok is tisztában van­nak, a szellemében cseleksze­nek. Miként tették legutóbb, amikor egy tavaszi reggelen nem a gyermekek, hanem hat­vanhat apuka és anyuka, nagy­szülő igyekezett az iskolába. Táska helyett ásót, kapát, ge- reblyét, csákányt, fogót, met­szőollót hoztak magukkal. Ebből már sejthető, hogy a rendteremtés volt a csapat fel. adata, amit becsülettel telje­sítettek. Szorgalomban nem volt hiány, nógatni, lelkesíteni senkit sem kellett. Kezük nyo­mán megújult a kerítés, a jár­da. Ez történt a kartali alsó ta­gozatos iskolában, s rövidesen hasonló akció lesz a felső ta­gozatosban, minden bizonnyal ugyanolyan szorgalmasak és lendületesek lesznek az ott dolgozók is. Májusi matiné Természetfilmek Természetfilmekből rendez­nek matinét májusban a gö­döllői művelődési központban. Május 6-án rajzfilmekből vetí­tenek összeállítást, 13-án az Örök megújulás, 20-án Az ál­latok válaszolnak, 27-én a Si­vatagi show című filmet per­getik le. Az előadások minden alkalommal délután 4 órakor kezdődnek. Bérlet 40 forintért váltható, az alkalmankénti be­lépő 15 forint. Az 1983. évi kézilabda-baj­nokság legfájóbb vereségét ép­pen a budakalásziak ellen szenvedték el az ikladiak. Eső­ben volt az a mérkőzés, és a mostani visszavágón is sze­merkélt az égi áldás. Az azo­nos körülmények között az eredmény nem ismétlődött meg! A csúszós labda most a hazaiaknak kedvezett és biz­tos győzelmet arattak. IM Vasas—Budakalász 18-12 (10-4) IM Vasas: Hévíz — Liszkai, Raffai (6), Boldis (2), Elter (3), Fehér, Majoros. Csere: Szalay, Gaál (5), Sima (2), Basa, Péter. A budakalásziak kezdtek jobban, a 7. percben 2-1-re vezettek. Csak a 10. percben sikerült az egyenlítés. Ám ez a találat meghozta az ikladi fiúk lövőkedvét és kilenc perc alatt ötször rezgették meg a vendégek hálóját, míg az övé­ké bevétetlen maradt. Ebben az időszakban a kalászi gárda teljesen passzív volt, szinte a kapu felé sem mentek. A csú­szós labda szemmel láthatóan zavarta őket. Később az ikla­diak is többet hibáztak labda­fogásban, átadásokban. Ezek­kel magyarázható a kevés gól. A szünet után a hazaiak fő­leg betörésekből, beállós já­tékból lőtték a gólokat, rövid időn belül 14-5 lett az ered­mény. Sajnos ezek után köny- nyelművé vált a játékunk, fő­leg a ziccerlövéseknél nem koncentráltak eléggé a kézi­labdázók. A kipattanó labdák­ból viszont jól indulhattak a gyors szélsőkkel rendelkező kalásziak. Rendre gólokkal fe­jezték be támadásaikat. Szo­rosabbá lett az eredmény, hi­szen hat perc alatt annyiszor találtak kapunkba, mint az el­ső félidőben! A hajrában vál­takozva estek a gólok, az utol­só percben lőtt indításgóllal alakult ki a 18-12-es végered­mény. Jó: Boldis, Eltér. Gaál. Ifjúsági csapatunk becsüle­tesen küzdött, de nem tudta felvenni a harcot az erőnlété­ben jobb, képzettebb budaka­lászi fiatalokkal. IM Vasas ifi—Budakalász ifi 9-21 (4-12) IM Vasas ifi: Szlucska — Blaubacher (1), Kinka (2), Veire (5), Katona (1), Zima, Valkó. Csere: Furák. Az első öt perc úgy indult, hogy alaposan ráijesztenek fiataljaink az ellenfélre. Há­rom gólt lőttek, míg a ven­dégek egyet sem. Ám csak a 10. percig örülhettünk, a bu­dakalászi sorok rendeződtek és már a félidő végére tetemes hátrányba kerültünk. Az Megtartotta soron követke­ző ülését a gödöllői művelődé­si központ társadalmi vezető­sége. Megvitatták a ház tava­lyi tevékenységéről készült tá­jékoztatót, az agrárművelődés­ről, valamint az idei nyári köz- művelődési évad legfontosabb feladatairól szóló előterjesz­tést. Az alábbiakban az első témakörről adunk összefogla­lót, a többire következő szá­mainkban térünk vissza. Egymásra épül Beérés és kimozdulás, e két szóval jellemezték a ház múlt évét. Arra utaltak, hogy az 1981-ben megnyílt intézmény tevékenységében eljutottak oda, hogy a korábban elindí­tott kezdeményezések, progra­mok elértek a kibontakozás csúcsára. A kimozdulással pe­dig azt akarják jelezni, hogy egyfelől megérettek a tovább­lépések feltételei, másfelől a előnyt a második játékrészben még fokozni is tudták a másik oldalon, s megérdemelt, nagy különbségű győzelmet szerez­tek. Szlucska a sok gól elle­nére is jól védett, a mezőny- játékosok közül csak Detre di­csérhető: J •" Sima Gábor Kupasiker A labdarúgó,Jföagyar Nép­köztársasági Kupa Pest me­gyei második jfordulójában a területi bajnokságba törő Göd együttesét 0-0-as félidő után 1-0-ra legyőzte a Pécel. A 250 néző színvonalas, jó mérkőzést látott, melyen a legjobb ösz- szeállításban szereplő vendé­gek képtelenek voltak meg­törni a péceli védekezést, de nem tudták feltartóztatni Csö- rögit, aki kétpontos gólt szer­zett. házból való nagyobb arányú kijutás lehetőségei. A következő fogalompár a stabilitás és a megújulás. A stabilitást az egész tevékenység összeforrottságában, a munka- területek, illetve a probléma­körök szervesebb kapcsolódá­sában jelölték meg. A megúju­lás pedig értelemszerűen a művelődéspolitika új elemeire, területeire céloz. Ha az élet a folyamatosság és megszakítottság, a tartós­ság és az ugrásszerű változá­sok egybefonódása, akkor eh­hez okvetlenül illeszkednie kell annak a közművelődési tevé­kenységnek, amely valamely közösség, esetünkben egy tele­pülés és vonzáskörzete min­den rétegének és korosztályá­nak szeretne programot adni az önkifejezéshez, a szórako­záshoz, művelődéshez, kultúrá- lódáshoz. Ezt a folyamat jelleget a ne­velési területek, a formák és módszerek egymásra épülésé­ben, egymást erősítő gyakorla­tában érhetjük tetten. Kom­plex volta, tehát az, ho*gy a folyamat megszakításokkal is együtt jár, a közművelődési hatások egycélú törekvésében valósulhat meg. Eddig bizonyos mértékig kö­vettük a tájékoztató erősen el­méleti stílusát, térjünk át gyorsan a közérthetőbb és a mindennapok valóságához kö­zelebb álló fogalmazáshoz, de úgy, hogy ne sikkadjon el a lényeg. Sajhos rnegint egy ide­gen szóval kell' éíhühk, amely napjainkban a mindennapi be­széd kedvenc szava is: kreati­vitás. Nem takar mást, mint az újra való törekvést, újat létrehozni, teremteni. Alkotó, befogadó Az alkotni vágyás, teremtő­készség kiélésére adnak lehe­tőséget a gyermekeknek a hangjáték, az indiánnap, a Robinson-tábor. Talán az utol­só nyomán képzelhetjük el a legkönnyebben, miről is van szó: a saját eszünkre, két ke­zünkre hagyatkozva próbál­junk meg létezni, megteremte­A kiegészítésből megtudtuk, hogy a gyorsan változó viszo­nyok új kihívásaival kell szá­molnunk. Ezek a kihívások is sokfélék. Valahol az érdekkép­viselet fokozott igényét jelzi, másutt pedig azt, hogy meg­szűnt a szervezet alapsejtje, az odavalók nem érzik azt, hogy odavalók. Ahol léteznek az alapszervezetek, ott sem le­het a babérokon nyugodni, ugyanis versenyezni kell más szerveződésű közösségekkel. Hol a rövid? A szünet negyedórájában a teázóba vonultunk. Igaz, töb­ben választották inkább a Márkát, körtét, meggyet. Gyors népszerűségre tettek szert a teázók. Csökkent volna az al­kohol varázsa? Ekkor megkér­dezte tőlem valaki: te, nem tu­dod, abban a másik szobában szolgálják fel a rövidet? — Nem, ott folytatja munkáját a legnépesebb rétegtanács. Majd megtudtam, az elnökségben ülők közül valaki három éve még évfolyamtársam volt. Négyszázan voltunk, nem is­mertem. Elszomorított viszont, hogy akkor csak azért nézett annyiszor rám, mert ő meg­jegyezhette az arcomat. Kényelmetlenebbül érzi ma­gát az ember, ha nincs monda­ni a létezés körülményeit, esz­közeit, ha csak játékosan, ha csak rövid időre is, hiszen es­te vagy egy hét múlva ha­zamegyünk, megszokott ottho­nunkba, amit mások építettek, berendezéseink közé, amelye­ket szintén nem mi alkottunk. Az önkifejezésnek, no meg a közösségteremtésnek régeb­ben, ma is kitűnő terepe a szakkör, a kórus, a színjátszó csoport. Mind a gyermekek, mind a felnőttek választhattak közülük 1983-ban. A gödöllői művelődési köz­pont kollektívája a megnyi­tástól kezdve szoros kapcsola­tot tart a legközönségesebb hét­köznapokkal, s ugyanakkor fel­kínálja a lehetőséget annak meghaladására, akár önma­gunk tevékenysége által, tehát kreativitási hajlamaink kiélé­sével, akár úgy, hogy csupán befogadói vagyunk mások pro­dukciójának. A kiállítások jó példái ennek, amelyeken a le­hetetlen tárgyainkkal, apró ta­lálmányainkkal ugyanúgy ta­lálkozhattunk, mint népművé­szeti alkotóműhelyekkel, vagy Kós Károly műveivel, illetve már az idén Bari Károly raj­zaival. Mozgásban Az ember jelenével, múltjá­val és az őt körülvevő termé­szet akár így is összefoglalhat­juk a ház álláspontját. A múlt­ról i? igen érdekes anyagot vonultattak fel tavaly. Ami rá­adásul az egész körzetet meg­mozgatta, úgyszólván vala­mennyi községet. S lett belőle a híressé vált fotótörténeti ki­állítás. Aki bemegy a művelődési központba, megáll vagy leül yalahol, annak rövidesen fel­tűnik a forgatag, különböző korúak nyüzsögnek, jönnek, mennek, az egész épület egy nagy mozgás. S ugyanilyen mozgásban vannak a munka­társai is, elfoglalva a naponta időszerű szervezési feladatok­kal, s azokkal a tervekkel, amelyek valóra váltása a hol­nap mozgásának előfeltétele. K. P. nivalója, amikor szűkül a kör, amikor már csak annyi arc ve­szi körül, hogy mindegyiket megjegyezheti, s mindegyik meg is jegyzi magának az övét. Tavaszi illat Lassan indult a beszélgetés. Negyedórás szemlesütés után kisültek az indulatok. A vitá­hoz néha az szükséges, hogy valaki túlozzon. Miért olvas­hatjuk mindig azt a beszámo­lókban, hogy növekedett a hatásunk, amikor a folyosón azt mondjuk egymásnak, hogy éppen ellenkezőleg, csökkent. Olyan ez, mintha vezércikket olvasnánk. Persze ez a fiatal­ember aligha olvasott jó ve­zércikket, de azért érdekes kérdést vetett fel a kétarcú­ságról. Ez volt a gyutacs — legalábbis az egyik —, amely gondoskodott arról, hogy ne kelljen túl korán befejezni a rétegtanácskozást. Mindennek a vége előtt el kellett búcsúznom ettől a fó­rumtól. Kilépve az egyetem ajtaján a verőfényes napsütés­ben először éreztem idén a ta­vasz illatát. Bódultán ellép­deltem egy lovas szobor mellett, majd megálltam, nagyot só­hajtva: kell-e nekem ettől több? Dudás Zoltán húsz évig dol­gozott a Pécel—Isaszeg Áfész isaszegi műszaki üzletében. Ma is meleg szavakkal gondol azokra az évekre. Hiszen ott lett tanuló, ott vált kereskedő­vé. Aztán úgy gondolta, önál­lósítja magát, s boltot nyitott a szakmában Kerepestarcsán. Most különböző kiskereskedők, vendéglősök társaságában a 30-as főút mellett várja a ve­vőket. A legfontosabb árucikkei a villanyszerelési anyagok. .Veze­tékek, kapcsolók, dugaszoló­aljzatok. Ezekre gondolnak legelőször az építkezők és épít­tetők, amikor már állnak a fa­lak, kész a födém, felkerültek a cserepek a tetőre. S mindeh­hez számos apróság szükségel­tetik még: biztosítók, Berg- mann-csövek, elosztódobozok. Természetesen az üzletben kaphatók izzók és lámpák is, hiszen ezek működtetése az egyik célja a villanyszerelés­nek. Nagyon sokan keresik a villanybojlerek alkatrészeit is, s azokból is találhatnak. A villanyszerelési anyagok szezonja márciustól októberig tart, ekkor egymágt csalogat­ják a vásárlók. Leendő háztu­lajdonosok és villanyszerelők egyaránt megfordulnak itt. Dudás Zoltán is tapasztalja, ahogy telnek az évek, egyre több anyag szükségeltetik a lakásokhoz. Mind s(pbb az elektromos fogyasztó és ez mind igényesebb vezetékeket, kapcsolókat kíván. ?* Afj Változik az ízlés is. Ma a legdivatosabbak a sötétbarna színű kontállux kapcsolók, du­gaszolóaljzatok. A kapcsolók három generációjából áll a választék. Ne gondoljuk, hogy az olcsóbb fogy jobban! Az építettők megfizetik a korsze­rűség árát. Másfél éves ez a kerepes! A park túlsó oldalán egy pá­don ült valaki. Közelebb érve, az előzőt is felülmúló megle­petéssel a titkárra ismertem. Hát ez hogy lehet? Benn hét teremben munkálkodnak, az egyik főszereplő pedig kinn sütteti az arcát! Nem is sejtette — Éppen feltöltődni igyek­szem, mondta. Csak éppen be­kukkantottam minden tanács­kozásra, de nem akartam részt venni egyikben sem. Most nem nekem kell beszélnem, hanem a többieknek. Miért befolyá­solnám a dolgokat. Azt szeret­nénk, hogyha minden egyes csoport sajátos határozatot hoz­na, s azt képviselve állna ki az újabb teljes ülés elé. Az egyik azt állítaná, hogy zöld, a má­sik, hogy piros, a harmadik, hogy kék. És én szívesen mon­danám a végén, hogy hát ak­kor színes. — Ha azt akarják, hogy csi­náljunk tűzijátékot, hát le­gyen, egy hónap alatt megcsi­náljuk. A legfontosabb: élje­nek azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel mint küldöttek felruházottak. Hiszen én nem adhatok választ mindenre, em tudhatom, hol, mit szeret­őnek, akarnak a tagok. Ha jól meggondolom, az a fickó, aki a folyosói beszélge­tések nyomát hiányolta a min­denkori beszámolókból, talán úgy élt ezekkel a lehetőségek­kel, hogy nem is sejtette. Balázs Gusztáv A szerző felvétele üzlet. Az indulás nehézségein az ide is elutazó isaszegi kun­csaftok segítették át. De ma is jönnek az immár távoli köz­ségből. Olyan meglepetés is éri még a tulajdonost, hogy a két utcával távolabb lakó csak akkor talál rá a kicsi, bár ked­vező helyre épült boltra, ami­kor már végigjárta Pestet — hiába. Pedig éppen a helybe­liek ellátásának javítását cé­lul tűzve alakította ki ezt az üzletsort a nagyközségi tanács. Ne kelljen ezekért sem a fő­városba utazni. De hogyan kapható itt az is, ami másutt nincs? Mindennel ez a bolt sem szolgálhat, vi­szont sok hiánycikk meglelhe­tő, mert a tulajdonos gyakran indul beszerző körútra. Még jobb lesz, mondta, ha már itt dolgozhat a felesége. Űjabb időt nyer majd az áruk felde­rítésére. A két fő szállító egyébként a Ravill és a Ramo- vill. S ha már szó esett az idő­ről, ne feledjük el megemlíte­ni: a bolt szombaton is nyitva tart. Ha végetér az építkezések, szerelések időszaka, mind töb­ben szeretnének karácsonyi cikkeket vásárolni, ezért kicsit átalakul a kínálat. Persze ad­dig még hónapok sokasága te­lik el, s az emberek csak egy­re keresik a villanyszerelési anyagokat. Ha útbaesik, meg­próbálhatják Kerepestarcsán is. Akkor talán a téli ünnepet is az új házban tölthetik majd. B. G. Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen április 21-én, szom­baton 8 órától április 24-én, kedden 8 óráig dr. Pénzes Já­nos, Gödöllő, Sajó u. 4. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévizen, Galgamácsán, Hévizgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Váckisújfalun, Vácszent- lászlón, Versegen; Zsámbokon április 21-én, szombaton 8 órá­tól április 24-én, kedden 8 óráig: dr. Dóka József, Vác- szentlászló, Kossuth Lajos u. 3. Telefon: 8. Az ügyeleti napokon végzen­dő exportszállításoknál mind­két állatorvos igénybe vehető. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Na És klub: Jaffabár, 19 órakor. Fegyveres szervek nyugdí­jasklubja: Kairó — útiélmény­beszámoló, 16 órakor. Bari Károly költő kiállítása, megtekinthető 15—19 óráig. Gödöllő, könyvtár: Bibliophilius könyvbarát- kör: Tájékozódás egy kérdés irodalmában. Bibliográfiák, 15 órakor. Kercpestarcsa, Szilasmenti Tsz: Rekviem egy temetőért, Kresz Albert fotókiállítása, megtekinthető 9—16 óráig. István, a király. Színes ma­gyar rockfilm. Kiemelt hely­áron! 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Kézilabda Biztos ikladi győzelem A megnyitó formalitás volt Beszámoló, folyosói beszélgetés \ A megnyitó csak formalitás volt, hiszen a küldött résztve­vők már fél napja a híres is­kola híres falai között tartóz­kodtak. S az ismerkedéstől természetszerűleg nem lehetett elválasztani a másnapi lénye­get, a küldők érdekeinek kép­viseletét. így aztán akiknek volt mondanivalójuk, a teljes ülés előtt sem igen rejtették véka alá azt. A nap első feladata — a nagy többség számára — elég kényelmes volt, be kellett ülni egy nagy előadóterem padso­raiba — emelkedésük vagy háromszor meredekebb, mint a moziban — s hallgatni a be­számolóhoz fűzött kiegészítést. Milyen jó dolog, gondoltam, nem olvassák fel az egészet, amit úgyis mindenki megka­pott. Aztán csalódtam, mert mégsem olvasta el mindenki, igaz, nekik a következő mun­kaszakaszban sem jutott csak statisztaszerep. Felkért nem volt Egyébként ilyen függőleges előadóteremben nem is lehetne vitatkozni, itt csak a felkért felszólalóknak volna helye. Ilyenekkel szerencsére nem ta­lálkoztunk. Tartották magu­kat annyira a szervezők, hogy ne éljenek ilyesfajta biztosí­tással.

Next

/
Oldalképek
Tartalom