Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-18 / 91. szám

,mtt 1984. ÁPRILIS 18., SZERDA A megyék legjobbjai Leendő autószerelők versenye Évről évre megrendezik a legkülönfélébb mesterségekben a szakma kiváló tanulója ver­senyt. Az autószerelő tanulók versenyének országos döntőjé­re ez évben a szigetszentmik- lósi 208. sz. Steinmetz kapi­tány Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolában került sor. Huszonhatan — a megyei győztesek t- mérték össze elméleti és gyakorlati tudásukat a kétnapos versen­gésben, Pest megyét a házi­gazda iskola tanulója, Kovács Ferenc képviselte. Az első napon szakelméleti feladatokat — szakrajz, anyag- ismeret, műszaki számítás, szérkezettani és szerelési is­meretek — dolgoztak ki a leendő autószerelők. Négy óra állt rendelkezésükre, s bizony egyiküket-másikukat ugyan­csak megizzasztották a példák, kérdések. Délután, mintegy la­zításképpen, budapesti város­nézést szervezett számukra a vendéglátó tanintézet igazga­tója, Zarembe Gyula, aki szinte együtt izgult a gyere­kekkel. A tét nem volt cse­kély: az első hat helyezett szakmunkásként mehetett ha­za, és ez a dicsőségen túl te­kintélyes anyagi előnyt is je­lent, négyhavi fizetést, mint­hogy ennyi idővel előzik meg tanulótársaikat a tényleges munka megkezdésében. A gyakorlati vizsga másnap reggel nyolckor vette kezde­tét, a műhelyben katonásan sorakozott a 2B szerelöpad, rajta az IFA első futóművel, amely értő kezekre várt. Ezen a napon is négy órát adott a zsűri a versenyzőknek, s ebbe a. szerelés mellett bele kellett férnie a füstkibocsátás-ellen- őrző — diagnosztikai — mé­résnek is. A hattagú zsűriben, amelynek vezetője Folk György, a Fővárosi Szállítási .Tanács irodavezetője volt,, kép­viseltette magát a SZOT, a Pest megyei KI ŐSZ, a Pest megyei KlSZ-bizóttság, vala­mint a Volán Tröszt is. Ró­luk még annyit, hogy amíg a fiuk fővárosunk látványossá­gaiban gyönyörködtek, addig ók a számozott, tehát név nél­küli dolgozatokat javították. A szerelési munkák már jóval oldottabb hangulatban folytak, noha akadt, aki nem tudott elég jól gazdálkodni az idővel. Az óra azonban járt a maga szenvtelen módján, s elkövetkezett az utolsó erőpró­ba, a füstölésmérés, amelyről bebizonyosodott, hogy koránt­sem olyan ismert művelet, mint kellene. A méréshez szolgáló műszert nem egy ta­nuló itt látta először ... , Délben .a zsűri befejezett­nek nyilvánította a versenyt, visszavonult értékelni; míg a szakmunkástanulók ebédelni mentek. Mondhatni, ezt az ebédet nem költötték el a szo­kásos étvággyal, ki társával, kísérő oktatójával, ki magában latolgatta esélyét, s visszaper­getve a két napot, azt, hogy mit is rontott el. Alig egy óra elteltével, a kétségek eloszlot­tak, meghallgathatták a bi­zottság döntését. Feszült per­cek következtek, hisz a leg­kevesebb pontszámot elért ver­senyző neve került fel első­ként a táblára, majd sorhan a többié, legvégül a legjobbaké. Hatodik lett Simon Tibor, a zalaegerszegi 407-es intézetből, ötödik Jeges István, a buda­pesti 9. számú intézetből, ne­gyedik Sólya Zoltán, ugyan­csak Budapestről, a 13-as sz. szakmunkásképzőből, harma­dik Berzsenyi János Leninvá- rosból, a 106-os sz. iskolából, második Kocsis László, a 214- es számú gyöngyösi intézetből, míg az első Gyalog József, aki a balassagyarmati 217. számú Szakmunkástanuló Intézetből jött. Ot kulturált, csendes,. fe­gyelmezett magatartásáért kü­lön megdicsérte a zsűri elnö^ ke. A rendező szigetszentmik- lósi iskola tanulója. Kovács Ferenc, a középmezőnyben végzett. Mielőtt a zsürielnök, Folk György átadta volta az okle­veleket, pár szóval értékelte a kétnapos versenyt. Kiemel-: te. hogy valamennyi verseny­ző becsülettel helytállt, átméri elismerését fejezte ki a küldő szakiskolák oktatóinak, a A verseny győztesei Gyalog József mestereiknek és a tanul OKnaz egyaránt. Megjegyezte ugyan­akkor, hogy az írásbeli dolgo­zatok lehettek volna jobbak is, különösen a szakrajzban, a szakmai számításokban van szükség erősítésre. Ami a gyakorlati feladatokat illeti: tudomásul- kell vermi, hogy a diagnosztika a mai autószere­lésnek szerves része, a kor­szerű módszerek és eszközök ismerete tehát éppen olyan fontos, mint a hagyományos szerelésé. A szakmai verseny harma­dik helyezettje az SZKT bronzplakett mellé 1000 forin­io„ pénzjutalmat kap; az első és második helyezett fiatal — az arany-, illetve ezüstpla­kett tulajdonosa — külföldi út avagy pénzjutalom között választhat. Ezen túlmenően az autószerelő szakmában győz­tes Gyalog József neve (első­ként) felkerül arra a vándor­serlegre, amelyet a honvédel­mi miniszter adományozott. A szakma kiváló tanulója országos verseny ünnepélyes eredményhirdetése és díjki­osztása április 26-án lesz a vasasszakszervezet Költői An­na utcai székházában. Szigethl Teréz A megyei nepfrontelnÜkség ülése Ä jobb holnapért ma tegyünk Bővül az együttműködés terepe Nagykátán Érdeklődéssel és egyetértéssel fogadta kedd délutáni ülésén a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága elnöksége azt a tá­jékoztatót, amely a megye távlati terület- és településfejlesztési koncepciójának fő Irányairól adott áttekintést. Tudomásul vet­te a testület azt az ismertetőt is, amely a Pest megyei Egyház­közi Békeblzottság megalakulásáról és feladatairól szólt. A jó­váhagyott napirendnek megfelelően az elnökség megvitatta és elfogadta azt a beszámolót, amely a Hazafias Népfront nagy- kátai nagyközségi bizottsága és a tanácstagok együtímüdödésé- röl nyújtott átfogó értékelést. Az alábbiakban a napirendnek ezt a részét ismertetjük. Megközelíti a tizenháromez- ret a település népessége, évente ezerkétszáz felett van — községnyi ember! — azok tábora, akik letelepednek, il­letve elköltöznek Nagy kátéról, s ez csupán egyetlen jellemző­je a mindennapoknak. Mert ide tartozik az is, hogy a ko­rábban mezőgazdasági jellegű falu napjainkban ipari és köz­lekedési csomópontja a körzet­nek, jelentősek kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, művelő­dési feladatai. Fény a háttérre Az élet- és munkakörülmé­nyek változó közege természe­tesen — amint ez elhangzott a testületi ülés vitájában — fo­lyamatosan átalakítja azokat a követelményeket, amelyek tel­jesítésével a népfrontbizottság, á szabályozáson sok múlik, de nem minden Érdekeltség vagy érdektelenség? Tanácskozás a Ceglédi Állami Tangazdaságban Ha árrá a kérdésre kell vá­laszolnom, nogy gazdaságún« ío törekvéseit muyen iugal- makkai lehet legegyszeruűoen meghatározni, ast telelem: az ereuményesseg, a.takarekossag melleit egyre nagyoDD szerep kell, hogy jusson a vállalati belső eruekeitsegi viszonyok megteremtésének. Amíg az eioobiekroi nemcsak sok-sok szó esik mostanaoan, hanem jó ötletek tömege lat napvilá­got, addig a yallaiatok belső erekeltségi rendszerének meg­teremtéserői beszélünk, való­ra váltása azonban nenezkesen halad. Igaz, odáig már elju­tottunk: elemezzuK. a lehető­ségeket.. Ezt a célt szolgálta a Ceglédi Állami Tangazdaság­ban nemrégiben megtartott ta­nácskozás, amelynek fő témája a vállalatokon belüli érdekelt­ség volt. Differenciálás Csupán emlékeztetőül: egy üzemoen valamivel több, mint ezeregyszáz -ember dolgozik, s 550 millió forint termelési ér­téket állít elő, s mintegy 40 millió forint a nyeresége sok év' átlagában. Mindez alátá­masztja, hogy az állami gaz­daságok ma, már a nagyválla­latok sorába tartoznak. Miért említettem a számokat? Nem mindegy, hogy az emberek ér­dekeltségét — egyenként is — milyen keretek közepette kell megteremteni. Ez azonban akár bevalljuk, akár nem, a dolognak csupán az egyik te­le, s megkockáztatom, hogy talán nem is a nagyobbik.. A többi néma csönd, mondhat­nám némi túlzással. Mert a megváltozott gazdasági felté­telek közepette ugyan állandó­an szó van az érdekeltség megteremtésének szükségessé­géről, csak amikor a kohkrét lépésre kerülne sor, legtöbb­ször az derül ki: kevé§ a pénz, alacsony a bérszínvonal. így minimális, lehetőség adódik á differenciálásra a jobb mun­ka megfizetésére. Mentségünkre szolgáljon azonban, hogy néhány év alatt kellett megmozgatni a több év­tizedes rossz beidegződéseket és a sémákon változtatni. . Ah­hoz, hogy a személyes érde­keltségben a jelenleginél jobb ösztönzést érjünk el, a válla­lati szervezetet egysegekre, az, egysegeket ágazatokra, s eze­ket reszegysegekre, csoportok­ra, s végül a feladatosat az egyes emberekre kell lebon­tani. Hol tartunk ebben a fo­lyamatban? Sajnos az elején. A vállalatokon belüli önelszá­molás és az ahhoz fűződő ér­dekeltség új alapokra helyezé­sén most van a sor Pest me­gye állami gazdaságaiban. Uj alapokra helyezésről van tehát szó, mert 10—15 évvel ezelőtt, az akkori feltételrendszernek megfelelően jobb vállalaton belüli ’ önelszámolással, ezen bélül személyes érdekeltséggel rendelkeztünk, mint az utóbbi időben. A megtorpanást a szűkített önköltség bevezetése okozta. Elismerve, hogy az el- számoló-áras rendszerben a belső egységek teljesítmény­mérése és értékelése egysze­rűbb és könnj’ebb volt. Mint­egy három éve, hogy a gazda­ságok ismét komolyabban kezdtek foglalkozni a vállala­ton belüli érdekeltséggel. E té­ren példamutató munkája a Ceglédi Állami Tangazdaság­nak, a Felsőbabádi Állami Gazdaságnak, és számos más mezőgazdasági nagyüzemnek. Dílemms ■Alapvető dilemma: a fizikai dolgozók miben legyenek ér­dekeltek? A nézetek két vég­let között oszlanak meg. Az egyik szélsőség az, hogy ha a dolgozó a részere kijelölt mun­kát'teljesíti, akkor kapja meg a normának, a bértételnek, az időbérnek megfelelő összeget. A másik véglet, hogy a dolgo­zó a vállalat eredményében legyen érdekelt és bére, kere­sete ennek megfelelően ala­kuljon, Sarkosan fogalmazva, az első esetben a dolgozó, bér­munkássá váliki a második eset pedig feltételezi, hogy résztulajdonosa lesz a vállalat által működtetett .-eszközöknek. Szólásmondás, hogy legcélra­vezetőbb az arany középút. Talán ezt érdemes követni az érdekeltség megteremtésében is. Az állami gazdaságok fizi­kai dolgozóinak' 7ü-r75 Száza­léka teljesítménybérben tevé­kenykedik. Ez jó arány, mégis állandóan ■ visszatérő gond, hogy a legtöbb helyen az el­végzett munka mennyiségét fi­zetjük meg, holott nagyobb súlyt kellene helyezni a mun­ka minőségére, nem kevésbé a gazdaságosságra. Pedig az utóbb említett elemek előké­szítői az eredményességnek, végső soron a vállalati nyere­ségnek. Ma még mindig több hangsúlyt kap a munka utal­ványozása, mint annak minő­ségi átvétele és bérben való elismerése. Sietvszés Nem lehetünk elégedettek a szervezéssel sem akiiör, ami­kor például egy korszerű ser­téstelepen -a 100 kilogramm hús előállítására fordított élő­munka 5 és 15 óra között vál­takozik. Nem kisebb gond az sem, hogy a magas technikái színvonalat képviselő erőgépek vezetőinek munkaidejéből 20— 25 százalék megy veszendőbe a szervezési hiányosságok miatt. A bér mellett az érdekeltség másik eleme a részesedés. Ez azonban csak nagyon közve­tett úton jelenik meg. A több­ség nem gondol arra, hogy ha fegyelmezettebben dolgozik, több részesedésre számíthat az év végén. De tegyük fel, hogy valaki egész évben maradék­talanul eleget tesz a rábízott feladatoknak,, mégis kevés a biztosíték arra, hogy az esz­tendő befejeztével több pénz üti a markát. Mert az értéke­sítés lehetősége, az árak ala­kulása, esetenként nagyobb hatással van a nyereség mér­tékére,. mint a gazdálkodás, ezen belül az egyes ember munkája. Joggal merül. fel te­hát a kérdés: a részesedéssel, mint a személyes érdekeltség egyfk elemével, merre, mi­lyen irányban haladjunk? Olyan megoldásokat, formákat kellene keresnünk, amelyek a végeredményben is közvetle­nül érdekeltté tennék a dolgo­zót. Egyedül üdvözítő út nem lé­tezik. Pest megye állami gaz­daságainak is a helyi körül­ményekhez igazodva, a szabá­lyozás keretei között kell meg­találniuk a leginkább célra­vezető formákat, megoldáso­kat. Róna Zoltán a tanácstestület tagsága fej­lesztheti tömegkapcsolatait. Napjainkban a lakosság már nem egyszerűen információkat vár a tanácstagoktól, a nép­front aktivistáitól, hanem — joggal — igényt1 tart az össze­függések megvilágítására, a háttér ismertetésére. Érthető tehát, ha a népfront és a ta­nács közötti együttműködési megállapodás alapelvei hosszú ideje változatlanok, ám időről időre változnak annak tartal­mi, módszerbeli jellemzői. En­nek köszörihetően folyamato­san bővül az együttműködés terepe a nagyközségben, míg korábban érthetően elsősorban a fejlesztési teendőket ölelte fel, ma már magába foglalja az alkotmányjogi tevékenysé­get ‘ éppúgy, mint különböző tervezetek társadalmi vitáját. Hatvanhárom tanácstagi vá­lasztókerület lakosságának képviselőivel tart szoros kon­taktust a népfrontbizottság, a jelöléstől a megbízatási idő­szak végéig, figyelemmel kí­sérve, e fontos társadalmi poszt betöltője a tanácsülése­ken, a tanácsi munkabizott­ságokban miként tevékenyke­dik, választóival hogyan és mi­lyen kapcsolatot épített ki, s ilyen értelemben a területi­leg érintett megyei tanácsta­gok sem kivételek. Lényeges pozitívuma a nagyjjátai mun­kának tűnt ki á vitában —, hogy érzékeli a különbsége­ket a tanácstagi tevékenység­ben, a személyi adottságokban, azaz fokozott támogatást kínál a népfrontbizottság az első íz­ben tanácstagoknak, azoknak a fizikai foglalkozásúaknak, akik még nem tettek szert kel­lő közéleti jártasságra. Társított terv Hagyományosan kiemelkedő területe az együttműködésnek a településfejlesztés, s itt ér­dekes próbálkozás fűződik a nagykátaiaknoz. Amikor meg­ismerték a település hatodik ötéves tervének javaslatát, a népfrontbizottság azzal párhu­zamosan elkészítette a társa­dalmi munka öt évre szóló programját. Nem általánossá­gok, hanem óhajok gyűjtemé­nye volt ez, sokkal inkább konkrét teendők, helyhez, idő­höz kötött, választókerület­hez, gazdálkodó egységhez kapcsolódó feladatok összefog­lalása. Ezt a tervezetet — ti a jó előkészítés fontosságát az eredmények igazolták, állapí­totta meg az egyik felszólaló — a népfrontbizottság eljuttat­ta a község minden termelő* helyéhez, intézményéhez, meg­kapta azt valamennyi tanács­tag. Személyes beszélgetések segítették tisztázni a részlete­ket, a ki mit, a ki hogyan se­gít kérdésre adott válaszok pedig társadalmi munkaválla­lási szerződésekbe kerültek. ;A szerződésekben foglaltak érté­kéről a legtöbbet a tényék mondják el: a településfejlesz­tést segítő társadalmi verseny­ben — a nagyközségek kategó­riájában — Nagykáta 19111-ben negyedik, 1982-ben első, 1983- ban pedig a harmadik volt. A tavalyi társadalmi munka egy lakosra számítva 2952. forintot tett ki, egy olyan településen — és erre a hozzászólóik elis­merően mutattak rá —, ahol a* ingázók száma háromezer fői Válasz ez arra is, lehet-e moz­gósítani a vegyes összetételű lakosságot; lehat, de jó cél, alapos előkészítés kell hozzá. Áttekintette a megyei elnök­ség a népfrontbizottség és a nagyközségi tanácstestület kapcsolatrendszerét, a nép­frontbizottságnak a tanácsta­gok testületi üléseken való megjelenését, aktivitását, a ta­nácstagi beszámoló!: sorsát nyomon kővető munkáját, megállapítva, a legtöbb terüle­ten itt is lemérhető a fejlő­dés. Tartalékok Az elpökség, elismeréssel fogadva a Nagykátán kialakult- gyakorlatot, a helyi népfront- testületek figyelmébe ajánlot­ta, mint a további teendők le­hetséges irányát, az új válasz­tójogi törvény részletes megis­mertetését a lakossággal, a tanácstagok kezdeményező­készségének fokozását válasz­tókerületen belül. A lakóhelyi demokratizmus növelésében le­vő tartalékok egyike a vitafó­rumok alaposabb előkészítésé, s ebben, valamint a szervező­munkában, az eddigieknél jöb.4 ban lehet támaszkodni a ta­nácstagokra, amipt rejlenek tartalékok a tanácstagok tes­tületi munkájának, aktivitá­sának markánsabbá tételében is, amire — a testületi tagok­kal folytatott egyéni beszélge­téseken — szükséges felhívni a figyelmet. M. O. Ünnepség a Csepel Autógyárban Huszonöt éve önkéntesek Negyedszázados jubileumát ünnepelte tegnap, az az ön­kéntes rendőri csoport, amely a Csepel Autógyár dolgozóiból toborzódott. Az 1959-ben ala­kult gárda kezdetben fnindösz- sze hét tagot számlált, 1981- ben azonban rnár 30 gyári dolgozó vett részt aktívan — a rendőrséget segítve — a közrend és a közbiztonság vé­delmében. A feladataikat társadalmi megbízatásként vállalók első­sorban a gyáron belüli va­gyonvédelem érdekében tevé­kenykedtek. ám igen,, gyakran részt vettek a megye különbö­ző pontjain szervezett akció­kon is; közlekedési ellenőrzé­seken csakúgy, mint közbiz­tonsági razziákon. Az évek során sok-sok tapasztalatot szerzett s felkészült gárda — időközben majd öfvenre nö­vekedett létszámmal — ütő­képes alegységgé szervező­dött: a Ráckevei Rendőrkapi­tányság irányítása . mellett nem egy körözött bűnözőt lep­leztek le, vagy értek tetten tolvajokat, víkendházak fosz­togatóit. A megyében egyetlen olyan önkéntes rendőri csoport sincs rajtuk kívül, amely ne­gyedszázados folyamatos tevé­kenységgel dicsekedhetne Ezt a huszonöt évet ünnepeljék meg tegnap a Csepel Autógyár múzeumi helyiségében. Az ün­nepségen, amelyen jelen volt dr. Kovák Béla, az autógyár vezérigazgatója is. dr. Szabol­csi János rendőr ezredes, a Pest megyei rendőr főkapitány közbiztonsági helyettese mél-, tatta a csoport érdemeit, majd nyújtotta át Sebők József cso- opríparancsnoknak a Haza Szolgálatáért, Érdemrend ezüst fokozatát. Főkapitányi dicsé­retben, é.s jutalomban részesült Katona Dezső, Pallagi Sándor, Üjszászi János és Kóródi Be­reite. Rajtuk kívül még hat, önkéntes rendőr kapott mun­kájának elismeréseként jutal­mat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom