Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-15 / 89. szám

Pavilon és honosság Czámos összejövetelen, tanácskozáson vettünk részt az utóbbi hetekben, amelyeken városvédelem­ről, a lakókörnyezet szépí­téséről, a követendő telepü­lésfejlesztési elvekről, a műemlékek sorsáról volt szó. Ahogy szaporodott a vélemények, javaslatok szá­ma, úgy erősödött meg ben­nünk egy érzés. Kellemet­len érzés. Jó néhány javas- lattevő, protestáló mintha nem is a földön járna, va­lami teljesen elvont, esz­ményi állapotot festett le, kért számon. Mintha bizony ez a föld, a város, annak ut­cái, terei, az üzletek, köz­épületek, sőt még a műem­lékek nem értünk lennének. Hogy használjuk őket, szol­gáljanak bennünket. Már-már meseszerű tele­pülésre gondoltunk, illetve ilyen sejlett fel a véleményt nyilvánítók mondatai nyo­mán. Érintetlen táj, egy­forma zöld fűvel, mindig virágzó bokrokkal, porta­lan, sártalan utcák, ahol nincs fákról lehulló levél, épületek, hibátlan vakolat­tal, soha nem fakuló szép színekkel, a tájba harmoni­kusan illő objektumok, hangtalan buszok, autók, vonatok. Minden szabályod, ép és tökéletes. Nem tűrhető meg az utcai árusítás, hiszen az szeméttel is jár, ládákat ál­lítanak a fal mellé, micso­da látvány. Higgadtan hallgattuk a mondatokat, amelyek más és más helyszíneken, más és más szájból hangzottak el. Noha nem szűntünk meg csodálkozni. Hogyan gondolják ezt? Nem lenne ez is egyfajta kísértetvá­ros, amelyben az ember még lépni, lélegezni sem mer­ne, nehogy véletlenül be­szennyezze. Olyan város képe rémlett fel, mint né­mely lakás, ahol a házi­asszony mániákus tisztoga­tó, s a vendég még fel sem állt, máris igazgatja a kar­szék huzatának ráncait. Az élet azonban erősebb. És nyersebb. Legutóbb ép­pen a pavilonokat ostoroz­ták. A gödöllőieket, meny­nyire rontják a városképet, nem illenek a központba, nem illenek máshova sem, az árnyasbüfé, meg a má­sik, meg a hármadik. Ak­kor szót kért az utolsó sor­ból valaki. Arról beszélt, hogy az Örs vezér téren is voltak ilyenek, aztán fel­épült a Sugár, lebontották őket, s lett szép rend körü­lötte. Minek a bódé, mond­ták és hitték akkor, a nagy házban minden kapható. A szép rend azonban nem tartott soká. Ma ismét ott állnak, ha nem is pavilo­nok, hanem az eladópultok, fölöttük a napernyő, alat­tuk a ládák, almával, zöld­séggel, mikor minek van az ideje. Nem szépek a pavilonok, folytatta az illető, de ha ép­pen egy zsömlére támad kedve, s arra gondol, hogy be kell mennie a nagy élel­miszerboltba, végigtolni a kocsit, kivárni a sort a pénztárnál, akkor ... Akkor nagyon jó volna egy kis pa­vilon valahol kinn, ahol gyorsan kaphatna, tesszük hozzá mi. Amilyen van is a túlsó oldalon­És még annyit teszünk hozzá, hogy szerény véle­ményünk szerint nem a pa­vilonban van a hiba. Ha csinos az a pavilon, rendet, tisztaságot tartanak benne és körülötte, ott a helye, különösen, ha gyorsan jut­hatunk hozzá egy kis ha­rapnivalóhoz, szomjat oltó italhoz. Ez a vélekedés realizmus­ról tanúskodott. Néhány másik kevésbé. Arról volt szó, hogy milyen fákat te­lepítsenek Gödöllőn. A ho­nosság dönti el — mondták. Említettek fafajtát, amiből korábban nem volt a vá­rosban, tehát nem is illik ide. Szabad ilyen merevnek lenni? Laikusként úgy vél-' jük, hogy mi honos, mi nem, az nagyrészt attól függ, mi terem meg, mi érzi itt jól magát. No meg attól, hogy régen mivel ültették be a parkokat, kerteket, erdőket. Azt is mondta valaki, hogy az Erzsébet- parkban a Magyarországon , honos valamennyi fafajta megtalálható. Ebből arra következtethetünk, hogy mindegyik megél. Ez persze nem jelent; azt, hogy mind­egyiket ültessük a .városba. Azt azonban igen, hogy le­het válogatni. Elkötelezhet­jük magunkat bizonyos faj­ták mellett, figyelembevé- ve a múltat, sajátos arcu­latra törekedve. Csak ne te­kintsük dogmának a ho­nosságát, vagy akármilyen más szempontot. Kör Pál L.LOI ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM 1984. ÁPRILIS 15., VASÁRNAP Brigádok az intézetekben Versenyben a szeli» munkások Két mérkőzés, egy pont A gödöllői hölgyek rajtja sem sikerült igazán az idei ké­zilabda-bajnokságban. A hosz- szú szünet után ismét a megyei első osztályban szereplő lá­nyok a két mérkőzésen egy pontot gyűjtöttek. GSC—TÓALMÁS 27-28 (10-16) GSC: Dékányné — Kugler, Urbánné (7). Szlifkáné (4), Né- methné, Botszki (5), Adámné (2). Csere: Seres — Tóth, Ser- fözö (3), Forgács (5), Urban (1). Két ellentétes félidő. Az első a vendégek, a második a ha­zaiak javára Jjillent. Csak saj­nos nem egyensúlyozódott ki. Az első percekben a GSC szer­zett gólokat, de nem késleked­tek a válasszal a tóalmásiak é= elhúztak. Védelmünk sokat hi­bázott. A kapuscsere sem se­gített. A szünet után átszervezett csapatunk játéka javult így is felváltva találtak a háló­ba a gárdák. Hét perccel a be­fejezés előtt hat góllal vezet­tek a vendégek. Ekkor követ­kezett be az igazi fordulat lá­nyaink játékában. Az utolsó percek mérlege; hét hazai gól és egy kihagyott hétméteres a mi oldalunkon, egy találat és egy elhibázott büntető a má­sikon. Ha a hajrá lelkesedése az egész mérkőzést jellemezte volna! Jó: Urbánné és Botszki. GSC ifi—Tóalmás ifi 11-11 (5-6) A cserejátékosokat nélkülö ző ifik az első percek bizony­talanságát levetkőzve belelen­dültek a játékba. Sajnos, a vé­gére elfáradtak, s nem tudták megőrizni előnyüket. Cse. J. Négy évvel ezelőtt még so­kan kérdőjelezték meg azt:le- het-e olyan szocialista brigá­dokat versenyeztetni, amelyek tagjai nem teljesítménybér­ben dolgoznak. A brigádmoz­galom lényegét, jelszavát ér­tők nem sokat töprengtek a jó válaszon. A szocialista módon élni, dolgozni, tanulni elv miért ne lenne érvényesíthető ott, ahol a teljesítményeket nem méterben, darabban, tö­megben mérik. Csak a lehe­tetlenség, a tehetetlenség miatt mondtak nemet rá többen. Azok, akikben a szellemi mun­ka becsülése nem volt olyan, mint a fizikaié. Kétszer a mieink Végül, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­hoz tartózó kutató-fejlesztő in­tézetekben megkezdődött a szocialista brigádok szervezé­se. 1980-ra pedig a kutatóin­tézeti brigádok országos ver­senyét is meghirdették. A Deb­receni Agrártudományi Egye­tem karcagi kutatóintézetének Marx Károly brigádja hívta versenyre a többieket, amely­ben az értékelési alap azóta is a brigádok éves produktuma. Mindehhez azért van kö­zünk, mert a városunkban működő kutató-fejlesztő inté­zetek egy része idejekorán be­kapcsolódott a versenybe. Az egy-egy évre szóló felhívást már két alkalommal is' a mieink szövegezték meg, ad­ták ki. A karcagiaktól a MÉM Műszaki Intézet Rázsó-brigád- ja, tőlük pedig az Állatte­nyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont Apiflóra bri­gádja vette át a stafétabotot. A tavalyi versenyt, első al­kalommal a budapesti székhe­lyű intézmény, a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet Alexander Fleming szocialista brigádja irányította, szervez­te meg. A gödöllői, illetve me­gyénkben brigádok most is jól helvtálltak. Ez derült ki a na­pokban tartott értékelésen. 1983-ban 31 intézmény 68 bri­gádja 98 vállalással nevezett a versenybe, amelynek értékelé­si alapját a tavaly realizáló­dott eredmény adta, s ugyan­csak számon tartották a szak- irodalmi és az előadói tevé­kenységet is, amely adott eset­ben sokszorozhatja a kidolgo­zott módszerek terjesztését, se­gíti gyakorlati bevezetésüket.. Becsült milliók Az értékelő bizottság összeg­zése szerint a brigáuoK ailal élért tuooietereümeny tavaly megnaladta a másiel milliard forintot. Ezt 12ö6 brigáalag érte el, akik negyvenkilenc újítást, 22 találmányt és negy­ven szaoaáalmat jelentettek be. Érdekes az az összegzés is, miszerint munka- és lakóhe­lyükön '844 ezer forint értékű társadalmi munkát teljesítet­tek. A brigádok teljesítményét szakmák szerint értékelték a minap Budapesten, a II. ke­rületi, Marcibányi téri Ifjú­sági Házban megtartott ta­nácskozáson, ahol az Agroin- form rendezésében kiállításon is bemutatták eredményeiket. Az eredményhirdetéskor az állattenyésztés-kutatási , kate­góriában megosztott első díjat kapott az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóköz­pont herceghalmi intézetében dolgozó Tangl Harald és Dobi István brigád, amelyek a szarvasmarhák takarmányozá­sának számítógépes módsze­reinek kidolgozását valósítot­ta meg. A dunavarsányi Pe­tőfi Tsz taksonyi embrióátül­tetési központjában dolgozik a Walter Heape brigád, amely a szarvasmarha embrióátülte­tés nagyüzemi módszerével foglalkozott eredményesen, en­nek népgazdasági haszna a becslések szerint hétmillió fo­rint volt egy év alatt. Említettük már, hogy a MÉM Műszaki Intézet dr. Rá- zsó Imre szocialista brigádja a kezdetektől részt vesz az or­szágos versenyben. A gépesíté­si szekcióban most a második helyet szerezték meg. ök az energiagazdálkodás és a kör­nyezetvédelem témáival pá­lyáztak. Munkájuk ennél szé­lesebb körű. A Rázsó brigádot dr. Boór Ferenc irányítja. Terveik alap­ján épült meg egyebek közt a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinátban a diagnosztikai műhely, ahol a traktorok tel­jesítményének mérése, a haj­tóanyag-fogyasztásuk és a mo­torok gazdaságos működésé­nek feltételei üzemi körülmé­nyek között folyamatosan, pontosan mérhető. Megtervez­ték a brigádtagok a mezőgaz­dasági géptelepek szennyvíz- tisztító rendszerét is. Népgaz­dasági szintű eredményét nyolcmillió forintra becsülték. Különdíjak A MÉMMI-ből még egy bri­gád, a Hajnal Irén vezette Nagyváthy János nevét viselő közösség érdemelt ki különdí- jat. Ez a brigád az intézet mű­szaki továbbképző irodájában dolgozik. Tavaly huszonhét té­makörben negyvennyolc tan­folyamot tartottak, mintegy 1500 mezőgazdasági nagyüze­mi szakembernek. Az oktatás szervezése mellett huszonhá­romféle diasorozatot készítet­tek el. Különdíjat kapott az ÁTK Apiflóra brigádja is, amely kisállattenyésztési kutatások­kal foglalkozik. F. I. íhmkl fogadónap Fogadónapot tart a városi ta­nács elnöke, Papp István, ápri­lis 16-án, hétfőn délután 1 órától, a hivatali szobájában. A Tri-Ton H5Z sikerei Bemutatták — gyártják A termékszerkezet jelentős változása ment végbe az el­múlt években a péceli Tri- Ton Háziipari Szövetkezetben. Konfekeiós részlegükben hu­szonkilenc, a játékrészlegben három, míg az elektronikus készülékeket gyártó üzemré­szükben két termékféleség ké­szült el tavaly. A műszaki fej­lesztők, a piackutatók ered­ményes tevékenységét dicsér­heti, hogy a legutóbbi tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásá­ron a megyei szövetkezetek közös pavilonjában bemuta­tott valamennyi Tri-Ton-ter- mék az idén már gyártmá­nyaik között szerepel. Az in­novációs munka tehát — amelyre egy év alatt valami­vel több mint négyszázezer forintot költöttek — gyümöl­csözik, termékben realizálódik. Újítók klubja Mezei András író, az Ilyen gazdagok vagyunk? című könyv szerzője lesz a vendé­ge a gödöllői művelődési köz­pontban működő újítók és fel­találók klubjának. Az össze­jövetelt április 17-én, kedden tartják, kezdési idő 17 óra. A klub minden érdeklődőt vár. Kerepestarcsa lomtalanítás Kerepestarcsán, ahol az utóbbi időben sok utat, járdát építettek és újítottak fel tár­sadalmi összefogással, rövide­sen lomtalanítási akciót kezde­nek, a nagyközség még rende­zettebbé, csinosabbá tételére. Az akció április 19-től 27-ig tart. Bővebb tájékoztatást a hirdetőtáblákon és a tanáes-ta- goknál kaphatnak az érdeklő­dők. A nap programja Április 15-én Gödöllő, művelődési köz­pont: Húsipari termékbemutató és vásár, 10 órától. Népművészeti várás, 10 órá­tól. Hímző, citerakészítő, do rombkészítő, tojásfestő, szövő, bőrműves, mézeskalácsos, fa Bégi szokás ébresztése Műkedvelő színjátszók falun Az elmúlt héten megállí­tott az utcán a nyolcvanesz­tendős Pauló Andrásné. — El­múlt az ősz, a hosszú tél és egy jó színdarabot nem lát­tunk Hévizgyörkön — mond­ta. — Amikor mi fiatalok vol­tunk, havonként rendeztünk egy-egy műkedvelő előadást, jártuk a körnvező községeket, onnan pedig jöttek hozzánk a szereplők. Gondoskodtunk a magunk, meg a falu szórako­zásáról és szórakoztatásáról. Tudatslakítók Amiről Paulóné beszélt, an­nak már hatvan éve is van. Igaz, tőlük a mai negyven-, ötvenévesek generációja át- vette ennek a szép társadalmi művészeti cselekvésnek a sze- retetét, s azt a szándékot is. hogy a háborúban, majd az azt követő években valami derűt hozzanak az emberek ételébe, hogy nevettessenek, szórakoz­tassanak ott, ahol nem műkö­dött mozi ahol rádió Is csak elvétve akadt. De vállalkoztak arra is hogv segítsék felépíteni az ú: rendet és az új rend tudató' az emberekben. Csaknem negyven évvel ezelőtt példán Hévizgyörkön is volt műked velő színjátszócsoportja ;> MAD!SZ-nak, a KALOT-nak az Evangélikus Ifjúsági Szer­vezetnek, az iparosfiatalok­nak. Szakági bemutató Egy télen, vagyis egy sze­zonban mutatták be Zilahy Lajos Süt a nap című siker­darabját. aztán Márkus Éva Vetés című drámáját. Ugyan­ezen a télen láthatták a hé- vizgyörkiek A piros bugyellá- rist, A betyár kendőjét, A fa­lu rosszát és a Visszahív a ta­nyát. Az iskolás műkedvelők A tékozló fiút vitték színpad­ra. így volt ez a többi község­ben is. Lanczinger Ferenc és Katona Vince a bagi esemé­nyekről! órákat tudna beszél­ni, amint Deák István is szí­vesen emlegeti a kartaliak si­kereit. Ma viszont — ismere­tem szerint — talán nincs a környékünkön egyetlen olyan település, ahol felnőttek szín­játszócsoportja vagy irodalmi színpada működne. 1980 Dan a Galga menti népművészeti találkozó ese­ményeinek sorában rendezték meg a mesemondók, színját­szók szakági bemutatóját Ügy emlékszem, hogy csak nagy erőfeszítéssel lehetett összehozni a rendezvényt amelyen a qnlgnhéviziek, tsn- szeqiek 18—20 éves fiatalok­ból álló csoportjai, valamint a vérségiek vettek részt. A szakembereket elázomorította a találkozó szegényessége. A bemutatót követő vitában sok szó esett a színjátszás ne­hézségeiről. Legtöbbünket a kiútkeresés lehetőségei foglal­koztattak. Miről volt szó? Ar­ról, hogy az amatőr színjátszó együttes vezetéséhez, meg­szervezéséhez, a művek szín- reviteléhez mindig kell vala­ki, aki célt, távlatot tud adni a kollektívának, akiknek van olyan varázsa, hogy képes gyakran a semmiből mara­dandót teremteni. Mást is A műkedvelő színjátszásnak megvoltak a nagy alakjai. A múlt század második felében Justh Zsiqmond Békés megyei birtokán létrehozta paraszt­színházát. A negyvenes évek elején a Nobel-díjas Szent- Györgyi Albert abból a meg­győződéséből fakadóan, hogy a megélt irodalom többet ér a megtanultnál, óriási segítséget nyújtott az egyetemi színpad­nak. Németh László tanári évei alatt úgy tanította az iro­dalmat. hogy a tananyagban szereplő drámákat bemutattat- ta diákjaival. Fóton Muharay Elemér hozta létre a faluszín- . házat. De nem szaporítom a példá­kat, mert a felsoroltak is ele­gendők annak bizonyítására, hogy a színjátszás vezéralak­jai hiányoznak elsősorban, akik ezt a munkát önként vál­lalnák. Mert ma is van, aki valami fészekmeleg közösséget keres szétesett családja helyett. Van, aki a munkahelyén nem tudja megvalósítani önmagát. Olyan is akad, aki bugyuta ah­hoz, hogy megismerkedjen egy lánnyal, s aki nem akar mást, csak a színpadi reflektort ke­zelni, mert érzi, hogy lötyögé- sen kívül valami mást is kel­lene, lehetne csinálni. Korhatár nincs A próbák hosszú során ki­alakul az előadás, s kialakul az egymásra utalt közösség. Akik egyszer megpróbálják, soha nem tudják elfelejteni. A kartali Deák István még a közelmúltban is foglalkozott a gondolattal: össze kellene hoz­ni a régieket. Megpróbálni is­mét! Nem a színpadért, nem a dobogóért, hanem elsősor­ban önmagunkért, a próbák meghitt hangulatáért, egymás formálásáért. Hányán lehetnek, vannak, akik az első hívó szóra be­nyitnák a művelődési házak ajtaját, ha volna, aki szólítaná őket, azokat, akik ismét ját­szanának, mesélnének. Talán vállalnák a semmit nem aka­rók legyintését, gúnyolódását: gyerekes szórakozás a játék' Pedig a művészet nem ismer korhatárt, a színpadi játék át segít az éveken. Fercsik Mihály zekas, babakészítő, bábkészítő, kékfestő. Premier előtt. Nepp József Hófehér, rajzfilm felnőtteknek, 16 órakor. Bari Károly költő kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Április 16-án Gödöllő, művelődési központ: Iskolai művelődési program: Egészségügyi filmek vetítése, az Erkel Ferenc iskolában, 15 órakor. Videomozi, 18.30 órakor Bari Károly költő kiállítása, megtekinthető 15—19 óráig. Vcresgyliáz, művelődési köz­pont: Üttörőtáboroztatási módszer­tani nap pedagógusoknak, 9 órakor. Kerepestarcsa, Szilasmentl Tsz: Rekviem egy temetőért, Kresz Albert festőművész ki­állítása 9—16 óráig. Domony, művelődési ház: Magnósklub. Bag, művelődési ház: Tavaszi hangversenysorozat, 18 órakor. Mozi Vasárnap: A kétéltű ember. Színes, szovjet tudományos-fantaszti­kus film. Csak 4 órakor! A nyolcadik utas: a halál. Színes, angol tudományos-fan­tasztikus film. 6 és 8 órakor. Csak 18 éven felülieknek! Hétfő: Délibábok országa. Színes magyar film. Csak 4 órakor! Bizonyítási eljárás. Színes, szinkronizált japán krimi, 6 és 18 órakor 14 éven aluliaknak nem ajánlott! ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom