Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-15 / 89. szám

1984. Április is., vasärnap Befejezés előtt Galga-híd ■m Püspökhatvanban heteken be­lül elkészül a Galga-híd. A *aknem egy esztendeig tartó munka azért vált szükségessé, mert a régi híd már nagyon rossz állapotban volt. Az egri Közúti Építő Vállalat már az utolsó simításoknál tart. Trencsényi Zoltán felvétele Kisvállalat Alapító a kamara Vállalkozói tanácsadó vál­lalat névvel szolgáltató kisvál­lalatot alapított a Magyar Ke­reskedem! Kamara. Komáromi Péter, a kamara főosztályvezető-helyettese el­mondotta: az új kisvállalat el­sősorban a hazai és külföldi vállalkozások előkészítéséhez, megszervezéséhez ad gyakor­lati tanácsokat. A jogi segít­ség mellett vállalkoznak gaz­dasági számítások, prognózi­sok készítésére is. Elsősorban export fővállalkozások szerve­zésénél, illetve itthon vagy kül­földön létesítendő vegyesválla­latok alapításánál vehetik igénybe a megrendelők szol­gáltatásaikat. A kisvállalat jaf vaslatot tesz a működési for­ma megválasztására, szakértők bevonásával elkészíti a szer­ződéstervezetet, és tanácsokkal segíti a vállalatalapításhoz szükséges engedélyezési eljá­rás lebonyolítását is. Folytatódtak a KESZ-küldöffértekezlefek A helyi politika részesei A hét végén folytatódtak a városi KISZ-küIdöttgyűlések. Ezúttal Vác, Gödöllő és Érd ifjúkommunistái beszélték meg az Írásos előterjesztések alapján lakóhelyük és kör­nyékük ifjúságának tevékenységét, feladatait. A pezsgő viták arról győzhettek meg, hogy erősödik a KISZ-tag- ság aktivitása. Nemcsak a lakóhely irányításából kérik ki részüket, hanem tevékenyek a mezőgazdasági és az ipari munkában is. A küldöttgyűlések a környezetvéde­lemtől a szocialista brigádokig, az úttörőmozgalomtól a védnökségekig számos témával foglalkoztak. A tettek tükrében Számvetést tartottak tehát Vác és vonzáskörzetének ifjú­kommunistái. Csaknem hét és fél ezer KISZ-tag képvisele­tében kettőszáz küldött ta­nácskozott a gépipari szakkö­zépiskola dísztermében. A vendégek között volt Komáro­mi János, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztály- vezetője, ár. Olajos Mihály, a városi pártbizottság első titká­ra, Halasi Márton, a KISZ Pest megyei Bizottságának'el­ső titkára és Weisz György, a városi tanács elnöke. Az írásos anyaghoz Iványi Károly, a KISZ városi bizott­ságának titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Többek között szólt arról, hogy a KISZ leg­főbb feladata napjainkban a gazdasági építőmunka segíté­se. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az ifjúság termelést segítő mozgalmai hasznosak. Gondként szólt a fiatalok ön­álló otthonteremtésének lehe­tőségéről. Elmondta, hogy a KISZ városi bizottságának la­kásépítő akciója országos hír­nevet szerzett. Évente mint­egy harmincán jutnak így la­káshoz. A községek közül ha­sonló akció van még Foton és Verőcemaroson. Ellentétesnek tartják a fiatalok, hogy a központi irányelvek segítik a magánerős építkezést, viszont épitőaTtyagho3''a*lágtöbb eset­ben csak csúszópénz ellenében lehet hozzájutni. A beszámolót vita követte. A hozzászólók jobbító szán­dékról, őszint« önvizsgálatró! tettek tanúbiiöií$6ságot. Nem­csak a vitábaft, Minern a véle­mények hangoztatásában is aktívak voltak a küldöttek. A közigazgatási változások­ból adódóan a küldöttgyűlés­sel megszűnt a KISZ járási bizottsága is, feladatkörét a városi bizottság vette át. A résztvevők megválasztották a megyei küldöttgyűlés területi küldötteit és a KISZ Vác vá­rosi Bizottságának tizenöt tag­ját. A titkár ismét Iványi Károly lett. S. J. Testre szabott feladatok Az Agrártudományi Egye­temen új formában rendezték meg Gödöllőn a KISZ városi küldöttértekezletét. A hatéko­nyabb munkára lehetőséget’ adó kereteket — a teljes ülést rétegtanácskozások követték, majd az ott hozott határoza­tokat plenáris ülés elé vitték — a KISZ-bizottság alakítot­ta ki. A tartalom tehát a kül­dötteken múlott. Az ülés elnökségében he­lyet foglalt Simon János, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának osztályvezetője, Her- czenik Gyula, a városi pártbi­zottság első titkára, Solymosi Sándor, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára és Pap István, Gödöllő tanácselnöke. Hentz Károly, a KISZ vá­rosi bizottságának titkára egészítette ki az írásos beszá­molót, amely többek között megállapította, hogy az ifjúsá­gi szövetség részesévé vált a helyi politika alakításának, ja­vult az érdekképviseleti fel­adatok teljesítése. Az irányítás összevonása — a közigazgatás átszervezése után — a szervezet nagyságát megkétszerezi; mintegy hat­ezer KlSZ-tagról ván szó, de a feladatok növekedését az egyszerű összegzés nem szem­lélteti. A lakóterületi alapszer­vezetektől az üzemi, intézmé­nyi, tanintézeti szervezetekig, számos szerveződési forma jellemző az új irányításra. A változatos programadás az egyik fő feladat. A mintegy kétszáz küldött hét szekcióban, rétegtanácsko­záson folytatta ezután a mun­kát. A küldöttgyűlés résztvevői végezetül megválasztották kép­viselőiket a megyei tanácsko­zásra, valamint a városi KISZ- bizottság 17 tagját. A KISZ gödöllői Bizottságának titkára ismét Hentz Károly lett. B. G. Erősödő mozgalmi élet Tegnap Érden a Bentavöl- gye Termelőszövetkezet kul­túrtermében tartották a város KISZ-fiataljai küldöttgyűlésü­ket. 1 Az elnökségben foglalt he­lyet L őrincz András, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának osztályvezető helyette­se, Antal Imre, a 19. választó- kerület országgyűlési képvise­lője, a Mezőgép érdi gyáregy­ségének igazgatója, Méray Ti­bor, az MSZMP Érd városi Bi­zottságának első titkára, Miklós László, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára és Mógor Béla, a városi tanács elnöke. A KISZ városi bizottságának jelentéséhez a szóbeli ki­egészítést Málnási Gábor, a városi KISZ-bizottság titkára terjesztette be. Utalt az 1981-es küldöttértekezlet legfentosabb határozatára, mely elérendő célnak jelölte, hogy a városban mindenütt jöjjön létre alap szervezet, ahol fiatalok dolgoz­nak. Érden az elmúlt három esztendőben évente húsz szá­zalékkal emelkedett a szerve­zett ifjúkommunisták száma. A jövőbeli feladatok közül a leg­fontosabbnak a veszélyezte­tett fiatalokkal való foglalko­zást, s a KISZ érdekvédelmi és képviseleti tevékenységének erősítését jelölte meg A vitában a fiatalok szorgal­mazták az érdi Duna-part ren­dezését, a cigány lakosság fo- kozoftab bevonását a KISZ tevékenységébe, a várospoliti­kai feladatok megoldásának további segítését. A küldöttgyűlés résztvevői megválasztották a tizenhárom tagú várost KISZ-bizottság tagjáit, majd arról döntöttek, hogy kik képviseljék az érdi fiatalokat a megyei küldött- értekezleten. A résztvevők egy­hangúan voksoltak Málnási Gábor mellett, aki ismét a vá­rosi KISZ-bizottság titkára lett. V. M. A HÉT HÍRE A világon az első gépet — sok ezer évvel korábban — az építőipar alkalmazta: a kétka­rú emelő volt ez az eszköz. Az építés később sem nélkülöz­hette az egyszerű, kezdetleges gépeket, éppen mert roppant nagy terhek mozgatásáról és emeléséről kellett gondoskod­niuk a valamikori mesterek­nek. Napjainkban természete­sen már nem csupán a gépek jelzik az iparosítást az épí­tésben, hanem technológiák, szervezési módszerek, anyag­előkészítő, gyártóműhelyek so­kasága igazolja, nem tehető egyenlőségjel a múlt és a jelen közé ezen a területen, bár vannak, akik hajlanak a rossz­májúságra, mondván, minél iparosodottabb lett az építés, annál lassabban készült, készül el egy-egy alkotása. Amiben látszatra van igazság, a való­ságban azonban a mai építmé­nyeket nem lehet a korábbiak­kal azonosaknak tekinteni, hi­szen az ún. épületgépészet például seregnyi olyan köve­telményt támaszt, ami annak idején ismeretlen volt. Ezt el­ismerve is persze helyeseljük az igényt, legyenek gyorsab­bak az építők. Gyakran lenné­nek is, óm rögtön felelni kell rá, kit értsünk építők alatt? A szerelőcégnek azokat az em­bereit, akik az új gyártócsar­nokban felállítják a gépeket, a friss burkolatú vezérlőte­remben, ahogy a szaknyelv je­löli, élesztik a műszereket, a vezérlő automatikákat? Te­kintsük építőknek az új lakó­telep tömbfűtőműve kazánjai­nak szállítóit? Mert ha ők kés­nek, akkor' is az építőkről szól a közvélemény", mint kárhoz­tatandó csapatról. Igaz, e csa­patnak léteznek a saját kése­delmei is... Folytatva kérdések, kétsé­gek sorolását: vajon indokol­tan szólhatunk akkor az ipa­rosítás — egyébként jogos — követelményéről, amikor esz­tendő végén a megyében négyszáz felett van a kivitele­Érdekes. olvasmányos Marjai Jó­zsef válogatott beszédeinek és cik­keinek gyűjteménye, amely a Kos­suth Könyvkiadó gondozásában a napokban jelent meg, s amely az utóbbi nyolc esztendő hazai gazda­ságpolitikai eseményeit foglalja ösz- szc. Erre az időszakra esik ugyanis a nemzetközi életben az enyhülés megtorpanása, az árrobbanás, a ka­pitalista világ gazdasági válsága. S# tegyük hozzá, ezek hatása alól a szocialista országok sem vonhatták ki magukat, hiszen a mai világgaz­daság egy és oszthatatlan, annak sorsában osztozik a nemzetközi munkamegosztás valamennyi tagja, így hazánk is. Az ország egyik miniszterelnök- helyettesének, a kormány gazdasági bizottsága elnökének az írásai, gon­dolatai olyan időszakot fognak át, amely minden bizonnyal újkori tör­ténetünk egyik legbonyolultabb, ne­hézségekkel tetézett szakasza. Ebben egyszerre, egy időben hárult-hárul a társadalomra, a gazdaságra, a fo­lyamatos megújítás, a korszerűsí­tés, a fejlődés hosszú távú, vala­mint a talpon maradás kérlelhetet­len .napi .feladványa. A gyűjtemé­nyes kötet olvasása közben részesei lehetünk annak, hogy miként látja hazáját, a magyar gazdaság hely­zetét ebben a bonyolult világban, s miként helyezi el saját országát a világgazdaság és a világpolitika színterén. Egyik írásában nagyon frappán­san fogalmazta meg lehetséges vi­szonyunkat a világhoz. Egy ilyen Magyarországra — olvashatjuk könyvében —, mint amilyenek mi vagyunk, illetve amilyenek lettünk, különösen az utolsó 25 évben, szük­sége van a szocializmusnak, a szo­cialista közösségnek, szüksége van Európának, de szüksége van az SZEMBEN A VALÓSÁGGAL üarfai ióisef: Egyensúly, realitás, reform egész világnak, mert ez a Magyar- ország — és egy ilyen Magyarország —, stabilizáló tényező a nemzet­közi helyzetben, a világpolitikában, a világgazdaságban, a keleti-nyuga­ti kapcsolatokban is. Marjai József ezt a gondolatot célszerűen fejti ki, hiszen mindaz, amit az utóbbi ne­gyedszázadban elértünk, kedvezően hat az enyhülésre, a béke vívmá­nyainak megőrzésére. Tehát, őriz­nünk kell eredményeinket, fejlesz­teni vívmányainkat, hogy a stabili­tással* nemzeti egységünkkel, azzal, hogy gazdaságunkat egyensúlyban tudjuk tartani, használunk nemcsak magunknak, hanem a világnak is. A kormány egyik felelős szemé­lyisége kendőzetlenül tárja elénk a valóságot. Pártunk politikáját, véle­ményét tolmácsolja közvetlen stílus­ban, világos mondatszsrkesztássel, érthetően, s közel tudja hozni az emberhez még a legnehezebb dolgo­kat is, a gazdaságpolitika nagwn sók kérdését. A kötet olvasása közben ponto­san látjuk a sikerek rugóit, s azok valódi értekeit csakúgy, mint a si­kertelenségeket, a gondok forrását. Nem marad titok előttünk egyetlen kényszerhelyzet, kényszerpálya, egy-egy folyamat eredménytelen mozzanata sem. A gazdasági egyensúly megőrzé­sének, a fizetési kötelezettségek tel­jesítésének elsődlegességét hangsú­lyozza, mert csakis így tudunk lé­pést tartani a világgal. Szüntelenül nehezedő versenyben kell helyünket megállnunk, új, igényesebb feltéte­lek között kell élnünk és fejlőd­nünk. Ha a felszabadulást követő évek forradalmi feladata a gazda- ságápítés területén az elmaradott­ság közegéből való kiszakadás volt, a mai — nem kevésbé forradalmi —, feladat a magasan fejlett gaz­daság építése, a múltból örökölt gazdasági elmaradottság utolsó ma­radványainak felszámolása. E pá­lya bejárása még kedvező külgazda­sági közegben is a megoldandó ne­héz feladatok légióit szülné: a mos­tani körülmények között — teszi hozzá —, azonban olyan helytállást követel mindenkitől, és olyan cél­irányos következetes tevékenységet a gazdasági vezetéstől, amelynek si­keres megvalósítása minden szel­lemi erőforrásunkat, alkotó lehető­ségünket, energiánkat igénybe veszi. Ugyanilyen határozottan fogal­maz, amikor a lehetőségeket tárja eiénk az országgyűlésen elhangzott egyik beszédében, miközben reáli­san feltárja a nehézségeket, ismer­teti a valóságos helyzetet, pontosan megmutatja a kivezető utat is. Miután külső forrásokra alapvetően nem számíthatunk, azzal kell gaz­dálkodnunk, amink van. azokat a tartalékokat kell mozgósítanunk, amelyekkel rendelkezünk- Ezeket viszont céltudatosan, ésszerűen, a gondos gazda módjára kell haszno­sítanunk — ismerteti az egyetlen lehetséges utat. s megmutatja, hogy mi a tennivaló. Másképpen kell él­nünk és dolgoznunk, mint eddig — szögezi le beszédében. A reformról szólva is világosan fejti ki véleményét. A fokozatos re­form híve. A forradalom győzelme után a szocializmus építése, a kom­munizmus felé vezető út a reformok sorozata, mégpedig a folyamatos reformoké. Amiben megérett a hely­zet a változtatásra, abban lépni kell. Ahogy tegnap dolgoztunk, az ma már nem jó. Ez még nem azt jelenti, hogy rossz volt, hanem azt, hogy ma már nem egyszerűen job­ban, hanem másképpen kell dol­gozni, hogy nagyobb eredményeket érjünk el... Mindehhez hozzáte­szi: nem térhetünk vissza semmi­féle direkt irányítási elemhez, de nem mehetünk valamilyen elvont, ideális, nem létező, csak elképzelt feltételek között működtethető meg­oldás irányába sem. Továbbra is men­teseknek kell maradnunk minden­fajta gazdasági dogmától és divat­tól. Ami ilyen megközelítésben vi­szont megérett, azt késedelem nél­kül meg kell lépnünk, úgy, hogy az a követelményrendszerünk szerint a társadalmi teljesítmény fokozását segítse elő. Szemlélete, felfogása embercent­rikus. Szinte mindegyik írásában, beszédében kiemeli az ember szere­pét, jelentőségét. A magyar gazda­ság — nyugodtan állíthatom —. többre képes, mint amit nyújt — ír­ja. Fokozatosan előtérbe kerül az ember: annak szorgalma, . tudása, szervezettsége, fegyelme. Ügy gon­dolom. egyetérthetünk abban, hogy a népgazdaság termelőerői közül a legalapvetőbbről van szó, arról, amely minden érték ősforrása — az emberről. Igen, az ember. Ezért íródott ez a könyv is, amelyet érdemes elol­vasni, mert hozzásegít korunk na­gyon összetett problémáinak meg­értéséhez. Gáli Sándor zés alatt álló, jelentősebb érté­ket képviselő építkezések szá­ma? Ennyi helyen, ennyi fé­le munkán lehet-e kamatoztat­ni a korszerű technikák, tech­nológiák fölkínálta előnyöket? S azt a forró kását sem lehet megkerülni, hogy jó ideje a megyében tevékenykedő épí­tőipari cégek döntő része -«• lényegében 1978 óta — nern tudott jelentősebb összegeket fordítani állóeszközeinek, azon belül gépeinek, berendezései­nek korszerűsítésére, némelyik vállalat, szövetkezet ölyany- nyira nem tudta ezt megtenni, hogy bár forma szerint vannak gépei, a valóságban mégis ott állnak géptelenül, mert ezek az eszközök teljesen elöreged­tek, többségük javíthatatlan, mivel nemhogy alkatrész nincsen, hanem valamikori gyártóik is réges-régen meg­szűntek ... S a géptelenség, meg az iparosítás hiányának sok más jele még inkább föl­fedezhető a megyében azok­nál a termelőhelyeknél, ame­lyeknek nem fő feladata az építés, de — legtöbbször kény­szerűen — ezzel is foglalkoz­nak, ilyenek a többi között a termelőszövetkezetek részlegei. Az ilyen tevékenység — a hi­vatalos szóhasználat szerint a nem építőipari szervezetek építőipari tevékenysége — a megyében, érték alapján szá­mítva, különösen a fenntartá­si munkáknál, rendkívül jelen­tős, ennek híján —• például -az erdőgazdaságban, a mezőgaz­dasági üzemeltben — megbé­nulna a mindennapos munka. Az ezen a .terepen működő szervezetek azután igazán gép- telenek, jellemzőjük az élő­munka nagy aránya a terme­lésben, ennek következtében eszközarányos nyereségük Szo­katlanul nagy. Irány tehát ez a forma, a géptelenséggel társított bevé­tel? Természetesen népi erről van szó, hiszen a feladatok jellege egyben arról is vall, hogy ezek a szervezetek bo­nyolultabb építményekhez nem tudnának felvonulni kivitele­zőnek, mert nincsenek meg a feltételek ehhez. A megyében megközelíti a háromezret a ki­vitelező építőiparban a na­gyobb értékű gépek, berende­zések száma, azaz az iparo­sítás egyik jellemzője jelén van, hat. A célszerűség, az ésszerűség kell, hogy megszab­ja, milyen munkát milyen szervezetek lássanak el, milyen iparosítási fokon, s a megbí­zások csökkenése ehhez az át­rendeződéshez ma kényszerű, de hasznos indíték. Mészáros Oltó Hazánk az élvonalban Világkongresszus A nyúltenyésztők most zá­rult római világkongresszusán magyar szakemberek is részt vettek, akik ismertették a ha­zai nagyüzemi és a háztáji nyúl- tenyésztés eredményeit. A ma­gyar nyúltenyésztés a világ- ranglistán az elsők között áll, nagyüzemi módszereink világ­színvonalúak. A háztájikban évente 2—3 millió nyulat nevel­nek. A kongresszuson kiemel­ték, hogy az egészséges emberi táplálkozáshoz nélkülözhetet­len fehérjéket a nyúlhús nagy mennyiségben tartalmazza, te­nyésztésük széles .körű elter­jesztése egyszerű tartásuk, és szaporaságuk miatt gyors ja­vulást eredményezhetne a fej­lődő országok élelmiszerellátá­sában. A következő, 1988. évi világ- kongresszus házigazdája Ma­gyarország lesz. KÉPTELENÜL 0 A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének el­nöksége a munkavédelem helyzetét tekintette át. £ A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsé­ge és a Műszaki Könyvkiadó együttműködési szerződést írt alá. @ Országos tanácskozás témája volt a hordoz­ható automatikus meteorológiai állomások alkalmazá­sának lehetősége. ® A hét híre az is, hogy Budapest adott otthont a nemzetközi építésiparosítási szemi­náriumnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom