Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-08 / 57. szám
4 pwnr 4 MEGYEI 1984. MÁRCIUS 8., CSÜTÖRTÖK Elmaradhatnak-e címkéink? A közelmúltban jelent meg a Magyarország felfedezése sorozatban Bakonyi Péter közgazdász-szociológus — kenyérkereső foglalkozását tekintve újságíró — Téboly, terápia, stigma című könyve. Nem tudható, hány ezres pél- dányszáma bizonyult kevésnek. de az igen, hogy több száz ezreket érintő kórt vesz górcső alá: az elmeügyet. Saját szavaival: „jellemez, de Elevenszülő növények Amikor a kezembe került a Természettudományi Kisenciklopédia és ismerkedni kezdtem vele, akkor a következő példa fogott meg. Ha négy barátnő megismer négy férfit és hozzájuk, akarnak menni feleségül, de meghatározzák a sorrendet, mely a férfiakat rangsorolja, akkor 24 lehetséges hozzárendelést kapunk. De már 10 tárgynak 10 tárgyhoz való hozzárendelésénél 3 628 800 lehetőség van és az optimális eset megtalálása próbálgatással túlságosan sokáig tartana. Ezért az ilyen hozzárendelési problémákra megoldási módszereket dolgoztak ki. 4 Megtudhatjuk a kötetből azt is, hogy miért esik húsvét vasárnapja a tavaszi holdtölte utáni vasárnapra, kiszámíthatjuk az öröknaptár segítségével, hogy melyik házassági évfordulónk vagy születésnapunk esik majd hét végére. Itt olvastam először arról, hogy mi történik az üstökösökkel. milyen csillagokból alakulnak ki az úgynevezett „fehér törpék”, mi az a tengerrengés, minek a segítségével fedeznék fel mostanában gyémántmezőket, a Lánchíd pillérei milyen anyagból készültek, mi az a jászeső. honnan ered a szélrózsa kifejezés, hol él a sóféreg, mely állatok a csapdaállítók, s hogy milyen növények közt fordul elő az elevenszülés? A könyv nemcsak az efféle kuriózumok megválaszolására alkalmas. Elsősorban áttekinthetősége miatt nélkülözhetetlen a polcokról, hiszen egyszerű logikai sorrendben választ kaphatunk a természet és az ember szinte minden lényeges problémájára. A természet világának bemutatása — a Világegyetemből kiindulva Földünkön át vezet el a rajta kialakult élőlények és az ember megismertetéséhez, ehhez kapcsolódva bepillantást nyújt a fizika és a kémia világába, s a matematika fejezete zárja le ezt a hasznos kézikönyvet. Az egyes részek szigorú decimális rendszer szerint tagolódnak és különülnek el. A címek és alcímek eltérő tipográfiai jelölései segítik a keresett információ megtalálását. A definíciók, a fontosabb adatok piros színükkel hívják fel magukra a figyelmet. A természettudomány történeti áttekintése, sok kápmelléklet, pontos tárgymutató által igazodik az Enciklopédia az olvasó: érdeklődéséhez és igényeihez. Fejezetenként, de részletéiben is tanulmányozható, korunk tudományos szintjén megírt, házi könyvtárból sem hiányozható, s a humán érdeklődésűek számára is nélkülözhetetlen munkát ajánlhatunk. K. T. elemez is, értelmez, de értékel is” úgy. hogy vizsgálódásaival mindannyiunk elé állít pontos, jól megvilágított tükröt. Műve — szándékának megfelelően — nem úgynevezett szakkönyv, de a szakemberek számára is érdekfeszítő. Közérthető stílusa, dokumentumainak sokszínűsége és izgalma pedig minden — más bajára is fogékony — olvasó érdeklődésére kell hogy számot tartson. Bakonyi nem válogat eszközeiben az évek alatt, amíg anyagot gyújt. Bemutatja hazánk számos, olykor változó elnevezésű és az elmeügyet valamennyire is érintő intézményét, interjúkat készít, ól- pszichológussá és álalkoholistává is válik a felderítés érdekében. Megszólaltatja a múlt és a jelen (jövő?) neves szakembereit és saját bőrén tapasztalja egy tíznapos aver- ziós (hánytató) kezelés minden poklát. Statisztikákat sorakoztat. érdekeket szembesít lehetőségekkel, elveket a valósággal. Könyve mindenekelőtt az EMBER-ről szól; a már és a majdani betegről, gondozóiról, ápolóiról, orvosairól, családjáról. munkatársairól, a makro- és mikrovilágról, ahonnan ezek az embertársaink kiszakadtak és kiszakadnak, ahol élnek vagy vegetálnak és a társadalomról, ahová őket — kit milyen mértékben lehetséges — vissza kell(ene) vezetnünk. A félezer oldalas könyv első fejezeteiben az elmeügy nemzetközi és hazai történelmére pillant vissza, érzékletes kultúr- és egészségügyi ismereteket nyújtva. Majd szaktekintélyek, nézetek, gyakorlatok csatáznak, vitáznak vagy egészítik ki, támasztják alá egymást úgy, hogy az elmúlt évtizedek politikai, társadalmi háttere is jól kitapintható. Országos forgóajtó a kilencedik fejezet címe, híven kifejezve, hol és hogyan járt Bakonyi egyszemélyes, stábja. Érzékenyen és objektivitásra törekedve mutatja be a jelentés nem túl derűs kép rajzolódik elénk, ha a megannyi kezdeményezés elszigeteltségét, szemléleti és gazdasági gondokat. megfáradt és még lelkes szakembereket ír és szólaltat meg. Bakonyi szimpatikuson elfogult: együttérzése szenvedélyes, a szükséges szemléletváltozást, a lehetséges és a lehetetlennek tűnő tennivalókat sürgeti a sikerült és bevált kísérlet nyomán. Nem könnyű olvasmány a mű, mert szerzője átfogó, korrekt és hiteles képet kíván adni, s így olykor próbára teheti a nem érintett olvasó türelmét. Az olvasás közben nézhető fényképeik (Szebeni András megrázó dokumentumfotói) nem csökkentik feszültségünket; elborzasztanak és felráznak. szervesen illeszkednek Bakonyi visszafogottabb írásmódjához. A fejezetek és alfejezetek előtti mottók egyike így szól: „A tünetekből kigyógyítható az ember, de a címkéből soha” (T. Harris). Hinnünk kell abban, hogy végigálve ezt a könyvet, a fenti idézet második fele veszít valamit igazából. F. J. Festő a gyümölcsösben Kevés bevezető tanulmányt olvastam olyan élvezettel, mint Frank János beköszöntőjét Czóbel képei előtt. A megragadó tárgyi tudás és emberi ismeretek — áthatva a szakma szinte minden fortélyával — olyan horizontot tárnak fel a képek körül, amely már nemcsak művészet, hanem annál is több: az alkotás tettenért folyamata. Franknak azt sikerült megragadnia és érzékeltetnie, ami sok más műből hiányzik: nem fogalmakkal érvel, hanem az embert mutatja fel, nem közvetlenkedik és mégis sok a nóvuma, nem • harsog a szakszavaktól és njégsem fényesre csiszolt a szövege — csupán azt meséli el, amit megengedhet magának és az egyben kötelessége. Mi újat mondhatna e sorok írója a több mint fél évszázada Érdligeten élő Csuka Zoltánról, aká egy esztendő híján egyidős e századdal? Sokan és sokszor méltatták már költészetét, mely leginkább közéleti töltésével vált a magyar líra értékévé. Gyakran megírták róla, hogy életében több folyóirat elindítója és szerkesztője' volt, olyan folyóiratoké, melyek a híd szerepét kívánták betölteni két nemzet között. Tudjuk, hogy könyvtárat alapított a saját házában, a Jószomszédság könyvtárát, mely ma már zarándokhelye mindazoknak, akik közel érzik magukhoz a szomszédos Jugoszlávia irodalmát. A legtöbben és a legtöbbször mégis műfordítói életművéről szóltak, mely száznál több jugoszláv mű — köztük Ivó Andric és Miroslav Krleza ma már klasszikusnak számító munkái — hű tolmácsolását foglalja magába. E sorok írójának már csak az maradt, ‘hogy közölje': a nyolcvanhárom éves Csuka Zoltán még mindig nem tette le kezéből a lantot új versek születnek ma is a kicsiny, meghitt hangulatot árasztó érdligeti dolgozószobában. Most megjelent Bizonyságul című verseskötete a legfőbb bizonyság rá. Válogatás egy olyan költői életműből, mely sokkal többet is nyújthatott volna annál, amennyit adott ha nem marad meg mindvégig — Megerősítve régi hitét az alkotás több mint hat évtizede alatt — kísérőzenének. Egy kemény, férfias életút kísérőzenéjének, • mert Csuka Zoltánt az élet soha nem kényeztette el. S ő mindig azt tette, mikor mit kívánt tőle, mit engedett neki a kor. mely hol felemelte, hol emigrációba kényszerítette, hol a porba sújtotta, de legyűrni, véglegesen félreállítani nem tudta soha. 1 A most megjelent kötet ötvenöt verse 1919-től 1983-ig nyújt bepillantást Csuka Zoltán költészetébe. A kor, melyet átfog e kicsiny versgyűjtemény távolabbi és közelebbi múltunkat éppúgy felidézi, mint ahogy megidézi jelenünket. „Emberek pitymallik l Építeni / Építeni Építeni kell!” — mondotta volt a Tanácsköztársaság évében született Embertestvéreim című versében, s eme hitében soha semmi nem ingatta meg. Fél évszázaddal később — és menynyi megpróbáltatás után! — ugyanígy dalolt: „Építsetek csak építsetek / kőművesek I világ építőmesterei.” Pedig balladai életút áll mögötte: az építés éveit — 1919, 1945 — a nagy próbatétel ideje követte — öt esztendő a börtönben, ártatlanul —, ám a viszszanyert élet csak régi hitében erősítette meg: „De jó is benned élni, lüktető keringés, / sodródni véled együtt, drága nép...” A Bizonyságul című kötet nemcsak egy költői életmű legfőbb állojnásait felmutató válogatás, egyúttal visszatérés is a költészethez ahonnan elindult, az első szerelemhez, melyhez balladai sorsában újra és újra hűtlen lett, mert történelmi elkötelezettségében mindig úgy érezte, hogy nagyobb feladatot szabott ki rá az élet a lant pengetésinéi. Csak most, a csöndes őszidő- bsn deres fejjel, de még remegő kézzel vette fel újra a lantot, s jutott vissza az első szerelemhez. Ellentmondva a halálnak, feledve a megpróbáltatásokat, az idős emberek derűs bizakodásával énekel. ..Okosan küzd- jünk. / Ésszel és értelemmel, / s az emberhez egyedül méltó ! szívós szeretettel” — írja még akikor is, mikor napjaink fel- fellobbanó tűzfészkeit idézi: Bejrútot vagy a rakátatá- maszpontokat. Nyolcvanhárom évesen is hisz az emberekben, a józan értelemben, abban, hogy az ember nem pusztíthatja el önnön magát. P. P. Frank János, mint minden írásában, ebben is tisztele ttudó partnerként viselkedik. Látásmódja talán a legszakszerűbb a hazai műtörténetírók között, s ezért azt is megteheti, hogy egyszerre legyen intim és tárgylátásában tökéletes. Frank titka abban rejlik, hogy nem akar mindenáron fölfedező lenni. Hű krónikása a kornak, abban az értelemben, hogy amit megfigyel, azt képes is elraktározni; megfejti a megnyilvánulások szándékát és eredetét, egyben kész azt tárgyiasítani, azaz úgy öltözteti fgl szavaival a képkeretet, hogy az is letagadhatatlanul a festői életmű részévé válik. A szerző mindig szemérmes, leginkább tudására. Most is aforizmaszerű tömörséggel fogalmaz, de idézi Genthon Istvánt, Kállai Ernőt, tehát senkire sem féltékeny, sőt mi több: büszkén vállalja az éles- eszű és -szemű elődök megállapításait. Czóbel ügyvédje ő már ami a jelenkorban, a széthúzó törekvések közepette a czóbeli egység védelmét jelenti. A hetvenegy színes reprodukció az életmű-válogatás tanúságtétele, s egyben a Corvina Kiadó és a Kossuth Nyomda szakszerű munkáját dicséri. M. Zs. bHeti filmtegyzetb Felhőjáték Esztergályos Cecília (Annie) és Jirl Menzel (dr. Rácz) a Felhőjáték főszereplői Bizonyára nem kis fáradságába került a rendező-forgató könyvíró, Maár Gyulának, s a díszlettervező tíano- vich Tamásnak, meg a bútorokat, kellékeket összegyűjtő berendezőnek, hogy oiyan pontosan, az utolso gyertya- tartoig vagy kávéscsészéig hitelesen megteremtse az 19zu- as évek középén6K budapesti úri vuaganaK tárgyi képét, amint azt a Feinojuíek képsorain iatnatjuk. nrtekes ké- pfeKitei, d (Kotokkal, szőnyegekkel zsúfolt szobaaeisok, eiegans ettermek es cukrászdáit, a békeoeli nyugalmat imitáló Margitsziget Scianyai, a korszak hol bolondos, hol meresz, hol csak feltűnő ruháit, kalapjait viselő szépasszonyok, jóisvájfolt urak, csillogó cilinderek és csillogó autók — mintha egy olyan Visconti-ülm lebegett volna Maar Gyula és alkotótársainak szemei előtt, amely az első világháború után, az Osztrák—Magyar Monarchia valamelyik utódállamában játszódik, enyhe dekadencia es nemi irónia fátylai mögött. Mert hát az az elegáns háló- :kőd^‘~fragj(-‘sza1őhköcsi, vagy e kettő kombinációja), mely a film főhősét, a világháborút francia internálótáborban töltött, majd a kétes értékű francia vendégszeretetet római tartózkodásra cserélő, s tíz év után most váratlanul és nem is különösebben indokoltan hazalátogató dr. Rácz György költőt, írót hozza Budapestre, tulajdonképpen bárhol megérkezhetne a Keleti pályaudvarhoz hasonló végállomásra: Krakkó vagy Zágráb, Grác vagy Brünn. Kolozsvár vagy Újvidék egyaránt a színhelye lehetne ennek a történetpek. Sőt: nemcsak a Monarchiában, hanem bárhol Európában lejátszódhatna az a fura, groteszk mozzanatoktól sem mentes, sőt, már-már abszurd kalandsorozat, melyen hősünk végigbukdácsol. Annyian megírták, megfilmesítették a 20- as évet. a fellazult erkölcsű polgári világ kezdődő széthullását, az elmagányosodás, az érzelmi elsivárosodás, a rutinszerűen hajszolt örömök és szórakozások, a sporttá degradálódott szerelmi élet konfliktusait, hogy sok újat erről a témakörről már a film alapjául szolgáló Déry Tibor-novella sem tudott mondani. Mindenesetre regisztrálta a téma pesti, eléggé provinciális variációját, s azt, hogy ez a pesti variáció egy önáltató, a régi szép békeidők elmúltát tudomásul venni nem akaró nagypolgári és dzsentri- réteg vetületeben még groteszkebből komikus, mint mondjuk Franciaországban vagy Itáliában. Maár Gyula filmje, a Fel- hö)aieii, a légkör és a tárgyi világ megidézésében kifogástalan. Jól* megragadott néhány főbb figura is — nem utolsósorban azért, mert kiváló színészek játsszák: a dr. Káczot tétovaságában és élhetetlenségében is rokonszenvessé tevő Jiri Menzel, a szepasszonyok közül a legizgalmasabbat, a legtalányosabbat, Annie-t játszó Esztergá- : lyctí Ce,cilia, a. . pár szavas, villanásában is remek Töröcsik Mari (aki még dizőznek 1 is pompás!), az elegánsán nagyvonalú Büchler professzort alakító Jiri Adamira, vagy az öngyilkosságba menekülő, elhagyott szeretőt játszó Kiss Mari. Es mégis: a film olyan benyomást kelt. mint egy jelesen megoldott szakdolgozat: minden benne van és minden pontosan van benne, aminek benne kell lennie —, csak éppen az nem derül ki, mi célja volt ennek az egésznek, miért történt ennek a világnak a gondos-pontos vissza- idézése, mit mond nekünk ma ez a keresztül-kasul szerelmeskedő urakról és úriasszonyokról szóló könnyed történet, amely olyan, mintha nemis Déry Tibor, hanem mondjuk Hunyady Sándor vagy Herczeg Ferenc írta volna az alapul szolgált Pesti felhőjáték című novellát. (Ami nem azonos írói kategória.. .) Forróvérű kísértet Olyan kevés kell egy habkönnyű vígjátékhoz, hogy szinte fölösleges is elősorolni. De azárt annyit mégis elmondhatunk. hogy ha van benne egy kis humoros alapötlet (például, hogy egy lecsúszott olasz arisztokrata váratlanul örökölt hatalmas várkastélyában éi egy több száz éves családi kísértet, aki kísértetiesen hasonlít a mai. lecsúszott utódra), van benne egy kis bolondos kavarodás (az ős és az utód folyton ösz- szecseréli magát, egymást, s mások őket) meg van benne néhány szép. s időnként még le is vetkőző nő (az utód szeretője az utód szerelme, az utód által az előd számára beszervezett call-girl, azaz telefonon rendelhető rossz- lánv). akkor már naevobbha’ nem lehet. Előáll a semmiről sem szóló, de azt kellemesen előadó filmecske, melynek fenti erényein túl még az is a javára írható, hogy elviselhető hosszúságú, és — főleg — 02 is. hogy nem akarja valamiféle világrengető alkotásként prezentálni magát, hanem megelégszik azzal, ha az, ami: másfél óra bolondozás. E bolondozásban élen jár az utódot és az őst alakító Johnny Dorelli a szép menyasszonyt játszó Gloria Guida. az. elsöprően szenvedélyes szeretőt domborító izgalmas Lia Tan- zi és a minden igényt kielégítően semmit el nem rejtő rosszlány Löry Del Santo. A rendező, Giorgio Capitaní, más filmieiből is ismert nálunk: bemutattuk többek között az Akiket forró szenvedély hevít s a Languszta reggelire című vígjátékait. Búcsú Ingmar Bergman filmjeinek világát idézi elénk a svéd rendező, Tuíja-Maija Niska- nen filmje. Hőse Valerie, egy Finnországban élő nagyiparoscsalád leánya, aki a nyomasztó otthoni környezetben, a zsarnoki apa lelki terrorja alatt épp olyan szépen szenved mint Bergman hősnői — csak éppen a beramani mély- lélektani izzás igazoló, hitelesítő ereje hiányzik a film. bői Rutinos munka, de utánérzés, s ezért üres. Takács István i
