Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

1984. MÁRCIUS 8., CSÜTÖRTÖK 3 Aki ápol, gondoskodik rólunk Aktíva és köszöntés a Fest megyei Tanácson Rajk László születésének 75. évfordulójára Életre szóló elkötelezettség Mint arról lapunk 1. olda­lán beszámolunk, tegnap nő­napi ünnepséget tartottak a Pest megyei Tanácson. — Március 8. legkedvesebb és legbensőségesebb társa­dalmi ünnepeink közé tarto­zik — mondotta köszöntőjé­ben Vágvölgyi József, a Pest megyei Tanács általános el­nökhelyettese —. s mi már napok óta készülünk, hogy a virágcsokor mellett meleg, kedves szavakkal is emléke­zetessé tegyük ezt a napot. Tiszta lelkiismeretből csakis ,ott fakadhat ez az üdvözlet, ahol a férfivezetők és kollé­gák nemcsak március 8-án, hanem az év többi napján is megbecsüléssel, messzemenő gondoskodással bizonyítják, hogy őszintén törekszenek a női egyenjogúság minél tel­jesebb megvalósítására. Jogos a büszkeség Hivalkodás és megelége­dettség nélkül, de jogos büsz­keséggel mutathatjuk fel a világ előtt társadalmunk ered­ményeit, amelyeket eddiig a hők társadalmi egyenlőségé­ért, foglalkoztatásuk kiter­jesztéséért, az egyenlő mun­kával mért bérezésükért, a dolgozó anyák helyzetének megkönnyítéséért tett erőfe­szítésekkel elértünk. Ma már a kisgyermekek több mint 85 százaléka járhat óvodába, a gyermekgondozási segély pe­dig szinte egyedülálló szocia­lista vívmány a világon.. A megye egészségügyi in­tézményednél is nagy előreha­ladás tapasztalható, megnőtt az e szakmában dolgozó nőik aránya a társadalmi tisztsé­gekben, a választott testüle­tekben, s az utóbbi években egyre több egészségügyünk­ben a női vezetői ■ A> ■ - ■ megyé­ben dolgozó löQQ._orvos Jsözül. minden második nő, a gyer­mekorvosok' között pedig 72 százalék az arányuk. Meggyő-. ződéssel valljuk, hogy ha mind több nőnek lesz lehető­sége rátermettségét bizonyí­tani, a társadalom értékítéle­tében is még gyorsabban kö­vetkezik be pozitív irányú változás. Ezúton is köszönjük önök­nek a sok-sok gondoskodást, fáradozásukat a bajbajutott emberek megsegítéséért, s kí­vánjuk, hogy legyen még több örömük a családi és közélet­ben, részesüljenek még na­gyobb megbecsülésben. Ami gond marad Feltétlenül indokolt ma és ebben a körben egészségügy­ről és szociálpolitikáról szól­ni, időszerű a téma, hiszen az ápolás és a gondoskodás el­sősorban női feladat — mon­dotta előadásának bevezetőjé­ben dr. Csehák Judit, a SZOT titkára, majd így folytatta: — Magyarország e két területen igazi értékeket teremtett, de ma azt is látjuk, hogy eddigi Vívmányaink nem elegendők ahhoz: mindenki gondtalanul élhessen. Társadalmunkban to­vábbra is számolni kell a hát­rányos — olykor többszörösen hátrányos — helyzettel, a be­tegségekkel, s ezeket a pénz, a munka önmagában még nem szünteti meg. Eddigi eredmé­nyeinket elismerve sem feled­kezhetünk meg a feszültségek­ről, számolnunk kell azzal is, hogy legégetőbb gondjainkat kell megoldanunk a meglévő anyagi lehetőségeink keretei között. Ez pedig csak úgy le­hetséges, jia átcsoportosítjuk a pénzeszközöket, ha pontosan felmérjük, kik és mennyi ter­het vállalhatnak. Mostani szo­ciálpolitikánk elveit még ab­ban az időszakban dolgozták ki, amikor a mainál kisebb inflációra számítottak, s ked­vezőbb gazdasági helyzetre. Ennek következménye pél­dául, hogy ha egy ápolónő most nyugdíjba megy, kétszer akkora nyugdíja^ kap,( mint kollégája, átif"tiz-tízenkét"esz­tendeje vonult nyugállomány­ba. Nem vitás, ha ez ügyben elmaradna a változás, nagy baj lenne... A másik hasonló ellent­mondás — folytatta az élőadó — a női nyugdíjjal kapcsola­tos. Manapság egy nő 33 évet dolgozik átlagosan, s 18 és fél éven át nyugdíjas, az összsg többnyire alacsony. Nap­jainkban már nyilvánvaló, hogy a kis nyugdíj az ezred­fordulóra tipikusan női prob­léma lesz. S be kell látnunk azt is, mi nők öt évvel tovább élünk, mint a férfiak, akik pedig ugyancsak öt évvel to­vább munkálkodnak a nyug­díjért, amit azután fél évti­zeddel rövidebb ideig élvez­hetnek. Az ilyen és hasonló feszült­ségek feloldásához a szociál­politika területén kutatómun­ka szükséges, s elengedhetet­len, hogy a megfelelő dönté­sekhez a szocialista demokrá­cia útján jussunk. Ahhoz, hogy optimistán ítéljük meg a jövőt, erősíteni kell azokat a fórumokat, amelyek a feszült­ségek keletkezésének helyszí­néhez minél közelebb foglal­hatnak állást. Hatékonyabban Hasonló a helyzet az egész­ségügyben is. Az ENSZ egész­ségügyi szervezete, a WHO vizsgálódásai nyomán ma már köztudott, hogy a gazdag or­szágok sem tudják megvenni az egészséget, s azok az ál­lamok érnek el szembeötlő eredményeket korunk népbe­tegségeinek leküzdésében, amelyek olykor talán kevesebb eszközzel, kórházi ággyal ren­delkeznek, de jbbb meggyőző erővel tudatosítják: aki nem él egészségesen, azon nem biztos, hogy segíteni tudnak a gyógyítók. Talán gyakrabban kellene — s mindenekelőtt hatékonyabban — szólnunk az alkoholizmus, az egészséget károsító életvitel ellen, amely­nek eredményeként hazánk­ban a Munkaképes korú fel­nőttek (yjabban népi kivéte­lek a nők sem) körében emel­kedik a halandóság. Itt, Pest megyében is adot­tak a lehetőségek ahhoz, hogy a gyógyító szemléletről a megelőzésre helyezzék a hangsúlyt mondotta befeje­zésül dr. Csehák Judit. Vasvári G. Pál Rajk László nevének emlí­tésére a ma embere azonnal az 1949 derekán lezajlott per­re asszociál. Személye azono­sult a törvénysértő perrel, amelynek fő vádlottja és ál­dozata volt. Ez a sajátos meta­morfózis akarva-akaratlan el­homályosítja eseményekben gazdag életútját, elkötelezett Kommunistaságát, azt a politi­kai pályafutást, amely mint­egy húsz esztendőn át jelle­mezte őt. x Az erdélyi havasok tövében meghúzódó Székelyudvarhe­lyen 1909. március 8-án szüle­tett, egy csizmadiamester né­pes családja legfiatalabb gyer­mekeként. Rajta kívül még 12 testvéréről kellett a szülőknek gondoskodniuk. Továbbtanulá­sában a fivérek segítettek. Így 1924-től Magyarországon, Bu­dapesten és Nyíregyházán foly­tatta tanulmányait, majd 1927- ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegye térti böl­csészeti karára és Tanárképző Intézetébe a magyar—francia szakra. Pedagógusnak készült. 1929 márciusa és decembere között, sikeresen elvégezte a franciaországi besanconi egye­tem bölcsészkarának külföl­diek számára szervezett nyelv- tanfolyamát, majd 1930 ja­nuárjától ismét itthon folytat­ta tanulmányait. A szociális és társadalmi problémák iránt érzékeny Rajk — nem utolsósorban a gazdasági válság miatt kiéle­ződött nyomor, elégedetlenség hatására — az egyetemen kö­zel került a baloldali, sőt ha­marosan az illegális kommu­nista mozgalomhoz. Ebben döntő szerepet játszott a? is, hogy tanulmányozni kezdte a haladó szellemű marxista mű­veket. amire a franc* * 5 aországi tartózkodás ideién még több lehetősége nyílott. Elméleti, Dolitikai • érdeklődése - itthon- fokozódott és elmélvült, bár ennek komoly akadályai vol­tak. Hívatásos forradalmár Ezekben az években Rajk László életre szólóan elkötelez­te magát a forradalmi elmé­A z őszülő hajú asszony min­den lámpaláz nélkül — egyetlen szál, számokkal tele­írt papírral — lépetté mikro­fonhoz, hogy megtartsa beszá­molóját a zárszámadás rész­vevőinek az ellenőrző bizott­ság munkájáról. ízes magyar­sággal, egyszerű szavakkal, olyan élvezetesen adta elő adatokkal teletűzdelt mondan­dóját, hogy nem lehetett nem odafigyelni rá. — Az én életem egyáltalán nem tipikus, a szövetkezet ezerkétszáz nödolgozója között sok akad, aki jobb alanya len­ne ennek a beszélgetésnek — próbál jobb belátásra bírni, az élvezetes beszámoló elő­adója, dr. Tábori Sándorné, a gyáli Szabadság Tsz ellenőrzé­si osztályának vezetője. Érvek­kel is alátámasztja kérését, ám ezek hallatán csak erősö­dik a? elhatározás. É lete valóban nem tipikus. Kislányként került Gyön­gyös mellől a fővárosba, egy építőipari technikum kollégiu­mába. Tizenhét évesen pedig férjhez ment. Hamarosan megszületett a kislánya. Az 50- es évek gyermekneveléssel, munkával és házépítéssel tel­tek el a fiatalasszony számára. Ám még el sem készült az új otthon, amikor meghalt a fér­je. S két esztendő leforgása alatt elvesztette a'szüleit is. — Talán furcsán hangzik, de örültem, hogy még. nem készült el a ház. A minden­napos gondok, a kis célok, parkettázás, redőnyszerelés, kerítéskészítés és persze a kis­lányom felnevelése adtak ér­telmet az életemnek. Ebben az időben már évek óta számvitellel foglalkozott, újabb és újabb tanfolyamokat, iskolákat járt ki. Huszonkét éve munkahelyet változtatott és a Szabadság Tsz-ben kontí­rozó könyvelő lett. Rövidesen — 1939-ben — ki-' neveztél^ főkönyvelőnek, a há­rom szövetkezet hét évvel ez­előtti egyesítése óta pedig a Szabadság Tsz ellenőrzési osz­tályát vezeti. — Aki azt hiszi, hogy a szá­mok birodalma valami unal­mas világ, az nagyon téved —■ magyarázza lelkesedéssel és egy negyedéves jelentést tesz elém. — Ebből az egyetlen szál papírból órákig lehetne beszélni á szövetkezet egyes ágazatának eredményeiről, hiányosságairól. A mi felada­tunk ezek alapján vizsgálni a különféle területeket. Ahol hiány, lemaradás mutatkozik, ott megkeresni az okokat és javaslatot tenni a hibák kija­vítására. Nálunk nem szalad­hat el a ló egyetlen ágazatnál sem, hiszen havonta mérjük a teljesítményt és idejében közbelépünk. A Szabadság Tsz másfél milliárdos árbevételé­ből 400 milliót tesz ki a keres­kedelmi tevékenység. Ezt is gondosan figyelni és ellenőriz­ni kell, az elszámolásoktól egé­szen a vásárlók könyvébe írt bejegyzések kivizsgálásáig. S zeretettel és hévvel beszél a munkájáról. Pedig fel­adata a legnehezebbek közé tartozik, s egyáltalán nem népszerű. — Ahol rendszeres az ellen­őrzés, ott súlyosabb felelősség­re vonásokra általában nincs szükség. Engem ebben a szö­vetkezetben majdnem minden­ki ismer és nagyon sokan tisz­telnek. Persze azt nem várha­tom el, hogy az is szeressen, aki ellen fegyelmit kezdemé­nyezek. Dr. Tábori Sándorné gya­korta hagyja magára munka­társait, hogy számos társadal­mi megbízatásának eleget te­gyen. Szekrényében a szövet­kezet iratait tartalmazó dosz- szié mellett példás rendben sorakoznak a társadalmi tevé­kenységekből adódó levelezést tartalmazó iratgyűjtők. Elnöke a szövetkezet ellenőrző bizott­ságának, tagja a munkahelyi párt- és végrehajtó bizottság­nak, az agitációs és művelő­dési bizottságnak, küldött a te­rületi szövetségnél és ellenőr­ző bizottsági tag ugyanott. — Ha olyan munkakörben dolgoznék, ahol naponta ha­táridős feladataim lennének, bizonyosan nem vállalhatnék ennyi megbízatást. Csakhogy az évek során a tehetséges, jól képzett munkatársaim megtanulták, hogyan boldogul­janak, ha cgy-egy napra „eltű­nök”. Egyébként is vallom, hogy aki megszervezi az életét, annak mindenre jut ideje. A társadalmi tevékenység irataival zsúfolt, vaskos dosz- sziék, a jól működő osztály mind bizonyítja, hogy dr. Tá­bori Sándorné is eszerint él. S ahogy a házíartásvezetés- ről, magánéletéről beszél, újabb arcát ismerem meg. Szeretettől és lelkesedéstől sugárzik, ugyanúgy, mint ami­kor a munkáját ecsetelte. V onásai mégis lágyabbak, akárcsak a hangja. — Tizenkét évvel ezelőtt új­ra férjhez mentem. Lanyom akkor már felnőtt, a maga éle­tét élte, én is megpróbálkoz­tam vele. Féltem, ugyanakkor reménykedtem, hátha valami más következik, amivel kitel­jesedhet az életem. Hiszen annyi szenvedés ben és meg­próbáltatásban volt részem a magánéletben. S mindezekért csak részben kárpótolt az a tény, hogy munkahelyemen si­keres, elismert, megbecsült ember vagyok. Sokszor még ma is hihetetlen a számomra, hogy boldog, kiegyensúlyo­zott asszony lehettem. S hogy ez mennyire így van? Ha tel­jesülhetne három kívánságom, magunknak legföljebb egészsé­get kívánnék. Az unokáimnak boldogságot, a világnak békes­séget kérnék. Móza Katalin lettel, s később sem tagadta meg azt az eszmét, amelyben megtalálta a válaszokat a ma­gyar társadalom ellentmondá­saira is. Segítette őt eligazod­ni az európai konstellációkban. Élete végéig tevékenységének, gondolkodásának alapvető meghatározójává vált. A mar­xizmus—leninizmus szellemé­ben lett önálló gondolkodóvá, munkáját kritikusan felülb.rál- ni> képes, racionálisan tevé­kenykedő kommunistává. Ek­kor került kapcsolatDa a gya­korlati politikával, az illegális kommunista mozgalommal es érett hivatásos forradalmárrá. Energikus, tevékeny' egyénisé­ge sodorta őt az elmélet síkjá­ról a gyakorlati munkához. Kedvező emberi adottságai is hozzásegítették ahhoz, hogy társaihoz közelkerüljön, kör­nyezetének tagjaiban bizalmat ébresszen. 1931 elején a KIMSZ az év végén a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja lett. Személyére hamarosan fel­figyelt a rendőrség. Először T932v,júniús5b'áh, 'majd" 1953 febrüáflábáfi "éá’ 1Ö&> február­jában letartóztatták, egyszer háromhavi börtönbüntetésre ítélték. Közben legkülönbö­zőbb párt- és KIMSZ-megbí- zatásokat látott el, egyik fő szervezője volt 1934 nyarán az úgynevezett tandíjreform-moz- galomnak. Ez kísérlet volt a legális és illegális munka ösz- szekapcsolására. 1935 közepén pedig — szintén a pártvezetés megbízása alapján — bekap­csolódott az építőmunkások tö­megsztrájkjának szervezésébe. „Nem azért vagyok forradal­már, mert a párthoz tartozom — írta jelentésében —, hanem azért vagyok párttag, mert forradalmár vagyok.” A mozgalomban a rendőrség előtt „lefeketedett”, s az egye­temről kitiltott Rajk László 1938 közepén, engedéllyel el­hagyta az országot, hogy Csehszlovákián, Franciaorszá­gon keresztül eljuthasson spa­nyol földre, harcolni a köztár­saságra támadó fasiszták el­len. Ott 1937 októberétől Ftr­ios László néven az egyik ma­gyar önkéntes zászlóalj köte­lékében több ütközetben veit részt, meg is sebesült, majd 1939 februárjában az ország elhagyására kényszer!tett nem­zetközi brigádokkal együtt ó is átlépte a spanyol—francia ha­tárt. Ezt követően megjárt szá­mos francia internáiótábort. ahol a kommunista kollektíva egyik irányítójaként igyekezett átvészelni a nehéz időket. Több társával 1911 nyarán kalandos úton került haza. rtthon rövid illegális élet után októberben a rendőrség a nyomára buk­kant. s tiltott határátlépés vét­sége miatt a kistarcsai táborba szállították, innen a Margit körúti fegyházba vitték, hogy féléves börtönbüntetését le- töltse. Illegális páriHiunkában A kommunista kollektíva segítségével sikerült 1944 szép temberében kiszabadulnia, s a kommunista párt KB-títkára- ként bekapcsolódnia az illegá­lis pártmunkába. Részt vett az új pártprogram kidolgozásá­ban. az ellenállási mozgalom szervezésében, a két munkás­párt egységmegállapodásának előkészítésében, majd novem­berben a párt nevében tárgyalt a Bajcsy-Zsilinszky és Tarcsay Vilmos-féle katonai szervezke­dés vezetőivel is, Kirgiz néven. 1944 december elején ismét letanozcatuiK, Sopronkőhidára, majd Dachau felé hurcolták, s innen 1945 márciusában eresz­tették el, a mintegy félszáz fogva tartottal együtt. Éle­tének új szakasza 1945. május 13-án kezdődött, amikor a fő­városba érkezett és a legkisebb zökkenő nélkül kapcsolódott be a pártmunkába, a közéletbe. A felszabadult országban moz­galmi-politikai pályája kitelje­sedett. A Magyar Kommunis­ta Párt (MKP) májusi konfe­renciáján —, ahol egyébként fel is szólalt — beválasztották a Központi Vezetőségbe, majd Politikai Bizottságba, tagja lett az öttagú titkárságnak. A ha­zai illegális kommunista moz­galom egyik legtehetségesebb vezetőjeként, egyenrangú part­nerként, magabiztosan látott munkához. Hamarosan a bu­dapesti területi bizottság tit­kára lett, s ebben a minőség­ben sokat tett azért, hogy a legtekintélyesebb pártszervezet taglétszáma, befolyása növe­kedjék, ütőképes szervezetté kovácsolódjanak a vezetők és a tagok, a két munkáspárt együttműködése jól funkcio­náljon. 1945 novemberében az MKP KV az egyik főtitkárhe­lyettessé választotta, majd 1946. március 20-án a Belügy­minisztérium élére került. Ártatlanul E fontos és az osztályharc döntő hatalmi pqszton igyekezett a párt poli­tikájának szellemében és ér­dekében tevékenykedni. Erős­kezű miniszternek bizonyult, kérlelhetetlennek az ellenség­gel szemben, de fellépett az ellen, hogy minisztériumát a bosszú eszközeként használják fel. Politikusi és miniszteri te­vékenysége az MKP kongresz- szusain elfogadott programok, a Politikai Bizottság és a Központi Vezetőség ülésein ki­dolgozott konkrét elképzelések alapján bontakozott ki. Még­sem volt gépies végrehajtója a terveknek, munkáját mindig saját belátása szerint, habitu­sának, vezetési elveinek és stí­lusának megfelelően látta el. Munkabírása legendássá vált. 1948 augusztus elején átkerült a Külügyminisztérium élére, ami már jelezte a vele szem­beni bizalmatlanságot is. A Po­litikai Bizottság tagjaként azonban továbbra is részt vett azokban a munkákban, ame­lyekre a proletárdiktatúra rendszerének kiépítésekor ke­rült sor. Így például a Nemzeti Függetlenségi Front átszerve­zésében, a külpolitika alapel­veinek kidolgozásában,’ a köz- igazgatás megreformálásában. A bizalmatlanság légköre azonban egyre szembetűnőbbé vált számára is. Sikerült Rajk körül ellensé­ges légkört teremteni. Az új helyzetbe került pártok a hi­degháborús légkörben hitelt adtak különböző híresztelések­nek — amit sa’át politikájuk torzulása is elősegített —, s 1949. május 30-án letartóztat­ták P-’ik I ászlót Angol—ame­rikai kémnek nyilvánították és halálra ítélték, maid október 15-én kivégezték, több társá­val együtt. Az ötvenes évek közepén derült fény ártatlanságára. A történelem utólag igazságot szolgáltatott neki: megtisztí­totta múltiát, személyét a reá szórt rágalmaktól. Embersége, harcos, őszinte, bátor helytál­lása az osztályharc különböző frontján, a marxizmus—leni­nizmus és a munkásosztály ügye iránti elkö'elezcltsége, a szo­cializmus iránti hite példa le­het és kell hogy legyen a mai és az elkövetkező nemzedé­keknek is. Strassenreitcr Erzsébet Teljes életet élsii Asszony a számok világából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom