Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
1M4. március s„ szombat PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Vákolitz IstvánSólem Áléchem: Találkozás A takarón kékeres, szárnyaszegett kés mozdul fojtott sóhajként, tétován. Megreszket félúton, jaj, iszonyúan hosszú az álomtalan, vaksüket éj; és lehet, hogy holnap már nem találja a másik kezet* Sárospataky CsabaŐszi vers lányarccal Az árnyékok Is meggörbülnek, hideg szöggel felszegezve vigasznak kurta fény a part, moha lóg fák oldalán- a csónakok még elindulnak reggel, az ág már apró csöndet hajt. Lányarc az este még, festett papíron kert, falak, Szlvárványdísz a felhőn, elfeledve, lányarc az álom kapuján, zuhanás a lepkeszárny, gyémántlevélen hál a nap. Múló idő Kéri Imre grafikája G ráber kikászálódott a teherautó vezetőfülkéjéből. Nehézkesen a földre ugrott, aztán szétnézett a fa- luszéli futballpályán. Derekát nyomogatta. Hosszú volt az út. Bezzeg régen... Hajjaj! Bécs, München, Milánó! Micsoda nagy szám volt, ő meg Evelyn a trapézon! Huszonöt éve rajta kívül talán még senki sem tudta a két és fél szál tót odafent. Hol van már Evelyn, hol a Bush cirkusz, hol a sokféle szerződés? Ez a futballpálya van. Langyos még a szél, ahogy a sorban álló nyárfák hullott leveleit átsöpörte a lakókocsi kerekei között, de más így délután felé érezni: elmúlt a nyár, végérvényesen. Megint egy nyár. Gráber intett a traktorosnak, lehet kiszállni. A Varga most kanyarodott be a falu felől. Ez az jelenti, hogy kint vannak a plakátok. Mégiscsak becsületesek az emberek. Két napja egy százast adott annak a fiatal kölyöknek, aki megígérte, kiragasztja az Orinet cirkusz érkezését. Ez is Orinet. Hiába írta le annak a tökéletlen nyomdásznak a helyes szöveget, Orient helyett mégis Orinet lett belőle. Mit lehetett csinálni? Indult a szezon, elhozta a plakátokat így, rosszul nyomtatva. Mindegy. A traktoros már serénykedett. A nyáron csapódott hozzájuk, amikor. Bélus megnősült, az egyik napról a másikra otthagyta1 a társulatot. A Bélus — a mosolyával. Este belépett a lakókocsiba; — Na, Gráber tata, én elmegyek. Most. Az asszony parancsa, nincs mit tenni ellene — nevetett a sűrű fekete bajusza alól. Látszott rajta, nem nagyon bánja. Gráber kezet fogott vele. Jó gyerek volt a Bélus. Amikor elszegődött, még a csontjai is zörögtek, aztán megtanult a késekkel bánni, kutyát idomított, de ha keltett, még a póni kát is lecsutakolta. Szerette a szabad életet, szépen kikerekedett és mégis. így van ez. A délutáni sárga fényben mindenki munkához látott. Két óra múlva állt a sátor, kicsapták a két pónit, levették a majom ketrecéről a takaródeszkát. — Pierr, kérem! — nyomta meg a szó végét Gráber. — Üljön le jegyeket árulni. A traktoros bólintott. Végül is készen vannak, az egész cirkusz két marék. Hogy ezért még fizetnek az emberek... Gráber az oroszlánhoz ballagott. Megállt a ketrec előtt. — Hogy van? — kérdezte. Az nehézkesen fölállt, a rácshoz lépett, hátát nekivetve lefeküdt. — Meddig húzza még? B enyúlt a rácson, megvakarta a hátáit, a füle tövét. Az állatot nem érdekelte, aludt, mint egész nap. Nagyon öreg volt már. Amikor Tripoliban kilenc éve megvette egy osztrák cirkusztól, akkor is öregnek mondták, de nála még tavaly is megcsinált egy-két kunsztot. Egyik este megmakacsolta magát. Nem jött ki a ketrecből. Bélus hiába lökdö?- te, szólította, hiába mutatott neki nyers húst, csak feküdt. Gráber megnézte, aztán annyit mondott: — Hagyja, Tivoli, kérem — csak a művésznevén szólította a társulat tagjait. — Ez már nem akar dolgozni. Azóta csak fekszik, alszik, néha eszik vagy iszik keveset. Hát igen, ha Evelyn nem beszéli rá, talán meg sem veszi, de akkoriban még jól ment a bolt, a Krokus cirkusz szerződésében dolgoztak állatszámokkal. De ahogy az a szezon lejárt, mintha minden megváltozott volna. Nem kaptak több szerződést. Evelyn Tripoliban maradt, összeállt a Krokus menedzserével, ö meg hazajött. Hozta az oroszlánt. Néhány hétig ült tétlenül a lakásban, egyLeánykérőben Tóbiásnál ■------------- lemendőben van, I A nap I mindjárt este lesz,------------messziről békakurutytyolás hallatszik, a lovam kipányvázva legelészik; a tehenek éppen most értek haza a legelőről, ott állnak a sajtár előtt és várják, hogy megfejjék őket; a fű szívderítőén illatozik — valóságos földi paradicsom! így üldögélek és tűnődök magamban, meghányom-vetem a dolgot, és közben arra gondolok, hogy milyen bölcsen is rendezte be Isten a világot; minden teremtménynek, az embertől a marháig — különbség tétessék közöttük! — meg kell dolgoznia a kenyérért; semmi sincs ingyen a földön! Falni akarsz, tehén? Hagyd, hogy megfejjelek, adj tejet, tarts el egy zsidót, a feleségével meg a gyerekeivel együtt! Abrakot akarsz, te ló? Szaladj be minden reggel a tejeskannákkal Bojberikbe! És ugyanígy te is, ember — különbség tétessék közted és a barom között! — ha egy falás kenyeret akarsz, csak törd magad, fejd a teheneket, cipeld a kannákat/ köpülj vajat, készíts sajtot, fogd be- a lovad és kocsikázz be minden reggel Bojberikbe, a nyaralókhoz, hajlongj a gazdag jehupeciek előtt, hízelegj nekik, bújj beléjük, úgy igyekezzél, hogy mindengyiknek kedvére tégy, és Isten őrizz, senkit meg ne sérts! De itt van az örök nagy kérdés: miért? Hol van az megírva, hogy Tóbiásnak miattuk kelljen fáradoznia, felkelnie kora hajnalban, amikor ők még javában alszanak, hogy a reggelijükhöz friss vajat és sajtot kapjanak? Nem lenne méltó és igazságos, ha Tóbiás is legalább egy nyáron pihenhetne? De akkor honnan szereznének sajtot és vajat? Ki fejné meg a teheneket? Hát ők, a gazdag jehupeciak!... Erre a gondolatra igazán nevetnem kellett. Hogy is mondja a közmondás: Ho- ván jutna világ, ha Isten minden bolondot meghallgatna?----------------- reb Tóbiás! — Jó estét, köszön rám hirte—.............. télén valaki,_Fel-. pi llantok: ismerős legény áll előttem. Mótl Kamizol, anatovkai szabósegéd. „Áldassék, aki jön! Isten hozott! — mondom. — Bárcsak a Messiás is ilyen gyorsan eljönne! Ülj le, Mótl, ide .mellém a földre — mondom. — Hogy kerülsz ide ilyen váratlanul?" — „Hogy kerülök? A lábam hozott” — mondja és egyre csak arrafelé tekinget, ahol a Iászer-egyszer a telefonhoz nyúlt. Nem sokáig bírta, összeszedte az Orinetet, megszerezte az engedélyeket és elindult az országban. Eladta a házat, a pénzből lakókocsit, teherautót, állatokat, fölszerelést vásárolt. Ennek is így kellett lennie. Ö a pónikkal dolgozott, Tivoli-Bélus kutyákkal. Odett volt a kígyóasz- szony és a majomidomár. Aztán jött a késdobálás, egy lány, akinek a nevére sem emlékszik már, egészen ügyesen dolgozott a kötélen. Mindig becsülettel megcsinálták a két órát. Télre beállt a kocsikkal, az állatokkal anyja telkére, szélnek eresztette a társulatot. Így teltek az évek. Csak Tivoli meg az oroszlán tartottak ki mellette. H át itt van a futballpálya. Mindjárt kezdődik az előadás. Gráber fölkapaszkodott a lakókocsiba, leült a tükör elé. Rakta föl egymás után a festékeket. Nézte, hogyan fiatalodik az arca. Előbb negyvenöt, aztán negyven, majd úgy harmincöt éves férfi nézett vissza rá. Csak a szeme, az nem fiatalodott. Ivott egy kis rumot. Visszarakta az üvegre a kupakot. Gondolt egyet, megint ivott. Hosszabban, lassabban, mint az előbb. Szeme lassan csillogni kezdett. Odakint már sötétedett. Belebújt a kék-sárga-lila bohócruhába, orrára illesztette a félbevágott pingponglabdát, állára kötötte a csúcsos süveget. Némi rizsport kent még az arcára. Készen volt. A sátorban megszólalt a zene. Átballagott a manézs bejáratához. Pierre tornászott, Diana, az új lány a kutyákhoz beszélt, két másik férfi a pónikat terelgette. Gráber kilépett a manézsba. Talán húszán ülhettek a nézőtéren. Valaki fölnevetett. Senki sem tapsolt nyaim a köcsögökkel meg kannákkal szorgoskodnak. „Már régen készültem meglátogatni, reb Tóbiás — mondja —, de sose jutott rá időm; mihelyt egyik munkát befejezem, tüstént másikba kell fognom; önállósítottam magam, és hál’ Istennek elég munkám van. Most minden szabó teli van munkával, mert ezen a nyáron minden napra esik egy lakodalom: Béri Fonfacs férjhez adja a lányát és Mendl Zajika is férjhez adja a lányát meg Josel Sejgec és Janik! Piszkacs is férjhez adja és Mojse Gorglnél is lakodalom készül és Mejer Kropiva is lakodalomra készül meg Chájim Losek is lakodalomra készül, de még az özvegyasszony, Trigubiha is lakoda- dalomra készül.” „Az egész világ lakodalomra készül — mondom —, csak én magam nem jutottam még odáig. Ügy látszik, Isten nem tart érdemesnek rá engem ..„Nem úgy van az — mondja, és folyvást csak a lányok felé sandít. — Téved, reb Tóbiás! Ha akarja, maga is férjhez adhatja a lányát, mert csak magától függ...” — „Mit akarsz ezzel mondani? — kérdezem. — Talán tudsz valami pártit a Cejtlemnek?” — „Eltalálta” — mondja. — „Aztán legalább hozzáillő ember?” — mondom és az hiszem, Lejzer- Wolfra, a mészárosra gondol. — „Mintha rászabták volna” — mondja az ő szabónyelvén, és egyre csak a lányaim felé néz: „Hol az a vőlegény, hadd halljam? — mondom. Hol lakik, milyen tájon? Mert, ha mészárszék szaga van, akkor hallani sem akarok róla.” — „Isten őrizz! — mondja. — Semmi köze sincs mészárszékhez! Maga nagyon jól ismeri az illetőt, reb Tóbiás.” — „Legalább megfelelő?” — kérdezem. — „Meghiszem azt! — válaszolja. — Olyan, hogy örülni és ujjongani fog, ahogy mondják, mintha csak a testére szabták volna.” — „Bökd ki már, hogy ki az a fiatalember?” — mondom. — „Hogy ki az a fiatal- ember? — mondja^és egyrgj-gk a. lányok fele tekinget.-Hát .tudja meg, reb Tóbiás: én magam vagyok az a fiatalember ...”------------- ezt meghallottam, I Ahogy I úgy felugrottam, -------------- mintha a vipera csípett volna meg. Ö is felugrott és úgy álltunk ott egymással szemben, mint két kakas. „Bolond vagy, elment az eszed? — mondom. — Magad vagy Gr áber nagy lélegzettel kezdte: — Igen tisztelt, nagyérdemű publikum, az Orinet cirkusz megkezdi vendégszereplését az önök nagyra- becsült falujában. Kitűnő számokat hoztunk, amelyeknek már az egész világ csodájára járt. Lesz itt számoló majom, póni hátán lovagló kutya, tűzkarikán átugró macska és sok egyéb! öserdei állatainkat holnap reggeltől megtekinthetik az érdeklődők öt forint lefizetése ellenében! És most kezdődjék a műsor! Először lássuk a mindent tudó pónikat! F öllebbentette a függönyt, és beügettek a pónik. Egy darabig nézte, ahogy a lassan megereszkedő, nemrég még csinos Diana elkezdi a mutatványt, aztán kilépett a fényből. Pierre ott állt a bejárati függöny mögött. — Gráber úr — mondta fcsönde- sen. — Gráber úr! Az oroszlán... Gráber ránézett a traktorosra. Fekete haján fénylett a vékony lámpafény. — Igen? — kérdezte Gráber. — Annak vége. Kinyiffant. Meg- murdelt, kérem. Gráber levette a bohócsapkát. Elhajította. Körmeivel vakarta magáról a festékeket. — Igen? Leszakította magáról a bohócruhát. — Igen? Lerúgta az ormótlan cipőket. — Tehát meghalt — motyogta. — Igen, kérem — felelte a traktoros, de ezt már Gráber nem hallotta. — Mi lesz az előadással? Gráber a sötétben a ketrechez botorkált. Az oroszlán ott feküdt a rácsnál. Hiába lökdöste, hiába szó- longiatta. Hideg volt a füle, hideg a háta. — Szégyellje magát! — mondta Gráber. — Ezt tenni a társulattal. Beült a teherautóba. Indított. Túráztatta egy kicsit a motort, aztán elindult az éjszakába. Az oroszlán feje minden zökkenőnél nagyot koppant a ketrec vasalásán. a sadchen, a koma meg a vőlegény? Magad muzsikálsz az esküvődön? Ki hallott már olyat — mondom —, hogy egy legény a maga sadchene legyen?” — „Reb Tóbiás — mondja erre —, ha azt gondolja, hogy megőrültem, akkor minden ellenségemnek ugyanezt kívánom! Elhiheti nekem, hogy eszemnél vagyok. Nem kell bolondnak lenni ahhoz — mondja —, hogy az ember a maga Cejtljét feleségül kívánja. És ha bizonyíték kell, at csak jusson eszébe — mondja, — hogy Lezer-Wolf, aki pedig a leggazdagabb ember a városunkban, egy szál ingben elvenné... Azt hiszi, titok? Az egész város tudja már!... És ha azt mondja nekem, hogy ilyesmit nem szabad sadchen nélkül csinálni, akkor igazán csodálkozom magán, reb Tóbiás! Hiszen maga sem esett a feje lágyára!... De mire való a sok beszéd? Ügy áll a dolog, hogy én es a maga lánya, Cejtl. már régen megfogadtuk egymásnak, hogy ösz- szeházasodunk..."------------------- egy késsel szíven | Ha valaki | döfött volna, nem------------------fájt volna úgy, mi nt amikor ezeket a szavakat meghallottam; először is: hogy jön ő, a Mótl szabó ahhoz, hogy Tóbiás veje legyen? Másodszor meg: mi dolog az, hogy: megfogadták egymásnak, hogy összeházasodnak? — „Hát én? Én senki se vagyok? — mondom neki. — Talán csak nekem is van még valami beleszólásom, vagy engem már meg sem kérdeznek?” — „Isten őrizz — feleli —, éppen azért jöttem, hogy megbeszéljem magával a dolgot, mert hallottam, hogy Lejzer-Wolf kéri a lányát, akit én már több mint egy éve szeretek ...” — „Hát persze — mondom —, ha Tóbiásnak van egy Cejtl nevű lánya, és téged Mótl Kamizolnak hívnak és szabó vagy, mi okod lehetne rá, hogy gyűlöld?” — „Nem, rém úgy értem — mondja —, egészen máshogy értem: csak azt akartam magának mondani, hogy szeretem a lányát, hogy ő is több mint jggy éve szeret engem, és megfogadtunk, hogy összeházasodunk Már sokszor akartam magával beszélni — mondja' —, de halogattam, amíg egy pár rubelt összekuporga- tok, hogy egy varrógépet vehessek, és illően felöltözzem. Mert egy fiatalembernek, aki valamit ad magára, manapság két rend • ruha kel! meg egy pár mellény...” — „Hogy nyelne el a föld azzal a csirkeeszeddel! — mondom. — Aztán mit csináltok a lagzi után? Az éhkoppot nyelitek, vagy a mellényedet eteted meg a feleségeddel?” — „Jaj — mondja —, reb Tóbiás, csodálkozom magán, hogy ^ilyeneket beszél! Ügy gondolom, magának sem volt még háza, amikor megnősült... És mégis megvoltak valahogy, amint látja... Így vagy amúgy, reb Tóbiással is csak az történik ami egész Izrael népére vár... Azonkívül meg iparos vagyok...”------------—- mint száz, minek I Egy SZÓ | szaporítsam a szót:---------------- sikerült rábeszélnie engem. Hogy miért? Ne áltassuk egymást: hogy házasodnak össze a magunkfajta szegény zsidók gyerekei? Ha az anyagiakat néznénk, akkor a magunkfajták gyerekei sohasem léphetnének házasságra. Csak egy dolog bosszantott, egyet nem tudtam megérteni. Mi az, hogy megfogadták egymásnak? Miféle új divat ez: egy legény találkozik egy lánnyal és azt mondja neki: Fogadjuk meg egymásnak, hogy összeházasodunk ... Azt jelenti ez, hogy: azt teszem, amit akarok, nekem senki nem parancsolgat... De ahogy elnéztem ezt az én Mótlomat, aki mint egy bűnös, lecsüggesztett fejjel állt előttem, és nyilván halálosan komolyan gondolta a dolgot, és semmiféle hátsó gondolatot nem táplált, eltűnődtem: ha jól meggondoljuk, miért háborgók, miért kényes- kedek annyira? Talán olyan előkelő családból származom, vagy olyan nagy hozományt adok a lányomnak, olyan csodálatos kelengyét? Igaz, hogy Mótl Kamizol csak egy szabó, de talpig becsületes, dolgos fickó, el tudja tartani a feleségét. Mi kifogásod lehet ellene? Ne akadékoskodjál, Tóbiás — szólok magamnak —, mondd ki az igent, ahogy a szentírásban áll: Megbocsátok neked a te szavaid szerint — csak azután sikerüljön! • Százhuszonöt éve született Sólem Áléchem, a jiddis irodalom klasszikusa. Ez az írás részlet a Tóbiás, a tejesember című regényéből. Hortobágyi Zoltán: Közjáték a manézsban
